Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-26 / 12. szám

Koraszületett szenzáció APRÖHIRDETÉS Sürgősen eladnám 9 család mé­­hemet, kaptárakkal, s egyéb fel­szereléssel, vagy külön is meg­egyezés szerint. Molnár József, Stúrovo-Nána, Fő u. 154. Nagyobb mennyiségű takarmány­­répa ELADÖ. Ár megegyezés sze­rint. Vasútállomás a közelben. JRD Horná Seő, okr. Levies. SZINTE MAGÄTÖL MEGVARRJA A RUHÄT a kiválasztott minta szerint lehetőséget ad lépést tartani a divattal! a tökéletes és korszerű varrógép A LADA és a MINERVA varrógépeket szakszerűen bemutatják önnek H VARRÓGÉP BOLTOKBAN Helenio Herrera Példaadó fiatalok a lévai szabad MÉG AZ ŐSSZEL mintha összebeszéltek volna járás fiatalsága: télen sem lehet tétlenkedni, a vasárnapokat rendszeres sportolásra kell kihasználnunk. A járási sportbizottság felszólítására aztán három cso­portban versenyt kezdtek a jégkorongozók, 4 csoport­ban pedig az asztaliteniszezők. Hatvan felnőtt és ifjúsági csapat mérkőzött meg egymással. Már ez a tekintélyes szám is arról tanúskodik, mennyire tömegessé vált ez a sportág, s tegyük hozzá azt is, hogy az asztaliteniszezők különösen az Ipoly-menti falvakban értek el kitűnő eredményeket. Ipolybél, Csata, Ipolyszakáilos, Ipolyvisk, Pereszlény, Tesmag, Középtúr olyan kiforrott játékosok­kal jelentkeztek, hogy bizony a lévai Lokomotlva, Tol­mács és más ismertebb csapat tagjai is megcsodálták ezeknek a játékosoknak ügyes mozgását a járási egyéni bajnokságban. Sikerrel mutatkoztak be itt tavaly a vá­­mosladányi fiatalok is, akik Varga szövetkezeti gépesí­tővei az élén jogot szereztek, hogy a kerületi bajnok­ságban szerepelhessenek. Ezt elmondhatjuk az idén főleg az ipolyszakállosiakról és az ipolyviskiekről, a tesmagi Pásztorról, no meg az ipolybéli mezőgazdasági tanonc­iskola csapatáról, ahol Egyházi szaktanító igen jó együt­test kovácsolt össze. Reméljük, hogy ősszel még több SZABAD FÖLDMŰVES 15 1966. március 26« hasonlítani. A világszerte nagy fetMm borodást keltett cselekmény egyaránt foglalkoztatja a bűnügyi szakembere< két és a be nem avatottak millióit, vajon hogyan volt lehetséges a leg­­szemfülesebb detektívek bűvköréből és egy üvegszekrényből megfújni anél­­kül, hogy a tettes kézre kerüljön. A kiállítás igazgatója azzal nyugtatja a közvéleményt, hogy véleménye sze­rint csupán jelképes lopásról van szó, s a Rimet-kupa rövidesen megkerül. Ezek után még szerencse, hogy a nemrég európai nászúton járt brazil labdarúgó-csillag, Pelé nem volt a ki­állításon, mert a kételkedők és bizal­­matlankodók egy kis rosszmájúsággal azt is mondhatnák: a „fekete gyöngy" még jelképesen sem kívánja, hogy akár rövid időre is angol földön tartózkod­jék a Rimet-kupa. TÖTH GÉZA júniusban kezdődő tizenhatos döntő kezdetére kellett volna áthozni a ten­geren túlról. Nos, a sors egyelőre ilyen mostohán bánt el a kiállítás szervezői által 84 ezer dollárra bizto­sított kupával. Az angol televízió vasárnap megsza­kította adását és külön hír felolvasá­sát jelezte. Mindenki valami Óriási vi­lágűrkutatási sikert várt. Ám egy csöppet sem méltatlankodtak a hideg­vérű angolok, amikor a páratlan lopás hírét közölték. A Scotland Yard olyan hatalmas nyomozást indított, amelyet csak a két évvel ezelőtti nagy vonat­rablás mindeddig sikertelen felderíté­sére tett erőfeszítésével lehet össze-Djr míg néhány hónap választ el bennünket az idei angliai lab­darúgó-világbajnokságtól, az első nagy szenzáció már megszületett a Temze partján. Persze távolról sem a döntőbe jutott tizenhat csapat valamelyikének valami csodaszeréről vagy mondjuk kiváló eredményéről van szó, hanem egy minden bizonnyal kiválóan meg­szervezett lopásról. Az „áldozat“ nem más, mint a világbajnokság győztesé­nek kijáró Rimet-kupa, amely, mint­­tgy négy kilogramm színaranyból van. A dolog onnan kezdődik, hogy a Bra­zil Labdarúgó Szövetség helyt adott a londoni „Sport és bélyegek“ című ki­állítás igazgatójának és úgymond idő­­nap előtt Angliába hozták a futball­világbajnokság legnagyobb trófeáját. A nyolc év óta egyelőre brazil tulaj­donban levő serleget ugyanis csak a Szemtől szembe a „nagy mágussal“ Visszatérnek a régi szép idők? Az Ipolysági Slovan március 4-én tartotta meg évzáró taggyűlését. Az este hat órára, bejelentett gyűlés természetesen csak félórás késéssel kezdődhetett. Zuckermann sporttárs * a szervezet elnöke üdvözölte a jelen­levőket, majd Dr. Huncsik László titkár felolvasta beszámolóját. A Slovan négy labdarúgó-csapata közül kettő a kerületi, kettő pedig a járási bajnokságban szerepel. Az L965/66-OS évad őszi felében az „A"­­rsapat a 12. a nagyok „B“-gárdája sédig csoportelső lett. Az idősebb ifi-csoport helyezéséről még nincs jelentés. Figyelemre méltó az ifi-B szereplése, amelyet Szkladányi Endre sdző irányít. Ezek az iskoláskorban levő gyerekek idősebb ellenfeleikkel szemben Is jól megállják helyüket. Huncsik sporttárs megállapította, bogy az Ipolyságiak csapataik szerep­lésével távolról sem lehetnek elége­dettek! A játékosok bizony gyakran viselkednek fegyelmezetlenül: az Ifjú­sági A-csapat gyenge szereplése vi­szont főként azzal okolható, hogy együttesükből 8 állandő játékos ki­esett. A további szakosztályok tevékeny­ségét elemezve is azt kell megálla­pítanunk, hogy az Ipolysági sporto­lóknak nincs mivel dicsekedniük. Az isztaüteniszezők szakosztálya pl. szer­vező hiányában szétesett, pedig a vá­rosban egész sor jó játékos található (pl. Minárik, Kovács), akik így más egyesületekben Játszanak. Hasonló a helyzet a kézilabdásoknál is. Atlétikában az ifjúságiak a 3. helyet harcolták ki a kerületi bajnokságban. Ennek a szakosztálynak sem volt vezetősége és a szervezési teendőket Révész Ferenc, egy tehetséges fiatal atléta végezte. A turisztikának Ipolyságon 26 fel­nőtt hódolója van. A megrendezett versenyek számát és a résztvevőket figyelembe véve a szakosztály mun­kája a többihez viszonyítva aránylag i jónak mondható. A III. Országos Spartakiád fellépé­sein az Ipolysági körzeti bemutatón 570 gyakorlatozó szerepelt a Slovan képviseletében, Léván 258, Prágában pedig 76 Ipolysági szerepelt. Ebben az évben az új stadiónban elkészül az atlétikai pálya. A sport­­szervezet tagsága kötelezettséget vál­lalt, hogy idén további 2500 brigád­órát vállalnak a sporttelep építésére. A szervezet pénzügyi helyzete ki­elégítő. Annak ellenére, hogy a meg­szokott 1000—1500 koronás bevételek átlag 700 koronára csökkentek, most 5600 korona „alappal“ indulnak. Urban elvtárs, a helybeli Strojstav-üzem képviselője ígéretet tett az üzeme által nyújtandó támogatásra. Befejezésül elmondhatjuk, hogy az volt az érzésünk, a labdarúgás mellett a többi sportágat csak illendőségből említették a beszámolóban. Minden­kinek az a vágya, hogy az Ipolysági „régi szép" idők visszatérjenek. MAJOR LAJOS, Szécsénke interjú, azt a magyar rádió egyik munkatársának köszönhetjük. Persze, megkért, ne írjuk ki a nevét. Sok újságíró Ismerőse még zokon venné. A mérkőzés után sikerült szót vál­tanunk a „nagy mágussal" tolmács útján, persze. Amikor megpillantot­tam, kissé csalódtam. Olyan személyre számítottam, aki inkább állatszelidí­­tőnek látszik. Barátságosan mosolygó, remek fogsorú, aránylag fiatal férfi állt előttem. Ez hát a híres Herrera. Az az edző, akitől még a nagy világ­sztárok is rettegnek. Mazzola, Jalr, meg a többiek. Közepes termet, ru­galmas léptek. Csak akkor villant fenyegetően a szeme, amikor azt kér­deztem tőle, meddig lesz még olyan sikere az Internek. Mert hogy Gutt­­mann Béla azt állítja, hogy a védeke­ző küzdőmodor megöli a labdarúgás szépségét és sikerességét is. Túlsá­gosan nem vagyok meggyőződve, hogy baráti a viszonya Guttmann Bélához. A mosoly ugyan Ismét megjelent az ajka körül, de a tekintete már szúrós maradt. Most volt már valami állat­­szelidítői a tekintetében. — Védekező játékmód? Az Inter mindig több gólt rúgott, mint a leg­veszélyesebb ellenfeleink. Máskülön­ben nem nyerhettük volna meg a Világkupát. Azt mondják rólam, meg­szállottja vagyok elgondolásomnak és azt is állítják, hogy varázsló vagyok. Meg diktátor. Egyik sem Igaz. Valami újra törekedtem. Új elemek kidolgo­zására, amelyekkel gyorsabb a játék, folyamatosabb az akció, összeszokott­ság, technika — ez már nem új. Ezt a régiek is tudták. Erőnlét, gyorsaság — régi követelmények. A lélektani felkészítés — ez már valami új volt, amivel behatőan kellett foglalkozni. Az anyagi érdekeltséget másutt Is szem előtt tartják. Én a lelki felké­szültséget minden téren Igyekszem biztosítani. A játékosaimnak nem le­hetnek anyagi gondjai és családi gondjuk se legyen! Harmónikus élet­­felfogás, barátságos hangnem, egymás érdekeinek figyelembe vétele. Mindez hozzátartozik a siker eléréséhez. Az én csapatom „egy szív, egy lélek" elve alapján küzd a pályán. Tudják a fiúk, miért küzdenek, tudják, miért kívánok én tőlük teljes engedelmes­séget. Az én érdekem az ő érdekük. A taktikai terv kidolgozása az én fel­adatom, s ha valamit elrendelek, a csapat, a győzelem érdekében teszem. Diktátorság? Erős fegyelem nélkül nincs siker. Tudják ők, hogy a veze­tőséggel kemény küzdelmeket vívok az ő érdekükben. Sohasem hagyom cserben a játékosaim és ők sem hagy­nak cserben engem. Helenio Herrera talán az egyedüli edzője a világnak, aki nem enged beleszólást a dolgába. Amikor Spanyol­­országban működött, a milliomos klubelnökök beavatkoztak munkájába. Nyomban csomagolt és Olaszország­ban kötött ki. Csak akkor szerződött le, miután teljhatalmat tudott kikötni magának. Aztán kiírta az öltözőben: „Csak a győzelem szót ismerem! — Mindenki egyért, egy mindenkiért! — Első a csapat!" És ezekhez tartja is magát, sőt másokkal is betartatja ezeket a jel­szavakat. Ez a Helenio-gárda titka. Ez a HH-féle bűvészet. Ezért lett ő a labdarúgás legeredményesebb ed­­tője. _os Két betű csupán — H. H. A labda­rúgásban mégis annyi, sőt talán több, mint B. B. a filmvilágban. Több azért, mert hiszen Brigitte Bardot a film­világ letűnő csillaga már, H. H. vi­szont továbbra is teljes fényében ragyog a futball égboltján. H. H. — Helenio Herrera, a „nagy mágus". Még a jő öreg Sepp Herbergernél is nagyobb bűvész. A világ legdrágább futballedzője. Fizetését csillagászati számokkal fejezik ki. Személyével legalább annyit foglalkoznak a sport­lapok, mint Pelével vagy Eusebioval, a világ legjobbnak tartott két futbal­listájával. Olyan sokat hallottunk, olvastunk már Helenio Herreráről, hogy egészen természetes, kerestük vele a találko­zást. A budapesti Ferencváros—Inter mérkőzés előtt kitűnő alkalom kínál­kozott erre. Legalább is azt hittük. Két szlovákiai sportriporter-kollégá­val elhatároztuk, hogy felkeressük a világhírű Intert és a még nagyobb hírnévnek örvendő Herrerát. A korai tavaszt ígérő napsütésben kellemes kirándulásnak látszott az autóút fel a Szabadsághegyre. A „Vörös Csillag" szállodába vitte fel játékosait a nagy taktikus, mond­ták budapesti barátaink. Ha nem is pillanatok, de percek alatt fenn vol­tunk a hegytetőn. A pompás szállóban sirl csend. — Lepihentek, nem lehet most őket zavarni — utasítottak vissza már a szálló bejáratában. Az előcsarnokban az egyik olasz vezető telefonált. Fé­kezve olasz temperamentumát, hal­kan. Már ez is szokatlan volt. A pult egész hosszában fekete utazótáskák. Az Inter gárdájának felszerelése. — Legalább ennyit látunk belőlük! — jegyezte meg egy kis öngúnnyal társam. Hogyan képzelhettünk olyan badarságot, hogy beszélgetünk majd Herrerával! — Ezek még az edzésre sem en­gedtek be bennünket — panaszkodott az egyik pesti fényképész. — Pedig a játékosokkal már megbarátkoztam — dicsekedett. Azt is elárulta, hogy Her­rera átejtette az újságírókat, olyan Időpontra adta meg az edzést, amikor már befejezték. Hát aligha lesz inter­jú Herrerával — adtuk búnak a fe­jünket és legurultunk a Szabadság­­hegyről. S hogy mégis meglett az VÍZSZINTES SO­ROK: 1. Nem tud beszélni. 4. Rejt­vényünk második része. 9. Mennyei. 10. Becézett Mária. 11. A. ö. M. 12. E napon. 13. Nagy tó Ethiópiában. 14. Irat (ék. felesi.). ' 15. Táplálkozni. 16. Kevert látás. 17. Végtag. 19. Időha­tározói névutó. 21. ősi fegyver. 22. Vissza: magas el­lentéte. 23. Női név. 25. Hangtalan béke. 26. I. O. D. 27. Égitest — név­elővel. 28. Trombi­ta hang. 29. Károly Mátyás. 30. Éppen hogy. 31. A sakk­játék vége. 32. Jut­tatom. 33. Anyóka — szlovákul. 34. Gabonaőrlő. 36. Be­csinált hús fűsze­res lével. 37. Szov­jet költő. 38. Város a Dunántúlon. 39. Indulatszó. 40. Nem egészen elmés. 41. Folyó a Szovjet­unióban. 42. O. Y. R. 43. Helyrag. 44. Visszaevez! 45. Asszony — lány név­elővel. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Rejtvé­nyünk első része, folytatva a vízszin­tes 4. sorban. 2. ...Tisza, Illés Béla regénye. 3. Római ezeregy. 4. Rejt­vényünk harmadik része, a vízszintes 4. folytatása. 5. Mátka. 6. Lám. 7. Szolga, inas. 8. Dal (ék. hiba). 10. Er­dei emberke. 13. T. N. 14. Fordítva: szín. 15. Étkezés délben. 18. Nem va­lóság. 20. Porció. 24. Sértetlen. 25. Hangtalan Bartók. 27. Állatok puha fekvőhelyéül szolgál. 28. Szent és sérthetetlen. 30. Állami illetékek. 31. ön. 32. Azonos a függőleges 27-el. 33. A volt zlini cipőgyáros. 35. Az isten neve a mohamedán vallásban. Téli alma (utolsó betű kettőzve). 38. A si­vatag fuvarosa. 39. Fájdalmai vannak. 41. Román pénzegység, y-j. 42. Szlo­vák személyes névmás. 44. Zoltán -ászló. 45. Csodálkozást kifejező szócska. (Segítség: függ.: 35. Allah — 33. Baía — 28. tabu.) Beküldendő a vízszintes 4. és a függőleges 1., 4. sz. sorok megfei-i tése. A Szabad Földműves 10. számában <özölt keresztrejtvény helyes meg­fejtése: „A testedzés védi egészsé­giünket és józan életmódra nevel." Könyvjutalomban részesülnek: Gál Júlia, Dulháza Lőrincz Mária, Berencs, Marcsa Eszter, Bűcs Kakas Gyula, Nagysalló Vass Gyula, Für csapat jelentkezik majd a járási bajnokságban és az útiköltségek is fedezést nyernek mindenütt. De nagy közkedveltségnek örvend a jégkorong is a fiatalok közt. Bár Léván nincs fedett stadion, mégis há­rom csoportban küzdöttek a bajnoki pontokért a felnőt­tek, s ugyancsak három csoportban az ifjúsági csapatok, kettőben pedig a diákok. Nagy lépést jelent ez a lévai járásban, mert hiszen a korongozók igazi tele alig néhány hétig tartott és a ver­senyeket nem is tudták mindig a kiírt időpontban lebo­nyolítani. És mégis sikerült e bajnokságot befejezniük. Az idei bajnoki címet nagy meglepetésre Veiké Kozmá­­lovce együttese szerezte meg. A döntő összecsapásokat a járási sportbizottság Léván kívül, Garamkeszin ren­dezte meg. Az ifiknek már messzebbre kellett utazniuk: a nyitrai stadionban játszották le március elején a mér­kőzéseket. Az ő bajnokságukat a garamkelecsényiek nyerték meg Garamkeszi, Tolmács és Deviöany előtt. Az alapfokú Iskolák csapatai közül a palásti tanulók vitték el Nyitráról az első helyezést. A legkisebb tanulók cso­portjában Kelecsény, Fakóvezekény és Garamkeszi volt a sorrend. Befejezésül még el kell mondanunk, hogy több eset­ben a játékosok a sajátjukból fedezték felszerelésüket és az útiköltségeket. Mindez arra vall, hogy az ország déli járásaiban is megvan az érdeklődés a jégkorong iránt, csakhát stadionokra lenne szükség a mezőgazda­­sági jellegű járási székhelyeken is. Belányi János

Next

/
Thumbnails
Contents