Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-05 / 9. szám
A korai zcldségfajták belterjes termelésének elvei A PÉNZBEVÉTEL NAGYSÁGÁT a fajta helyes megválasztása a vetés ideje és a palántanevelés módja erősen befolyásolja Március végén már a palántákat elő kell készíteni a kiültetésre. Nagyon sok függ a palánták helyes kezelésétől, hogy ne öregedjenek és ne nyurguljanak meg és idejében jól megedződjenek. A káposztafélék közül a karfiol a legérzékenyebb. Az elsőosztályú áru korai betakarítása nagy pénzbevételt jelent, ezért a karfiol palánta nevelésére rendkívüli figyelmet kell fordítanunk. Rendszerint 8—9 cm átmérőjű cserepekbe nevelik, amelyeket február végén, vagy március elején a melegágyba helyeznek. Ezután megfelelően kombinált beavatkozásokkal, pl az öntözés és a hőmérséklet szabályozásával, valamint a palánták edzésével készítik elő a kiültetésre. A palánták nyurgulásának oka a magasabb hőmérsékleten és erősebb öntözéssel végzett palántanevelés. A másik szélsőség az öntözés minimumra csökkentése. Ha a rossz időjárás miatt a palántákat nem ültethetjük ki, azok keményebb szövetűvé válnak és ezek a szabad földön idő előtt levesnek való rózsát fejlesztenek. Hasonlóan' készítjük elő a káposzta- és a kelpalántákat is. A különbség csupán abban van, hogy ezeket nagyobb, 10 cm átmérőjű cserepekben neveljük, vagy pedig nagyobb tőtávolságra tűzdeljük, mivel levelei vízszintesen terpeszkednek. Ahol földkockakészítő gép van, ott előnyös a fehér karalábé palántáját tápkockában nevelni. A későbbi kiültetésre nem kell a palántákat tápkockákban nevelni, elég ha csak áttűzdeljük. Nagy gondot kell fordítani a parcella kiválasztására a trágyázásra és a talajelőkészítésre. A gyakorlati tapasztalatok szerint a síkságon vagy a déli irányban kissé lejtő területen fekvő parcellák a legalkalmasabbak. A nedves, hideg és fagyzugokban található talajok erre a célra semmi esetre sem felelnek meg. A talaj könnyebb, homokos-vályogos legyen, hogy gyorsan átmelegedjék. Nagy szerves és szervetlen trágyaadagokat használunk. A karfiol alá ősszel 600—800 mázsa jó istállótrágyát kell leszántani hektáronként. A többi káposztafélék alá elegendő a 300—400 mázsás hektáronkénti trágyaadag. A talajelőkészítés a megszáradt talajfelület hengerezéséből, kultivátorozásból, vagy 15 cm mélységig terjedő tárcsázásból áll. Talajelőkészítés előtt a műtrágyákat a talajra szórjuk (a salétromon kívül) és leboronáljuk. A műtrágya mennyisége hektáronként 12—15 mázsa között mozog. A felületi megmunkálás után kijelöljük a sorokat. A cserépben vagy tápkockában nevelt palántákat gazdaságosabb az eddigi szokványos gödörbe való ültetés helyett barázdába ültetni. A palánták kiszedése, szállítása, kiültetése és iszapolása nagyon gyors, egymás utáni műveletekben történjen, hogy a növénykék ne hervadjanak el. A káposztafélék közül először a karfiolt, majd a fejes káposztát, kelkáposztát és a fehér karalábét ültetjük ki. A kék karalábét csak a többi káposztaféle után ültetjük ki, mivel ez a legérzékenyebb az alacsony hőmérsékletre. A növényápolás elsősorban ismételt porhanyításból, öntözésből és többszöri salétromozásból áll. Éppen ezek az intenzív agrotechnikai beavatkozások gyorsítják meg a növények fejlődését és alapozzák meg az elsőosztályú áru magas százalékarányát. A porhanyításra az RS—09-es eszközhordozóra szerelt munkaeszközök felelnek meg a legjobban. Az egysoros kapálógépek jól porhanyítják ugyan a talajt, de túlságosan kifárasztják a gép kezelőjét és. a teljesítményük sem nagy. Előnyösebb a lóvontatású saraboló használata. A kiültetés időpontjától kezdve állandóan védekezzünk a kártevők ellen. Mindenekelőtt a káposztalégy és a gubacslégv elleni porozást vagy permetezést végezzük el a megfelelő idegmérgekkel. A tetvek és a hernyók ellen szintén idegmérgekkel védekezzünk. Mivel az idegmérgekkel a fejlettebb növényzetet kezeljük, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az egyes készítmények hatása hosszabb ideig tart és nem szabad hogy meghaladja a betakarítás időpontját. A még hatékony idegméreg ugyanis a növényzettel a fogyasztók asztalára kerül és mérgezést okozhat. K. Michálek mérnök, Kvetoslavov £ gyümölcsfák tavaszi ültetése (Folytatás az 1. oldalról.) elvégezzük és azt úgy hagyjuk az egész év folyamán. Amikor a fákat öntözni akarjuk, a kupacokat kapával tányéralakúra igazítjuk el, majd amikor a víz már jól beszivárgott, a kupacolást újra csináljuk meg. Ez tökéletes védelmet nyújt a frissen ültetett fának a nyári száraz-meleg időjárással szemben. Nagyon bevált, ha a fa gödrébe ültetéskor egy-két lapát A gyümölcsfák permetezése jól beérett komposztot is keverünk. Természetesen ügyeljünk arra, hogy a komposzt az komposzt legyem ne pedig túlérett istállótrágya. A fák koronájának metszését a tavaszi ültetés után csak akkor végezzük el, amikor már az egész kiültetést befejezzük. TÖTH ISTVÁN, dunaszerdahelyi termelési igazgatóság A jó minőségű és gazdag termés érdekében nagyon fontos tényező a fák trágyázása, a koronaritkítás és más agrotechnikai munkálatok mellett a kártevők ellen való védekezés. Ezek pusztítására a legkedvezőbb időszak a nyugalmi időszak, amikor vegyszerekkel írtjuk az áttelelő rovarokat, ezek lárváit és tojásait. E hónapban ki keil használnunk még az utolsó lehetőséget a közismert permetezőszerek „Nitrozan, Arborol, Arborol AC használatára. Az alma-, körte-, szilva-, ringló-, cseresznye- és meggyfák permetezésére 2 %-os töménységű Nitrozan, vagy 5 %os töménységű Arborol vagy Arborol AC oldatot használunk, mivel a gyümölcsfáink túlnyomó része Szlovákia melegebb vidékein kaliforniai pajzstetűvel fertőzött. Azokat a gyümölcsfákat, amelyek e kártevőtől mentesek, elegendő 1 %-os Nitrozan oldattal, vagy 3 %-os Arborol, vagy Arborol AC oldattal permetezni. Ezzel az áttelelő rovarok egész sorozatát pusztítjuk (levéitetvek, bolhák, araszolok, molyok, gyűrűsoille és egyéb kártevők tojásai stb.). Az utolsó években nagyon elterjedtek a vörös gyümölcsfa takácsatkák, ezért az általuk megtámadt fákat (főleg szilva- és almafákat) Arborol AC-vel permetezzük, amelytől megbízhatóan elpusztulnak. Barack- és őszibarackfákat ebben az időszakban a felsorolt vegyszerekkel már nem permetezhetjük, nehogy a rügyek elperzselődjenek. A többi gyümölcsfák permetezését fejezzük be 2—3 héttel rügyfakadás előtt. Későbbi időszakban az áttelelő rovarok (pl. atkák, molyok hernyói és egyéb kártevők tojásai) pusztítására használhatunk még Oleoakaritiont 1,5 %os töménységben. A kaliforniai pajzstetű ellen 2 %-os töménységben használjuk. Minden fajta gyümölcsfára, ribizkére, szőlőre és dísznövényekre használható, még pedig a kissé kifákadt rügyekre is. A felsorolt vegyszerek hiányában a nyugalmi állapotban végzett permetezést részben Sulkával pótolhatjuk, melyet erre a célra 15 % -os tömény-* ségben használunk még közvetlenül a rügyfakadás előtt is. Ezzel egyúttal az alma- és körtefa lisztiiarmata ellen is védekezünk. Az őszibarackfákat csak 10 %-os töménységű Sulka oldattal permetezzük, s ezzel az őszibarack levélfodrosodása és levéllikasztó ragyája ellen is védekezünk. Egresre viszont csak 5—10 %-os Sulkát használunk, amely az áttelelő kártevőkön kívül a lisztharmat ellen is hatásos. Rügyfakadás előtt, vagyis március végén és április elején 5—8 %-os töménységben használható a szőllő levélfodrossága és szöszösödése ellen. Metszés után, szintén kevéssel rügyfakadás előtt 3—5 %-os Polybarit is hatásos az említett kártevők ellen. Kívánt eredményt azonban csak akkor érhetünk el, ha a permetezés alapos. A legfelső és vékony ágakat is be kell permetezni minden oldalról úgy, hogy a fák szó szoros értelmében le legyenek mosva permetlével. Egy nagyobb almafa permetezéséhez kb. 10—15 1 permekére van szükség. A permetezést lehetőleg napos, szélcsendes és fagymentes napokon végezzük. Mivel az említett vegyszerek az emberi szervezetre károsak, be kell tartani a permetezésnél az ezekre vonatkozó különleges rendszabályokat; munka közben nem eszünk, nem iszunk, de ne is dohányozzunk, az arcunkat pedig védjük. Munka után alaposan meleg vízzel és szappannal megmosakszunk. EUGEN VANCEK mérnök, Bratislava, ÜKSŰP ZÖLDSÉG • VIRÄG GYÜMÖLCS •
