Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-04-02 / 13. szám

Ülésezik az SZKP XXIII, kongresszusa A kommunizmus építésének újabb fényes szakasza Á Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának XXIII. kong­resszusán Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB első titkára beszámoló­jában először azt az Időszakot ele­mezte, amely a XXII. pártkongresszus óta telt el. — A Szovjetunió Kommunista Párt­ja fejlődésének szempontjából az el­telt időszakot az jellemezte, hogy tovább szilárdultak a párt szervei, fokozódott a pártnak a szovjet társa­dalomban betöltött politikai és szer­vező szerepe. A pártban megerősöd­tek a pártélet lenini elvei. A Szov­jetunió Kommunista Pártja ma egysé­gesebb és szilárdabb, mint bármikor valaha. Pártunk a többi testvérpárttal együtt küzdött és küzd azért, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egybeforrjon Marx, Engels és Lenin legyőzhetetlen tanításának alapján, hogy megerősödjék a világ kommu­nistáinak akcióegysége a közös ellen­ség: az imperializmus ellen vívott harcban. Ezután Brezsnyev elvtárs vázolta azokat az eredményeket, amelyeket a szovjet nép pártja vezetésével elért a hétéves terv folyamán. A béke, a szocializmus élharcosai vagyunk — Pártunk és államunk kiváltkép­pen fontosnak tartja, hogy sokrétű külpolitikai tevékenységével erősítse és még szorosabb egységbe forrassza a szocialista országok közösségét. A szocialista világrendszert a nemzet­közi munkásosztály nagy történelmi vívmányának, korunk fő forradalmi erejének, s a békéért, a nemzeti sza­badságért, a demokráciáért és a szo­cializmusért harcoló népek legbizto­sabb támaszának tartjuk. A szocia­lista országok világrendszere az el­múlt években jelentősen megerősö­dött, s növelte nemzetközi tekinté­lyét és az emberiség sorsára gyako­rolt hatását. örömmel állapíthatjuk meg, hogy a testvérországokban szakadatlanul erősödik a szocialista rendszer, töké­letesednek az új társadalmi viszo­nyok, növekszik a nép jóléte, örven­detes számunkra, hogy egyúttal nö­vekszik a szocialista államok nem­zetközi tekintélye is. A szocialista világrendszer szünte­lenül előre halad. A szocialista építés alapvető törvényszerűségei valameny­­nyi országra nézve érvényesek. Eze­ket jól ismerjük és kipróbáltuk á gyakorlatban. De a szocialista rend­szer országai fejlődésünk folyamán' állandóan szembe találják magukat új problémákkal, amelyeket a bonyolult és sokrétű reális élet vet fel. Ezért a szocialista világrendszer fejlődése megköveteli, hogy mindenkor alkotó szellemben nyúljunk a felmerülő kér­désekhez, a marxlzmus-Ieninizmus kipróbált alapján. Ami az SZKP-t illeti, 5 jövőben is hnndent megteszünk azért, hogy to­vább fejlődjenek és erősödjenek po­litikai kapcsolataink, a testvéri szo­cialista országokkal. Több intézkedést tettünk annak ér­dekében, hogy kölcsönösen előnyös feltételek mellett megvalósítsuk a ter­melés szakosítását és kooperációját. Szüntelenül fejlődnek és erősödnek a népeink érdekeit szolgáló tudomá­nyos, műszaki, valamint kulturális kapcsolatok. Egyre növekszik a KGST szerepe a résztvevő országok gazda­sági fejlesztésében. Közgazdaságunk most azon fáradozik, hogy megoldja a termelés további szakosításának és kooperációjának problémáit, a nép­­gazdasági tervek ésszerű egybehan­golásának feladatait. Sok testvérpárt­tal együtt az a véleményünk, hogy a szocialista országok nemzetgazdasága csak így tarthat lépést napjaink vi­haros ütemű tudományos-műszaki forradalmával. így biztosíthatja a feltételeket a kapitalizmussal folyta­tott gazdasági verseny újabb sikerei számára. Ezután Brezsnyev elvtárs rámuta­tott arra, hogy az SZKP továbbra is azon fáradozik, hogy a Kínai Kom­munista Párt vezetőségével együtt megvizsgálja a felmerült ellentéteket azzal a céllal, hogy marxista-leni­nista elveken alapuló eszmecsere út­ján leküzdjék azokat. Ezután Brezs­nyev elvtárs kijelentette: — Az SZKP Központi Bizottsága á jövőre vonatkozólag is a párt és a szovjet állam külpolitikai tevékeny­ségének egyik fő irányaként tűzi ki az eszmei-politikai kapcsolatok fej­lesztését és erősítését, valamennyi szocialista ország kommunista párt­jaival a marxizmus-leninizmus elvei­nek alapján, a Szovjetunió politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatainak fejlesztését és erősítését a szocialista államokkal, a szocialista közösség összefogásának minden eszközzel tör­ténő előmozdítását, hatalmának és befolyásának erősítését. Az SZKP minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a szocialista világ­­rendszer még erősebbé váljék, és győzelemről győzelemre haladjon elő­re. Az SZKP KB első titkára ezután részletesen elemezte a kapitalista rendszer ellentmondásainak elmélyü­lését és ennek kapcsán a proletariá­tus osztályharcának kibontakozását. — A tőkésországok proletariátusa, élcsapatának a kommunista és mun­káspártoknak vezetésével tevékeny harcot folytat a háború elhárításáért az imperialisták gyarmati politikája ellen, az imperialista agresszió áldo­zatául esett népek védelmében. A kommunista vílágmozgalom ösz­­szefogásáért folytatott harcot jelle­mezve, az előadó leszögezte, hogy a kommunizmus az egész világon az egyetlen olyan politikai mozgalom, amely a társadalmi fejlődés tudomá­nyos elméletével van felvértezve és világosan látja az emberiség törté­nelmi fejlődésének perspektíváit. Időszerű külpolitikai kérdésekről szólva Brezsnyev elvtárs foglalkozott az imperializmus kalandor politiká­jával, a gyarmatosítás és újgyarma­tosítás számos kérdésével. Külön ki­tért az indonéz eseményekre, ahol a kommunisták és haladó emberek tíz­ezreit végezték ki vagy vetették bör­tönbe. — Pártunk más marxista-leninista pártokhoz hasonlóan úgy vélekedik, hogy még ha nézeteltérések mutat­koznak is, törekedni kell a világ kom­munistái egységének kialakítására az imperializmus elleni harc érdekében, törekedni kell arra, hogy fokozottab­ban visszaverjük az agresszív cselek­ményeket a népek szabadsága és füg­getlensége érdekében. Az amerikaiak vietnami agressziója megszünteté­séért folyó harc az afrikai, ázsiai és latin-amerikai haladó erők támogatá­sa az imperializmus merényleteivel szemben, kommunista testvéreink megvédése az egyes országokban ural­kodó reakciós terrortól, mindez nap­jaink imperialista-ellenes harcának más fontos feladataival együtt, annál sikeresebben valósítható meg, minél szorosabbra tömöríti sorait a kommu­nisták nemzetközi hadserege. Brezsnyev elvtárs ezután a Szov­jetunió gazdasági helyzetét elemez­te, amelyről megállapította, hogy ál­landóan növekszik az ország gazda­sági ereje, a kommunizmus építésé­nek műszaki és anyagi bázisai olyan erőt képviselnek, amely a további si­kerek biztos záloga. Az ipari fejlődés, a tudományos műszaki forradalom nagy horderejű sikerei mellett, külö­nösen nagy sikereket értek el a me­zőgazdaság fejlesztésében. Ez annál is inkább örvendetes tény, mert a szovjet nép jóléte emelésének egyik legfontosabb követelménye a fejlett, nagyüzemi mezőgazdasági ter­melés újabb fellendítése. A szovjet mezőgazdaság sikerei és tervei Az elmúlt kongresszus óta pártunk Központi Bizottsága, minden helyi párt- és tanácsi szerv, nagy figyel­met fordított a mezőgazdaságra, gaz­daságunknak fontos ágazatára, — hangoztatta Brezsnyev elvtárs. A ne­hézségek ellenére kolhozaink és szov­­hozaink töretlenül erősödnek és fej­lődnek, egyre izmosodik gazdaságunk anyagi, műszaki bázisa, növekszik a mezőgazdasági dolgozók jóléte, kultu­rális-műszaki színvonala. • Bár a legfőbb mezőgazdasági cikkek termelése országunkban növekszik, a növekedés üteme az elmúlt ötéves időszakban lényegesen alacsonyabb volt a korábbi öt évinél. A mezőgaz­daság túlságosan lassú fellendülésé­nek fő okát abban kell keresnünk, hogy megsértettük a termelés fej­lesztésének gazdasági törvényeit, á dolgozók anyagi érdekeltségének, a társadalmi és egyéni érdekek helyes összhangjának elveit. Természetesen egyéb okok is voltak. A mezőgazdasági termékek felvá­sárlási rendszerének súlyos fogyaté­kosságai akadályozták a tervszerű gazdálkodást. Sok mezőgazdasági ter­mék felvásárlási ára nem fedezte a tényleges költségeket és csökkentette a kolhozok és szovhozok érdekeltsé­gét a termelés bővítésében. A mező­­gazdaság számára nem biztosítottak elegendő beruházást és anyagi-mű­szaki erőforrást. A termelés emelkedésének nem kedveztek a mezőgazdasági szervek indokolatlan átszervezései, a felülről erőszakolt sablonos ajánlások, a tudo­mánynak és a sokévi gyakorlat ta­pasztalatainak lebecsülése. A kolhoz- és szovhoztermelés fel­lendítése egész pártunk és népünk A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXIII. kong­resszusa iránt vi­lágszerte óriási az érdeklődés. Vala­mennyi lap, rádió- és tv-állomás első helyen közli a híre­ket. Felv.: Brezs­nyev elvtárs meg­nyitja a kongresz­­szust. Igen fontos feladata. A Központi Bi­zottság szükségesnek tartja a mező­­gazdaságban egész sor Intézkedés végrehajtását abból a célból, hogy megteremtsük a feltételeket a falu termelőerejének további növeléséhez az Ipar és a mezőgazdaság fejlődésé­ben észlelt aránytalanság felszámolá­sához. A feladat megoldásának alap­jait az ötéves terv irányelveinek ter­vezete lefektette. Az előirányzat sze­rint a mezőgazdasági beruházások csaknem megkétszereződnek. Az öt­éves Időszakban az előző öt évhez képest a falu 700 ezer traktorral és 680 ezer teherautóval, négymilliárd rubel értékű mezőgazdasági géppel kap többet. A mezőgazdaságban a vll­­lamosenergia felhasználás megközelí­tőleg háromszorosára növekszik. A kol­hozok és szovhozok egyre nagyobb" mennyiségben kapnak műtrágyát; a nekik juttatott műtrágya mennyisége 1970-ben a tavalyinak kétszerese lesz. A mezőgazdaságban a legfontosabb feladat továbbra is a szemes termé­nyek hozamának növelése. Minden­képpen emelnünk kell a hektáron­kénti terméshozamot. A terv értel­mében országos méretben munkála­tok folynak az ország valamennyi öve­zetében a talaj termőképességének fokozására a kulturáltabb gazdálko­dás érdekében. A mezőgazdasági termelőerőinek fejlesztése megköveteli a falusi tár­sadalmi viszonyok további korszerű­sítését. A sokéves tapasztalat meg­győzően Igazolta a társadalmi gazda­ság mindkét formájának — a kolhoz- és a szovhoz-formának az életképes­ségét. X párt tisztában van azzal, hogy a mezőgazdasági termelés felemelése nem egyszerű dolog. Helytelen volna azt hinni, hogy ma, amikor hatalmas anyagi és műszaki tartalékokat össz­pontosítunk a mezőgazdaság fejlesz­tésére, minden magától megy majd. A mezőgazdasági tervek teljesítése, a párt irányítása mellett elsősorban a falusi dolgozók alkotó kezdeménye­zésétől és energiájától, a helyes mun­kaszervezéstől, a kolhozok és a szov­hozok vezetői, az agronómusok, a zoo­­technikusok, a mezőgazdasági gépé­szek és mérnökök, a közgazdászok munkájának színvonalától függ majd. A mezőgazdaság további haladásá­ban hatalmas szerep hárul a tudo­mányra, és a tudományos vívmányok termelési alkalmazására. Ezután Brezsnyev elvtárs a szovjet nép életszínvonalának emelkedéséről, beszélt. — A szocialista rend, amely bizto­sította a gazdasági és a termelőerők gyorsított ütemű fejlődését, a legked­vezőbb feltételeket teremtette meg a munkások, a parasztok, az értelmiség és minden dolgozó életszínvonalának szakadatlan emeléséhez. A párt és a szovjet állam a gazdá­sági fejlődés sikereire támaszkodva mindent megtesz, hogy javítsa a nép életét. A munkások és alkalmazottak átlagbére az elmúlt kongresszus óta 19 százalékkal emelkedett. Emeltük a lakosságot közvetlenül kiszolgáló ágazatok dolgozóinak munkabérét, — köztük a közoktatási, egészségügyi, kulturális, kereskedelmi, lakás- és községszolgáltatási dolgozókét. A tudományos és kulturális életről szólva Brezsnyev elvtárs hangoztatta: — A kommunista párt és a szovjet nép felnevelte a kommunizmus ügyé­hez hű, a jelen kor legbonyolultabb tudományos problémáinak megoldásá­ra Is képes nagyszerű tudósok egész seregét. Jelenleg a Szovjetunióban közel 5000 tudományos kutatóinté­zetben és a főiskolák tanszékein több mint 600 ezer tudományos dolgozó munkálkodik. Az egész világ elismeri a szovjet tudománynak a világegyetem tanul­mányozásában és a kozmosz birtokba­vételében elért kimagasló sikereit. Mindaz, ami országunkban a szovjet ember életszínvonalának és kultúrájának emelésére, a tudomány és a közoktatás, az Irodalom és a művészet felvirágoztatására eddig történt, az ember javát szolgálja, A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusának történelmi jelentőségű tanácskozása minden más nemzetközi eseményt háttérbe szorít. A szovjet kommunisták képviselői ugyanis nemcsak a hazai gazdaságpolitikai helyzetet és a párton belüli kérdéseket vitatják meg, hanem a nemzetközi helyzet, valamint a kommunista világmozgalom időszerű problémáit is. A szocialista tábor és egyáltalán a haladó világ e nagy eseménye met­­lett azonban továbbra is figyelmet érdemelnek azok a fejlemények, amelyek egyrészt az atlanti táborban folyamatban levő válság elmélyü­lése, másrészt a nyugatnémet „békeoffenzíva" körül zajlanak. Teljes a kötélhúzás Nyugaton A NATO alapos átszervezésére, il­letve részleges felszámolására tett erőteljes francia lépések teljesen felborították az atlanti tábor országai közt eddig még úgy-ahogy létező egységet. Az események legújabb „slágere" a Johnson—De Gaulle pár­baj, amely ezúttal új fejezethez ér­kezett azáltal, hogy az AP hírügy­nökség bonni szerkesztősége közzé­tette az amerikai elnök levelét, amely lényegében az utolsó kísérlet volt a nyílt törés megakadályozására. Bár Franciaországban egyáltalán nem keltett meglepetést Johnson ér­velése a jelenlegi NATO-válságra vo­natkozóan, párizsi politikai körökben joggal kifogásolják, hogy Washington mindig sajátos „amerikai módon" ér­telmezte a nemzeti szuverenitás fo­galmát. A Johnson-levél lényege az, hogy a Fehér Ház gazdája lényegében be­fejezett tényként könyvelte el Fran­ciaország kiválását a NATO-ból, jól­lehet eddig legalább mérsékletre pró­bálta rávenni a tábornok-elnököt. A másik oldalon viszont de Gaulle hajt­hatatlan és semmi jelét nem mutatja annak, hogv megállna a félúton, sőt elhatározását következetesen és foko­zatosan végre is hajtja. De Gaulle még ebben az esztendőben ki akarja vonni csapatait a NATO-ból és meg akarja szüntetni az amerikai támasz­pontokat francia földön. A támadó­jeliegű katonai szövetség főhadiszál­lását Is átköltöztetik Párizsból, még­hozzá Brüsszelbe. Az új színhely megválasztása azonban kevésbé sze­rencsés, hiszen a belga főváros a nyu­gati hatalmak közt folyó gazdasági torzsalkodás központjának, a Közös Piac társulásának is székhelye. Vagy talán legyen egy kalap alatt a politi­kai és gazdasági kötélhúzás nyugati bajnokainak színtere? „Békeszólamok" — tettek nélkül Egy korábbi összefoglalónkban már említettük, hogy a NATO-válságot ki­váltó francia lépéseknek van egy veszélyes buktatója Is, mégpedig a nyugat-német revans-politika várható aktivitására gondolunk. Szinte tör­vényszerűnek tűnik, hogy a de Gaul- Ie-lépés hatása több vonatkozásban Is megmutatkozik a nyugat-német politikában. Kezdjük talán azzal, ami lényegé­ben a bonni politika folyamatosságára vall. Nyíltan vagy leplezetlen formá­ban katonai és gazdaságpolitikai he­gemóniára való törekvés Nyugat- Európában. Ez a veszély annál is in­kább fennáll és reálissá vált, mert az Egyesült Államok túlzott lekötele­zettsége Délkelet-Azsiában jelentős mértékben gyengíti Washington be­folyását vagy úgy is mondhatnánk: ellenőrzését a nyugat-német politika felett. A három nagy nyugat-német párt vezetőinek (Erhard, Brand, Men­­de) múlt héten kifejtett véleménye is azt igazolja, hogy a közelmúltban „politikai nyugdíjba“ vonult Aden­auer exkancellár által pengetett bé­kés húrok hangját egyelőre még el­nyeli a bonni kormánynak a vitás kérdések Iránt megnyilvánuló gyér érdeklődése, valamint a kölcsönös együttműködés iránti bizalmatlanság. Az éremnek azonban most van egy másik oldala is, Minden bizonnyal az élénk francia diplomáciai tévé-» kenységet úgy akarják Bonnban el­lensúlyozni, hogy megakadályozzák az ezzel velejáró teljes elszigetelődést. Erhard kancellár (talán Adenauert akarja túllicitálni?) olyan diplomáciai kísérletbe fogott, amely az eddigi me­rev álláspont feladásának látszatát kelti. A nyugat-német kancellár széles­körű diplomáciai akciót indított. Jegy­zéket intézett számos kormányhoz, köztük azokhoz a kelet-európai kor­mányokhoz is, amelyekkel nem tart fenn diplomáciai kapcsolatot. E jegy­zékben javaslatot terjesztett elő a „leszerelés és a béke biztosítása ér­dekében", a fennálló problémák tár­gyalások útján való megoldására, á jó szomszédi viszony helyreállítására a kelet-európai országokkal, sőt a javaslatok között szerepel az Is, hogy a nukleáris fegyverekkel nem ren­delkező államok mondjanak le az atomfegyverek előállításáról. Kétségkívül meglepő fordulat ez á bonni politikában. Ügy látszik, Erhard lágyabb húrokat penget, mint például legutóbb a CDU kongresszusán mon­dott beszédében. Vagy végre a bonni kormány is kezdi felismerni, hogy a jelenlegi európai fejlődés következ­tében egyre inkább elszigetelődik, és ezért a nyugat-német lakosság és a haladó világ előtt magas árat kell majd fizetni? Hogy pontosan miről van szó, azt egyelőre nehéz lenne eldönteni. A NATO országaiban végbemenő válto­zássorozatok határozottan kihatnak az egész nyugati szövetségi rendszer­re. Kérdés, ezek az országok mikor ismerik fel végre politikai és katonai helyzetük ingatagságát és mikor pró­bálnak olyan kezdeményező lépéseket tenni, amelyek valóban a vitás nem­zetközi kérdések békés megoldásához, a második világháború maradványai­nak felszámolásához és egy új világ­égés megakadályozásához vezetnek. Szavakban Washingtonból, Londonból és Bonnból is már eleget hallottunk a jóindulatról. Kérdés, hogy az ígére­tek mikor válnak valósággá — a Raj­na partján isi? (tg) • Politikai feltételhez kötött se­gély. Indira Gandhi asszony, India miniszterelnöke a Fehér Háziján ta­nácskozást folytatott Johnson elnök­kel, amelynek tárgya elsősorban az Indiának nyújtandó amerikai segély volt. Johnson ahhoz a feltételhez kötötte a segélyt, hogy India ne ta­núsítson ellenséges magatartást az Egyesült Államok vietnami háborújá­val szemben. Q Oj köztársasági elnök Törökor­szágban, A török nemzetgyűlés Cev­­det Sunay szenátort, a volt vezérkari főnököt választotta meg Törökország új köztársasági elnökének, miután Gürsel elnök másfél hónapja öntudat­lan állapotban fekszik és orvosi véle­mény szerint nincs remény felgyó­gyulására. % Koszigln Finnországba látogat, Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a szovjet és finn kormány megegyezése értelmében Alekszej Ko­szigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke ez év júniusában Finn* országba látogat,

Next

/
Thumbnails
Contents