Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-12 / 10. szám

Több elégedetlen embert!...

„Rakjuk le hangyaszorgalommal, amit Agyunk az ihlett órákban teremt S ha összehordtunk minden kis követ, Építsük egy újabb kor Bábelét,

Míg oly magas lesz, mint a csillagok."

Namesőcsán újból fellendült a kulturális moigulom

Ä CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA' a közelmúltban értékelte az évzáró közgyűlések és járási konferenciáié lefolyását.

Az 504 évzáró közgyűlést a kitűzött időpontban tartották meg a szervezetek. Az évzárókon foglalkoztak az elért eredményekkel és megvitatták az észlelt fogyatékosságokat és a különböző szervekkel és szervezetekkel való. kapcsolatokat. Az évzárókon 32 900 személy vett részt.

Az elmúlt hónapban a járási konferenciákat is megtartották. Az 1588 választott küldött közül 1351 vett részt a tanácskozásokon. A konferenciákon’ a központi közgyűlés előkészítőjeként az elmúlt négy év kulturális problémáiról számoltak be a járási bizottságok s .vitatkoztak a küldöttek és a vendégek. A XIII. kongresszus előkészítő téziseinek szellemében bátran bírálták a CSEMADOK tevékenységében felmerülő fogyatékosságokat, és mélyen foglalkoztak a népművelő tevékenység színvonalának kérdésével is. Sok szó esett a nemzetiségi kérdés megoldásáról is, és az ezzel kapcsolatos visszaélésekről.

A nemzetiségi kérdés megoldásának keretében foglalkoztak iskolarendszerünk problémáival is. A felszólalók egész sora bizonygatta a magyar nyelvű szakiskolahálózat és az alapfokú iskolára előkészítő óvodák bővítésének a fontosságát. Sokan foglalkoztak a tömegszervezetek egymáshoz való viszonyával. Különösen az EFSZ és a CSEMADOK kapcsolatáról esett gyakran szó abban az értelemben, hogy a helyi szervezetek többet tehetnének a szövetkezeti tagok szakmai és általános műveltségéért, viszont a közös vezetősége anyagiakban jobban segíthetné a CSEMADOK tevékenységét.

A járási konferenciákon megállapították azt is, hogy a Dél-Szlovákiábaii élő magyarság közül kevés a CSEMADOK-tag. Ezért mindenütt elhatározták, hogy a IX. országos közgyűlésig, amely októberben lesz megtartva, jelentősen emelik a tagság létszámát, úgyhogy legalább a magyarság tíz százaléka legyen szervezve a CSEMADOK-ban.

A járási konferenciák iránt az eddiginél nagyobb figyelmet fordítottak a párt és nemzeti bizottságok képviselői és a küldöttség több helyütt a vezető párttitkárral az élen jelent meg, s felszólalásaikban elismerően nyilatkoztak a CSEMADOK tevékenységéről.

Járási

konferenciák után

A DUNASZERDAHEI.YI KONFERENCIA a megjelenés és színvonal tekintetében a legjobbak közé tartozott. Ezen a tanácskozáson felszólalt Ferenczy elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára is. Beszédében ismertette, hogy tavaly a rendkívüli időjárás ellenére is a mezőgazdasági üzemek a legtöbb mutatóban túlteljesítették a tervet. Különösen a hús, tej, tojás eladása emelkedett jelentősen. Kiemelte, hogy a szövetkezet gyorsütemü fejlődésében jelentős szerepe van a CSEMADOK-nak is, mert e szervezet a sokoldalú népművelő munkával elősegítette a termelésben legfőbb tényező, az ember szakmai és általános fejlődését.

Dömény János, a nyárasdi szövetkezet elnöke felszólalásában a fiatalok problémájával foglalkozott. Az ifjúság ma sem rosszabb, mint más időben. Az a fontos, hogy legyen, aki helyes úton vezeti őket. Ezt példával is igazolta. Nemrégiben kaptak egy fiatal mérnököt. Már belépésekor megmondták neki, hogy mint értelmiséginek feladata lesz az ifjúság irányítása. A CSISZ elnöknek megválasztott mérnök komolyan vette-a megbízatást és nagy lendülettel látott a munkához. Néhány hónap alatt öszszekovácsolódtak a fiatalok és egymást követték a „ki mit tud?“ és teaestek, valamint más jellegű rendezvények. A népszerű elnök a kulturális alap felhasználásával is foglalkozott. ő helyesnek tartja a társadalmi szervezetek anyagiakkal való segítését, ha van annak gyakorlati értelme. De vajon mi értelme volt annak, hogy ők megvásároltak egy szekérre való hangszert, amelyeket széthordták és semmi egyébre nem használják, mint hogy idétlen, fülsiketítő zajt csapnak a faluban. Mivel a szövetkezet irányítóinak elég gondjuk van a gazdasági feladatok elvégzése körül, éppen a CSEMADOK szervezetnek lenne a feladata törődni azzal, hogy a hangszerek hasznos célra legyenek kihasználva.

A LOSONCI JÁRÁSI KONFERENCIA szép aktussal kezdődött. Elismerő okleveleket adtak át azoknak a CSEMADOK-tagoknak, akik az utóbbi években a legodaadóbban tevékenykedtek. Ocsovai Imre, Solymosi István, Privacsek Károly, Celleng István, Takács János, Rajmann Károly és Híves Vince érdemelték ki a CSEMADOK járási bizottságának elismerését.

A losonci konferencián szintén soK szó esett a mezőgazdaság szerteágazó problémáiról. Híves Vince nyényei küldött felszólalásában azt kereste, kutatta, hogy mi az oka a lassú ütemű fejlődésnek. A gép és más jellegű befektetések egy hektár földterületre több mint 300 százalékkal emelkedtek az utóbbi másfél évtizedben. Mi lehet hát az oka, hogy a termelés egy helyben topog. Semmi más, mint a rossz szervezés és a szakemberhiány. Több és alaposabb képzést nyújtó szaktanintézetekre és mélyebb tudást adó középiskolákra lenne szükség. Emellett a CSEMADOK-nak a szövetkezet irányítóival karöltve elő kellene segíteni az idősebb tagok fejlődését, mezőgazdasági jellegű népiakadémiák és előadások szervezésével. Ha a szervező tevékenység megjavul, lesznek jól képzett szakemberek, emelkedik a termelés és a jólét, amely egyik fő tényezője a fiatalok otthonmaradásának a szövetkezetben. Csak akkor múlik el a veszélyesen öregedő irányzat az egyes szövetkezetekben. Nyényén például ezelőtt tíz évvel 34 év volt az átlag életkor. Most lassanként már 50 lesz, és ha így haladunk tovább, a mi közösünket is az aggastyánok szövetkezete néven emlegetik majd.

Losoncon sok szó esett a bevált művelődési módszerről, a szülők akadémiájáról. Ezek az általános iskolák és CSEMADOK mellett tevékenykedő akadémiák a leglátogatottabbak. Különösen a losonci működik példásan. A jövőre vonatkozólag azt tervezik, hogy minden kilencéves iskola mellett megszervezik a jól bevált nevelési módszert. Azt is több felszólaló emlegette, hogy kevés a CSEMADOK tag a járásban és még hat olyan község van, ahol nincs szervezet. Mivel azokban a falukban a CSEMADOK tevékenységének hiányában kulturális tevékenység alig van, a közeljövőben’ fontos feladat lesz a csoportok megszervezése.

☆

AZ ELKÖVETKEZŐ HÓNAPOKBAN

minden járásban egyik legfontosabb feladat lesz, a CSEMADOK nyári rendezvényének a megszervezése. E szép ünnepségek csak akkor nyújtanak élményt, kellemes szórakozást, ha a tánc, zene és egyéb együttesek színvonalas műsorral lépnek a sokezernyi közönség elé. —tt—*

A hetényi subrikáiásról

A DÉL-SZLOVÁKIAI nagy magyar községben, Hetényben bevett szokás volt valaha, hogy a leányok udvarlóik zsebkendőit, valamint az ingujjak és vászonnadrágok szegélyeit különféle öltésekkel díszítették. Minthogy pedig az afféle legényfogó kedveskedés volt, erre különösen a régi magyar divatú subrikálást használták fel, ami abból állt, hogy a kelmének szálait kihúzták és a keresztszálakat — melyek ezáltal szabaddá lettek — összefogták, cérnával többször körülcsavarták, és így alkottak különböző mintákat. Sok ilyen minta keletkezett a subrikálással, melyeknek Hetényben különböző elnevezéseket adtak, mint búzaszem, hamis varrás, tyúkláb, egypókos kockás, apró mesterkés, ablakos kockás, négy pókos, búzaszemes kockás és így tovább. Az értékes népművészeti ágról Komárom vármegye monográfiája is megemlékezik (1909), azt állítván, hogy ez a szokás Hetényben körülbelül huszonöt éve alakult ki és főbb támogatói Baranyai Géza és neje voltak. Azt hiszem azonban, nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ez a szokás Hetényben régibb keletű volt és maga az egyszerű nép tervelte ki minden különösebb földesúri támogatás nélkül.

Nemcsak Hetényben, hanem a szomszédos községekben is megtaláltuk ezt a népművészetet, így Marcellházán vagy Alsópéteren is. Nemcsak ingujjakra és zsebkendőkre alkalmazták, hanem a mutatós mintákat a kelengyére varrták, női fehérneműkre, asztál- és ágyterítökre. Érdeklődni kezdett iránta a kereskedelem is. A hetényi subrikálás mintái nemcsak Ko-1 móromban voltak ismeretesek, de az így díszített fehérnemű kelendós cikké vált Budapesten is, sőt sok külföldi országban. Kár, hogy ez a szokás ma már kallódófélben van, mert hiszen textilből készült térítőkét nem is használunk.

HOGY KOMÁROM KÖRNYÉKÉN sok

néprajzi érdekesség van, annak a martosi kiállítás volt az igazolója Ezért csak hálásak lehetünk a komáromi közművelődési ház igazgatójának, Mester Pál festőművésznek, aki programjába iktatta a régi magyar népművészeti alkotások feltárását. Példáját követhetnék a művelődési otthonok mindenütt, ahol még megmaradt valami az egykori szép népi falusi házi iparművészeiből.

Mártonvölgyi Lászlói

a munKanoz, amelyet ok vegeznei feltétlenül művelt, sőt kifinomuli ízlésű közönségre van szükségük. Iti jöhet jól számukra a könyvtár segítsége, amely például csak Dunaszerdahelyen majdnem ezer ember (kb ennyi az olvasók száma) ügyeiméi irányíthatja kellő szervezéssel a Híc műsorpolitikájával kapcsolatos problémákra. Viszonzásképpen — így körvonalazták elképzeléseiket a könyvtál említett dolgozói — a Híd segíthetni nekik különböző irodalmi estek, kvízek stb. szervezésénél, illetve pontosabban úgy, hogy szavalót, előadói biztosít számukra. így aztán a könyvtár rendezvényei ebben a teklntetber is elérhetnék, a kellő színvonalat Hangsúlyozom, nem ismerem ezze kapcsolatban a Híd rendezőjének, szereplőinek véleményét, ám személyei beszélgetéseinkből ismerem annyin koncepciójukat, hogy h fenti elképzelések jól elférnek bennük.

A további problémák, amelyek látogatásunk alkalmával még felmerültei inkább gazdasági jellegűek. A dunaszerdahelyi járásban aránylag kevés i fizetett könyvtáros, számuk mélyer az országos átlag alatt mozog, f könyvekre sem jut elegendő pénz Erre az évre a tavalyi két koronává szemben három koronát tervezte! egy lakosra. A könyvtár igazgató): borúlátó, „jó, ha a tavalyi két koroná megkapjuk“ mondja némi lehangoltsággal. Csüggedésre persze nincs ok habár igaz az, hogy a vérbeli népművelő mindig többet akarna, siettetni a fejlődést, munkája teljes gyümölcsé szeretné látni. Ami az anyagiaka illeti, s általában a járás kulturáli: fejlődését, azt nyilván az árvízzé kapcsolatos problémák is befolyásol ják.

Amikor Dunaszerdahelyre érkezten több embert is megállítottam az ut cán, megmondaná-e hol találom i járási népkönyvtárat. Lehet, hog; pechem volt, de senki se tudta meg mondani. Végül a könyvesboltban kap tam útbaigazítást. A könyvtár fel menve kissé szorongó érzés vett raj tam erőt, őszintén szólva nem sok jó vártam. Talán mondanom se kellene hogy kellemesen csalódtam. Hangsú lyozom, nem a könyvtár túlzsúfol helyiségei, hanem dolgozói, munka közössége teremti itt meg az igaz könyvtári hangulatot. Végezetül pedihadd tolmácsoljam könyvhónapi ki vánságukat: minél több elégedettel embert szeretnének környezetűkhez Olyan elégedetleneket, akik mindi többet, jobbat, nagyszerűbbet akar nak. S hogy kívánságuk maradéktala nul teljesüljön én is az elégedetlen kedők közé sorakozom: még töb

fizetett könyvtárost, kellemes környe zetet, tágas helyiségeket, nagyob könyv-választékot és sok olyan könyt tárost szeretnék, mint akiket itt meg ismertem.

POLÁK IMR

(Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban)

A dunaszerdahelyi könyvtár polcain ezek közé leginkább a mezőgazdasági szakkönyvek tartoznak. Van ebben valami furcsa paradoxon, hiszen tudatosítsuk csak, hogy az ország egyik legfejlettebb, sőt élenjáró mezőgazdasági járásáról van szó. Jóllehet a szövetkezetek kézikönyvtáraiban is bizonyára szép számban található szakirodalom, az érdeklődés mégsem arányos a vidék jellegével. S tulajdonképpen miért ne lehetne — ha már egyszer könyvhónap van — mezőgazdasági szakkönyveket is ismertetni, sőt elvitatkozni az egyes problémákon, kiállításokat rendezni, bemutatni az újdonságokat stb. Nem Frankó Györgyön, nem a könyvtáron múlik ... A szövetkezeteknek kellene nagyobb érdeklődést tanúsítaniuk, sőt határozottan követelniük, hogy mindez meglegyen. Megismerkedve a könyvtár dolgozóival bízvást mondhatom: meg is lenne!

A könyvtár részéről nem hiányzik a kezdeményezés. Azonban be kell látnunk, hogy a kis létszámú gárda egyéb rengeteg elfoglaltsága mellett nem képes mindent egyedül, magára hagyatva megvalósítani. Eredményes munkájához, ha úgy tetszik, hát hatékony kultúrpolitikai tevékenységéhez, elengedhetetlenül szükséges a tömegszervezetek segítsége. Az üzemekben elsősorban a szakszervezetnek kellene ezt a segítséget megadnia, örömmel hallottuk, hogy a CSEMADOK helyi szervezetei a legtöbb esetben minden tőlük telhetőt megtesznek. így kellene ehhez a munkához viszonyulnia a többi szervezetnek is, beleértve a sportszervezeteket, hiszen a könyvtár mindenkié, illetve mindenki megtalálja benne mindazt, ami érdekli, amivel szívesen foglalkozik, összegezve: a járási népkönyvtárakban kellene a szellemi életnek összpontosulnia, hiszen valójában ide futnak össze a szálak kulturális életünk minden ágazatából.

Az együttműködés szép és minden tekintetben örvendetes példája van kibontakozóban Dunaszerdahelyen a könyvtár és a Híd nevet viselő irodalmi színpad között. Bár a „hidasok“ elképzeléseit e tekintetben nem ismerem, az ő számukra nyilvánvalóan csak haszon származhat ebből. A könyvtár dolgozói nem titkolt örömmel magyarázták milyen távlatokat nyithat ez az együttműködés. Ugyanis tény az, hogy az irodalmi élet fóruma a járásban a Híd, melynek hatósugara egyre inkább a járás területén kívülre is kiterjed. Persze ahhoz

1^ ÜLÖNÖS ÉRZÉS uralkodik el az emberen, ha könyvtárba látogat. Hasonlíthatnám ezt leginkább ahhoz, amikor hatalmas, sötét-ívű, - gótikus templom hajójában szakad i rám az ember parányiságának szinte ] misztikusan félelmetes s mégis any- i nyira nagyszerű, felemelő érzése. A > szenvedélyes olvasóban, talán kivétel | nélkül, kialakul valami már szinte a . fetislzmussal határos tisztelet az írott i betű, a könyv iránt. A polcokon so- i rakozó könyvek megfoghatatlan lég- i kört teremtenek, az ember akaratla- ; nul is letompítja a hangját s tétova i mozdulattal nyúl egy-egy kötetért, 1 lapozgat, beleolvas, s mintha a per- i cek fékeveszett, vad rohanása is le- ] lassulna az emberi lángelme e titok- i zatos kisugárzásában. i

Mindez talán túl patetikusan hang- : zik, mégis így van, s időről időre újra i átéljük ezeket a boldog pillanatokat. | A legutóbbi ilyen élményem a Duna- ] szerdahelyi Járási Népkönyvtárhoz fűz, s nagyszerűségét talán nemcsak , a szűk, szerény helyiségekben össze- ] zsúfolt tizenötezer kötet könyvnek , köszönhetem, hanem a könyvtár fiatal, , szimpatikus és müveit igazgatójának | Frankó Györgynek, s lelkes munkatársának Vízváry Lajos metodikus- ] nak is. ,

Az ördög tudja csak miért, a könyv- , táros fogalma legtöbbünkben egy poros, fanyar-arcú könyvmoly-emberke képét asszociálja. Kulturális életünk hangyaszorgalmú munkásának ugyan elismerjük, ám tevékenységét szigorúan távoltartjuk mindattól, amit általában alkotó munkának szoktak nevezni. Tudatunkban ő az az ember, aki mindent számon tart, jól ismeri a polcok rejtekeit s boldogan kotorássza elő „isten tudja honnan“ a kívánt könyvet.

Nos, ha az „igazi“ könyvtáros valóban ilyen, akkor Frankó György és kollégája nem nagyon nevezhető könyvtárosnak. Élénk, tevékeny emberek, jól ismerik a járás összes gondját, baját s munkájuk korántsem szorítkozik a kölcsönzéssel kapcsolatos teendőkre. Vízváry Lajos éppen az imént tért vissza körútjáról, a város üzemeit látogatta meg, s bár útja nem járt különösebb sikerrel, azért bizakodóan beszél. Arról van szó ugyanis, hogy a könyvhónap alkalmából az egyes üzemekben is szeretnének könyv-vitákat, irodalmi esteket rendezni. A tárgyalások nyilvánvalóan vontatottan haladnak, sőt olyan munkahelyen, mint pl. a kórház, ahol nagyobbrészt feltehetően művelt, könyvszerető emberek dolgoznak, nem tanúsítanak kellő érdeklődést az ilyen rendezvény iránt. Talán érdemes lenne utánanézni vajon mi lehet az oka, ám amint a további beszélgetésből is kitűnik, mintha faluhelyen könnyebb lenne e téren megmozdulni. Nyilvánvaló ez a könyvhónapi akciótervből is, hiszen a negyvenkét könyv-vita, a négy író-olvasó találkozó javarésze falun kerül megrendezésre.

Persze itt is akadnak „objektív“ nehézségek, ám én ezeket bizonyos mértékig örvendetesnek is tartom. Kevés a könyv!!! S ha egyszer kevés, az már jó jel, az a nagyobb érdeklődést, a kelendőséget jelzi. A nehézség inkább abban rejlik, hogy könyvvitákra összegyűlő közönségnek sikerül-e a vitatott könyvet elolvasnia. Ellenkező esetben ugyanis kevés haszna lenne a vitának, sőt formális propaganda-akcióvá süllyedne a különben tartalmas, szépnek ígérkező összejövetel.

Ugyanakkor vannak könyvek, amelyek körül, sajnos nincs ennyi „baj“.

gyök már gyerekember! Mégis szívesen állom a sarat, mert az ifjúság lelkesedése és a közönség megelégedése busásan kárpótol fáradozásomért. Kalmár Árpád, Nagy Béla, Szloboda József, Lakos Mária, Németh Mária, Vasi Erzsébet, ifj. Földes József, Csenger Zoltán, valamennyien szívvellélekkel végzik dolgukat. — A közeljövőben József Attila és Arany János irodalmi estet szándékozunk rendezni, mert egyre növekszik a község kulturális igénye. Ami pedig a színjátszás utánpótlását illeti, Kalmár Árpádot színrendezői, Lakos Máriát táncvezetői tanfolyamra küldtük.

Beszélgetésünkbe bekapcsolódott Hagyó István igazgató tanító, aki így nyilatkozott kérdésünkre:

— Sok gáncs és bírálat érte a múltban a tanítóságot, hogy nem tekinti szívügyének a népnevelés és népművelés dolgát. Becsületbeli kötelességemnek tartottam tehát bekapcsolódni a CSEMADOK munkájába, jóllehet a hivatásommal járó elfoglaltságom úgyszólván még szabad időmet is felemésztette. De nem elégedhetünk meg csupán az iskolai oktatás során elsajátított alapismeretekkel. Fejlesztenünk, bővítenünk kell felnőtt dolgozóink műveltségi színvonalát is. Megelégedésemre szolgál, hogy községünk lakói tudatosítják is fáradozásomat, mert egyre nagyobb mérték- i ben nyújtanak segédkezet a kitűzött feladatok teljesítésében, i Vé9ül pedig újból Béla bácsihoz fordultam könyvtárosi minőségében.

. Megtudtam, hogy az összesen 375 i állandó olvasó közül 129 a felnőtt, a , többi pedig ifjúsági könyvkölcsönző. I A 2959 kötetre rúgó állományból 1750 , a ma9yar, a többi más nyelvű könyv, t A kölcsönykönyvtár népszerűségét . legjobban bizonyítja az a tény, hogy a tavaly előirányzott 5000 kötet he- i lyett 7000 könyvet adott kölcsön olva» sóinak.

. ANDRISKIN JÖZSEF

A Nemesócsára érkező idegen szinte belebotlik a nagyközség szívében épült müvelődésf otthon épületébe. Ékes bizonyítéka annak, hogy köztársaságunk csaknem valamennyi községéhez hasonlóan Nemesócsán is „fészket rakott“ a kultúra. Jóllehet egy időben bizonyos hanyatlás következett be a CSEMADOK tevékenységében, ma ismét rátermett férfiak kerültek a kormánykerék mögé. A szervezet élén Hagyó István igazgatótanító áll, a kultúrfelelős tisztségét pedig a tapasztalatokban gazdag Földes Béla bácsi tölti be, aki lelkesen irányítja a színjátszó csoport működését is. Alig akad színdarab, amely nem az ő „keze“ alól került volna színre. A fiatalok rajongásig szeretik, vonzódnak hozzá és becsülik tudását. De a népszerűséget sem mérik ingyen. Földes bácsi ismeri a fiatalság problémáját, szót ért az ifjúság nyelvéből és ez a kölcsönös megértés egyúttal a siker titkát is jelenti.

Utolsó nemesócsai látogatásom alkalmával éppen Carlo Goldoni Mirandolina című három felvonásos vígjátékának bemutatására készültek. Mondanunk sem kell, hogy az előadáson a legutolsó hely is elkelt, ami felvillanyozza a legfásultabb színjátszót is. De örvendetesnek kell minősíteni ezt a jelenséget azért is, mert a komáromi járásban bajosan találni olyan községet, ahol a tavalyi elemi csapás után ilyen hamar száradtak fel nemcsak a szennyes habok, hanem a könnyek is.

A művelődés házát az idősebb polgárokon kívül a fiatalok is szívesen látogatják a színkör próbáin kívül is mert rendelkezésükre áll a gazdac könyvtár folyóiratokkal, napilapokkal szépirodalmi és szakkönyvekkel. Otl találtam rá Földes bácsira, aki jelenleg a községi népkönyvtár vezetője.

— Kissé fárasztó már számodra : színdarabok betanítása — kezdti mondókáját — mert bizony nem va-A CSEMADOK KISGYARMATI HELYI SZERVEZETE jól sikerült esztrádműsorral szórakoztatta a falu lakosságát. Dicséret illeti a műsor szervezőjét, Kullák Imrénét, mert a szereplők jó fellépésükkel elnyerték a közönség tetszését.

(Varga Imre, Kisgyarmat) -f A GERENCSÉRl AKI DIÁKJAI irodalmi estet rendeztek Gyurcsó István verseiből, melyen a költő is részt vett. A kisdiákok hóvirág csokorral köszöntötték a kedves vendéget.

Sebők Antal, Gerencsér -f AZ ELMÚLT HÓNAP KÖZEPÉN magyarországi vendégművészek látogattak el Zselízre. A zsúfolásig megtelt üzemi klubban olyan kitűnő művészek léptek fel mint Sárosi Katalin, Hollós Ilona, Petress Zsuzsa, Borvető János énekesek, Havasi Viktor táncdalszerző és a Vidám fiúk. A magyar rádióból is jól ismert Halmi Gábor konferált.

Ábel Gábor, Zselíz