Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-02 / 13. szám

fejlesztésében és eladási szerződéseik teljesítésében — a me­zőgazdasági üzemeknek sokoldalú segítséget nyújtanak. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok rendkívül felelős­ségteljes tisztséget töltenek be a rájuk bízott üzemekben, a távlati fejlesztési tervek kidolgozásánál. Főleg arra ügyelnek majd, hogy a mezőgazdasági üzemek fejlődése összhangban legyen a járás távlati tervével, valamint a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésének állami tervével. Ebben az irányban be­folyásolják a mezőgazdasági üzemek beruházási tevékenységét is. Különös figyelmet szentelnek a gazdaságilag még nem szilárd mezőgazdasági üzemek konszolidálásának — különö­sen a konszolidálási tervek kidolgozásában és megvalósításá­ban. Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelési igazgatóságok sikeresen teljesíthessék küldetésüket, szüksé­ges, hogy állandóan figyelemmel kísérjék a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott szolgáltatások fejlesztését. 3. Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági üzemek és a mezőgazdasági termelési igazgatóságok között elmélyüljön az együttműködés, a mezőgazdasági termelési igazgatóságok mellett létrejön „a szövetkezetek és állami gazdaságok képvi­selőinek tanácsa", melyek a mezőgazdaság fejlesztésének alap­vető kérdéseit tárgyalják meg. Ezeket a tanácsokat — 15—20 taggal — a járási konferenciákon választják meg az egységes földmüvesszövetkezetek és az állami gazdaságok küldöttei közül. 4. A mezőgazdasági termelési igazgatóságokat a Földműve­lésügyi Minisztérium irányítja. A központilag meghatározott társadalmi szükségletek alapján, s a helyi feltételek legmeg­felelőbb kihasználása mellett átdolgozzák a járások mezőgaz­dasági fejlesztésének távlati és gazdasági-termelési terveit, — az irányítás gazdasági eszközeinek teljes érvényesítésével —, s a szövetkezetekben és az állami gazdaságokban irányítják a hasonló tervek kidolgozását és biztosítják azok teljesítését. Ezt a tervet a járási nemzeti bizottság tárgyalja meg és hagyja jóvá. A terv megtárgyalása, jóváhagyása és ellenőrzése lesz az alapvető formája annak, hogy a járási nemzeti bizott­ság befolyásolja a mezőgazdaság irányítását a járásban, ugyan­akkor mint állami szerv közösen felelős a társadalom szük­ségleteinek és érdekeinek biztosításáért. A járási nemzeti bizottságok részt vesznek azoknak a fel­tételeknek megteremtésében, amelyek elősegítik a mezőgazda­ság fejlesztését — természetesen összhangban a távlati terv­vel — s ez irányú tevékenységükben anyagilag érdekelve lesznek. A járási nemzeti bizottságok további jogai és kötelességei a mezőgazdasággal kapcsolatban — mint az államhatalom szervei — közvetlenül a törvényekből, a határozatokból, s az irányítási rendszerből fakadnak. Érinti ez elsősorban a mező­­gazdasági adó kivetését és behajtását; természetesen a köz­pontilag meghatározott normáknak és kivételek nyújtásá­nak — összhangban a mezőgazdasági adóról szóló törvénnyel — esetleg a mezőgazdasági termelési igazgatóság és a helyi nemzeti bizottság által javasolt adóengedményeknek, továbbá a földalap és növényvédelemnek, az állatorvosi szolgálatnak, a munkabiztonságnak, a szocialista törvényesség betartásának megfelelően. Igazolják a szövetkezetek és állami gazdaságok tanácsa képviselőinek tagságát. 5. A termelőüzemek horizontális csoportosításán kívül (az EFSZ-ek és állami gazdaságok) a mezőgazdaságban is érvé­nyesül — a speciális üzemekben és az egyes termelési és nem termelési szolgáltatásokban — a termelési-műszaki alap ver­tikális szervezete. 6. A Földművelésügyi Minisztérium, — mint országos ha­táskörrel felruházott szerv — felelős a mezőgazdasági politika megvalósításáért, és biztosítja a társadalom mezőgazdasági termékszükségletét, irányítja és felelős a mezőgazdaság fej­lesztéséért az ország egész területén. Tevékenységében szem előtt tartja a mezőgazdasági tudo­mány eredményeit s azokat hosszú lejáratú, ötéves és évi tervek kidolgozása során hasznosítja és érvényre juttatja az alárendelt szervezetek műszaki fejlesztési terveiben, valamint gyakorlati tevékenységében. Olyan tudományos szervet kell létrehoznunk, amely hatás­körében a tudományos kutatómunkával foglalkozó minden tudományos munkatárs széles körű együttműködését biztosít­hatja. Ez a szerv anyagilag biztosított egységes terv alapján fejti ki tevékenységét és felelősséget visel a tudományosan megalapozott mezőgazdaság fellendítéséért, valamint a fej­lesztését célzó új progresszív irányzatok kidolgozásáért. A területi és a szektor-egyenetlenségek problémáinak meg­oldásánál — különösen a termelés szakosítása és összponto­sítása, a beruházások és a káderek szétosztása, a szolgálta­tásokkal szemben támasztott igények stb. terén — szorosan együttműködik a kerületi nemzeti bizottságokkal. E célból a kerületekben kisebb alárendelt kirendeltséget szervez. 7. Irányító tevékenységét Szlovákiában a CSKP Központi Bizottságának 1964. május 7-i „a Szlovák Nemzeti Tanács tel­jesebb érvényesüléséért“ című határozata értelmében gyako­rolja, a Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalon keresztül és annak részvételével. III. Intézkedések a mezőgazdaság fejlesztése alapvető problémáinak megoldására és a tö­kélesített mezőgazdaság-irányítás bevezetése feltételeinek megteremtésére A tökéletesített irányítási rendszer teljes érvényesítésének alapvető feltétele, hogy a tulajdonképpeni problémákat oldjuk meg — éspedig már az ötéves népgazdaságfejlesztési terv be­fejező munkálataival kapcsolatban. Nemcsak arról van szó, hogy ezek a problémák helyet kapjanak a mezőgazdaság fej­lesztési tervében, hanem elsősorban arról, hogy bekerüljenek a gépipar, a vegyipar és az építőipar tervébe, mert ezek az ágazatok egyre nagyobb méretben veszik ki részüket a me­zőgazdasági termelés újratermelési folyamatából. Az említett ágazatok gyártmányainak minőségétől és mennyiségétől függ majd hovatovább a mezőgazdasági termelés intenzifikálásának üteme. A népgazdaság említett ágazataiban ezért teljes egészében látnunk kell, hogy a mezőgazdaságnak szállított kis teljesít­ményű, rossz minőségű és drága termelőeszköz növeli a ter­melési költségeket, s nem teszi lehetővé a lemaradás gyors behozását. A tökéletesített irányítási rendszer bevezetésével és a tár­gyi problémák megoldásával párhuzamosan meg kell terem­teni a többi feltételeket is arra, hogy az összes anyagi és pénzeszközöket — amit a mezőgazdaság kap — teljes egészé­ben és a lehető leghatékonyabban kihasználják valamennyi, mezőgazdasági üzemben. A tökéletesített irányítási rendszer érvényesítésének felté­teleit közvetlen a mezőgazdaságban kell intenzíven megterem­teni, éspedig mind az irányítás különböző fokán, mind pedig közvetlen a mezőgazdasági üzemekben. Az irányítási rendszer hatása a mezőgazdasági termelés intenzifikálására és fejlődé­sének hatékonyságára elsősorban attól függ, majd, hogyan sajátítják azt el a mezőgazdaság vezető dolgozói. Éppen ezért a tökéletesített irányítási rendszer meghonosodásának és a termelés hatékonysága lényeges emelésének egyik alapvető feltétele, hogy az irányítási rendszerrel, annak alapelvével és elgondolásával minden egyes mezőgazdasági dolgozó — külö-* nősen pedig a vezető — alaposan megismerkedjen. Az irányí­tási rendszer azt is megköveteli, hogy kiválóan képzett dol­gozókat neveljünk, főleg technikusokat és közgazdászokat, akik a mezőgazdasági termelés gyors növelése és a költségek csökkentése érdekében teljes egészében ki tudják használni a konkrét természeti és gazdasági feltételeket. A CSKP Központi Bizottsága szükségesnek tartja, hogy az 1966—1970-es évekre szóló terv és a mezőgazdaság-irányítás tökéletesített rendszere bevezetésének előkészítése folyamán — az egész népgazdaságban az új irányítási rendszer beve­zetésével kapcsolatban — a köztársaság kormánya főleg a következő feladatokat teljesítse; 1. Ez év folyamán a'meghatározott időre fejezze be az irány­elvek gondos konkretizálását úgy, hogy a tökéletesített irá­nyítási rendszert 1967. január 1-től, mint egészet, bevezet­hessük a mezőgazdaságban. Megkülönböztetett figyelmet szen-> teljen az egyes gazdasági eszközök és szerződéses kapcsola­tok funkciója és színvonala kidolgozásának. Ugyanakkor biz­tosítsa, hogy az ötéves terv, valamint az 1967. évi terv össz­hangban legyen a jóváhagyott irányítási rendszer alapelveivel. 2. Következetesen oldja meg azokat a problémákat, ame­lyek fékezik a mezőgazdasági termelés növelését és gazdasá­gosságát, különösen: a) A mezőgazdaság fejlesztési szükségleteivel összhangban, biztosítsa a szükséges feltételeket a munkaerők újraterme­léséhez. Ezzel kapcsolatban meg kell teremteni a feltételeket a gépesítők megfelelő számának megnyerésére, akikre fel­tétlenül szükség van a technika teljes kihasználása érdeké­ben. Továbbá meg kell oldani a falusi lakásépítkezés, vala­mint az olyan kérdéseket, mint a szakképzettség növelése, a szakképzett dolgozók anyagi érdekeltsége, a szövetkezetesek szociális biztosítása, a mezőgazdasági dolgozók idényen kívüli foglalkoztatottsága és a megfelelő munkaerők biztosítása az idénymunkákra. b) Biztosítani kell az iparágazatok által szállított mezőgaz-’ dasági termelőeszközök szükséges terjedelmét, összetételét és minőségét, hogy ezáltal a népgazdaság fejlesztésének szükség­leteivel összhangban biztosítsuk a mezőgazdasági termékek gyarapodását. Nagy súlyt kell fektetni a mezőgazdaságba he­lyezett anyagi befektetések, különösen pedig a gépi és építé­szeti beruházások és a vegyipari termékek gazdasági hatásá­nak lényeges növelésére. 3. Az alapelvek kidolgozásával párhuzamosan — a kutató­­intézetek és a gyakorlati szakemberek bevonásával — hitele­síteni kell az irányítási rendszer egyes elemeit a mezőgazda­­sági üzemekben és egész járásokban: — az irányítás vala­mennyi fokán új munkastílust kell érvényesíteni, mely a gazdasági eszközök kihasználásán, valamint a tudomány és a gyakorlat eredményeinek bevezetésén alapszik;

Next

/
Thumbnails
Contents