Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-05 / 9. szám

A magyar konyha kedvelt fűszere A MAJORÁNNA Hideg, ködös, nehezen világosodó reggeleiken éles disznó­­sivítás után magas lángok csapnak fel a falusi udvarokon. Égő szalma kesernyés füstje terjeng a deres háztetők fö­lött. Csalhatatlan jele ez a disznóölésnek és a pörzsölésnek. A régi időben Tamás napján kezdődött a disznóölés, mert az volt a hit, hogy csak az a kolbász és sonka füstöl'ódik jól és az az oldalas tartható el sokáig, amelyik Tamás nap­ja után került a kéménybe. A Tamás napján kezdődött disz­nóölés érdekes maradványa az ősi népek téli ünnepének. Ez a nap tudvalévőén a téli napfordulóra esik, ilyenkor pedig az ősi népek tort rendeztek a tél múlásának és a fokozato­san bekövetkező világosodásnak örömére. A skandináviai mitológia szerint a téli napforduló Freyer-nek az eső és a nappali világosság istenének volt az ünnepe. Ezen a napon iisznót áldoztak Freyernek, akit kandisznón nyargalva ábrá­zoltak és tiszteletére tort ültek. A Freyer tiszteletére ren­­iezett disznótor idejével csaknem összeesik a mai disznóölő Tamásunk napja, s ezzel kapcsolatosan a — legtöbb vidékün­kön ünnepszámba menő — disznótor is. jól előkészített, ősszel felásott és trágyázott, laza szerkezetű talaj a legmegfelelőbb. A talaj nedvességre igényes, de a hosz­­szú szárazságot is elbírja ak­kor, ha a talaj az őszi szántás vagy kapálás folytán a nedves­séget jól megőrizte. Ellenkező esetben alacsonyra nő. Termesztésre eddig legjobban bevált az ún. francia majoránna, mert sarja­dó képessége erős, lombozata buja és sűrű, leveleinek színe szárazon is üde zöld, illata kel­lemes. Normális években leg­alább háromszor vágható. Magját az időjárástól függően március—áprilisban vetik szabadföldbe sorokba vagy fesz. kekbe és vékonyan takarják. Célszerűbb azonban a magot április közepén meleg- vagy hidegágyba vetni és onnan má­jus közepén, esetleg június elején kiültetni 5—6 szálan­ként, 25 cm sor- és 15 nö­vénytávolságra. A palánták meg­erősödése után szükség szerint kapálják. A majoránnát először közvetlenül a virágzás előtt vágják, másodszor a teljes vi­rágzás idején, harmadszori vá­gásnál azonban a virágzást nem lehet megvárni, mert az eset­leges kedvezőtlen időjárás a száradást megakadályozza. A vágás után a levélzetre tapadt földes anyagokat el kell távolí­tani. A letisztított majoránnát szabadban, pormentes helyen, vékonyan elteregetve szikkasztják, majd szellős padláson, pajta alatt cserényeken, gyékényen, deszkán szétterítve szárítják. Meleg, száraz időben 8—10 nap alatt teljesen kiszárad a nö­vény. Megfelelő szárítóhely hiá­nyában mesterségesen szárítják fűthető és jól szellőztethető, pormentes helyiségben cseré­nyeken, kisebb termés esetén pedig a konyhatűzhely feletti részen. Párás, gőzös helyiség­ben a levélzet megbámul, illó­olaj-tartalmából veszít. Szára­dás után kerül sor a levelek lemorzsolására, ami úgy törté­nik, hogy a kisebb csomókba fogott leveleket eleinte 5 mm, majd 3 mm nyílású rostán át­dörzsölik. Ilyenkor természete­sen szárrészek is áthullanak i a rostán. Ezeket el kell távoli- jj tani, mert rontják a minőségét. Normális időjárás mellett 100 négyzetméter területről a fran­cia majoránna terméshozama 10—12 kg tisztított pelyva. A majoránnával beültetett terület nagyságának megállapí­tásakor tekintettel kell lenni arra, hogy zölden tekintélyes tömeget ad, s így a szárításhoz elég tágas helyiségre, vagy kü- J lön szárító berendezésekre van í szükség. Éppen ezért ez a jö- | védelmező fűszernövény inkább p háztáji kertekbe való, ahol a nap bármely órájában | foglalkozhatnak vele, gondoz- í hatják, megfelelően száríthat- í ják és- szabad idejükben a meg-' I szárított leveleket ledörzsölhe- í. tik és tisztíthatják, & Vágásra is alkalmas. Több kerti változata is van. Ilyen például az alacsonyabb, csak 20—25 cm magasra növő, júliustól szeptemberig, gyakran októberig nyíló, világosabb vi­rágú compactum, amelyből pompás szegély is nevelhető. Tompa rózsaszínű és fehér vi­rágú változata szintén alacso­nyabb termetű. A három válto­zat szegélyben, váltakozva na­gyon hatásos lehet. Évelő nö­vény, tehát leginkább tőosztás­sal szaporítható, de magról is nevelhető. Ez a növény is az ajákosok családjának abba a nemzetségébe tartozik, amely­nél a rendesen kifejlődött virá­gú egyedek mellett gyakoriak a kisebb pártájúak s ezekben a porzók csökevényesek, továbbá amelynél némely egyednek csak nővirága, másoknak csak hím­nős virágai vannak. A növény­tudomány ezt a jelenséget gy­­nodioediának nevezi. Nemcsak gyógyszer, fűszer, hanem kedvelt koszorúnövény is 8 GYÜMÖLCS A majoránna mint gyógyszer a nép körében még most is igen elterjedt. Künzle, zizersi lelkész, aki nagy hírverője volt a gyógy­növényekkel való gyógyításnak, s ezért egyes orvosok hosszú időn keresztül élesen támadták, azt hirdette, hogy „a majoránna gyógyerőben minden más nö­vényt felülmúl. Fontos tulaj­donsága, hogy az összesűrűsö­dött anyagokat feloldja, a be­teg anyagokat eltávolítja és az összegyülemlett gázokat leve­zeti s ezért az ember és az ál­lat majdnem minden betegsé­gét megszünteti.“ Szerinte, „ha a nagyot halló ember majorán­nát ecettel felforral és gőzét tölcséren a fülbe bocsátja és ezt naponta egy héten keresz­tül megismétli, ez az eljárás megjavítja nagyothallását.“ A majorannaolaját ma inkább az illatszeripar keresi, illat­kompozíciók, szappanok illatosí­­tására használják fel. Majoránnát ételek ízesítésére fűszernek nagy mennyiségben használták régen is és használnak ma is. Sok helyen a kacsát, a libát, a borjúhúst majoránnával sütik. A salátaféléknek, a mártások­nak, a diétás vagy a nyers étel­nek igen kellemes ízt ad. Két­ségtelen, hogy igen finom fű­szer. Bab vagy burgonyafőze­lékben nagyszerűen pótolja a szárított babérlevelet. A hurká­ban, kolbászban szinte nélkü­lözhetetlen. A majoránna termesztése Eu­rópa legtöbb országában jelen­tős. Termesztésére televényes, __ hogy a dinnyében há­romféle cukor található: glükóz (szölőcukor), fruktoz (gyümölcscukor) és szaha­­roz (összetett cukor). A dinnye ízét a három cukor­féleség mennyisége és egy­máshoz való arányuk adja meg. Az egyes cukrok meny­­nyisége fajtánként jelentő­sen változik. A dinnye üdítő, kellemes ízét a savak adiák, amelyek közül a dinnyében az almasav és a citromsav található. Az íz minőségét nagymértékben befolyásolja a savak aránya egymás kö­zött és az összcukorhoz vi­szonyítva. A fajták vizsgá­latai azt mutatják, hogy nem mindig azok a fajták a leg­édesebbek, amelyek a leg­több cukrot tartalmazzák. Az ízlelés szempontjából az a dinnye a legédesebb, amelyben az összcukorban a szaharóz mennyisége a má­sik két cukorféleséghez vi­szonyítva több. A vizsgála­tok azt is megállapították, hogy a magház közelében több szaharózt és citromsa­vat találtak, mint a héj felé eső részen. Ez a megállapí­tás a gyakorlat szempontjá­ból azért is fontos, mert alátámasztja, hogy a legked­vezőbbek az egy kg körüli súlyú sárgadinnyék. A na­gyobb súlyú dinnyék gyü­mölcshúsának nagyobb része minőségben nem olyan jó, mivel a vastag gyümölcshús nagyobb része távolabb van a magüregtől. A héj közelé­ben a cukortartalom is, a sav mennyisége is csökken. ... némelyik rovar rend­kívül falánk? A burgonya­bogár lárvája élete első naps jában két és félszer akkora súlyú levelet eszik meg. mint amennyit nyom. Súlya hét nap alatt a 46-szorosára növekszik. A növekvő lár­vák testsúlyuk felének vagy háromnegyed részének meg­felelő súlyú élelmet fogyasz­tanak el. __Angliában 1957-ben meggyőződtek arról, hogy a vágott virág jobban és to­vább tart, ha a vízbe bakte­­ricideket tesznek. Különösen tevékeny az ezüstnitrát és a cukor. Ennek gyenge olda­tába kell a kivirágzás előtt levágott virágot tenni. Az orgona sokáig tart a gyenge bóraxos oldatban. Ha auxint teszünk a vízbe, vagy a bim­­bócskát beszórjuk vele meg­gátolja a vágott tulipán fő leveleinek lehullását. ... a mag csírája a föld felszíne felé való törekvése közben rendkívül nagy ellen-, ■ állást küzd le, ez sok eset­ben meghaladja a 7 atmoszs férát is, amely 5 tonna nyo­másnak felel megT. A DISZNÓTOROS ÉTELEI legrégibb fűszere a hagyma, fokhagyma, a kapor és a majo ranna. Ez utóbbi kellemes illati növényt már az egyiptomiak, ; görögök és a rómaiak nemcsal a húsételek fűszerezésére hasz nálták, hanem kenőcsöt is ké­szítettek belőle, sőt erre fel­használták a vadon növő majo rannát is. Az évelő majoránna — mai tudományos neve Ori­ganum vulgare — az ajakosol családjának önálló nemzetsége Rendesen tarackot hajt, szár, négyszögletes, tojásdad alaki levele kihegyezett, murvalevél­kéi hosszúkásak, sötét bíbor­­színűek, virágai vékony álfűzér­­kékben széles, tömött bugái alkotnak, pártája pirosas, csö­vét termése érésekor szőrko­szorú zárja. Igénytelen, mész­kedvelő növény. Tetszetős jú­niustól augusztusig nyíló, mesz­­sziről látható, dús, biborpiros virága. Természetes stílusú kertbe, ágyásba is ültethető, főleg árnyékos helyre. volt a majoránna. Népdalaink gyakran emlegetik a nevét, s a legény kedvesét sokszor nevezi majoránnának. Egyik régi, a tizenhatodik századból szárma­zó, de ma is gyakran hallható virágénekünkben is szó esik róla: „Sej, haj gyöngyvirág, teljes szegfű, szarkaláb Bimbós majoránna, Ha kertedbe mehetnék, s ha ott kertész lehetnék Mindjárt meggyógyulnék, Mindjárt meaauóauulnék__“

Next

/
Thumbnails
Contents