Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-12 / 10. szám
Mezőgazdaságunk fejlesztésének kulcsfontosságú kérdései (Folytatás az 1. oldalról) milyen nehezen érvényesül valamilyen újfajta eljárás. Ezen a helyzeten változtatnunk kell és minél előbb sikerül ez nekünk, annál jobb mezőgazdaságunknak. Elképzelésünk szerint a termelési igazgatóságok dolgozóinak munkája kell hogy igazi segítséget nyújtson a mezőgazdasági üzemeknek. Nézetünk szerint minden termelési igazgatóságnak több évre szilárdan kidolgozott gazdasági-termelési tervvel kell rendelkeznie. Ebből indulnak ki az egyes szövetkezetek és állami gazdaságok terveinek felbontása során. Az ilyen tervek kidolgozásában segítséget nyújthatnának a központi és kerületi szervek szakemberei, akik megszakítás nélkül mintegy három hónapon keresztül dolgoznának a termelési igazgatóságokon. Ezt követően a legtapasztaltabb agronómusok, zootechnikusok, közgazdászok segítséget nyújtanának a mezőgazdasági üzemek ötéves terveinek és a megvalósulásukra szolgáló intézkedéseknek kidolgozásában. Az így kidolgozott tervet megtárgyalja és jóváhagyja a járási nemzeti bizottság. Abból indulunk ki, hogy a járási nemzeti bizottság így alapvető módon érvényesítheti befolyását járási viszonylatban a mezőgazdaság irányításában, és ugyanakkor, mint állami szerv, részben felelőséget vállal a társadalmi szükségletek kielégítéséért. E feladatkör betöltése érdekében új feltételeket alakítunk ki, azokkal az intézkedésekkel, amelyeknek célja a nemzeti bizottságok szerepének, felelősségének növelése. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére fordított pénzügyi és anyagi eszközökön azonban az éremnek csak az egyik oldalát látjuk. Nem kevésbé fontos a másik oldal — az emberek, akik elgondolásaikat életbe léptetik és hasznosítják a létrehozott feltételeket. Mezőgazdaságunkban egyrészt a termelés mindenfokú Irányításában résztvevő dolgozók szakképzettségének s felelősségének problémája áll fenn, másrészt általában a mezőgazdasági munkaerők problémája is. Falvaink szocialista átszervezésének folyamatában kétségkívül számos új vezető dolgozót és EFSZ-funkcionáriust nyertünk, akik értékes tapasztalatokat szereztek, lépést akarnak tartani a fejlődéssel, sokat tanultak és szakképzettségüket is növelték. Mezőgazdaságunkban ezenkívül számos főiskolai és középiskolai végzettségű fiatal is munkát vállal. Csupán 1960 óta 5000 főiskolás és mintegy 40 000 középiskolás dolgozik mezőgazdasági üzemeinkben. Ennek ellenére az a véleményünk, hogy még sok funkcionárius nem érte el a szükséges színvonalat s erre vezethetők vissza a mezőgazdaságunkban előforduló fogyatékosságok is. Most, az irányítás tökéletesített rendszerével kapcsolatban még inkább előtérbe lép ez a probléma. Az irányító szervekben, különösen pedig a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságokon, de minden mezőgazdasági üzem élén s a termelés minden szakaszán is olyan elvtársaknak kell dolgozniuk, akik megtudnak birkózni a mind nagyobb feladatokkal. Rendkívül fontos szerepet töltöttek be a legutóbbi években az anyagi érdekeltséggel kapcsolatban fokozatom san végrehajtott intézkedések, amelyeknek alátámasztására társadalmunk jelentős eszközöket fordított. Minden bizonnyal helyénvaló, ha megemlítem, hogy különböző árrendezésekkel, prémiumokkal, állami segélyekkel, társadalombiztosításra fordított eszközökkel s az állami szektorban eszközölt különböző módosításokkal 1965-ben 937 millió koronával többet fordítottunk mezőgazdaságunkra, mint 1963-ban és 1964-ben. Egyéb problémák rendezése után ez az összeg további 800 millió koronával nőtt. Ez idén is arra számítunk, hogy az állami költségvetés pénzforrásaiból további összegeket fordítunk az anyagi érdekeltség, különösen a tej s a hús termelésének növelésére. A tej literenkénti nyári felvásárlási ára előreláthatólag 2,20 korona s a téli hónapokban 2,50 korona lesz. A hegyvidéken és a burgonyatermesztő körzetekben ezen kívül nagyobb prémiumokat juttatunk a piacra adott tej nagyobb mennyiségét biztosító termelés eredményességéért. A jobb minőségű boriak árát pedig 100 százalékkal emeljük. Az állam évente terven felül átlag 380 millió koronát fordít ezekre a célokra. Jóllehet arra számítunk, hogy a mezőgazdasági üzemek az eddig számukra ingvenesen nyújtott szolgáltatások közül néhányért ezentúl teljesen vagy részben maguk viselik a költségeket, az említett intézkedések nem az egyedüliek azok sorában, amelyeket pártunk Központi Bizottsága legújabban foganatosít az anyagi érdekeltség növelése érdekében, így például néhány hónappal ezelőtt jóváhagytuk a szemes termények, elsősorban a búza s az árpa felvásárlási árának emelését. Az e célra előirányzott összeg évente kereken 110 millió korona, az egységes földművesszövetkezetek s az egyénileg gazdálkodó földművesek tehát évente ennyivel többet kapnak a társadalom pénzforrásaiból. Ha azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági munkaerők szempontjából megjavuljon a helyzet, úgy ezt a kérdést nem hozhatjuk csupán a dolgozók kereseti lehetőségeivel összefüggésbe. Gyökeres fordulat elérése a probléma következetes és komplett megoldásától, illetve a falun dolgozók számára szükséges lakásépítkezéstől, a társadalombiztosítástól valamint a munka, a kulturális feltételek kedvezőbbé tételétől függ. A negyedik ötéves tervre tett javaslatok szerint 1970-ig legalább 70 ezer lakásnak kell épülnie a mezőgazdasági dolgozók számára. Ez elvtársak, valóban nagy feladat. Ha a falvakon néhány régebbi épületet tataroznának, rendbehoznának, úgy összesen 90—100 ezer lakásegységet nyerhetnénk, ami már jelentősen hozzájárulhatna a mezőgazdasági dolgozók lakásproblémáinak megoldásához. A megoldás azonban attól függ, hogy ezt a járási irányítószervek, építő vállalatok és mezőgazdasági üzemek felelősségteljesen értelmezzék, s a rendelkezésükre bocsájtott eszközöket maradéktalanul felhasználva fel is építsék. Feltétlenül szükséges azonban az is, hogy a falvakon gyorsabban épüljenek kultúrházak, szociális célú épületek és szolgáltatási üzemek. A társadalom és nyugdíjbiztosítást illetően arra számítunk, hogy e téren fokozatosan megszűnnek a szövetkezeti dolgozók és a többi dolgozók közti különbségek. Rendkívül fontos a munkaerőkkel kapcsolatos sürgős megoldásra váró kérdés, az idénymunka problémája. A mezőgazdaságban munkát vállaló fiatalok egész évi foglalkoztatásra tartanak igényt. Gyakran előfordul azonban, hogy a téli hónapokban keveset keresnek, főleg ez okozza, hogy máshol keresnek munkát. Furcsa az a helyzet is, hogy míg népgazdaságunkban általában munkaerőhiány van, a mezőgazdaság szakaszán a növénytermesztés szünetelése idején mintegy 250 ezer dolgozó — többnyire nő — nem végezhet termelőmunkát. Jirí Burian mérnök földművelésügyi miniszter beszámolójából PARTUNK XII. KONGRESSZUSÁNAK mezőgazdaságunk irányában tanúsított figyelme visszatükröződik a termelés-szervezés különböző szakaszain. A nagy jelentőségű intézkedések egész sorát váltottuk valóra az árpolitika terén. Ilyen volt a tej, a marhahús, a gyapjú fölvásárlási árának rendezése. Bevezettük a piacon értékesített tej és más mezőgazdasági termékek premizálását. Lehetővé tettük mezőgazdasági üzemeink jövedelmének 1400 millió koronával történő növekedését. A személyi fogyasztási alap szövetkezeteinkben az 1961-es évhez viszonyítva 1964-ben (hektáronkénti 20.3 százalékkal növekedett. Állami gazdaságainkban a gépesítőknek és más dolgozóknak évente 210 milliói koronát fizettünk ki prémium fejében. Szövetkezeteinkben gyermekpótlékra 348 millió koronát fizettünk évente, ugyanolyan feltételek mellett, mint az iparban. A legutóbbi három esztendőben különböző mezőgazdasági épületeket 9,5 milliárd korona beruházással építettünk. Ipari trágya fogyasztásunk tiszta tápanyagban az 1962-es évtől a múlt esztendő végéig 38 kg-mal növekedett, s hektáronként elérte a 120 kg-ot. Ugyanakkor a gyomirtószerek fogyasztása csaknem kétszeresére emelkedett. A TERMELÉS NÖVEKEDÉSE A legutóbbi három esztendőben 7,1 százalékkal növekedett a teljes mezőgazdasági termelési érték, s a rendelkezésünkre álló adatok szerint hektáronként 6184 koronát tett ki, a piaci termelés 13,7 százalékkal növekedett. A teljes mezőgazdasági termelési érték és a piaci termelés kedvezően hatott a szövetkezetek jövedelmére. Ezen a téren 1965-ben 1962-höz viszonyítva, hektáronként (mezőgazdasági terület) 31 százalékos emelkedést értünk el. Persze, bizonyos hiányosságokat a mai napig nem sikerült teljes mértékben eltávolítani. Továbbra is gondot okoz a munkaerő-kérdés. Ez a mezőgazdaságban foglalkoztatott dolgozók mennyiségére és a férfi munkaerők életkorára vonatkozik. Ezen a helyzeten változtatni kell. Azok a termelőeszközök, amelyeket mezőgazdasági üzemeink a munkaerő pótlására vásároltak, főleg minőségüknél fogva nem felelnek meg. Egyes mezőgazdasági üzemek nem távolítják el időben a kedvezőtlen termelési eredményeket okozó akadályokat. Való tény, hogy a termelési igazgatóságoknak következetesebben kellene eijárniuk a gyenge eredménnyel gazdálkodó mezőgazdasági üzemek konszolidálásánál. A termelési folyamatban, különösen a szervezésnél érvényesíteni kell azokat az ésszerű tényezőket, amelyek lehetővé teszik a forgóeszközök eredményezőbb kihasználását, s itt főleg a trágyaszerek, a takarmányfélék, a gépi eszközök jobb kihasználásáról van szó. Mindezek hatással vannak az üzemek anyagi költségeire, amelyek átlagban 46 százalékot vesznek igénybe. Az áldatlan állapotot az elégtelen irányító-szervező tevékenység kényszerítette ki. Az ok a vezető káderek elégtelen szakképesítésében, az eddigi mechanizációs folyamatok gyönge minőségében és nem utolsósorban egyes gépi eszközök idő előtti tönkremenésében keresendő. Aránytalanul magas a mezőgazdaságban fölhasznált rezsi költség, amely a nem termelő folyamat következtében keletkezik, s hasonlóan nagy kárral jár a termelésben előforduló veszteség is. A mezőgazdasági termelés iparosítását tervszerű folyamatnak kell tekintenünk, amelynek ütemétől függ az anyagi-műszaki bázis szükségszerű növekedése. Pártunk tézisei főleg az alanti alapvető kérdésekre vonatkoznak: A a növénytermesztés fejlesztésére, mint az összüzemi termelés hatékonyságának alapvető feltételére, A a munkaerő-kérdés megoldására, • az anyagi-műszaki alap és a szolgáltatások gyorsabb fejlesztésére, # a mezőgazdaság tervszerű tökéletesített rendszerének bevezetésére. A NÖVÉNYTERMESZTÉS FEJLESZTÉSE Pártunk XII. kongresszusa elsőrendű feladatként jelölte meg a növénytermesztés strukturális fejlődésének irányvonalát azzal a céllal, hogy a földterület hektárjáról a lehető legjobb eredményt érjük el, a munkatermelékenység arányos növekedése, egyben a lehető legalacsonyabb önköltség-ráfordítás mellett. Körülményeink közt rendkívüli jelentőséget tulajdonítunk talajaink gazdaságos és a célnak megfelelő kihasználására. Meg kell akadályoznunk a földalap eltékozlását, s keresnünk kell a módot, a még kihasználatlanul heverő földterületek termővé tételére. Ezzel kapcsolatosan szükséges megjegyezni, hogy az illetékes szervek a jövőben csak olyan rendkívüli esetekben engedélyezzék egyes mezőgazdasági földterületek átminősítését, amikor a talajok már egyáltalában nem használhatók mezőgazdasági termelésre. El kell érnünk, hogy törvényeink-adta jogok alapján megvédjük a mezőgazdasági talajt, törvénysértések esetén eljárást indítsunk a felelőtlen egyének ellen. Állandó feladatnak kell tekintenünk a szakszerű agrotechnikát, s a földalap maximális kihasználását, a talajstruktúra javítását és a tápanyagvisszapótlást. A XII. kongresszus utáni időszakban növeltük a gabonaneműek részarányát és összetételét, kiszélesítettük a búza vetésterületét az előző (1962) 13,1-ről (1965) 16,1 százalékra a rozs rovására. Ki .kell használnunk továbbá a cukorrépa és a burgonya magas termőképességét, amelyek közélelmezési szempontból, de az állattenyésztés takarmányszükségletének szempontjából is nagyon fontosak. Szükséges, hogy a burgonya vetésterületét 500 ezer hektárra, a cukorrépáét pedig 240 ezer hektárra növeljük. Növénytermesztésünkben legfontosabb tényező a hektárhozam állandó emelése. Az eddigitől jobban ki kell használnunk a földalapot és termőerejének fokozására a helyi adottságokat. A legeredményezőbb növények termesztésénél szakosítanunk kell. A lehető legkedvezőbben rendezzük a fajták összetételét. Javítsuk az agrotechnikát, de ezzel egyidőben a tápanyagellátást is. Intézkedjünk a termelési ciklus alatt előforduló, valamint a raktározási veszteségek megszüntetésére. Érvényesítsük S célnak megfelelő anyagi érdekeltséget a termelés hatékonyságának növelésére. Szüntelenül gondoskodjunk terményeink emészthető fehérje-tartalmának kedvező összetétele növeléséről, állatállományunk szakszerű takarmányozása szempontjából. ÁLLATTENYÉSZTÉSÜNK FEJLESZTÉSE A XII. pártkongresszus óta lényeges sikereket értünk el állattenyésztésünkben. 1962 óta a tejhozam tehenenként 231 literrel növekedett, a sertések súlygyarapodása 17,1 %-kal fokozódott, a malacok száma pedig kocánként 10,5 darabról 13,1 db-ra emelkedett. Az 1962. évi átlagos tojáshozam 107 darabról 1965-ig 141-re gyarapodott. Az állattenyésztési termelés döntő ágazata továbbra is a szarvasmarhanevelés marad. Mindenekelőtt a tejtermelés lényeges fokozását tartjuk a legfontosabb feladatnak: 1970-ig tehenenként évi 2500 literes átlagot kell elérnünk. A marhahús-termelés hatékonyságának érdekében a növendékmarha gyorshizlalása keretében szükséges lesz felhasználni ásványi eredetű ásványi nitrogéntartalmú anyagokat és a melaszt. Á malachízlalás terén mindenekelőtt tartsuk szem előtt, hogy csökkentettünk kell termelési egységenként a jelenleg aránytalanul magas takarmányszükségletet. A baromfi nevelése és hizlalása terén a legjobb előfeltételek kínálkoznak az ipari formák érvényesítésére. A hatékony nagyüzemi baromfifarmok tehát a baromfihús és tojás fokozottabb termelésének alapvető bázisait képezik majd. Az állattenyésztés további fejlesztése nem biztosítható elegendő jóminőségű takarmány nélkül. Ezért mindent el kell követnünk, hogy kellő mennyiségű, mindenekelőtt saját termelésű takarmányt szerezzünk. Mezőgazdasági üzemeink hatékonyabban gazdálkodjanak nemcsak saját termelésű és vásárolt takarmánymennyiségükkel, hanem használják fel a nagyüzemek és az élelmiszeripar üzemeinek hulladéktakarmányait is. A MUNKAERŐKÉRDÉS A mezőgazdaságban dolgozó munkaerők helyzetének elemzése arra utal, hogy a legközelebbi évek folyamán csaknem 200 000 dolgozó megy nyugdíjba, mindenekelőtt a növénytermesztésből. Ez a hiány teljes mértékben fiatalokkal nem lesz pótolható. Ezért egyik legfontosabb intézkedésnek tartjuk a gépesítés, kemizálás és a szakosítások gyors bevezetését. Egyszersmind feltétlenül szükséges minél nagyobb számú fiatalt megnyernünk a mezőgazdaságnak, de felnőtt, falun lakó dolgozókat is, akik eddig más ágazatokban tevékenykednek. A XIII. kongresszus tézisei kiemelik, milyen nagy szerepet játszik a munkaerőkérdésben a lakásépítés is. Megfelelő lakások felajánlása naqyon gyakran szolgál döntő tényezőként arra nézve, hogy munkaerőket szerezzünk és őket meg is tartsuk. Meggyőződésem, hogy fiatalságunk alaposan kiveszi majd részét a mezőgazdasági fejlesztés feladatainak teljesítéséből. Ugyanakkor azonban meg szeretném kérni a mezőgazdasági vezető funkcionáriusokat és az idősebb dolgozókat: igyekezzenek kialakítani a fiatalokkal szembeni jó viszonyt és legyenek megértéssel kívánsága iránt. KÉMIZÁLÁS A mezőgazdasági termelés fejlesztésének feladatai megkövetelik, hogy a kémizálás erőteljesebb fejlesztése folyamán minőségi szempontokról sem szabad majd megfeledkeznünk. Bizonyos nehézségek ellenére, mezőgazdaságunk további mútrágyaszállításokkal számolhat. Ebben az ötéves tervben már valamennyi kombinált műtrágyafélét polietilén-zsákokban szállítják. A MEZŐGAZDASÁG IRÁNYÍTÁSÁNAK ÜJ ELEMEI A mezőgazdaság távlati terve, amelyet az ötéves és az egyéves tervekben konkretizálunk majd, az adott időszakban meghatározó jellegűek lesznek a realizációt illetően. Az évi termelési tervek kidolgozását elsősorban a mezőgazdasági üzemekben, a termelési eszközöket gyártó üzemekben és végül a szolgáltatásokat nyújtó szervezetekben kell elvégezni. Majd a kormány által jóváhagyott terv kötelezővé válik a mezőgazdasági irányító szervek összes fokozatán. A mezőgazdasági üzemek felelőssége a terv teljesítésével kapcsolatban elsősorban a hivatalos megállapodások, szerződések betartását érinti. Nem szabad előfordulnia, hogy az üzemek olyan terveket állítsanak fel, amelyek optimális termelési kapacitásuk figyelembe vétele mellett sem teljesíthetők. Le kell számolni azzal a gyakorlattal Is, amikor 5 mezőgazdasági üzemek olyan mennyiségű termény leszállítására kötnek szerződést, amelyet nem képesek biztosítani. ÁRAK, JUTALMAZÁS, ADÁS-VÉTELI KAPCSOLATOK A javaslat érvényesítése folytán, az ökonómiai tényezők intenzívebb kihasználásával az árak szerepe is megnövekszik. Feltételezzük, hogy a felvásárlási árak, amelyek aránylag szilárdak lesznek, a prémiumok és a különböző jutalmak segítségével aktívan hozzájárulnak majd a termelési feltételek optimális kihasználásához. A kiindulópontot elsősorban az egységes felvásárlási árak alkotják majd, amelyek stabilizálják a mezőgazdasági üzemek anyagi érdekeltségét. További, kisegítő eszközként a különböző differenciális jutalmakat használjuk majd fel, amely minden 100 korona értékű piaci árutermelésért jár természetesen az olyan üzemeknek, amelyek relatíve kedvezőtlenebb körülmények közt gazdálkodnak. Hogy az aránylag stabil felvásárlási árak mellett is rugalmasan reagálhassunk bizonyos időszakokban jelentkező követelmények, kereslet kielégítésére különböző prémiumokat határozunk meg, természetesen a felvásárlási áron kívül. A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEK KÉPVISELŐINEK TANÁCSA Az egységes földművesszövetkezetek, állami gazdaságok és egyéb mezőgazdasági üzemek irányítói a járásokban továbbra is a mezőgazdasági termelési igazgatóságok maradnak, amelyek a társadalommal szemben anyagilag is felelősek lesznek a járási termelési terv optimális teljes!-1 téséért és a termelési kapacitások lehető leghatékonyabb kihasználásáért a járásban. Figyelmüket főként a technikai fejlődésre, a kínálat és a kereslet kérdéseire, a szolgáltatások szervezésére, a szakosításra és a szakemberek nevelésére kell összpontosítaniuk. A mezőgazdasági üzemek dolgozóinak közvetlen bekapcsolása érdekében a járás mezőgazdasági termelése irányításába olyan javaslatot terjesztünk elő, hogy a mezőgazdasági termelési igazgatóságok mellett szervezzék meg a mezőgazdasági üzemek képviselőinek tanácsát, amelyet bizonyos jogkörrel és felelősséggel kell felruházni. Ügy vélem, hogy e tanácsnak tárgyalnia kellene a különböző tartalékok felhasználásával, illetve biztosításával stb. kapcsolatos problémákról, továbbá az‘új üzemek létesítéséről s el kellene-bírálniuk a mezőgazdasági termelés távlati tervét, a szakosítás menetét s a különböző szubvenciók juttatását az üzemeknek. Körültekintően megfontoltuk a mezőgazdaság irányítását kerületi szín-» ten. Az előzetes javaslat szerint a kerületeken bizonyos kisebb csoportok működnek majd, amelyeken keresztül a földművelésügyi minisztérium a következő feladatokat teljesítené: — szervezné és összehangolná az ötéves és az egy éves tervek kidolgozásával kapcsolatos munkát és biztosítaná a kerületi nemzeti bizottságok szoros együttműködését s ezáltal természetesen a kerület egész gazdasági tervének koordinálását, — feldolgozná az egyes termelési körzetek specializációjával, a termelés összpontosításával kapcsolatos javaslatokat figyelembe véve a termelési feltételek leghatékonyabb kihasználását, — figyelemmel kísérné az ökonómiai tényezők hatását, — szorosan együttműködne a kerületi nemzeti bizottságokkal a mezőgazdasági termelés fejlesztése terén. Tehát a kerületeken működő csoportok, illetve irányító szervezetek tulajdonképpen a minisztérium szervei lennének. AZ ÜZEMEK FELETTI IRÁNYÍTÁS A nemzeti bizottságok elsősorban az össztársadalmi érdekek biztosítását kísérik figyelemmel a mezőgazdasággal kapcsolatban. így a gazdálkodást a földalappal, az állategészségügyi gondoskodást, a munkabiztonsági intézkedéseket, a szövetkezeti tagság szociális helyzetét, a lakásépítkezést stb. Néhány vezető dolgozó tevékenységével mindeddig nem lehetünk elégedettek. Ezért hangsúlyozom, hogy a tökéletesített irányítási rendszer nem csupán a jogkörüket, hanem felelősségüket is növeli. Természetesen úgy, mint népgazdaságunk többi ágazatában, a mezőgazdaságban sem hoz ez a módosított irányítási rendszer azonnal érezhető eredményeket. Elsősorban szükséges az, hogy teljes mértékben alkalmazzuk. Mindenekelőtt meg kell teremteni az előfeltételeket, hogy az anyági befektetéseket, amelyeket mezőgazdaságunknak nyújtunk a lehető leghatékonyabban használi"k ki. 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. március 12.
