Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-26 / 8. szám

■ PARKOSÍTSUK a gazdasá­gi UDVAROKAT. Kissé merésznek tűnik a javaslat, de ideje lenne elgondolkozni fölötte. Hiszen szö­vetkezeteink, állami gazdaságaink maholnap két évtizedre nézhetnek vissza és jól kiépített gazdasági udvarokat mondhatnak magukénak. Sajnos, ezek az udvarok sok eset­ben szemétdombhoz hasonlítanak. Az új, modern épületek esztétikája nincs összhangban az udvar és környékének rendezésével. Jóllehet többen azt vallják, az istálló nem lakóház és semmi szükség, hogy szép, mutatós legyen. Azonban ha meggondoljuk, hogy az állatte­nyésztési dolgozók életük javaré­szét az istállókban és annak kör­nyékén töltik, felvetődik a kérdés, a környezet megváltoztatása, szeb­bé tétele érdekében nem tehet­nénk valamit? Néhány szövetkezet, még több állami gazdaság már évek óta virá­goskertté varázsolta elsőként az épületek bejáratánál elterülő tér­séget, az istállók környékét, to­vábbá gyorsan növő nyárakkal sze­gélyezték az egész gazdasági ud­vart. A fák és virágok nemcsak szebbé varázsolják az udvart, de egészségesebbé, vonzóbbá teszik a környezetet. A parkosítás megvalósítása csu­pán szervezés dolga. Az akaraton múlik, pénzébe nem kerül a mező­­gazdasági üzemnek. A fákat kiül­tetik az állattenyésztők, míg a vi­rágok vetését, ültetését, bízzuk a lányokra, asszonyokra. A virágok közül nagyon hálás és hosszú ideig virít az árvácska, be­gónia, törökszekfú, szímia, me­lyek májból könnyűszerrel felne­­velhetők. Már akkor is barátságo­sabb képet nyer a gazdasági ud­var, ha keskeny ágyásokba, néhány muskátlit ültetünk, amelyeket ősz­­sael cserépbe rakunk és otthon teleltetünk. Közeleg a tavasz, ne mulasszuk el az alkalmat: egy-két ágyás létrehozásával, tarka-barka virágokkal tegyük barátságosabbá munkahelyünket. —sá— Hajótörött-mentő műholdak Angol tudományos kutatók azt java­solják, hogy a jö­vőben mesterséges holdakat helyezze­nek üzembe a ha­jótöröttek vagy a repülőgép szeren esetlenségek élet­­benmaradt áldoza­tainak felkutatásá­fa, A terv szerint ;a műhold-rendszer 'egy vagy több kü­lönleges felszere­léssel ellátott hely­­meghatározó hold­ból, valamint mint­­egy 50 földi meg­figyelő állomásból állna. Emellett a rendszert használni kívánó összes ha jót és repülőgépet különleges úszó rá dióbólyával is fel kellene szerelni. Ezeket a bátyákat szerencsétlenség esetén azonnal le­hetne üzembe he­lyezni. A Földet po­raiig pályán mint­egy 1000 km ma­gasságban megke­rülő mesterséges holdak folyamatos rádiójeleket bocsá­­tanának ki. A jele­ket felfogó rádió­­bólya a mestersé­ges hold jelétől frekvenciákban alig eltérő nagyfrekven­ciás hullámot bo­csát ki, amelyet a mesterséges hold vesz és egy földi állomáshoz továb­bít. A földi állomás riasztja a mentő­szolgálatot, amely egyidejűleg a je­lekből tájékoztatást kap a bolya helyze­téről is, így a men­tők rövid idő alatt megtalálnák a sze­rencsétlenség áldo­zatait. Az angol tudósok ötlete elgondolkoz­tató, mert nap­jainkban egyre több a repülőszerencsét - lenség. A hosszú távolságra induló gépek többször ős­erdők, hegységek felett zuhannak le s felkutatásuk na­pokig, sőt hetekig is eltarthat, Búzatermesztési tapasztalatok Kürtön Az elmúlt hónapban Michal Chu­­dík elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke dicsérőlevelet intézett a Du­­naszerdahelyi Járási Termelési Igaz­gatósághoz, amelyben kiemelte a járás búzatermesztőinek sikereit. Ugyanis tavaly a járás mezőgazdasági üzemei tízezer hektárról 29,6 mázsá# átlagtermést takarítottak be. Ennek nyomán látogattuk meg a kürti sző* vetkezetet, amely azon 24 üzem egyi­ke, ahol kimagasló eredményt értek el búzából. A REGGELI ÖRÄKBAN az irodában leljük Hegedűs Gyula elnököt, Né­meth László agronómust, Bartha József csoportvezetőt, tehát a legilleté­kesebbeket, akiktől kimerítő választ kaphatunk. Németh elvtárs talárt elleste gondolatunk, hogy a búzatermesztés hogyanjára vagyunk kíván­csiak, mert egy pillanat alatt kezébe kerül a füzet, amely nemcsak az elért hektárhozamokat, de az agrotechnikai eljárások egyes mozzanatait is tartalmazza. Az agronómus ezt nézegeti, miközben arról beszél, sok év kellett ahhoz, hogy a búzatermesztés csínját-bínját megtanulják, öt éve, hogy megkülönböztetett gondot fordítanak ter­mesztésére, s azóta tavaly érték el a legszebb eredményeket; 175 hektárról 36,5 mázsás termést takarítottak be átlagosan. A csúcseredmény egy 17 hektáros táblán született, ahol a Bezosztája 42 mázsát adott hektáronként. TÄPDÜS TALAJ, Jö ELŐVETEMÉNY A szövetkezet négyfajta búza termesztését szor­galmazza: Kosúti, Pavlovicei, Diana és Bezosztája. Mint említettük, legjobban a Bezosztája fizetett, majd a Diana (38 mázsa), Kosúti (36,3 mázsa), míg leggyöngébben a Pavlovicei (33,8 mázsa). Mind a négy búzafajta más-más agrotechnikát követel, de főleg a tápanyagellátásban mutatkoz­nak különbségek. Egyben mind megegyezik: jó legyen az elővetemény. Ezen a téren Kürtön már utólérték magukat. Évek során a vetésforgót úgy igazították, hogy a búza megfelelő elővetemény után kerüljön a föld­be. Az igényesebb búzafajták, mint a Bezosztája, a legpihentebb, tápdúsabb talajba jusson, mert csak így várható magas hektárhozam. Tavaly a búza előveteménye a következőképpen alakult: 80 hektár évelő, 20 korai burgonya, 40 takarmány­hüvelyes, míg a többi silókukorica. A VETÉS AGROTECHNIKAI IDEJÉNEK BETARTÁSA Németh László Bartha József Amint látjuk, az elővetemények valóban meg­felelnek a sikeres búzatermesztés követelményei­nek. Ha ez a tényező párosul a jó talajelőkészí­téssel, elegendő mennyiségű és szakszerűen adagolt tápanyaggal, máris megteremtettük a nagy hozam feltételeit. A talajelőkészítésről csak annyit, hogy időben történik, hiszen az előve­temény korai lekerülése a földről lehetővé tesz bárminő agrotechnikai beavatkozást. A tarló- és középszántást követően vetőszántáskor kerül sor a tápanyag első részének adagolására, melyet az eke 22—25 cm mélyen ’ fordít a talajba. Alászántással általában a műtrágya kétharmadát juttatják a földbe. A Diana esetében 200 kg foszfor és 100 kg kálium, a Bezosztájá­­nál 50 kg-mal több műtrágyát adagolnak. A tápanyag összetételét búza­fajtánként a következőképpen állítják össze: Diana és Bezosztája; (tiszta tápanyagban) 1 kg nitrogén + 0,8 kg foszfor + 1 kg kálium. Kosúti és Pavlovicei; 1 kg nitrogén + 1,2 kg foszfor + 1,4 kg kálium. Ä műtrágya következő harmadát vetés előtt, a talajművelő eszközök segítségével dolgozzák a talajba, míg a nitrogén nagyobbik részét fejtrá­gyaként kapja a növény. A vetést üllepedett magágyba, szeptember 20-tól október 10-ig végzik. Ez időszakban akkor is földbe teszik a magot, ha az más munka rovására történik. MEGOSZTOTT TÁPANYAGELLÁTÁS Németh elvtárs véleménye szerint főképpen az intenzív búzafajtáknál nagy jelentőségű megosztott tápanyaggal a fejtrágyázás, ők a biológiai ellenőrzés alapján három ízben fejtrágyázzák a növényeket. Az ellenőrzést a gellei gépállomás agrolaboratóriumának dolgozói végzik. Érdekes, amíg a tavalyi gazdasági évben két karácsony közt végezték az első fejtrágyá­zást, addig idén a növény vegetációs idejét tekintve, csak január 10-én került sor erre a munkára. A második fejtrágyázást a búza harmadik vege­tációs időszakában rendszerint korán tavasszal, míg a harmadikat április­ban, kalászhányás előtt végzik. Megjegyzendő: amíg a Diana és Bezosztája háromízben, a Kosúti és Pavlovicei kétszer kap fejtrágyázást. Tavasszal a talajt felszikkadása után hengerrel tömitik, majd tíz nap elteltével könnyű boronával lazítják. Kötött vagy nagyon tömött talajon a fogak élével megfordított nehéz boronát alkalmazzák. IDŐBENI ARATÁS, KEVÉS SZEMVESZTESÉG Az országban a csallóközi rónákon érik be elsőként a gabona. Ha ezt ä koraiságot kiegészíti a viaszérésben történő aratás, ez nemcsak a betaka­rítás gyors elvégzéséhez vezet, de a szemveszteség csökkentését is ered­ményezi. Kiss Bélától, az ellenörzőosztály elnökétől megtudtuk, hogy az értékelő bizottság által ellenőrzött parcellákon a szemveszteség nem volt több 1,9—2,4 százaléknál. Alkalmas időben, kétmenetesen aratva a szemveszte­ség minimálisra csökkenthető. Fontos, hogy a munka idejében kezdődjék, mert túlérésben fokozódik a szemveszteség. Az elmondottakból kitűnik, hogy az agrotechnika követelményeinek szi­gorú betartása a kürti siker záloga. Ennek köszönhetik, hogy a tervezett 29 mázsa helyett 36,5 mázsa búzát takarítottak be hektáronként. A termés­ből bőven futotta eladásra, a tagoknak, míg 6,5 vagonnal az árvízkárosult radványi szövetkezetnek adtak. KEVÉS SZALMA Amint fentebb elmondottuk, a Bezosztája fajta búza fizetett leggazda­gabban a csallóközkürti szövetkezet földjein, s mégsem szorítja ki a többi búzafajtát. Az agronómus a következőképpen sorakoztatja érveit: a Diana és Bezosztája beváltotta a hozzáfűzött reményeket, vetésterülete mégsem emelhető a Kosúti és Pavlovicei rovására, mert kicsi a szalmatermése. A Bezosztája például, amelynek szalmája 1:1-hez viszonyul a szemtermés­hez, alig nyújt némi szalmát. Száraz időben, csépléskor a szalma össze­zúzódik, szinte porrá törik, nagyrésze, mint törek a földön marad. A Pavlovicei amellett, hogy gyöngébb talajon és rosszabb elővetemény után is tűrhető termést ad, szalmája is számottevő. A Kosúti hazai környe­zetben szintén nem igényes, jól bírja a telet, s mind a szem, mind a szal­matermése kielégítő. A szalma mennyiségére nem lehet közömbösen tekin­teni, mert elegendő istállótrágya nélkül a talaj táperejének visszapótlása szinte el sem képzelhető. A kürtiek ennek tudatában határozták meg a termelendő búzafajták ve­tésterületét, mely a jövőben a következőképpen alakul: Bezosztája 40 szá­zalék, Kosúti 25, Diana 20, míg a Pavlovicei 15 százalékát képezi majd a vetésterületnek. A szövetkezet a jövőben még egy fontos lépést tesz a búza hektárhoza­mának növelése terén. Üj trágyázási tervet dolgoztak ki, mely szerint a szokásos 400—500 mázsa helyett 250—300 mázsát adnak hektáronként. Ennek folytán elérik, hogy négyévenként sor kerül a szántó trágyázására. A múltban ugyanis megtörtént, hogy egyik-másik tábla csak hatévenként kapott istállótrágyát, s ha a sorrend szerint a búza egy része ilyen talajba került, bővebb műtrágya-adagolás mellett sem fizethetett gazdagon. Minden intézkedést, melyet tudományos alapon bizonyos céllal alkalmaz­nak, hozzájárul nemcsak a gabonafélék, de a kapások hektárhozamának növeléséhez is. Ezért dicséret illeti meg a szövetkezetét. SÁNDOR GÁBOR Egy érdekes kísérlet margójára {ességének szabályozásit mir Remi tudjuk irányítani. A fogasolás tehát még hasznos (nincs sarjbokrosdás), de elméletileg már elkésett. A nagyobb termés elérésében első­sorban tehát a 3-ik és a 4-ik sza­kaszban történő fogasolásnak van döntő jelentősége. A vegetatív szerveket növesztő szerv differenciálódás szakaszainak befejeztével már bekövetkezik a sarj­­bokrosodás, mivel itt a növekedésben már a következő etapba való átmene­tet akadályozzuk meg a növényzet gyökér és szárrészeinek megsértésé­vel. Bekövetkezik a növények anyag­cseréjében a már fentebb említett stagnálási folyamat. Az éghajlati vi­szonyok tényezői (hő, levegő, a nap­sugárzás hossza és intenzitása, a ta­laj hőfoka stb.) mind a növény to­vábbi növekedési szakaszba való át­menetét indokolják, míg a fogasolás traumatikus hatása annak az előbbi fejlődési szakaszba történő vissza­szorítását szorgalmazza. Itt dől el azután a sarjbokrosodás és a termés­hozam minőségi és mennyiségi csök­kenésének kérdése. A többéves kísérlet lezárása után módunkban lesz a termelők részére olyan gyakorlati tájékoztatást nyúj­tani, mely a belső fejlődési és növe­kedési szakasznak a levelek számában történő összetevéséből származik és ezzel eleve ki lehet zárni a sarj­bokrosodás veszélyét. Sokszor esik szó a gyakorlatban arról, kell-e vagy szabad-e az őszi rozsot a búzához hasonlóan tavasz­­szal fogasolni. Sokan vannak mellette, ugyanannyian ellene. A tényállás a következő: a rozs fejlődésileg jóval a búzák előtt jár. Ezt nemcsak a ko­rábbi vetéssel lehet igazolni, de azzal is, hogy a rozs őszi bokrosodása sok­kal gyorsabb menetű és a rozs ko­marad egy veszélyes tényező a foga­solás (növényápolás) időpontjának helyes megállapítása, mely komoly veszélyeket rejthet magában a sarj­bokrosodás fellépését illetően. A gyakorlat rendesen azzal kerüli ki a veszélyt, hogy a kalászos gabo­nákat (a rozsot kivéve) elvetésük Időpontjának sorrendjében fogasolja. Sokszor azonban ez a lépés nem jön ki, és ilyenkor előfordul, a termelés minőségi és mennyiségi romlását elő­idéző sarjbokrosodás. E kérdés tudományos megállapítá­sára a Nyitrai Gazdasági Főiskola kultúrnövényeink fejlődését, élet­tani folyamatok kísérik, melyeknek tudományos lényegét nem ismerjük eléggé és megnyilatkozását sokszor saját kárunkon tapasztaljuk. Ilyen például a gabonák bokrosodá­­sának kérdése is. Tudjuk, hogy ga­bonáink bokrosodnak, mégpedig a rozs kivételével ősszel és tavasszal. Ismerjük, hogy olykor ez a bokroso­­dás káros is lehet és ún. sarjbokro­­sodásban jelentkezik, melynek vagy egyáltalán nincs kalászthofő tőtermé­se, vagy elcsenevészedett kalászt te­rem, kevés, apró, minőségileg gyenge 1. A bokrosodás szakasza 2. A szerv differenciálódásának 3-ik szakasza 3. -4. A fejlődés 4.-ik szakasza 5. A szárbaszökés szakasza 6. A fejlődés 5-ik szakasza 7. A szárnövekedés szakasza 8. A fejlődés 6-ik szakasza 9. A fejlődés 7-ik szakasza 10. A kalászképzödés szakasza földművelésügyi tanszékén több év óta kísérletet végeztem, melynek lényege abból áll, hogy a növény (őszi búza) növekedésének egyes szakaszaiban a tenyészcsúcs mikroszkópiái vizsgálata mellett értékeljük a fogasolás trau­­matikai hatását. A fogasolt növényt állandóan górcső (mikroszkóp) alatt ellenőrizzük a szerv differenciálódás (organogenezis) második szakaszától kezdődőleg a szárba szökés szaka­száig. A terméseredmény nagyságát befolyásoló generatív szervek módo­sulása rendszerint a 3-ik és 4-ik fej­lődési szakaszban történik. Elgondo­lásunk abból indul ki, ha mi ezt a növekedési szakaszt a fogassal elő­idézett artumatikus hatással meg tudjuk hosszabbítani, úgy lehetővé tesszük a generatív szervek tökéle­tesebb kifejlődését. A fogasolás ugyanis a növényzet szárának és gyö­kérzetének megtépázásával és sérü­lésével „stagnálást" idéz elő, mely a sérült növényi szervek újrafejlődésé­­vel jár és ezáltal a növény hosszabb ideig marad ebben a növekedési sza­kaszban, melyből fogasolás nélkül már átment volna a következő fejlődési szakaszba. Érthető, hogy ezen trau­matikus behatás csak akkor lesz ked­vező, ha a hasznos bokrosodást meg­kívánó összes többi termelési feltéte­leket betartottuk. A későn vetett, rosszul bokrosodő, tápanyag és víz­hiányban szenvedő, túl sűrűn vétett gabonánál nem lehet szó eredményes növekedési szakasz meghosszabbításá­ról. Ezért hangsúlyozzuk a komplex eljárások összességének tudományos alapon való alkalmazását. Eddigi megfigyeléseink szerint az 5., 6., 7-ik növekedési szakaszok már nincsenek kihatással a generatív szervek fejlődésének lehetőségére és ezen szakaszok jobbára a vegetatív szervek fejlődését eredményezik. Ha tehát mi ezekben a szakaszokban fo­­gasoljuk például a búzát, úgy a talaj jobb átszellőzésével, vízvisszatartásá­val, hőszabályozásával hozzájárulunk ugyan még a termés növekedéséhez (erősebb levélzet, jobb asszimilációs szervek) de a generatív szervek ka­lásznagyságát és hosszúságát, vala­mint a szemek számainak és egyenle­rábban megy át az egyes növekedési szakaszokon is. Vagyis, amikor a búza pl. tavasszal a növekedés szerv diffe­renciálódás 3.—4. szakaszába jut, a rozs már ezen régen túl van és az szerv differenciálódás 5—6., sőt 7—8. szakaszát is eléri. Az előbbiekből tud­juk, hogy ebben a szakaszban a ter­melés növekedése már csak a jobb talajátszellőzéssel járó intenzívebb biológiai tevékenység, jobb hő- és vízgazdálkodási lehetőségekkel járó fogasolás miatt következik ' , de semmi esetre sem a szerv differen­ciálódás generatív szerveinek tartó­­sabb kifejlesztésével. A rozsnál tehát tavasszal a foga­solás idejében fennáll a sarjbokroso­dás nyílt veszélye. Ezért a rozs foga­solását korán ajánlatos elvégezni. Ez esetben nem kell félni a sarjbokro­­sodástól. A rozsnál normális tavaszi bokrosodás vagy egyáltalán nincs, vagy csak Igen jelentéktelen. Itt te­hát nincs módunkban a növekedés 3—4-ik szakaszát meghosszabbítani. Ezen már túljutott, mielőtt a fogas­sal a táblára mehetnénk. A rozs ese­tében tehát ragaszkodjunk a vetési idő sorrendjéhez és jóval előzze meg a búzák fogasolásának idejét. Ennek az időpontnak helyes megállapítása és a helytelen időben végzett foga­solás veszélye az, amely a gyakorlat­ban a rozs fogasolásának szükség­telenségét hirdeti. Kellő elméleti fel­­készültség s egy górcső (mikroszkóp) igénybevétele eleve kizárja a ve­szélyt, és lehetővé teszi számunkra az indokolt és időben végzett fogaso­lás beiktatását. Kísérletünkbe ezt a tételt is be­iktatjuk és reméljük, hogy igen hasz­nos útmutatással szolgál majd a ter­melők részére. Prof. Dr. Ing. Frideczky Ákos maghozammal. A sarjbokrosodás ezen­kívül károsan hat a főhajtás termé­sére is, mivel annak tápanyagát el­szívja. A nagy terméshozamok megkíván­ják, hogy a gabona fajtájának jellege szerint bokrosodjék, hisz ez a magas terméshozam egyik záloga. A bokro­sodást azonban túlzásba vinni nem szabad és csak annyi hajtást igye­kezzünk elérni, amennyi jól fejlődött tövet hajt s kifejlődött kalászt érlel. Erre a klimatikus és talajviszonyo­kon kívül hatással lesz a kiválasztott fajta, a vetés ideje és módja, a sor­távolság szélessége, a vetés mélysé­ge, a talaj tápanyag-, víz- és hőgaz­dálkodása, majd a helyesen és időben alkalmazott agrotechnika. Egyszóval a termés nagyságának és a bokroso­dás mérvének előfeltétele az agro­technikai komplexbehatástól függ, — enek záloga az elméleti tudással bíró és felkészült termelő. Ha mindazon feltételt, mely a bok­rosodás okszerű irányítására vonat-Ipmionóhon. + iacíEof f íi.l/- m6nfo 4 szabad földműves 1966. február 26,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents