Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-12 / 10. szám

Visszatért bizalom k SZÄZD KÖZSÉG is rohamosan fej­lődik. Építéséből tevékenyen kiveszik részüket a falu lakói is, hisz a múlt évben 217 ezer korona értékű társa­dalmi munkát végeztek. Nagy a ten­­niakarás minden téren. Sok buktató után a szövetkezet is teljesítette ter­melési és eladási tervét. Ezek a kedvező jelenségek foglal­koztatnak még ma is, a szövetkezet évzáró gyűlése után. Magam előtt lá­tom a szövetkezeti zenekar ütemére táncoló fiatalokat, öregeket, fejken­dős néniket, a bizakodást tükröző tekinteteket. Még mindig fülembe cseng az egyik kajlabajszú bácsi meg­jegyzése: — Ki tudja, mit ír majd rólunk á riporter?! ... Bizony nem könnyű a gondolatokat papírra vetni, ítéletet, véleményt for­málni. Három évvel ezelőtt, az évzáró gyű­lésen még bizalmatlanságot észleltem. Most, a felszabadult jókedv, bizalom légköre fogadott. A tagok féltik szö­vetkezetük hírnevét. Pénz János bácsi legalább tízszer megszólított: — Nehogy rosszat írjon szövetke­zetünkről ... Tréfálkozva magyaráztam neki, hogy mindez a szövetkezetesek munkájától függ. Legszívesebben papírra vetném, hogy ők is az elsők közé tartoznak már a járásban. De szívesen írok ar­ról is, hogy a szövetkezet már 18 ko­ronát fizetett munkaegységenként és gazdaságilag szilárd, mert a tartalék­­alapra is több mint félmillió koronát helyeztek. Emellett gépparkjuk is ütő­képes, mert igyekszenek minél jobb gépeket vásárolni. A bővített újra­termelés előfeltételeit tehát biztosí­tották. S ezt főleg a múlt évi szép eredményeknek köszönhetik, hiszen gabonafélékből 11 vagonnal, cukor­répából pedig 18 vagonnal termeltek többet a tervezettnél és a tehenen­­kénti tejhozam egy év alatt 204 liter­rel emelkedett. A szövetkezet veze­tősége a tagsággal együtt megmutat­ta, hogy kedvezőtlen időjárás ellenére is lehet eredményesen gazdálkodni. Hektárhozamaik említésre méltóak. Repcéből például 27, cukorrépából 450, kukoricából pedig 34 mázsát termel-A dunaszerdahelyi járásban nemcsak a mezőgazdasági üzemek gyümölcsö­seiben permeteznek, hanem a magánosok kertjeiben is. Bochman Antal a gellei traktorállomás dolgozója Nitrozannal 'permetez Kása János kertjé­ben Mihályjün. Szőgyénben is emelkedik a termelés egy millió koronát fordítottak pré­miumra. Az előforduló nehézségek ellenére kenderből, cukorrépából, kukoricából, korai burgonyából jóval többet adtak el a tervezettnél. Figyelemre méltó, hogy búzából 32,61 mázsás hektárho­zamot értek el. Az állattenyésztésben is születtek jó eredmények, hisz a tejhozam 1550 literről 2250 literre emelkedett, Vígh József fejő például már 3115 literes átlagos tejhozamoi ért el tehenenként. A sertéstenyész­tésben Fekete Sándor és Porubszky István 30 mázsával többet adott á tervezettnél. A kacsakeltetők is ki­tettek magukért, hisz 100 tojásból 76 kacsát keltettek. A munkaegység értéke az 1964-es 22,70 koronáról 24 koronára emelkedett, hiszen a tag­ság is jő jövedelemhez jut. Kicsindi Károly, Szőgyén Egy árvíz sújtotta szövetkezet gondjai Harmincezer liter tej a kongresszus tiszteletére Á Szenei Állami Gazdaság panholeci részlege nem messze fekszik Pezinok­­tól. Itt találjuk Bilcsík Fülöpöt, az egyik legjobb fejőt. A középtermetű Bár a tizenharmadik évzárást tartották Hosszúszón, mégis szerencsésnek nevezhetjük, mert az előző években a 7 korona előleghez mindössze egy­két korona jutott osztalékként, most pedig 6 koronát kaptak. Az elnöki beszámolóban a tavalyi mostoha idő ismét életre kelt, hiszen a mostoha idő miatt közel egy hónappal később kezdődhettek meg a tava­szi munkálatok. A nyáridőben jégeső verte el a rozsot. Ki kellett szántani 25 hektár gabonát és 19 hektár lent. Nem csoha hát, ha a növénytermesz­tésben nem értek el oly virágos eredményeket. Ha a növénytermesztésben súlyos kilengések is következtek be, a többi termelési ág biztató volt. Eredményes volt a szarvasmarha-tenyésztés, túlteljesítette a tej és a tojás­eladást. A szárnyasok nevelése terén is figyelemre méltó sikereket köny­velhet el a szövetkezet. A traktoroso>k is külön figyelmet érdemelnek, hiszen a szövetkezet ingó­­vagyonúnak tetemes része elővigyázatosságukon, gondosságukon és mun­kabírásukon múlik. Öten vannak: Varga Sándor, Bartók László, Csuha] Sándor, Pavlínyi Sándor, Flander Sándor és a hatodik hozzájuk az 5 tonnás szövetkezeti tehergépkocsi vezetője, ifj. Varga László. Ök hatan képviselik a szövetkezetiek között a fiatalabb korosztályt, mert a szövetkezet tagjai­nak általános életkora 55 esztendő. Ök valamennyien, legtöbbje jócskán alatta van a korhatárnak. Most itt a gyűlésen össze is tartanak. Olyanok ők, mint valami különítmény. Mint a huszárok szakasza, akiknek kattogó erőgép a paripájuk. Jól dolgoztak ők is. De itt a nehézség, hogy a gépek javítása egyenként tetemesen százon felül kötött le munkaórákat. További nehézség, hogy egyikük munka közben eltörte a lábát. Most ugyan sánti­­kalva, de itt van ő is. Csuhaj Sándor, aki felpanaszolja, hogy hátrányban van az ipari dolgozókkal szemben, mert azok hasonló esetben 90 százalékos betegségi járulékban részesülnek, ő viszont betegsége idején fizetésének csak 60 százalékát kapja. SZAKKÉPZETT VEZETŐKET ÉS MUNKÁSOKAT! Sok feladat és mellékági jövedelem érhető el a szövetkezetben. Itt kony­hakertészettel a megfelelő termőföld ellenére sem lehet kísérletezni, mert a legszükségesebb időben egyszerűen nincsen víz az öntözésre. Száraz nya­rakon még a kutakban is kiszárad a víz. De a környező domboldalak igen alkalmasak a juhtenyésztésre. A sziklás,, kevés füvű hegyoldalak igen jó föltételt biztosítanak a juhtenyésztésnek. De folytatni kell a szarvasmarha tenyésztést is. Es nem utolsósorban lehet a gyümölcstermesztés bevezeté­sére és kifejlesztésére gondolni. De mindezek mögött a munkák mögött ott kell állnia a szakképzett fe­lelősnek. A szakképzett gyümölcskertész előbb legyen itt, mint a kiültetett csemeték. Ugyanúgy fontos a kellő állatgondozás is. Oj istállókra van szüksége a bangbetegséggel sújtott ser éstenyésztésnek. Megfelelő pásztoro­lásra szorulnak a juhok is. Ezért olyan fontos, hogy a szövetkezet saját fiai közül iskolákra küldjön olyanokat, akik itt fogják gyümölcsöztetni tudásukat a szövetkezetben. Az első lépés ebben az irányban már tavaly megtörtént, amikor is a zootéch­­nikus Bacsó István hasonló nevű eddig traktoros fia egyéves tanfolyamon vesz részt Szepsiben, hogy szakképesítést szerezzen a mezőgazdasági gép­javítás terén. Van azgnban a szövetkezetnek már egy mechanikusa, Flander István személyében. Ez az igen tehetséges és munkája iránt komolyan érdeklődő szövetkezeti alkalmazott autodidakta, aki a műszerészet sokféle ága iránt nemcsak érdeklődik, hanem szakfolyóiratok és könyvek önszor­galomból való tanulmányozásával műveli is magát állandóan. Az elromlott traktoroktól kezdve saját házában egyéni elgondolás szerint bevezetett központi fűtésen keresztül a tévé készülékek sokszor sikeres javításáig mindenhez szerencsésen nyúl. Felpanaszolja, hogy öt annak idején nem küldték tovább tanulni. Az a nézetünk, hogy nála még most sincs késő. Mindössze 33 éves. Fel kellene figyelni erre a különös tehetségre, s levelező iskola vagy tanfolyam látogatásával továbbképzését lehetővé tenni. SOKAT SEGÍTETT a rozsnyói védnökséget gyakorló gépállomás is, amit a beszámolók és hoz­zászólások többszörösen kihangsúlyoztak. A gépállomás képviseletében je­lenlevő Tóbizs László ki is fejtette, hogy mennyire szívügyüknek tekinti egész kollektívájuk a hosszúszói szövetkezet további felvirágoztatását. Egy példa, hogy milyennek kell lennie a jó védnöki és szövetkezeti viszonynak. MOHR GEDEON lacnevelés olcsóbb legyen, lényegesen kell emelni a munkatermelékenységet. Megmondom őszintén, nagyon tet­szett az idősek lelkesedése, de kissé elszomorított, hogy a szövetkezetben kevés a fiatal. A gépesítés fokozásá­val pár évig még bírnak a munkával, de később hiányzik majd a fiatal mun­kaerő. El kell ismerni, hogy a százdi szövetkezetben jól kihasználják a gé­peket, de ennek ellenére, az elkövet­kező években tartsák egyik fontos feladatuknak a fiatalok megnyerését. A faluból sok fiatal jár a távoleső ipari üzemekbe, építkezésekre, és csak a hét utolsó napján térnek visz­­sza. Sok esetben bizony laposabb er­szénnyel, mint a szövetkezetesek. Ezekkel a fiatalemberekkel talán el kellene beszélgetni arról, hogy falu­jukban is megtalálhatnák számításu­kat, hisz 1600—1700 koronát a szö­vetkezetben is megkereshetnének ha­vonta. A vezetőség a hazatérő fiata­loknak kifizethetné a munkaegység teljes értékét és munkaegységenként még egy-két korona pótlékot is ad­hatnának. Ezt ma már a szövetkezet anyagi helyzete megengedi. Azt mondhatjuk, hogy a százdi szö­vetkezet fordulóponthoz ért. Egész­séges fejlődést tapasztalhatunk min­den szakaszon. A falu funkcionáriusai sokat tesznek a lakosság gazdasági és kulturális életének fellendítéséért. Egyre növekszik a vezetők tekintélye, mert a falu fejlesztésében és a szö­vetkezeti gazdálkodásban elért sike­rek visszaadták az ősi rögön verejté­kező lelkes parasztság hitét, bizalmát a közös gazdálkodás iránt. BÁLLÁ JÖZSEF tek hektáronként. Földjeik nem va­lami humuszgazdagok, búzából mégis 28 mázsát gyűjtöttek be minden hek­tárról. Az aránylag magas hektárhozamok után a múlt évi pénzügyi mérlegből még egy dolog ragadta meg figyelme­met. Az egy hektárra eső termelési költség 100 koronával csökkent, ugyanakkor egy dolgozó 5100 koro­nával többet termelt az előző évinél. Ebből látszik, hogy a termelési költ­ségek csökkentek és ezért több jutott a munkaegységekre. Az elismerésre méltó eredmények­hez göröngyös út vezetett ebben a fa­luban is. Hiszen pár évvel ezelőtt a rossz vezetés miatt sokszor még elő­leget sem kaptak a tagok. A munka­egység értéke még 1961-ben is csak 8,50 korona volt. Mivel a tagok a kö­zösben nem találták meg számításu­kat, inkább többet foglalkoztak a háztájival. A szövetkezet fejleszté­sével a vezetőség vajmi keveset tö­rődött. Éveken át többször találkoz­tunk, a szövetkezetesek mindig le­mondóan vélekedtek a közösről és nem bíztak a kibontakozásban. Pedig megvoltak a lehetőségek éppúgy, mint más községben. Azóta sokat változott a helyzet. Bartal Lajos, a szövetkezet elnöke, az elmúlt évi termelési eredményekre támaszkodva joggal állíthatja, hogy az új gazdasági évben 19 koronát is fi­zethetnek egy munkaegységre, de ha a tagság munkakedve fokozódik, en­nél még sokkal többet is. Megvan rá minden lehetőség, mert a vezetőség irányító és szervező munkája szünte­lenül javul. Mindez a szakképzettség fokozásának is köszönhető. A szövet­kezet elnökének szakérettségije van, az agronőmus pedig nemsokára befe­jezi a középiskolát. A helyi nemzeti bizottság elnöke Frenkó elvtárs me­zőgazdasági főiskolán gyarapítja szaktudását. Tehát megvan minden előfeltétel a szakszerű gazdálkodásra. A gazdálkodásnak azonban még van­nak gyenge oldalai is. Az egy tehénre eső évi tejhozam még mindig csak 1789 liter és anyakocánként csak tíz malacot választottak el. Pedig ha azt akarjuk, hogy a tejtermelés és a ma-A szőgyéni szövetkezetesek évzáró gyűlésén egy igen komoly eredmény lepte meg a tagságot. Az előirányzott tervet 12 millió 450 ezer korona he­lyett 14 millió 789 ezer koronára tel­jesítették. Nagy eredmény ez egy 3800 hektáros gazdaságban. Csermák Boris, a szövetkezet elnöke, Grenyo János agronómus, Galo Gusztáv zoo­­technikus és Szlabák József főköny­velő gyakorlott kézzel irányítják a szövetkezetét. A jő eredmények főleg a jobb munkára serkentő prémizálás­­ból erednek. Hisz a kifizetett 6 millió 651 ezer korona mellett több mint ebben az évben ötven előhasi üszőt vásárolunk. Amennyiben mód nyílt volna, feltételeink mellett, kizárólag a kifizetődő termelési ágazatokra sza­kosítottunk volna. Ha figyelembe vesszük a gazdaság jelenlegi helyze­tét, az ötéves terv iránymutatóit, úgy látjuk, hogy annak teljesíthetősége is kétséges. A tehénállomány fokozására jelenleg nincsenek meg a feltételek. Az állattenyésztésben munkaerő­­hiánnyal küzdünk. Nincs elegendő állatgondozó, s a tehenek tejelékeny­­sége is alacsony. A gépi fejést nem igen alkalmazhatjuk s minden 15 te­hénhez egy fejőt kell állítanunk. A jelenlegi tehénistállók férőhely szempontjából nem kielégítők, csu­pán 180 állat fér el bennük, viszont az előirányzott állatok száma 250. — Szerencsésebb választás lett vol­na Inkább a marhahizlalást bővíteni, mert így kevesebb munkaerőre lenne szükségünk. A marhahús előállítása részünkre már a múltban is kifizető­dő volt, s férőhely szempontjából is megfelelnének a jelenlegi istállók. Nem kellene a szövetkezetnek nagy befektetés árán újakat építenie. Az állatok jelenlegi takarmányozása nem kielégítő és jó eredményt külö­nösen a tehénállománynál nem vár­hatnak. Az évelő takarmányokat az árvíz teljesen tönkretette. Ebben az évben a herefélék helyett kilencven hektáron különböző keverék takar­mányt vetnek, hogy némileg helyre­állíthassák a takarmányalapot. Sajnos, a közel száz hektárnyi rét és legelő még ebben az évben is hasznavehetet­len lesz, mert víz alatt van. A sertésállomány növelésénél sem sokkal kedvezőbb a helyzet. Csupán az a pozitív eredmény, hogy az állat­létszám az árvíz következtében sem csökkent. Jelenleg a hizlaldában négy­száz állatot tudtak elhelyezni. Hideg, szeles időben is a kifutókban kell etetni. A szövetkezet sertésállomá­nyának nagy részét a borjúistállóban helyezték el. Már ebben az évben 720 ezer korona befektetéssel építeni akartak egy 1200 férőhelyes hizlaldát. De ez kimaradt a szövetkezet ez évi tervéből, mivel a járási termelési igazgatóság erre az évre csak 300 ezer koronát hagyott jóvá az építkezés megkezdéséhez. Ilyen feltételek mellett ez évben nincs rá lehetőség, hogy a gazdaság sike­resen megbirkózzon a szakosítással. A járási termelési igazgatóságnak a tervek összeállításánál figyelembe kellene vennie a jelenlegi körülmé­nyeket. Legelső sorban is feltételeket kellene teremtenie ahhoz, hogy a ter­vet ne csak papírra fektessék, hanem a valóságban is teljesítve legyen. —z— és 280 juh alkotta a szövetkezet ál­latállományát. Az árvíz ideje alatt elszállított állatok azonban leromlot­tak, s a szarvasmarha-állománynak a nagy zűrzavarban majdnem a fele el­veszett. Bár az állami biztosító a kárt megtérítette, mégis ily rövid időn belül saját erőből nehéz lesz az állo­mányt felújítani. Hogyan látja a szövetkezet zoo­­technikusa a feladatok megvalósítá­sát? — A szakosítás terén nagy gondok várnak ránk. Az elkövetkezendő öt évben a tejtermelésre, a hízómarha nevelésre, valamint a sertéstenyész­tésre térünk át. A tejtermelésben 1970-ig el szeretnénk érni a 3000 lite­res tehenenként! fejésátlagot. Ameny­­nyiben az árvíz következtében az állatállományt nagy veszteség érte, s a beteg állatokat eladtuk, ebben az esztendőben nagy erőfeszítésre lesz szükség, hogy helyrehozhassuk a visszaesést. A tehenek egy részét sa­ját nevelésű üszőkből pótoljuk és már AZ ÄRVlZ OKOZTA KAROK helyre­hozásánál nagy feladatokkal kellett megküzdenie a nagykeszi szövetkezet­nek. Míg a környező falvakban részben már hozzáláttak a termelés felújítá­sához, addig Nagykeszin mindaddig várni kellett, amíg a szomszédos fal­vak határából idehúzódott víztömeget átszivattyúzták a Dunába. A szorgos munka, a jó szervezés gyümölcsöző volt. Hatszáz hektárnyi szántó terü­leten kétszer végeztek mélyszántást. A talajerő helyreállítása céljából 478 mázsa nitrogént, 510 mázsa foszfort, 633 mázsa káliumot tartalmazó mű­trágyát és 3100 tonna szervestrágyát juttattak a talajba. Az adott helyzetből kiindulva most olyan vetésforgót kell létesíteniük, amely számol a többéves takarmányok vetésterületének felújításával, az ál­lattenyésztés fejlődésének legfonto­sabb előfeltételével. Az elmúlt év elején 425 szarvas­marha, ebből 179 tehén, 1021 sertés ember kiskorától fogva szarvasmar­hákat gondozott. Sokéves tapasztala­tát most igyekszik gyümölcsöztetni. A gondjaira bízott dán-vörös tehenek gazdasági méretben a legtöbb tejet adják. Az előirányzott terv szerint tehenenként naponta 8 liter tejet kellett volna fejni, de a hattagú fejő­csoport ezt lényegesen túlteljesítette. Főleg Bilcsík elvtárs, aki egymaga 54 700 liter tejet fejt a múlt évben. Idén a párt XIII. kongresszusának tiszteletére még jobban dolgozik. Szakszerű etetéssel és helyes fejési technikával a napi tehenenkénti tej­hozam 16 literre emelkedett. A jő munkáért Bilcsík elvtárs meg­kapta a kiváló munkáért járó kitün­tetést. Törődik fejőkollégáival is. A tejtermelés az egész csoportban elég magas. A párt XIII. kongresszu­sának tiszteletére vállalták, hogy ter­ven felül 30 ezer liter tejet adnak el. Hogy a vállalás nem maradt papíron, azt abból is látni, hogy januárban már 10 ezer literrel többet adtak el a tervezettnél. Amint látjuk, ezen a kis gazdasági részlegen a többtermelésért harcoló, lelkes emberek élnek. 1, Krátky A13. évzáró közgyűlésről

Next

/
Thumbnails
Contents