Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-26 / 8. szám
Mongóliában július 11-én min• denki felveszi ünneplőjét, a legdíszesebb népi viseletét, a délt, s kezdetét veszi a nagy nemzeti ünnep, a Nadan. Ilyenkor messze vidékről érkeznek a lakosok az ország fővárosába. Az ünnep eredete Dzsingisz kán idejére nyúlik vissza, amikor évente összegyűltek az ország hadvezérei, tisztviselői, haditanácsra és katonai szemlére. Az akkori Bogdo U1 hegység (ma Csoljbalszan U1 hegyek) északi lejtőjének fennsíkján már 800 év óta találkoznak az ország legkiválóbb lovasai, birkózói, íjászai, hogy ügyességüket, tudásukat összemérjék. Nadan napján boldog-boldogtalan az állam vendége. Régebben a kormány ötnapos munkaszünetet rendelt el az ünnepre, de ma már csak három nap a hivatalos munkaszünet. Az ünnep megnyitása előtti napokban a fennsík megtelik színes sátrakkal, lovakkal, jelezvén a lázas előkészületet. Csapraverik a nagy ejrikos hordókat és máris kezdetét veszi a bál. Az ünnep napjaiban a kormány vendégei voltunk, annak üdülőjében neszó ébreszti a lakosságot, s megindul a nagy nemzeti ünnepeket jellemző felvonulás. Az úttesten hömpölyög az emberáradat, közöttük autók és lovasok tömege. Az emberek mind népviseletben, ruháik más-más színű selyemből készülnek. A nők színes napernyői növelik a tarkaságot, „NADAN“ a mongol olimpiász Kilenc órakor a katonai zenekar a mongol himnusszal nyitja az ünnepélyt. Ezt követi az ünnepi beszéd, mert a Nadan a felszabadulás ünnepe is a népi Mongóliában. Ezután kezdetét veszi a katonai parádé, majd a hadsereg felvonulása. Az egyes alakulatok és fegyvernemek külön-külön vonulnak el a tribün előtt, akárcsak nálunk május elsején. Nagy tapsot nyitják meg, majd a sportolók következnek. Még az Állami Nagycirkusz akrobatái is kivonultak, s egy mozgó emelődarun mutatják be nyaktörő mutatványaikat. A nagy parádét az iskolások zárják be. Az ünnepi ebéd után az Ulanbátori Stadionban került sor a sportesemények ünnepi megnyitására. Ez amolyan spartakiád-féle, de kötve hiszem, hogy Dzsingisz kán idejében is volt hasonló sportbemutató. A tornászok fellépése után kezdődik az igazi sportesemény, a Nadan hagyományos versenyei. A stadion zöld gyepére lovascsoport vágtat, majd hirtelen megtelik az aréna a birkózók és íjászok csoportjával. Rövid bemutatkozás után elvonulnak a vetélkedők, hogy helyet adjanak a birkózóknak, akik két napon keresztül selejtező versenyben harcolnak a győzelemért. A birkózók öltözete egy rövid nadrág és mellény. Mind a két ruhadarab erős anyagból készült és hímzéssel díszített. A két szemben álló fél meze különböző. Egyiké piros, a másiké kék. A versenyzők jefét prémes, csúcsos sapka takarja. Lábukon hatalmas hegyesorrú hímzett csizma. A versenyzők párosával, a turulmadár repülését ábrázoló mozgással futnak a tribün elé, miután az edzők énekszóval mutatják be a birkózót a közönségnek. Az ének a birkózó érdemeit, eddigi sikereit, jó tulajdonságait méltatja. A verseny szabad stílusú párviadal. Az a győztes, aki ellenfelét elsőként földre juttatja. Győztes a győztessel versenyez tovább, majd az utolsó két birkózó közül az erősebb lesz a bajnok. aki a tigris vagy oroszlán jelzőt viseli neve mellett. Másnap az íjászok versenye következik, melyen résztvesz a köztársaság elnöke és kísérete is. A juniorok versenye után a veteránokat láthatjuk, mellükön sok éremmel, annak jeléül, hogy ők az íj mesterei. Az apró bőrkosarakból álló célpont 70 méterre van a versenyzőktől. Az íjversenyt egy hetvenéves öreg nyerte, aki száz lövésből száz találatot ért el. A nyíl kilövéséhez nemcsak ügyesség, de nagy fizikai erő is szükséges. Másnap megnéztük a bajnoki címért küzdő birkózókat, délután pedig a világ legnagyobb lóversenyét, amelyet lapunk előző számában már ismertettünk. Díszes sátor mellett sorakoznak az íjászok a verseny kezdetén laktunk. Hivatalosak voltunk a ver- kapnak a magas lovaglócsizmába' és senyekre, a kormány és a diplomáciai díszruhába öltözött vitézek, akik testület tagjaival a főtribünön foglal- Szuchbátor testőrségének és hadsetunk helyet. regparancsnokainak megszemélyesítői. A házakat vörös és kék lobogók, A sportolók felvonulását motorkerékeste színes égők díszítik. Reggel ze- páron haladó zászlóvivő tornászok Hogy az őszieket korábban etethessük A zöldtakarmányozás céljaira vetett rozs, búza és azok bükkönyös keverékei - különösen száraz viszonyok közt — évenként nem túlságosan ingadozó, aránylag biztos terméshozamokat adnak. Nagyobb különbségek mutatkoznak azonban az őszi árpás keverék, a repce és más keverékek terméseiben. Az őszi takarmánynövények vetésterülete ezért nálunk jőleg a rozs, a búza és azok bükkönyös keverékeiből áll. A SZÁRAZSÁGNAK GYAKRAN kitett nyugat-szlovákiai kerületben az őszi vetésű takarmánynövények vetésterülete nagyjából megállapodott és évenként mintegy húszezer hektárt tesz ki. A vetésterület nagysága üzemenként természetesen változó. Az őszi vetésű takarmánynövények termésével üzemeink általában szarvasmarha-állományunk legalább egy havi, kedvezőbb esetben másfél havi takarmányszükségletét fedezik. Mivel az őszi vetésű takarmánynövények egyben az első zöldtakarmányt is szolgálgáltatják, „kaszáraérettségük" idejétől függ, hogy mikor térhetünk át a szénhidrátokban gazdag, de fehérjében és vitaminokban gyér téli takarmányozásról a zöldtakarmányozásra. A nyugat-szlovákiai kerületben tavaly az őszi vetésű takarmánynövények vetéstervét mintegy 2000 hektárral teljesítették túl. Az eredeti tervnél többet vetettek a bratislavai, a lévai, a trnavai, a komáromi és az érsekújvári járásokban. Sajnos, a vetési határidő betartását illetően a helyzet már rosszabb volt. A kései aratás miatt sokhelyütt megkésett a korai vetésű repce, a rozs és azok keverékei alá a talajelőkészftés, és kitolódott a vetés ideje is. Megkésve kezdték a vetést a lévai, a galántai, a nyitrai, a trencséni és a trnavai járások. Viszonylag jobban indultak a senicai járásban, ahol szeptember 15-én már közel 350 hektárnyi területen volt a takarmánynövények magja földben. A kezdés üteme az érsekújvári és a bratislavai járásokban is megfelelő volt. Kevés volt a bükköny Közismert tény, hogy a tavalyi év nem kedvezett az őszi bükkönyök, a szöszös és pannonbükköny magtermésének. A bükkönyök virágzása idején uralkodó esős időjárás gátolta a megtermékenyülést, a magtermő területek növényállománya többnyire megdőlt és aratásuk is nehéz viszonyok közt, késéssel és veszteségekkel történt. Az őszi bükköny magtermése ezért nagyon csekély volt, sőt sok esetben még az elvetett vetőmag sem térült meg. Átlagosnál gyengébb volt a termett bükköny minősége is, különösen annak csíraképessége. A Bratislavai Járási Talajvizsgáló Laboratóriumba beküldött 29 őszibükköny mintából például csak kilenc esetében volt a csíraképesség 75 százalékosnál nagyobb. Sajnos, volt olyan tétel is, melynek csíraképessége nem haladta meg a 36 százalékot. Mindezeket összegezve tény tehát, hogy az őszi takarmánynövények első vetésszakaszával megkéstünk. Az is igaz, hogy a keverékekben kis menynyiséqű és olykor gyengébb minőségű bükkönyt vetettünk. A vetés idején és az utána uralkodó száraz időjárás folytán a vetések vontatottan és hiányosan keltek, ezért érthető, hogy mindent el kell követnünk e hiányosságokból eredő kellemetlen következmények lehető legnagyobb csökkentésére. Nitrogénellátás Most a tél végén, illetőleg tavasz elején e téren a legnagyobb segítséget az időbeni és kellő mennyiségű nitrogénellátásban kell keresnünk. E célra elsősorban a téli hónapokban felgyülemlett és tartályokból elfolyó trágyalevet kell hasznosítanunk. A trágyalevet a vegetáció megindulása után vízzel hígított állapotban használjuk. A nitrogéntartalmú műtrágyákból a gyorsan ható salétromműtrágyákat alkalmazzuk. A fejtrágyázást tavasszal, minél korábban kell kezdeni. Kora tavasszal, a reggeli és kora délelőtti órákat, amikor a föld még fagyos, e célra jól kihasználhatjuk. Trágyalékezeléssel kombinált korai nitrogén műtrágyázással az őszi takarmánynövények kaszáraérettségét sokszor tizennégy nappal is meggyorsíthatjuk. Mivel a takarmányozás átmeneti időszakában a takarmány fejadagokat csak fokoaztosan növeljük, az első időszak takarmányszükségletének mielőbbi fedezésére, a kérdéses területen, bőségesebb nitrogén adagokat ajánlatos használni. Itt esetleg hektáronként 3—4 mázsás adagok használata is indokolt lehet. Ilyen nagy adagok esetén a nitrogén műtrágyát két részletben adagoljuk. Kétszerre kell adagolnunk a kisebb mennyiséget is, ha talajunk lazább. Nagyobb nitrogénműtrágya adag használata különösen akkor indokolt, ha takarmányhiány miatt a zöldtakarmányozásra mielőbb kell áttérnünk. Mindenütt, ahol ősszel a vetési idő első szakaszában a takarmánynövények vetésével megkéstünk, vagy a keverékekbe a szükségesnél kevesebb bükköny jutott, a kaszáraérettség meggyorsítására a fehérjetartalom és termésmennyiség növelése érdekében az okszerű nitrogénhasználathoz kell folyamodni. Ez az aránylag nem nagy anyagi befektetés állatállományunk korábbi és jobb minőségű takarmányellátása útján a tejtermelés emelkedésében, állatállományunk egészségi állapotának javulásában, bőséges kamatot hoz. A lekaszált terület korai felszabadulása természetesen a következő termény vetésidejét is előbbre hozza. Jó talajon az ily módon „meghajtatott“ rozsos keverék sokszor még egy második kaszálást, esetleg egy közepes magtermést is hoz. Az őszi vetésű takarmánynövények nitrogénellátásának biztosítása tehát fontos, mondhatnánk agrotechnikai követelmény. Renczés Vilmos, oki. gazda, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság agronómusa Európában — a Szovjetunión kívül — átlagosan mintegy 30 hektár erdőterület jut száz főre. Hazánk területének 33 százalékát erdő borítja, ami viszonylag minden tekintetben elegendőnek bizonyulna, ha erdeinkben 1918 óta a fakitermelés évi átlaga nem lenne több az évi fanyag növésének mennyiségénél. Bár a növekvő erdőállomány és a tervszerű erdőgazdálkodás eredményeként évről évre emelkedik a fakitermelés, a belső szükséglet fedezéséhez mégsem elegendő. Ezt a hiányt sokan tévesen a túlzott fakivitel és a hivataloskodással kapcsolatos papírfogyasztás rovására írják, noha az export az évi fakitermelés négy százalékát, a papírgyártás pedig csak a húsz százalékát veszi igénybe. A baj oka főleg az építőipar és a bányászat több tízmiilió köbméter fanyag fogyasztásában, illetőleg a műszakilag indokoltnál több hulladék keletkezésében rejlik. így az építőiparban felhasznált építőfa, amely gondos kezelés esetén többszöri felhasználására is alkalmas lenne, gyakran már egy-kétszeri használat után hulladék lesz, s legfeljebb eltüzelik. Hasonló a helyzet a bányászat terén is. Mindezek és egyéb hibák következtében a fafeldolgozás és fafelhasználás során sokezer köbméter fahulladék keletkezik. A faanyagszükséglet állandó növekedése — az erdőgazdálkodás, a fakitermelés megjavításáról ezúttal nem szólva — szükségessé teszi a fával való ésszerű, takarékos gazdálkodást, melynek már a fűrészipari üzemeknél kell kezdődnie. Nem tévedünk, ha a famegtakaritás nagy lehetőségeit a felhasználó ipar-Légcsere-berendezéseket készítenek a Gellei Gépállomás csallóközcsütörtóki részlegének műhelyében. A képen: Pus Gyula és Mognovics Vilmos szerelés közben. (Foto: Buksár St.) ágakban, illetve a fafeldolgozó és 1 -felhasználó Iparágak fejlesztésének 1 jobb összehangolásában véljük. így i például a papír- és cellulózipar fej■ lesztését is a jövőben jobban össz- 1 hangba kell hozni erdeink fajtaössze- 1 tételével, a csmoagolóanyag-igényt a növekedő ipar és a mezőgazdasági termelés növekedésével stb. 1 A fával való takarékosság legjár• hatóbb útja a fahelyetesítő anyagok alkalmazási lehetőségeinek felkuta' tása, azok széleskörű alkalmazása. 1 E tekintetben az utóbbi években már történt haladás csaknem minden irányban. A szénbányászat például i növelte a fémtámaszok használatát, 1 s ezzen nagyon sok köbméter bánya- I fát takarít meg. A farostlemez- és ■ forgácslapgyártás, valamint az építőiparban a korszerű szerkezetek alkalmazása is csökkenti a fafelhasználás részarányát. Hasonlóképpen a legnagyobb haladást a vasúti talpfa és vezetékoszlopok vasbetonnal történő helyettesítésével érték el. A felsoroltakon kívül is szinte minden iparágban még igen sok lehetőség kínálkozik fanyagmegtakarításra, valamint a fakitermelés, fafeldolgozás és felhasználás ágazatai között kialakult aránytalanságok kiküszöbölésére. Szükséges azonban, hogy minden fafelhasználó területen felmérjék a takarékosság lehetőségeit, s a gazdaságosságot is a fa felhasználásának csökkentése terén. Hogy faigényünk a jelenleginél nagyobb százalékban legyen biztosítható, elsősorban azt kellene elérni, hogy erdeinkben több faanyag nőjön, mint amennyit a fakitermelés keretterve előirányoz. Tehát több fásított területre van szükség, valamint arra is, hogy erdőgazdaságaink főleg a gyorsannövő és jó minőséget adó fafajok telepítésével foglalkozzanak. —tis Kevés a fa takarékoskodni kell Szakosítás = nagyobb jövedelem tést választották. Mivel teheneik TBC-sek voltak, 1964-ben vásárlás útján egészségesekkel cserélték fel az állományt. Az összehasonlítás kedvéért elmondjuk, hogy amíg a beteg tehénállománytól 57 ezer liter tejet adtak a piacra, addig tavaly több mint 300 ezer litert. Csupán két év alatt tehát majdnem hatszorosára emelték a tejtermelést. Múlt évben a tehenek napi tejátlaga nem volt több 8,2 liternél, de tervük szerint a jövőben 200 nagy hasznosságú tehén tartásával számolnak évi 2600—2800 literes átlaggal. „ A szövetkezetben megszüntetik a sertéshizlalást, helyette kacsahúst és malacokat adnak el. Egyelőre 60 darab anyasertést tartanak, melyeknek számát rövidesen 80-ra emelik. Tavaly anyakocánként 14,4 malacot választottak el. A szakosítás keretében azonban nagyobb gondot fordíthatnak az anyakocák és malacok gondozására, minek folytán 16—18 malac elválasztását tervezik kocánként. A szakosítás első eredményei tehát már napvilágot láttak. Ez a tagok jutalmazásában is jótékonyan éreztette hatását. A tagok múlt évi átlagkeresete 16 208 koronára rúgott, míg a hektáronkénti jövedelem 10 620 koronát tett ki. A számok ékesszólóan bizonyítják a szakosítás előnyét, ezért ajánlatos, hogy minden mezőgazdasági üzem saját feltételei között a szakosítás bevezetésén fáradozzon. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta A Szabad Földműves 6. számában érdeklődéssel olvastam „A szakosítás hegyvidéken is meghozza az eredményt“ című írást, mely a hegyvidék mezőgazdasági üzemeinek szakosításával foglalkozott. A közelmúltban ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozott a Brnóban lezajlott országos konferencia is, ahol a szakosítás nehézségeit boncolgatták, s azt, hogy rengeteg pénzt, sok új épületet és az eddigiektől nagyobb gépesítést követel. Bár ez így igaz, a galántai járásban mégis akad néhány szövetkezet ahol a szakosítás útján megtették az első lépéseket. KIS SZÖVETKEZET, SOK KACSA A járásban a kosúti szövetkezet foglalkozott elsőként kacsák tenyésztésével. Amikor meggyőződtek, hogy a kacsatartás kifizetődik, elhatározták, növelik az állományt. Annak ellenére, hogy a szövetkezet 467 hektár szántóval rendelkezik, tavaly 29 370 hízókacsát adtak el a felvásárló üzemnek. Az A minőségbe sorolt állatokért 14,50 koronát kaptak kilónként. A szakosítás keretében a 30 ezer kacsa gondozását két váltásban négy személy végezte, s nagyban ennek köszönhető, hogy 1 kg kacsa előállítási költsége csupán 7,57 koronába került. HATSZOROSÁRA EMELTÉK A TEJTERMELÉST A kacsatenyésztésen kívül a kosútiak a tejtermelést és a malactenyész-A jő munka eredménye A BERENCSI SZÖVETKEZET évzáró közgyűlésén a jelenlevők örömmel vették tudomásul, hogy minden ledolgozott munkaegység után még öt korna jut a tagoknak: 1,50 koronával több a tavalyinál. Ez annak köszönhető, hogy a jó gazdálkodás eredményeként az előirányzott pénzügyi tervet 1 millió 50 ezer koronával túlszárnyalta a szövetkezet. A legnagyobb összeget Holub István bácsi és felesége kapta, összesen 11 ezer koronát vett át a pénztárostól. Mindketten a kacsatenyésztésben dolgoznak, ahol szép eredményeket mutat-' tak fel. Az állatgondozók közül Sima Márton 6800 koronát, Gulka Veronika és Berecz Terézia 4500 koronát vittek haaz személyenként. A traktorosok közül Gulbis Lajos, Lőrincz Géza, Pénzes Ferenc, a növénytermesztésben dolgozók közül pedig Szőllősi Ferenc, és Sima Mihály kapott legnagyobb összeget. Lőrincz L. .Berencs
