Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 1. szám

... a borostyánfa 200 évig él, a mogyoróbokor 300 évig, a szilfa 400 évig, a vörösfenyő 300 évig, a tölgyfa 000 évig, a jegenyefenyő 700 évig, a hársfa 800 évig, az akácfa 1000 évig, a tiszafa 3000 évig, a kenyérfa 4000 évig és a sárkánycserje 5000 évig is. Természetesen az évek meghatározásában lehetnek nagyobb eltérések is, mivel nem lehet pontosan megszámolni az évek számát.

Mexiko Oaxaca államában a Tule falucskához közel élő ciprusfát 6000 évesnek mondják és a világ legöregebb fájának tartják. Szicília szigetén van egy nagy gesztenyefa, melyet 2000 évesre becsülnek. Nálunk Kamenica nad Lipou-ban van egy hársfa, melyet 700 évesnek tartanak. A javorníki vár múzeumában megőrizték egy fenyőfa metszfelületét, melyet 328 évvel ezelőtt 124 cm szélességben vágtak be. Prágában a 18. század elején a Sova nevezetű molnár udvarában lévő nyárfát ezer évesre becsülték — az átmérője 15 méter volt és a molnár a fa üregét sertésólnak használta.

... az egyes gyümölcsfajták között vannak fényigényesek és ún. félárnyéktűrők. így a füge, az őszibarack, a körte és szőlő erősen fényigényesek, míg a birs, naspolya, a ribiszke és a köszméte tűri a félárnyékot is. A szőlőfajták közül a rövidebb tenyészidejű Csabagyöngye kevesebb napfénnyel is beéri, mint a jóval későbbi érésű bolgár szőlő: az Afus Ali.

... azokat a napokat, amelyeken a vegetációs időszakban 10 C°-nál magasabb a napi középhőmérséklet, hasznos hőmérséklet-napoknak nevezik. Ezek nálunk rendszerint április 1. és október vége között fordulnak elő. Ha ezeken a napokon mért hőmérsékletet havonta öszszeadjuk, az eredmény. a havi hasznos hőmérséklet C°-ban. Az évi összeg pedig az évi hasznos hőmérséklet. Az utóbbi nálunk 2700—3500 C°között mozog.

Minden gyümölcsiiemnek és azon belül az egyes fajtáknak is megvan a saját hasznos hőmérsékleti igényük. Ez az igény más a virágzástól a gyümölcs beéréséig terjedő időre és más a vesszők beéréséig, illetve a lombhullásig terjedő időre, sőt még az egyes gyümölcsfajták szerint is változó.

4 GYÜMÖLCS 9

ZÖLDSÉG • VIRÁG

£ húzókapákra még ma is

Budapesti tartózkodásom alkalmával meglátogattam Steller Lajos mérnököt, a jeles mezőgazdasági szakembert, aki a húzókapák kiterjedtebb alkalmazásában jelentékeny segítséget lát a mezőgazdasági munkák egyik legnehezebbike, a kapálás megkönnyítésére. Ezért szorgalmazza a másfajta kapálási eljárás és az ehhez megfelelő kapáló szerszámok alkalmazását. Steller Lajos mérnök nem csak e tekintetben szerzett tekintélyes ismeretanyagot, hanem a húzókapák itt közölt ábráit is igaz ügyszeretettel bocsátotta rendelkezésemre.

E kapák használatában mi egyelőre még eléggé elmaradunk. Míg iparunk évszázadok óta nemcsak jobb gépeket, hanem egyre korszerűbb kéziszerszámokat is használ, földművelésünknél a gépesítéssel nem jár párhuzamosan a fejlődés a jobb kéziszerszámok használatával. Sőt a visszafejlődés jele gyanánt az tapasztalható, hogy a gyakorlatban már több mint 20—25 év előtt helyenként használatos — és jól bevált — húzókapákról a gazdaságok megfeledkeztek. Pedig az előrehaladott gépesítés ellenére mezőgazdaságunkban

— bár kevesebb lett a kézikapák munkaterülete — mégis vannak művelési ágak, amelyeket csak kézi kapákkal lehet elvégezni. A sok százezernyi kiskertben pedig kizárólag kézikapa használatos.

A jelenleg általánosan használatos kézikapáknak kevés az előnye, de sok a hátránya. Az általánosan használatos kézikapa előnye, hogy teljesen elkeményedett, sőt köves talajt is

— még teljesen elgyomosodott állapota esetén is — meg lehet vele munkálni.

Hátránya viszont, hogy a talajt nem borítja, illetőleg porhanyója egyenletes vastag rétegben; a földet magával kotorja, ennélfogva előrehaladó munkamenetre kényszerít, amiért azután a kapáló kénytelen rátaposni az épen megkapált területre; a magával kotort földdel nem egyszer betemeti a növény mélyebben fekvő leveleit; miután a porhanyító sekély kapálás folyamán lehántott földet magával kotorja, a legügyesebb kapáló sem tudja elérni, hogy a lehántott — s ezáltal porhanyossá vált — földréteg egyenletes vastagságú rétegben takarja a talajt; a kapatest súrolhatja a növényt és ezáltal leveleit, vagy akár szárát is megsértheti. Ezen veszély miatt a kapáló nem mer szorosan a növény mellett kapálni, azért éppen a növény közvetlen közelsége marad kapálatlan.

Kapálás közben sokat kell gyomlálni is. A kézikapával sújtó gyors mozgatással kell dolgozni, ami miatt a munka igen fárasztó; hogy a sújtó mozgást kisebb erőfeszítéssel

lehessen létre hozni, a kapáló eszközét rövid nyélre fogja, de ezáltal görnyedt testtartásra kényszerül, ami nemcsak fárasztó, hanem egészségtelen is. Végül: a kapával elérhető teljesítmény csekély.

viszont nem olyan mély a hasítása. Felásott és durván göröngyös talaj-felület koratavaszi megmunkálásának ez a legjobb szerszáma.

II.

A korszerű húzókapáknak egyetlen ilyen hátrányuk sincs, és minden kultúrállapotban levő talajnál használhatók.

Ésszerű lenne, ha a húzókapa az eddig általánosan használatos kapát — melynek hátrányait felsoroltuk — háttérbe szorítaná oly értelemben, liogv az csak ott jutna szerephez, ahol a talaj nincs jó kultúrállapotban és ahol kifejezetten kotró hatásra van szükség, ültető gödör készítése, szőlő nyitása stb. A régi kapa így mélyebbre hatoló kapálásra lazítókapálásra, valamint sekély, felszínesen ható 3—4 cm mély, porhanyító kapálásra használható. Természetesen a fenti hátrányok tekintetbe vételével. A korszerű kapák, melyek húzó és csuklós kapák néven ismeretesek, a következők:

a) KÉZI GRUBBER. Az ábra szerint ötágú, azonban három ágú is használatos. Az elkeményedett talaj lazítására igen alkalmas. Gyomirtásra azonban kevésbé. Ha rövid nyélre fogják, lehet vele a talajt felszínesebben is borítani. Úgy ez, mint az összes többi húzó és csuklós kapa magától hatol bele a talajba. Rá kell helyezni a talajra és húzni kell. Csupán a csuklós kapát kell közben tolni is. Ha szorosan két növénysor között kell kapálni, akkor a kapáiénak hátrálva kell húznia, mert látnia kell, merre halad a kapa. Még be nem ültetett területet, valamint széles sorközt úgy is megkapálhat, hogy a szerszámot maga mögött húzza.

b) KÉZI KULTIVATOR. Elvben ugyanaz, mint a grubber, csak karmai nem tűszerűén kihegyesedőek, hanem kapatestben végződnek, lúdtalpszerűen. Ennek gyomirtó hatása jobb,

Porhanyító házi kapák és csuklós kapák

c) SARABOLÖSZERÜ HÚZÓ KAPA. Pengéje a talajszinthez 15—18 fokos szögben záródik. Pengéje széles, de magassága csekély. így — ha elég éles — lehántja a talaj felső, megkeményedett (cserepesedettnek is mondjuk) kérgét. A lehántott talajréteg felcsúszik a késen és annak fokán átbukvá visszahull a talajra, azt ezáltal egyenletes vastagságú porhanyitott földréteggel takarva be.

d) UGYANAZ, mint előbb, azonban a penge két oldalon van megfogva. Ezért alakja kengyelhez hasonlít. Ezért saraboló szerű kengyeles húzó kapának nevezik.

Az eddig felsorolt négy féle húzó kapa fajta Németországban már régen annyira elterjedt, hogy 1951-ben, ill. 1952- ben szabványosították is. Az

el, e2, X, e3, e4, e5, eö'kengyeles húzó kapák. Eltérés a pengékben van és a kengyel alakja az e6-nál alacsonyabb, mint á többinél.

I.

Borító húzó kapák