Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-03-05 / 9. szám
azóta is szorgalmasan űzik lelkiismeretlen játékukat. De miért ne űzték volna, amikor az említett „ellenőrzés" még kedvezőbb körülményeket teremtett számukra? Mert kérem, az olyan jó ellenőrzés volt, hogy az egyénektől felvásárolt tej helyszíni fokolását mint az ellenőrzés leghelyesebb formáját, teljesen megszüntette. Talán azért vitték el a tejfokolót és az üvegeket Páldi Imrénétől, a helybeli tejátvevőtől, hogy munkáját megkönnyítsék? Vagy, hogy a tejvizezők miatt mindenkit egyformán büntethessenek az „egy mindenkiért és mindenki egyért“ elv alapján? Furcsa egy história! S ennek következményeként létrejött a csoda: a tizennyolc magángazdálkodó által eladott tej zsfrfoka minden hónapban egyenlő lett és egyenlő zsírfokot mutatott a huszonkét szövetkezeti tag által eladott tej is. Az egyik hónapban 2,34 százalékos, a másikban 2,2 százalékos, stb. zsírtartalmú tej felvásárlásáról tanúskodnak a bizonylatok. Ez aztán az egyenlőség! Egyenlő zsírfok és egyenlő felvásárlási ár! Hadd bosszankodjanak a lelkiismeretes tejtermelők! Elvégre be kell látniuk, hogy a tejfeldolgozó üzemnek is jogában áll munkáját kissé leegyszerűsíteni! Miért bajlódjon mindenkivel külön-külön, amikor egyszerűbb megoldást is talál. Hát nem könnyebb a már összeöntögetett tejből közös mintát venni, mint a különböző minőségű tejekről nyilvántartást vezetni, s érdem szerint jutalmazni? Bizony jóval könnyebb! De azért vigyázzanak a tejüzem vezető dolgozói, mert ez a rossz módszerük egyszer még nagyot; megbosszulhatja magát! Kővárhoz nagyon közel van az Ipoly, főleg így áradások idején. S ha továbbra Is egyenlő mércével mérnek, még megérhetik, hogy jó minőségű tej helyett tejjel szíensített és ízesített hallevest kapnak a kővári tejtermelőktől. A szövetkezet vezetősége, bár elégedetlen az alacsony tejárral, ennek ellenére mégsem mer kételkedni a tejfeldolgozó üzem igazában. Ellenérve csak az, hogy a fejőgulyásokat még nem érték tetten a tej vizezése közben. S ezért nem tudják megérteni, mi lehet az oka, hogy a tejüzemtől küldött bizonylatok napokon keresztül jó minőségű, míg egyes napokon gyenge minőségű tej átvételéről anúskodnak. Úgy gondolják, hogy a múltra helyesebb lesz fátylat borítani. Hiszen a tej átadásakor szükségessé vált ellenőrzés elmulasztása miatt (amiért a felelősség a szövetkezet volt zootechnikusát terheli) úgysem tudnák feltételezett igazukat bebizonyítani. Most azonban fogadkoznak, hogy a jövőben több gondot fordítanak az ellenőrzésre. Minden nap megállapítják az elszállításra váró tej zsírfokát és nyitott szemmel ügyelnek akkor is, amikor a szállító dolgozók mintát vesznek. S ha az ellenőrzés arról tanúskodik, hogy az alacsony zsírtartalom oka a szövetkezetben van, vagyis a feiők javadalmazásának jelenlegi formája a tej mennyiségének ésszerűtlen gyarapításához és a zsírtartalom csökkenéséhez vezet, akkor rátérnek majd olyan módszerre, mely szerint a fejők nem a kifejt tej menynyisége, hanem a havi zsíregység összege szerint lesznek jutalmazva. Kedvező jelenség, hogy az Ipolysági Tejfeldolgozó Üzem vezetője üdvözli és mint mondta, elő is segíti, hogy a szövetkezet jobb ellenőrzést gyakorolhasson a tejeladás terén. Persze, abban igaza van, hogy a zsírtartalmat illetően még abban az esetben is lehetnek némi különbségek és bizonyos nézeteltérések, ha a zsírfok megállapítása két helyen történik. Ahhoz, hogy a fokolás eredménye száz százalékban tükrözze az átadott, tej zsírtartalmát, a tejeskannákat, amelyekben a szövetkeze* az átadásra váró tejet tárolja, fel kellene cserélni egy nagyobb tartállyal, amelyben tárolni lehetne az elszállításra váró tej összes mennyiségét. így a tejminta zsírtartalma feltétlenül egyezne az átvett tej zsírtartalmának átlagával. És így végérvényesen megszűnnének az adás—vételi kapcsolatokra károsan ható ellentétek is. Hisszük, hogy a tejüzem vezetője beváltja azt az ígéretét is, hogy rendet teremtenek a tej felvásárlása körül. Rendszeresítik az egyéni termelők által átadott tej helyszíni fokolását és a tej felvásárlási árának magasságát nem az egyenlősdiség elve, hanem a termék minősége szerint állapítják meg. A vásár azonban kettőn múlik! Vagyis az eladásra szánt tej minősége javulásának és Kóvár jó hírneve visszaállításának Is fontos előfeltétele, hogy a kőváriak a jövőben ne vizezzék a tejet, a tejfeldolgozó üzem pedig jobb ellenőrzést gyakoroljon. PATHÖ KÁROLY Körséta Vásárvámoson AKI FÉG NEM JÁRT ebben a csallóközi faluban, s most egyszeribe belecsöppen, hát ámuldozhat. A régi nádfedeles házakból alig akad már hírmondóul. Pedig egyet igazán meghagyhatnának az utókor számára. Mutatóba. Ám, attól tartok, hogy a rohamosan fejlődő lakáskultúra kiszorít mindent ósdit... Utcákhosszat szebbnél szebb, tágas, nagy családiházak sorakoznak. A szemetvonzó, csinos porták jómódra vallanak. Bizony, négy—öt évvel ezelőtt még egyhelyben topogott a falu. Ez a jelző ráillett főleg a közös gazdaságra. Ügy cserélgették itt a szövetkezet kormányosait — leginkább az elnököt — mint tisztaságszerető ember az inget. Ennek, természetesen a közösbéliek „itták meg a levét": alig vitték valamire ... Az utóbbi években azonban a vezető-cserélgetés alábbhagyott. Az „Üj Irány“ tagjai nemcsakhogy utólérték önmagukat, hanem mind gyakrabban emlegetik őket az élenjáró közös gazdaságok ranglistáján. Híres kukoricatermesztők. Például 1963-ban nem kevesebb, mint 55 mázsa kukoricát takarítottak be átlagosan — morzsoltan számítva — hektáréról. Tavaly is — annak ellenére, hogy az időjárás bizony szeszélyes 'volt — a szövetkezet elnöke, Csömör elvtárs 47 mázsás termésről adhatott számot. De más növényféléből is jó termésátlagokkal dicsekedhetnek. Röviden: okosan, ésszerűen gazdálkodnak. Ennek meg is van a látszatja. Munkaegységük értéke felszökött 29,20 koronára. Máris mutatkoznak az anyagi jólét jelei. A megnövekedett igények mindenütt szemmelláthatóak. A szép művelődésházat az „Üj Irány“ vette gondozásába. Elülső részébe, az emeletre költözött a helyi nemzeti bizottság. A régi községházát megifjították: jelenleg a posta és a gyógyszertár foglal benne helyet. S ho! van a régi füstös kocsma? Szinte rá sem ismerni. Korszerűvé, a mai követelményeknek megfelelő vendéglátó üzemmé varázsolták. Az ittlevő mozit áthelyezték. Helyén csinos, hangulatos kávézót találunk; de a konyha sem hiányzik. A meglévő áruházuk szűknek bizonyult. Okos elgondolásra vall, hogy nem ölnek bele milliókat új áruház építésébe. A régit, alapos átalakítással megnagyobbítják. Két család, s a gyógyszertár kiköltözésével az egész épülettömb felszabadult. Hatalmas áruházzá alakítja á Járás! Építkezési Vállalat építőbrigádja, Földes Imre építőmester irányításával. A 600 ezer korona ráfordításával készülő, központifűtéses áruházban a falu lakossága és a környékbeli vásárló min-: dent megkaphat majd, ami szemnek, szájnak ingere ... Nem könnyű a nyolc kőműves és a négy segéderő feladata. A régi falakat szigetelni kellett. Most rontanak-bontanak, hogy azután formálhassák az épületet. A nagy átalakító munkát tavaly szeptember eleje helyett november 9-én kezdték. Még a legnagyobb hidegekben is dolgoztak. Szeretnék az áruházat a kitűzött határidőre elkészíteni. Bízunk benne, hogy az akarat, s a szorgalom sok nehézséget legyőz, s hozzásegíti őket céljuk eléréséhez. Egyetlen panaszt hallottunk Orbán István, fiatal, agilis HNB-elnök szájából: a régi fahíd helyébe épült új hidat sorompó zárja el a forgalom elől. Csupán valamiféle nézeteltérés miatt. A hídépítők „.csakazértis“ hosszút igyekeznek állni... A vásárvámosiak megelégelték már a sok huza-vonát, no meg kerülő utakon való közlekedést. Ez — mostmár — kész idő- és üzemanyagpocsékolás. Ideje lenne már a hidat átadni rendeltetésének. Végre legyen vége a huza-vonának! (nki) A közösben van néhány száz juh. " No, meg a tagok portáján is akad néhány, mert mindenki tudja, hogy a gyapjúért jól fizetnek. Meg aztán vendéglátáskor nem utolsó étel a birkapörkölt. Tavasztól őszig a szövetkezet juhásza vigyázza a nyájat a megszabott díjért. Így hát jól jár a tag is, s a közösnek is jut valami, Bár értünk a juhtenyésztéshez, már az ürü, toklyó fogalmakkal nincs min. denki tisztában. Hogy az anyajuhnak lesz „barija", az világos: de, hogy a toklyó hoz-e világra kicsit: az kétséges. S mi a különbség a kos és az ürü között? Ezt már csak néhányon tudják. Fontoskodó Benő bácsi ehhez is értett. Egyszer aztán ö is vett egy bárányt. Vasárnap délutánonként nem győztük hallgatni szakvéleményeit a Asszonyszovetkezet Messze a környéken legmegbízhatóbb fuvarosoknak ismerték a somodiákat. Kassa, Miskolc és a szélrózsa minden irányában gurultak szekereik és bizony sokszor csak napok múltán tért vissza a férfinép a meleg családi fészekbe. Mivel a férfiak gyakran voltak' távol, a néhány holdnyi földecske művelése, az egyéb tennivalók mellett főleg az asszony gondja volt. Amikor a közös gazdálkodás útjára lépték, akkor is sok családban a feleség iratkozott be tagként és a családfő az iparban helyezkedett el. Még manapság is a tagok mintegy 60 százaléka asszony és főleg a növénytermesztésben a legtöbb tennivalót ők végzik. Ha őszinték akarunk lenni, a közel 1000 hektáros szövetkezet fennmaradását is nagyrészben a szorgos asszonynépnek köszönheti. Ugyanis a rossz irányítás, szervezés, a gyakori vezetőcsere miatt, a gyenge kereset ellenére is hűek maradtak a közöshöz. A múlt évben újból őrségváltásra került a sor a szövetkezetben. Az EFSZ élére Bodnár Ferenc mérnök, nemzetgyűlési képviselő került és hozzáértő főkönyvelőt is kapott a közös. Az állattenyésztés irányítását pedig Prokop Gyula vette át. Nos, vajon megmutatkozott-e a gondosabb irányítás a szövetkezet gaz« dálkodásában? Egy év rövid idő ahhoz, hogy alaposan levehessen vonni a jobb vezetés eredményeit. Egy azonban tény, a rendkívüli időjárás ellenére, a normaszilárdítás nélkül 14 koronáról 16-ra emelkedett a munkaegység értéke, és 400 ezer koronájuk van az üzembiztosítási alapon. Ez azt jelenti, hogy gondtalanul léphettek át az új gazdasági évbe. Hogy. az idei év még jobb kereseti lehetőséget biztosít majd, mi sem igazolja jobban, minthogy a tavaly kimerített 59 munkaegységgel szemben 70 ezret terveztek, és még két koronával emelték a munkaegység értékét. Vajon mik azok a tényezők, amelyek már az első évben is előbbre vitték a gazdaságot? Első az, hogy a jelenlegi irányítók ceruzával a kezükben gondolkoznak. Az összes körülményeket figyelembe véve, nöyendékmarha nevelésre és hizlalásra szakosítottak. Kevés a munkaerő és amíg -15 tehén gondozásához legalább egy munkaerő szükséges, addig növendékekből 40 darabot is kezelhet egy személy. A jó elgondoláshoz persze lelkiismeretes állatgondozók is kellettek. Akadtak is ilyenek szép számban. Egy négytagú asszonycsoport (Kocsis, Képes és Nagy Ilona, valamint Képes Mária) 206 borjút nevelt fel háromtól hathónapos korig, ahol a súlygyarapodás példás volt és mindössze csak egy pusztult el közülüjt. De a .gpvépytermesztésben tevékenykedő asszonyok Krivda Klára csoportvezető irányításával szintén igyekeztek minden munkát időben elvégezni. A traktorosokat a legtöbb munkában anyagilag is érdekeltté tették és minőségi munkát végeztek. A keresetük általában 2000 korona körül mozgott. Mivel kevés a munkaerő, a háztáji gazdaság szabályozásával Is serkentették több munkára a tagokat. A házirend szerint, aki 250 munkaegységen alul teljesített, az csak 10 ár földet kapott. Aki ledolgozta az előírtat, annak 0,25 árt juttattak. De a természetbenin kívül (1,5 kg munkaegységenként) minden ledolgozott munkaegység után 1 kg gabonát kaptak. Jónéhányan voltak olyanok, akik így még 10—15 mázsa gabonához jutottak. Erről a módszerről el lehetne vitatkozni. Tény azonban az, mint azt a termelési eredmények is igazolták, Somodiban ez a módszer serkentőleg hat. De az sem mellékes, hogy az új vezetők és a védnökségi üzemek között őszinte elvtársi barátság fejlődött ki. A szepsi gépállomás és a közelben lévő vízügyi igazgatóság vezetői és dolgozói a csúcsmunkák idején gépi és kézierővel sokoldalúan segítették a szövetkezetei. A tél folyamán az irányítóknak arra is volt idejük, hogy elgondolkozzanak a hogyan tovább-ról. A tervek szerint tovább emelik a szarvasmarha-állo« mányt és a jelenlegi 468 darab helyett 650-nel számolnak a jövőben. Ez természetesen megköveteli, hogy a szántóterület mintegy 22 százalékán pillangósokat termesszenek. Ez a terv megold még egy nagyon fontos kérdést, a szervestrágyáről való tápanyagellátás fokozását. Jelentős ez, mert eddig sokhelyütt csak a madarak trágyáztak. Van azonban valami, ami nem elég világos szakosítási terveikben. Jelentősen emelik a szarvasmarha-állományt, s emellett 150 kg-ra akarják hektáronként emelni a sertéshús-eladást. Azt hiszem annyi szemestakarmányt semmiféleképpen nem tud kitermelni a gazdaság, hogy a szarvasmarhahizlalás mellett ez is megvalósítható legyen. Gondolom, helyesebb lenne, ha a sertéstenyésztés növelése helyett baromfi (pulyka, esetleg kacsa) tenyésztéssel foglalkoznának. Ez azért is fontos lenne, mivel sok a női dolgozó, és különösen a lányok szívesebben dolgoznak a baromfitenyésztésben. Az új irányítók fontosnak tartják a Domború, Ortás és Nyilas dűlők lecsapolását. Ha ez megvalósulna, 20Ö hektár jó minőségű földet nyernének. Üj termelési ággal is próbálkoznak Somodiban. Felbuzdulva a szomszédos állami gazdaság szőlőtelepítésén, a szövetkezet is 15 hektárt ültet az elkövetkező években. Kevésbé termő földről szeretnének busás jövedelmet nyerni. A tervek szépek és ha megvalósulnak, a múltban utolsók között emlege« tett szövetkezet nemsokára az élvonalba kerül. A bizakodást már a nemrégiben megtartott évzáró gyűlésen is látni lehetett. Azelőtt a gyűlés hivatalos aktusának lezárása után szétszéledtek a tagok, ment mindenki a maga útján. Most együtt, jó hangulatban töltötte el az estét, az éjszakát a nagy család. Az új elnök elve: ha már egész évben együtt örültek, mérgelődtek, együtt is „igyák meg a levét“ az „asszonyszövetkezetben“. TÖTH DEZSŐ Sőt mi több, az idős, hetven körüli juhásszal is vitába szállt nem egyszer. Amikor beköszöntött hozzánk a tél, mindenki haza hajtotta a maga juhait, és otthon teleltettünk. Ismert, a január, a február örömet is hoz a juhtenyészt öknek. Sorra jönnek a kis báránykák. A tagok juhai így megszaporodtak ezen a télen. Benő bátyánk is bízvást mondogatta, hogy az ő birkája „ikreket" hoz a világra, mert olyan mint a dudál Egyszer egy késő délután nagyon komolyan jött közénk.- Gyertek már megnézni azt a jú. hot! Még most sincs szaporodás! Csak nem történt valami baja? Elmentünk. Megnéztük.- No ez aligha fog elleni.- Miért ? — kérdezte az öreg el*, ámulva.- Mert az ürü! Hogy erre mit felelt, már nem emlékszem. De tény az, hogy juhtenyésztésből levizsgázott. Később megtudta, hogy az öreg juhász cserélte ki a juhokat, így akarta meggyőzni Benő bátyánkat, hogy a gyakorlat is ér valamit. Budai J., Mulyad A tej minőségének lerontásában a víz csak eszköz A Fő tényező a „keresztelőmeg az ellenőrzést mellőző ember „Nincs igaza — A víz nem válil tejjé — című újságcikknek, sen Tassy Zoltánnak, az Ipolysági Tej feldolgozó Üzem vezetőjének abban hogy a kővári tehéntulajdonosok 1,71 százalékos, a helyi EFSZ pedig 1,81 százalékos zsírtartalmú tejet ad £ közellátásnak. Mert a múlt évben eladott tejünk mindig jobb minőségi volt, amit az Is bizonyít, hogv a tejfelvásárló részéről 2,2 százalékosnál volt elismerve, Ezért kérem, nézzél meg az éremnek a másik oldalát is és írják meg az igazat.“ — így lehel összefoglalni Vankó Imre HNB elnök hozzánk intézett levelének fő mondanivalóját. A nyílt és őszinte hangú levél arra ösztönzött bennünket, hogv mielőbb látogatást tegyünk Kővár községben és az Ipolysági Tejfeldolgozó Üzemben is. Tehát hogy alaposabban megnézzük az éremnek necsak az egyik hanem mindkét oldalát. A helvi nemzeti bizottságon őrzött múlt évi kimutatások Vankó elvtárs Igazáról tanúskodnak. Tagadhatatlanul tény, hogv a múlt év folyamán eladott tejük zsírtartalma általában 2,2 százalék körül mozgott. Ezzel szemben az ipolvsági tejüzem nagykönyve azt bizonyítja, hogy a kővári tehéntulajdonosok ebben az évben jóval gyengébb tejet adtak el. Vagyis semmivel sem jobbat, mint amilyenről a tiltakozást kiváltó újságcikkben szó volt. A számok, amelyek a felvásárolt tej minőségét tükrözik, gondolkozásra késztetik az embert. S tetszik vagy nem, arra a következtetésre vezetnek, hogy a kővári tejtermelők között valószínűleg sok „keresztelő János“ van. De vajon miért ne lenne? Hiszen a tejfeldolgozó üzem gyakorlati módszere, amely a helyszíni ellenőrzés elhanyagolásában nyilvánul meg, kimondottan ösztönzi még a lelkiismeretesebb tejtermelőket is, hogy árujukat kissé felhígítva értékesítsék. Utoljára 1964. május 4-én fokolták az egyéni tehéntulajdonosoktól felvásárolt tejet. S mi lett az eredmény? Az, hogy például Siket Ferencnek, aki 4,3 százalékos tejet adott el, az elszámoláskor literenként 1 korona 34 filléres átlagárral „szúrták ki szemét". Bélák Ferenc pedig, a 3,7 százalékos zsírtartalmú tejéért 1 korona 45 fillért kapott literenként. Persze az ellenőrzés leleplezett néhány „keresztelőt" is, akik feltételezhető, hoqt FEJLESZTIK A KÖZSZOLGÁLTATÁST A rakoncátlan Ipoly évente egyre többször önti el a réteket. A kővári határ* ban jelenleg is a libák „eldorádója" a rét és a legelő. A korszerű vendéglátó üzem egy része. Mindent megkaphat itt majd a vásárló, ami szemnek, szájnak Ingere... SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1966. március 5. Bojtárvizsga juhtenyésztésről. Nemcsak a juhfajtákat ismerte, de a fejés, sajtkészítés, túró, zsengice fogalmakkal is tisztában volt.
