Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-19 / 11. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE Lendítsük fel a nagyüzemi méhészetet I Bodrogközben 1944-ben létesült az első nagyüzemi méhészet a Leleszi EFSZ-ben. Ezt követően 1960-ig 18 EFSZ-ben és három állami gazdaság több részlegén létesítettek méhészetet 1500 méhcsaláddal. Ezzel Bodrogköz vezetett a kelet-szlovákiai kerületben. Most 300 méhcsaláddal van kevesebb. Ez bizony az embert gondolkodóba ejti. Szlovákiai méretben sem lehetünk elégedettek a nagyüzemi méhészkedés alakulásával, hiszen a 2300 szövetkezet közül csupán 452 szövetkezet foglalkozik méhészettel. SZERINTEM A NAGYÜZEMI MÉHÉSZETEK visszaeséséért nem lehet csupán a gazdaságok vezetőit okolni, ez leginkább a területi átszervezésből származik. A járási nemzeti bizottság hatásköre 74 km-re bővült és valahogyan megszűnt a kapcsolat a méhészszövetség alapszervezetei, valamint a járási méhészszövetség és a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság között. Azért említem a termelési igazgatóságot, mivel ez hagyja jóvá a gazdaságok terveit és joga van javaslatokat is tenni. Most azonban nincs akadálya annak, hogy a tengődő nagyüzemi méhészetet tovább fejlesszük és feltétlenül újakat is kell létesítenünk. Többek között két fontos gazdaságot említek meg. A Szomotori Állami Kísérleti Gazdaságot és a Nagykapos—Veskoci vetőmagnemesítő és szaporító gazdaságot. Több olyan szövetkezet is van, ahol virágzó, jól jövedelmező méhészetet lehetne létesíteni és fenntartani. Igaz, ezek a gazdaságok már beszélnek a méhészet létesítéséről, de eddig még a beszédnél nem jutottak tovább. « Ennek érdekében helyesnek látnám, ha a méhészszövetség valamelyik járási választmányi tagja felkeresné a gazdaság vezetőit és beszélne a méhészet létesítéséről. Tudom, ez nem újkeletű gondolat, hiszen így csináltuk ezt ezelőtt tíz évvel is, de nagyon szép eredményeket értünk el. Ennek ellenére ma már^ezt a meggyőző munkát elhanyagoljuk. Szerintem mindig az lenne a helyes, ha a nagyüzemi gazdaságok minden esetben a méhészszövetség járási- vagy alapszervezetéhez fordulnának a méhészettel kapcsolatos problémáikkal, (akár a tengődő méhészet, vagy az újonnan tervezett méhészetek problémáival) még akkor is, ha méhészmesterük van. Mert a segítség sohasem árt. Ilyen eljárás mellőzésével 1962-ben a leleszi szövetkezet 220 méhcsaládból 120-at likvidált, illetve egyesített. Ha a méhcsaládok gyengék voltak, úgy nem is tehetett mást. De ha elég népesek voltak, úgy nemigen illett a két család egy kaptárba. Ezeket eladással, vagy méhméreg elszedésével lehetett volna értékesíteni, vagy legalább ex anyákat lehetett volna eladni. A Csehszlovák Méhészszövetség Szlovákiai Bizottságának egyik választmányi tagja azzal érvelt 1960-ban, hogy kérem mi kioktatjuk a méhészmestereket iskoláztatással, de a szervezéshez semmi közünk. így is lehet gondolkodni, de feltehetjük a kérdést: tudhat-e nem hozzáértő ember szak-ágazatot szervezni és létesíteni? Tehát fontosnak tartom, hogy a méhészszövetség minden esetben segítsen a szervezésben is. Ha már a nagyüzemi méhészet problémáival foglalkozunk, úgy meg kell jegyeznem, hogy a gazdaságok feltétlen döntsenek a méhészet hovatartozásáról. Most a méhészet a gazdaság zootechníVusához tartozik, ami nem nagy előnyt jelent. A zootechnikus nem törődik azzal, hogyan termelik a takarmányt, csak készenlétben legyen a gazdaság telepén, hogy a rábízott tervet teljesíthesse. Ugyanúgy nem törődik a méhlegelő vagy a helytelen permetezés problémáival, csak tessék pergetni. Egyes esetekben még a betelelésre kiutalt cukrot is csak nagy zaklatás után október végére szerzi be. A méhészet a gazdaság agronómusához tartozik, mivel a méhek a kultúrnövények beporzása következtében az agronómusnak nyújtanak legnagyobb segítséget, mind minőségi, mind pedig mennyiségi szempontból. Hiszen a mézelő méhek a beporzásra váró növények egész mennyiségének 83 százalékát porozzák be, Illetve termékenyítik meg. Az agronómusnak van legnagyobb lehetősége, hogy a gazdaság vetésforgó rendszerének A tavasz első virágai bőséges virágport nyújtanak a méheknek. II. ÉVFOLYAM 1966. MÁRCIUS A TARTALOMBÓL: A méhcsaládok tavaszi fejlesztése-4- A serkentés jelentősége-4- A vándorlás és annak követelményei + A méhek etetése-4- Márciusi figyelmeztető A szabadon való anyásítás + A tartalékcsaládok felhasználásának módja-4- A Csehszlovák Méhészszövetség hírei + Az akác védelmében összeállításánál egy-egy bizonyos földterülettel gondoljon a méhészetre is, a méhlegelő javítását illetően. És karöltve a helyi nemzeti bizottsággal a község minden másra nem alkalmas területét kihasználhatják a méhlegelő javítására. Lehet még az utcasorok, temetők és középületek előtti tere, valamint parkok fásításával is javítani a méhlegelőt. A hársfa nagyon megfelel mind díszfának, mind méhlegelőnek. A gazdasági épületek körül az akácfa is jól mutat. A kártevők és gyomnövények elleni permetezés és porozás szintén az agronómushoz tartozik, így csakis ő teheti meg, hogy a vegyszerek helyes és agrotechnikai időben végzett felhasználásával megvédje a méhek életét. Mint ismeretes, egyes gazdaságok a méhészet létesítésétől a gyengének hitt jövedelmezőség miatt idegenkednek. Pedig köztudomású — tudósaink és a világ minden ilyen irányú kutatói már rég bebizonyították —, hogy a nagyüzemi gazdaságok mindenekelőtt azért méhészkednek, mert így biztosítják gyümölcsfáik, olajnövényeik, takarmányféleségeik és kerti növényeik beporzását. Igen fontos továbbá, hogy a' maghozó növények beporzása révén a méhek elősegítik a takarmányalapok kibővítését. A' méhek tevékenysége következtében javul a gyümölcs és á magvak minősége is. Természetesen fontos, hogy a méheket minden esetben arra a parcellára szállítsuk, ahol épperi szükség van a beporzásra. Ilyen módszerek alkalmazásával a magvakból nyert jövedelem a méz értékének ötszörösére becsülhető. Tóth József, méhészmesteii Bi el !
