Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-15 / 2. szám
Itthon történt... • Pártunk XIII. kongresszusának előkészületei teljes mértékben foglal- S koztatják hazánk dolgozóit. Az elmúlt napokban a CSKP és az SZLKP • vezető funkcionáriusai a pártaktivisták járási értekezletein számoltak J be a legidőszerűbb politikai és gazdasági helyzetről. NYÍLTAN, ŐSZINTÉN ÉS BÄTRAN Ä CSKP XIII. kongresszusára tett előkészületek egyik jelentős mozzanata a járási pártaktlvák, amelyen résztvettek a vezető elvtársak. A pardubicei kommunisták aktíváján Antonin Novotny elvtárs ismertette összefoglalóan a legidőszerűbb gazdasági problémákat s megoldásuk lehetőségét. Hangsúlyozta, hogy a XIII. pártkongresszus előkészítésének megvitatása'folyamán az lesz a leghelyesebb, ha a kommunisták teljes nyíltsággal beszélnek az említett problémákról, de ugyanakkor azt is fontolóra teszik, hogyan lehet fokozatosan kiküszöbölni a megállapított fogyatékosságokat. Az új irányítási rendszer kétségkívül jelentősen hozzájárul számos probléma megoldásához. A jóváhagyott intézkedések végrehajtása azonban elsősorban az emberektől függ. Novotny elvtárs résztvett a trencséni járási pártaktíva értekezletén is. Ceské Budéjovicén, Jifí Hendrych elvtárs, Zvolenban Alexander Dubdek, Banská Bystricán Michal Sabolcík elvtársak vettek részt. KITÜNTETTÉK AZ ÖNFELÁLDOZÓKAT A múlt hét szombatján kitüntették az árvíz idején tanúsított hősi helytállásért a néphadsereg folyami határőrségének több tagját. Az áldozatkész munkában és a mentésekben több mint 10 ezer katona vett részt, közel másfél millió kilométer utat tettek meg szárazföldön, vizen és a levegőben. Ebben a nagy, sokszor szinte emberfeletti munkában az említett zászlóalj magas fokú szakmai és politikai felkészültségéről tett tanúbizonyságot. Az ünnepségen a zászlóalj több tisztjét és katonáját tüntették ki. ÚJABB SZOLGÁLTATÁSOK A MEZŐGAZDASÁGNAK A mezőgazdasági üzemek szolgáltatását illetően az ellátó üzemek tevékenysége eddig leginkább a takarmánykeverék biztosítására irányult. Arról, hogy a jövőben mennyire növekedik az ellátás és milyen más szolgáltatásokra számíthatnak a gazdaságok, a kerületi igazgatóság vezetője nyújtott tájékoztatást. Az idén 900 ezer tonna takarmánykeveréket készítenek az üzemek, ami csaknem 200 ezer tonnával több a tavalyinál. Bővül a választék is, — öszszesen 25 félére. A műtrágyák raktározását részben elősegíti 105 rögtönzött magtárhelyiség, 80—80 vagon műtrágya befogadóképességgel. A felvásárló és ellátó üzemek az idén teljes mértékben biztosítják a kalibrált ültető kukoricát. Minden járási székhelyen és a nagyobb fölvásárlási központban megszervezik különböző mezőgazdasági termékek árusítását. A szén és a koksz új ára Á szénfajták és a koksz eddig érvényes fogyasztói ára nincs kellő arányban a minőségkülönbséggel és nem befolyásolta kellőképpen a keresletet az ellátás lehetőségei szerint. A jelenleg érvényes árban nem lehetett például annyi brikettet szállítani, amennyivel teljesen ki lehetett volna elégíteni a fogyasztók igényeit. A tüzelőanyag-kereskedelem további fogyatékossága, hogy az ország egyes területein különböző volt az azonos minőségű szén fogyasztói ára. Ezért ez év elejétől a szénfajták és á koksz különböző kalóriaértékének és az ellátási lehetőségeknek megfelelően állapították meg a fogyasztói árakat. Az árrendezés néhány példája: á szénkereskedések raktárában vagy a vasúti állomáson átvett szén, illetve brikett fogyasztói ára így módosul: Darabos barnaszén A-minőség 17.— Kős (15.40—17.20) Osztályozott barnaszén A-minőség 12.— Kés (12.80—14.60) Darabos barnaszén B-minőség 15.— Kős (13.80—15.60) Közepes barnaszén B-minőség 10.— Kős (11.80—13.60) Darabos barnaszén C-minőség 10.— Kős (10.— Kős) Közepes barnaszén C-minőség ols,é «9*3-7 KCs <8— Ke?> Osztályozott belföldi barnaszénbrikett A-minőség 20.— Kős (15.40—17.20) NDK-beli barnaszén-brikett A-minőség 22.— Kős (15.40—17.20) A zárójelben a régi árat tüntetjük fel. (CTK) Törvények-rendeletek A 1966-os évi termelési és pénzügyi terv kidolgozásának tó alapelvei Szövetkezeteink előtt jelenleg nagy és igényes feladat áll: az 1966-os év termelési és pénzügyi tervek reális kidolgozása. Ennek érdekében a következő alapelvek betartása szükséges: 1. Az évi termelési és pénzügyi terv kidolgozásánál figyelembe kell venni a piaci termelés feladatát. A szövetkezet és a termelési igazgatóság közti megegyezés, valamint a felvásárló szervekkel kötött szerződések lezárásánál a mezőgazdasági üzemek ökonómiai feltételeiből kell kiindulni. 2. A szövetkezetek a tervkészítés előtt elemezzék az elmúlt év gazdasági eredményeit, ökonőmiailag értékelni kell mind a növénytermesztés és állattenyésztést, mind pedig a beruházási építkezéseket és a szövetkezet igazgatását. 3. Hogy az évi termelési és a pénzügyi terv reális és amellett progreszszív legyen, figyelmet kell fordítani a növénytermesztés és állattenyésztés közti összhangra, a munkatermelékenység és a termelés intenzitásának további emelésére, valamint az egész üzem gazdaságosságára. 4. Biztosítani kell továbbá a helyes irányt a feltöltés és a szükséglet közt úgy, hogy a feltöltésre szánt eszközök növekedése gyorsabb legyen mint a személyi és a társadalmi szükséglet növekedése. 5. A szövetkezet valamennyi feladatát szét kell írni az egyes termelési részlegekre. 6. A terv teljesítésének fő feltétele 5 szövetkezetesek megfelelő anyagi érdekeltségének biztosítása és a prémiumozás serkentő hatásának kihasználása. 7. Az évi termelési és pénzügyi terv kidolgozásában minél több szövetkezeti tag vegyen részt. Ezzel biztosítható az eddig ki nem használt tartalékok felfedezése és a termelés gyorsabb növekedése. 8. A szövetkezetek az évi termelési- és pénzügyi terv kidolgozásánál — a felsorolt alapelveken kívül — az 1966-os év tervezésének és költségvetésének módszertani utasítása szerint járjanak el. 9. Az egyes munkaszakaszok tevékenységéért az illetékes funkcionáriusok felelnek. Az évi terv meghatározott időben történő kidolgozásáért az elnök, a növénytermesztésért az agronómus, az állattenyésztésért a zootechnikus, a gépesítésért a mechanizátor, az ökonómiáért és a pénzügyekért pedig az ökonőmus felel. 10. Az évi termelési és pénzügyi tervet először a termelési igazgatóság igazolja, és meg kell tárgyalni a HNB mezőgazdasági bizottságával is. Ha a termelési igazgatóság elismeri, 1966 február 28-ig az EFSZ tagsági gyűlése elé kell terjeszteni és jóváhagyni. 11. Az évi termelési és pénzügyi tervet gazdaságilag indokolni kell, — mégpedig a következő tényekkel: a talaj tápanyagszükséglete és a fedezet nyilvántartásával a tervezett hektárhozamok szerint, a takarmánytermesztés és a szükséglet nyilvántartásával a gazdasági állatok tervezett termelékenysége szerint, a munkaerőszükséglet nyilvántartásával (főleg az idénymunkák idején), a bevételek és a kiadások előzetes kiszámításával. Emellett nagy figyelmet kell fordítani a fontos anyagi szükségletek biztosítására és a dolgozók anyagi érdekeltségére. (Ö) Csigalassűságú verseny TÖBB MEZŐGAZDASÁGI GÉPET ADUNK EL (A központi mezőgazdasági műszaki vállalat igazgatójának nyilatkozata.) Ami a mezőgazdasági gépeket illeti — néhány kivételével kielégíthetjük az idén mezőgazdasági üzemeink igényeit, mondotta a Prágában tartott sajtóértekezleten a központi mezőgazdasági műszaki vállalat igazgatója, Antonín Paducha elvtárs. A mezőgazdasági dolgozók tavaly 1938 millió korona értékű mezőgazdasági gépet, ebből 1165 millió korona értékű hazai gépet és 773 millió koronáért külföldi behozatalból származó mezőgazdasági gépet kaptak. Terven felül 154 millió korona értékű gépet adott el a vállalat. Az idén összesen 1943 millió korona értékű mezőgazdasági gép kerül eladásra. A hazai gyártmányú gépek ebből 1181 millió koronát, a külföldről behozottak pedig 762 millió koronát tesznek ki. Mezőgazdasági üzemeink 1986-ban 12 519 kerekes traktort, 1627 lánctalpas traktort és 2084 darab Zetor Super típusú traktort vásárolhatnak. Sajnos egyelőre nem tudjuk kielégíteni a vontatókra és a pótkocsikra vonatkozó igényeket. De van rá lehetőség, hogy Lengyelországból és Romániából behozott pótkocsikkal nagyrészt pótoljuk a hiányokat. Ez idén 3000 SK—4-es típusú kombájnt hozunk be a Szovjetunióból. Néhány hónappal ezelőtt még valóságos párbajt kellett vívni azért, hogy a Szabad Földműves Ipolyviskre is minden szombaton megérkezzen. Akkoriban a postai htrlapszolgálat arra hivatkozott, hogy a vonatok késnek és emiatt nem kézbesíthetik időben a lapot. Lényeges javulás állt be, amióta Léváról postaautóval hordják az újságot, leveleket, csomagokat. Az utóbbi időben nem is volt komolyabb panasz. De az ünnepek alatt a posta ugyancsak „kitett“ ..magáért. Azt hiszem, elérte az újságkézbesítés csigalassúságában, az országos vagy talán a világrekordot is. Hogyan történt az eset? Szerkesztőségünk és kiadóvállalatunk dolgozói minden erejükkel arra törekszenek, hogy a lap idejében az olvasók kezébe kerüljön. A karácsonyi ünnepi számot például már december 21-én kinyomtattuk. Az újságírók a jól végzett munka tudatában nyugodtan hajtották álomra fejüket. De nem sokáig, mert egymás után jöttek a hírek, hogy itt is, ott is, késve érkezett meg a lap. Ipolyvisken meg egy példányt sem kaptak az olvasók. Boszszankodtunk rajta, de ami már megtörtént, azon nem lehetett segíteni. Lassan kezdtük elfeledni a posta hanyagságát, és amikor a szilveszteri sfám időben megérkezett, teljesen megbékéltünk. De az ügy még egyszer porondra került, mégpedig a posta jóvoltából. Annak idején, az ipolyviski helyi posta többször sürgette, hogy miért nem jött meg a Szabad Földműves. A Lévai Járási Hírlapszolgá* lattól az egyik elvtársnő a következőket mondotta a telefonba: — Keressük, kutatjuk, de eddig nem találtuk meg, hova vihették a csomagot. Mi nem nyomtathatunk Szabad Földművest! ... A nyomozás persze tovább folyt, míg egyszer kisütötték, hogy az Ipolyviskre küldött Szabad Földműves csomagot a gépkocsivezető az autóban felejtette. Igaz, elég sokáig derítették ki a turpisságot, mert csodák csodája, a szilveszteri szám után január 3-án, tehát tizenegy napos késéssel megérkezett a karácsonyi ünnepi szám Otrekal Gyula kézbesítő legnagyobb bosszúságára. Mert azelőtt amiatt kellett hallgatnia, hogy nem hozta az újságot, most meg joggal tették fel neki a kérdést, hogy miért kézbesít tavalyi újságot. Amikor ezeket a sorokat papírrá vetettem, a rádió épp az éter hullámaiba röpítette a hírt, hogy a 104-ik szpútnyik kilencven perc alatt kerüli meg a Földet. Ez aztán sebesség — gondoltam magamban. Ezzel szemben viszont Bratislavától a 180 kilométerre lévő Ipolyviskre 264 óráig utazott a 153 darab Szabad Földműves. Joggal tehetjük fel a Lévai Járási Hírlapszolgálatnak a kérdést, hol itt az arány. Vagy talán tényleg csigalassúsági verseny-díjra pályáztak. BÁLLÁ JÖZSEF Miről olvashatunk a XIII. pártkongresszus előkészítésének téziseiben? A mennyiség után a minőség kerül előtérbe Az életszínvonal fejlődése fő útjának az elosztás biztosítása szempontjából a Központi Bizottság az anyagi érdekeltség növelését tekinti. Az anyagi érdekeltség a termelés és a hatékonyság fejlődésétől, az egyén és a társadalom érdekelnek közvetlen összekapcsolásától függ majd. Egyre jobban segítjük a gyermekes családokat, fokozatosan egyesítjük e segítség különféle formáit (például lakbérengedményt stb.), mégpedig a családi pótlék keretében, amely ennek következtében megfelelően emelkedik, s jobban tekintettel leszünk a sokgyermekes családokra. Az életszínvonal fejlődésére kihatnak a szükségletek kielégítésének formáiban bekövetkező változások. Javul a közszükségleti cikkekkel való ellátás, ugyanakkor azonban jelentősen megnövekszik az életszínvonal többi összetevőjének fontossága is, amelyek együttesen alakítják ki az életstílus megváltozásának feltételeit és jellemzőek az iparilag fejlett országok lakossága szükségleteinek fedezésére. E változás kifejezésre jut abban, hogy fokozatosan megnövekszik a szükségletek fizetett szolgáltatások formájában való kielégítése, a lakásokkal, a háztartási munkák villamosításával, gépesítésével kapcsolatos fokozott igények kielégítésére. Egyre nagyobb mértékben elégítjük ki a kedvezőbb élet- és munkakörnyezet kialakításával, a szabad idő meghosszabbításával, s ennek keretében az egyre sokrétűbb tevékenység kifejtésének, így a szakképzettség, a művelődés, de ugyanakkor a motorizmus, az üdülés, az utazás fejlődésével szemben támasztott fokozódó igényeket. Az életszínvonal fejlődése fő irányának nem a mennyiségnövekedést, hanem minőségi oldalainak javítását, kell tekinteni. Ez elsősorban a jobb lakásfeltételek megteremtését követeli meg, és le kell küzdeni azokat az akadályokat, amelyek a Központi Bizottság lakáskérdés-megoldásról hozott határozata teljesítésének útjában állnak. Biztosítanunk kell a feltételeket ahhoz, hogy több lakást építhessünk, nagyüzemi módszerrel és önsegéllyel, bővíteni kell az építkezési kapacitást, a lakásépítés céljaira elegendő építőanyagot kell biztosítani, a piaci alapokon is növelni kell az előre gyártott épületelemek gyártását, családi házak és családi üdülő-berendezések céljaira. A nemzeti bizottságoknak megfelelő időbeli előnnyel keli gondoskodniuk az építő telkek előkészítéséről, rugalmasabbá kell tenniük az építkezések megkezdésének eddigi eljárását, határozottabban kell megoldaniuk a lakásalap karbantartásának fogyatékosságait, és intézkedéseket kell foganatosítaniuk, hogy a lakosság nagyobb gondot fordítson a lakások karbantartására és korszerűsítésére. E célból lényegesen megnövekszik a lakosság, a vállalatok és a nemzeti bizottságok részvétele a lakásépítés valamennyi formájában. A lakások túlnyomó részét szövetkezeti építkezéssel biztosítjuk. Az 1966. évi és a következő évek gazdaságfejlesztési tervében a nemzeti bizottságok különböző fokain meg kell teremteni a különféle építőanyagok helyi termelése fejlesztésének tartós előfeltételeit. Nem lehet tovább halogatni a lakosságnak nyújtott szolgáltatások méretei és minősége növelésének elvi megoldását. Ez megkívánja, hogy a szolgáltatások fejlődésében bekövetkezett stagnáclót mindenekelőtt az anyagi-műszaki alap színvonalának új technikával való emelésével küzdjük le. A szolgáltatások és javítások kapacitásának bővítésénél megkülönbözötten kell eljárni az egyes helyiségek nagysága és fontossága szerint, a vidéken, mindenekelőtt a kisebb városokban és községekben lévő hálózatot kell kiépíteni. Meg kell javítani a belkereskedelem szolgáltatásait. A közlekedés terén jobban fcell kielégíteni a lakosság szükségleteit, s meg kell oldani a közlekedés ráfizetésének kérdését. Emelni kell a személyszállítás színvonalát, ugyanakkor döntő módon meg kell oldani az országúti hálózat állapotát. Meg kell kezdeni a munkaidő heti 42—40 órára való fokozatos lerövidítését, az ötnapos munkahét bevezetésével. Az egyes szakaszokon és vállalatokban csak akkor lehet a munkaidőt lerövidíteni, ha ennek feltételét saját forrásaikból teremtik meg. A munkaidőt a belső tartalékok mozgósításával, a törvényes munkaidő teljes kihasználásával, a műszakok számának növelésével kell pótolni, a termelési alapok intenzívebb és jobb időbeni kihasználása érdekében. Emellett teljes mértékben tiszteletben kell tartani az együttműködő ágazatokkal való kapcsolatokat, főként a villanyáram-fogyasztás és a szállítás egyenletességét. A munkaidő lerövidítését olyan folyamatnak kell tekinteni, mely növeli a népgazdaság hatékonyságát. Rendszeres intézkedésekkel kell javítani az élet és munkakörnyezetet. Ezen a téren növelni kell a vállalatok gondoskodását és felelősségét, a nemzeti bizottságok jogkörét, s e célból fel kell használni a gazdasági eszközöket is. Az anyagi érdekeltség fokozása érdekében döntő elvnek kell tekinteni a munka szerinti jutalmazás elvét. A munkadíjazásban következetesen meg kell szüntetni a nivellizációt, és biztosítani kell a bérek teljes preferenciáját a munka szakképzettségét igénylő volta, felelőssége és bonyolultsága alapján. Gondoskodni kell arról, hogy az országosan megállapított bértarifák ebben az irányban megfelelő megkülönböztetést biztosítsanak, és nagyságuk elősegítse a progresszív termelési ágazatok fejlődését. A dolgozók valamennyi kategóriájánál fokozatosan növelni kell a munka díjazásának mozgó összetevőit, elsősorban a vállalatok és a vállalaton belüli központok általános gazdasági eredményeitől függően. Semmi esetre sincs szó valamilyen tizenharmadik fizetésről, hanem a gazdasági tényleges eredményeiben külön kifejezett hányad ez. Ez arra az időszakra vonatkozik, amelyen belül ezeket az eredményeket megbízhatóan értékelni lehet. A vezető dolgozóknál emellett a hosszabb tartamú érdekeltség elvét érvényesítjük. A nem termelési szféra területén fokozatosan denivellizáclós intézkedéseket valósítunk meg ugyancsak a belső források mozgósításával egyidejűleg úgy, hogy a kereseti színvonal ne maradjon le a megfelelő ipari kategóriák bérszlntje mögött. Erőteljes bérdifferenciációval, valamint az anyagi érdekeltség következetes érvényesítésével, mégpedig nemcsak a bér mozgó elemeinek megvonásával, hanem a veszteségek pótlásának szigorú megkövetelésével is támogatjuk ezt. Számolnunk kell az-> zal, hogy a vállalatok teljes felelősséget viselnek az általuk okozott károkért és selejtért is. Az anyagi érdekeltség és a felelősség növelése megköveteli, hogy sokkal jobban dolgozzanak, hogy megjavuljon a munkaerkölcs, és fokozódjon a munkáért való felelősség — az igazgatástól kezdve minden egyes dolgozóig. Az anyagi érdekeltség növelése érdekében stabilizálni kell a piacot a közszükségleti árucikkek gyártása és behozatala meggyorsításához szükséges feltételek megteremtésével. Olyan árpolitikával, amely a költségek és kiskereskedelmi árak fejlődésének szorosabb kapcsolatára irányul, biztosítani kell a kínálat és a kereslet összhangját. E célból meg kell gyorsítani a közszükségleti, élelmiszeripari, vegyipari és gépipari ágazatok fejlődését. Armegkülönböztetéssel lényegesen növelni kell az egyes árufajták választékát, hogy lehetővé tegyük a lakosság valamennyi kereseti csoportjánál a szükségletek folyamatos kielégítését. A népgazdaság szükségleteivel és feltételeivel összhangban kell felhasználni a fogyasztói hitelt. A piac élelmiszerellátásánál meg kell javítani a lakosság élelmezését, főként az állati fehérjék, elsősorban a tej és tejtermékek (különösen a gyermekeknél és az Ifjúságnál), a gyümölcs és a zöldség hányadának növelésével az étkezésben. Az egyéni fogyasztás növekedésében továbbra is alapvető irányzatnak tekintjük az ipari közszükségleti cikkek, főként az ideiglenes és hosszú tartamra szóló közszükségleti cikkek fogyasztásának gyorsabb növekedését. Maximális hatékonyságot és gazdaságosságot kell elérni a társadalmi fogyasztási alapok kihasználásában. Abból kell kiindulni, hogy egész társadalmunkban azt, hogy megnövekedjen szerepük a piacon, és a vállalatokat, a szolgáltatások bővítésére és javítására ösztönözzék. A szolgáltatások jövedelmezősége kérdéseinek megoldásában kell elérnünk a gazdasági, társadalmi és állami élet érdekeit, reálisabb irányvonalat kell érvényesíteni. A jövőben társadalmi forrásokból csak a nevelés, művelődés, egészségügyi gondoskodás, az aktív népesítési politika, a szociális biztosítás stb. költségeit fedezzük, amelyeket nem lehet saját jövedelemből fedezni. A társadalmi fogyasztás valamennyi szakaszán el kell mélyíteni a gazdaságosságot, tekintetbe kell venni az értékszempontokat, és célszerűen kell kombinálni a fizetett és ingyenes szolgáltatásokat. E szolgáltatások biztosításánál növelni kell a vállalatok és nemzeti bizottságok részvételét. 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. január 15.
