Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-05 / 9. szám

0 A SZŐLŐ NYITÄSÄX március elején a talaj megszikkadása után megkezdjük. Rendkívül fontos a korai nyitás a homokos talajokon, mert hirtelen felmelegedés következtében a rügyek könnyen kipállanak. Vigyázni kell, ha hidegebb az idő, akkor csak előnyitást végzünk, ami annyit jelent, hogy a rügyeken hagyunk még egy kis réteg földet, amely megvédi azokat a kisebb fagyoktól. A nyitást elősegíthetjük ekével is.

<§ A METSZÉS KORAI ELVÉGZÉSE egyike a legfontosabb teendőknek. Előnyös, ha március végéig befejezzük, mert ezután az erős nedvfolyás végett legyengítenénk a szőlőtőkéket. A metszéssel szabályozzuk a termés mennyiségét és a tőke alakját. Mielőtt a metszéshez hozzáfognánk, vizsgáljuk át minden fajtánál külön-külön, hogyan teleltek át a rügyek. Az egészséges rügy belseje és a vessző kambiuma zöld színű. Az elfagyott rügy belseje, és a vessző kambiuma barna, vagy fekete. A kipállott rügy belseje barna, könnyen összenyomható, puha. Ha egészségesek a rügyek, akkor metszhetünk a szokásos módon. Ha pedig pállást vagy elfagyást tapasztalunk abban a szintben, ahol termőrügyeket kívánunk hagyni, ehhez arányítva több rügyet hagyunk a tőkén.

A fiatal szőlőnél rövid metszést használunk, azaz 1—3 rügyet hagyunk egy tőkén. Közép metszést végzünk a jól kifejlett szőlőben. Hosszú metszést a kiélt, idős, kidobásra szánt szőlőknél végzünk, vagy pedig az azt megkívánó fajtáknál. (Fehér burgundi, kék burgundi, Rajnai rizling. Piros veltini, Csabagyöngye, Leányka).

Nagy figyelmet kell szentelnünk a tőke alakjának formálására is. Ez befolyásolja a termőterület kihasználását.

Fiatal szőlőben a metszéssel egyidejűleg a harmatgyökereket eltávolítjuk. Ahol nyakhajtások fejlődnek a tőkén, azt is levágjuk (lásd a képet jobbra).

• Az új szőlők telepítésénél fontos elvégezni az előkészítő munkálatokat. A rigolozott terület felületét kiegyenlítjük. Ezután kezdjük meg a telepítésre kijelölt területre a sorok, tőkék és utak kitűzését. A telepítést csak nagyon kedvező időjárás esetén kezdjük el e hónapban.

% AZ OLTVANYKÉSZlTÉST előnyös márciusban végezni, főleg ha a nagy mennyiségű az oltás. Ehhez szükséges vesszőt előzőleg beszerezzük.

^ A BORGAZDASÁGBAN március hónap rendszerint a legmegfelelőbb a második fejtésre. A fejtés idejét nehéz pontos időre megállapítani. A második fejtés idejét, hasonlóan mint az elsőét ugyancsak gondos vizsgálattal állapítjuk meg. A következő tényeket kell figyelembe venni: a bornak az első fejtés után teljesen tisztának, az erjedésnek pedig befejezettnek kell lennie. Kisebb alkohol- és sav-tartalmú borokat korábban fejtsünk, mint nagyobb alkohol- és savtartalműakat.

TÖRÉSPRObAT HAJTSUNK VÉGRE a fejtés előtt. Minden hordóból mintát veszünk, amely a hordó középrészéből származzon. Vigyázzunk, hogy az aljat ne keverjük fel. A mintát fehér pohárban 1—2 napig nyíltan tartjuk s figyeljük a bor tisztulását, színének és ízének változását. Ha a bor nem zavarosodik, és megtartja színét és ízét, egészségesnek tekinthetjük s mérsékelt kénezéssel átfejthetjük. Ha pedig a boron barna törés mutatkozik, akkor a borkén pasztillát — kálium plrosszulfit — porrá zúzott állapotban kis mennyiségű borban oldva a hordóba helyezzük, amibe a bor kerül. Ekkor zárt fejtéssel a bort ráfejtjük, és öszszekeverjiik. A borkén mennyisége hl-ként 10—20 gr.

6

GYÜMÖLCS • ZÖLDSÉG • VIRÁG

llllllllli

Rendszeresen a második fejtés zárt jellegű. Ez előnyös azért, mert a szőlőből eredő illat és zamatanyagokat meg őrizzük. Zárt fejtést úgy hajtunk végre, hogy a fejtőgép szívótömlőjét a csapnyílásba erősített csapra csatoljuk, a szivattyú segítségével a nyomótömlőt a megtöltendő hordó csapnyílására erősítjük. Előzőleg a hordóban 1—2 g/ha nem csepegő kénszeleteket égessünk el. i

♦ HA A BOR NEM EGÉSZSÉGES, füllettség, dohosság, vagy penészíz mutatkozik, vagy pedig ha az erjedés megakadt, nyílt fejtést használunk. Ezt úgy hajtjuk végre, hogy a csap ra ütött hordóból a bort kármentőbe engedjük, és innen szivattyúval az akonanyíláson át a megfelelően előkészített hordóba vezetjük.

A bor fejlődését elősegítő műveleteket — szűrés, derítés — szintén az első és második fejtés között alkalmazzuk.

Ezután a borok feltöltéséről, időközönkénti érzékszervi vizsgálatokról gondoskodunk. A borok rendellenessége esetére vegyük igénybe a tapasztaltabb szakemberek tanácsát.

A hordóápolásról nem szabad megfeledkeznünk. Vizsgáljuk meg a hordók töltőképes állapotát. A kiürült hordókat kimossuk, kicsepegtetjük és kénezzük.

VANEK GÁSPÁR mérnök, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet dolgozója

Háztáji zöldségtermelés önellátásra

A kertészkedöket nagyon gyakran foglalkoztatja az a kérdés, hogy a szűkösen rendelkezésükre álló termőterületet hogyan használják ki leggazdaságosabban. A földterület kihasználására irányuló igyekezetben sokan annyira mennek, hogy házuk elé is zöldséget vagy más hasznos növényt ültetnek. A jó ízlés kérdése, hogy lakóházunk közvetlen közelében, és főleg a házelötti részen, házunk táját ékesítő dísznövényeket, virágot, füvet és díszcserjéket neveljünk.

Ügyes kertészkedő kis területen is kitermesztheti a családja ellátására szükséges zöldséget az egész év folyamán. Kisebb területű kertben legcélszerűbb, ha többféle zöldséget termesztünk. Mindamellett nem fogjuk termeszteni azokat a fajtákat, amelyeknek szakszerű kezelésre van szükségük. Ilyenek például a korai káposztafélék és korai saláta, mivel ezek palántáit melegágyban szükséges előtermelni. Ugyanakkor a gyökeres zöldségféléknek, valamint a hagymaféléknek nem szabadna hiányozni a konyhakertből. Sárgarépát és petrezselymet • lehet sikeresen termeszteni mint köztesnövényt fokhagymában vagy mákban. Kertünk zöldséggel való kiültetését úgy tervezzük be, hogy egy évben ugyanazon a területen több termést is elérjünk, így például előterményként jól termeszthető spenót, zöldhagyma, retek, cukorborsó, amelyek után termeszthetünk csemegekukoricát, paprikát, paradicsomot, zellert, stb.

Külön ki kell hangsúlyozni a csemegekukorica termesztését magas tápértéke miatt, s mivel nagyon jól bevált köztes növény. Szakaszos kiültetéssel szabályozhatjuk az érés idejét. Erre a célra legalkalmasabb a rövid tenyészidejű csemegekukorica fajták termesztése (nálunk pl. a „zlaty bantam“ fajta). Továbbá ilyen kevésbé értékelt növény a korai burgonya. Előcsíráztatással kitermelhetünk burgonyát két héttel hamarabb, amikor a piaci ára nagyon magas. Az ültetésre szánt burgonya nagyon egyszerűen előcsíráztatható oly módon, hogy kb. két héttel a kiültetés előtt vékony rétegben gyümölcsös ládákba rakjuk és világosabb helyre tesszük, ahol a hőmérsékletet legalább 10—15 C°-on tudjuk tartani.

A pa mika és paradicsom termesztésére a kert Iegtrágyázottabb é; legnaposabb részét választjuk. Minthogy az érésük szakaszos, kiskertben befőzésre való termesztésük nem alkalmas.

Továbbá meg kell még említenünk, hogy nagyon előnyös az uborka termesztése a konyhakertben, mivel ez a növény nagyon hálás, ha széltől védett területet biztosítunk részére. Legmegfelelőbb fajta a „delikates“, mivel ezt fel lehet használni saláta készítésére éppúgy, mint befőzésre. A sikeres uborkatermesztésnek alapfeltétele a gondosan előkészített talaj. A kobakos növények, így az uborka is, nagyon tápanyagigényesek és laza, levegős talajt kívánnak. Ezeket az igényeket az uborka termesztésénél úgy elégítjük ki legcélszerűbben, ha termesztésénél szalmás trágyatalpat alkalmazunk. Ezt egyszerűen úgy készítjük el, hogy 20—30 cm mély és ugyanilyen széles árkokat ásunk, amelyekbe szalmás istállótrágyát helyezünk és ezt 15—20 cm-es földréteggel fedjük be, amelybe az ültetést végezzük. Ha ehhez megfelelő öntözés járul, kis területen nagy terméshozamot érhetünk el.

Végül meg kell említenünk, hogy a háztáji zöldségtermesztésnél nincs kellő súly fektetve a tápanyagellátásra. Legcélszerűbb lenne, ha a zöldséges kert-< ben legalább minden másik évben — ha kisebb mennyiségben is — szervestrágyázást végezhetnénk (2—3 q 100 m2-re). Ezt az alaptrágyázást minden évben még műtrágyákkal is kiegészíthetjük. Fejtrágyázásra leginkább nitrogéntartalmú műtrágyákat alkalmazunk, melyeket a növények igényeihez mérten a tenyészidőszak alatt kétszer vagy háromszor is adagolunk. A többi tápanyagokat foszfor- és káliumtartalmú vagy akár kombinált műtrágyák formájában leginkább késő őszszel vagy kora tavasszal alkalmazzuk.

Takács Miklós, Sápujfalu