Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-26 / 8. szám
A PISZTRÄNGOS VIZEKEN tart a horgászati tilalom. A nem pisztrángos vizeken márciusban, a jég és a hóié elvonulása után, már eredményesen horgászhatunk. A zavaros víz miatt a halak a part mentén tartózkodnak. Az egész télen át táplálkozó halakon kívül már a dévér, márna és bálin is intenzíven táplálkozik. Könnyű készséggel horgásszunk úgy, hogy úszót szerelve a csalit a vízfenéken, vagy kicsit a vízfenék felett tartjuk, illetve úsztatjuk. Amint a jég elvonul, a csuka ívni kezd. Felkeresi a partmenti, langyosabb, csekényebb vizet. Ez idő tájt a csuka veszít éberségéből, s ezt az alkalmat használják ki a felelőtlen orvhalászok. A csuka január 1-től június 15-ig védett. JELENLEG, vagyis március hónapban a fogás időtartama reggel 5 órától este 20 óráig engedélyezett. Március 15-től három hónapra elbúcsúzunk a horgászástól a nem pisztrángos vizeken. Június 15-ig tart az általános tilalom. Ez alól kivétel a határvizeken történő horgászat. Ezt az időszakot is használjuk fel gazdaságosan! A sporthorgász tökéletesítse magát a dobósportban. Az elmúlt időszak tapasztalatait levonva, készítse el horgászfelszereléseit. A legmegfelelőbb időszak ez a halászgazdáknak a leltár ellenőrzésére, a javítást, karbantartást ugyancsak elvégezhetjük, hozzuk rendbe a szerszámokat. Ilyenkor már a szabadban is dolgozhatunk. Ellenőrizzük a hálók minőségét. A kisebb hibákat javítsuk ki magunk, nagyobb hibák esetében forduljunk szakemberhez, vagy a hálókészítő üzemhez. MÁRCIUS VÉGÉIG tartanak a helyi szervezeteink évzáró közgyűlései. Vegyünk részt rajta! Segítsük a vezetőségeket munkájukban. Tárgyaljuk meg az országos közgyűlés és a szlovákiai konferencia határozatait, és alkalmazzuk azt a helyi viszonyainkhoz. Az évzáró közgyűlések határozatait alapul véve az áprilisi kerületi konferencia megadja az elkövetkező három év munkájához szükséges irányelveket a halászat fejlesztésére vonatkozóan. (g) 6 VAUASZ “ HALÁSZ Disputa llllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllll Horgászok között ÍTÉLETIDŐ volt aznap. Tombolt a százhúsz kilométeres sebességű, nagyerejü szél. De azért csak útnak indultunk. Csoda, hogy a nagy „erömüvész“ fel nem borította gördülő alkalmatosságunkat. Végre Ipolyságra értünk. Szélúrfi ekkorra már alábbhagyott a dühöngéseivel. Sűrű, kövér pelyhekben hullott a hó... Egészen beesteledett már, amikor a városházán ajtót nyitottunk. Kellemes melegség áradt a várakozók arcáról. A vitatkozás, beszélgetés egy pillanatra megszakadt. De csak egy pillanatra! Hogy azután annál jobban, elmélyültebben folytatódjék. Miről? A horgászat múlt évi sikereiről és nehézségeiről, a fejlődésről, s a múlt káros csökevényeiről, s -másegyébről. HARMINC MÁZSÁN FELÜL Annak ellenére, hogy tavaly csupán tizenöt-húsz napon át volt normális a vízállás — nyolcszor lépett ki medréből a rakoncátlan Ipoly —, nem panaszkodtak. — Szögei István elvtárs kapásból említett két horgászt — Bongya Józsefet és Kovács Józsefet —, akik 80—80 kilós horgászzsákmánnyal dicsekedhetnek. Majd a pereszlényi Hriadel Istvánt is szóba hozza. gas... Ez nem kedvezett a horgászoknak, annál inkább a halaknak. KAPITÁLIS PÉLDÁNYOK Két horgászvizet emlegetnek leginkább az ipolysági horgászegyesület tagjai: az Ipolyt és a Korponát. Hát Jozef Svec, iskolaigazgató ez utóbbiban akasztotta horogra nyolc és fél kilós csukáját. Összesen hetet fogott ebből a sikamlós, nyálkás ragadozóból: a legkisebb 2,60 kiló volt. Harcsákból szegényes volt a fogása: a legnagyobb mindössze tíz kilót nyomott. Gazdag János horgász lótetűvel ejtett el csaknem hét kilós márnát, ami ugyancsak gyönyörű példánynak számít. IGEN FONTOS: AZ ELLENŐRZÉS Bizonyítja az alábbi két eset. Egy ízben vasárnap reggel hajtott végre ellenőrzést Szógel elvtárs a Korponán. Az idén újra tengerré dagadt az Ipoly. (A szerző felv.) aki összesen 104 kiló halat fogott az elmúlt horgászidényben — ebből négy harcsa hatvan kilót nyomott összesen. Hát bizony ez szép horgászzsákmány! — Ha megszámítjuk — mondotta Szógel elvtárs —, harminc mázsánál is többre tehető a tavalyi halfogásunk. Ennél jóval több is lehetett volna, ha a vízállás nem olyan rendkívül ma— Hány bottal horgász? — kérdezte Ján Drdolától. — Kettővel. — Hát ez kié? — mutatott a harmadik horgászbotra. — Az is az enyém — vallotta be kényszeredetten a tettenért. — és az a zsák, amott__? — Nem az enyém! — hangzott a tagadó válasz. — Akkor engedje el a benne lévő két csukát és két harcsát. A horgász elfehéredett. Szemmelláthatóan lerítt az arcáról, hogy az övé ... Ha tetszett, ha nem, el kellett engednie a halakat. Az ellenőrző még 12 horgon húzott ki a patakból. Persze, az illető nem úszta meg szárazon! Mint ahogy a tesmagi Juhász János se, aki a sági piacra vitte az egyetlen délután fogott húsz darab csukát ... Vesztére! Mert tudott dolog, hogy ez nem egyeztethető össze a horgászati szabályokkal. Bírságolás: három havi eltiltás a horgászvizektől, 1966- ban. JAVULT A HORGÁSZ-TECHNIKA Á nem szakavatott horgászok száma egyre fogy Ipolyságon és környékén. A dióverőléc nagyságú horgászbot már kevés. Annál több a finom, könnyű horgászkészség. Ezek" tán arra voltam kíván-’ esi, mé'ds ki hát a legtapasztaltabb horgász? Kitűnt, hogy Svec elvtárs a legkiválóbb pontyozó. Itt említjük meg, hogy 1963-ban összesen kétszázhúsz kilónyi sárgahasút csalogatott a horgára. — Sokan csodálkoznak azon, hogy nagy szerencsém van a pontyfogáshoz — jegyezte meg az iskolaigazgató. — Legelőszöris, tudni kell azt, hol tartózkodik a ponty a legszívesebben. Nyáron a sekély, meleg vizet szereti: ott sok a pontytáplálék. Tapasztalatom: a ponty augusztusban és szeptemberben reggel és délután, októberben egész nap és novemberben 10-től 14 óráig fogható leginkább. Helytelenítette, hogy egves horgászok — Hrnciar, Hornacek, Kelemen, Taraba. Révész — túletetik a pontyokat. Annyi kukoricát szórnak be a folyóba, hogy disznót lehetne vele kihizlalni. — Az öreg Révész Ferenc bácsi leginkább csak pontyra leselkedik. De pontyot sose fog! Nem is foghat, hiszen egy aktatáskányi kukoricát beszór a sárgahasúaknak. Felfalják, 5 fittyet hánynak a horogra biggyesztett egyszem kukoricának. Odébbállnak jóllakottan ... — vélekedett ilyképpen a legjobb pontyozó. Majd olyasmit mondott, ami a leleményesség iskolapéldája. Egyes horgászok — mint például Szikszai elvtárs is — odáig tökéletesítették halfogási tudományukat, hogy a szó szoros értelmében tálcán kínálják fel a pontyoknak a csalit. Méghozzá fatálcán! S ide, a tálca közvetlen közelébe hajítják horgukat. S fognak is__! * * * Ilyesminek a kipróbálására nem nagyon kell serkenteni a horgásztársakat. Jómagam is, ha eljő az ideje ... megbizonyosodom majd e új módszer előnyösségéről ... Meg bíz’ én ...! N. KOVÁCS ISTVÁN Kifizetődő a haltenyésztés ♦ A perényhími szövetkezetben már évek óta foglalkoznak haltenyésztéssel. Az idő tájt erre a célra 108 hektárnyi vizenyős-lápos területet képeztek ki halastóvá. A vizet a közeli patak szolgáltatja. Tavaly 292 mázsa kövér pontyot adtak el 244 ezer korona értékben. Továbbtenyésztésre pedig meghagytak 202 mázsát (növendékhalat). Csupka Pál, a tógazdaság vezetője kisegítőivel — Baran Imrével, Pillár Irénnel, valamint más szövetkezeti tagokkal karöltve — mindent elkövet majd az idén is, hogy a halgazdálkodási tervüket necsak teljesítsék, hanem túl is szárnyalják. Kapás Ferenc (Kassa)
