Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-19 / 11. szám
Termeljünk több mézelő növényt Minden méhész előtt ismert tény, hogy az utóbbi évtizedekben nagyon kevés akácot ültettünk. Ültetését kerülik nemcsak az erdészetben, de az utak mentén, a parkokban, ligetekben egyaránt. Sajnos, a tarlóvirág esetében (tisztesfű) szintén hasonló a helyzet. A gabonafélék betakarítása után azonnal eke alá kerül a tarló. A korszerű módszerrel végzett mezőgazdasági munkát nem halaszthatjuk el a méztermelés végett, azonban részben kereshetünk rá megoldást. Én a következőképpen jártam el a méhészeti szakiskola kertjében: Az árpa betakarítása után a talajt 14— 16 cm mélyen megszántottam, megöntöztem, a talaj megszikkadása után tisztesfűvel szórva bevetettem. Egy hektárra 12—14 kg vetőmagot használtam. Vetés után könnyű boronát alkalmaztam. Időjárás szerint 2—3- szor öntöztem. Legfontosabb a virágzás előtti öntözés. Augusztus közepétől szeptember második feléig nagyon szépen virágzott. Jól bevált keverékként facéliával vetni, 10 kg tarlóvirág és 7 kg facélia keverékét. A tarlóvirág magja kisebb, így a növényzet 60 °/o-a tarlóvirág, 40 %-a pedig facélia lesz. Ezt a módszert minden egyes EFSZ-ben, ÄG-ban megvalósíthatjuk. Kevés befektetéssel hozzájárulhatunk a méztermelés emeléséhez. Annak különösen akkor van nagy jelentősége, ha a főhordás alatt rossz az időjárás és így a méheink etetésre szorulnának. Keszőcze Imre, a Királyfai Méhészszakiskola kertészetének vezetője RECEPT MÉZES PISKÖTATEKERCS Hét 'kanál mézet, 7 tojássárgáját, egy csomag vaníliás cukorral fél órán át habosra kikeverünk; a 7 tojásfehérjét kemény habnak verjük és 7 evőkanál simaliszttel a tésztához keverjük, egy evőkanál rummal, és tisztára mosott, szárított, liszttel kevert mazsolával. - A tepsit margarinnal kikenjük és lisztezzük, egy ujjnyi vastagon beleöntjiiik a tésztát, majd kisütjük. Sütés után melegített deszkára és meleg asztalkendőre borítjuk, porcukorral behintjük, és langyos lekvárral megkenve, becsavarjuk a tésztát, (k. p.) MÉHÉSZ Az akác védelmében Egyre több olyan intézkedés lát napvilágot, amely méhé- g szetünk minőségi és mennyiségi növekedését hivatott elő- ■ segíteni. Abból a valóságból indulunk ki, hogy a méhek Jf megporzó ténykedésén kívül egyre több méz fogy el a ha- g zai, de a külföldi piacokon is. A méz devizaforrásunk je- ® lentékeny és emelkedő hányadát teszi ki. Főként a nyugati | államokba fokozódik kivitelünk, mivel pld. Németországban 9 az egy főre eső mézfogyasztás tavaly már meghaladta a J hazái fogyasztás kétszeresét. Gyógyszeriparunk is egyre g nagyobb érdeklődést tanúsít, a méz, mint fontos nyersanyag W iránt. * RÖVIDESEN NÁLUNK olyan új intézkedésekre kerül sor, amelyek elősegítik a méháliomány fejlesztését. Ezzel párhuzamosan azonban előtérbe kerül a méhlegelő javításának kérdése. Ez természetes, hiszen a korszerű mezőgazdasági technológia az elmúlt évek folyamán sok mézforrási lehetőséget felszámolt. Elég megemlíteni a tarlóvirág hiányát. Ezen a nagyüzemek iparkodnak segíteni és vetésforgóik kidolgozásánál figyelembe veszik méhészeik javaslatait. A közelmúltban uralkodó helytelen nézetek hatására az elmúlt két évtized alatt akácosaink kb. egyharmadát felszámolták. Pedig az akácvirágzás — ha jó időre esik annak lefolyása — vitathatatlanul nagy SEGÍTSÉGET JELENT MÉHÉSZETEINKNEK. Az akác nem hazai eredetű növényünk, s valóban károsan befolyásolja a talaj termőképességét, mert gyökérzete olyan savakat juttat a talajba, amelyek gátlólag hatnak más növények fejlődésére. Ez igazság, de elhamarkodottan és feleslegesen nagy pusztítást vittünk véghez velük kapcsolatban, s már-már megírtuk „halálos ítéletét“. Nemcsak a termőföldjeink dűlőútjain, a vasutak mentén fogyott egyre másra, hanem az akácerdők is szűkültek, s a bennük előforduló faállomány nem kapta meg az erdei szálfáknak kijáró gondosságot. Ma pedig egyre keresettebbé válik fája a bognárműhelyekben, hiszen szerszámfának is a legjobbak közé tartozik. Talán mégis a méhészetben betöltött szerepe bírta belátásra a hivatott szerveket, hogy az akác védelmére megtegyék a kellő intézkedéseket. Ma minden méhész örömmel értesülhet arról, hogy az SZNT javaslatára az Erdőgazdálkodási Gondnokság (Správa lesného hospodárstva MZLVH) az akác védelmére 1965. augusztus 20- án megfelelő irányelveket fogadott el, s ezek az állami erdőgazdálkodás törvénygyűjteményében a 9. szám alatt szerepelnek. A következőkben szeretném méhésztársaimmal ismertetni az új irányelvek lényegét. AZ AKÁCOSOK KITERMELÉSE ÉS ESETLEGES LIKVIDÁLÁSA. Kitermelésre csak azok a sarjhajtásokból felnevelt akácosok ajánlhatók, amelyek fejlődése megakadt, a fák egy része kiszáradt, s hatására fellép az erdő túlzott ritkulása. Ez a jelenség főleg a rossz fekvésekben fordulhat elő. A teljes fejlődésben levő akácosoknak, fasoroknak vagy egyedeknek viszont meg kell adni minden olyan gondozást, amelyekben a többi erdő fáféléit részesítjük. Ezek irtását, kitermelését csak akkor végezzük, ha növekedésük megakad, kb. a 30—40. életévük idején. Magról nevelt akácosokat nem fognak javasolni teljes kitermelésre, hanem az erdőgazdaság munkásai fokozott gondozásban részesítik azokat. ÜJ AKÁCOSOK LÉTESÍTÉSE ILL. A RÉGIEK FELÚJÍTÁSA. Hogy az akácosok talaja ne romoljon le és fejlődésük biztosítva legyen, a szakemberek egyéni felülvizsgálatának alapján az egyes akácosokba megfelelő talajjavító fafélék kerülnek alj- illetve köztesnövényként. Egyedülálló fákat, facsoportokat, összefüggő akácosokat nem engedélyezik idő előtt kitermelni, kitermelésük a többi fafajtát érintő előírásokkal kerül összhangba. Új telepítésekre, régi akácosok felújítására csak minőségileg megfelelő, magról felnevelt csemetéket fognak alkalmazni. Degradált, vízeróziótól károsult helyek, vízmosta területek akácosait, amelyek ezekben az esetekben talajvédő szerepet is betöltenek, nagyobb gondozásban részesítik, felújításukat 2— 3 generációként magról nevelt csemetékkel fogják biztosítani. AKÁCMAGOK GYŰJTÉSE ÉS FAISKOLAI CSEMETÉK BIZTOSÍTÁSA Faiskolai kitermelésre csak jóminőségű fát és virágot nyújtó anyafák magjait lehet felhasználni. Akáccserjéket kitermelő faiskolákat olyan területeken létesítsünk, ahol a mező- és erdőgazdálkodási terv nem ír elő más faféléket felnevelő faiskolákat vagy telepítéseket. Ennyit „dióhéjban“ az akác védelmére kiadott irányelvekből. Most a méhészeken a sor, hogy az akácvédelem gondolatát gyűléseiken, a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóinak összejövetelein megfelelő indokolással és eréllyel terjesszék. Arravaló tekintettel, hogy minden mezőgazdaság) település, község határában vannak a termelés szempontjából szinte hasznavehetetlen területek, jó lenne, ha a méhészeti alapszervezetek a hárs és más mézelő haszon- és díszfák faiskolai előállításán kívül felkarolnák az akácfa szaporításának gondolatát is. Segítségükre röviden vázolom a magról való szaporítás egyszerű munkafolyamatát. NEVELJÜNK MAGRÓL AKÁCFÁKAT! A kis akác-faiskola talajának kijelölésén kívül nagyon fontos megfelelő szaporító-anyag beszerzése. Magot csak egészséges, hosszú, virágzatot biztosító 8—10 éves fákról gyűjtsünk. A leszedett és összegyűjtött hüvelyekből csak a fénylő, sötétbarna magokat vesszük ki és árnyékban megszárítjuk. Jó csíraképességüket száraz, fagymentes helyen 2—3 évre biztosíthatjuk. A talajt még októ-1 berben — két héttel a kiültetés előtt — 25—35 cm mélyen felássuk és elgereblyézzük. Ültetés előtt 60—80 cm sortávolságban 5—3 cm mély egyenes barázdákat húzunk. Ezekbe szórjuk el a magokat 2—3 cm-es távolságban. A barázdák behantolása után jó, ha a talajt hengerrel tömörítjük. Az ültetést, — ha október—november hónapokban nem végezhetjük el, — tavasszal áprilisig még elvégezhetjük. Március, április folyamán sorolni kezd az őszi ültetés (a tavaszi 25—35 napra a kiüitetés után). Tavaszi ültetésnél a mag földbejuttatása előtt langyos vízbe kerülhet, 2 napra, éz elősegíti a csírázást. Nyáron kisebb esők után többször megkapáljuk a faiskola földjét, kapálással vagy tépéssel gyomtalanítjuk a talajt. Június folyamán kiegyeljük 15—20 cm távolságra a fejlődő növénykéket, de mindig A LEGERŐSEBBEKET HAGYJUK MEG. Megfelelő talajban a vegetáció befejezéséig 1—2 cm vastagságú és 100—160 cm hosszú suhángokat kapunk. Ezeket október folyamán kiültetjük végleges helyükre. Ha szép koro-* nájú, magastörzsű fákat szeretnénk, úgy még egy évet hagyjuk a faiskolában és a következő tavaszon — hasonlóan mint a gyümölcsfák esetében — 190—220 cm magasságban kialakítjuk a korona vázágait. Ezek csak a mag elültetését követő második évben kerülhetnek végleges helyükre. Felhasználhatjuk őket össszefüggő ligetek létrehozására, de mint a parkok díszfái is szerepelhetnek. A tagtársak segítségével — a nemzeti bizottságok engedélye alapján — telepítsük be azokat a helyeket is, amelyek más gazdasági növények szempontjából alkalmatlanok. Tegyünk meg minderft annak érdekében, hogy ez a jól mézelő fafajta a józan ész segítségével visszanyerje megérdemelt becsületét. JUHÁSZ ÁRPÁD
