Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-12 / 10. szám
Vajúdó dombok AVAGY két község gondjai Ütőn hever a téma, csak fel kell emelni. Ez a szólásmondás motoszkált fejemben, amikor a rozsnyói járásban gazdálkodó lekenyei szövetkezet irodájában zsebredugtam jegyzetfüzetemet. Megtaláltam tehát a témát, s addlg-addlg gombolyítottam a beszéd fonalát, mig célba értem. Most az a dolgom, hogy a tények állásából a kimondott és elhallgatott gondolatokból kibogozzam a valóságot, s hű életképet nyújtsak az alanyról, jelen esetben a szövetkezet gazdálkodásáról. A gond általában több mint az Öröm. Ez Lekenyén sincs másképp. Kicsi a szövetkezet, alig több 400 hek. tárnál, de annál több a vesződség, a panasz, akaratlanul előtérbe tolakodik a klút-keresés. A nyiroktalaj és rossz minőségű legelő kényszeríti, szorítja a falu gazdáit. Dobos András, a szövetkezet agrohómusa emlgyen jellemzi szülőföldje szegénységét, sivárságát. — A szántó (247 hektár) kétharmad része nehezen művelhető vörös nyiroktalaj. Néhol oly köves, naponta öt-hat ekevasat leszakít a hernyótalpas ekéjéről. A mészköves legelőkön júliusban kiszárad a fű, marha nem tud rajta legelni. Az agronómus kesergő szavalt később biztatóbbak követik. Mert ki merné azt állítani, hogy Lekenyén nem értenek a gazdálkodáshoz, s nem csikarják ki a földből, amit megadhat. Bár a gyengébb minőségű talajokon tíz-tizenkét mázsa gabona terem, az átlagos években tizenöt mázsát is megad a föld. Cukorrépából 350 mázsa termett, kukoricából 50—60 mázsa csövesen. Egy-egy anyakocától 11,5 malacot választanak el, míg az évi tejhozam 1527 liter tehenenként. Nem nagy számok, de a körülményeket figyelembe véve az eredmények jónak mondhatók. A szövetkezet mintegy ötven hektáron különböző vetőmagfajták szaporítására is vállalkozott, melynek eladásából származó többletérték százezer koronára rúg. Mindezek bizonyítják a vezetők és tagok iparkodását, szorgalmát. Ha egymásra találnak Am a nagy küzdelem távolról sem hozza meg a várt sikert. A közös immár öt éve egyhelyben topog, fejlődés alig-alig tapasztalható. A munkaegység értéke tíztől tizenhat koronáig mozog, egyik évben több, a másikban kevesebb. Ezt tudják, látják á közös tagjai, s bár jelenleg (hat korona volt az osztalék) úgy, ahogy elégedettek, semmi kilátás, hogy a jövőben a munkaegység értéke emelkedjék. A szövetkezet vagyoni helyzete évről évre változatlan. Ez a való helyzet s nem más. Kiutat kell tehát keresni, olyan utat, amelyen felfelé gördülhet a szövetkezet kátyúba rekedt szekere. Gondolatom tüstént közlöm Kucserák Istvánnal, az elnökkel. Az izzigvérig parasztember végigsimít homlokán. Merően rámnéz, s nagyot legyint kezével. — Mit tehetünk?! A földet, legelőt nem tudjuk megváltoztatni. A nehéz munkától pedig húzódnak az emberek, különösen, ha nincs megfizetve fáradozásuk. Ezen az úton száz évig taposhatunk, mégsem jutunk előbbre. Bizony az ilyen kis szövetkezetnek nagy az üzemi költsége, míg a gépi eszközöket, istállókat sem lehet kellőképpen kihasználni. A dimbes-dombos szétaprózott parcellákon nem lehet gépcsoportot vontatni vetéskor, az új technológiát alkalmazni aratáskor, s mindez drágítja a termelést. A szántó javarésze a szomszédos csoltói szövetkezet földjei mellett fekszik. A hosszúra nyúlt terület sem alkalmas, hogy azon táblás gazdálkodást folytassanak. — S mi történne, ha eltűnne a barázda a lekenyei és csoltói szövetkezet földjei között?! — Hm. Erre már mi is gondoltunk — csillan fel az elnök szeme. — Jónéhány éve szó is volt az egyesítésről, de fene tudja... Abbamaradt! Pedig nem ártana. Csak hasznára válna mindkét községnek. A csoltóiak is felvetették, amikor vendégként résztvettem az évzáró gyűlésükön. A szünetben körülfogtak, s azt mondogatták, miért nem egyesültünk négyöt évvel ezelőtt. Hogy mit hozna az egyesítés? ... Az elnök tűzbe jön, s nagy hévvel sorolja az egyesítésből származó előnyöket. Csoltóra átvihetnénk a teheneket. Ok modern tehénistállót építettek. Nálunk megférnének a növendékek, inert legelő van bőviben. A mi határunkban ötszáz juh elfér. Legelőink egy része juhlegelő. Amit a szarvasmarha nem értékesít, azt a juh lecsipedi. Ha félezer merinói juhot tartanánk, lenne tej, gyapjú, bárány, pénz, mint a tenger. Előttünk az érték, csak elnézünk felette. Legelőinken szinte hömpörögnek a juhok, olyan kövérek. Juhállományukat, ahelyett hogy... Az elnök elharapja a szót. Nem is nógatom tovább, hiszen mindent elmondott. Zsebrevágom jegyzetfüzetemet, s megyek Csoltóra. Kíváncsi vagyok véleményükre. 'Amikor nem egyeznek a vélemények Fejes József, a szövetkezet elnöke, cseppet sem lepődik meg, amikor megtudja jövetelem célját. Egyenesen megmondja, ami a szivén fekszik. — Mi már rég egyesültünk volna Lekenyével, s úgy hírlik, ők is szívesen egyesülnének velünk. Eddig mégsem tudtunk dűlőre jutni. Arról folyik felesleges vita, hogy melyik szövetkezet gazdagabb. Pedig ami a gazdagságot illeti, nem sok különbség van köztünk. Utánaszámoltunk. Kiderült, hogy Fejes elvtársnak igaza van. A látszat sok esetben csal, s nem mindig a készpénz a mérvadó. — Bolondságot csinálunk, ha nem egyesülünk — mondja határozottan az elnök. Inkább ma, mint holnap. A tavaszi vetést már közösen végezhetnénk. Ügy van az, hogy játszunk az idővel, kilométerekkel, a gépekkel, s nem látjuk a fától az erdőt. A lekenyeiek például Csoltón keresztül hord-Töfab mint 15 ezer ják a trágyát földjeikre, s mi pedig fordítva. Sokszor nevetünk is ezen a fonák helyzeten. Bizony a sok haszontalan fuvarozgatás megszűnne, ha egyesülne a két szövetkezet. A lekenyeiek szántója Csoltó körül terül el, míg a legelő Lekenyén van. Az egyesítés után új vetésforgót hozhatnak létre, mely lehetővé teszi, hogy az arra alkalmas földbe jussanak a kalászosok, kapások és takarmánynövények, arról nem is szólva, hogy nagyobb táblákon lehetővé válik a gépek gazdaságosabb kihasználása. Hiszen a csoltóiak gépi berendezése elegendő mindkét szövetkezet földjének megművelésére. Többek közt immár négy éve, hogy birtokukban van egy SZK—3-as gabonakombájn, mellyel nem aratnak többet, mint húsz hektárt évenként. Az őszön például a csoltóiak hernyótalpasa minden nehézség nélkül elvégezte volna a mélyszántást azon a területen, amivel a lekenyeiek saját erejükből nem tudtak megbirkózni. Kell ettől fényesebb bizonyíték az egyesség megkötésének előnyös voltára? — Valami kimaradt, ami szintén az egyesítés mellett szól — toldja meg a felsorakoztatott érveket az elnök. — Ez nem más, mint a munkaerő kérdése. Csupán a vezető dolgozók fele, vagyis tizenöt személy felszabadul, más munkabeosztást kaphat. Az állattenyésztésben, a gépesítésben, a javítóműhelyben is át lehet csoportosítani az erőket, jobban, gazdaságosabban szervezhető a munka. Nem mind arany, ami fénylik Lekenyének márványos köve van — mondogatták nem kis büszkeséggel a vezetők. Ezt a kijelentést nem hagytam suba alatt, s kirukkoltam vele a csoltói elnök előtt. Halkan elkuncogta magát, és tekintetéből vélni láttam, nem ad igazat szavamnak. Tévedtem. Elismerte, hogy a lekenyei szövetkezet kőbányájában márványos kő található, de egyben azt is hozzátette, nagyon drágába kerül fejtése, s nincs is nagy keletje. Viszont a csoltóiak kőbányája ontja az út építéséhez szükséges anyagot. A téli időszakban hét személy dolgozik a kővel, akik mintegy 150 ezer korona tiszta jövedelemmel járul a közös bevételéhez. Jelenleg is tizennyolc autó fuvarozza a követ. S mekkora jövedelme származna az egyesített szövetkezetnek abban az esetben, ha saját eszközeivel szállíthatná saját kövét a megrendelőnek. A téli időszakban lenne munkája embernek, gépnek, ugyanakkor tekintélyes bevétele származna a közösnek. Mindezt a jövő dönti el, s az, hogy összeadják-e erejüket, vagyonukat, az egymagukban szárnyszegett emberek. A két elnök véleménye egyezik. A tagok nagyobbik hányada szintén az egyesítés mellett tör lándzsát, így csupán az idő és szervezés kérdése, hogy a két szövetkezet dolgozói együvé kovácsolódva keressék saját boldogulásuk útját. Sándor Gábor IDŐSZERŰ TÉMA BBBBBBSBKBBKSB gép üzemképtelen HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 9. számának 5. oldalán közölt „Céltudatos tenyész- és haszonállat — nevelés a tejhasznosság egyik legfontosabb alaptétele“ című cikkünkbe több sajtóhiba csúszott. A 10. bekezdés második és harmadik mondata helyesen: Anyja 5672 liter 4,1 zsírszázalékos tejet adott. Ez az apaállat jelenleg a ... A 15. bekezdésben több hiba is található. Az első mondat utolsó része helyesen: ...4 db 5500 — 6000 és 1 db 6000 literen felül... A második mondat helyesen: Ezeknek a teheneknek a tejhasznossága az előre meghatározott 4000 literes átlag helyében elérte a 4415 litert. A harmadik mondat első része helyesen: Érdemes még azt is megjegyezni ... Olvasóink szíves elnézését kérjük. 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. március 12, — Érezzük a kikelet közelségét, elérkezett a tavasziak vetésének ideje, mi pedig még mindig alkatrészek után futkosunk. A följegyzett 26 alkatrészből csupán hatfélét kaptunk, azokból is a kevésbé fontosabbakat. Lánctalpasainkra új hengerfejek kellenének. Már tavaly október óta hajszoljuk, de mindenünnen elutasítanak bennünket. Azt mondják, nem segíthetnek. Ezekkel a szavakkal zárta le az évzáró taggyűlés vitáját Kugler elvtárs, az albári szövetkezet gépjavító műhelyének vezetője. Gondolom, hasonló témájú hozzászólások a szövetkezetek egész sorában hangzottak el az évzáró taggyűléseken. Valóban kínos helyzet ez az idei. Még a belföldön gyártott gépekhez sincs kellő mennyiségű alkatrész. De miért nincs? Ezt a kérdést tettem fel Hanibal elvtársnak, a Mezőgazdasági Minisztérium anyagellátó osztálya vezetőjének is. A kérdésre így válaszolt: — Éppen ebben az ügyben jártam Brnóban. Télen az ottani gépgyárak vezetői azt ígérték, hogy az alkatrészek nagy részét legkésőbb január 21-ig eljuttatják az elosztó helyekre, de sajnos, csalódtunk bennük. Ezért további határidőt kellett számukra kijelölni. A lánctalpasokkal kapcsolatban is lépéseket tettünk, s a Szovjetunióból hamarosan megérkeznek a legszükségesebb alkatrészek. Ha nem sürgetnének a tavaszi munkák, meg is elégednénk a bíztatással, de már eddig is oly sok volt az ígérgetés — s az alkatrészekkel való ellátás évről évre rosszabb — hogy kételkedünk hitelességében. Tudomásunk van róla, hogy a brnói gépgyárak több mint 20 millió korona értékű alkatrésszel adósak. Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben pedig több mint 15 ezer erő és más gép kijavítatlan. Ennek természetes következménye, hogy ezeknek a gépeknek nagy része — ha a mezőgazdasági üzemek kapnak is („eső után köpönyeg“) alkatrészeket — idén tavasszal már nem kapcsolható be a soron lévő munkákba. Azt beszélik, hogy az áldatlan állapoton a mezőgazdaság irányításának tökéletesített rendszere hamarosan változtatni fog. Erre vonatkozólag azt válaszolhatjuk, hogy már nagyon is időszerű lenne a mezőgazdasági üzemek gépalkatrészekkel történő rugalmasabb ellátása. Erősen reméljük, hogy a tökéletesített rendszer e téren is érezhető javulást eredményez.-hai-A 14 MILLIÓ EMBER KENYERÉÉRT A búzatermesztés hogyanja a Dunatökési Állami Gazdaságban Általános szokássá vált, hogy kedvezőtlenebb években a mezőgazdasági üzemek jelentős részében szakmai tehetetlenség következtében — szárazság vagy az átlagosnál nagyobb csapadék esetén — a gyenge eredményért az időjárást okolják. Ritkaságszámba megy az olyan eset, amikor a mezőgazdasági üzem vezetői beismerik az okot, fölkészületlenségüket. Sajnos, hogy egyes járási irányítószervek szemet húnynak az áldatlan állapot fölött, vagy esetleg fölötteseik felé maguk is szépítgetnek, elhallgatják a valóságot. Ezek kétségtelenül károsan hatnak nemzetgazdaságunk egészséges fejlődésére. Nem ilyen a helyzet a dunaszerdahelyi járásban, ahol a múlt esztendőben kíméletlen elemi csapással, az árvízzel kellett megküzdeniük, a búzatermesztés terén — országos méretben — mégis elfoglalták a legkiválóbbnak járó helyezést. Nem szépítgettek, és nem siránkoztak, hanem megfeszített erővel dolgoztak. Szakmai tudásuknak legjavát fektették be s ez bőven kamatozott. Látszik, hogy a járás kormányosai gondoskodnak a mezőgazdasági üzemek vezetőinek fejlődéséről. Jól tudják, hogy a megalapozott termeléshez a felkészültség elengedhetetlenül szükséges. Nem véletlen tehát, hogy manapság pártunk téziseiben és az irányítási rendszer tökéletesítésére kiadott irányelvekben a termelés mikéntjének javításával kapcsolatban sok szó esik. A napokban a Dunatökési Állami Gazdaságban a főagronómussal, Németh János mezőgazdasági mérnökkel beszélgettem. Búzatermesztési tapasztalataikról érdeklődtem. A legutóbbi öt esztendő eredményeinek hogyanját feszegettük. Ez idő alatt náluk évenként 350—400 hektár közt mozgott a búza vetésterülete. Hozamaik dunaszerdahelyi szemmel nézve nem túlságosan kimagaslók, de országos szemszögből tekintve nagyon jóknak mondhatók. Az öt év eredményéből az 1963-as volt a leggyengébb, a többi négyben 27—32 q/ha-n felül termeltek. Komplex agrotechnikával A múlt esztendő igénybe vette a Dunatökési Állami Gazdaság növénytermesztési szakembereinek erejét és idegeit. Volt olyan területük, ahonnan kötésig érő vízből kellett kihordani a gabonát, a búza hektárja mégis 32 mázsán felül fizetett. Mi ennek a titka? Hangsúlyoznom kell, hogy nem történt itt semmiféle csoda, csupán annyi, hogy komplex agrotechnikát alkalmaztak. Ha úgy tetszik, hát ez volt a csodatevő. Mit is értünk tulajdonképpen komplex agrotechnika alatt? Nem mást, mint azt az öszességet, amit a lehető legjobb terméseredmény elérése érdekében az előveteménytől kezdve, a talajelőkészítésen, a vetömagfajtákon és a tápanyagellátáson keresztül, a betakarításig elkövetünk. Másszóval, tudatop gondoskodás a növényről, míg a mag raktárba nem kerül. Ez a komple'x agrotechnika. A tudás és a gyakorlat logikája Most pedig a fentebb említett komplex agrotechnikát osszuk fel apró részleteire, hogy magyarázatot kapjunk a hogyanra, -mert csak így láthatjuk tisztán, miként gyümölcsözik a szakmai tudás a gyakorlatban. A gazdaság főagronómusa mindenekelőtt arra ügyel, hogy a búza méltó helyre kerüljön a vetésforgóban. Az elővetemény rendszeresen egy vagy többéves takarmányféle, s csak rendkívüli esetben — kis területen — silókukorica. Ügyelnek a szántás minőségére. A vetőszántással egyidőben az alaptrágya (foszfor és kálium tartalmú) kétharmadát a mélyebb rétegbe dolgozzák. Ezt követi a vetés. Miért kell az ipari trágya nagyobbik felét mélyebben, a kisebbik hányadát pedig sekélyen bedolgozni? Ismeretes, hogy a búzának nagy tápanyagkészletre van szüksége fejlődése különböző időszakában, ezért fontos és kívánatos, hogy a tápanyagokat a megfelelő időben,, mennyiségben és összetevőkben megtalálja a talaj rétegeiben. A csírázás után, a gyökér képződés idején elengedhetetlenül szükséges, hogy a tápanyagot közvetlenül a talaj felsőbb rétegében találja meg.'így lehetővé válik, hogy a növény mindjárt kezdetben megerősödjék s a későbbiek folyamán, a fejlődés további időszakában a hajszálgyökerek mélyebbre hatolásával, a mélyebben lévő tápanyagkészletet igénybe vegye. Nem lehet vitás, hogy a tápanyagellátásnak ez a leghelyesebb módja és ami a hozamot illeti, legeredményesebb. Amikor a búza szervfejlődése átesett az első szakaszon, illetve a második szakaszba lépett, amit biológiai vizsgálattal állapítanak meg, a Dunatőkési Állami Gazdaságban akkor kapta a növény az első nitrogénfejtrágyát (nitratáció), azaz az összes adag egynegyed részét, hogy állománya kifogástalan, gyökérrendszere fejlett legyen. Majd a harmadik és negyedik fejlődési szakasz közt megkapta a nitrogéntrágya utolsó negyedrészét. Ezzel elérték, hogy a fejlődő búza alkalmas időben jutott serkentő tápanyaghoz, nitrogénhez, ami kedvezően hatott fejlődésére. A bőséges terméseredményhez persze nem csupán a szakszerűség fontos, hanem tudni kell azt is, hogy milyen a talaj tápanyagkészlete, — és eszerint kell (szinte táblánként) al-* kalmazni a trágyaféléket. A dunatőkésiek tavaly 9 mázsa ipari trágyát adtak a búzaterület hektárjára a fenntebb említett módon, fajtánként is eltérő adagolásban. Milyen fajtákat alkalmaztak? A legnagyobb területen a Kosútit (43 százalék), alkalmazták, amely 34,98 mázsa/ha-t, majd a Bezosztáját (34 százalék), amely 33,80 q/ha-t, s a Dianát (23 százalék), amely 28,44 q/ha-s termésátlagot eredményezett. Gyomirtószerként a Dikotexet használták, s vele egyidőben — belekeverve — 10—20 kg karbamidot is kipermeteztek a búzaterület minden hektárjára. A felsorolt tényezők kedvezően befolyásolták a növény fejlő-' dését és végeredményben a termésátlagot. Idei célkitűzések Erre az évre 440 hektárra bővítették a búza vetésterületét. Nem kis része van ebben a búza piaci ára kedvező növelésének. Ezután "tehát már érdemesebb termelni. Persze annak is megvan a maga jelentősége, hogy idén már öt búzafajtát (Bezosztáját, Kosútit, Mironovszkáját, Pavlovicei 198-ast és Fertődit) termelnek. Alkalmazzák az űn. félüzemi kísérletet, aminek az a lényege, hogy meghatároztt műtrágyaadag mellett búzafajtánként a lehető legjobb terméseredményt érhessék el. Ezért minden egyes fajtának meghatározott műtrágyaadagot nyújtottak (itt abból indultak ki, hogy a szövetkezetekben átlagban 6,5 q/ha ipari trágyát adnak). Jóllehet, hogy a gazdaság hektáronként átlagban már 10 mázsa műtrágyát adott a búza hektárja alá, s kivételesen a Bezosztá-» jára 12,5 q/ha-t (4 q N, 6 q P2O5, 2,5 q K2O). A főagronómus megjegyezte, hogy a félüzemi kísérlet idei eredménye lesz a trágyázás irányadója az elkövetkező esztendőkben. Mások számára is tanulságos lehet Németh elvtárs beszélgetésünk hátralevő részében többször hangsúlyozta a kedvező elővetemény és a szakszerű tápanyagellátás fontosságát. Elmondta, hogy szántóterületük 19—20 százalékán évelő takarmányféléket termesztenek, s ezt rendszeresen változtatják. Évente nagyrészt ezekbe a felszántott területekbe kerül a búza. Arra is ügyelnek, hogy egyes fajták igényeiknek megfelelő helyre kerüljenek a vetésforgóba. Például a Kosúti búzafajta szárazságtűrőbb, ezért a számára kedvező talajba teszik, addig a Dianna, amely nedvességdűsabb terepet igényel, tehát ilyen talajba kerül. Ennek megvalósítása persze nem ment máról holnapra. Gondos megfigyelés és kísérletezés eredménye, hogy ma már a növények ilyen igényeit is teljesíteni tudják. Persze vetőmagtermesztő gazdaságról van szó, nemcsak a maguk, hanem mások számára is termelnek vetőmagot, és ez komoly felelősség. De talán a kenyérgabona-termesztés sem kisebb felelősség. Hogyanjától függ egy 14 milliós ország népének kenyere.Hoksza István
