Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-05 / 9. szám
„Dolgozó nők46 Őrizd meg egyéniségedet, s ne majmol) más nőket. Szinte feltűnő már, mennyi egyformán öltözött nőt látni utcáinkon. Jelenleg pl. „orkánkabátok" ezrei hemzsegnek mindenütt. Pedig minden nőnek törekednie kéne egy kis egyéniségre. Ne hordja csak azt, ami éppen a legdivatosabb, hanem ami jól áll neki. Persze ehhez egy kis veleszületett ízlés is szükséges. Egyébként erről a témáról már sok mindent írtak, mint pl. azt, hogy kövér nő ne hordjon vízszintes csíkozású ruhákat vagy nagypettyes rakottszoknyát stb. Figyeljük csak például különösen a lányok arcát vagy hajviseletét. Valaki — talán egy ismert filmszínésznőt utánozva — kontyot kezd viselni, s erre néhány napon belül minden barátnője feltűzi a haját, akár jól áll neki, akár nem. Pedig akinek nincs kimondottan szép, kis füle, annak nem szabadna magasan hordania a haját. Alacsony homlokú nőnek viszont a homlokba fésült ponyfrizura nem felel meg. Ha a hajad világosszőke, ne fesd a szemöldököd feketére, s ha már egyáltalán fested, csakis barnára vagy más közömbösebb színre. Ha otthon a tükör előtt állsz, gondolkozz egy kicsit, mi illik neked a legjobban. Igyekezz megfelelő hajviseletet kigondolni, esetleg beszéld meg a dolgot a fodrásznőddel. Mert miden nőnek van egyénisége és abban rejlik legnagyobb vonzereje. M. B. Mlnfilunk a kenyérkeresetért fáradozó nők férjeinek még mindig túlnyomó' része szívesebben venné, ha az asszony kizárólag az annyira óhajtott „meleg családi fészek“ kialakításán és a konyhában dolgozna csak, anélkül, hogy ez az otthoni tevékenysége „második műszakká“ kényszerüljön. Ezek a férjek azonban nagyon tévednek, amikor azt hangoztatják, hogy a feleségek csak nálunk és a többi szocialista országban dolgoznak házon kívül. A nők foglalkoztatottságának állandóan emelkedő irányzatát megfigyelhetjük a nyugati kapitalista országokban is. A szomszédos Ausztriában a foglalkoztatásban álló nők százalékaránya már alig marad el a mieinkétől. Bizonyos iparágakban pedig ma már a fejlett iparú államokban a nők jobban beváltak, mint a férfiak. így pl. az NSZK egyik legnagyobb üzemében, a VW-autóqyárban a kocsik felső kárpitozását már túlnyomórészt nők végzik. Szakemberek rájöttek ugyanis, hogy a nők — talán éppen testalkatuknál fogva — sokkal könynyebben és gyorsabban dolgoznak a fej fölé emelt kezekkel, mint a férfiak. De régóta ismert tény az is, hogy finom-mechanikai munkára a női kezek, azaz ujjak sokkal alkalmasabbak, mint a nehezebb férfikezek. Ezzel szemben hiába deklarálják asszonyi foglalkozásnak a sütést-főzést, a nagy éttermekben sehol a világon nem találunk női főszakácsot. Ne legyünk azonban ünneprontók ezen a nemzetközi nőnapon és ne untassuk asszonyainkat száraz szociológiai adatokkal. Március 8-án jó néhány esztendeje virággal és már szinte hivatalos újságcikkekkel kedveskedünk a nőknek, akik a férfiakkal vállvetve veszik ki részüket a nagy országépítő munkában, és hazatértük után napnap mellett nekilátnak a „második műszaknak“. Es ez az otthoni, vagy házi munka — bármennyire is lebecsülik még mindig oly sokan — bizony legalább olyan fontos mindnyájunk részére, mint az „első műszakban“ végzett női tevékenység. Minden családapa nyugodtabban végzi rábízott munkáját, ha tudatában van annak, hogy odahaza minden rendben van, hiszen az asszony gondoskodik a gyerekekről, a háztartásról. Sajnos azonban még mindig nagyon sok férj nem mérlegeli kellőképpen, milyen fizikai és lelki áldozatot jelent a délutánig munkában álló feleségének, hogy otthon is minden rendben legyen, amennyiben ő maga — azaz a családfő — a családban, a háztartásban uralkodó rendhez nem nagyon járult hozzá. A nemzetközi nőnap alkalmából tehát arra szeretnénk kérni, figyelmeztetni a férfiakat, ne tekintsék a házi munkát lealacsonyítónak, „papucsságnak“. Nem törik le fejükről a férfibüszkeség koronája, ha étkezés után pihenni hagyják az asszonyt és maguk mossák és törlik le az edényt; nem engedik az asszonnyal pucoltatni lábbelijüket, többet foglalkoznak a gyerekekkel, stb. Higgyjék el, több melegséggel, őszintébb hálával és így a keserűség titkolt ráncaitól mentesen, boldogabban veszik át akkor a nőnapi virágcsokrot. SOMLÓ Emberek és állatok között élünk, nevezetesen falun. Más módon érintkezünk embertársainkkal és másképpen az állatokkal. Embertársainkkal szemben gondolatainkat, kívánalmainkat beszéd alakjában fejezzük ki. De ugyancsak szavakkal adjuk tudtára az állatoknak parancsainkat. Az állatok viszont — beszédtehetség híján — jelekkel, mozdulatokkal vagy hangokkal „kérnek“ vagy „válaszolnak“. Minden gazda, állattartó vagy állatbarát tudja, hogy jóformán minden állat több vagy kevesebb értelemmel, ösztönnel rendelkezik, ha nincs is emberi értelemben vett elméje, esze. Ezt már az ókor hírneves bölcselője, Arisztotelész is megállapította, aki entelecheia-nak — mondjuk — intelligenciának nevezte az állatok értelmiségét. Másképpen ugat például a kutya, ha éhes, ha hazatérő gazdáját üdvözli, ha ellenséget szimatol, vagy ha „megénekli“ a teliholdat. Az emberen, mint felsőbbrendű lényen múlik csupán, hogy ezeket a hanglejtéseket helyesen magyarázza. A macska szemével adja tudtunkra, hogy kikéredzkedik akkor is, ha nem nyávog hozzá. A jószág fejét az üres vödörbe dugva, szemrehányó tekintetével kér inni, stb. Ne gondoljuk azonban, hogy az állatok nagyothallók, vagy süketek (egyes alsóbbrendű fajtáktól eltekintve). Fölösleges tehát akkorát ordítani a lóra, hogy a harmadik szomszédba is elhallani! Emberi méltóságunknak sem válik dicséretére az esztelen handabandázás, hiszen a ló a csöndesebb szót nemcsak meghallja, hanem meg is érti. Aki rosszkedvét kiáltozással akarja levezetni, saját magának állít ki szegénységi bizonyítványt. Iskolapéldáját láttam ennek egyszer egy meghitt hajlékban, hogy a kutya a nyugodt szót is megérti. Az okos tekintetű házőrző persze kötelességszerűen megugatott, amikor beléptem a kertbe. Erre a háziasszony szenvtelen hangon rászólt a kutyára: — A kutya nem ugat! — olyan hangon mondta ki parancsát, mintha az nem is az ebnek szólna, hanem valamilyen távollevő lénynek. De az okos állat tüstént felhagyott az csaholással. — A kutya lefekszik! — folytatta az asszony ugyanazzal a hanghordozással. És a kutya boldog farkcsóválással távozott vackára. Tévedés tehát azt hinni, hogy az állat biztosabban vagy gyorsabban engedelmeskedik a hangos szóra, a káromkodásra, emberi /ölényünk fitogtatására. A Szovjetunió állatpszichológusai, ápolói és idomítói már régesrégen rájöttek, ho>gy szeretettel, jó bánásmóddal és nyugalommal sokkat többet érnek el az állatoknál, mint bömböléssel, fenyegetéssel vagy fenyítéssel. Jogosan felvethetjük tehát a kérdést: az udvariatlanságot, a nyers hangot hazulról visszük-e az istállóba vagy onnan hozzuk magunkkal az emberek közé? Ha az állatokkal való bánásmód során megszokjuk a nyers és minősíthetetlen szavakat, néha önkéntelenül, esetleg sértő szándék nélkül alkalmazzuk őket polgártársainkkal szemben. Ilyenkor azután egyszerűen megfeledkezünk arról, hogy emberekkel, és nem állatokkal beszélünk. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy a társadalmi együttélés elsősorban a kölcsönös tiszteletadáson alapszik. Minap láttam, azaz hallottam erre egy kirívó példát: — Nocsak! — mondotta indulat és hevesség nélkül, de határozottan egy kisleány a tehénistállóban a tejelésbe kezdő üszőnek, mert történetesen elállta útját. A nagyobb nyomaték kedvéért vállával enyhén nekidőlt az állat szűgyének. A csendesen kérődző jószág alighanem „szót értett“, nem várta meg a további nógatást, és jóindulattal azon nyomban félreállt a leány útjából. Az istállóból bevonultunk a szobába. A kisleány székre telepedett és valamilyen ruhája átalakításával foglalatoskodott. Már a munka végén járhatott, mert még egy csattot keresett díszül a ruhára. Igen ám, csakhogy a csatt a szekrényben volt, az előtt meg a nagymama fiit békésen krumplihámozás közepette. A különben jó nevelésű kislány tehát felállt, testével kissé nekidőlt nagyanyjának, és az előbbihez hasonló szenvtelen, de határozott hangon nógatta az öregasszonyt: — Nocsak! Csend támadt a szobában, kínos csend. Az éltes asszony a nagymamáknak „kijáró“ engedékenységgel felállott, felnyalábolta krumplihámozó leitárát és némán utat nyitott a szekrény felé. A sarkában forduló szekrényajtó fájó nyikorgással reccsent. Különben csak a csend duruzsolt a szobában ... Mohr Gedeon A pulóver mindig divatos ‘' A fiatalok egyik legkedveltebb ruhadarabja a pulóver (ma twist-puló- I ver). Nyáron pasztellszínű, vékony fonalból készült pulóvert hordanak i " blúz helyett, ősszel és télen sötétebb színárnyalatú, vastagabb gyapjú- T ° fonalból kötött twist-pulóvert. Ez a ruhadarab nemcsak közkedvelt, de r nagyon praktikus is. Sima és rakott szoknyához, rövid- és hosszú nadrág- T X hoz egyaránt hordhatjuk. Készülhet gépi vagy kézi kötésseb T Természetesen legjobban a téli hónapokban használhat juk ki. Ez a téli f , , pulóver gyapjúfonalból készüljön, hogy jó meleg legyen! Képünkön a pulóvert három változatban mutatjuk be. 1. A pulóver mellett látható ábra szerint kössünk két sima, két fordí- ó tott szemből álló mintával puha gyapjúfonalból magasnyakú betétet.. 1 ‘ A fekete vagy sötétszürke pulóverhez jól áll a fehér, galambszürke vagy t ’ világoskék betét. 1 * 2. A pulóver színével összhangban levő. bármilyen maradékanyagból L J (selyem, szidara. kasmír, stb.) készítsünk keskenyebb sált, s azt a képen ■ látható módon megkötve viseljük. Nagyon csinos pl. a pettyes vagy kockás ■> J! sál egyszínű pulóverhez. ' 3. Rakott te szilszoknyához vékonyabb fekete fonalból kötött pulóvert (( J ‘ viselhetünk, belegombolható fehér pikékgallérral, mely ünnepélyesebb jel- < > leget kölcsönöz viselőjének. (t ‘1 A gyapjúból készült pulóvert ne mossuk házilag, mert összeugrik. Ha <, ' vegyileg tisztítatjuk, megtartja eredeti formáját és nem veszíti el a szi< mét. A pulóverbe mindig varrjunk izlapot. PARRAGHY JOHANNA * Miért nívjaK a macs Kát macskának Messze a tengereken túl élt egyszer egy mandarin. Volt egy szép macskája, melyre nagyon beképzelt volt Dédelgette, kényeztette, annyira szerette. Különféle nevekkel becézte, de a macska egyikre sem hallgatott. Végre elnevezte ÉG-nek, mert az a legszebb és legnagyobb a világon. Egyszer azonban egyik barátja így szólt hozzá: — Miért nevezed a macskát ÉG-nek, mikor a felhő sokkal erősebb, hisz az az egész eget beboríthatja. Igaza van neki — gondolta a mandarin. — Köszönöm a jótanácsodat. Ezentúl FELHŐ-nek nevezem majd az én gyönyörű kedvencemet. De a cica nem sokáig örvendhetett új nevének, A mandarin egy másik barátja nemsokára egyszer meglepetve kérdezte: — Hogyan? Ezt a macskát FELHfi-nek hívod? Hiszen a szél sokkal erősebb mint a felhő. Elfujhat minden felhőt! Ettől a kezdve a mandarin SZÉL-nek nevezte a cicát. De csak néhány napig, amíg meg nem látogatta a tartománvfőnök. — Ügy gondolom, nem a legalkalmasabb név a SZÉL erre a gyönyörű teremtésre. Különben is könnyű megfékezni a szelet. Elén egy fal is hozzá és a szél megszelídül. — Szent igaz! — mondotta a mandarin. — Mostantól kezdve FAL-nak nevezem drágaságomat. Néhány nap múlva egy tanuló jött a mandarinhoz Udvariasan kijelentette, hogy a fal se olyan erős. Létezik egy apró állatka, amely könnyen átrágja a falat. Ez az állatka az egér. — Abhizony! — hagyta rá a mandarin. Tehát EGÉR-nek hívom a macskámat ezentúl. De meghallotta ezt a mandarin házában élő hét éves kis Csen és1 elnevette magát. — EGÉR? — mondta, — hiszen a macska sokkal nagyobb és erősebb. Megfogja az egeret és megeszi! Ekkor értette csak meg a mandarin, hogy minden név, amit a macskának adott, helytelen volt, és azóta kedvenc állatát a legmegfelelőbb névvel MACSKÄNAK szólította. —NJ— TAVASZODIK.. VÍZSZINTES SOROK: 1. Nobel-díjas szovjet író, 2. Az iron. 3. Irán fővárosa. 4. Indiai eredetű nagy gyémánt neve (fon.). 5. Az első űrhajós. 6. Hangszer. 7. Az USA egyik tagállama. Ha a vízszintes sorok megfejtését helyesen írjátok be, a vastagabb kockás átlóban a Gemini 6 űrhajó egyik utasának nevét kapjátok. Beküldendő az űrhajós neve. (Segítség: a 4. sorban: — Kohinor —). Megfejtések — nyertesek A 7. számban megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: HARMAT. Könyvjutalomban részesülnek: Pankovics Misi, Királyhelmec, és Pongrácz Ibolya, Gomba. (Bállá felv.) ATLÖ-REJTVÉNY „RÖGESZME“ — jeligére: > A levélben közölt tünetekből ítélve agy-érelmeszesedésben szenved, amelynek a legváltozatosabb tünetei lehet-' nek. Leggyakoribb mégis a fejfájás, gyakori szédülés, fokozott ingerlékenység, robbanékonyság, idegesség és alvási zavarok. A helyes kezelés csakis orvosi vizsgálat alapján határozható meg. Vizsgáltassa meg tehát magát belgyógyásszal és ideggyógyásszal. Ajánlatos érelmeszesedés elleni gyógyszerek, elsősorban jód (Jopton) használata, továbbá értágító és idegnyugtató szerek jönnek számításba. Ezenkívül sokszor nagyon jó hatással van az agy jódjontoforézisos kezelése (transcerebráíis jód-jontoforézis), amely általában hosszabb-rövidebb időre mentesíti a beteget panaszaitól. Az agy-érelmeszesedés kezelésénél természetesen nagy szerepet játszik a helyes életmód és táplálkozás. A testi mozgás okvetlenül fontos, s ezt a beteg kisebb házkörüli munkák elvégzésével és sétákkal biztosíthat magának. A napon való tartózkodás nem tesz jót. Fontos a helyes táplálkozás is. Az étrend legyen fehérjékben (sovány hús, nem zsíros sajtok, túró, tej stb.) és vitaminokban (gyümölcs, zöldség) gazdag, ezzel szemben erősen csökkenteni kell a tésztaneműket és az állati zsírokat (liba-, kacsa- és sertészsírt, zsíros húsokat, szalonnát). A dohányzás határozottan káros az érelmeszesedésre. Egy-két pohárka bor vagy kupica pálinka éppenséggel nincs káros hatással. Az érelmeszesedés ugyan nem kikezelhető betegség, de állandó orvosi felügyelet mellett jól kezelhető és a beteg panaszai mindenesetre csökkenthetők. Hasi panaszait és derékfájását illetően szintén vizsgáltassa ki magát orvosánál és a megállapított kórlelet alapján kezeltesse azokat. „ÁLMATLANSÁG" - jeligére. Korára való tekintettel álmatlanságának oka a leírt panaszok alapján minden valószínűség szerint kezdődő agyérelmeszesedés. Ezért figyelmébe ajánlom a „Rögeszme“-jelige alatt közölt válaszomat. Természetesen vizsgáltassa ki magát orvosánál, esetleg ideg- és belgyógyásznál és fogadja meg azok tanácsát. Kiadós esti séták és könnyű vacsorák nagyban elősegítik az álmatlanság leküzdését. Néha az esti meleg lábfürdő is előnyös hatást vált ki. MUDr. Manigatti István Mit főzzünk? Vasárnap: Tyúkleves, sült tyúk párolt rizzsel és céklával, diőslepény, narancs. Hétfő: Gulyásleves, fánk baracklekvárral. Kedd: Zöldségleves, rakott burgonya, alma vagy narancs. Szerda: Bableves, főtt disznófej ecetes tormával. Csütörtök: Húsleves, főtt marhahús parajjal és burgonyával, narancs. Péntek: Burgonyaleves, töltöttkáposzta. Szombat: Zöldségleves, borsófőzelék füstölt kolbásszal, narancs. HÜSPÖTLÖ FEHÉRJEDÜS ÉTELEK Köztudomású, hogy a sajt, tojás, gomba sok fehérjét tartalmaz, s ezért a belőlük készült ételekkel jól pótolhatjuk a húst. Minden háziasszony igyekszik úgy összeállítani az étrendet, hogy az változatos legyen. De mivel a mai háziasszony azt is tudja, hogy élelmiszereinknek a szükséges fehérjéket és vitaminokat is tartalmaznia kell, igyekszik még hústalan napokon is olyan ételeket készíteni, hogy azok fehérjetartalom szempontjából kifogástalanok legyenek. Ilyenek pl. az alábbi ételek: KIRÁNTOTT SAJT. Bármilyen kemény, tömör sajtból egyenlő, kisujjnyi vastagságú szeleteket vágunk. Egy tálban annyi tojást verünk fel, hogy 4 szelet sajtra egy tojás jusson. Ezt kevés liszttel széthabarjuk, a sajtszeleteket belemártogatjuk a zsemlemorzsában megforgatjuk, majd nagyon forró zsírban gyorsan pirosra sütjük. Azonnal tálaljuk spenóttal, vagy babbal, sárgarépával, borsóval. TOJÁSOS ZSEMLEKROKETT. Négy tojásból rántottát készítünk, melyet aztán három megáztatott zsemlével keverve megdarálunk. Egy egész tojással, sóval, törött borssal, egy fej apróra vágott pirított vöröshagymával és egy kevés petrezselyemmelzölddel összekeverjük. Aztán mint a fasírozottat pogácsákra osztjuk. Ezeket a pogácsákat lisztben, tojásban, zsemlemorzsában megforgatjuk és forró zsírban kisütjük. Bármilyen főzelékhez adhatjuk feltétként, de önálló fogásnak is tálalhatjuk salátával körítve. ,Nocsak!*—vagy,Kérem I‘? Q'./AMAn MII DMUVFS 1966. március 3.
