Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-26 / 12. szám

Om mani padmehum NÉHÁNY takarmánykeverék szállításáról szóló gazdasági szerző­dés fekszik előttem. A dunaszerda­­helyi, komáromi, topol'canyi és az olomouci járásokból származnak. Lát­szólag egyik sem különleges, hiszen szerződéseket nálunk ezrével kötnek. De ezek a szerződések mégis más­félék. A mezőgazdasági terményfel­vásárló és ellátó üzemek kötelezték magukat a garantált súlygyarapo­dásra. Vizsgáljuk meg közelebbről a ma még újdonságnak számító szerződé­seket, mit is tartalmaznak, amelyeket az oponicei Állami Gazdaság és a To­­políanyi Terményfelvásárló és Ellátó Üzem kötött. A SZERZŐDŐ FELEK KÖLCSÖNÖS ÖKONÓMIAI VISZONYA A fentebb említett terményfelvá­sárló és ellátó üzem az Oponicei Ál­lami Gazdaságnak idén 1400 tonna takarmánykeveréket szállít sertés­hizlalásra. A keveréket a termény­felvásárlók saját szállítóeszközeikkel juttatják a rendeltetési helyre, má­zsánként két korona szállítói költsé­gért. Nem kevesebb mint 1200 sertés, 45 dkg-os napi darabonkénti súlygyara­podását garantálja a terményfelvá­­sárlő és ellátó üzem. Egy-egy 60—105 kg-os állat napi abrakadagját 2,60— 3,20 kg-ban határozták meg. De a legfontosabbat még nem említettem. Ha a terményfelvásárlók hibájából (egyenlőtlen szállítás, rossz minőségű keverék stb.) az állami gazdaság a garantált súlygyarapodáson alul ter­mel, abban az esetben minden el nem ért kilogrammért 10 koronát térít a felvásárló és ellátó vállalat. Hústermelés garanciával Új jelenség az üzemek Vajon miért van ez? Talán a ter­ményfelvásárló kegyelemből teszi? Szó sincs róla. Most pedig vizsgáljuk meg a má­sik fél szerződéses kötelezettségét. Nagyon természetes, hogy az Opo­nicei Állami Gazdaság a keverék elő­állításához szükséges nyersanyagot a keverőbe adja. Ezenkívül kötelezték magukat arra is, hogy a keverék ru­galmas, ömlesztett állapotban történő átvételére átvevő állomást építenek. A hízósertések súlya nem haladhatja túl (darabonként) a 105 kg-ot. A szerződés továbbá tartalmazza a zoo­­technikai és az állategészségügyi In­tézkedések pontjait is. Az a cél, hogy garancián felüli eredményt érjenek el. Minden kg hústöbbletért (a meg­szabott takarmánymennyiség mellett) 5 Kős prémiumot fizetnek a termény­felvásárló és ellátó üzemnek. Ez per­sze újdonság. KÖTBÉRT VAGY PRÉMIUMOT? Sokan azt mondhatnák, hogy ez a keveréket szállító részére jó üzlet, mert az állami gazdaságnak érdeke, hogy többet termeljen. Az oponicei példán kívül tudnék említeni meggyőzőbbet is, amikor a legkorszerűbb technológia mellett történik a hústermelés, s a termény­felvásárló 55 dkg-os napi darabonkénti súlygyarapodást garantál. Nagyon természetes, hogy az Opo­nicei Állami Gazdaság a garantált fölhízás túlteljesítése esetén prémiu­mot fizet, mert ezzel semmi esetre sem károsodhat, hiszen a terven felül elért összegnek csupán egy részecs­kéjét adja át. A terményfelvásárló és ellátó üzem ebből az összegből premizálja a keve­rőben, valamint a szállításnál foglal­koztatott munkásait és a tanácsadó­testület tagjait. Az összeg további részét a szerződő mezőgazdasági üzem hizlaldájában dolgozó egyének kap­ják prémiumként. A megmaradt ösz­­szeget pedig kölcsönzik a mezőgazda­sági üzemek átvevő raktárainak épí­tésére stb. A Bősi Állami Gazdaságon (duna­­szerdahelyi járás), ahol hasonló szer­ződést kötöttek a sertéshizlalásra, előfordult, hogy a keveréket szállító autó jó fél órával előbb a hizlalda előtt állt, s csak azután érkeztek az etetők munkahelyükre. INGYENES TANÄCSADÖ-TESTÜLET Ez a szerződéseknek egyik fontos része. Ugyanis a terményfelvásárló és ellátó üzem megblzottainak joguk­ban áll ellenőrzést gyakorolni az álla­tok mázsálásánál, megyőződni az ál­lategészségügyi eljárások betartásá­ról stb. Egyes esetekben — például az olomouci járásban — a mezőgaz­dasági üzemek vezetőivel együtt vá­lasztják ki az etetőket és közösen állapítják meg azok pótjutalmát. NAP MINT NAP olvasunk azokról a hiányosságokról, amelyek miatt a mezőgazdasági gépek üzemképtelenek. Az írások további része pedig azt hangsúlyozza, hogy az alapvető hibák okát a munkaerőhiány idézi elő. Akadnak olyanok is, akik a kedvezőt­len időjárásban látják a termelés eredménytelenségét. Sajnos, nem vi­tatkoznak eléggé meggyőzően s nem tárják fel a hibák alapvető tényezőit. Tudni kell ugyanis, hogy a mező­­gazdasági termelés alapja a talaj. Nemére (homok, agyag, vályog) mély­ségére vízkötő és felfogó képessé­gére, tápanyagszükségletére, televény­­tartalmára való tekintet nélkül nem növelhetnénk termőképességét. Mali­­novon az volt a célunk, hogy az ed­dig ki nem használt lehetőségeket megismerjük, s a tartalékokat a ter­méshozam növelésének szolgálatába állítsuk oly módon, hogy azokat ok­szerűen történő intézkedéssel ered­ményezőkké tegyük. A cél eléréséhez nélkülözhetetlen volt a talajleletek felhasználása. Pó­tolnunk kellett az eddigi talajvizsgá­latok hiányzó anyagát. Megállapítot­tuk azokat az előnyöket, amelyek szerint a tangazdaság már ez évben eredménvezőbben gazdálkodhat. Meg­győződtünk arról, hogy a talajban nem elegendő a televény és a táp­anyag (NPK) tartalom. Az elemzés föltárta, hogy az eddigi növények helyett más fajtákat kell termelnünk, a talaj nemének, kémhatásának, a csa­padékviszonyoknak megfelelően. A diagnózist az alábbiakban lehetne összefoglalni: A tangazdaság 306 hektárnyi terü­letéből 164 hektár homokos, kavicsos terület. A többi középkötött, szintén kavicsos. Ezek, valamint a Gombai Állami Gazdaságtól átvett területek (a fenti területben foglalt 242 hek­tár) 1950 óta nem kaptak istállótrá­gyát. A belterjesség növeléséről az egyetemleges talajvizsgálatok pótlása nélkül szó se meshetett. Az állatállo­mány alacsony száma miatt az istálló­trágya hiánya csakis zöldtrágyával volt pótolható. Zöldtrágyának legal­kalmasabbnak a bíborhere és a som-A gazdasági szerződéseknek ezen formája új jelenség szocialista me­zőgazdaságunkban. Nevezhetnénk in­tegrációs szerződéseknek is. Az benne a különleges, hogy az integrátor sze­repében államunk lép fel, illetve meg­bízottja, a terményfelvásárló és ellátó üzem. Mint ismeretes, a fejlett mezőgaz­dasággal rendelkező kapitalista álla­mokban már 10—15 esztendeje, hogy bevezették a vertikális integrációt. közti kapcsolatokban Ott persze az integrátor, az erősebb fél szerepében az élelmiszeripari mo­nopóliumok lépnek fel, amelyek a mezőgazdasági üzemeknek ugyan az általuk szállított nyersanyagokért, Illetve az általuk nyújtott szolgálta­tásokért garanciát vállalnak, de part­nereiket — a mezőgazdasági üzeme­ket — saját kapitalista érdekeiknek alárendelik. Eszerint a mezőgazdasági termékeket előállító egyének a való­ságban az élelmiszeripari monopóliu­mok munkaerejévé válnak, akik akar­va, akaratlan lemondtak gazdasági önállóságukról. A TÖKÉLETESÍTETT IRÄNYlTÄSI RENDSZER RÉSZE Milyen méretű jelenleg az említett szerződések kötése? A dunaszerda­­helyi és a komáromi járásokban min­den egyes mezőgazdasági üzemben bevezették, ahol sertéseket hizlalnak. Az olomouci járásban 20 mezőgazda­­sági üzem szerződött, s ezek közül több a tojástermelésre. A nyugat­szlovákiai kerületben a két említett járáson kívül újabb nyolc szerződést kötöttek. Köztük szerepel az oponicei Állami Gazdaság is. Hasonló szerződések kötésére más üzemek is törekednek gazdasági helyzetük megszilárdítása érdekében. Ilyen integrációs szerződést kötött a közelmúltban a Xaverovoi Baromfi­húselőállító Üzem is Prága közelében. Integrációs partnerként néhány állami gazdaságot választott. Ezekben állít­ják elő számára a keltető tojásokat. A takarmánykeverékért garanciát vál-j lalnak a tojóstyúkok hasznosságára. Persze ökonómiai szankciókkal. Befejezésül még egy megjegyzés. Az integrációs szerződések napjaink­ban a mezőgazdaság tökéletesített irányítási rendszerének fontos részé­vé válnak. Tény, hogy a kölcsönös ökonómiai alapelveken nyugvó kap­csolatok sokkal hatásosabbak, mint a valamikori adminisztratív intézkedé­sek, s talán ebben az új módszerben ez a legmeggyőzőbb érv. Dr. I. RUBlK A minták megmutatják, hogy a talaj foszfortartalma nem kielégíts. A képen látható Larisa Dancová és Matilda Hornáková a talajminták P2O5 tartalmát vizsgálják. (A szerző felvétele.) Belterjeseik a malinovoi tangazdaság növénytermesztését kóró bizonyult. A könnyű homokos talaj kémhatása (pH 7,2—8 között) gondolkozás nélkül kényszeríti a gaz­daságok vezetőit a meszezés reduká­lására és minden olyan intézkedés életbeléptetésére, amelyek a talajo­kat közömbössé tehetik. Malinovon a talajban nemcsak szi­lárd halmazállapotú, hanem folyékony és légnemű anyagokat is találtunk, amelyeknek összetétele, neme, táp­anyagkészlete, humusztartalma, szenw csézettsége igen különböző volt. Előző cikkeimben a fontosabb ta­lajnemekre már rámutattam. Most pedig arra szeretném felhívni a fi­gyelmet, hogy a talaj jellegét a talaj­szelvény valamennyi rétegének szem­csézettsége határozza meg. Figyelem­be vettük, hogy az egyes agyagos homok, avagy homokos agyag feltalaj rétegek alatt lehet vályogos homok de homokos kavicsos réteg is, amely a növényzet begvökerezését, növeke­dését, vízfelvevő képességét erősen befolyásolja. Azt tapasztaltuk, ha a nehezebb feltalaj alatt van a homok, akkor a kémhatás erősen lúgos. Az említett gazdaságban megszűnt tettük az ipari trágyaszerek találom­ra történő alkalmazását. A szükséges NPK arányt a talajkartoték, illetve a laboratóriumi vizsgálatnak megfele­lően biztosítjuk. Az eddig befektetett összegből is látható, hogy az egye­temleges talajvizsgálat megbízható kiindulópont, mert megállapított tény, hogy a 246 hektárnyi terület ipari trágyázásának költsége évente meg-* haladta az 50 ezer koronát. A tangazdaság az 1966—1967-es gazdasági évben képes lesz az állami tervfeladat 100 százalékon felüli tel­jesítésére. Természetes, hogy a meg­határozott irányelveket, amelyeket minden egyes táblára előre meghatá­roztunk, teljesíteni kell. Ide sorol­tuk az istállótrágyázást, a trágyalé okszerű felhasználását, a komposztok készítését, meg kell továbbá akadá­lyozni az ipari trágyázással kapcso­latos pazarlásokat, ügyelni kell a mű­trágyák NPK anyagának, valamint ezek fajtaösszetételének helyes meg­választására s a növények szakszerű trágyázására stb. Malinovon sikeresen alkalmazhat-* juk az okszerű vetésforgóval kapcso­latos időszerű tudományos gyakorlati alapelveket. Az üzem számára nem rentábilis növények helyére kiválaszt­hatják azokat a növényeket, amelyek a legjobban megfelelnek a talaj és az időjárás követelményeinek. A talaj­­törzskönyvek felfektetésével járó ki­adások tehát itt is, ugyanúgy mint az ivankai gazdaságban, rövid időn belül megtérülnek. KMOSKÖ LÄSZLÖ mérnök A lamaizmus mai megnyilvánulásai már csak látványos bemutatónak mi­nősíthetők. Ezt az bizonyítja, hogy amíg negyven évvel ezelőtt a férfiak fele pap volt, ma már csak egy ko­lostor létezik, az ulanbátori Gandam. A lámák részben kihaltak vagy be­olvadtak a dolgozó társadalomba. ☆ Egy élményekkel dús félév röppent el Mongóliában, s elérkezett a haza­indulás napja. Nehezen búcsúztunk mongol barátainktól. Azonban bár­hogy vonzott bennünket az otthon, még egy utolsó kirándulást tettünk. Leutaztunk a Szovjetunió déli vidé­kére, majd onnan kerülő úton indul­tunk hazafelé. Az irkutszki repülő­térről induló géppel utaztunk Alma Ata-ba, Kazachstan fővárosába. Alma Ata „almák atyja“ kiérdemelte nevét, mert a várost és környékét almafa­­erdők borítják. A város nagy idegen­­forgalomnak örvend és nemzetközi szállodája igazi Babilon. Itt vacsorá­zik a hindu a svédekkel, a néger az amerikaiakkal, mi az osztrákokkal. tágításban játszódik le. A padlót a be­járattól az oltárig színes szőnyegek borítják. A templom mindkét oldalán négy sor pad húzódik az imádkozó lámák számára. A szertartást 60—80 láma mormolja négy órán keresztül. Kezükben pörgetik az imapörölyt, la­pozzák az ó írással írt imafüzetet és morzsolgatják a rózsafüzért. Az ima mormolása hol erősen, hol halkan hallatszik és némely esetben a hang­szereket is igénybe veszik. A pádon ülő lámák feje felett hatalmas dobok lógnak, s ezeket püfölik egy hajlított dobverővel, A zenekar a sarokban helyezkedik el, kürtökkel, sípokkal felszerelve. A legnagyobb trombita három méter hosszú is lehet. A szertartás közepette a lámák állandóan isszák a kumiszt. Jómagam egy kétszáz literes kumiszos hordó mögül figyeltem az eseményeket. A Om mani padme hum, volt a lámát titokzatos varázsmondata. Ezt a va­rázsigét belevésték a templomok hóm lokzatába, aranyfonállal belehímezték az imazászlókba, belevésték az ima­malmokba, míg a lámák imájában is gyakran ismétlődik ez a mondat. Mindez azonban a múlté, mert a mai mongolok nem rettegnek a varázs­szavaktól, nem csúsznak-másznak a kolostorok falai előtt, mert lerázták a lamaizmus vallási bilincseit. Tény. hogy a mongolok a forradalom óta felszámolták a lamaizmus minden megnyilvánulását. A XVI. század végefelé Észak-Mon­­góliában vált hivatalos vállássá a buddhizmus, illetve ennek külsősége­ket kedvelő formája, a lamaizmus. A vallás által gondolkozóvá vált a mongol nép, de ugyanakkor kicsorbí­totta a harci kard élét, kioltotta az emberek életerejét. A nép egyik része földhöz ragadt, semmivel sem törődő szegény lett, a másik fele bevonult a kolostorok falai közé elszakadva a tömegtől, annak vágyaitól, önzőén anyagiassá vált. A vallási tilalmak tovább korhasztották a nép erejét, rohamosan csökkent a szaporulat és a tilalmak egyike, az „őrizkedj az idegenektől“, elszakította a népet a további fejlődés lehetőségeitől. A gazdasági, politikai és kulturális Irányítás a lámák kezébe került. A lamaizmus legfőbb egyénisége a szent uralkodó Bogdo Gegen lett, császár, főpap, isten egy személyben. A budd­hizmusnak három ilyen egyénisége volt: a tibeti Dalai Láma Lhasszában, Kínában a pekingi Nagy Láma és az Urgai Bogdo Gegen. Az utóbbi 1924- ben halt meg a forradalom után, még a forradalmi kormányban miniszteri széket foglalt el, mert nagy befo­lyása révén tisztelte a nép. Halála után testét aranylemezzel borították. Ma is megtekinthető az ulánbátori lamaista múzeumban. Aki Ulánbátorban jár, nem mehet el anélkül, hogy ne tekintené meg a lamaizmus emlékeit. Itt látható a leg­régibb kolostor, a Gandam, a gyönyö­rű Vörös Palota egykori kolostor, amely ma lamaista múzeum. Itt dí­szeleg az utolsó Bogdo Gegen palo­tája és kolostora is. A kolostorok és templomok két stí­lusban épültek; tibeti és kínai stílus­ban. Amíg a tibeti stílus nehéz kő­épületei kevés díszítéssel, színezéssel, csónaktetőzettel készültek, addig a kínai könnyű építőanyagokból, piros, zöld és arany díszítéssel. A kolosto­rokat kőfal vagy piros és zöldre fes­tett kerítés övezi. A kerítésen belül több épület áll: szentélyek, templo­mok és a lámák lakásai. A templo­mokon nincsenek ablakok. Az egyet­len megvilágítást a tetőzeti rés biz­tosítja. így a templomok belsejében örök félhomály uralkodik, miszerint a misztikus szertartás a megfelelő vl­lámák ivóképességére jellemző, hogj rövid idő alatt üres lett a hordó, sől nagy meglepetésemre még egy hordf állt a sarokban, amelyből szintén fo­gyott a nedű. A szertartás alatt többször búzái áldoznak isteneknek. Ezt a műve­letet is zenebona kíséri, s úgy lát­szik a galambok ismerik a melódiát mert ahogy a csengetyű megszólal ezrével repülnek be a hívők feje fe­lett és zavartalanul felszedik a szét­szórt búzát. A lámákról annyit, hogy nem vise­lik a delt, de bő köntöseket horda­nak, vállukon átvetett piros sállal A köntös színe elárulja rangúkat. A: alacsonyabbrendű lámák barna kön­töst hordanak, a nagyobb méltóságol piros köntöst, sárga sállal, a fő lámt pedig arany köntöst arany sállal. Fe­jüket borotválják, de télen, nyáror csúcsos sapkát hordanak, lábúkor pedig hímzéssel díszített, felfelí kunkorodó orrú, mongol csizma lát­ható. Utunk további célja Taskent, Üzbe­­kisztán fővárosa. A gépből alig intünk búcsút az Altajnak, s gyöngyének, alig bírunk felocsúdni Alma Ata szép­ségétől, amikor már Taskent látvá­nyosságában gyönyörködhetünk. Tas­kent utcái, parkjai még szebbek, mint Alma Atáé. Ahány utca, annyiféle vi­rág, s a parkok tele egzótikus, tró­pusi növényekkel. Az utcákon rózsa­kertek, templomok, turbános és kaf­tánba öltözött szakállas üzbégeg és fehér lepelbe burkolt lefátyolozott üzbég nők vonulnak szemeink előtt. Alma Ata almáiról híres, míg Tas­kent gyönyörű lányairól. Indultunk tehát az egykori budhiz­­mus földjéről, a görögkeleti pravo­szláv emlékeket elhagyva megcsodál­tuk az islám monumentális alkotásait, s így érkeztünk Moszkvába. A követ­kező huszonnégy óra leforgása alatt lábunk újra érintette az otthon föld­jét. Végre sok-sok élménnyel, ta­pasztalattal, fáradtan de boldogan, hazaérkeztünk. (Vége) Az ulánbátori rézfedelű Gandam lamaista Aranv temnlom“-a.

Next

/
Thumbnails
Contents