Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-19 / 11. szám
Ázsiában az amerikai imperialisták vietnami agressziója mellett újabb feszütlségi gócpont keletkezett. Bár ezútatl nem valami külső támadás okozta feszültségről van szó, hanem a közéi fél év óta tartó indonéz dráma érkezett el legveszélyesebb állomásához, a nyílt diktatúra bevezetéséhez. Az európai problémák között változatlanul a NATO megreformálására tett francia javaslat nyugati visszhangja áll első helyen. Indonéziában az erőszak és a megtorlás lett úrrá Bekövetkezett az, ami múlt év szeptember 30-a óta Damoklész kardjaként függött az úgynevezett harmadik világ egyik leghaladóbb politikát követő országa, Indonézia felett: a jobboldali elemek végleg magukhoz ragadták a hatalmat és az előzőleg rendezett vérfürdő most már újabb fordulatot vett. A következetesen antiimperialista politikát folytató százmilliós ázsiai ország nehéz napjait éli. Szukarno elnök, a gyarmaturalom elleni harc kiváló személyisége és élharcosa már csak jelképes államfő. A tényleges hatalom Szuharto tábornok, a hadsereg vezérének kezében van. Formálisan múlt szombaton adta át a hatalmat Szukarno elnök a hadsereg vezetőinek, de gyakorlatilag már régóta elvesztette befolyását az ország irányítása felett. Az indonéziai fordulat, bármilyen hirtelen következett is be, az előzmények alapján szinte várható volt. A szélsőséges jobboldal az utóbbi hetekben minden erejét arra összpontosította, hogy megakadályozza a vezetés visszatérését a következetes imperialista-ellenes haladó politikához. Szukarno elnök — mint ismeretes a közelmúltban még megpróbált ellentámadásba átmenni. Betiltotta a KAMI nevű fasiszta jellegű diákszövetséget, de már akkor is szemmel látható volt, hogy az államfő túlságosan későn határozta el magát az ellenakcióra. Hiszen tavaly október óta a puccsisták szabadon garázdálkodtak, valóságos vérfürdőt rendeztek, százezrével gyilkolták a kommunistákat és a haladás más híveit. Kétségtelen, hogy ez a fél esztendő a modern Indonézia történelmének egyik leggyászosabb fejezete. Sajnos, semmit sem változtat a valódi helyzeten az a tény, hogy Szuharto tábornok érintetlenül hagyta Szukarno államfői tisztségét. Valószínűtlen ugyanis, hogy az elnöknek a közeljövőben bármilyen befolyása is lenne az ország eseményeinek irányítására. Az elnök sarsáról és hollétéről érkező bizonytalan hírek, valamint a haladó eszméiről közismert Szubandrio külügyminiszter és több társának letartóztatása kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy Indonéziában tobzódik a reakció és a megtorlás minden haladó eszme és megnyilvánulás ellen. A történelem azonban azt tanítja, hogy a zsarnokság előbbutóbb csatát veszít, ahol a népek már egyszer magukba szívták a szabadság és függetlenség ózondús levegőjét. Hisszük, hogy a haladó Indonézia népeire is rövidesen újra felsüt a szabadság és az igazi önrendelkezés napja. Washingtonnak egyre terhesebb a fokozódó vietnami konfliktus Hírösszefoglalónk fonalát továbbra is az ázsiai féltekén szőjük, hiszen a vietnami háború problémája számos új tényezővel bővült az eltelt napok során. Először az a New Yorkból érkező hír érdemel figyelmet, mely szerint U Thant ENSZ-főtitkár nevében egy világszervezeti szóvivő nyilatkozott a vietnami kérdésben. Kijelentette, hogy U Thant mélységesen aggódik a vietnami harcok kiterjedése, valamint a háborúval járó emberveszteségek és anyagi károk aövekedése miatt. De nemcsak a világszervezet főtitkárától érte közvetett bírálat az Egyesült Államok kormányát, hanem magától az amerikai törvényhozás magasrangú és befolyásos tagjaitól is. A szenátus jogügyi bizottsága egy nemrég kiadott jelentésében kemény szavakkal ostorozza az amerikai és a saigoni kormányt, amiért elmulasztotta a megfelelő segítség megadását a kibombázott, vagy az egyéb harci cselekmények következtében hajléktalanná vált, körülbelül egymillió délvlétnami menekült számára. A bizottság elnöke nem más, mint Edward Kennedy szenátor, a tragikusan elhúnyt elnök öccse. A vietnami harctereket személyesen bejárt szenátor (tavaly súlyos repülőszerencsétlenség érte ugyanezen küldetése következtében) hangoztatja, hogy a dél-vietnami menekültek körében elkeserítő állapotok uralkodnak. Az ülésen Morse és Fulbright szenátor is a tárgyalások azonnali felvételét követelte. Ezt 5 követelést klegésztíl és nigyon jól alátámasztja annak a közvéleménykutatásnak az eredménye Is, amelyet a vietnami háborúról az amerikai nép körében végeztek. A döntő többség a tárgyalások felvételét és a béke megkötését sürgette. Úgy látszik azonban, hogy a Fehér Ház és a Pentagon vezérei fittyet hánynak az ilyen követelésekre és tovább szövik bűnös hálójukat. Johnson elnök Washingtonban újabb nagyszabású tanácskozássorozatot tartott a vietnami kérdésről. Először kül- és hadügyminiszterével, valamint más magasrangú tanácsadóival tárgyalt, ezt követően pedig a Fehér Házba rendelte az Unió mintegy negyven államának kormányzóját, hogy megtárgyalja velük a kül- és belpolitikai helyzetet. Á szocialista országok többségében — így hazánkban is — ezen a héten rendezték meg a vietnami szolidaritási hetet, amely az ez év januárjában megtartott havannai trikontinentális konferencia és a Szakszervezeti Világszöveség kezdeményezésére jött létre. A tiltakozó gyűléseken, a vietnami nép megsegítésére tartott külön műszakok során az egyetlen jelszó így hangzott: „Vietnam megsegítése mindnyájunk szívügye!“ Mindez azt bizonyítja, hogy a népek szabadságjogait, az elnyomottak felszabadítási törekvéseit támogató szocialista tábor a legtudatosabb szervezője a nemzetközi imperialista ellenes harcnak. S ez mindaddig tart, amíg nem alszik ki a világ különböző tájain egyre felbukkanó, de jelenleg a legveszélyesebb délkelet-ázsiai tűzfészek. Üjabb rés a NATO amúgy is rozoga épületén Egy mondatban úgy is mondhatnánk, hogy pillanatnyilag tetőfokára hágott az atlanti tábor országai közt régóta dúló ellenségeskedés. Az események és fejlemények jelentősége, valamint várható következményei azonban behatóbb áttekintést érdemelnek. A De Gaulle vezette Franciaország már régóta csak úgymond formális pillére a sokat hangoztatott atlanti egységnek, tartása már régóta nincs. Utolsó, látszólagos hozzájárulása talán csak a Bonn—Párizs tengely megalakítása volt, ám amióta a' Rajna partján angolszászbarát kancellár irányítja a nyugatnémet politikát, De Gaulle országa mindinkább a Nyugat politikáját eltérő magatartást tanúsít. Anglia közös piaci belépésének francia részről történt megtorpédózása, valamint a Kínai Népköztársaság hivatalos elismerése és a Párizs— Peking közt helyreállt diplomáciai kapcsolatok azt bizonyítja, hogy jelenleg Franciaország a vezető nyugati A cikket Daniel Barregan jezsuita atya írta. A The Catholic Wolker című baltimorei katolikus hetilapban jelent meg. A cikk nagy visszhangot keltett a katolikus világban, megjelenése után Barregan atyát feletteseihez hivatták, majd Spellman bíboros New York-i érsek utasítására Mexikóba száműzték, a Cuernavacha-i kolostorba. A cochellei Catholic College 210 hallgatója erre levelet írt, amelyet sok plébános és katolikus egyetemi tanár is aláírt. Számos katolikus folyóirat szerkesztősége testületileg írta alá a dokumentumot, amelyet a New York Times is közölt, íme, Barregan atya cikke: A Z AMERIKAI FŐPAPSÁG egyetlen egyszer sem emelte fel erkölcsi tiltakozását vietnami akciónk és általában a hidegháború ellen. Teológusaink arra szorítkoznak, hogy a faji igazságosság ma már „biztonságos“ érveivel foglalkozzanak. Vitathatatlan, hogy hazánk szerepe 5 hidegháborúban és gyalázatos vietnami háborúja keresztény szempontból erkölcstelen. Ez nem csupán az én személyes meggyőződésem. Az evangélium és az egész keresztény hagyomány a legvilágosabban erről tanúskodik, a világközvélemény túlnyomó része egyetért ezzel a meggyőződéssel, és maga a pápa is a leghatározottabban kijelentette, hogy a háború, amelyet folytatunk, és amelyet úgy látszik, egyre jobban ki akarunk terjeszteni, erkölcstelen. Az atomháború, vagy a Vietnamban folytatott háború szöges ellentétben áll az evangélium tanításával, a legnagyobb egyházatyák és a legkiválóbb teológusok tanításaival. E tanítások fényében a legbarbárabb erkölcstelenségnek kell nyilvánítanunk, hogy hazánk egyre gyarapítja atomfegyvereit, vegyi- és baktériumfegyvereit, politikusaink pedig kijelentik (mégpedig egyre gyakrabban), hogy ezeket majd használni is fogjuk. Ami Vietnamot illeti, még csak hadat sem üzentünk, már csak azért sem, mert nem tudnánk, milyen nemzetnek üzenünk hadat, azt viszont tudjuk, hogy a nyílt hadüzenet Észak- Vietnamnak és Kínának, a világközvélemeny elsöprő felháborodását vonná maga után és katasztrófális következményekkel járna. Támogatjuk a saigoni kormányt, amely valójában nem is kormány: bombázzuk egy nemzet gyárait, amely nemzet ellen semmiféle vádat nem tudunk felhozni, és amelynek nem üzentünk háborút: szörnyű, embertelen fegyvereket próbálunk ki, egyre több csapatot vetünk be; az észak-vietnami gátak bombázását tervezzük, ami a földek elárasztását és talán százezrek halálát jelentené. A kegyetlenkedés, a pusztulás szörnyű hulláma terheli lelkiismeretünket. Mindez nem csupán az evangéliumot sérti meg, nem csupán nevetségessé teszi e tettek elkövetőinek azt az állítását, hogy hű keresztények, de az igazságos háború minden elméletét is lábbal tiporja. Ha már az evangéliumi igazság és szeretet parancsát nem akarjuk követni, legalább az igazságos háború elméletéhez ragaszkodnánk! XXIII. János pápa a „Pacem in terris“ enciklikában kijelentette, hogy a nemzeteket ugyanazok az erkölcsi parancsok kötik, mint az egyéneket, hiszen a nemzetek egyénekből állnak és az egyének által létrehozott intézmények igazgatják őket. Egyszer s mindenkorra le kell tehát szögezni, mi az, amiben hiszünk, és ennek megfelelően kell cselekednünk. Ha a most folyó embertelenségek aktív támogatásának helyességében hiszünk, akkor tagadjuk meg nyíltan és becsületesen a keresztény elveket, mert azok összeegyeztethetetlenek hazánk politikájával! Egy becsületes pogány, aki nyíltan a farkascsordák törvényét vallja, még mindig elfogadhatóbb, mint az olyan keresztény, aki a farkascsordák törvénye szerint él és közben azt hazudja, hogy Krisztust követi. Az atomfegyverek, természetüknél és pusztító képességüknél fogva nem tekinthetők egyébnek, mint támadó fegyvernek, amely a harcban részt A Német Demokratikus Köztársaság Legfelső Bírósága előtt újabb náci bűnös felel gaztetteiért. Az oszwieczimi haláltábor egykori orvosa, dr. Fischer évekig bujkált, míg végre az igazságszolgáltatás szervei elé került. Felvételünkön dr. Streit, az NDK államügyésze a vádbeszédet mondja dr. Fischer ellen (jobbról), akit több tízezer ártatlan ember kegyetlen meggyilkolásával vádolnak. (Foto: CTK) hatalmak első olyan állama, amelynek kormánya legjobban hajlik a realitásokra és az úgynevezett „szövetségesektől“ eltérően egészen másként ítéli meg a nemzetközi helyzetet, továbbá a Kelet—Nyugat közti hídverés munkájában nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is résztvesz. A nyáron, mint ismeretes, De Gaulle a Szovjetunióba látogat. Mindezt szükségesnek tartottuk elmondani ahhoz, hogy tulajdonképpen a NATO megreformálására tett francia javaslat következtében miért kiáltanak most kígyót-békát De Gaulle tábornokra a nyugati táborban. Most pedig a közvetlen ok: Franciaország a NATO-bói való kilépés küszöbén áll. De Gaulle elnök először Johnson amerikai elnökhöz intézett levelében jelentette be elgondolását, majd múlt hét szombatján 14 NATO- államhoz intézett üzenetében közölte Franciaország aktív NATO tagságának megszüntetését. Az üzenet abból a megállapításból indul ki, hogy a nemzetközi válságok középpontja többé már nem Európa, ezek a központok máshová, elsősorban Ázsiába helyeződtek át, ahol a NATO tagállamok összességükben nem érdekeltek. A francia kormány nem akarja megvárni 1969-et, az Atlanti Szerződés lejáratának évét, hanem már most meg akarja kezdeni tárgyalásait Washingtonnal és a többi érdekelt szövetségessel. Johnsonhoz intézett levelében az amerikai támaszpontok francia ellenőrzés alá helyezését kérte, továbbá a Rajnán túl állomásozó, mintegy 70 ezer főnyi haderejét is ki nem vevőket is eltörölheti á föld színéről, a nyílt városokat, a semlegeseket: megmérgezheti az egés(z légkört, a vizeket, a növényvilágot. tyóndhatják, hogy a taktikai atomfegyverek használata korlátozott lenne, de ha egyszer valaki ilyen fegyvert használ, nyilvánvaló, hogy tömeges megtorlást provokál vele, amely már a megatonnák szintjén mozog. Nem akarjuk megérteni, hogy amikor passzívan elfogadjuk a kegyetlenkedéseket, mi magunk sem maradunk érintetlenek, hanem egyre embertelenebbé válunk, amint belenyugszunk a szörnyűségekbe vagy valamilyen módon jóvá is hagyjuk azokat. Nem véletlen, hogy az amerikaiak ma nem szörnyednek el a vietnami kegyetlenségekről szóló beszámoló olvastán, vagy Johnson elnök kijelentésének hallatán, hogy Vietnamban először rosszabbul kell menniük a dolgoknak, hogy aztán jobban mehessenek, amiben a „rosszabbul“ a háború minden rémségének fokozódását jelenti. A „jobban“ pedig ... ugyan mit jelent a „jobban“? Tíz éve várjuk, hogy Vietnamban „jobban“ menjenek a dolgok. Vezetőink egymásra licitálva ígérgettek, ígéreteik épp oly naivak, mint amennyire alaptalanok voltak. A tény pedig az, hogy a totális háború (és a délkelet-ázsiai háború totális, kivéve az atomfegyverek használatát) sohasem vezethet arra, hogy a dolgok „jobban“ menjenek. A vietnami ügyben nem volt igazunk 1954-ben, nincs igazunk azóta sem és most sem. A nemzetvédelmi minisztérium azt hangoztatja, hogy kétszázezer amerikai katonának kell Dél-Vietnamban lennie, és a mi ostoba, naiv és rosszhiszemű gondolkodásunk feltételezi, hogy tizenegy esztendei ostobaság és kegyetlenség káros következményeit azzal szüntethetjük meg, ha fokozzuk az ostobaságot és a kegyetlenséget... íme, a kérdés: meddig pusztítjuk mé<j Isten művét Ázsiában? A válasz: amíg ti meg én passzívak maradunk a legsúlyosabb nemzetközi veszéllyel szemben, az amerikai történelem legszégyenteljesebb lapjával, legerkölcstelenebb tetteivel szemben. Amíg ti meg én továbbra is részesei maradunk ezeknek a bűnöknek vagy megkíséreljük igazolni őket. akarja vonni a NATO-ból és esetleges ottmaradásukat kétoldalú francia—nyugatnémet megállapodással kívánja biztosítani. A vezető atlanti országok többsége, de különösen Washington élesen támadja De Gaulle elnököt „bomlasztó“ politikájáért. Washington és London állásfoglalása mellett Bonn magatartásából arra lehet következtetni, hogy az Erhard kormány Washingtonnak azt a törekvését, amely a nyugati szövetségen belül Franciaország elszigetelésére irányul, nemcsak örömmel fogadja, hanem minden erejéből támogatja is. A kérdés most az, hogy a francia kormánynak a NATO megreformálására irányuló törekvéseiből nem Bonnban kovácsolnak-e tőkét olyan formában, hogy a francia csapatok helyét a Bundeswehr egységei foglalnák el. Ha tekintetbe vesszük Washington túlzott politikai és katonai lekötelezettségét Ázsiában, ez több mint valószínű lehet. Ez pedig újabb veszélyes helyzetet teremthetne Európában. (tg) 0 Az arab kormányfők értekezlete Kairóban. Az Egyesült Arab Köztársaság fővárosában tartották értekezletüket az arab kormányfők, amelyen az országaikat kölcsönösen érdeklő problémákkal, gazdasági és politikai kérdésekkel, valamint az arab országok és Izrael kapcsolatával foglalkoztak. 0 Folynak a kormányalakítási tárgyalások Ausztriában. Az osztrák parlamenti választások során győztesként kikerült Néppárt és a Szocialista Párt vezetői közt eddig eredménytelenül végződtek a koalíciós kormányalakítási tárgyalások. A szocialisták a kormány programtól teszik függővé döntésüket, hogy részt vesznek-e a kormányalakításban. 0 Norvégia is követi Franciaország példáját? Norvég parlamenti körök szerint Norvégia nem írja alá azt a hűségnyilatkozatot, amely 1969 után is a NATO-hoz kapcsolná Norvégiát. 0 Új politikai párt Kenyában. Ai, ország fővárosából érkező jelentések szerint a Kenyai Afrikai Szövetség névvel új politikai pártot alapítottak. A pártot a KANU párt köré csoportosuló baloldali szárny alapította. 0 Szovjet tiltakozás Laosz ügyében. A Szovjetunió külügyminisztériuma az 1962. évi Laoszra vonatkozó genfi értekezlet résztvevőinek elküldte a laoszi vezetők jegyzékét, amelyben rámutatnak, hogy az Amerikai Egyesült Államok a háború kiszélesítésére irányuló tevékenységet fejtenek ki Laoszban. 0 A francia külügyminiszter Romániába látogat. Hivatalosan bejelentették, hogy Couve de Murville francia külügyminiszter április 25-én a román kormány meghívására Bukarestbe látogat. Ezt követően a francia politikus Bulgáriában tesz hivatalos látogatást. 0 Fidel Castro nyilatkozata a kubai-kínai kapcsolatokról. A kubai miniszterelnök válaszolt az Oj Kína hírügynökség Kuba-ellenes kampányára és azt mondotta, hogy Kína ki akarja provokálni a kubai—kínai kapcsolatok megszüntetését, s ezért fel kell készülnünk arra, hogy az eddig Kínából behozott rizst, gyapotot és más árut máshonnan szerezzük be t- mondotta Castro. 0 Szélesedik a törzsi lázadás Indiában. Jelentések szerint az indiai naga törzsbeliek lázadó csoportjai együttműködnek az Asszam vidéki mizo törzsbeliekkel. A lázadások nehezítik India amúgy is súlyos gazdasági problémáit. Ki aiz isten Vietnamban ? SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1966. március 19,
