Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-03-05 / 9. szám

egyik legfontossabb alaptétele

AZ UTÓBBI HÓNAPOKBAN nemegyszer szóbakerült, hogy az állattenyésztési kutatóintézetek és a velük szorosan együttműködő munkahelyek az eddigitől jobban rákapcsolhatnának szarvasmarha-állományunk hasznosságának növelésére. Ezen a szakaszon valóban további intézkedésekre van szükség, mégsem szabad e kérdéssel egyoldalúan foglalkoznunk, mert a kísérleti és a velük együttműködő gyakorlati munkahelyek, mint például az állami tenyészállat nemesítő intézetek és a tenyészállat nemesítő állomások dolgozói — őszintén ki kell jelentenünk, — eddig sem aludtak, hanem céltudatos tenyésztői, nemesitői tevékenységükkel sok mindent elkövettek a cél érdekében.

A tudományos program szerinti tenyészállat-nevelés, illetve nemesítés nálunk tehát nem újdonság, hanem már jó ideje tudatos tevékenység. Attól függetlenül van, hogy esetenként (nemegyszer kampányszerűen) többet, máskor pedig kevesebbet feszegetik ezt a témát.

Kétségtelen, erre vonatkozólag már létezik egy tudományos munkaprogram, s ennek következtében szép számmal találhatók nálunk gondosan előkészített tenyész- és haszonállatok. Ezeknek korszerű elhelyezése és szakszerű ellátása, bár szorosan összefüqg a tenyésztői, illetve a nemesitői technikával, mégis további munkaprogram fontos részét kell hogy képezze. Napjainkban járásonként már kiforrófélben van az üzemeken belüli ezirányü szakosítás és központosítás.

A dolgok helyes megvilágítása céljából a közelmúltban a dunaszerdahelyi járásban ellátogattam az Üszori Járási Tenyészállatnemesítő Állomásra, Somorjára pedig az állami tenyészállatnemesítő intézetbe. Egyiknek is, másiknak is nagy érdeme van körzetében, de kerületi méretben is a szlovák zsemlyetarka szarvasmarha .hasznosságának növelésében.

Az úszori állomás, amint Kisléghy László vezető elmondta, 16 jófajta apaállatot tart a körzetében lévő tehénállomány (részben törzskönyvezett, nagyrészt haszonállat) tej és nem utolsósorban húshasznosságának javítására. Erre a célra többfajta tisztavérű apaállatot tartanak.

Megtalálható az állomáson a Svájcból behozott tisztavérű szimmentáli, a hazai tenyésztésű szlovák zsemlyetarka, a holland-fríz, charolais, a herefordi és az aberdeen-angus apaállat. Talán mondanom sem kell, hogy mindegyiket előre meghatározott céllal tartják és alkalmazzák, a haszon és tenyésztulajdonságok javítására.

Mezei Éva laboránsnő megjegyezte, hogy naponta négy-öt apaállattól vesznek magot. Az egyik napon hat, a további napokon pedig hét-hit helyre szállítják az előkészített és alaposan kivizsgált termékenyítő anyagot.

Így például február 9-én 189 cm3

magot vettek (egy befedeztetésre 1 — 1,5 cm3 anyag szükséges). Eszerint az aznapi adag kb. 120 — 150 tehén megtermékenyítésére volt elegendő.

Amint megtudtam, az állomáson gyakori az ellenőrzés. Ilyenkor az erre a célra összeállított bizottság előtt fölvezetik az apaállatokat. Félévenként a dolgozók alapos orvosi vizsgálat alá esnek. Ez azért fontos, mert közegészségügyi, valamint állategészségügyi előírás szabja meg az orvosi vizsgálatot, másrészt biztonságérzet az emberek részéről, hogy egészségesek. De persze az sem lehet közömbös, hogy egy-egy apaállat, akár külföldi, akár belföldi nevelésű, elég nagy összegbe kerül, ezért arra kell törekedni, hogy a lehető legtovább tenyészetben maradjon.

Ilyen például a Dalimir svájci behozatali, tisztavérü szimmentáli bika. Anyja 5672 liter 4,1 zsírszaázalékos Anyja 5672 liter 4,1 zsírszázalékos a Somorjai Állami Tenyészállatnemesítő Intézet és a Gellei Állami Gazdaság kiválasztott teheneinek befedeztetésére alkalmazzák. Hasonló a helyzet a Lord 19 nevű szlovák zsemlyetarka apaállattal. Ennek az anyja 5204 liter 4,38 zsírszázalékos tejet adott. Az említett és a többi apaállatok javítóhatással voltak és vannak leány- és fiúutódaikra.

Az állomás vezetője joggal büszke arra is, hogy a nyugat-szlovákiai kerület egyik leghasznosabb apaállata Morozs 3, az úszori állomáson van. Származási helye Nagyfödémes, a cukorgyári gazdaság. Anyja 5897 liter 4,78 zsírszázalékos tejet adott. Származási lapja elárulja, hogy apja Svájcból behozott tisztavérű szimmentáli volt. A szimmentáli + szlovák zsemlyetarka szülőpár minden jó tulajdonságát átvitte az utódra. Ezért ilyen naqybecsü ma Morozs 3, a szövetkezetek és az állami gazdaságok törzskönyvezett és haszonállományának feljavításában.

A föntebb említett húsfajtákat a hazai zsemlyetarka keresztezésénél, a shortorn magját a bratislavai, modrai, újvári, szenei és a komáromi körzetekben alkalmazzák, de hasonló a helyzet a többi hústípussal is.

Milyen eleséget kapnak az apaállatok? Nem kevesebb, mint kilenc takarmánvfélét soroltak étrendjükbe, s ezek

12,26 kg szárazanyagot, 1,06 kg emészthető fehérjét és 5.99 keményítőeavséget tartalmaznak Nem véletlen tehát, hogy jő erőben vannak és a tőlük elvett mag is kiváló minőségű.

Az állomás technikusaival átruccantunk az intézet istállójába, ahol nagyon jó állapotban lévő tehénállományt iáthattunk.

Somorján az állami tenyészállatnemesítő intézet igazgatóságán megtudtam, hogy csak pár esztendővel ezelőtt, vagyis 1963-ban kezdték el itt a céltudatos tenyésztői, nemesitől munkát. Tisztavérű vemhes üszőkkel

kezdtek, amelyeknek jórésze már a kezdés évében leellett, s 1964-ben már a Dalimir magját alkalmazhatták (a kijelölt teheneknél). Az állományban lévő 131-ből 25 tisztavérű svájci szimmentáli, 14 magyartarka, a többi pedig hazai szlovák-zsemlyetarka tehén.

Tény, hogy a rövid idő alatt jóhasznú tehéncsoportot állítottak össze, amelyből 41 darab (17 darab 4000 — 4500, 15 db 4500-5000, 4 db 5000-5500,, 4 db 5500-6000 literen felül termelt a múlt laktációban) a törzsállományban van fölvéve, s 1970-ig bekerülnek az állami törzskönyvbe. Ezeknek a teheneknek a tejhasznossága az előre meghatározott 4000 literes átlag helyében már a tavalyi laktációban 44 tehénnél az első laktációt, 60-nál azt is megjegyezni, hogy az állományban 44 tehénéi az első laktációt, 60-nál a másodikat, 10-nél pedig a harmadikat zárták csak le, s 17-nél még egy laktációt sem értek el. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy az intézet tehenei a termelés kezdetén kimagasló eredménnyel hálálják meg a gondoskodást.

Laktációkba csoportosítva az állatokat, láthatjuk igazán a termelési eredményeket. Például az első laktációban 2934, a másodikban 4181, a harmadikban pedig 4659 liter tejet fejtek átlagosan. Ez bizonyítja a legmeggyőzőbben a magas színvonalú tenyésztői, nemesítő! tevékenységet.

Már említettem, hogy az Dalimir és a Lord 19 az intézet szarvasmarhaállományának családalapítói (apai ágról). Van ezenkívül az intézetnek saját apaállata is, a Flórián.

Mi a cél a három apaállatai? Ügy tervezik, hogy Dalimir leányutódait (Fi-gen.) a Lord 19 magjával tovább nemesítik (rákeresztezés). Lord 19 és Fábián utódait pedig Dalimir magjával keresztezik. Ettől a nemesitől tevékenységtől igen sokat várnak.

Dalimir utódaiból (Fi-gen.) nyolcat már az említett módon megtermékenyítettek, s további 30 üszőt most készítenek elő ugyanerre a célra.

Az intézet fő feladata, hogy jó származású, nagyhasznú átvivő képességű apaállatokat neveljen a tenyészállat nemesítő állomások részére. A Somorjai Állami Tenyészállatnemesítő Intézet ezt a feladatát kiválóan teljesíti. Eddig 12 darab ER és E tenyészérték osztályzatú apaállatot adtak a nemesítő állomásoknak, s 94 nagyhaíznú tehénnnel gazdagították a környező állami gazdaságok és szövetkezetek szarvasmarha állományát.

Persze az sem véletlen műve, hogy az intézet egyik állatgondozója lozeftk József tavaly a gondjaira bízott teheneknél 12,4Í literes tejátlagot ért el naponként, s ezzel szlovákiai méretben a vezető helyek egyikét elnyerte.

Nos elképzelhető, hogy milyen tejhasznosság lesz itt ha a tehenek nagy része eléri a harmadik, negyedik vagy a további laktációkat.

HOKSZA ISTVÁN

jobb gépek, gazdagabb szövetkezet

A NAGYKÉRI SZÖVETKEZET irodájában Száraz István gépesítővei a CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének téziseit lapozgatom. Egyúttal megtudakoltam tőle, melyiket tartja legfontosabbnak jelenleg a szövetkezeti gazdálkodás további szilárdítása érdekében.

— Szerintem az a legfontosabb — válaszolja —, hogv az ipar valóban jó minőségű, sokrétű munkák elvégzésére alkalmas, komplex gépeket gyártson a mezőgazdaság számára.

Bizonyítékként, hogy nem a szakmai elfogultság beszél belőle, Száraz elvtárs egy okmányt vesz elő a zárszámadási iratok tömkelégéből. A számok mindennél ékesebben azt tanúsítják, hogy a nagykéri szövetkezet tavaly 30 000 korona nyilvántartási értékű gépet volt kénytelen kiselejtezni, amelyek beszerzési ára 171000 koronára rúgott. Már pedig nyilvánvaló, hogy a gépek gazdaságos kihasználásáról csak akkor beszélhetnénk, ha értékük leírása után is még annyira-amennyire teljesíthetnék hivatásukat.

— Milyen gépek bizonyultak a legsilányabbaknak? — kérdem.

Száraz István rámutat egy silókombájnra és elmagyarázza szomorú történetét:

— 23 000 koronáért vettük és most 13 300 korona nyilvántartási értékkel — élte derekán — selejtbe dobhatjuk. De nem kevésbé jellegzetes és tanulságos a 2m 330-as kombájnunk kiesésének története is, amely fényt vet gépeink „krónikus“ betegségére. Két ilyen kombájnunk volt, de tavaly, a szokatlanul mostoha viszonyok között végzett nyári munkálatok során egyszerűen nem győzték szusszal. Munkateljesítményüket, mondhatnám, inkább naponta és óraszámra, mintsem mázsánként mértük. Az örökös javítás és az állandó alkatrészhiány végül annyira elkeserített bennünket, hogy az eavik kombáint feláldoztuk aikat-Hattagú az ipolyviski „Vörös Lobogó" építőcsapata. Vezetője Bartal Béla, aki éppúgy dolgozik, mint kőműves, vagy ácstársai.

Rövid múltú ez az építőcsapat. Tavaly alakult újjá. Ugyanis, már jónéhány esztendővel ezelőtt létezett efféle munkaközösség.

Nos. mit csinált ezen rövid idő alatt a Bartal-csapat? Elvégezte egy tehénistálló főjavítását. Terven felül készített egy zöldségtárolót, 50 ezer korona beruházási költséggel. Átalakított egy borjúistállót. Még tavaly megkezde a szőlőtelep bekerítését, amelynek befejezésére ez év tavaszán kerül sor. Ezt egy széles, hosszú gépszín építés követi, 80 ezer korona ráfordításával. Központi trágyatelepet létesítenek. Valamint egy sertésól főjavításával számolnak ebben az évben.

résznyerés céljára, hogv legalább a másikat üzemeltethessük.

— Tudna valami jót is mondani a gépekről? — kérdeztem.

— A legnagyobb elismerés hangján keli szólnunk a 160-as kalapácsos silókombájnról, amely naponta 4—5 hektárral is megbirkózott, ahol erősek a kukoricaszárak. Gyártásánál a gépszerkesztők már figyelembe vették a sajátos természeti adottságokat, amelyek vidékünkön nehezebb feladatok elé állítják a gépeket. A gyors betakarításnál jói beváltak az SZK 4-es kombájnok.

Gábris József, Érsekújvár

Bizony, ez nem kis feladat, különösen, ha a gépi segítséget csupán egy betonkeverő képviseli.

Mégis, mivel érdemelte ki ez az építőcsapat a kerületi vándorzászlót? Semmiesetre sem azzal, hogy benevezett a járási és a kerületi versenybe. A vándorzászlót odaítélő bizottság mindenekelőtt figyelembe vette az építőmunka minőségét, a tervezett határidő előtti feladatteljesítést, valamint az anyag és költségmegtakarítást. Például a cementnél pontosan betartották — betartják — a keverési arányt, a faanyag esetében a megszabott mértéket. Ezáltal nem pocsékolódik el az értékes építőanyag. Ha szállítmány érkezik a vasútállomásra, órákon belül otteremnek az építőanyagért, ha kell még ünnepen, vagy vasárnap is. Nem vesztegel miattuk a vasúti

KIVÁLÓ MUNKÁJUK ERKÖLCSI JUTALMA:

A kerületi vándorzászló

Lerakták az ugrásszerű fejlődés

alapját

űzi a szövetkezet mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben.

Önálló takarmányalap

A kenyheciek szántója (532 hektár) jól művelt, négyévenként istáílótrágyázott, így ha nem szól közbe komolyabb elemi csapás, gazdagon fizet a föld. Tavaly 230 hektárról

30,5 mázsás átlagtermést értek el gabonából. Fő terményük a kukorica, mely egyben a szövetkezet takarmányalaoját képezi. Az elmúlt évben 70 hektáron termelték 45 mázsás átlaghozammal (szemesen!, míq a silókukorica 40 hektárról 500 mázsájával fizetett. Jórészt ennek köszönhető, hogy a szövetkezet nem szorul állami takarmányalapra, ami szinte egyedülálló nemcsak a járásban, de az egész kerületben.

Az állattenyésztési ágak közül említést érdemel a szarvasmarha-tenyésztés, bár ezen a szakaszon még nem jött egyenesbe a szövetkezet, összesen mintegy félezer szarvasmarhát tartanak, melvből 200 darab tehén. A múlt évi tejhozam 2073 liter tehenenként, 284 literrel több, mint az előző esztendőben. Az évi terv szerint idén a tejhozam hasonló növekedésével számolnak.

Az elmúlt években a tejtermelés fokozását gátolta a TBC-s tehenek állandó selejtezése, melyből a mai napin 60 darab mén kicserélésre vár. A hiba abban ret'ik, hogv éopen a beteg tehenek adják a lentöhb telet Í2800 litert), mm a helvettük beállított üszők teielékenvséoe jóval alacsonyabb. A fertőzött állatok gyorsított selejtezése miatt nem szabadulhatnak attól a harminc tehéntől sem, amelvek húsra értékesítik a takarmányt. s nem adnak többet évi 900— 1000 liternél. Természetes, ezek közül jónéhány borjút sem hoz a világra.

öt éve. hogv a szövetkezet eovedi szelektálás útién rátért az üszők szakszerű nevelésére. Rájöttek, hogv árpaszalmán, magkórón nem lehet 3000 literes teheneket neve'ni. Akkoriban a gyenge koszton teleltetett üszők az első boriazás után tönkrementek, miután szó sem lehetett bő tejhozamró’, később nagyteljesítményű tehenekről. Jelenleg a hasas üszők külön istállóban kannak elhelvezést és megkülönböztetett nonddal ápolják, takarmányozzák, tőgyeltetik azokat.

Dús legelő, olcsó állattartás

Hetven hektár legelő áll a tehenek rendelkezésére. Régi teleoítésű. de úgv Gondozzák, akárcsak a szántóföldeket, ötévenként 250 mázsa komposztot adnak hektáronként, majd minden évben műtrágyáznak. Tapasztalatuk szerint jobban beválik, ha a legelő bizonyos részére dupla, vagyis hét— nvoic mázsa műtrágyát szórnak hektáronként, mert a nagymennviségü tápanyag nemcsak a gyors növekedést serkenti, de a fű állandóan zsenge,

szerelvény az állomáson. Fekbér fizetésére az ő esetükben nem kerül sor.

Nagy gondot fordítanak arra, hogy a helyi anyagforrásokat (kavics, homok, fa stb.) jól kihasználják. Arra is gondoltak, hogy a telet is hasznosítsák. Elmentek a Breznói Erdőgazdaság feketebalogi üzemrészlegébe vihardöntötte fenyőfákat feldolgozni. Ilymódon 35 köbméter értékes épületfa birtokába juttatták a szövetkezetét.

A Lévai Mezőgazdasági Beruházási Központ dolgozói — a beruházási központ csoportvezetője, Kabáth Béla elvtárs, valamint Trévai József, az említett központ ökonómusa — nagyon elismerően vélekedtek az építőcsapat tevékenységéről. Hangoztatták: méltán érdemelték ki, s jutottak a kerületi vándorzászlóhoz. Ez további jó munkára kötelezi őket.

Becsületes, odaadó és szakszerű munkájukkal a „Vörös Lobogó" jó hírnevét öregbítik. (nki)

póttakarmányként szántóföldi zöldtakarmányt is juttatnak számukra. Az Uszőnevelés ezen módja nemcsak azért előnyös, mert biztosítva van a mozgás, napfény, mely nélkülözhetetlen az erős testalkat és csontozat kifejlődése, az állat egészségének szempontjából, de ezért is, mert ilyképpen olcsó az állattartás. Ha meggondoljuk, hogy a hetven üsző gondját egy ember, s legfeljebb egy gyerek viseli a legelőn, ugyanakkor az átlagos napi súlygyarapodás 82 dkg-ra rúg, nem lehet panasz, hogy sokba kerül az üszőnevelés. Ugyanez vonatkozik a tehenekre, illetve a tejre is.

Tóth Imre, az elnök azzal is eldlcsekszik, mennyire szemrevalő az Uszőállományuk. Nemcsak a zootechnikus napi vendég az üszőszálláson, de Pataki Gyula, az agronómus is gyakran hizlalja szemét munkája gyümölcsén. Tény, hogy Kenyhecen az agrotechnikai követelmények betartása — mely az agronómus érdeme — járul hozzá az állatállomány minőségi javulásához, majd jövedelmezőségének fokozásához. A szövetkezet a szilárd takarmányalapnak köszönheti, hogy bevételének 65 százalékát az állattenyésztésből nyeri. Minden jel arra mutat, hogy ez az arány évről évre növekedni fog.

Jövedelmező ág a pulykatenyésztés

Amint említettem, a szakosítás keretében a szövetkezet nem igen számolhat a tyúktenyésztéssel, de tyúkok helyett pulykákat nevelnek, méghozzá jó eredménnyel. Jelenleg négyszáz anyapulykát tartanak. A tojásokat saját keltetőben keltetik. Tavaly átlagosan 35 tojást, illetve 28 kispulykát nyertek anyánként. A kikelt pulykák nagvobbik hányadát napos korban eladják (I. oszály 7,50 korona db) s mintegy 1500—3000 darabot felnevelnek, amelyeket öt kilós átlagsúlyban adnak piacra. A vezetők szerint megéri pulykatenyésztéssel foglalkozni, akár kicsi korban, akár húsra értékesítik szép bevételt jelent a közösnek. Számításaik alapján a pulykák után eredő bevétel 40 százaléka tiszta jövedelemnek mondható. A környék szövetkezetei, állami gazdaságai részéről nagy az érdeklődés a kispulykák iránt, így bármennyit eladhatnának belőle.

A felsorolt tényekből arra következtethetnénk, hogy a szövetkezet a jövőben szélesebb alapokra helyezi a pulykatenyésztést, hiszen erre minden lehetőségük megvan. Ám a vezetők véleménye az, hogy amíg a felsőbb szervek nem pártolják eléggé ezt a termelési ágat, nincs mód növelésére. Ugyanis, amíg a tyúkok után kaptak bizonyos mennyiségű takarmányt, a pulykákra semmit sem kapnak. Ha ezt a jogos kérést megoldaná a termelési igazgatóság, semmi akadálya sem lenne, hogy a pulykatenyésztést kiszélesítsék.

Még sok a tartalék

Annak ellenére, hogy a kenyheci szövetkezet legjobb a környékén, még nagyon sok tartalékkal rendelkezik, mind a hektárhozamok növelése, mir.d az állati termékek fokozása terén. Az elmondottakon kívül gondolok itt a gépek gazdaságosabb kihasználására, valamint a szakosításból eredő többlettermésre. A vezetés jó kezekben van, a szervezés terén sincsenek komolyabb fogyatékosságok. Sőt a jó szervezés mellett tanúskodik az a tény, hogy míg tavaly a pénzügyi tervet 109 százalékra teljesítette, addig a tervezett kiadás 93 százalékát merítette ki a szövetkezet. A dolgozók jutalma szilárd bérezésen alapszik, melynek értéke a prémiumokon kívül 18 korona.

A látottakat és hallottakat összegezve elmondhatjuk, jó úton halad a Munkaérdemrenddel kitüntetett szövetkezet. Évek hosszú során gazdaságilag megizmosodtak, és tapasztalataikból kiindulva lerakták a közös, immár ugrásszerű fejlődésének alapját.

Sándor Gábor

bujazöld. Az ilyen legelőn azután, ha teletömi magát a tehén, nincs szükség póttakarmányozásra. A legeltetés szakaszosan történik, így lehetővé válik, hogy azon részekről, ahol nem legelnek az állatok, szénának szárítják a takarmányt. Ilyen esetben egyegy kaszálásból 35—38 mázsa jóminőségű szénát nyernek hektáronként.

A legelőt, ha arra szükség mutat-* kozik, meg is öntözik. Sőt a gazdaságban összegyüiemlett trágyalé mind a rétre, legelőre kerül.

Az üszők a Hernád partján mintegy 22 hektáros területet birtokolnak. Tavasztól őszig a legelőn tartózkodnak. Ha nyári idényben silányabb a fű,

A KASSAI JÁRÁS legjobb szövetkezete a kenyheci. Ügy hírlik, kerületi méretben is az éllovasok közé tartozik. Nem csoda tehát, ha Tóth Imre elnök és Iván István mérnök-zootechnikus társaságában kutattam, minek köszönhetik elsőbbségüket.

Őszintén szólva nyugat-szlovákiai szemmel vizsgálva a gazdálkodás menetét semmi különös módszert, technológiai eljárást nem alkalmaz a szövetkezet, melyekből eredményeik fakadnának. Mégcsak a szakosítás útjára sem léptek, bár a kelet-szlovákiai Vasmű jelenléte a tejtermelés fokozását követeli. Jelenleg a hagyományos termelési ágak mindegyikét