Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-19 / 7. szám

LEGYEN A TUDOMÁNY A GYAKORLAT EDESTESTVEREI WTÍf „SAJN MÓR, SAJCHN MOR“ Vili. mondogatták a mongolok, ha lovaikat dicsérték. Szép ló, jó ló, ezt jelentik e bűvös szavak. A ló elvá­laszthatatlan a mongoltól. Nélküle el sem tudja képzelni életét. Jóformán lovon születnek, nevelkednek, töltik életüket. Kapcsolatuk évezredes, szo­rosan egymáshoz fűződő. Ló nélkül a puszták embere úgy mozog, mint a parton a hal, de lovon ülve fürge, mint hal a vízben. Az ember, aki lom­hán szedi lábait a földön, a nyeregben délceg, daliás vitézzé változik. Ugyan­ez elmondható a lóról. Nyereg nélkül búslakodó gebe, egyetlen életmegnyil­vánulása, hogy a legyeket hajtja ma­gáról. De abban a pillanatban, amikor a gardája nyeregbe pattan, szilaj pa­ripává változik. Sokat gyönyörködtem abban az eleganciában, ahogy a mon­golok megülik lovaikat, s abban a könnyedségben, ahogy vágtában az állatokat irányítják. A Mongóliában tenyésztett lovak hem sokban különböznek elődeiktől, a vadon élő Perzwalsky tarpánjától. Ma is nagy csordákban él. Nem ismer istállót, patkót, nem érzi a hideget, meleget, szívóssága bámulatos, örák hosszat elnézegettem, a völgyekben legelésző ménest, és figyeltem társas életét. A ménes fejedelme a mén, melynek megvan a maga háreme. A kancák a fejedelem körül csopor­tosan legelésznek. A gavallér ébren oatorsaga a tarKasoKrcai szemoen is megnyilvánul. Ha farkasok támadják a csordát, a kancák gyűrűt alkotnak, középütt csikóikkal, majd a ménekkel együtt hátsó lábaikkal fogadják a vérszomjas bestiákat. A mongol lő formás, alacsonyter­metű. Feje kissé nehéz, hatalmas sö­rénnyel díszített, akárcsak rövid, iz­mos nyaka. Egyenes, rövid háta, kiváló teherbírásról tanúskodik. Lábai for­másak, acélos inai szépen rajzolódnak, karcsú lábaikon. A pata formás, sza­ruja kiváló minőségű. Legformásabbak a ménék, de a csordában a sok ló közül nehéz kiválasztani a legszebbet. A ménes több százas csoportokban a legjobb legelőkön tartózkodik. Életét csak az zavarja, amikor lóháton meg­jelenik az ember „hurugat“-tal a ke­zében. A hurugat hosszú botra erősí­tett börhurok, ami lasszóként szolgál. A lovasok az egybeterelt ménes mel­lett vágtatnak, majd a kiszemelt állat nyakára vetik lasszójukat. Az elfo­gott állat vadul védekezik, ugrál, vág­tat, körbe fut, míg végül ziháló tüdő­vel megáll. Ekkor oldalról mások Is megközelítik, s orrába pipát csavar­nak, ha tű! vad, lábára Is hurkot kao. Mialatt a pipa-okozta fájdalom az állat figyelmét leköti, felnyergelik és bezablázzák. Ezt követően az állat nyakáról lelterül a hurok, az orrból a pipa, maid a gveolőszárat tartó ember a nyeregbe pattan. Amint a ló szabad­nak érzi magát, minden igyekezetével szabadulni akar kényelmetlen terhé­től. Egyik oldalról a másikra ugrik, két lábra áll. farát magasra veti, majd négy lábbal egyszerre a magasba ug­rik. Végül bakugrásokkal tarkítva nekiváqtat a pusztának. Ez a roham az igazi rhodeo. A lovas könnyedén tűri a ficánkolást, sőt korbáccsal nyugta­lanítja az állatot. Vagy tízperces vágta után a ló beadja derekát. Az ily módon betört lovakon évszá­zadok óta nyargal a mongol harcos, gyerek, öreg, fiú, lány, lovagol az egész nemzet. Láttam gyereket, aki járni alig tudott, de a lovat már megülte. Találkoztam mankós nyomo­rékkal, aki legjobb lovas volt a kör­nyéken. A lovak és lovasok teljesítménye szinte hihetetlen. Egy lovas váltott állatokon huszonnégy őrá alatt 700— 800 kilométert megtesz vágtában. így nem csoda, ha az úgynevezett tatár­járás idején Magvarország területéről tizennégy nap alatt vitték a hírt a lovas futárok Mongóliába, mely nem kevesebb, mint kilencezer kilométer távolság. Sikerült résztvennem a világ leg­nagyobb lóversenyén. Ez a mongol gyerekek lóversenye. Ez alkalomból ezer gyermek áll rajthoz, akik közül a legidősebb tizenkettő, a legfiatalabb ötéves. A gyerekek 47 km hosszú távon vágtatnak. Autónk sebességmé­rője csalhatatlanul mutatta a vágta sebességét, az 55 kilométert. Itt ter­mészetes dolog ha a verseny győztese egy hatéves kislány vagy fiú. Ez al­kalomból a mellékelt kénen látható ötéves kisfiú nyerte a pálmát. Milyen a vetőmag kelési értéke? Erre a kérdésre a bátor fellépésű, szőke, mosolygós arcú Zita Steíecko­­vá adott választ. — Onnan kezdem, hogy először az árpát próbacsíráztattuk. A tapasztala­taink azt mutatják, egészen jő a ke­lési érték. A járás mezőgazdasági üzemei által beküldött saját termesz­tésű ina. zab és takarmánykeverék 105 vetőmagmintájéból mindössze 20 esett ki. Nagyon gyönge volt a Pusté Sady-i szövetkezet Dunavásár és val­­ticei fajtájú árpa — 43,5—41 száza­lékos csírakénességű. Ennél jobbnak bizonyult az alsőszelieké: a nény val­­ticei fajtájú vetőmagminta 67, 73.5, 74,5 és 75,25 százalékos. A tallósi szö­vetkezet Dunavásár fajtájú vetőárpa­mintája pedig 35,5, valamint 81 száza­lékot mutatott. Méq az utöbbi sem mondható kielégítőnek, mert az elfo­gadott vetőmagmintának — árpából — el keli érnie a 92 százalékos csíra­­képességet. Ez csak az árpa! Am sokkal rosz­­szabb a helyzet a kukorica esetében. — Egy-egy kukoriea-vetőmagmintá­­ből négyszer 50 darabot csíráztatunk. Egyszerre, egyazon időben, ugyan­olyan hőmérséklet és nedvességtarta­lommal. A csíráztatási eredmény? Szinte aggasztó! Alig bont csírát egy­­egy mag. Igen számottevő a penészes szem, amely csírát egyáltalán nem bont. Az oka? Tudjuk. Későn érett be a tavalyi kukoricatermés javarésze. Nincs más hátra: a kellemetlen csa­lódásokat meg kell előzni! Ha valaha szükség volt a járások mezőgazdasági üzemei közti jó együttműködésre — vetőmagcsere szempontjából —, most túlon-túl törődni kell ezzel a kérdés­sel. S nem akkor, amikor már a me­zőgazdasági ürempk „körmére ég“, amikor már vetni kell! E téren sokat tehetnek a járási termelési igazgató­ságok. amelyek minden tekintélyüket latbavetve elősegíthetnék a vetőmaci-csere akció sikerét. Ha egyik járásban nincs erre lehetőség, akad a másikban. Vetőmag­ból nem kell oly sok, hogy valamiképp elő ne lehetne teremteni. Természe­tesen, nem az utolsó oillan3tban, ami­kor a mag már a vetőágyba kívánko­zik. Jó lenne ezt az igen fontos kér­dést minél előbb napirendre tűzni! Alaposan megtárgyalni, felméri a le­hetőségeket, s megtenni a szükséges intézkedéseket. Nehogy végül azt mondjuk majd: Eső után köpönyeg! Még egy fontos dolog: a mezőgaz­dasági üzemek agronőmusai, növény­­termesztési csoportvezetői ne nyugod­janak bele a járási agrolaboratőriu­­mok prőbacsiráztatási eredményeinek kimutatásába. Már van annyi gyakor­latuk és szaktudásuk, hogy a labora-A kongresszusi vita szeilomében Pirtunk XII. kongresszusa után a mezőgazdasági üzemek irányítását a termelési igazgatóságokra bízták. Tel­jes joggal fölruházták őket erre, de ne.n kapták meg az irányításhoz olyannyira szükséges eszközöket, ame­lyek a termelés hatékony növeléséhez elengedhetetlenül szükségesek. Itt fő­leg a beruházási eszközök takarmány­félék, építési anyagok és más kellékek nem kielégítő juttatásáról van szó, amelyek nélkül elképzelhetetlen az irányítási jog zökkenőmentes gyakor­lása. Tudomásul kell már végre venni, hogy édesmindegy mi az irányító­szervnek a neve, de az már nagyon is lényeges, hogy milyen anyagi alap fölött rendelkezik. Most az irányítási rendszer tökéletesítésének időszaká­ban természetesen ilyen dolgokra is gondolnunk kellene. Ami az állami gazdaságok tovább­fejlesztését illeti, a jelenlegi körül­mények mellett alig kínálkozik lehe­tőség az eredményes kibontakozásra. Legnagyobb akadályozója ennek a nemrégiben kiadott lakásépítési tör­vény, amely korlátozta, s mi több, majdnem megszüntette az állami la­kásépítést, s helyébe kiadták a szö­vetkezeti lakások építéséről szóló rendeletet. Ezután ugyanis az állami gazdaságok munkásainak a gazdasági részlegeken kellene felépíteni ottho­nukat. Akik kiadták ezt a rendeletet, semmi esetre sem ismerik a vidéki életet, de még kevésbé az állami gaz­daságok malorságait, amelyek a leg­közelebbi falvaktól is négy-öt kilomé­ternyire esnek. Fzek a részlegek még most is ugyanazokkal a komunikációs és más berendezésekkel rendelkez­nek, m'nt húsz évvel ezelőtt. Senki sem kívánhatja tehát, hogy dolgozóink és azok családjai ilyen helveken éljék le életüket. Nem csoda aztán, hoov a legjobb alkalmazottak hátat fordíta­nak a mezőgazdaságnak. Keressük, kutatjuk, ki pbben a hibás. Szerintem leginkább azok, akik kiadták az állami lakásépítés beszüntetéséről szóió ren­deletét. További kritikus kérdés a major­­sági gverekek iskolába történő el­szállítása. A Párkányi Állami Gazda­sághoz tartozó tizennégy részlegből csupán egy rendelkezik köves úttal. A gyerekeket még innen is szekéren viszik az iskolába. A többi részlegről hasonló módon jutnak az iskolába, mint őseink egv emberöltővel ezelőtt. Vitathatatlan, hogy ez is nagyban be­folyásolja a szülőket és máshol ke­resnek megélhetést, és egyben gye­rekeiket is eltanácsolják a mezőgaz­daságtól. Égetően szükséges lenne az utak felépítése és az állami autóbuszfor­­galom-hálózat kiépítése a tanyák és a falvak közt. Adás-vételi kapcsolatainknál még komolyabb problémák merülnek fel. A mezőgazdasági termékeket feldol­gozó ipari üzemek egész sora rajtunk, termelőkön élősködik, miközben mi nap mint nap azon gondolkodunk, ho­gyan fenntartani magunkat. Esőben, sárban termelünk, kell növényeinknek az életet adó csapadék, de ugyan­akkor átok a sok víz. Ez partnereink­nél, akik meleg, födött helyen dolgoz­nak, ismeretlen. Kevesen tudják, hogy sokszor a katasztrofális időjárás kö­vetkeztében munkásainknak alig tud­juk kifizetni munkabérüket. Ugyan­akkor a hús, tej és más mezőgazda­sági termékeket feldolgozó üzemek vezetői mosolygó ábrázattai utalják át a tiszta jövedelmet az államkasz­­szába. Mi jogon ez az ő érdemük? A mezőgazdaság dolgozói, akik a mos­toha körülmények mellett kitermelték a nyersanyagokat, sokszor dicséret helyében megrovásban részesülnek, mert az okoskodók azt állítják, hogy ráfizetéssel termeltek. Jóllehet, a tár­sadalom számára mindegy, melyik üzem utalja át az államkasszába azt a bizonyos pénzösszeget, de a mi szá­munkra ez egyáltalán nem mindegy. Véleményem szerint a mezőgazdasági üzemeknek kellene átutalniuk azt az összeget, ameivet ma a közvetítők vaqy a nversanvagokat földolgozók adnak az államkasszába, s hoqy ez lehetővé váljék, ennek megfelelően rendezni kellene a felvásárlási árakat. Egyelőre ismeretlen előttünk, hogy az irányítás tökéletesítése mit hoz a mezőgazdaságnak, de úgy gondolom, foglalkozni kePene olyan fontos kér­désekkel is, mint a pótalkatrészek beszerzése, mert tény és valóság, hogy a jelenlegi ellátást nem tűrhet­jük tovább. Most az a gyakorlat van érvényben, hogy minden alkatrészt a gépállomás-Érdekes mellé Disznóöléskor a sertés szőrének eltávolításakor senki sem gondol arra, milyen fontos nyersanyagot dob a szemétdombra. Nem arról van szó, hogy valaki talán össze, gyűjtse, de azt szeretném elmon­dani, mi minden készül belőle. Szlovákia egyetlen szőrfcldolgozó üzeme Galántán működik A ser­­tésször nagyobb részét a boéanyi (bosányi) bőrfeldolgozó tizemben gyűjtik, majd Bratislavába kerül, ahol megtisztítják a zsiradéktól. A nyersanyag ezután érkezik Galán­­tára, ahol újból mosógépbe kerül, majd szárítják, osztályozzák, elő­készítik a kefegyártó ipar részére. Az előkészített szőrből készülnek az ecsetek, fogkefék, ruha- és ci­pőkefék, melyek után külföldön is nagy az érdeklődés. Tavaly csupán a galántai szörelőkészítő 8000 ki­logramm nyersanyagot szállított Angliának és az NSZK-nak. Ügy-e, nem ördöngösség ? De megéri a fáradtságot, mert agro­­nőmusaink, csoportvezetőink elkerül-* hetik a vetés utáni kellemetlen csa­lódást, így juthatunk előbbre egy lé­péssel; a tudomány és a gyakorlat ilymődon kerülhet testközelbe. Meg­bizonyosodhatunk róla, vajon melyik módszer a célravezetőbb?... Gondolatkapcsolás végett tériünk' vissza az agroleboratórlumba. Mert hiányos képet festenénk, ha csak a próbacsfréztatást ragadnánk ki az agrolabor tevékenységéből. A galántai agrolabor, amelyben né­gyen dolgoznak, talajminta-térképeket készít 5 évenként a szövetkezetek és 3 évenként a vetőmagtermelő vállala­tok részére. — Kijárunk a termelő üzemekbe — jeqyezte meg a kedves, bátorbangú Zita —, s olyan embereket keresünk ott, akik jól ismerik a talajviszonyo­kat. Ezek segítségével a talajréteg mélységéig parcellánként egy átlag­mintát készítünk, amely 30 talajszon­­dáhöl áll. Az átlagmintákat átrostolás után Bratislavába küldjük. Itt a talaj­mintákat vegyelmezik. A vegyelemzés eredményeit megküldik az agrolabor­­nak és az illető üzemnek, ahonnét a talajminták származnak. Igv kerül sor a talaj tápanyagszükségletét megha­tározó térképek elkészítésére — gaz-* daségonként. Ezúton kérdezzük a mezőgazdasági üzemek agronómusait, milyen segít­séget nyújt számukra az említett ta­­la.itérkép? Szeretnénk tapasztalatai­kat összegezni s hasznosítani az új­ságon ke-esztül. De ugyanakkor arra is kíváncsiak vagyunk, vajon milyen ezeknek a térképeknek az árnyoldala? Vajon gyakorlatilag beváltották-e a hozzáfűzött reményeket? Távol áll tőlünk az agrolaboratóriumok dolgozói tehetségének, szaktudásának kétség­bevonása. Am a tapaszta'atok össze­gezésével olyan kérdések tisztázód­hatnának, amelyek sok vitára adnak okot. (nki) SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1986. február 19, Egv lépéssel előbbre JANUÄR ELISZKOLT. Havát, hidegét úgy-ahogy átvészeltük. Az enyhe február eleji napok mind többször eszünkbe juttatták: tenni, tenni, am:g nem késő, mert jó a tavasz. KérdezetlenUl! Az idő nem vár! Tehát, a legfőbb ideje, hogy a még hátralévő néhány hetet szorgos előkészület uralja, magtárban, mezőn — s az agrolaboratóriumban egyaránt. tóriumi kelési értéket közvetlenül á vetés előtt még ellenőrizzék, talajos próbával. Nálunk ez még új dolog! De minden új, amely jobb, célraveze­tőbb a réginél, kár volna nem alkal­mazni. Hogy csináljuk a t3lajos próbát? Egészen egyszerűen. A termelő üze­meknek ajánljuk a magyarországi ta­­lajos próbát, amely a következőkből éli: a vetésre kerülő tábla talajából több helyről gyűjtsünk földet. Gon­dosan keverjük össze. Az átiagminő­­ségü talajkeverékkel megtöltött sza­porító ládába — természetes nedves-* seggel és tömörítéssel — vetőmag­mintánként (400 mag!) négy sort ves­sünk. 100—100 maoqal. A vetés mély-Hogy megbizonyosodjunk róla, meg­látogattuk a gaiántai járási agrolabo­­ratóriumot. Kint méq mínuszt jelzett a hőmérő higanya. Am bent már tavasz foga­dott. Nemcsak a talajtérképek fölé hajoló fiatal nők — Zita Stefeéková és Andela Vrabcová labortechnikusok — testesítették meg, hanem a mun­kájuk. Kezük nyomán csírát bontott a beküldött sok-sok árpa- meg ku­­korica-vetőmagminta. Zita Stefecková a talajlérkép fölött. sége a szántóföldivel egyezzék. A ke-* lési próba alatt a csírázó magvaknak lehetőleg a tavaszi vetés idején szo­kásos hőmérsékletet kell biztosítani. Ügyeljünk, hogy a magágy megfele­lően nedves legyen, s ne száradjon ki. A kelésnél két érték alapján minő­sítjük a vetőmagtételt: a kelés gyor­sasága és a teljes kelési százalék után. A kelés gyorsasága jellemzi a vetőmag életerejét, frisseségét, ener­giakészletét. A teljes kelési százalé­kot a zárószámiáláskor kikelt növé­nyek számából határozzuk meg (Ma­gyar Mezőgazdaság — 1955/1., Had­nagy Árpád). Levess nemzet a men§g@S őrködik hölgyei felett. Ha tolakodót észlel, magasra tartott fejjel, farok­kal, lobogó sörénnyel, tágult orreim­­pákkal vágtat a hívatlan elé. Több­ször láttam, amikor a viaskodók jól megdöngették egymás oldalát kemény patáikkal. A mének harciassága és tói kapunk, s mivel ez az üzem ugyanolyan gépek és eszközök javítá­sával foglalkozik, mint mi az állami gazdaságokban, legtöbbször képtele­nek olyan alkatrészeket adni szá­munkra, amilyenekre szükségünk len­ne. Ennek következtében pár koronás alkatrész hiányában egyes gépeink heteket állnak. Szükség lenne olvan ellátóközpont létesítésére, (járáson­ként, kerületenként), ahol az igénylő évi megrendelése szerint és a megje­lölt időben megkaphatná az alkatré­szeket. Ezzel megszűnne a korrupció is. Tavaly őszön például aránylag sok lánctalpas üzemzavar állt be, s nem­egyszer tíz mezőgazdasági üzemnek állt a DT-je hasonló hibával. Ugyan­akkor a járási vagy kerületi elosz­tókban csak egyetlen alkatrészt tud­tak előkotorni, s a gépesítő vagy a leleményes beszerző a kabátját is odaadta a raktárosnak — aki nyugodt lelkiismerettel el is fogadta a jutal­mat — az olyannyira szükséges alkat­részért. A korrupt módszeren változ­tatni kell elegendő pótalkatrész gyár­tásával és tárolásával. M lehal Medovarsky, a Párkányi Állami Gazdaság igazgatója Képünkön: Trévai Margit a cso­magolás előtt még átvizsgálja az anyag minőségét. Krajcsovics Ferdinand, Galánta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents