Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-12 / 10. szám

galambelőállítás, más szemszögből a galambhús termelése, Az egyik tenyésztő pl. Fehér Posta galambot keresztezett Fehér King galambbal. A tojó Fehér Posta,/'a hím Fehér King volt.

A kedvező heterózis hatás folytán 1965 évben ettől a galambpártól nyolc pár fiatal galamb egyenként 72 dkg átlagsúllyal nevelkedett fel. Ez évente, és átlagosan 11,52 kg finom minőségű galambhúst jelent. A másik tenyésztő pedig King, Római, Strasszer és Posta galambok keresztezésével ért el jó eredményeket. A White King him és Strasszer tojó keresztezéséből származó hibridek átlagsúlya 28 napos korban 70—75 dkg. A King tojó és Posta keresztezéséből származó hibridek ugyancsak 28 napos korra 50 — 55 dkg súlyúak voltak. A King tojó és Római hím keresztezéséből származó 28 napos galambok átlagsúlya 80—85 dkg volt.

Ha figyelembe vesszük, hogy á csirkéket drága, állati eredetű fehérjedús takarmányon (20— 22 %) kell tartani és drága nevelő házakat kell építeni részükre, valamint önetetőket, önitatókat, ventillátorokat és egyéb belső berendezéseket kell részükre felszerelni, továbbá hogy jelentős gondozási munkával és annak költségeivel szükséges számolnunk, akkor azt láthatjuk, hogy a galamb ezzel szemben szinte ingyen termeli a húst.

Igen figyelemre- és elgondolkodtatásra méltó adat még az is, hogy 70—80 dkg-os csirkéket 8—10 hétig, helyenként még ennél is tovább kell nevelni, etetni, itatni és gondozni, hogy elérje azt a súlyt, amit a galambok 28 napra érnek el. A kisgalambokat az anyja eteti és itatja és tegyük hozzá, még gondozza is.

Ebből azt a tanulságot lehet levonni, hogy 5—10 pár galamb egy család egész évi húsellátását megoldja.

Ezen a kiállításon került első ízben sor a díszbaromfifélék bemutatására, amelyeknek legalább annyi nézője, tanulmányozója volt, mint a broiler galamboknak.

Szikora András (Bp.)

AZ UTÓBBI ÉVEK folyamán jelentős mértékben megnövekedett az érdeklődés a galambtenyésztés iránt. Csupán Komáromban több mint 300 személy foglalkozik a legkülönfélébb galambok tenyésztésével. Sokan közülük több fajta galambot is tenyésztenek. Szerény megítélésem szerint azonban ezek nem mind nevezhetők tenyésztőnek. Legtöbbjük csak „galambász“. E jelző alatt azokra gondolok, akiknek nem okoz lelkiismereti kérdést az idegen galambok befogása, illetőleg „lepiszkálása“. Persze helyi alvilági szokás szerint azt egyesek a vérbeli tenyésztők legnagyobb bosszúságára teszik.

Igen sokan vannak olyanok, akiknek tenyésztése nemcsak idehaza, hanem a járás határain túl is érdeklődésre tarthat szá-/ mot. Egyesek tenyészete azonban nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét.

Ezek közé tartozik Zachar A.nt.?* e,vtárs >s, Ö úttörője egy különleges galambfajta kitenyésztésének, amely nemcsak hazánkban, de nemzetközi viszonylatban is az érdeklődés

Galambíenyésztési gondok

központjában áll. A komáromi bukókeringő fajtából egyedülálló tenyészete van.

Az elmúlt hónapok során Záchar Antal további sikereket ért el tenyészetével. A Martinban megrendezett galambkiállításon 14 galambbal vett részt, és ezekkel tiszteletdíjat, kilenc első helyezést és két második helyezést ért el. Ugyancsak 14 galambbal jelent meg a trnavai Országos Galambkiállításon, — ahol egy galambja sampion dijat nyert, 11 elsődíjas, egy pedig másodikdíjas lett. Csupán egy fiatal galambját nem bírálták.

De az elmúlt évek sikerei eltörpülnek amellett az elismerés mellett, amely 1965. év december 8-án érte Zachar elvtársat. Ugyanis ezen a napon nyújtották át neki Bratislavában a „Tenyésztés terén szerzett érdemekért“ jelvényt és plakettet. Kaphat-e ember szebb ajándékot, mint sokéves szorgalmas, kitartó munkájának ilyen elismerését? Ugye aligha.

De szóljunk néhány szót á

komáromi bukó-keringő jövőjét illetően. Mint ismeretes, ez a galambfajta az egész világon terjed. A tenyésztők szép színrajza és kecses állása miatt kedvelik. E galambfajtát szlnrajza alapján két csoportba soroljuk. Az egy-színrajzúak és a két-színrajzúak csoportjába. A tenyésztők általában nem válogatósak. De tekintettel a nagy érdeklődésre, felmerül bennünk a kérdés, nem lene-e helyes e galambfajta szakosítása. Persze ehhez speciális klubok létesítése lenne szükséges.

Komáromban ennek semmi akadálya nem lenne, mert minden előfeltétel megvan hozzá. Ma már több tenyésztő foglalkozik egy bizonyos színrajzú tenyésztésével. Ezek közé tartozik Zachar Antal, Morocz Zoltán, Tóth Zoltán, Viola Lajos, Prezmecky János stb. A nevezettek és további tenyésztők egy különleges klubon belül folytathatnák a galambegyedek tenyésztését, melyek iránt külföldön, pl. Nyugat-Németországban, Hollandiában, Magyarországon, Belgiumban, Svájcban’

és további nyugati és szocialista államokban nagy az érdeklődés.

Hogy e galambfajta tenyésztésének intenzitását fokozhassák, kívánatos lenne a Csehszlovák Kisáilattenyésztők Szövetsége komáromi helyi szervezete számára egy hivatalos helyiség, ahová a tagság összejöhetne, kicserélhetné tapasztalatait és a hivatalos ügyintézést végezhetné. Továbbá indokoltnak látszik olyan üzlet létesítése, ahol kimondottan csak madáreleséget árusítanának — hasonlóan, mint Nyitrán és Bratislavában. Ezt a jelenlegi eleségelosztásban mutatkozó fogyatékosságok is indokolják. Ebben az üzletben csupán a szövetség szervezett tagjai vásárolhatnának, hatóságilag meg-1 állapított áron. Ezzel az intézkedéssel elősegítenék a kisállattenyésztés általános fellenditését és a már említett galambfajta tenyésztésének tökéletesítését, ami szocialista hazánknak dicsőséget szerezne.

Andriskin József, Komárom

A KIÁLLÍTÁSOKNAK főleg az g á célja, hogy valamely terme- t lési vagy tenyésztési ágat és t annak produktumát népszerű- c sítse, propagálja. I

A Budapesten 1966. január 1 1—2-án megrendezett kiállítás azonban kilépett ebből a mondhatnánk hagyományos keretből és a sok tanulságos látnivalóján kívül jelentős mennyiségű újdonsággal lepte meg a látogatókat.

A kiállításnak már a nevében benne van az újszerűség azáltal, hogy haszongalambokat mutattak be, mégpedig több mint 700-at. A leggazdagabb és legérdekesebb volt a White King galambok bemutatója, ezt köveetően pedig a Strasszer, Római, Máltai, Lengyel hiúz, Kóburgi pacsirta, Tyúktarka, Óriás Posta, Magyar házi óriás galambok tarka csoportja.

Üj színfoltját képezték a kiállításnak a gazdasági galambok, amelyek több nagytestű haszongalamb keresztezéséből létrejött hibridek. Ezzel tehát a hibridtenyésztés, illetve a hibrid előállítás is kezdetét vette. Négy tenyésztő mutatta be háztáji kisállattenyésztése legújabb érdekességét a „broiller galambot“. Mondanom sem kell, hogy osztatlan sikert arattak a bemutatott állatok. Mindenki azt mondta, aki jelen volt, „még ilyen nagy testű galambot nem láttam". Hatalmas példányok díszelegtek a normál kiállítási ketrecekben, amelyekben alig fértek el. Ez egyben figyelmeztető, hogy megoldható a húsgalambtenyésztés, illetve a hús-EGY GALAMB-és diszbaromfi-kiállitás tanulságai

Sampion díjas fekete királygalamb (King) tojó, melynek fiókái huszonnyolc napos korban nyolcvan dekás súlyt érnek el.

(A szerző felvétele.)