Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-26 / 12. szám
Horgászás domoiykóra A JÖ IDŐ KICSALJA a sporthorgászokat a vízpartra. Csupán az a kérdés „mire horgásszunk“? A legtöbb horgász csuka-, süllő-, harcsa- vagy pontyfogásra szakosítja magát. Jelen cikkünkben a domolvkófogás tapasztalatait szándékszóm átadni a Szabad Földműves halászat-horgászatot kedvelő olvasóinak. A domolykó horgászata érdekes, lenyűgöző, sőt néha drámai lefolyású; befejeztével gyakran megrakodva távoztam a vízpartról. Mifelénk a domolykó 70—80 cm hosszúra is megnő, súlya 3—6 kg között ingadozik. Vizeinkben, főleg a Dunában a legelterjedtebb halak közé tartozik. Többnyire márna-dús övezetben fordul elő, de fellelhető sekély, gyengébb sodrású öblökben és folyóágakban is. Leginkább a mély vizekben tartózkodik. Fedezékéből olyan kitartással lesi a víz felszínét, hogy a legkisebb rovar sem kerüli el a figyelmét. A Duna erős sodrású vizében is otthonos, főleg kőtorlaszok alján. Kedvenc eledele a cserebogár, a lótetű, a kukac, s lárva, de nem veti meg a növényi táplálékot sem. A Dunában azért honosult meg, mert valamennyi életfeltételét itt megtalálja. Kisebb csoportokban tanyázik. A domolykó horgászata alapos kézügyességet és tökéletes horgászfelszerelést követel. A HORGÁSZÁT MÖDJÄT a Duna vízfolyása határozza meg, s válogathatunk benne, melyiket alkalmazzuk: a műlegyezést, a kuttyogatást, vagy a nehezékes módszert. Az utóbbi hasonló a márnahorgászatéhoz. Erősebb horgászfelszerelést használunk, merthiszen erősebb a víz sodrása. Csalinak kukacot, cserebogarat, gyümölcsöt, lárvát, vagy vékony csirkebelet használhatunk. Ez a módszer nem igényes, nem támaszt különösebb műszaki felkészültséget vagy fáradtságot a horgásszal szemben. Kavicsos fenekű helyeken 4—10 méternyire a parttól alkalmazhatjuk. Nem nyújt különösebb élvezetet, mert erős horgászfelszerelést és súlyosabb ólmot használunk, ami gátol a fárasztásban. A második módszer: a villantózás, vagy a döglött hallal történő vontatás. Ennél a módszernél ajánlatos a könnyebb horgászfelszerelés, a 0,15—0,20 mm-es szilonzsinór, 2—2,5 méteres horgászbot. Derült, napsütéses időben 3—6 cm-es kanalas, ezüstös villantót, borús időben ugyanolyan nagyságú, de aranyosan vöröses színű villantó használatát ajánlom. A villantót, vagy halacskát a folyam sodrába hajítjuk és 10—15 méternyire engedjük lefelé sodorni az árral, a szilonzsinórt hol gyorsabban, hol lassabban csévéljük, hogy a villantó, illetve halacska a sebzett hal úszásának látszatát keltse. De ügyelnünk kell arra, hogy ne ütközzünk — a villantóval, vagy kishallal — sizklába vagy kőbe, fagyökérbe, s ne riasszuk el a halakat. A csalit általában 1—2 méternyire húzzuk a parttól, vagy annál is közelebb, ha a terep megengedi. De 10—20 cm-nél mélyebbre nem tanácsos bocsátani a villantót a víz felszínétől. A dobást többször ismételjük meg, de általában a vízfolyás irányában lefelé szokás haladni, hogy ne bolygassuk meg a domolykót tartózkodási helyén. Néhanéha egy-egy balin is rákap az ilyen csalira. A CSALIHALAT mindig a fejtől a farokúszó irányában nyársaljuk fel. Hossza 4—7 cm legyen. A farokúszótól oldalt helyezzük el a kettőshorgot, amelynek nagyobbnak, egyúttal azonban élesnek kell lennie. A domolykónak nagy a szája, a csalit egészben bekapja. Ha horogra akad, aránylag erős rándítást érzünk. Az erős bevágás viszont szép zsákmánytól foszthat meg bennünket. Ezért érzéssel, könnyedén vágjunk be! A domolykó elég gyakran önmaga gyilkosává válik. A horogra akadt hal kifárasztását az ár sodrában 0,15—0,20-as szilonzsinórra a horgász művészetének, fejlett technikájának nevezhetjük. Ügyelni kell a halak teljes kifárasztására. A domolykó arra törekszik, hogy a mélységben a vízfenékre kerüljön, közben azonban az erős áramlással tovább sodródik. A horgásznak tehát nagvmérvű ellenállással kell számolnia, ugyanakkor helyesen be kell állítani a féket. A fárasztás néha 10—15 percig is eltart... Ügyelni kell a hal teljes kifárasztására, úgy könynyebben kihúzhatjuk a vizből. Ugyancsak érdekes módozata a domolykó fogásának, ha cserebogár a halcsali. Ez esetben kizárólag könnyű horgászfelszerelést tanácsolunk, ólom és úszó nélkül. A horgászbot legyen hosszú, s a horog nagyon hegyes, a szilonzsinór pedig 0.15 mm vastagságú. A domolykó ravasz; éber, s még az árnyékunktól is megriad. HA A CSEREBOGARAT feltűzzük a horogra, vigyázzunk arra, hogy élve kerüljön a vízbe és természetes testtartásban essék a víz színére. Ha nem sikerül életben tartanunk, úgy ügyeskedjünk a felszereléssel, hogy az életbenlét látszatát keltsük. A domolykó ráveti magát a prédára, megragadja a csalit s a fenékre vonszolja. Ilyen esetben meg kell ereszteni a zsinórt, s csak azután bevágni. Állóvízben a fárasztás ily módon rövid ideig tart, s szép zsákmány a szívós kitartás jutalma. Helyszűke miatt lehetetlenség valamennyi részletkérdést taglalni. A domolykófogásnak ez a módja viszont ugyanolyan érdekes, mint bármely nemeshal horgászata. Ha betartjuk a horgász-technológia valamennyi alapelvét, ha helyesen választjuk meg horgászfelszerelésünket, felejthetetlen élményekben, drámai fordulatokban, kellemes szórakozásban és értékes zsákmányban lehet részünk. BÖHM L. a halászati törvény szerint egész áprilisban tilos a horgászat, a nem pisztrángos vizeken. A pisztrángos vizeken a horgászás április 15-én kezdődik. Dél-Szlovákiában egyelőre csak a Dunán horgászhatunk: erre a folyamszakaszra nem vonatkozik az általános tilalom. A víz hőmérséklete tavasszal nagyon befolyásolja a horgászat eredményességét. Ilyenkor keressük fel a szélvédett, napsütötte, álló, esetleg nagyon lassan folydogáló 0,60—1,60 méternél nem mélyebb vízszakaszokat, ahol a vízi élet a felmelegedés következtében korábban indul meg, mint az 1—2 fokkal hidegebb szakaszokon. Amikor a Duna középhőmérséklete meghaladja a 10 Celsius fokot, esélyeink, — különösen jó napsütéses áprilisban, — sokat javulnak. Akik nem szeretnek keszegfélékre horgászni, halmozhatnak. Am a balinozókhoz lenne egy szerény kérésünk: tegyék félre egy hónapra ezt a szenvedélyüket. Ugyanis a balin fő ívási ideje éppen áprilisra esik és ezt a kitűnő, 6—8 kilóra is megnövő sporthalunkat kellőképpen nem védjük. A Dunán ilyenkor ívó hatalmas balinrajokban lelkiismeretlen parti lakosok — és egyes kíméletlen horgászok — úgyis szörnyű pusztítást visznek véghez. A nyári esték balin-ugrásai, s a küszcsapatok vonulását követő őszi balinrajok bőven kárpótolnak majd bennünket azért, hogy legrosszabb hajlamaink egyikét, mohóságunkat sikerült visszaszorítanunk. Április 15-én kezdődik a pisztránghorgászat. A biztonság kedvéért tanulmányozzuk át a helyi horgászati rendet. A heti kimenők száma 3, reggel 5-től 19 óráig horgászhatunk. Egy fogási napon 3 darab méretes pisztrángot foghatunk, illetve tarthatunk meg. Az elmulasztott kimenőnapok nem pótolhatók. A halgazdaságokban is megkezdődik a munka: a zsenge csukaivadék kihelyezése. A halászgazdáknak a horgászok társadalmi munkával legyenek segítségére a kihelyezésnél, mert az eredmény a lelkiismeretes kihelyezéstől nagymértékben függ. Ugyancsak most ívik a süllő. Fordítsunk kellő gondot a fészkek kihelyezésére és védelmére. Ebben az időszakban a legelterjedtebb az orvhalászat. A helyi hatóságok segítségével akadályozzuk meg a kártevők munkáját! (g) TANÁCS KEZDŐ HORGÁSZOKNAK! Erőszakkal ne rántsuk ki a halat a vízből A VÍZBEN A HALNAK nincs súlya. A zsineget nem a horogra akadt hal holtsúlya (3 kg) terheli, hanem a kirohanásai során fellépő dinamikus erők. Ha kellő zsineget engedünk a hal után, tehát fárasztjuk a halat, a lefékezés következtében fellépő dinamikus erők kicsinyek (esetleg csak fél-háromnegyed kiló), tehát a zsinór nem szakadhat el. Ha azonban nem fárasztjuk el a halat, hanem erőszakkal akarjuk a vízből kirántani, a fellépő dinamikus erők jóval meghaladják a 3 kg-ot, tehát a zsineg elszakad. Még nyilvánvalóbb a dolog, ha a halat kiemeljük a vízből. Ha a 3 kg-os hal mozdulatlan maradna, a 3 kg szilárdságú zsinór éppen csak elbírná a hal súlyát. De a hal ficánkol, ezért a mozgás következtében fellépő dinamikus erőhatások 3 kg fölé növelik a zsineget terhelő erőt, ezért a zsineg elszakad. A csali helyes feltüzése
