Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-12 / 10. szám
A vándorólazás tapasztalatai D Baromfi növendékállataink vándorólakban történő neveié- □ Ej sének fontosságáról azt hiszem egyetlen tenyésztőt sem Q p kell meggyőznöm. Bár egyesek azt állítják, hogy a vándor- q □ ólazásnak a nagyüzemi baromfitenyésztésben ma már nincs Q q nagy értelme, mert a belőle származó jövedelemtöbblet y D nem számottevő. Erről sokat lehetne vitatkozni.___________n AZ IGAZ, hogy a baromfitenyésztés bizonyos ágazataiban, például a pecsenyecsibe nevelés terén teljesen zárt helyen, esetleg ketrecben, kifutó nélkül is kitűnő eredményeket érhetünk el. Azonban a vándorólazás nem hagyható el a tenyésztésre szánt állatok nevelése során. Igazuk van a vándorólazás ellenzőinek abban, hogy ezáltal megdrágul a csibenevelés, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezt a többlet kiadást a csirkék tenyésztyúk-, vagy tenyészkakas korukban bőven visszatérítik. A vándorólazásra alaposan fel kell készülnünk. Az általam vezetett baromfifarmon már a tél folyamán megkezdődött ez a munka. De vegyük sorjában mindazokat a teendőket, melyeket a sikeres vándorólazás érdekében végeznünk kell. ALKALMAS TERÜLET Igen alkalmasak vándorólak elhelyezésére az erdőszéli területek, a nagyobb erdei tisztások, a gyümölcsösök, a fásított legelők, a lucernások szélei stb. A bodoki baromfifarmon több évig egy 28—30 hektáros gyümölcsösben történt és megy végbe ma is a vándorólazás. Az első években, míg ez a terület nem volt kiélt, megfertőzött, egészségi szempontból kitűnő tenyészbaromfit tudtunk itt nevelni. Idővel csökkent az állatok ellenállőképessége és szaporodott a fertőzőanyag, ezért ez a terület csak alapos fertőtlenítés, valamint néhány éves pihenés után lesz újra alkalmas egészséges baromfi nevelésére. Nekem ugyan rossz tapasztalataim vannak az erdőben történő csibeneveléssel, viszont Budapest mellett az Alagi Állami Gazdaság baromfi telepén Kárpáti György farmvezető kollegám egy hatalmas kiterjedésű, nem sűrű növényzetű újonnan telepített akácerdő váltakozó területein nevel évről-évre többezer fehér leghorn növendékállatot, mégpedig kitűnő eredménnyel. Kisebb csoportokban a növendékbaromfit a kultúrnövények szélein is elhelyezhetjük. Természetesen nagy területen elszórtan élő növendékállatok kezelése, gondozása körülményes és drága. VÁNDORÖL TÍPUSOK A vándoról legyen könnyű, szállítható, jól zárható, huzatmentes, száraz és olcsó. Néhány évvel ezelőtt az erdő szélén elhelyezett vándorólak egyikén véletlenül csupán egy elhajlott gyenge szeg tartotta az ajtót és a róka egy éjszaka 42 darab, kilósnál nehezebb jércével végzett. Reggel úgy 80—100 méteres körzetben találtuk meg a megfojtott és el nem vitt szép tenyészjércék egy részét. Ezek a vándorólak alacsony lábakon álltak, háromszög alakú volt a keresztmetszetük és két ember könnyen áthelyezhette őket. Legelterjedtebbek nálunk a gyárilag előállított négykerekes vándorólak, amelyek jól beváltak, mert saját tengelyen helyezhetők át és éjjelre jól lezárhatók. Eléggé megfelelő a 100X200 cm alapterületű sátor alakú vándoról is, amelyet hulladék- úgynevezett széledeszkából készíthetünk. KIHELYEZÉS ELŐTT A növendékbaromfi kihelyezésének idejét pontosan nem szabhatjuk meg. Sok függ a helyi viszonyoktól. Több magyarországi kollegával beszéltem és megtudtam, hogy az ország egyes vidékein már április közepén kihelyezik a 7—8 hetes növendékbaromfit. Ezek jól almozott vándorólakba kerülnek. A mi vidékünkön szerintem a legjobb május közepén kezdeni a baromfi kihelyezését. Korábban nem érdemes, mert ha éjszaka a hőmérséklet esetleg mínusz 2—3 C fokra süllyed, nagy lenne a veszteségünk, mivel a csirkék fáznak és agyonnyomják egymást. A hűvösebb tájakon még ennél is későbbre kell a fiatal állatok kihelyezési időpontját meghatározni. Hidegebb éghajlatú vidékeinken a nevelőházból a 6—7 hetes csirkéket először egy üres ólba, tojóházba, majd 10 hetes korukban a vándorólakba helyezzük. Az üres ólakban, tojóházakban, ha ez szükséges, fűteni is tudunk, amit a vándorólakban csak nehezen hajthatnánk végre. A kihelyezésre kerülő növendékállatokat erre elő kell készíteni. Ez úgy történik, hogy a fűtést a csibenevelőben fokozatosan csökkentjük, majd beszüntetjük, az ablakokat pedig állandóan nyitva tartjuk. Akár jó idő van, akár rossz, növendékállatainkat kora reggeltől késő estig a kifutóban tartjuk. ELRENDEZÉS, TELEPÍTÉS Volt időszak, amikor a ván-> dorólakat 4—5 méterre helyeztük szét egymástól, máskor meg 15—20 méterre. Amikor közel voltak a kezelő személyzet örült, mert kisebb területre összpontosult a személyenként kezelt 2800—3000 állat. Ha 20 méterre helyeztük el egymástól a vándorólakat, és az állatgondozó esetleg nem volt szorgalmas, úgy bizony az utolsókban csak ritkán kaptak friss vizet és takarmányt az állatok. Természetesen az lenne a helyes megoldás, ha a vándorólak minél távolabb lehetnének egymástól és egyhelyen 3—4 hétnél tovább nem maradnának, s itt is évente mindössze egyszer vagy kétszer jelennének meg. Sajnos sok helyen azt láttam, hogy a májusban kihelyezett „vándoról“ október végén is ugyanazon a helyen állt. Egy vándorólban 120—140 csirkét helyezünk el, de ezt a létszámot egy hónap múlva 80— 100 darabra szükséges csökkenteni. Vándorólakba kizárólag jól kifejlődött, egészséges tenyészszempontból megfelelő növendékállatokat tegyünk. A többit a kakasokkal együtt hizlaljuk és így értékesítsük. Egy-egy állatgondozóra 2600 —3000 db növendékállatot bízzunk, lehetőleg úgy, hogy ketten együttműködjenek. Így váltásban minden gondozónak kéthetenként szabad időt nyújthatunk. Reggel 6-tól 17-óráig az egyik gondozó, a másik pedig reggel 8 órától 19 óráig teljesítsen szolgálatot és felügyeletet. Este 18 órától reggel 6-ig az éjjeliőr lássa el a szükséges teendőket, az állatok zárását és reggeli kiengedését. A kihelyezett növendékállatokat mi egy napig zárva tartottuk a vándordiákban és csak másnap késő délután engedtük ki először. így is nagy munka volt azokat az első napokban az ólakba szoktatni. Kezdetben az éjjeliőr és a gondozó részére okvetlenül segítséget kell nyújtani, mert különben növendékállataink nagy része a szabadban töltené az éjszakát. A vándorólakat egyszerre csak néhány méterrel szabad áthelyezni, mert a csirkék a megszokott helyről nem mennek el. Megtörtént, hogy a reggel 35—40 méter távolságra áthelyezett vándorólak „lakói" este az ól régi helyén, a csupasz földön bújtak össze. A csibék olykor tömegesen egy-egy vándorólba mennek éjszakára, ugyanakkor más ólak csaknem üresen maradnak. TAKARMÁNYOZÁS ÉS ITATÁS Sokan a vándorólazás hasznát főleg abban látják, hogy a kihelyezett növendékállatokat nem kell „zsákból" tartani. Milyen nagy tévedés! Hol van egy bogarakban és gyommagvakban oly gazdag terület, ahol sok ezer növendékállatot 4—5 hónapig el lehetne tartani. Ilyen természetes „terülj asztalkám" nincs. Kombájn-aratás után á learatott gabonatáblákon esetleg találnak néhány napig szemestakarmányt, de nekünk ezt okvetlenül ki kell egészítenünk állati fehérjékkel és zöldeleséggel. Több kezdő baromfitenyésztővel volt már vitám akörül, hogy ä vándorólakban mikor és miért is van szükSég rendszeres zöldeleség etetésre. Természetesen a lucernás tábla mellett álló vándoról csibéinek nincs szükségük külön zöldeleségre, de a száraz tarlókon, magasra nőtt és elöregedett füves legelőkön, vagy erdei tisztásokon, ahol olyan zöldnövényzet található, amilyet állataink nem szeretnek, ott okvetlenül szükséges zöldtakarmányt is etetni. Az elv az, hogy a vándorólakban elhelyezett növendékállatokat olyan mennyiségben részesítsük zöldtakarmányban, mind azt koruk és egészséges fejlődésük megkívánja. A vízellátás egy külön gond. Ezt csak lajtokkal és víztároló hordókkal tudjuk jól megoldani. Célja az állandó friss, egészséges és tiszta ivóvízzel történő ellátás. A tartalék vizet, de az itatókban lévő vizet is lehetőleg mindig árnyékban tartsuk. A tűző napon a pléhitatókban egy-kettőre forró és ihatatlan lesz a víz. Az állatgondozók számára nagy munka az itatok állandó áthelyezése az árnyékos helyre, de gondoljanak csak arra, hogy ők sem innák meg szívesen a 28—30 C fokos melegben a forró áporodott vizet. TISZTASÁG ÉS VESZÉLYEK A vándorólakat már most hozzuk rendbe és alaposan fertőtlenítsük. Az ólakat az időjárástól függetlenül hetenként egy-két ízben tisztítsuk. A trágyát és a piszkos almot azonnal szállítsuk el. A csirkéknek abban semmiképpen sem szabad kapargálni. A melegben hamar megteremnek a baromfi külső élősködői, a tolltetvek stb. Ezek ellen azonnal fel kell lépnünk. Az ólak deszkáit, repedéseit szórjuk be DDT-porral, vagy más gyorsan ölő rovarirtó szerrel. A ragadozókat rendszeresen irtsuk, mérgezzük. Én egy kutya segítségével (hosszú futódróton) is értem el eredményt. Korán kihelyezett csirkéinkben, hideg éjszakán az állatok zsúfoltsága is kárt okozhat. Ezt csak részben tudjuk mérsékelni, mégpedig úgy, hogy egész sötéten az ól területén óvatosan több kisebb csoportra osztjuk a csirkéket. A ragadozók elleni védekezés céljából a hordozható kerítés is jó megoldás, ami a baromfi szétszéledését is megakadályozza. Nagy kárt okozhat a hirtelen jött nyári zápor vagy vihar is. Ilyenkor a teljesen elázott csirkéket azonnal össze kell szedni és tollazatukat megszárítani, így még sokat megmenthetünk belőlük. Kacsákat, ludakat, pulykákat' hálunk nem szoktunk vándorólazni. Ezeket nyári szállásra helyezzük ki. Sok gondot, munkát jeleni egy vándornevelési év, de a becsületes munka után meglátszik az eredmény. Október elején sokezer egészséges jércét, és néhány száz tenyészkakast helyezhetünk továbbtenyésztésre a nevelőházakba. PÉTERFALVILÄSZLÖ, (Nyitra)
