Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-26 / 8. szám
Bratislava, 1966. február 26. Ara 1,— Kcs XVII. évfolyam, í8. szám. Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Győzelmünk évfordulója A dicső Februári Események amelyek a munkásosztályunk megosztott hatalmának végéhez, tehát a burzsoázia hatalmi törekvéseinek kudarcához vezettek és létrehozták a munkás-paraszt szövetségre támaszkodó szocialista államhatalom kibontakozásának előfeltételeit, mint hazánk történelmi, forradalmi átalakulásának kifejezői arany betűkkel íródtak be népeink fejlődésének történelmébe. A győzelemtől lelkesített és Csehszlovákia Kommunista Pártja köré tömörült dolgozó népünk, mint a gyárak, a föld és hazánk természeti kincseinek birtokosa — aránylag rövid idő leforgása alatt — korszerű szocialista ipart és a szétforgácsolt parcellák helyén virágzó nagyüzemi mezőgazdaságot teremtett. Szövetkezeti parasztságunk — a kezdeti nehézségek leküzdése után — hozzálátott a mezőgazdasági termelés korszerűsítéséhez, s így fokozatosan megszűnt a föld rabszolgája lenni. Tudatosította, hogy a könnyebb munkával párosuló jobb életkörülmények szaktudásának szüntelen gyarapítása, a gépek és egyéb termelési eszközök maximális kihasználása és a haladó termelési technológia gyakorlati alkalmazása nyomán érhetők el. A társadalomformáló Februári Események tizenhetedik évfordulóján, a CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének idején, amikor dolgozó népünk — a nyilvánosságra hozott tézisek alapján — értékeli szocialista építő munkánk eredményeit és bizakodóan latolgatja fejlődésünk távlatait joggal állíthatjuk, hogy a mezőgazdaságban is meghonosodott szocialista termelési viszonyok lényeges minőségi változást eredményeztek falvaink társadalmi életében. Az anyagi jólét, amely lakáskultúránk színvonalának szüntelen emelkedésében, az igényesebb étkezésben és ruházkodásban, valamint a fényűzés! és egyéb ipari szükségleti cikkek irányában mutatkozó növekvő érdeklődésben nyilvánul meg, hazánk népeit a legkultúráltabb nemzetek sorába emelte és mindjobban elhomályosítja a különbséget a város és a falu kulturális színvonala között. A magántulajdonnal párosuló és a társadalmon belüli ellentétekben megnyilvánuló viszályok ma már a múlté. S míg a múltban a társadalmi lét természetes velejárója, vagyis törvényszerű kísérője a korlátlan önzés, tehát az egyéni érdekek túlbecsülése volt, addig ma azt tapasztaljuk, hogy a munka közösségekben, s így természetesen a szövetkezeti közösségekben tömörült parasztságunk is, az együttműködés, a kölcsönös segítségnyújtás szellemében elsősorban a közösség vagyonának gyarapítására törekszik. Ez a tény pedig a falu boldogulásának egyik legfontosabb előfeltétele. Nekünk, csehszlovákiai magyar dolgozóknak a tizenhét év előtti események különösen sokat hoztak. A megkülönböztetéssel, a megszégyenítéssel és az ok nélküli üldöztetéssel járó jogfosztottság szomorú évei után végre megnyitották a sérelmek orvoslásának áldásos korszakát. S a megpróbáltatások után, mint hazánk egyenértékű és egyenjogú polgárai, alkotó törekvéseink teljes kibontakoztatásával vehettünk részt szocialista hazánk építésében. Meggyőződésünk, hogy a CSKP XIII. kongresszusa, amely lehetőségeink és szükségleteink reális mérlegelése nyomán meghatározza majd hazánk szocialista fejlődésének távlatait, felmérhetetlen szolgálatot tesz nemzetgazdaságunk fejlődésének meggyorsítása, hazánk népei barátságának és testvéri együttműködésének további elmélyítése szempontjából is. Tavasz a télben A naptár még csak február közepét mutatta, amikor már éreztük a tavasz lehelletét. Az első napokban azt hittük, hogy csak néhány nappal tréfál meg az időjárás. Nos, valamennyiünk örömére, a kellemes, szivet-lelket bizsergetö tavaszi szellő azóta egyre melegebben simogatja az arcokat, szikkasztja a hó tevével öntözött földet Még tartottak a zárszámadó gyűlések, ahol vitatták a múlt év gazdálkodását és jóváhagyták az idei tervet, amikor egy-egy szövetkezetben az agronómus bejelentette: vége a téli pihenőnek, itt az ideje a mák. borsó sőt az árpa vetésének. Itt-ott már a gépeké a „szó", traktorberregéstől hangos a határ, vetőgépek csöveiből szóródik a nemes mag, az idei gazdag termés egyik záloga. így van ez rendjén, Ha alkalmas a talaj, nincs értelme a várakozásnak, hozzá kell látni a munkához, Ahol pedig nem megfelelő a föld, ott ezekben a napokban a gondos felkészülés a legfontosabb tennivaló. Több helyen még a kukoricaszár is kint sárgul a földeken és annak a betakarítása halaszthatatlan feladat. A jól irányított szövetkezetekben a téli időszakot alaposan felhasználták és a gépek kijavítva, rendbehozva várakoznak. Sajnos, nincs ez mindenütt így, sokhelyütt most futkosnak alkatrészek után, hogy a traktorokat és más szükséges gépeket üzemképessé tegyék. Ezekben a gazdaságokban sürgős feladat, hogy a javítatlan gépeket, munkaeszközöket, szerszámokat rendbehozzák. A fontos tennivalók közé tartozik a jó vetőmag előkészítése és átgondolt tervek kidolgozása a tavaszi munkákhoz. A legközelebbi tennivalók közé tartozik a megkésve vetett kenyérgabonák ápolása, a fejtrágyázást is minél sürgősebben el kell végezni, nagy gondot kell fordítani a vadvizek levezetésére és ahol szükséges, hengerelni, fogasolni kell. Ahol a megáradt folyók, patakok nem öntötték el a réteket, ott ez az időszak a legalkalmasabb a rétek, legelők ápolására is. Minden jel arra mutat hát, hogy rövidesen ránk köszönt a bíztató, igazi tavasz és így a mezőgazdaságban is szívvel-lélekkel neki kell látni az ezerannyi tennivalónak. — ff — LAPUNK TARTALMÁBÓL: EGY KÉSZÜLŐ TÖRVÉNY MARGÓJÁRA . 2. old. ZÁRSZÁMADÁSOKRÓL JELENTIK ... 3. old. B EGY ÉRDEKES KÍSÉRLET . . < 4. old. fl HOGY AZ ŐSZIEKET KORÁBBAN ETETHESSÜK . . 5. old. ■ A MAGYAR NEMZETISÉGI KÉRDÉS MEGOLDÁSA SZLOVÁKIÁBAN ÉS A MAGYAR PARASZTSÁG 6. old. KÖVETKEZETESEBBEN AZ ISKOLÁK SZÍNVONALÁNAK EMELÉSÉÉRT . . 7. old. • HALLOTTUK • OLVASTUK • VÁLOGATTUK. 8. old. B VILÁGÍTÓ TORONY A HOLDON ... 9. old. SZÉP SZÓ VAGY VERÉS?. . 10. old. SPORT . . .15. old. Indulás ◄◄◄ előtt ◄◄◄ A PERESZLÉNYI szövetkezeteseknek is sok a gondjuk-bajuk a tavaszi munkák megkezdése előtt. Hisz az Ipoly által elöntött területeket is újra kell szántani. Az időjárás igen mostoha ehhez a szövetkezethez. A múlt évben egymilliós kárt okozott a víz, a jég és a sebes eső. Ennek ellenére, amint Moksó István mechanizátortól és Moksó László agronómustól megtudtuk, a szövetkezetesek nem ülnek karbatett kézzel. Az őszieket hektáronként 125 kg műtrágyával fejtrágyázták, hogy magas hektárhozamot érjenek el. Kisebb-nagyobb zökkenőkkel halad, a gépjavítás is, de nem elég gyorsan. A kilenc, kerekes traktorból még csak hat üzemképes. Igen beteg az egyik lánctalpas is, mert a javításhoz nem kapnak elég alkatrészt Ezzel szemben a fogasok, simítok, vetőgépek munkára készek. A tavaszi munkák mennyiségét gyarapítja az is, hogy közel 20 hektár búzát tönkretett a víz és ehelyett is árpát kell vetni. De az agronómus szerint megbirkóznak a feladatokkal. A munkákat a hetenként fizetendő prémiummal is meggyorsítják. Erre a célra csak a tavaszi munkák első szakaszában közel 20 ezer koronát fizetnek. Ez a pénzbeli serkentő bizonyára jó hatással lesz majd a traktorosok munkakedvére és teljesítményére. A mechanizátor és az agronómus kicsit gondterhelten szemléli a víztengert, de remélik, hogy mire a munka dandárja elérkezik, medrébe húzódik az örökké rakoncátlankodó Ipoly is, b -Széljegyzetei! egy zárszámadásról A szocialista mezőgazdaságért! Szakmelléklet: „VADÁSZ ÉS HALÁSZ“ kissé hosszú idő ... Főleg a gyermekes családok részére lesz nehéz várás (a tejet megvonták a tagoktól!). Tavaly 79 előhasi üszőjük borjazott le. Mint ahogy mondották: ezektől semmiképp sem várhatnak — az első laktációban — 15—20 litert naponta. Mindamellett érzik, hogy tenni kén# valamit. Feltétlenül javítaniuk kell a takormányozás technikáján. Ugyanakkor nem ártana, ha bő te-' jelékenységű teheneket vásárolnának, így a három év — az a kritikus 3 év — lerövidülhetne, mondjuk a felére, így a szövetkezet legfájóbb kérdése hamarabb megoldódna! Mint ahogy megoldódott a tojástermelés kérdése is: három évvel ezelőtt 90-et, tavaly már 160-at tojott átlagosan egy tyúk-' juk. Ez jelentős fejlődés! Járási méretben a második helyet tartják a tojástermelésben. Előrelátóbb, alaposabb tervezéssel, még szakszerűbb termeléssel a munkaegységük értéke 35 helyett 40 korona is lehetett volna. A tagok fizetett szabadságot élveznek: erre a célra 140 ezer korona betervezéséről megfeledkeztek. Ugyancsak nem számoltak az üzemelési tartalékalappal, s 421 ezer koronát helyeztek letétbe. Reméljük, az 1966 évi pénzügyi tervük a tavalyitői reálisabb, pontosabb. Sok még a tennivaló az ipolyviski „Vörös Lobogó“-ban. De a 42 év átlagéletkorú tagság megbirkózik a reá váró feladatokkal. Adott szavát — a XIII. pártkongresszus tiszteletére 400 ezer korona értékű terméket termel az előirányzotton felül — teljesíti. Ez tükröződött az emberek arcáról. A fel-i adatok valóra váltásának záloga: vasakaratuk, kezdeményező készségük és szorgalmuk!. N. Kovács István tunk, a kertészetről is meg kell mon- 1 dani — bár 42 ezer koronát adott 1 hektárja —, semmiképp sem elége- i dettek. A szőlészetet és gyümölcsé- ’ szetet is ideszámítva, 221 ezer korona 1 hiányzik az előirányzott összegből, ! vagyis a növénytermesztés hiányzö ] bevételének több mint a fele. Komoly figyelmeztető! Ide kívánko- i zik a szövetkezet méhészének, László i elvtársnak a vitafelszólalása. Jogosan kifogásolta: „Tíz éve termesztünk szőlőt, s tizenöt éve gyümölcsöt — ! szakember nélkül!" Ez nem kíván kü- ■ lönösebb magyarázatot. A szakember 1 élreállítása múlhatatlanul szükséges. 1 Száz család méhe van a szövetke- i zetnek. Méhésze bátor kötelezettséget i vállalt: a tervezett 13 mázsa mézet i 4 mázsával túlteljesíti, s megpróbál- ; kozik anyapempő készítésével. Mivel i első kísérlete lesz, tanácsoljuk, mi- 1 előtt a pempőkészítéshez hozzáfogna, forduljon tapasztalt méhészhez jó- i tanácsért. ] Tóth Ignác, zootechnikus szavaiból i kivehettük: csökkentik a sertésállo- l mányt, hogy a szarvasmarha-állomány i fejlesztésére fordíthassák fő figyel- í műket. Legfájóbb pontjuk, a tejter- j melés. j Jakus elvtárs, vitafelszólalásában olyképp vélekedett, hogy hitvány a i legelő, szűkös a táplálék, a kihajtott tehén nem is adhat annyi tejet, , amennyit kielégítőnek mondhatnának. 1 Annakelőtte kisvárosban fejőgulyás- i kodott. Saját tapasztalataira hivatko- 1 zott, mondván: a frissfejös tehénnek < 19—20 liter tejet kell anponta adnia, i Ehhez semmi kétség nem fér!... t A zootechnikus bízik abban, hogy i a tejtermelés problémáját 3 éven ; belül sikerül megoldaniuk. Ám ez : ELSŐK KÖZÖTT emlegetik a lévai járásban az ipolyviski szövetkezetét. Tagjai nemrég tartották zárszámadási közgyűlésüket. A kultúrház zsúfolásig megtelt. Még jónéhányan kint Is rekedtek. Pedig jókora ez az épület. Sokmindenről szó esett: eredményekről, hibákról, fogyatékosságokról, Ezek részletezésére nincs hely. így hát csak a legfontosabb dolgokról, amelyek jellemezték ezt a népes, derűs hangulatú évzárót. Mindjárt elöljáróban hadd jegyezzem meg: tetszett a bátor szókimondás. Nemcsak a vezetők hallatták szavukat, a tagok is értékes javaslatokkal rukkoltak ki. Véleményt mondtak a főbeszámolóban elhangzottakhoz. Ha a fő termelési ágazatokat mérlegeljük, a mérleg serpenyője az állattenyésztők javára billen, ők 360 ezer koronával teljesítették túl évi pénzügyi tervüket; míg a növénytermesztők 429 ezer koronával maradtak adósak. Míg az állattenyésztés szakaszán csupán a tejtermelés sántikál (évi tejátlag csak 1715 liter tehenenként) addig a növénytermesztésben a hektárhozamok a tervezetten alul maradtak: gabonafélékből 3, kukoricából pedig 7 mázsával. Ez utóbbi csak egy kapálást kapott. Az esőzések ... Tehát nem lehet csak úgy ukmukfuk a növénytermesztők rovására írni a közel félmillió korona lemaradást. Kétségtelen, a szeszélyes időjárás befolyásolta a terméshozamokat. Az Ipoly áradásai okozta vízkár körülbelül egymillió koronára rúg. Annak ellenére, hogy 250 hektár rét, s 150 hektár szántó termése kiesett, a szövetkezet pénzügyi tervét több mint félmillió koronával (110 %) túlteljesítette. Ha már a növénytermesztésnél tar-