Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-15 / 2. szám
SZAKMELLÉKLET: „KISÁLLATTENYÉSZTÉS“ Bratislava, 1966. január 15. Ára 1,— Kcs XVII. évfolyam, 2. szám. A falusi értelmiség és a művelődés A nagyüzemi mezőgazdaság kialakítása sokoldalú változást idézett elő falvaink életében. Ez többek között kimutatható a falusi értelmiség számának gyors növekedésében és összetételének megváltoztatásában is. Azokban a községekben, ahol a múltban legfeljebb a tanító, postamester számított értelmiséginek, ma mezőgazdasági mérnök, állatorvos, technikusok, könyvelők és más foglalkozásúak tevékenykednek. Mivel az értelmiség száma megsokszorozódott, joggal várhatnánk, a falusi művelődési élet ismeretterjesztés eddig soha nem látott méretű fellendülését. Sajnos, nincs ez így, egyhelyben topogás tapasztalható, mert sok esetben, nincs aki szervezze, irányítsa a kulturális tevékenységet. Ha a „miértet“ keressük, akkor látnunk kell, hogy jócskán akadnak még olyanok az értelmiségiek között, akik nem éreznek a faluval, nem tudnak beleolvadni annak társadalmába, s így idegen marad számukra az a terület, ahol élnek. A falusi élettel főleg csak a könynyebb megélhetési szempontból alkudnak meg. Az ilyen emberek aztán nem tudják felvenni a harcot az elmaradottság ellen, nem is érdekli őket a falu kulturális felemelkedése. Hasonló gondolkozásúakat, nemcsak a régi, hanem az új értelmiségiek között is találunk. Ezek egy része előbb-utóbb elköltözik a városba, avagy megalkuszik az elmaradottsággal. Nem akarják megérteni, hogy ha nem törődnek a falu felemelkedésével, akkor őket Is lehúzza a maradiság, tunyaság. Szerencsére többen vannak, akik kötelességüknek érzik azt, hogy tevékenykedjenek a virágzóbb művelődési életért. Ezek közül sokan kezdeményezően is lépnek fel, csak az a baj, hogy nem találnak kellő megértésre még a falu irányítói részéről sem. Megvaiósíthatatlannak vélik a terveiket, s egyszerűen semmibe se veszik azt. Természetesen így kedvét szegik a tenniakarónak, aki attól tartva, hogy legközelebb újból mellőzik javaslatait, félreáll. Azt hiszem, a legnagyobb hiba ott van, hogy legtöbb helyütt nincs olyan szerv, amely összefogná és szisztematikusan irányítaná az értelmiség tevékenységét. Ezért mennek lényegében kárba az egyéni jó elgondolások, kezdeményezések is. Ismeretes, hogy a falu művelődési életéért a nemzeti bizottságok felelősek. Ha ez így van, természetesen adódik, hogy ennek a szervnek a feladata az értelmiség összetartása. Nemrégiben a lévai járásban levő Csatán határozta el a HNB tanácsa, hogy össze kell hívni az értelmiségi dolgozókat, s meghallgatni a véleményüket, hogyan lehetne színvonalasabb a kulturális tevékenység a faluban. Nos, az elvtársak nem csalódtak. A szép számban megjelent értelmiségiek közül néhányan kijelentették, hogy eddig mellőzve érezték magukat, s azért nem tevékenykedtek, s különben sem kérte fel őket arra senki. A tanácskozáson, ahol alaposan meghánytákvetették a tennivalókat, lehetőségeket, szervezési intézkedéseket is tettek. A résztvevők önként vállalták, melyik művelődési ág szervezésében, irányításában szeretnének rendszeresen tevékenykedni. Azt hiszem helyes lenne minden faluban a csatáihoz hasonló intézkedéseket tenni. Ideje lenne már végetvetni annak a helytelen gyakorlatnak, hogy a falu művelődési életéért csak a tanítókat vonják felelősségre. Gyakran előfordul például, hogy éppen az orvos a legképzettebb zenész a faluban és a legalkalmasabb énekkarvezetésre. De lehet, hogy az agronómus a legjobb előadó a tudományos témákra, és a könyvelő ért legtöbbet a színdarab rendezéséhez. Természetesen, ha hasonlóan szerveznék meg, mint Csatán egy-egy művelődési ág irányítását elősegítené, hogy négyen is szorgoskodnak akörül, aki egy bizonyos szakaszon vállalta az irányítást. Ez nemcsak, hogy megkönnyítené a legjobban hozzáértők munkáját, hanem emellett idővel a segédkezőkből kiváló szakemberek válnának, akik szükség esetén át tudják venni a „stafétát". A fejlődő élet, a technika egyre tökéletesebb vívmányai közül, főleg a televízió elterjedése megköveteli a minőségi fejlődést, a magasabb színvonalat a kulturális tevékenységben is. Az ismeretterjesztésnek jobban kell szolgálni a gazdasági és politikai feladatokat, közelebb kell állnia az élethez, az embereket valóban érdeklő problémákhoz. Természetesen helyes, há megkülönböztetik a falu lakosságát. Manapság már a szövetkezetben kialakult egy réteg, amelynek unalmas lenne az alapismereteket boncolgató mezőgazdasági szakelőadás hallgatása. Rájuk külön kell gondolni. De külön keli azokra is, akiket eddig érintetlenül hagytak a műveltség fokozásáért tett erőfeszítések. Amíg az előbbieknek népiakadémia keretében magasszlntű szakmai előadásokat szükséges tartani, addig a lemaradottabb rétegekbe tartozókat a könyv, az olvasás szeretetére és a népszerű előadásokra kell megnyerni. Nem szabad belenyugodni, hogy csak egy bizonyos csoport fejlődjön és a falu lakossága jórészének műveltsége ne növekedjék. Ezeket a tényeket a falun élő értelmiségieknek mind látniuk kel), ha még jelentősebben akarják elősegíteni a fejlődést. Azt hiszem legtöbben közülük eléggé mélyen ismerik is a falu jelenlegi művelődési problémáit, s eddig nemcsak rajtuk múlott, hogy nem végeztek tervszerűbb munkát a műveltebb faluért. LAPUNK TARTALMÁBÓL: NEM MAGÁNÜGY 3. old. ■ ÖNÁLLÓ TAKARMÁNYALAP — JÖVEDELMEZŐ ÁLLATTENYÉSZTÉS 4. old. MIRE LENNE SZÜKSÉG A HÁROM TÚRON .... 5. old. ILYENEK VAGYUNK? . 4 6. old. A KISISKOLÁSOK ÉS A TELEVÍZIÓ . 7. old. EGY SZÖVETKEZETI TÁRSULÁS KEZDETI GONDJAI 8. old. IFJÚSÁG — ZENE 10. old. ■ A NEMZETKÖZI SPORT NAGY ESZTENDEJE . . 15. old. RÁDIÓ ÉS TV MŰSOR . 16. old. Készülnek a tervek Sok most a munka minden szövetkezeti irodában. Elnökök, agronómusok, zootechnikusok, ökonómusok, a múlt év termelési eredményeit figyelembe véve, készítik az új terveket. Az eddigi tapasztalatok alapján, így menet közben is, feltehetjük a kérdést: feszített vagy laza legyen az új terv? Elsősorban alapuljon az önkéntesség elvén - hangzik a régi kívánság. De mondhatjuk úgy is, hogy termeljen minden szövetkezet azt, ami hagyományos és jó hasznot hoz a konyhára. Igenám, azonban rögtön beleütközünk a „de" szócskába. Az önkéntesség elvének hangoztatása mellett, minden évben leírjuk. Emiatt fő a feje a Lévai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság tervezőinek is. Stano Ondrej ökonómus szerint a felülről kapott irányszámok és a szövetkezetek által benyújtott szerződési ajánlatok között 168 vagon hús, 159 vagon gabona és 5 300 000 tojás kallódik, nem akar gazdára találni. Vajon miért? Talán nincs lehetőség a többtermelésre? Ellenkezőleg. Számos szövetkezetben még az elmúlt kedvezőtlen év eredményeinél is, jóval alacsonyabb terveket készítettek. Csak az ökonómusok kaptak észbe, mert a laza tervek miatt kevés jutott a munkaegységekre. Tehát több szövetkezetben át kellett dolgozni a terveket. Amennyire lehet tartsuk be az önkéntesség elvét, de ne csapjuk be önmagunkat. Nincs arra semmi szükség, hogy a szövetkezetek már háromnegyed év alatt teljesítsék évi termelési tervüket. Az ilyen terv túl laza, és nem serkent eléggé a többtermelésre. A laza tervezésnek van egy komoly következménye is. A múlt évben komoly- problémát okozott a szarvasmarhahús felvásárlása. Amikor megkérdeztük Balázs elvtársat, a Szlovákiai Területi Felvásárló Vállalat igazgatóját, kiderült, hogy a felvásárlás azért ütközött nehézségekbe, mert a mezőgazdasági üzemek nem vették figyelembe a lehetőséget, kevés húst ajánlottak fel eladásra, és ezért többet kellett külföldről behozni. A külföldi rendeléseket pedig nem lehet visszautasítani. Nem árt, ha tervezés közben gondolunk az ilyen eshetőségekre is. Könyvelők figyelem! EFSZ-eink többsége szakképzett könyvelővel rendelkezik, akire ebben az igényes időszakban is nyugodtan támaszkodhat. Ezenkívül a mezőgazdasági termelési igazgatóságok a múlt év decemberében néhány napos iskolázást szerveztek az évvégi kimutatások és a zárszámadás készítéséről. Ez főleg a gyengébb szövetkezeteknek jelentett nagy segítséget. Ezekután jogosan elvárhatjuk, hogy minden szövetkezetben rendesen, időben elvégezzék ezt a fontos feladatot. Az idei termelési és pénzügyi terv sikeres összeállításának ez az egyik legfontosabb előfeltétele. Több figyelmet a követelések elévülésének Szeretnénk felhívni a figyelmet három jelentős kérdésre, mindenekelőtt a gazdasági eszközök leltározására és az adósságokra. Ezek nélkül lehetetlen reális nyilvántartást vezetni. Nem kételkedünk abban, hogy az ökonómusok többsége előtt világos a leltárkészítés módja, sok helyen azonban arról megfeledkeznek, hogy a leltározás által megállapított helyzet következményeit megmagyarázzák. Nem végzik el például a felfedezett hiány zárlatát, nem hajtják be a felelős embereken és semmilyen intézkedést sem tesznek a helyzet javítása érdekében. Ugyanez a probléma áll fenn a követelések és tartozások terén is. Ebben nagyrészt azok a szövetkezetesek hibásak, melyek elhallgatják a tartozásbehajtás lassú intézésének következményeit. Egy lehetőség mégis van: forduljunk jogi tanácsadóhoz vagy állami döntőbíróhoz segítségért. Az ügy elintézéséért mindenekelőtt a szövetkezet ökonómusa felelős, aki a leltár készítésénél megállapíthatta a tartozást és az elévülés veszélyét. A beruházási kölcsönök törlesztése A második kérdés a beruházási kölcsönök törlesztésével kapcsolatban merül fel. Gondot okoz például a tagok által behozott élő és holt felszerelés értékének visszafizetése. Nagyon helyes, hogy szövetkezeteink az utóbbi években rendszeresen törlesztik ezeket a tartozásokat, az idén mégis sok szövetkezetben komplikálódott a helyzet. Főleg az egyesített szövetkezetek tagsága körében olyan hangok hallatszottak, hogy a közösbe adott eszközöket nem értékelték minden községben egyformán. Ezért néhol újraértékelik — az egész egyesített EFSZ-ben egységesen — a beadott állatokat és más gazdasági eszközöket. Ezt a módszert azonban nem ajánlhatjuk, tekintet nélkül arra, hogy nem egészen engedélyezett. Az egyesített szövetkezetek kötelezettséget vállaltak a korábbi EFSZ tagjaival szemben a tartozás kifizetésére, de csak olyan terjedelemben, mint ahogy azt a nyilvántartásban kiszámították. Tehát visszamenőleg nem változtathatják meg a tagoknak fizetendő beruházási kölcsön magasságát. Még a tagsági gyűlés határozata alapján sem tehetik, mivel annakidején minden szövetkezeti tag jóváhagyásával állapították meg az összeg nagyságát. Azóta többször változott a gazdasági állatok ára, s így az okiratok sem lehetnek eléggé megbízhatók, tehát miként lehetne most igazságosabban értékelni, mint a szövetkeze-* tek megalakulása idején. Bármilyeri átértékelés új bonyodalmakat és nyugtalanságot okozna más szövetkezetekben. Az EFSZ-ek könyvelőinek ezért minden ilyen irányú igyekezetei határozottan el kell utasítaniuk. A jövedelem elosztásáról Végül szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a szövetkezetek múlt évi bevételének elosztása más módszerrel történik, mint ahogy eddig végezték. Az idén az EFSZ-ek VI. kongresszusán elfogadott, megváltoztatott elveket kell alkalmazni. Az új eljárás lényegét a mintaalapszabályzatban rögzítették le. Minden szövetkezetnek felelősségteljesen mérlegelni kell a beruházások szükségességét, a társadalom szükségleteit, és emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a tagság megváltozott igényeit sem. A rossz éghajlati feltételek és 3 természeti csapások következtében sok szövetkezetben alacsonyabb a bevétel a vártnál. Ez szükségessé teszi a kivételek engedélyezését. Ezeknek a szövetkezeteknek minden esetben biztositaniuk kell a tagság anyagi érdekeltségét, és ha szükséges, — á tervvel ellentétben — csökkenteni az alapok feltöltését. Az ökonómusok azonban az ilyen kivételeket csak akkor engedhetik meg, ha a termelési igazgatóságok irásbelileg jóváhagyták azt A szocialista mezőgazdaságért! A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA
