Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-02 / 13. szám

Gondolatok a szakmai képzésről A XIII. pártkongresszusnak az Irá­nyítás átszervezését és az Ifjúság nevelését taglaló kérdései egyre job­ban foglalkoztatják az embereket. Az elmúlt időszak gazdasági és kulturális fejlődése falunkban Is érez­tette kedvező hatását. Már magában az a tény, hogy községünk, Nagykér 590 tanulója egy új, tizennyolc tan­termes Iskolában sajátíthatja el a műveltség alapjait, figyelemre méltó eredmény. A különböző sajtótermékek Is — amelyek aránylag szép példány­számban jutnak el hozzánk — a dol­gozók tudás iránti szomját elégítik ki. A lakosság anyagi helyzetének javulását bizonyítja a televízió-készü­lékek tömege. Szaporodik a színház­­látogatók száma is. A földművesszö­vetkezet vezetősége a MATESZ nyit­­rai előadásaira rendszeresen 150 je­gyet fizet elő a tagság részére. A mű­velődési vágv kielégítésén kívül a község vezetősége az utcák aszfal­tozásával, a járdák betonozásával stb. is a dolgozók kultúráltabb, kényelme­sebb életét igyekszik elősegíteni. Az anyagi helyzet javulása szoro­san összefügg a földművesszövetke­zet gazdasági eredményeivel. A kb. 1200 hektáron gazdálkodó szövetke­zetben 390 tag dolgozik a község 3600 lakosa közül. A tagok évi jöve­delme sok esetben túlhaladja az el­járó munkásokét, s szövetkezetünk a járás legjobbjai közé tartozik. A mun­kaegység értéke az egyéb járandósá­gokon kívül 20 korona. Természetesen a magasabb terméshozamok elérésé­ben a vezetőség hozzáértése, szerve­zőképessége és szakismerete mellett, döntő szerepet játszik a tagok mun­kakedve is. Az élenjáró munkásság szakkép­zettségének színvonala nem tart lé­pést az országos követelményekkel. A múlt öröksége — Dél-Szlovákia mezőgazdasági jellege — kevés em­bernek adott a kezébe szakmát. A nagyüzemi termelés bevezetése föl­szabadította a földeken dolgozó mun­kaerők egy részét. Ezek az emberek most az ország más részein keresik meg kenyerüket; többségükben, mint Uúiltu ralis hírek • A vasArüti SZÍNJÁTSZÓ EGYÜTTES nagy sikerrel mutatta be Szilvay Albert „Mágnás Miska“ című háromfelvonásos operettjét. Különö­sen Földes József, Miklós Jolán és Varga Béla nyerték el jó játékukkal a közönség tetszését. • (Németh Erzsébet, Alistál) • A CSEMADOK DEMÉNDI SZlN­­JÄTSZÖ EGYÜTTESE Benyus Mihály vezetésével bemutatta Győrfi Vilmos „Nótás Kata" című vígjátékát. A szín­művet háromszor adták elő otthon, és a környező falvakban is ellátogat­tak. A szereplők jő játékát az előadá­sokon vastaps jutalmazta. ' (Belányi János, Deménd) — Milyen szép itt minden ... Zöld a lomb, madarak dalolnak, és valahon­nan muzsika szól... Ismersz? Ugye ismersz? Kacag a nő. Kacag, kacag bugybo­rékolva. Nem, ez már nem is kaca­gás, hanem hörgés. Rettenetes ez a hörgés! — Szomjazom... Innék valamit... Két konyakot kísérővel. Nem hallod, hogy nagyon szomjazom?! Ismét kacag a nő. — Szomjazol? ... Hiszen körülötted csak víz és víz van. Nem hallod az örvénylését, a susogását? ... Nem érzed a fenék selymes homokját?... Igyál, ha szomjazol! Nem, ez nem ő! Nem is hasonlít rá, csak a hangja meg a szeme. Az a ret­tenetes szeme! Hová meneküljön elő­lük? Hová, hát haza. De miért éppen haza. Talán otthon lesz valaki, aki megvédi? ... Nincs ő neki senkije. Az apja már régen lemondott róla, nem törődik vele, csak az új asszonnyal, meg a lányával... Azoknak adta minden melegségét és kedvességét... Nem igaz, hiszen nála is járt, hívta haza! Szegény édesanyja, ha csak egy fél napra is feltámadhatna, ha még egy­szer elbeszélgethetne vele! Zakatol, zakatol a keverőgép a fe­jében, a lány ismét kacag és hörög, és dülled a szeme ... Mégis csak ő az, Fehér Kató, aki annyira rászedte, csúfondárosan félrevezette... Pedig mennyire bízott benne! Milyen szép álmokat szőttek, tervezgettek... De csak eszköz volt neki. A pénze kellett volna, a megtakarított pénze, a mo­torkerékpár ára, az ötezer korona ... Csakugyan ő az? — Hol a táskád? — Milyen táska? — A fekete... Az a csillogó, fe­kete, amelyikben a pénzem volt: pénz képesítés nélküli munkások. Pedig a szakképzettséggel rendelkező és a műszaki ismeretek birtokában levő egyén sokkal többet tud adni a társa­dalomnak, mint az, akinél ezek a föl­tételek hiányoznak. Ezt a pártkong­resszus tézisei is hangoztatják. „A szocialista társadalom fejlődése megköveteli a dolgozók, főként az ifjú nemzedék általános ismereteinek és szakképzettséoének lényeges nö­vekedését.“ (A CSKP XIII. kongresz­­szusának téziseiből.) A déli járások Indulófétben levő Iparosítása, az épülő és épülendő új gyárak, üzemelt jö­vendő szakmunkásainak, technikusai­nak, mérnökeinek képzése nálunk Is előtérbe helyezi ezt a problémát. Hisz minden korona, amelvet a dolgozók és az Ifjúság nevelésébe, szakmai ismereteinek bővítésébe fektet az ál­lam, négyszeresen térül meg a tár­sadalomnak. Falunkban azonban ezen a téren még hiányosságok tapasztal­hatók. A műszaki ismereteket elsajá­tított és szakmát szerzett vagv szer­ző személyek száma nem kielégítő. A felnőtt lakosság szakmai tovább­képzését részben gátolják a nyelvi nehézségek. A tanfolvamok és isko­láztatások előadási nve'vét nem igen értették és értik, habár a társalgás­hoz szükséges szókincs birtokában vannak. De ez még nem jelenti azt, hogy az új. részükre eddig ismeret­len kifejezések, fogalmak értelmét föl tudják fogni. A környezet, mely­ben felnőttek, nem mindenkinek tette lehetővé a szlovák nyelv elsajátítását. Az idegen nyelven való tanulás ne­hézségekkel jár. És ez a kezdeti ne­hézség sok esetben visszariasztja a pályaválasztás előtt álló személyt. Igaz, vannak kivételes nyelvtehetsé­gek, minden akadályt leküzdő egyé­nek, de az átlagember kezdeti meg­torpanása befolyással van egész éle­tére. Iskolánk utolsó 15 évben végzett 560 növendékének 16 százaléka ugyan felkerült az általános középiskolák első osztályába — és ezt többségük­ben elvégezték —, de a pedagógusi pálya kivételével egyetlen főiskolát, egyetemet végzett vagv végzős nö­vendék sincs. A szakközépiskolákba felvettek száma alig 2 százalék. Ezek is kivétel nélkül anyanyelvükön foly­tatták vagy folytatják tanulmányaikat. Szlovák nyelvű szakközépiskolát vég­zett tanuló szintén nem akad az 560 volt diák között. Hogy miért olyan kevés a műszaki ismereteket terjesz­tő iskolákba járó tanulók száma? — ezt részben csekély felvevő kapaci­tásuk indokolja. Az újvári járás 44 kilencéves rko- Iáját évente átlagosan 1000 szlovák és 500 magyar tanuló hagyja el. Az általános középiskolákat leszámítva, az utóbbiak anyanyelvükön a járásban csak a surányi ökonómiai iskola egy osztályán folytathatják tanulmányai­kat. Évente mintegy 15 tanulót vesz­nek fel a járásból, mivel ez az egyet­len ilyenfajta iskola a nyugat-szlová­kiai kerületben. Ugyanakkor a szlovák tannyelvű iskolát végzettek tovább­tanulási lehetősége sokkal kedvezőbb. bácsi el ne szállj, a zsebemre ráta­lálj __Hát nem emlékszel Kató? — Nem ... Nincs táskám. Itt nem is kell ... Minek volna Itt a táska ... Hagyj békén, nem emlékszem sem­mire! Az jó, ha nem emlékszik, az na­gyon jó! .,. De majd emlékszik a két pajtása, a Hosszú meg a Zömök, akik elfutottak, ők nagyon is jól fognak emlékezni! Valaki a vállát veregeti. Nagyon homályosan érzi csupán, de veregeti, még hozzá egvre sürgetőbben. Arcáról félrebillen a kabát, szemébe tűz a napfény. Amikor megpillantja a kékruhás férfit, hirtelen elgyengül. Az álom mezsgyéjén is belenyila! a döbbenet: vége mindennek, lebukott! — Szabad a jegyét, fiatalember! Erre aztán teljesen felébred. Túl buzgón, remegő kézzel kutatja át a zsebeit. Azt sem tudja zavarában és ijedtében, hogy hová tette a jegyét. Végül megleli. A kalauz megköszöni és tovább megy. S a szorítás lassanként felen­ged a mellében és a torkában. Ve­szettül kívánja a cigarettát. A fülke „nemdohányzó", ki kell mennie a folyosóra. Hatalmas termetével alig fér ki a szűk ajtón. Rágyújt. Mohón szívja a cigarettát. A vonat száguld. Fut a táj, a szőkülő mező... A távol­ban legelésző nyáj, még távolabb égre szúró torony ugrik ki a zöld lombsá­torból ... S a rettenetes álom most újra rá­telepszik a tudatára: tovább éli, vagy tovább álmodja, maga sem tudja. Hiába nézi a napfényes mezőt, mind­untalan a lány arca tolakszik eléje, szőke hajának zuhataga ... S a vonat fut, zakatol, a nyitott ablakon behal­latszik a kerekek éles kattogása ... (Folytatjuk) Részükre a járásban 8 különböző Is­kolán van továbbtanulási lehetőség. A tanoncvlszonyba lépő fiatalok helyzete még kedvezőtlenebb. Magyar nyelvű oktatás a járásban a mező­­gazdasági szakot kivéve nincs, pedig az ország fiataljainak kb. 35 százaléka a tanonciskolákban folytatja szakis­mereteinek bővítését. Az említett in­tézetek tanulóinak többsége közepes előmenetelő — tehát a kiváló tehet­ségeket nélkülözi — mégis éveken keresztül kell küszködniük a nyelv elsajátításával a szakismeretek rová­sára. A mesterek már nemegyszer ki­fogásolták járási konferenciákon a tanoncok nyelvismereteinek hiányos­ságait. Ezt azonban nem lehet csupán a kilencéves iskolák rovására írni, habár ott is vannak hibák. Vitatha­tatlan, a szlovák nyelvben való jár­tasság előnyös minden állampolgár számára, de ezt nem szabad a szak­ismeretek fölé emelni. Felnőtt kor­ban a mai ifjúság kevés kivétellel már beszél szlovákul. Ugyanakkor a 15. évét betöltött fiatallal szemben még nem szabad ilyen magas igényt támasztani. Hisz környezetükben és a családban is csak anyanyelvükön hal­lottak beszélni. SZÁRAZ BÉLA, igazgató és KURCSA B., tanító Százhúsz éves az első szlovákiai vasútvonal Közép-Európa első vasútvonalát 1827-ben fejezték be, amely az auszt­riai Leopoldschlag városát Őeské Bu­­déjovicével kötötte össze. Időrendben tehát megelőzte a nálánál fontosabb ún. prágai vasútat, amelyet csak 1830-ban indítottak Lány felé. A Bu­­déjovicei vasútszerelvényt még lovak vontatták, teljesítményét tehát való­ságos „lóerővel" lehetett értékelni. Bennünket ennél is jobban érdekel a mai Szlovákia területén közlekedő első vasút története. Tíz év sem múlt el a budéjovicei vasút befejezése óta, amikor az egykori Magyarország te­rületén is kitört a „vasútláz". Már 1836-ban, tehát 130 év előtt, a régi Pozsonyban ülésező magyar ország­­gyűlés törvényjavaslatot fogadott el vasútvonalak építésére az országban. Az országgyűlés azért sietett a tör­vényt megszavazni, mert a vármegyék folyamatos felhívása járható ország­utak létesítésére süket fülekre talált, jóllehet a szomszédos Ausztriában törvényerejű kényszer nélkül is ki­dolgozták az ország vasúthálózatának részletes tervét. Kossuth Lajos az 1836. április 27-1 „Országgyűlési Tu­­dősltás°k“-ban örömmel üdvözölte az új törvényt, amely szerinte a meg­élhetés, a jólét zálogát jelentette. Megérezte, hogy az eljövendő iparo­sítás éppúgy, mint a mezőgazdasági nagytermelés egyik nélkülözhetetlen kelléke a vasúti összeköttetés. A következő évben ténylegesen hoz­záfogtak az első vasútvonal építésé­hez, amely a régi Pozsonyt Nagy­szombattal kötötte össze. Később Sze­redig építették ki a vonalat, amivel befogták a Duna és Vág alkotta völgytérséget. Ez is lóvasút volt, de már rendes alapépítménnyel rendel-' kező pályatesten gördült. Csakhogy ez az első magyarországi, illetve szlovákiai vasútépítés lassan haladt előre. Sem az építészek, sem a munkások nem rendelkeztek kellő gyakorlattal és tapasztalatokkal, nem is volt kitől „ellesniük" a vágány­­fektetés csínját-bínját. Kerek nyolc éviq tartott egy nyolc és fél mér­­földnyi szakasz elkészítése, a forga­lom pedig csak 1846-ban indult meg rajta. Az 1 286 000 forintnyi költség­­előirányzatot közben kétszeresére kel­lett emelni és a vasútépítő társaság szerencsétlenségére időközben kiépült az Esztergom—Pozsony—Marchegg— Bécs-i vasútvonal, ami a Duna- és Vág-völgyi térség számára ha nem is közvetlenül, de mégis erős verseny­társat jelentett. Tetejébe a hatalmas idő- és pénzáldozatok árán született létesítmény nem hozta meg a várt iövedelmet, ezért a társaság pénzügyi zavarokkal küzdött. Tárgyalásokba bocsátkozott tehát az ausztriai Süd- Ostbahn-nal, amely azonban érthető okokból nem akart betársulni a vesz­teséges üzletbe. 1868-ban már olyan siralmas anyagi helyzetbe került a társaság, hogy kérelemmel fordult az akkori magyar államhoz kezesség vál­lalásáért — legalább a kamatok ere­jéig. A kincstár viszont elutasító ál­láspontra helyezkedett s így a társa­ság kénytelen volt eladni tulajdonát a Windischgrätz herceg és gróf Bren­ner alapította konzorciumnak. A tőke­erős vállalat azután gépesíttette az elavult lóvasutat és megteremtette a csatlakozást a bécsi vasútvonalhoz. Mártonvölgyi László A badacsonyiak büszkesége a fürdővároskára lenéző Kisfaludy ház. A Ba­­laton környékén tartózkodó turisták legtöbbje megtekinti a romantikus környezetben lévő múzeumot, ahol megismerkedik a drámaíró környezetével és munkásságával. Amellett, hogy gazdag kulturális élmény részese, jól is szórakozhat a szomszédos vendéglátóban, ahol kitűnő badacsonyi borokat és különleges ételféléket árusítanak. niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifi Sikerek útján A múlt év februárjában a CSEMADOK kassai járási bizottsága mellett megalakult Batsányi Körről már a Szabad Földműves a múlt év június 19-1 számában hírt adott. Az első évforduló alkalmával a célkitűzésnek megfe­lelően ismét újabb irodalmi csemegével szolgált Kassa és környéke magyar­ságának, amikor f. év március elején Népballada-estet rendezett. Ezen az esten mint vendégek részt vettek: Adóm Jenő professzor, Kossuth-díjas zeneszerző. D. Erényi Zsuzsa, a Magyar Néprajzi Múzeum népzenei osztá­lyának a tudományos munkatársa, Vikár László a MTA népzenekutató cso­portjának tudományos munkatársa, ezenkívül több hazai magyar iró. A szervezőgárda, mint azelőtt, úgy most is kitett magáért. A Művészek Házában megtartott Népballada estre megnyerte előadóul dr. Vargyas La-: jóst, a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató csoportjának munka­társát. Népballadákról szóló előadását a termet megtöltő hallgatóság feszült figyelemmel hallgatta. Az érdekes előadást a közönség lelkes tapssal ho-, norálta. Jancsó Adrienne budapesti előadóművésznő népballadákat szavalt nem mindennapi felkészültséggel. Az elmondott balladák után felzúduló és szűnni nem akaró taps a nagyigényű hallgatóság tetszés-nyilvánításának elismerő hangja volt. Török Erzsébet budapesti énekművésznő, balladákon kívül Ko­dály és gyermekdalokkal valamint betyárnótákkal ért el nagy sikert. Mély átérzéssel előadott énekszámait és kellemes hangját szívesen hallgatta volna a hálás közönség akár reggelig is. Arató Pál budapesti zongoraművész, művészi játékával méltó partnere volt az énekművésznőnek. A két művész szép és értékes számait a jelenlevők szűnni nem akaró tetszésnyilvánítással jutalmazták. A nemrég megalakult kör már sok kellemes estet szerzett a közönségnek és célja a honismereti tevékenység megszervezése és elindítása a környék­beli falvakban. Ezt a munkát a CSEMADOK-kal közösen szándékoznak meg­valósítani. Jelenleg a földrajzi névgyűjtés megszervezésével fáradoznak. A további tervek közé tartozik a járási községi könyvtárak állományának felmérése, műfaji összetétele, látogatottságának stb. megállapítása, hogy segítséget tudjanak nyújtani a könyvtárak helyes megszervezésénél. KISS JÁNOS, Kassa „Padlóra köpni tilos“! Nem tudom ugyan, ki hogyan vélekedik a dologról, de engem, vi­déki vendéglőbe lépvén, kimondot­tan sértett a fenti figyelmeztetés. A „Kibic tartsd a szád!; a „Szíve­sen eladok, hitelre nem adok!" mellett, úgyszólván minden falusi kocsma falán ott csüngött, s a sű­rű rácsozatú kármentővel egye­temben a falusi ember kultúráltat - lanságát hirdette. Ne boncolgassuk mennyiben volt rá és „társaira“ szükség, s esetleges időszerűségü­ket mi indokolta. Mondom, én ki­csit mindig sértve éreztem ma­gam, valahogyan emberi méltósá­gomba, mivoltomba vágott, ám egyenesen felháborít, ha még ma is, bár elvétve találkozom e figyel­­mezteséssel. Persze korántsem akarom azt állítani, hogy ma vé­letlenül sem akad falusi ember, aki a padlóra köpne. Akad, hogyne akadna, és nemcsak falusi. Ám sok­sok olyan vidéki kocsmában jártam már, ahol — bocsánat — én is szí­vesen a padlóra köptem volna. Mégpedig többször egymás után. S véleményem szerint itt a do­log nyitja. A környezet emberfor­máló erejéről van szó. Tágas, tisz­ta, szőnyeggel borított kávéházak­ban, fehérabroszos vendéglőkben én sohasem láttam hasonló felira­tot. Egyszerűen azért nem, mert nyilván nem volt rá szükség. És nem szükséges a korszerűen, ízlé­sesen felszerelt falusi vendé glát 6- ipari üzemekben sem, amelyek száma örvendetes módon gyarap­szik. A kulturális színvonal mindig és mindenkor az anyagi feltételek­től függ. Ez így igaz. Én szilárdan hiszek abban, hogy vendéglátóipa­runk erősen nyereséges, illetve rentábilisan gazdálkodik. Tehát van pénz beruházásokra bőven. Ám mindenképpen és mindenek felett elsősorban a még meglévő rozoga, dohos, putri-szerű kocsmahelyisé­gek felszámolását kell szorgalmaz­ni. Az olyan kocsmák felszámolá­sát, amelyekben fiatalok, öregek egymás hegyén-hátán szoronganak. S ahol nem lehet mást csinálni, mint... féldecit féldeci után le­önteni és közben esetleg jókat köpni a padlóra. Rajtunk múlik és minden tőlünk telhetőt tegyünk meg, hogy a fa­lut, embereket, társadalmunkat megbélyegző, önérzetünket bántó, gusztustalan figyelmeztetések le­kerüljenek mindenütt a kocsma fa­láról. (polák)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents