Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-26 / 12. szám

Miért hiánycikk a burgonya

Hogy a burgonyát a losonci járásban, az utóbbi időben, egyre többet emlegetik, mint hiánycikket, az nem véletlen. A mezőgazdasági üzemek a burgonyatermesztést évről évre elhanyagolták, sőt egyes községekben már alig akarnak vele foglalkozni. A burgonyatermesztés háttérbe szorításáról tájékoztatott Ockay Ondrej, a Losonci Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság föagronómusa is.

A számok fölött nem árt egy kissé elgondolkozni.

Annak ellenére, hogy Jifl Burian földművelésügyi miniszter a földművesszövetkezetek és állami gazdaságok országos konferenciáján arról beszélt, hogy a burgonyatermő területnek újból el kell érnie az 500 ezer hektárt, a losonci járásban a múlt évi 2080 hektárról 1980 hektárra csökkent a terület. Tehát egyáltalán nincs összhangban a kitűzött feladattal. A továbbiakban még hihetetlenebb irányszámot árult el a főagronómus. Az agronómiái osztály olyan tervet dolgozott ki, mely szerint a jövőben csak 800 hektáron akarnak burgonyát termeszteni. Persze, szerencsére ezt az irányszámot a felsőbb szervek, főleg a Közép-szlovákiai Kerületi Pártbizottság nem hagyta jóvá. De érdemes egy kissé közelebbről megvizsgálni, vajon miért akarják minden áron csökkenteni a járásban a burgonyatermesztést.

Kétszázharminckilenc vagon ültetőburgonya hiányzik

Tény, hogy az ültetőburgonya beszerzése majd minden évben nehézségeket okoz a mezőgazdasági üzemeknek. Évente 500 vagont kell vásárolniuk, mert a járás degeneráciős körzetbe tartozik, s két-három évenként cserélni kell az ültetőburgonyát. Az ősszel 80 vagon helyett mindössze 15-öt kaptak és most 239 vagon hiányzik. Valamit enyhít a helyzeten, hogy azok a szövetkezetek, amelyek egészséges burgonyával rendelkeznek, a takarmányozásra szánt burgonyát Is ültetőanyagnak használják fel, sőt segítik a rászoruló szövetkezeteket is. Az ültetőburgonya hiánya országos probléma, hisz 1920 óta nem volt olyan gyenge termés, mint tavaly, s ennek következtében szlovákiai méretben a mai napig 40 ezer hektárra nincs biztosítva ültetőanyag. Am a burgonyatermesztés hanyatlása nemcsak ezzel a problémával függ össze, hisz az előző években még ültetőburgonya-fölösleggel Is rendelkeztünk.

Szakszerű termelés — magas hektárhozam

Ha közelebbről elemezzük a helyretet, arra a végkövetkeztetésre jutunk, hogy a járásban általában lebecsülik a burgonyatermesztést, a szövetkezetek többsége nem szívesen foglalkozik vele, mert a jelenlegi gépesítés mellett igen munkaigényes növény. Helytelen az az állítás, hogy azért nem terem elég burgonya, mert a járás a degenerációs övezetbe tartozik.

Elsősorban a szövetkezetek és állami gazdaságok jelentős hányada hideg, tehát burgonyatermesztés céljára nagyon is alkalmas földterületen gazdálkodik. Véleményem szerint 2000 hektáron nyugodtan termelhetnék burgonyát.

Másodsorban épp azok a szövetkezetek mutatnak fel igen magas hektárhozamot, amelyek a járás legdélebbi részén gazdálkodnak. A főagronómus megemlítette, hogy a járás északi részében gazdálkodó budinai szövetkezet, 150 mázsás, a malineci pedig nagyobb területen 80 mázsás

hektárhozamot ért el. Ezzel szemben Klszellőn 140, Ipolybalogon 160, Nagycsalomián szintén 160 mázsát termeltek hektáronként a szakszerűen gondozott területeken. A sokéves hagyományokkal rendelkező varbói és ipolykeszi szövetkezet pedig még szebb eredményeket mutat fel.

mesztéssel. Termesztési módszerük hasonló a varbóiakéhoz és a hektárhozamokkal sem maradnak le. Az 1963-as évben például korai burgonyából 130 mázsát, késeiből pedig 180 mázsát termesztettek hektáronként. A növényápolási módszert még tökéletesítik, mert rájöttek, hogy a talaj töbszöri lazításával és a növények többszöri töltögetésével 20—30 mázsával emelkedik a hektárhozam. Lényegében ez a szepességi módszer egyik része.

A két példa tehát beszédesen bizonyítja, hogy a losonci járás déli területein is lehet burgonyát termelni, sőt számos szövetkezetben olyan heka losonci járásban?

A varbóiak 250 mázsa burgonyát termeltek hektáronként

A járás két rivális szövetkezete a varbói és az ipolykeszi. Minden évben azon versengnek, hogy melyik adja az első korai burgonyát piacra. Mindkét községben hagyományos a burgonyatermesztés. Amikor Varbón jártunk, Talpas Mihály bácsi, kellő szakértelemmel, már a burgonyát csíráztatta. Magángazda korában is kedvelte a burgonyatermesztést, hisz a legtöbb évben 120 mázsa korai burgonyát termelt hektáronként és még 200 mázsa cukorrépát is begyűjtött. Az első korai burgonyát ő szokta szállítani a piacra. A többi híres varbói burgonyatermesztővel régebben még Vácra is ellátogattak.

Az egységes földművesszövetkezet a régi hagyományokra támaszkodva, felkarolta a burgonyatermesztést és évente 30 hektáron termeszti. Dánóci Ferenc, a szövetkezet elnöke ott jártunkkor elmondotta, hogy félig-meddig szepességi módszerrel termelnek. Fő elvük, hogy a burgonya könnyű, humuszgazdag, laza talajba kerüljön. Ha az ősszel szántott föld a sok csapadék következtében télen túlságosan összenyomódik, mégegyszer megszántják. Ha a helyzet úgy kívánja, a burgonya jelentős részét tavaszi szántásban termesztik, ősszel legtöbbször csak sekélyen szántják a burgonya alá a földet, és tavasszal újra szántanak. Az őszi vagy tavaszi szántás szerintük nem hat ki a hektárhozamokra. Az elnök viszont határozottan kijelenti, hogy a helyi termelési viszonyoknak megfelelően a kései burgonyát csakis tavaszi szántásba ültetik. A burgonyatermesztő terület minden hektárja 400 mázsa érett istállótrágyát és 7,5 mázsa műtrágyát kap. Ezekután a termelési eredmények sem maradnak el. A múlt évben kései burgonyából ők sem értek el említésre méltó hektárhozamot, de volt olyan év, hogy a korai burgonya 120, a kései 200, a királyrózsa pedig 250 mázsát is adott hektáronként. Főleg a korai burgonya hoz jó pénzt a házhoz, hisz 18—20 ezer koronát jövedelmez hektáronként. Négy -öt hektáron alkalmazzák a köztes-módszert is. A múlt évben például egy-egy köztes hektárról 103 mázsa korai burgonyát és 300 mázsa cukorrépát gyűjtöttek be. Tehát mivel van elég munkaerő, ilymódon is kihasználják a földet.

Az ipolykeszi szövetkezetesek sem maradnak le

Az ipolykeszi szövetkezet is a losonci járás déli részén fekszik. Ennek ellenére minden évben jó hektárhozamokat ér el. Klinkó István agronómus általában elégedett a burgonyatertárhozamokat érnek el, hogy felvehetik a versenyt még a poprádi járással is. Az ipolyhidvégi, kővári és más homokos, könnyebb szerkezetű földekkel rendelkező gazdaságokban pedig a szakosítás keretében lényegesen emelni lehetne a burgonyatermesztésre szánt területet.

A legközelebbi teendők

Hogy a burgonyatermesztés a losonci járásban fellendüljön, elsősorban rendszeresen és sűrűbben kellene cserélni az ültetőburgonyát. A jövőben, ha lehetséges, még ősszel be kell szerezni az ültetőburgonyát a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok számára is. A piac jóval több burgonyát kapna, hogyha nem kellene olyan egyéneknek Is burgonyát adni, akik azt a háztáji területen is megtermeszthetik. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóság konferencián népszerűsíti a burgonyatermesztés módszereit. Célul tűzte ki, hogy a szepességi módszert idén a lehető legtöbb szövetkezetben és állami gazdaságban alkalmazzák. De nem ártana közelebbről részletesebben ismertetni a varbói vagy más szövetkezetek eredményes termesztési módszereit is. A legtöbb szövetkezet vagy állami gazdaság azzal védekezik, hogy a burgonya kevés pénzt hoz a konyhára. Nem teljesen így van. A korai burgonya után termeszthetünk keverékeket, vagy a varbóiak mintájára köztesként cukorrépát. Tehát a szövetkezet elegendő terményhez és pénzhez juthat, nem beszélve arról, hogy a burgonya a takarmányalap egyik igen fontos tényezője.

A losonci járásban, amint a tapasztalatok mutatják, lehet elég burgonyát termeszteni, remélhető, hogy a burgonyatermesztők konferenciája után a szövetkezetesek és állami gazdasági dolgozók is hozzájárulnak ahhoz, hogy a burgonya termesztésére szánt terület országos méretben újra elérje az 500 ezer hektárt.

BÁLLÁ JŐZSEF

KEVÉS AZ ÜLTETŐ BURGONYA

A losonci járás agronómusalnak burgonya termesztő konferenciáján, amelyen részt vett a Vel'ká Lomnicai Burgonyanemesítő Állomás küldötte is elhatározták, hogy a jövőben lényegesen több burgonyát termelnek.

Mivel még mindig több mint 200 vagon ültető burgonya hiányzik, ellenőrzik az éttermek készleteit és ha felesleget találnak felvásárolják ültetés céljára. A gondos talajelőkészítésért, és növényápolásért, a tervezettnél magasabb hektár hozamokért prémiumot fizetnek. A legjobb traktoros pl. 1000 koronát kap.

Mindig kezdeményez

Fagyos februári éjszaka... Az égbolt örökös csavargója, a hold csak egy-egy pillanatra tűnik elő a jelhők közül.

A falu még aludt, s az éjszakai idillt semmi sem zavarta, csak néhány helyen mozgolódtak az emberek. Köztük találtuk Abrahám Erzsébetet, a nagypakai EFSZ fejönőjét is. Reggelenként már négy óra előtt az istálló felé vezető utat rója.

Évről évre a legjobb fejőnők közé tartozik, tlevét jól ismerik a környéken, sőt még a járási nemzeti bizottságon is. Igaz, vannak akik nagyobb tejelékenységet érnek el — de ő a legkezdeményezőbb.

Tizenkét fejőstehenet gondoz. Tavaly egy tehéntől átlag 2200 liter tejet fejt. Más a helyében nyugodt lenne. De ő? Korántsem. Pedig a szövetkezet az ő szorgalmas munkája következtében tavaly 86 000 literrel túllépte a tervet, s az idén már 2000 literrel többet adott el a tervezettnél. Abrahám Erzsébetet azonban mégis nyugtalanítja valami: túl magas az egy liter tejre eső önköltség. Két korona. Tomovic Milan zootechnikus is töri a fejét az önköltség csökkentésének lehetőségén. Valamit tenni kell.- Várjunk tavaszig? Nem.

Már most megkezdték az előkészületeket. Együttesen megtárgyalják a javaslatokat ...- Több terímés takarmányt kell termesztenünk, minden fejőstehénre legalább 4 kg-ot számítva naponta. Ehhez szükséges még 260 vagon siló, 55 vagon lucerna és 290 vagon zöldtakarmány kitermelése. Ez bizony jóval több, mint a tavalyi. Persze tavaly is volt elég de elsőrendű kötelességünknek tartottuk az árvíz sújtotta szövetkezetek megsegítését. A legtöbb takarmányt a nagymegyeri szövetkezetnek adtuk, — mondja a zootechnikus.

Biztosítani a terimés- és szemestakarmány szükségletet; ez a feltétele annak, hogy a tej önköltségét még az idén legalább tíz fülérrel csökkentsük, — fejezte be a beszélgetést Abrahám Erzsébet.

A szövetkezet még az idén berendezi saját tejcsarnokát kitűnő hűtőgépekkel. Bizony szükség is van rá, hiszen naponta több mint 1200 liter tejet adnak el. De még többet és jobb minőségűt kellene termelni — ez a leleménye a szövetkezet többi tagjának is. A kezdeményezők élén Ábrahám Erzsébet áll.

Ilyen tehát — aktív és kezdeményező. Ám ő nemcsak Jejönő, hanem a HNB képviselője is. Mindenre jut ideje gyermekei nevelése mellett. Néha megtörténik, hogy mikor gyűlésre készül, a férje kissé görbe szemmel nézi. De azért belátja, mert tudja, hogy felesége a közösért dolgozik.

Az égbolt éjszakai csavargója, a hold nemcsak a késői órákban látja őt mindig hazatérni, de hajnalban is elsőként indul munkába - a szövetkezet farmjára. (k)

A nagysallói szövetkezet gépjavítói Kovács elvtárssal az élen kíválŐ munkát végeztek. A tavaszi munkák idején a gépek üzemképesek.

(Bállá felv.)

Egy értekezlet margójára

FALUSI KULTÚRÁNK ÉS A FIATALSÁG

A komáromi járásban a naszvadl értekezlet volt hivatott arra, hogy a fiatalok elmondják ügyes-bajos problémáikat. Megvitatták a járásban fennálló nehézségeket mind a szervezeti, mind a gazdasági életben. A tanácskozás résztvevői sok érdekes problémát vetettek föl.

MUNKALEHETŐSÉG ÉS JUTALMAZÁS

Mezőgazdasági üzemeink nem tudnak megteremteni minden feltételt ahhoz, hogy egész éven át munkalehetőséget biztosítsanak a fiatalok részére. A jövőben jő lenne, ha a szakosítás keretein belül ifjúsági munkacsoportokat létesítenének az állattenyésztésben. Ezáltal részben megoldanák a fiatalság egész évi foglalkoztatását.

A növénytermesztésben dolgozók mindössze nyolc hónapig vannak foglalkoztatva. Figyelembe véve keresetüket, ami átlagban hat-hétszáz korona, nem csodálkozhatunk azon, hogy ifjúságunk húzódik a mezőgazdasági munkáktól. Olyan munkahelyet keresnek, ahol a lehetőségek jobbak, még annak kockázatával is, hogy lakóhelyüktől távol kell dolgozni.

Mindenki szépen akar öltözködni, a családalapítás is gondot okoz. Sokan szeretnének házat építeni, ehhez pedig pénz kell és nem is kevés. Épp ezért vetődött fel az a gondolat, hogy a fiatalok részére a védnökség! üzemek biztosítsanak munkalehetőséget a téli időszakban. Rátermettségéhez mérten lehetne munkát adni mindenkinek.

A legtöbb szövetkezetben kevés a szakember. Több fiatalt kellene iskoláztatni különböző szakiskolákon. Hovatovább a mezőgazdaságból is kiszorul a kézi munka és hozzáértő szakemberekre lesz szüksége a mechanizációs brigádoknak Is.

Egyes szövetkezetek igyekeznek bizonyos előnyökben részesíteni az ifjúságot. Például a bátorkeszi szövetkezetben minden ledolgozott munkaegységre 2 korona pótlékot fizetnek, Alsópéteren húsz ledolgozott munkanap után száz korona jutalmat kapnak a fiatalok.

Mezőgazdasági üzemeink állandó fejlődése falvainkon megteremtette a lehetőségeket a kulturális élet fejlődéséhez. Ma már nem elégedhetünk meg csak a termeléssel, de szükségszerűséggé vált falvaink kulturális igényeinek kielégítése Is. Nap mint nap keressük az okát miért idegenkedik fiatalságunk a mezőgazdasági munkától, miért menekül sokszor a városba.

A felszólalók többsége a kulturális élet visszamaradásában talált magyarázatot. A jövőben lehetőséget kell teremteni falvainkon a kultúra továbbfejlesztésére. Ehhez pedig megvan minden előfeltétel. Ha figyelem-» be vesszük azt, hogy szövetkezeteink évente ezreket költenek kirándulásokra, miért ne volna lehetséges mindenütt üzemi klubok létesítése, és ezek megfelelő felszerelése. így az Ifjúság legalább részben megtalálná a szórakozást. Az üzemi klubokon keresztül jobban össze lehetne tartani a fiatalságot. A közös rendezvények hozzájárulnának ahhoz, hogy a fiatalok nem lennének gyakori látogatói a vendéglőknek — szükségét éreznék annak —, hogy netnesebb célokra használják fel szabad Idejüket.

Sajnos, a legtöbb faluban még művelődési otthon sincs. Nagyon sok helyen a kocsmák füstös helyiségei szolgáltatnak némi lehetőséget a szórakozásra.

A jövőben nagyobb szükség lenne a jobb együttműködésre az ifjúsági szervezet és a szövetkezetek vezetői között, hogy gyorsabban megoldódjanak a fiatalok problémái.

A feladatok nagyok a komáromi járásban. Megoldásuk még sok időt és fáradságot vesz igénybe. De ha összefognak a mezőgazdasági üzemek vezetői és a helyi adottságoknak megfelelően értékelni tudják majd a fiatalok munkáját, s nem utolsó sorban megtalálják a lehetőséget a kulturális élet fejlesztéséhez, akkor nem kell félni, hogy a fiatalság idegenkedni fog a mezőgazdasági munkától.

CZITA BÉLA

Mennyiségi és minőségi változások az állattenyésztésben

Az állattenyésztés múlt évi fejlődése általában bíztató, és megfelel cél-» kitűzéseinknek. A sokéves egy helyben topogásból például kimozdult a szarvasmarha-tenyésztés és a tehénállomány 6296 darabbal emelkedett. Száz tehéntől átlagosan már 70 borjút választunk el. Az évi tehenenként! tejhozam 1752 liter. A juhállomány is gyarapodott. Az állattenyésztés kedvező fejlődésének eredménye, hogy a hús, tej, tojás piaci eladási tervét magasan túlteljesítettük és 1945 óta a legtöbb állattenyésztési terméket adtuk el, az állattenyésztés össztermelése pedig a múlt évben az előző évvel szemben 4,3 százalékkal növekedett.

Kedvezően kell értékelnünk, hogy a szarvasmarha-állomány emelkedik és ugyanakkor a sertésállomány csökken, de ennek ellenére a tehénállomány tervét csak 98,6 százalékra teljesítettük. A juhállomány tervét viszont 101,7, a lovakét pedig 101,5 százalékra sikerült teljesíteni. Az említett eredmények után 100 hektáronként 52 darab szarvasmarhát, 21,8 tehenet, 18,1 juhot tartunk, a szántóterület 100 hektárjaként pedig 118,6 sertést, 9 anyakocát, 529 baromfit (ebből 382,5 a tyúk) tartunk.

A hasznosság is kedvezően alakult. Az 1964-es évvel szemben a tehenenként! tejhozam 113 literrel emelkedett, 100 tehéntől 3,6 borjúval többet választottunk el, a tyúkonkénti tojáshozam pedig 14,8 darabbal emelkedett. A hasznosság fokozódása megmutatkozik az eladási tervek teljesítésében is. Húsból 18 635 tonnával, tejből 35 077 literrel, tojásból 10 267 ezer darabbal, gyapjúból pedig 116 ezer tonnával többet adtunk el a tervezettnél. Ezenfelül még 5948 tonna sertéshúst vásároltunk fel, ami már az idei tervteljesítésbe számít. Minden hektár földről 108,7 kg húst és 216,9 liter tejet adtunk el, a szántóterület hektárja után pedig 81,2 kg sertéshúst és 246,2 darab tojást.

Amint látjuk, a múlt év eredményei nagyon szépek és ha ehhez hozzátesszük, hogy az állatállomány egészségi szempontból is javult, elégedettek lehetünk. Az előző évhez viszonyítva például 30 ezer db szarvasmarhával kevesebb reagált a TBC-vizsgálatokra. Utolsónak a poprádi járásból száműztük a bang betegséget.

Annak ellenére, hogy a tojáseladás tervét túlteljesítettük, nem lehetünk' megelégedve a baromfitenyésztés fejlődésével. Mivel sok kistenyészetet megszüntettünk, a tojótyúkok száma mintegy 350 ezer 325 darabbal csökkent. Még az a szerencse, hogy a hasznosság emelkedése jórészt behozta a hiányt. Szinte meglepő eredmény, hogy a Spisská Nová Ves-i járásban átlagosan 185 tojást termeltek tyúkonként, a nyugat-szlovákiai kerületben pedig 163,2 darabot. —b—