Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-12 / 10. szám

A forrongö Afrika most már nemcsak a ghanai puccs következtében áll változatlanul a nemzetközi események előterében, hanem annak közvetlen és közvetett fejleményei miatt is. Elsősorban Nkrumah új megbízatására és az Afrikai Egységszervezet Addis Abeba-i értekezletének kimenetelére gondolunk.

A további sorrend ismét Vietnam, de az atlanti tábor vezető országai közt is számtalan olyan politikai esemény van folyamatban, amelyeknek kimenetele a sokat hangoztatott egység helyett inkább a bizonytalanság sötét fátyolét veti rájuk.

"Nyugtalanítóak a ghanai fejlemények

Bár külön cikkben foglalkozunk a legutóbbi ghanai katonai puccs előzményeivel és főbb vonásaival, múltheti összefoglalónk óta eltelt időszakban bekövetkezett változások szükséges kiegészítésül szolgálnak az említett fejtegetésekhez.

Bevezetőül minden esetre annyit, hogy a ghanai katonai puccs rövid távon nem váltotta be a Nyugat reményeit. Egyrészt a nyilvánvalóan kívülről ösztönzött puccs gyors bomlási folyamatot indított el az afrikai országok között, másrészt Nkrumah magas közjogi méltóságba emelése Cuienában biztosítja a részvétel és a beleszólás jogát Afrika ügyeibe a világpolitikában.

Az történt ugyanis, hogy Nkrumah elnök Moszkvából nem Kairóba, hanem Conakryba, Guinea fővárosába utazott, ahol Szekou Xouré elnök felajánlotta neki a Quineai Köztársaság elnöki, tisztségét. Tekintettel arra, hogy fchana, Guinea és Mali egykor államszövetséget alkotott, s ezt az önállóság elnyerése után sem mondták fel teljesen, jogilag Nkrumah változatlanul Ghana elnöke is.

Mindezen túl a ghanai fejlemények-» bői most már lényegében a következő megállapítást vonhatjuk le: bár a fekete kontinensen lejátszódó katonai puccsoknak több közös vonásuk van, a ghanai államcsíny teljesen más jellegű. Nkrumah kormánya belpolitikai, afrikai és nemzetközi kérdésekben egyaránt élenjáró nézeteket követett. Országa a szocializmus építését tűzte ki céljául, egész sor társadalmi és gazdasági reformot hajtott végre. Az afrikai egység következetes híveként lépett fel, és megalkuvás nélkül arra törekedett, hogy egész Afrika minél előbb felszabaduljon a gyarmati és fajüldöző rendszer alól. A puccsisták tehát nem csupán egy kormány megdöntésére, hanem epy egész rendszer, egy eszme ellen Indítottak kérlelhetetlen harcot.

Ha pedig megvizsgáljuk, milyen államok ismerték el eddig az új ghanai rendszert, előző állításunk határozott igazolást nyer.

Válságban az "Afrikai Egységszervezet

A ghanai katonai államcsíny más

szempontból Is eltérő jelentőséggel bir a többi afrikai puccstól. Mert lényegében amire sem a kongói, sem a rhodesiai kérdés nem volt képes, azt a ghanai puccs elérte: az Afrikai Egységszervezetben nyílt szakítás történt, s míg a törésvonal egyik oldalán a gyarmatosító rendszerek iránt „lojális“ kormányok helyezkednek el, a másik oldalon mindazok az országok sorakoztak fel, amelyek nemcsak elvben ellenfelei a világimperializmusnak, hanem a gyakorlatban is szembehelyezkednek vele. Elsősorban Guineára, Malira , az AEK-ra és Kenyára gondolunk.

Az Afrikai Egységszervezet Addisz Abeba-1 értekezlete lényegében két semmitmondó határozattal ért véget. A rhodesiai fejleményekre vonatkozó határozati javaslat felhívja Nagy- Brltanniát. hogy hozzon hatékony intézkedéseket a fajüldöző Smith rendszerének felszámolására, majd felszólítja az afrikai ENSZ-küldöttségeket, követeljék a Biztonsági Tanácstól, hogy vizsgálja felül a további Rhodesla-ellenes megtorló Intézkedések alkalmazását. Kétségtelen, hogy az afrikai országok e fontos szervezetének pillanatnyi válsága is az imperialista erők malmára hajtja a vizet, hiszen a Rhodesia ügyében öszszehívott értekezlet semmi olyan problémát nem oldott meg, amely a fajüldöző kormányt akár politikailag, akár gazdaságilag lényegesebb módon érintené.

ŰjabB "dollár-milliók Vietnamba

Az Egyesült Államok körmányi jelenleg két Irányú tevékenységet folytat a vietnami konfliktus kiterjesztésére: mértéktelenül fokozza a katonai erőfeszítéseket és ezzel párhuzamosan Igyekszik bebizonyítani, hogy a mind költségesebb vietnami háború valóban célszerű és szükséges. E kettős feladatot McNamara hadügyminiszter egyszerre próbálta elvégezni a szenátus külügyi bizottságában, ahol több mint négy órán keresztül magyarázta a kormány ezzel kapcsolatos álláspontját. Bejelentette a Vietnamban harcoló csapatok újabb létszámemelését, ami nem utolsósorban a harctéri kudarcokra és az amerikaiak növekvő emberveszteségére vezethető vissza. (Az amerikai kormány hivatalosan eddig mintegy 2500 halottH ismer el.)

Magasrangű amerikai katonai szakértők nem titkolják azt sem, hogy a vietnami háború amerikai lőszerszükséglete már meghaladja az 1950— 1953-as amerikai—koreai háború szintjét.

A heves viták és bírálatok közt lefolyt külügyi bizottság ülése végül újabb 500 millió dolláros rendkívüli vietnami segélyt szavazott meg a kormánynak, a szenátus teljes ülésén viszont Johnson elnök új adókivetési terveit tárgyalták meg és hagyták jóvá. Ehhez pedig Igazán nem szükséges külön magyarázat.

De Gaulle nagy vendége

Politikai megfigyelők több esetben megjegyezték már; egyáltalán nem vethető az idős tábornok-elnök szemére, hogy lazult munkafegyelemmel dolgozik. A francia kormány fokozott közös piaci tárgyalása mellett De Gaulle változatlanul az atlanti tábor országait gúzsba kötő NATO módosítására vagy teljes megreformálására törekszik. Ezt az óhaját fejezte ki Johnson elnökhöz küldött legutóbbi levelében is, amelyre Washingtonból meglehetősen éleshangú és elutasító választ kapott. Johnson elnök az atlanti egység alapjának megrendítésével, illetve értelmének teljes elvetésével vádolta De Gaulle elképzeléseit.

Az Idő vasfoga által oly súlyosan kikezdett Bonn—Párizs tengely a hét folyamán úgy-ahogy kapott egy kis balzsamot. Adenauer volt nyugatnémet kancellár emlékiratainak Párizsban történt kiadása alkalmából látogatott el a francia fővárosba és természetesen találkozott De Gaulle tábornokkal is. Tárgyalásaik középpontjában főleg az atlanti tábor problémái, a nyugatnémet—francia viszony és általában az Időszerű nemzetközi kérdések megvitatása állt. A két agg politikus továbbra is síkra szállt Bonn és Párizs kapcsolatainak kiszélesítése mellett, noha a francia és a nyugatnémet kormány jelenlegi viszonya vajmi kevéssel biztat e sokat hangoztatott cél érdekében.

Jobbratolódás Ausztriában?

A múlt vasárnap lezajlott osztrák parlamenti választások eredményei következtében megbillent a hosszú éveken át tartó osztrák koalíció egyensúlya. A szocialisták elvesztették néhány mandátumukat és így a Néppárt abszolút többséget szerzett. Ez automatikusan módot ad arra, hogy az új osztrák kormány koalíció nélkül, néppárti miniszterekből tevődjék majd össze.

Számunkra és egyáltalán a nemzetközi helyzet szempontjából egyáltalán nem lehet közömbös az osztrák választások kimenetele. A több mint tíz évvel ezelőtt semlegességét elnyert Ausztria az elmúlt évtizedben többször is bebizonyította, hogy jó közvetítő szerepet tud, illetve tudna ját-A Vietnami Demokratikus Köztársaság dolgozói egy emberként szállnak szembe az amerikai támadókkal. Felvételünkön vietnami lányok menetelnek milicista ruhában, készen a haza védelmére. (ŐTK-felv.)

szanl a két világrendszer országai között. Az utóbbi évek során azonban számos olyan elem került felszínre a szomszédos Ausztria politikai életében, amelyek a semlegesség rovására, túlzottan egyoldalú elkötelezettségre, a nyugati országok politikáját támogató magatartásra vall. Különösen a nyugat-európai kapitalista államoknak arra a törekvésére gondolunk, hogy Ausztriát bevonják a Közös Piac szervezetébe. Ez egyúttal azt is jelentené, hogy Ausztriát közvetett módon az atlanti tábor gazdasági politikáján át annak politikai vérkeringésébe is bekapcsolják.

Egyes osztrák jobboldali szervezetek túlzott aktivitása és a Néppárt néhány vezetőjének megnyilvánulása arra enged következtetni, hogy a demokratikus fejlődés több esetben csorbát szenvedett. Most az a kérdés, hogy a Néppártba tömörülő jobboldal mennyire kovácsol tőkét a választásokból és milyen gazdaságpolitikai Irányt követ az elkövetkező években. Hisszük, hogy a semlegességet vállalt Ausztria politikusai kitartanak elkötelezettségük mellett, és nem engedik meg, hogy Ausztria a jobbratolódás veszélyes útjára térjen!

JOGOS KÉRELEM

_ Előző számunkban már hírt adtunlc arról, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya hivatalosan kérte felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Ez a kérelem világszerte nagy figyelmet és különféle reakciót váltott ki. A haladó emberek százmilliói a legnagyobb megéléssel fogadták az NDK tagfelvételi kérelmét a világszervezetbe. A nyugati országok többségében azonban mint derült égből a villámcsapás, úgy hatott a hír.

Bonnban szinte dührohamot kaptak a politikusok és különböző fórumokon próbáltak lépéseket tenni az NDK kormányának tagfelvételi kérelme el* len. Ennek kapcsán ugyanakkor fel* merül az a kérdés is, hogy a Német Szövetségi Köztársaság miért nem igyekszik belépni az ENSZ-be. A válasz egyszerű. A német állam ENSZ-be való felvételének ugyanis az a feltétele, hogy teljesítse a Hitler-ellenes koalíció háború végén kötött fontos egyezményeit. Mindez csak a Német Demokratikus Köztársaságban történt, az NDK-nak teljesen tiszta a lelkiismerete és ezért nyíltan igyekszik érvényesíteni jogát, hogy tagja legyen a világszervezetnek. Élénk diplomá* ciai, kereskedelmi és konzuli kapcso* latokat tart fenn a világ számos or* szágával, s csupán a gazdasági nyo* más, a bonni kormány zsaroló politikája gátol meg számos országot ab* ban, hogy elismerje az NDK-t.

Fedorenko szovjet állandó ENSZ* küldött a Biztonsági Tanács elnöké* hez Intézett levelében kifejti; a szov* jet kormány véleménye szerint, a Né* met Demokratikus Köztársaság fel* vétele az ENSZ-be teljes mértékben megfelelne a nemzetközi együttműködés fejlődése érdekeinek, valamint a világbéke és biztonság támogatásának.

(tg)- RRA A KÉRDÉSRE, hogy pontozz san mi történt, — hogyan Szervezték meg az államcsínyt, kik és milyen szándékkal buktatták meg Nkrumah elnököt, s hogy kik állnak mögöttük, — ma még pontosan nem tudunk felelni. Az események előtörténete, a gyilkossági kísérletek, öszszeesküvések sorozata, Ghana belső helyzete s ellenfeleinek szándékai azonban ismertek. S ezek bőséges lehetőséget adnak arra, hogy következtetéseket vonjunk le.

Ghana volt az első afrikai állam, amely az új hullámban független lett. Addig csak Etiópia és Libéria voltak szabadok; mindegyik sajátságos, külön eset. Ghana szakította át igazán a gátat. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy Ghana vágott először neki a gazdasági emancipáció, a sző teljes értelmében vett önállóság útjának. Fekete-Afrika országai közül Ghánának lehetne a legtöbb esélye arra, hogy ezt el is érje, mert gazdasági lehetőségei nagyobbak, mint a többi* nek. Ghana ezért mindenképpen kirakatban volt — s marad.

NKRUMAH PÁLYAFUTÁSA

Kwame Nkrumah születési körülményeiről annyit lehet tudni, hogy szombaton született — ezért hívják Kwame-nak — a tengerhez közel élő nzima törzs egyik falujában, Nkrofulban. Az ifjú Nkrumah falusi iskolába járt, majd amikor felsőbb osztályos lett, maga is tanította a kisebbeket. Német misszionáriusok kezdték tovább tanítani, s néhány év múlva eljuttatták Nyugat-Afrika kétségtelenül legjobb középiskolájába, a kitűnő achimotai kollégiumba. Tanító lett Elminában és Nzimában, majd a rokonaitól összeszedett pénzen nekivágott Amerikának, s hazai neve helyett könnyebben kimondhatót (Francis) vett fel. Oticélja a Lincoln Egyetem volt, amely először fogadott be falai közé feketéket.

Nehéz évek következtek. A fiatai Francis Nkrumah szappangyárbar dolgozott, tányért mosogatott és pincéreskedett, hogy tanulmányaiho;

Imperialista összeesküvés Ghánában

halt kellett tenni. Ez nehéz helyzetet teremtett az országban.)

GAZDASÁGI NEHÉZSÉGEK

Nkrumah egész afrikai koncepciójának, a vezető szerepnek, amelyet hazájának álmodott, alaptétele a stabil, önálló ghanai nemzetgazdaság volt. De a gazdasági nehézségek kétségkívül fokozatosan csökkentették a népszerűségét. Részben ez a mostani puccs sikerének kulcsa.

1962 őszén, amikor a Yaméogó fel* ső-voltai elnökkel való találkozójáról hazatért, az észak-ghanai Kulungugu községnél iskolásgyerekek állították meg Nkrumah autóját. Amikor kiszállt, hogy fogadja az üdvözlést, valaki kézigránátot hajított eléje. Az elnök megsérült. Körülötte többen, elsősorban kisgyerekek, megsebesültek és meghaltak. A merényletet újabb és újabb robbanások követték. A bombákat ezúttal már nem Nkrumahra dobták, hanem pártjának gyűlésein, a felvonulásokon és ünnepségeken résztvevő közönség közé. Találomra. A cél nyilvánvaló volt: megrémíteni az embereket, elriasztani a tömeggyűlésektől, elszigetelni Nkrumah-t. Az elnök ezután hónapokon át alig mozdult ki rezidenciájából.

Oiyen eszméket hirdetni, amelyek megvalósításához az egész földrész összefogására van szükség, vezető szerepre aspirálni Afrikában, s közben ki sem lépni a Flagstaff House, az elnöki rezidencia és egyben hivatal falai közül — lehetetlen. Kilépett a palotából, nemzetközi diplomáciai feladatot vállalva, távoli útra indult. Ezt használták ki ellenségei...

Az ellenfelek: sokféle szándékú, indítékú, már régóta különböző sötét akciókkal kísérletező emberek. Akadt köztük a Népi Konvenció Pártnak sok olyan tagja, akinek nem tetszett Nkrumah gazdagodás-ellenes irányvonala, akik nem tudták elviselni, hogy az elnök megkötötte kezüket.

Az „ashanti ellenzék", a gazdag ashanti törzs királyával, Ashantehene* vei az élen, Londonban remélt támogatást elkülönülési politikájához. A vezető szerepet eddig minden összeesküvésben az ashanti ellenzéki Egységpárt külföldre menekült politikusai játszották, mindenekelőtt Busia doktor. ö kapta és osztotta szét a pénzt. De ki adta?

A ghanai puccsot ugyan külső erők sugalmazták, de belső erők hajtották végre: a hadsereg és a rendőrség, a burzsoáziával és a reakcióval teljes egyetértésben. A fordulat tartalmára az említett tényezőkön kívül következtethetünk a tipikusan ellenforradalmi kísérő jelenségekből. Egy ilyet a Neue Zürcher Zeitung is említ, beszámolva az accrai központi könyvtár felállított könyvmá^lyáról, amelyen válogatás nélkül, ezrével semmisítették meg a könyvtár anyagát. S ami a legfeltűnőbb: egyelőre nem tapasztalható tömegellenállás. Ámbár jelentések szerint a Nkrumah-ellenes hangulat csak egészen szűk körre korlátozódik, a lakosság túlnyomó többségére egyelőre a tartózkodás jellemző. A paszszivitás és a terrorintézkedések megfélemlítő hatásán kívül mással is összefügg. Azzal a problémával, amely egy accrai taxisofőr szavaiban a következőképpen fejeződött ki: „Nkrumah jó ember volt, de volt, amit rosszul csinált." A puccs tanulságait ebből a szempontból is érdemes kielemezni. Bizonyos, hogy a szörnyű gyarmati múlt hagyatékát néhány év alatt képtelenség felszámolni. De érdemes és szükséges tüzetesen megvizsgálni a gazdasági terveket és vezetési módszereket, ha a nem kapitalista úton járó országokban meg akarják találni a társadalom politikai reflexét megbénító okokat és el akarják kerülni a fájdalmas viszszaesést, ami most Afrika egyik legfontosabb országában következett be.

(M. Z.)

0 Halálra ítélték Llntung alezre* dest. Az indonéz katonai bíróság ha* Iáira ítélte Untung alezredest, Sukar* no elnök testőrségének volt parancs* nokát, akit a szeptember 30-i puccs szervezésével vádoltak. Ezt követően! mintegy 3000 diák hatolt be Djakar* tában a Külügyminisztérium épületé* be, ahol Subandrio külügyminiszteí lemondását követelték.

0 Világszerte megünnepelték a nőle napját. A Nemzetközi Nőnap alkal* mából világszerte ünnepségekre ke* rült sor. Az NDK asszonyait Waited Ulbricht elvtárs is üdvözölte. Az An* goi Nőszövetség küldöttsége Wilsoii miniszterelnök feleségét kereste feU

0 Szovjet javaslat Genfben. Ca* rapkin, a 18-hatalmi leszerelési bi* zottság ülésén résztvevő szovjet kül* döttség vezetője újból felhívta á résztvevő feleket, tárgyaljanak a földalatti atomfegyver-kísérletek betiltására vonatkozó szovjet szerződés javaslatáról és kijelentette, hogy á Szovjetunió hajlandó azonnal aláírni egy ilyen megállapodást.

0 Fontos egyezményt írtak 'alá New Yorkban. Az ENSZ székhelyén’ kilenc ország képviselői aláírták a faji megkülönböztetés valamennyi megnyilvánulása kiküszöbölésére vonatkozó nemzetközi egyezményt. Az elsők között a Szovjetunió, Lengyelország, Brazília, Görögország, Izrael és a Fülöp-szigetek írta alá a szer* ződést.

0 Szovjet-ellenes rágalom megcá* tolása. A TASZSZ szovjet távirati iro* dát felhatalmazták annak kijelenté* sére, hogy amerikai és angol lapok* nak és hírügynökségeknek azok a je* lentései, amelyek szerint szovjet szakemberek a ghanai katonai államcsíny idején utcai harcokban való' részvétel során halálukat lelték, elejétől végéig kiagyalt koholmányok.

0 Az angol Munkáspárt választási manifesztuma. Londonban közzétették az angol Munkáspárt választási mani* fesztumát. Külpolitikai téren a Munkáspárt „készen áll a keleti tömbbel kötendő egyezményekre, de ugyanakkor határozottan szembeszáll minden fenyegetéssel“. A Munkáspárt továbbra is kívánja, hogy a Vietnamban dúló kegyetlen háborút tárgyalásokkal zárják le.

elegendő pénzt keresnessen. íyoa-öen i közgazdaságtant és szociológiát tanult a Lincoln Egyetemen, majd teológiai szemináriumba iratkozott be. Tíz esztendőt töltött munkával és tanulással az Egyesült Államokban. Eközben kapcsolatba került a szakszervezetek- j kel. Pennsylvania egyetemén néhány ] társával megkezdte az Egyesült Államokban tanuló afrikai diákok szervezését, lapot adott ki, 1945 májusában Amerikából Londonba utazott.

A Manchesterben megalakított Páriáfrikai Föderáció elnöke Dubois, főtitkára Kwame Nkrumah lett. Megszervezték a Nyugat-Afrikai Titkárságot, amelyért Nkrumah volt a felelős. Ennek egyik ágazata a Színes Munkások Nagy-Britanniai Szövetsége volt, amelyben Nkrumah egyesíteni próbálta az angliai színesbőrű munkásokat és diákokat. 1947 őszén Nkrumah levelet kapott Danquah doktortól és Ako Adjeitől, a helyi nemzeti mozgalom vezetőitől. Meghívták, térjen vissza az Aranypartra (ekkor még ez volt Ghana neve), s vállalja az Egyesült Aranyparti Konvenció főtitkári tisztségét.

Nkrumah nagy célja Afrika teljes felszabadítása volt. Ennek vetette alá minden más célkitűzését. Programja: Ghánából, ebből a gazdag, de csak hétmilliós kis országból olyan bázist teremteni, amely politikailag példája az afrikai felszabadító mozgalmak harcosainak, s amely mintája annak, hogyan lehet önálló, független gazdaságpolitikával boldogulni. (Miután Ghana arany- s gyémántkincse, kakaója biztos fedezetül szolgált, tervei megvalósításához az Egyesült Államokból s Angliából is kapott kölcsönt. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a nagy beruházások magának Ghánának nem kerültek jelentős összegbe. A voltai nagy erőműbe — amelynek csupán gátja s közvetlen beruházásai 70 millió fontba kerültek — minden beruházott angol font mellé egy gha-SZABAD FÖLDMŰVES ^

1966. március 12.