Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-26 / 12. szám
T7ADÄLLOMÄNYUNK szd’ mára a nyári időszakban terített asztal az egész határ. A nyúlok tavaszelőn szívesen tartózkodnak a zsendiilő heretáblákon, az apróvad a búza és árpavetéseken. Minden évszaknak megvan a maga növénye, melyből szívesen fogyaszt apró, nagyvad egyaránt. Ám kultúrnövényeink előbb-utóbb lekerülnek a földről, s az eke nyomán az élelem utolsó morzsája is a földbe kerül. Ilyen esetben a vad a mozgási körzetében fellelhető, kevésbé értékes takarmány fogyasztására tér át, vagy vándorolni kénytelen. Legszívesebben a fácánkakas szedi sátorfáját. A ,Jietedik határba" elkóborol az ínyenc falat után. A vadtulajdonos kára abból keletkezik, hogy ahol a fácán kedvére lakmározhat, ott meg is telepszik. A vad életfeltételei között a táplálék után elsőként szerepel zavartalansága, védelme. Fontos, hogy a vad részére legyen megfelelő búvóhely, — szántóföldi kultúrnövény, erdő, árvízvédelmi helyeken, folyók mentén fásított területek, remízek, csenderesek, jobb híján mesterséges csalitosok. Sajnos, nagytáblás gazdálkodásunk közepette megtörténik, hogy 40— 50 hektáros táblán például a tarlóhántás után csupán a rossz szántásból eredő vakbarázda szolgál búvóhelyül. Sehol egy bokor, fűcsomó, vagy magasabbra nyúló növény, mely eltakarná a vadat a levegőből leselkedő vérengzők szeme elöl vagy védené a területen lappangó állati és emberi kártevőktől. A magas növésű növények, mint a kukorica, napraforgó, cukorrépa, avagy más kapásnövény, rendszerint távol esik a feltört tarlótól, mi okból az állatok egy bizonyos ideig nélkülözik a búvóhelyet. Az élelem és az állandó búvóhely tartós biztosítása teszi szükségessé, hogy a vadászok segítséget nyújtsanak és a helyi viszonyokhoz megfelelően gondoskodjanak a vad számára szükséges életfeltételekről. Jelen esetben azon szántóföldi kultúrnövényeinkről szólunk, amelyeknek vetése e célból legjobban megfelelne. Általában azon helyekre ültetünk, illetve vetünk vadeleséget, ahol a vadak zöme él, vagy kívánatos, hogy az állomány létszáma a kiszemelt helyen szaporodjon. Az eleség egyes fajtáit úgy válogatjuk össze, hogy az a környéken élő vadak számára legjobban megfeleljen. Igaz, a területek kiválasztásában nem lehetünk Igényesek, ám erdők, csenderesek szegélyén, tisztásain, facsoportok közt mindig akad olyan rész, vagy egyéb nagy-2 VAUASZ * HALÁSZ Takarmány és búvóhely űzemileg nem művelhető terület, amely rendelkezésünkre áll, jobb híján olcsón kibérelhetők. Nagyvadas területeken ajánlatos a csicsóka termesztése. Gumója magas inulin-, laevulins cukortartalmánál fogva (14— 16 százalék) értékes takarmány. Szára, mely szintén nagy tömeget képez, fehérjékben gazdag. Egész nyáron, de késő őszig friss takarmányul szolgál. Októberben levágva, felszárítva, de silózva is szeretik az állatok. Gumóját csemegeként fogyasztja a vaddisznó, szarvas, nyúl, őz, míg az apróvadak is előszeretettel csipdesik. A csicsóka szárazságtűrő igénytelen évelő növény, így külterjes termesztése sikerrel végezhető. Parlag vagy félparlag területeken is megél, tűrhető termést hoz. Épp ezen jó tulajdonságainak köszönhető, hogy termesztését főleg a vadászterületek bérlői szorgalmazzák. Előnye még, hogy egyszeri telepítéssel évek hosszú során át terem, sőt ha helyét szereti, úgy elburjánzik, kiirtani sem lehet. Bármilyen külterjes viszonyok között ültetjük is a növényt, a talaj felszántása és gyomtalanítása elengedhetetlen. Ha módunkban áll adagolása, a csicsóka nagyon meghálálja az istállótrágyát, de a műtrágyázástól, legalább évenként egyszer, nem tekinthetünk el. Ültetése ősszel, tavasszal egyaránt végezhető. Legjobb februártól áprilisig ültetni, amíg a gumók csírázásnak nem indulnak. A hektáronkénti vetőmagszükséglet függ az ültetőanyag nagyságától. Rendes körülmények közt mind a vetőmag mennyisége, mind a sortávolság, megegyezik a burgonyáéval. A telepítés évében szükséghez mérten saraboljuk, kapáljuk. Töltögetni nem szükséges. Kezdeti fejlődése lassú, így a könnyen elnyomják. Különösen a tarackos füvek gátolják növését. A második év tavaszán nehéz boronával gyomtalanítunk, lazítjuk a talajt. A csicsóka betakarítását rendszerint elvégzik maguk az állatok. Ha azt akarjuk, idő előtt ne károsítsák, tövises dróttal vegyük körül az ültetvényt. Apróvadas területeken fácánosok közelében bevált és jó szolgálatot tesz a szemescirok. Bár igényes növény, a talaj kellő előkészítése után sikeresen termeszthető bármilyen területen. Szárazságtűrésénél fogva jól értékesíti a szárazabb jellegű talajok vízkészletét. További előnye, hogy kevés vetőmag kell belőle, s egyszeri növényápolás után megbirkózik a gyomnövényekkel. Ha módunkban áll, rendes talajművelést alkalmazzunk és a lehetőségekhez mérten trá gyázzuk a földet. Ugyanis a cirok, különösen kezdeti fejlődésekor bő tápanyagot igényel. Vetését április végén, május elején végezzük. Korábban nem vethető, mert a mag csírázásához kellő meleg szükséges. A vetés sortávolsága rendszerint 45—60 cm. A növény ápolása a kelés után boronálásból, később sarabolásból áll. A kézi kapálással együtt a növény ritkítása is elvégezhető. Fontos tudni, hogy a cirok kezdeti fejlődése lassú, — ezért az időbeni gyomtalanítás elmulasztása végzetes lehet a növényre. Amikor azonban fejlődése megindul, a később kelő gyomnövényeket elnyomja, maga alá teperi. A cirok a tenyészidőben védelmet, augusztustól kezdve pedig egész tavaszig élelmet nyújt az apróvadnak. Az állatok szívesen tartózkodnak a növényzet között, különösen abban az időben, amikor egy-egy növény kidől vagy ketté törik és bugáját szemezgetheti az apró jószág. Késő ősszel, amikor már minden bekerült a határból, a levágatlanul hagyott cirok szinte „Eldorádójává“ válik a környékről összesereglett fácánnak, fogolynak. Ezért, ha tehetjük, télire is hagyjuk kint a termést, mert a vad ilyenkor is felkeresi az ősz folyamán megkedvelt csemegéjét. A cirkot nyomon követi 5 szudánifű. Agrotechnikája megegyezik a cirokéval azzal az eltéréssel, hogy a sortávolság keskenyebb, a növénytávolság sűrűbb lesz. Gyomtalanítását egy vagy két ízben a kelés után boronálással végezzük Egész tenyészidőben védelmet nyújt, bár magtermését a vad nem hasznosíthatja oly hosszú ideig mint a cirokét, mert a szudánifű magja túlérésben könnyen pereg, majd a földön tönkremegy. A csenderes, a csalitos ritkább részein jó szolgálatot tesz, ha kisebb-nagyobb foltokat felásunk, s bevetjük csillagfürttel vagy a minden szempontból igénytelen baltacimmal. Vadrejtő sűrűk környékén, keskenyebb-szélesebb sávban különösen a napsütötte helyeken rét is létesíthető. A fű egyrészt takarmányt nyújt, másrészt búvó és napozóhelyként szolgál az állatoknak. A rendesen művelhető, némi táperővel rendelkező talajon előnyben részesítsük a lucernát, amely fehérjedús takarmányt nyújt a nagy és apróvadnak egyaránt. Ha a felesleges zöldet lekaszáljuk és felszárítjuk, elsőrendű téli takarmányt nyerünk. A rétek telepítésére legalkalmasabb fűfélék a következők: olasz perje, réti és vörös csen-' kész, a zöld pántlikafű és a tarackos tippan. Az olasz perje előnye, hogy tavasszal hamar sarjadzik, és erőszakos természeténél fogva elnyomja a fejlődő gyomnövényeket. A réti és vöröscsenkesz fejlődése lassú, de füve sokáig zöld marad. Bármilyen menedékhelyet készítünk, takarmánynövényt vetünk a vadak részére, mindig tartsuk szem előtt a szövetkezet, illetve az állami gazdaság által művelt területek sérthetetlenségét. Csakis közös megegyezéssel tegyük meg a szükséges lépéseket, nehogy a túlbuzgóságból kellemetlenség származzon. A vadföldek mellé célszerű téli etetőket, esetleg leshelveket is készíteni. A vadtenyésztést elősegíti, ha a bő nyári és őszi táplálkozást követően télen is a megszokott hely közelében találja meg a vad az eleségét. Ilyen esetben oly vadtanyák kialakulása várható, ahol vadászaratás idején aránvlag kis területen minden puskás megtalálja számítását. Ha a terület közelében leshelyet készítünk, gondoskodjunk jó takarásról, nehogy a gyakori jelenlétünk zavarja a vad nyugalmát. Főleg a vadászgazdákon mú^ lik, hogy a helyi adottságokat figyelembe véve, kutassanak olyan területek után, melyek egyébként mezőgazdaságilag egyáltalán vagy kevésbé művelhetők, ugyanakkor vadeleség vetésére, illetve vadrétek létesítésére alkalmasak. Az általunk vetett eleség elvonja a vadat a művelt területek károsításától, így a gondoskodás nemcsak a vadnak és vadásznak, de a szövetkezetnek is hasznára váiik. Ennek tudatában a vadászgazda a mezőgazdasági üzem vezetőségével karöltve, még a tavasz folyamán tegye meg a szükséges lépéseket a vadeleség vetésére. Sándor Gábor Bejegyzések a törzskönyvbe Tavaly a CSVSZ törzskönyvébe összesen 1251 ebkölykezést jegyeztek be, 6041 kölyökkutyát számláló eredménnyel. Bejegyzésre került ezen kívül 802 tenyészeb és szuka, 66 általános ismeretekkel rendelkező kutya, 156 kotorékeb, 59 külföldről behozott eb és 390 új tenyészállomás. A bejegyzéseket lezárták 944 elhullott eb adatai után. Legtöbb ellés a rövidszőrú német vizslák csoportjában fordult elő, melyek eredménye 1611 kölyökkutya volt. A szlovák kopó fajta 25 kutyája összesen 128-at kölykezett. Egy fajtán belül legtöbb cocker spaniel ebet, szám szerint nyolcat hoztak be külföldről. —rí—
