Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-12 / 10. szám

Két búcsi esztendő

C§ Faluhelyen majd mindenki nevel a házatáján valamilyen g gazdaságilag hasznos, esetleg érdekes háziállatot. Azonban nem mindenütt törődnek azzal, hogy az egyes állatfajokon

• belül a lehető legjobb fajtákat mondhassák magukénak.

• Búcs község nyílteszű, megfontolt lakói rájöttek arra, hogy 2 ha tiszta vérvonalú tenyészállatokat tartanak, munkájuk — 9 amely egyben szórakozásukat is jelenti — bővebben, na® gyobb áldással gyümölcsözik. Mármost ettől az egyszerű,

C de szerfölött bölcs fi P tás felé vezethetett.

így jutott el tizenöt tenyésztő arra a céltudatos elhatáro zásra, hogy megalakítja a Csehszlovák Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szervezetét. Ez két évvel ezelőtt, tavasznyílás idején történt. Azóta a nagyvilágban sokminden lezajlott, de az állandóan formálódó életnek a búcsiak sem maradtak adósak. És éppen ez a törlesztés keltette fel emberi kíváncsiságunkat, ami Török István tanító, a kisállattenyésztők helyi szervezetének titkárához vezérelt bennünket.

— Milyen fejlődési fokot ért el a helyi szervezet az elmúlt rövid két év alatt? — tettük fel a kérdést.

— A tagok száma örvendetesen megszaporodott — mondotta elégedetten Török István — mert jelenleg már hatvanhét kistenyésztő mutat érdeklődést szervezetünk munkája iránt.

az út csakis a megvalósi-Persze ez a szám — tette hozzá — nem végleges, csupán idő kell hozzá, hogy egyesekben az elhatározás érlelődjön.

— Jelenleg a helyi szervezet melyik tagozata, szakágazata a legerősebb?

— Legjelentősebb a juhtenyésztők tagozata, amelybe 42 juhtenyésztő csoportosul. A törzskönyvileg nyilvántartott juhok száma százhatvankilenc. Míg a búcsi EFSZ az elmúlt évben huszonhét mázsa gyapjút adott el a felvásárló szervezetnek, addig szervezetünk tagjai tíz mázsával bővítették az állami nyersanyagkészleteket. Nagyon örülünk annak, hogy a helyi EFSZ vezetősége nem akadályozza a szövetségünkbe tömörült magánosok juhtenyésztését, sőt ezt igen kézzelfoghatóan támogatja. A legeltetési idény elején az EFSZ vezetősé'ge tudtunkra adja mit lehet, mit nem és nincsen semmilyen probléma, mert mindkét fél egész éven át ehhez tartja magát. Szövetségünk tagjainak birkái a kijelölt legelőn tartózkodnak, tisztes távolságban a szövetkezet juhaitól.

— Hogyan alakult a helyzet a galambtenyésztés terén?

— Galambtenyésztéssel huszonöt tagunk foglalkozik. Nyilvántartásban ötszáz sportcsoportba tartozó postagalambunk van, standardunk nincs. Haszongalamb fajtáink a német díszposta, míg a tyúkgalambok csoportjába tartozó White King, vagyis fehér királygalamb. Ebben az évben a postagalambokkal röptetést tervezünk, ezért különleges stopperórákat szerzünk be. A kilencéves iskola kertjében egy szép galambházat építettünk volierrel, amely létrehozására a helyi nemzeti tanácstól hétezer koronát kaptunk. Az iskolai szakkör galambállománya negyven postás és húsz haszongalamb. Ennek propagációs célja van, mert innen adunk az érdeklődőknek tenyészállatot, esetleg fajtát cserélünk. A galambok nevelését az iskolában úgy valósíthatjuk meg, hogy az EFSZ-tőI kísérleti növénytermesztésre kaptunk háromnegyed hektárnyi területet, ahol az iskolás gyerekek magot is termesztenek és ennek egy részét nem adjuk át a szövetkezetnek, hanem meghagyjuk a galambok etetésére.

— Törzskönyvezett baromfitenyésztéssel is foglalkoznak?

— Ez kialakulóban van. Jelenleg száznyolcvan rodejlendi fajtájú tyúkbaromfit tartunk nyilván. Ezt a tenyészállományt a szövetkezettől kapta a tagság.

— Milyen ágazatban tevékenykednek még?

— Tagjainknak van negyvenkilenc szánenvölgyi fajtájú — Svájcból származó — kecskéje, továbbá számos pulykája, kacsája és libája.

— Idei terveikből elárulhatna valamit?

— Célul tűztük a tagság számának bővítését, a fajtaismeret propagálását, ősszel pedig egy kiállítás megrendezését.

Ehhez a hangyaszorgalmat igénylő munkához mit is kívánhatnánk a CSKSZ búcsi helyi szervezete vezetőségének és tagságának, mint azt, hogy a társadalom, valamint önmaguk számára hasznos tevékenységüket számos siker koronázza.

KUCSERA SZILÄRD

A házinyulak átmeneti takarmányozása

A NYULAK TAKARMÁNYOZÁSA az évszakokhoz, az állatok korához, valamint a tenyésztés céljához igazodik. Másképpen etetjük az idős nyulakat, a választott süldőket, a tenyészbakokat, vagy a tenyésznőstényeket a vemhesség kezdetén, az ellés előtt és a szoptatás idején.

A nyulaknak legnagyobb figyelmet a téliről a tavaszi takarmányozásra történő átmenet idején kell szentelni. Tudnunk kell, hogy a házinyúl emésztési rendszere aránylag eléggé érzékeny a változásokra. Elővigyázatosság nélküli átmenet esetén bizonyos jellegű takarmány etetéséről a másikra — adott esetben a zöldtakarmányozásra — súlyos emésztési zavarok állhatnak be, amelyek elhullást is előidézhetnek.

Téli időszakban a különben friss zöldtakarmányt takarmányrépával és sárgarépával váltjuk fel. Az első tavaszi fű megjelenése után a tenyésztő ezt, mint a legolcsóbb és jó dietetikai hatású takarmányt, nagy örömmel használja fel. Legértékesebb zöldtakarmány a herefüves keverék, a lucerna, az összes herefajta, valamint a jó réti fű. Mindezek a takarmányok koratavasszal igen zsengék és több vizet tartalmaznak, ezért könnyebben befüllednek, majd túlságos fogyasztásuk esetén a nyulak felfúvódnak tőle.

Ezért a téliről a tavaszira, illetőleg a nyári takarmányo-A felvásárló szervek a fehér nyúlgerezna iránt különösen érdeklődnek. Képünk Závodsky Ferenc galántai tenyésztő egyik héthónapos belga óriás albínó házinyúlát örökítette meg.

(Foto: Kucsera Szilárd)

zásra való átmenet idején nem szabad annyi zöldeleséget adni a nyúlnak, amennyit az elfogyasztana. Semmi esetre sem lehet mellőznünk a széna, vagy a szárított lucerna, esetleg más hereféleség adagolását. Ezt úgy szabályozzuk, hogy a nyulak először szénát és szemest (zabot, árpát) kapnak, majd az itatás következik. Ilyen sorrend betartásakor (főképpen itatás után) a nyúl nem fogyaszt az elfogadhatónál nagyobb zöldeleség mennyiséget, ezért semmilyen emésztési zavar nem fordulhat elő.

Fontos, hogy naponta szabályszerű időközökben történjék a takarmányozás és az adagolás is egyöntetű legyen. Az lényegtelen, hogy naponta kétszer vagy háromszor etetünk-e, fontos azonban a szabályszerűség. Megfelelőnek tartjuk a napi háromszori etetést, már csak azért is, hogy így nem szükséges egyszerre nagyobb takarmánymennyiséget adni. Ezt olykor nem fogyasztja el a nyúl, hanem letapossa, értéktelenné teszi, ami esetleg fertőzéses megbetegedés forrásává válhat.

Ha napi háromszori etetési rendszert vezetünk be, úgy reggel szemestakarmányt adunk, a

kis jászolt szénával töltjük fel és vizet itatunk. Zöldeleséget déltájban adunk az állatnak, ma'jd beesteledés előtt a jászlat szénával (szárított herefélével) töltjük fel.

A felnőtt nyúl napi zöldeleség szükséglete középnagy fajta esetén 500—600 gramm körüli. A kistestűeknél ez kisebb, a nagytestű fajtáknál pedig nagyobb (kb. 800 gr naponta). Gondoskodnunk kell arról, hogy a takarmányadag tartalmazza a szükséges tápanyagokat, vagyis legyenek bennük fehérjék, nitrogén mentes anyagok, ásványi eredetű anyagok, vitaminok és víz. Mindezen tápanyagok megtalálhatók mind a szemestakarmányban (zabban, árpában), mind pedig a szénában, szárított herefélében (lucernában), takarmányrépában, sárgarépában és a friss zöldeleségben (herefélékben, herefüves keverékekben). Ezért nem kell azon törni a fejünket, hogy milyen formában etessük a szükséges tápanyagokat. Fontos azonban, hogy az etetett takarmány tiszta és romlatlan legyen.

Végezetül ismételten kihangsúlyozzuk a szabályos időközök betartásának fontosságát, valamint azt, hogy szénát vagy szárított herefélét a nyári zöldtakarmányozás idején is szükséges adagolnunk.

MAAR ISTVÁN, a CSKSZ Szlovákiai Választmányának fő szakelőadója