Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-12 / 10. szám

A szocialista mezőgazdaságérti Bratislava, 1966. március 12. Ára 1,— Kcs XVII. évfolyam, 10. szám. TANÁCSKOZTAK A FÖLDMÜVESSZÖ VETKEZETEK ÉS ÁLLAMI GAZDASAGOK DQLGQZOl Mezőgazdaságunk fejlesztésének kulcsfontosságú kérdései A prágai Július Fucík park kongresszusi palotájában nyílt meg szerdán reggel a földműves­szövetkezetek és az állami gazdaságok országos konferenciája, amely az új tökéletesített irá­nyítási rendszer alapelveiről tárgyalt. Több mint ezer delegátus hallgatta meg A. Novotny* köztársaságunk elnökének felszólalását, valamint Jíri Burián mérnök földművelésügyi miniszter beszámolóját. ElvtársakI A mai konferencia Kommunista Pártunk Központi Bizottságának ha­tározatából ült össze, s az a külde­tése, hogy megvitassa a mezőgaz­dasági termelés tervszerű irányításá­ra és annak tökéletesítésére vonat­kozó javaslatokat, továbbá mezőgaz­daságunk fejlesztésének fő irányait és feladatait, mert ezek fontos he­lyet foglalnak el a párt gazdasági politikájának és szocialista társadal­munk további fejlődésének program­jában, amelyet Csehszlovákia Kom­munista Pártja XIII. kongresszusa hagy jóvá. A szocialista társadalom további fejlődése az irányító tevékenység, a termelőbázis szervezetének, az állami szervek és az egész társadalmi élet elrendezésének rendszere tökéletesí­téséhez kapcsolódik. A CSKP már 1960-ban rálépett erre az útra, amikor jóváhagytuk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság új alkotmányát. Az ez­­irányú fő feladatokat a XII. kongresz­­szus határozta meg, s e változások be­tetőzésével a CSKP XIII. kongresz­­szusa foglalkozik majd. E folyamat fő eredményének a nép­gazdaságfejlesztés tervszerű irányítá­sa és új szervezete tökéletesített rend­szerét kell tartanunk. A párt termé­szetesen mindjárt, kezdettől fogva sokkal szélesebben értelmezte ezt, s nem csupán az irányító tevékenység tökéletesítését látta benne a gazdaság egyes szakaszain. A demokratikus cenralizmus s a szocialista demokrá­cia elvei további elmélyítésének folya­matáról van szó, amelyek a szocia­lista társadalom alapját képezik, s ezeknek az elveknek a szocialista tár­sadalom fejlődése és élete egész terü­letén való érvényesítéséről. Mindezeket a változásokat végérvé­nyesen majd a XIII. kongresszus hagy­ja jóvá. Ezzel kialakul országunkban az irányítás és szervezés fő rendszere, amelynek jelentős segítséget kell nyúj­tania a gazdaság és szocialista társa­dalmunk egész életének fejlesztésé­ben. Társadalmunk továbbfejlesztésé­ről és ebben a viszonylatban ipari ter­melésünkről szólva, a legkomolyabban ki kell emelnünk a mezőgazdasági termelés minél gyorsabb és tartós fel­lendítésének kulcsfontossági szerepét. Már a XII. kongresszuson megmond­tuk, hogy társadalmunk alapvető fel­adata az ipar fejlesztése mellett a mezőgazdaság fellendítése. Enélkül nem haladhatunk előre, társadalmunk megfelelő mértékben nem elégítheti ki a növekvő szükségleteket. Felmérve a CSKP XII. kongresszusa óta eltelt időszakot, azt mondhatjuk, hogy a mezőgazdasági üzemek kétség­telenül elértek bizonyos jó eredmé­nyeket Az anyagi érdekeltség elmé­lyítése hozzájárult az állattenyésztési termelés gyarapításához. Megnőtt fő­leg a hús, a tej és a tojás piaci ter­melése. Egyes években gabonafélék­ből, burgonyából, takarmányokból és más terményekből is növekvő hoza­mokat értünk el. A fejlődés azonban nem volt folyamatos, egyes esztendők között jelentős különbségek tapasztal­hatóak és a mezőgazdasági termelési tervet nem teljesítettük minden esz­tendőben. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezért állítja ilyen hangsúlyozottan elő­térbe a mezőgazdaság intenzív fejlő­dését. Ezen nemcsak az egész mező­­gazdasági termelés lényeges fellendi­tojásból 21,3 százalékkal többet vá­sárolunk fel. Az általam említett feladatok két­ségtelenül jelentősek. Ennek ellenére, Elvtársak, nem mondhatjuk azt, hogy teljes egészében megfelelnek az 1970- ben feltételezett szükségleteknek, fő­leg a növekvő élelmiszerszükséglet­nek. Ugyanakkor azonban e felada­tok teljesítése jelentősen hozzájárul a negyedik ötéves tervben a dolgo­zók életszínvonalának feltételezett nö­vekedéséhez, mivel az élelmiszerfa­gyasztás az általános személyi fo­gyasztás fontos részét képezi. Véget kell vetnünk a termőföld bár­miféle nem gazdaságos felhasználásá­nak. Számos határozat száll szembe a mezőgazdaságunk és a szántóföld aránytalan méretű csökkentésével és akciók folytak e földterület gyarapí­tására. Nagy nehézségekkel, a párt­­szervek erős nyomására három év alatt sikerült termékennyé tenni 114 000 hektárnyi, azelőtt egyáltalá­ban nem, vagy csak csekély mérték­ben kihasznált földet. A másik oldalon viszont az utóbbi Időben évente átlag 33 000 hektárnyi mezőgazdasági és 11 000 hektár szán­tóföldet veszítünk el. Évente így mint­egy 300 000 mázsa gabonát veszítünk. jelenleg hozzávetőleg egymillió hek­tár rétünk és 735 000 legelőnk van. Ogy vélem, hogy a rétek és legelők egy részéből szántóföldet kell csinál­nunk és a fennmaradó területen nö­velnünk kell a hozamot. Kéz a kézben a mezőgazdasági termelés fellendítését elősegítő anyagi feltételek kialakításával sor kerül a mezőgazdaság tervszerű irá­nyításának és megszervezésének töké­letesítésére is. Elsősorban hangsúlyoznom kell, hogy a tökéletesített rendszer beve­zetése semmiképpen sem csökkentheti az állami terv szerepét. A helyi, a csoport vagy az egyéni érdek nem kerekedhet a társadalmi érdek fölé. Tudatában vagyunk annak, hogy a mezőgazdaságban a jövőben érvény­re jutó gazdasági tényezők kiválthat­nak olyan irányzatokat, amelyeket most nemcsak jelentős jogkörrel ru­házunk fel, hanem nagy felelősséggel is. A mezőgazdasági termelési igazga­tóságok bebizonyitották életképessé­güket, de őszintén szólva, tevékenysé­gük jelenlegi formái mellett nem tel­jesíthetnék a következő esztendők fel­adatait. Elsősorban számolnunk kell a járási mezőgazdasági termelési igaz­gatóságok káder, megerősítésével. De úgy, hogy ugyanakkor csökkenthet­­nénk alkalmazottai számát. Központi­lag nem fogjuk megszabni, hogy hány dolgozójuk legyen és milyen belső szervezettséget válasszanak. Ez az egyes járások feltételeihez fog iga­zodni. Már többször beszéltünk róla, ho­gyan képzeljük el ezeknek az Igazga­tóságoknak a munkáját. Célkitűzésünk az, hogy felszámoljuk a felesleges hivataloskodást, a meddő gyűlésezést. Ennek feltétele természetesen az, hogy a mezőgazdasági termelési igaz­gatóságok fölé rendelt szervek ne hal­mozzák el őket körlevelekkel, utasí­tásokkal és javaslatokkal, feleslegesen ne kívánjanak tőlük kimutatásokat és jelentéseket. Értsék meg már végre, hogy a papír segítségével nem termel­hetünk sem kenyeret, sem húst, ez csak a földeken és az Istállóban vég­zett munka eredménye lehet. Ezért a termelés szervezőinek helye ott van, ahol a termelés folyik. A munka ed­digi formái azonban mély gyökereket vertek, néha szinte meglepő, milyen görcsösen ragaszkodnak hozzájuk és — (Folytatás a 2. oldalon) ' Tavaszi határjárás a lévai járásban Jamárik Pavel a Lévai Járási Mező­­gazdasági Termelési Igazgatóság ve­zetője felhős arccal épp egy kimuta­tást böngészget. Bosszúsan fakad ki. — Amióta funkcionárius vagyok, még nem álltunk ilyen rosszul alkat­rész dolgában. Bukoven Pál főagronómus szintén elégedetlenkedve jegyzi meg. — A lánctalpas traktorok 27 száza­léka üzemképtelen. Pedig az előző években a legmagasabb üzemképtelen, ség mindössze 15 százalék volt. Bi­zony, a gépjavítás lemaradása nagy gondot okoz a termelési igazgatóság­nak és a mezőgazdasági üzemeknek is. Ezek után nehéz körülmények kö­zött oldhatjuk meg a problémákat. A nyárias tavasz tehát jó, gyors munkára serkent, viszont a gépek je­lentős része tétlenségre van ítélve. Pedig sok a tennivaló, — mert mint az Ipoly mentén — itt is vannak olyan területek, amelyeket a víz miatt ősz­szel nem lehetett felszántani. Báti elvtárstól, a Szakállasi Helyi Nemzeti Bizottság elnökétől például megtud­tuk, hogy 729 hektár rét és szántó­föld van még víz alatt, ami az össz­terület több mint felét teszi ki. Há­romszáztizenhárom hektár a műit évben sem termett és most is majd csap április végefelé, vagy május elején szánthatják meg, ha az idő kedvez. Jamárik elvtárs is látja ezt a problémát, és úgy tervezik, hogy Ipolyszakállasra az ütőképes gép­parkkal rendelkező szövetkezetekből 12 lánctalpas traktort adnak kisegí­tésképpen. A problémák megvitatása után, meggyőződtünk arról, hogy a gépjaví­tás lemaradása ellenére is minden órát kihasználva, szorgalmasan dolgoznak a lévai járás földművesei. Szabó József, a felsőtúri szövetke­zet mechanizátora is kedvezően nyi­latkozott. — Igaz, nálunk is betegek a trak­torok, de azért vetjük a borsót és az árpát is. Teljes ütemben halad a ga­bonák fejtrágyázása. Nem fog ki raj­tunk a tavasz. Az egyre erősödő napsütésben Ja­márik elvtárssal és Juraj Hvizd mér­nökkel a járási pártbizottság mező­­gazdasági titkárával határszemlére indultunk. Léva környékén még kissé néptelen a határ, de lejjebb már traktor traktor hátán, vetőgép vető­gép hátán nyüzsög a parcellákon. Szinte nyoma sem látszik annak, hogy a gépjavítás döcög a járásban. Nagy­­sallón például valóságos offenzívá folyik. Egyszerre nyolc traktor vet, összesen pedig több mint húsz végez különféle munkákat. Balogh Gyula mérnök mechanizátor a legnagyobb meglepetésünkre elárulja, hogy mind az öt lánctalpas traktoruk üzemképes és a 41 kerekesből is csak kettő szo­rul javításra. Holub Mihály agronőmus inkább a parcellákon lévő víztócsákat átkozza, mert egyes táblákon ezek miatt késik a munka. A vetéssel egy időben fejtrágyázzák a gabonát is, jó hektárhozamot akarnak elérni. Á múlt évben búzából 35, árpából 32 mázsát termeltek hektáronként, idén többet akarnak. Farnadon két hármas gépcsoport várja a traktort, de ki tudja mennyi van már a határban. Petro Ferenc cscm portvezető több mint 200 hektáros vetési eredményről tájékoztat. Még a betegeskedő szövetkezeti elnök, Bf rlcz Ernő is körüljárta Balázs Lajos agronómussal a határt. A tavasz őt sem hagyja nyugodtan. A szemle után határozottan jelenti ki: — Én úgy látom emberek, hogy két év múlva a gabonafélék hektárhoza­ma már 40 mázsán felül lesz. A gazdag szaktudással rendelkező agronómus egy cseppet sem ijed meg ettől a bátor hangtól. Nyugodtsága jogos, hisz tavaly is 37,60 mázsás hektárhozamot értek el búzából, a Be­­zosztája meg 52 mázsát adott. Igaz, mégis adják a növénynek, ami jár. Hektáronként 115—120 kg tiszta táp­értékű műtrágyát szórtak a gabona­­földekre. Istállótrágyában sincs hiány* Az agronómus tehát jó szakember, de nagy segítségére van Bogdány Ernő mechanizátor is. Szinte előre tudja az agronómus kívánságát. A géppark traktorai rendben vannak és hat trak­tor éjjeli műszakban is dolgozik. Egy kicsit méltatlankodik is, hogy épp most kell mennie a lipcsei vásárra, de az agronómus vigasztalja, hogy hasz­nos dolog az, hisz bizonyára hoz va­lami jó tapasztalatot, amit hasznosít­hat a gépparkban. A farnadiak, amint elmondják, nagy gondot fordítanak a talajelőkészítésre. Az elnök és az ag­ronómus is azt állítja, hogy minden’ vetést meg kell hengerelni, persze úgy, hogy egyidejűleg könnyű magta­karó porhanyítsa a földet. A következő állomás Nagyölved. Amint meggyőződünk róla, itt sem hagyják magukat az emberek. Mácsa­­di István csoportvezető örömmel je­lenti: „lassan már a befejezéshez kö­zeledünk. Eddig jól dolgoznak a gé­peink. Három lánctalpas éjjel simí­­tózik, így napközben akadály nélkül mehet a vetés“. Bohák elvtársat, a kétyl szövet­kezet elnökét a gazdasági udvarban találjuk meg. Megtudjuk tőle, hogy ők sem maradtak le a tavaszi mun­kákkal. Igaz, jő és gyors munkára serkent a 30 ezer korona időprémium is. De fájlalja, hogy a 10 hektár szőlő ültetéséhez nincs elég oltványuk. Nem bánná, ha nagyobb választék volna alkatrészekből is. Lassan alkonyodik, estbe hajlik az Idő. De a traktorok zaja nem gyen­gül. A meleg tavaszi estében messze világítanak a gépek fényszórói. A já­rási termelési igazgatóságon azt hit­tem, a lévai járás messze mögötte maradt a Csallóköznek. Az élet, a gyakorlat mást mond. Ha kissé mos­tohán is bánik velük a mezőgazdasági gépipar, a gépkiesést lelkesedéssel, jobb munkaszervezéssel pótolják, és amint a felsőtúri szövetkezet mecha­nizátora is mondotta, nem fog ki raj­tuk a tavasz, BÁLLÁ JÖZSEF Fiatal lány holttestét fogták ki a Dunából A vizsgálat megállapította, hogy nem öngyilkosság, hanem gyilkosság tör­tént ... így kezdődik Lovicsek Béla új regénye, amelyet lapunk 13. számától kezdünk folytatásokban, közölni A történet magávalragadóan izgalmas és mégsem bűnügyi regény. Már az első oldalak olvasásánál érezzük, hogy örök emberi szenvedélyek, a sze­relem és a féltékenység a fő motívumai annak a tragédiának, amely egy egészséges, élniakaró fiatal lány halálával végződik. Szakmellóklet: „KISÁLLATTENYÉSZTÉS“ Pavol Jamárik határszemle kőzben ellenőrzi a borsó-vetőmag minőségét. (Bállá felv.) A köztársasági elnök, és a földművelésügyi miniszter beszédeit az aláb­biakban kivonatosan közöljük, a konferencia vitájára még visszatérünk. Antonín Novotnv elvtárs beszédéből tését értjük, hanem a lényegében azo­nos természetű feltételek között dol­gozó mezőgazdasági üzemek és egész vidékek termelési színvonalában je­lentkező különbségek kiegyenlítését is. Kétségtelenül elgondolkoztató, hogy a statisztikai adatok szerint a hátul kullogó szövetkezetek az átlagos üzemekhez viszonyítva, hektáronként 1250 koronával kisebb árutermelést mutatnak fel. Ugyanakkor becslés sze­rint 1,1 millió hektár földterületen gazdálkodnak, vagyis önmagukat és a társadalmat évente 1,4 milliárd ko­ronával rövidítik meg és a gyengén gazdálkodó állami gazdaságok további 600 millió koronával. Tartalékaink nagyságára mutatnak ezek az adatok. Ezeknek a tartalékok­nak a feltárása nagy segítséget nyúj­tana mind társadalmunknak, mind a mezőgazdaság dolgozóinak. A mezőgazdasági termelés intenzi­tásának növelése képezi az alapját a mezőgazdaság 1970-ig való fejleszté­se, és a lakosság élelmiszerellátása biztosítására javasolt koncepciónak, amelyet már megtárgyalt a párt Köz­ponti Bizottságának Elnöksége, előter­jesztette a CSKP KB plénumülésének, s amelyet véglegesen a XIII. kong­resszuson hagyunk jóvá. Nyíltan megmondom már előre, hogy a negyedik ötéves terv mezőgaz­dasági feladatainak kidolgozásánál elsőrendű szempont a társadalom ér­deke. Ugyanakkor igyekeztünk meg­fontoltan kitűzni a feladatokat és ezért nagy figyelmet fordítottunk a feladatok kiindulási bázisa tárgyila­gos meghatározására. Tekintetbe vesz­­szük az elmúlt években elért fejlesz­tési ütemet. E koncepció értelmében az 1961— 1965-ös évek eredményeihez viszonyít­va, a mezőgazdaság brutto termelése például 14,2 százalékkal, az áruter­melés 19 százalékkal növekszik majd. A termelés évente tehát 2.84 száza­lékkal, az árutermelés 3,8 százalékkal gyarapodik, s ez sokkal igényesebb feladat, mint az elmúlt években. A feladatokat azonban reálisnak tart­juk, elsősorban azért, mert a közel­múltban volt két terméketlen évünk, és ugyanakkor jelenleg a belterjesebb gazdálkodást elősegítő több anyagi eszközzel, főleg műtrágyával, gépek­kel stb. rendelkezünk. Ezen túlme­nően az árutermelés gyarapodásával összhangban számolunk a mezőgazda­­sági dolgozók anyagi érdekeltségének további elmélyítésével is. Végül tekintetbe kell vennünk azt a tényt is, hogy számos mezőgazda­­sági üzem, már most eléri a jövő tervezett mutatóit, mégpedig minden termelési övezetben. Cukorrépából például 15 százalékkal, burgonyából 39 százalékkal kívánjuk növelni a hektárhozamot és ez az elmúlt évek átlagéhoz mérten nagyon igényes feladatnak tűnik. Nem is becsülöm le, de az elműt öt kedvező esztendőben nemcsak egyes kiválasztott üzemek érték el ezt a szintet, az eddiginél sokkal kisebb befektetés mellett, ha­nem országosan is elértük. Hasonló a helyzet más terményeknél is. Az állattenyésztési termelés felada­tait és árutermelésének gyarapodását tekintve, számolunk azzal, hogy a ne­gyedik ötéves tervben az elmúlt őt év átlagához viszonyítva, marhahús­ból 19,7 százalékkal, sertéshúsból 17,2 százalékkal, tejből 28,5 százalékkal és

Next

/
Thumbnails
Contents