Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-26 / 8. szám

Itthon történt... Pártunk XIII. kongresszusa előkészítésének tézisei és a Nemzetgyűlés különböző bizottságainak javaslatai, valamint az SZNT bizottságainak ülé­sei hazánk belpolitikai életének legfontosabb eseményei. AZ ORSZÁGÉPÍTÉS MINDNYÁJUNK ELSŐRENDŰ FELADATA Szerte az országban ezekben a na­pokban zajlanak le a párt alap- és üzemi szervezeteink évzáró közgyű­lései. örvendetes tény, hogy ezeken a gyűléseken társadalmi életünk fon­tos politikai-gazdasági és tudományos kérdései kerülnek előtérbe. Á nép­gazdaság új, tervszerű irányításának bevezetése a párttagok és pártonkívü­­liek széles rétegeit mozgósította. Az évzáró taggyűléseken elhangzott vita­felszólalások azt bizonyítják, hogy gazdasági életünk elemzése, a nehéz­ségek kiküszöbölése, a hibák feltárása mintegy vezérfonalként húzódik vé­gig-Különösen sokan foglalkoznak az új irányítás rendszerének bevezeté­sével, valamint ár és bérpolitikánk jelenlegi helyzetével. A párt XIII. kongresszusa előkészítésének tézisei gazdag anyagot szolgáltatnak ezek­hez a vitákhoz, amelyet még a CSKP Központi Bizottságának az alap és üzemszervezetek évzáró gyűléseihez Intézett levele egészít ki. Hazánk dolgozói a februári esemé­nyek dicső hagyományainak szellemé­ben méltóképpen készülnek a nagy eseményre. Azzal a meggyőződéssel teszik munkafelajánlásaikat és ígére­tüket, hogy a XIII. kongresszus újabb, jelentős mérföldkő lesz szocialista társadalmunk felépítésének időszaká­ban. A MŰSZAKI FEJLESZTÉS FELADATAI A Szlovák Műszaki Bizottság Ján Marko mérnöknek, a bizottság elnö­kének irányításával megtartott leg­utóbbi ülésén a bizottság tevékeny­ségének fő irányelveit mutatta meg. A bizottság elsőrendű küldetése, hogy a köztársaság egységes gazdaságának további fejlesztését szem előtt tartva gondoskodjék a műszaki gazdasági, valamint természetadta lehetőségek hasznosítását megalapozó feltételek létrehozásáról. A bizottság első ülésén jóváhagyta a XIII. pártkongresszus előkészítésé­nek tézisein alakuló intézkedéseket és az 1966 első felére előirányzott leg­fontosabb feladatok tervét. Ez után az 1966-ra tervezett fontos építkezé­sekkel összefüggő feladatokról s prob­lémákról tárgyalt. Intézkedést hozott arról, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács bizottságai, megbízotti hivatalai, va­lamint egyes szlovákiai területi szer­vek az eddiginél jobban járuljanak hozzá a beruházásokkal kapcsolatban felmerült sürgős problémák megoldá­sához. A SZOLGÁLTATÁSOK MEGJAVÍTÁSÁÉRT A Szlovák Nemzeti Tanács helyi gazdálkodási bizottsága keddi ülésén a CSKP XIII. kongresszusa előkészí­tése téziseinek alapján foglalkozott a lakosságnak nyújtott szolgáltatások­kal összefüggő problémákkal. A bi­zottságnak az a meggyőződése, hogy a helyi gazdálkodási üzemek csak ab­ban az esetben nyújthatnak a lakos­ságnak több és jobb szolgáltatást, ha megoldódnak az anyagi-műszaki alap­pal kapcsolatos problémái, kellőkép­pen biztosíthatják a szolgáltatási üze­mek jövedelmezőségét, a munkások, valamint a műszaki gazdasági dolgo­zók szakképzettségének rendszeres növelését. Köszönet a segítségért A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front csehszlovákiai képvise­lete megkérte a CTK-t a következő köszönet közlésére: „A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front prágai képviseletének címére ez év január 31-től február 17-ig ezrével érkeztek levelek és táviratok, amelyekben Csehszlovákia dolgozói felháborodással elítélik az amerikaiak mind nagyobb méreteket ölté détettaMami agresszióját és gaztetteit, s a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázásának felújítását. A csehszlovák állampolgárok ez alkalomból is kifejezésre juttatták Irántunk érzett rokonszenvüket és azt, hogy támogatják az amerikai imperialisták ellen küzdő dél-vietnami nép szabadságharcát. Csehszlovákia népe hathatós segítségével kitartásra buzdítja népün­ket a hazája felszabadításáért vívott igazságos harcában. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front prágai képviselete a testvéri együttérzés e megnyilvánulásáért ezúton mond köszönetét Csehszlovákia népének és sok további sikert kíván munkájában s hazája felvirágoztatásában.“ Összeül a Nemzetgyűlés A Nemzetgyűlés elnöksége szerdai ülésén megtárgyalta három bizott­ságnak, a helyi építőipar és a házak karbantartásának problematikájával foglalkozó bizottságainak jelentését. Az elnökség megállapította, hogy a kormánynak a házak karbantartása és javítására vonatkozó intézkedései ja­vulást eredményeztek. Ennek ellenére a házak karbantartásában és javítá­sában mutatkozó fogyatékosságok ki­küszöbölése a helyi építőipar felada­tainak megerősítését követeli. Ezzel kapcsolatban az illetékes szakágaza­tok képviselői tájékoztatták a nem­zetgyűlés elnökségét a megtárgyalt kérdések megoldására tett intézke­désekről. A Nemzetgyűlés elnöksége március 15—17-re összehívta a Nemzetgyűlés 10. plenáris ülését, amelyen megtár­gyalják a kormány külpolitikai be­számolóját, s a főiskolákra vonatkozó, valamint az egészségügyi gondosko­dással kapcsolatos törvényjavaslato­kat. A Nemzetgyűlés elnöksége tudomá­sul vette azt a levelet, amelyben a kanadai országgyűlés mindkét kama­rájának elnökei látogatásra hívták meg a Nemzetgyűlés hivatalos kül­döttségét. Külügyminiszterünk Dániába utazott Václav David külügyminiszter a dán kormány meghívására szerdán felesé­gével hivatalos látogatásra Koppen­hágába utazott. Václav David ezzel viszonozza Dánia külügyminiszterének őszi csehszlovákiai látogatását. A csehszlovák külügyminiszter négy­napos látogatása folyamán a dán kül­ügyminiszterrel a csehszlovák—dán kölcsönös kapcsolatok fejlesztéséről és néhány időszerű nemzetközi kér­désről tárgyal. David elvtárs a repülőtéren többek között kijelentette, hogy meggyőző­dése szerint látogatása hasznos meg­beszélésekre ad alkalmat. Emlékezte­tett arra, hogy a két ország kapcso­latai jól fejlődnek mind kereskedelmi, mind tudományos és kulturális téren, valamint a turistaforgalom tekinteté­ben is. Reményét fejezte ki, hogy a kapcsolatok tovább bővülnek. Szovjet—csehszlovák megbeszélések Prágában A csehszlovák—szovjet kormány közti tárgyalások keretén belül Prá­gában megbeszélések folytak a gazda­sági és tudományos műszaki együtt­működés elmélyítése érdekében. A tár­gyalásokra szovjet részről hazánkba érkezett M. A. Leszecsko, a Szovjet­unió Minisztertanácsának alelnöke és számos szakember. A csehszlovák küldöttséget Otakar Simúriek minisz­terelnök helyettes vezette. A szovjet küldöttség csehszlovákiai megbeszélése szerves része a KGST tagállamai közti együttműködés elmé­lyítésének. Tiltakozás Indonéziába A csehszlovák—indonéziai bizottság táviratot küldött Sukarno elnöknek, amelyben kifejezi felháborodását Njo­­no szakszervezeti vezető, a kommu­nista párt vezető egyéniségének ha­lálra ítélése felett. Tiltakozást küldött a Szakszervezetek Országos Tanácsa is. Egy készülő törvény margójára Nem középiskolás fokon A bizottság megvitattá az 1965. évi állami költségvetésben a szolgáltatá­sok tökéletesítésének céljaira tarta­lékolt összeg Szlovákiára jutó részé­nek felhasználásában elért eredmé­nyeket. Megállapította, hogy a rendel­kezésre álló összegnek csupán 69,5 százalékát használták fel. Ez elsősor­ban arra vezethető vissza, hogy ké­sett több építkezés megkezdése, mert nem készítették el idejében a terv­rajzokat, nem volt elegendő építő-1 anyag stb. >• A VÉDNÖKSÉGI JÁRÁSOK TEL JESÍTIK ÍGÉRETÜKET Komáromban a Szakszervezetek Há­zában kedden nagyjelentőségű érte­kezlet zajlott le, amelyet a nyugat­szlovákiai kerületi pártbizottság és a kerületi nemzeti bizottság hívott ösz­­sze az árvíz sújtotta Csallóköz építé­sében résztvevő védnökségi járások vezető képviselőinek részvételével. Az értekezleten jelen volt Ján Janik elv­társ, az SZLKP KB titkára, Vincent Krahulec miniszter, a Szlovák Terv­bizottság elnöke, Frantisek Dvorsky elvtárs, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára, valamint a központi és a kerületi szervek kép­viselői. A Csallóköz újjáépítésének helyzetét, valamint a védnökségi já­rások munkáját Ján Koscelansky elv­társ, a nyugat-szlovákiai kerületi nemzeti bizottság elnöke értékelte. Beszámolójában többek között el­mondotta: az egész ország összefo­gására volt szükség ahhoz, hogy az árvíz sújtotta területen felújíthassák a mezőgazdasági termelést és újjá­építhessék az összeomlott épületeket. E munkában az állami segítség mel­lett hatékonyan részt vettek a véd­nökségi járások is. A katasztrófa után alig fél év elteltével megállapíthatjuk, hogy a dunaszerdahelyi és az érsek­újvári járásban lényegében befejező­dött az újjáépítés s jelenleg arra van szükség, hogy a komáromi járásba összpontosítsák a védnökségi járások segítségét. Koscelansky elvtárs hang­súlyozta, hogy pártunk XIII. kong­resszusára az lenne a legszebb aján­dék, ha ekkorra befejeznénk a teljes újjáépítést. Számos védnökségi járás képviselője ilyen értelemben biztosí­totta is az érdekelt faluk vezetőit. Ján Jány, a gútai HNB elnöke fel­szólalásában kijelentette: Csallóköz népe soha nem felejti el azt a segít­séget, amit az egyes járásoktól és egész társadalmunktól kapott. Olvasóink aligha értesültek bőveb­ben arról a közel két éve tartó elő­készítő vitáról, amelynek során új főiskolai törvényt dolgoztak ki nép­gazdaságunk, társadalmi életünk fej­lesztésének, valamint távlati terveink és feladataink sikeres megoldásának érdekében. A kérdések fő csoportja arra korlátozódott, hogy a tudomá­nyos műszaki fejlődés által követelt igényeknek megfelelően főiskoláink és egyetemeink jelenlegi szervezeti felépítésük következtében már nem képesek megfelelő színvonallal ren­delkező kádereket adni a népgazda­ság számára. Továbbá nincs kellő összhang a tudományos kísérletezés és az elméleti, valamint gyakorlati^ oktatás között, nem beszélve a külön­böző adminisztratív intézkedések ká­ros voltáról. Iskolarendszerünkben az utóbbi 10— 15 évben szinte egymást követték a reformok és átszervezések, zűrzavar támadt az oktatásban, az egyik kísér­letezés a másikat követte anélkül, hogy annak gyakorlati jelentőségéről vagy helyességéről meggyőződtünk volna. A főiskolákra és egyetemekre ke­rült hallgatók többsége sok esetben megdöbbentő tájékozatlanságot és felkészületlenséget árult el. Így peda­gógusaink képtelenek voltak rendsze­res egyetemi szintű előadások beve­zetésére, hiszen a középiskolai okta­tás következtében mutatkozó hézagok pótlására az egyetemi oktatás sok esetben középiskolai szintre és mód­szerekre esett vissza. Nem volt jobb a helyzet a végzett hallgatók gyakorlati tevékenysége és fizetése helyzetében sem. A főiskolát végzett hallgatók igen jelentős része bérpolitikánk következtében sok eset­ben egész más szakmát választott, mint amilyent évekig tanult. így az­tán nemcsak hogy hézagos ismeretek­kel rendelkezett, hanem újabb kiadá­sokat okozott népgazdaságunknak. Iskolarendszerünk egyik legnagyobb fogyatékossága közé tartozott a hall* gatók elméleti és gyakorlati oktatása összehangolásának hiánya. Megtör­tént például, hogy egy és ugyanazon kísérletezésen egészen más úton és módon haladtak a tudományos intéze­tek dolgozói, mint az ugyanezzel a kérdéssel foglalkozó egyetemek és főiskolák előadói, illetve hallgatói. Az egyetemeknek nem volt önálló joguk nagyobb jelentőségű tudományos kí­sérletezésre és így a kiváló tanulók Is csak az iskola befejezése után tud­tak hozzáfogni koiúolyabb munkához. Ezen az áldatlan állapoton azért is szükséges változtatnunk, mert a nép­gazdaság új, tervszerű irányításának elvei politikailag és szakmailag egy­aránt képzett kádereket követel tár­sadalmi életünk valamennyi szakaszá­ra. Az új főiskolai törvény többek között ezeknek a követelményeknek jegyében készült és a fejlett szocia­lista országépítés feladatainak meg­oldására képes ifjúság nevelését tűzte ki elsőrendű feladatul. Az 1953-ban hozott legutóbbi fő­iskolai törvény jóformán teljesen el­avult. Különösen vonatkozik ez a fő­iskolákat és egyetemeket végzett hallgatók társadalmi helyzetére. Az akkori feltételek és elképzelések ma már nem időszerűek. A tudomány és technika, de a társadalmi tudományok Is mérföldes léptekkel haladnak előre. Ezért nem vissza, hanem a jövőbe kell nézni. Egyetemeinknek és főiskoláink­nak meg kell adni azt a helyet, ame­lyet minden fejlett társadalomban be­töltenek; a haladás és a tudományos előrelátás kovácsműhelyeivé kell vál­­niok. Hisszük, hogy a közeljövőben a Nemzetgyűlés elé kerülő új főiskolai törvény figyelembe veszi ezeket a nélkülözhetetlen feladatokat és fejlett szocialista társadalmunk, valamint az egyetemes tudomány fejlődése köve­telményeinek figyelembevételével méltó lesz Komensky nagy öröké folytatóinak nevéhez. TÖTH GÉZA Törvények-rendeletek JAVÍTSUK MEG A NÖVÉNYEK TÁPANYAG-ELLÁTÁSÁT ÉS JOBBAN GAZDÁLKODJUNK A MŰTRÁGYÁKKAL portokat kell szervezni a növények tápanyag-ellátására. Ezek — mint a mezőgazdasági termelési igazgatósá­gok segítő szervei — értékelik majd a műtrágyával való gazdálkodás szín­vonalát és gyakorlati tanácsokat ad­nak a megállapított hibák kiküszö­bölésére. A növények tápanyag-ellá­tását illetően ezek irányítják majd a tanácsadói és ismeretterjesztői tény­kedést, figyelemmel kísérik, ellenőr­zik és segítik az új ismeretek gyakor­lati bevezetését. Minden nagyobb mezőgazdasági üzemben tápanyag-ellátó, esetleg táp­láló-takarmányozási, illetve növényi tápanyag-ellátó- és növényvédelmi munkacsapatoknak kellene alakulniuk. (Ö) (A MEVM Közlönyének 46/1965-ös cikkelye alapján.) hogy kell a növényeket megfelelő tápanyaggal ellátni. A mezőgazdasági kísérleti állomások a mezőgazdasági iskolák összes fokozatának, valamint a felvásárló üzemek dolgozóinak ta­nácsadói ténykedést kellene kifejte­niük. Minden járásban ki kell építeni né­hány minta-munkahelyet. Ezeken a helyeken aztán a gyakorlatban kipró­bálhatnák a növények tápanyag-ellá­tásával kapcsolatos hazai és külföldi kísérletek eredményeit. Ugyancsak minden járásban állandó munkacso-A műtrágya jelentősége a növények tápanyag-ellátása és a hektárhozamok növelése szempontjából ma már elég­gé ismert. Igaz ugyan, hogy a műtrá­gyák tápanyagtartalma nálunk még nem éri el a megfelelő színvonalat, azonban gyakran még azzal sem tu­dunk gazdaságosan bánni, amink van. Éppen ezért a Mező-, Erdő- és Víz­gazdálkodási Minisztérium rendelete­ket adott ki erre vonatkozóan, ame­lyekből az alábbiakban ismertetünk néhány érdekesebb adatot. A mezőgazdasági üzemekben ki kel­lene használni főként a már meglévő alkalmas létesítményeket, és ezeket műtrágyaraktárakká kellene átalakí­tani. Az átalakításkor ügyelni kell ar­ra, hogy a műtrágya ki- és berakodá­sakor a nehezebb járművek is köny­­nyen megközelíthessék. Az épületek fém-szerkezetét, úgyszintén az alap­falazást és a kerületi falazást, meg­felelő védő-festéssel kellene megvé­deni a trágya kedvezőtlen hatásától. Az így átalakított létesítményekben elegendő helyet kell hagyni a trágyák­kal végzett munkálatokra (pl. keverés, stb.). Ha nincs átalakításra megfelelő lé­tesítmény, akkor lehet egyszerű acél, vagy vasbeton vázú fészereket építeni. Ezt a vázat aztán be kellene falazni, szilárd padlóval ellátni, hogy alkalmas legyen mezőgazdasági termékek, gé­pek, stb. tárolására. Oj típusraktára­kat csak azok a mezőgazdasági üze­mek építhetnek, amelyeknél nagyobb mennyiségű műtrágya-tartalék kész­letre van szüksége. Az 50 és 80 va­gon műtrágyát befogadó raktárak mintatervei már készen vannak. A téli időszakban iskolázást kell rendezni a mezőgazdasági dolgozók számára, hogy a műtrágyával gazda­ságosabban tudjanak bánni, s ezt fil­mek vetítésével és ismeretterjesztő anyag felhasználásával kell egybe­kapcsolni. Az internátusi tanfolyamo­kon részt kell venniök a mezőgazda­­sági üzemek agronómusainak, míg a rövidlejáratú tanfolyamokat az üze­mek többi dolgozói látogatják (az Üzemi Munkaiskola keretében). A járásokban tanácsadó-központo­kat kell létesíteni, amelyek majd irá­nyítják a mezőgazdasági dolgozókat: hogyan kell a műtrágyával bánni, 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. február 26. y növelésével, az időveszteségek teljes kiküszöbölésével, vagy lényeges csök­kentésével és a munkaidő teljes ki­használásával. 5. A csökkentett munkaidőre való áttérés nem jelenti a túlórák számá­nak emelkedését. 6. A munkaidő csökkentése, vala­mint a munka- és üzemeltetés irányí­tásának módosítása összhangban kell hogy legyen a dolgozók érdekeivel és a társadalom szükségleteivel. Ami annyit jelent, hogy a rövidített mun­kaidőnek nem szabad kedvezőtlenül befolyásolnia a termelő szervezetek tervteljesítését. 7. A rövidített munkaidő csak egyes összefüggő szervezeti egységeknél vezethető be. Ezek a vállalatok, üze­mek, üzemrészlegek (nem egyes mun­kahelyek). 8. A munkaidő csökkentésére kér-' vényt kell kidolgozni, amit mindig az a szerv hagy jóvá, amely az illető szervezetet irányítja. A munkaidő csökkentését csak azoknál a szerve­zeti egységeknél lehet jóváhagyni, amelyek teljesítették az összes meg­határozott feltételeket. A csökkentett munkaidővel kapcsolatos minden kér­dést meg kell tárgyalni a szakszerve­zetekkel. 9. Azon bér és munkajogi-kérdések megoldására vonatkozóan — amelyek a csökkentett munkaidőben előfordul­nak — az eddigi előírások érvényesek. A felsorolt alapelvek 1965. decem­ber 1-től érvényesek. (A MEVM Közlönyének 45. cikkelye alapján.) (D) Kormányunk 1965. szeptember 7-én határozatot hozott a munkaidő to­vábbi lerövidítésére. Ezért a Mező­­gazdasági, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium a Szakszervezeti Szö­vetség Központi Bizottsága mező- és erdőgazdálkodási ügyosztályával együttesen rendeleteket ad ki a rö­vidített munkaidőre való áttérés meg­szervezésére, valamint a mezőgazda­­sági üzemek módosított munka- és üzemeltetési irányítására vonatkozó­lag. Ezen rendeletekből kiválasztjuk a legérdekesebbeket: í. Heti 42 órára engedélyezték a munkaidő csökkentését, ez azt jelenti, hogy azokon a helyeken, ahol az üze­meltetés állandó, a megengedett sza­bad napok száma — négy heti időtar­tam alatt — három nap. Az állandóan üzemeltetett helyek alatt értjük a vízműveket, szennyvíz-tisztítókat, gá­takat, stb, ahol a munka sohasem szünetelhet. 2. Azokban a szervezetekben, ahol betartják a 46 órás munkaidőt és a 6 napos munkahetet, engedélyezve van a munkát és üzemeltetést úgy módosítani, hogy négy hét folyamán egy szabad napot kapjanak a dolgozók. 3. Ahhoz, hogy a munkaidő csök­kenhessen és hogy módosulhasson a munka és az üzemeltetés irányítása — meg kell — saját erőnkből — terem­teni a feltételeket, úgy az ez idei, mint az elkövetkező évek tervének a teljesítéséhez. 4. A csökkentett munkaidő-alapot belső tartalékaink felhasználásával kell pótolnunk, főképp a termelés technikai szervezése színvonalának a A MTTNKAinŐ CSÖKKENTÉSE A MEZŐGAZDASÁGBAN

Next

/
Thumbnails
Contents