Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-19 / 7. szám
Ä tejhasznosság növelése a szenei ÍG-ban Ellés után 5 friss fejős teheneket őt» adják a tejtermelő gazdaságoknak az állomány felújítására. Az igényes zootechnikai, tenyésztői alapelveket követik. Anélkül nem lenne kielégítő az állomány, de a tejhasznosság sem. Ä nagyüzemi lúdtenyésztés nehézségei hazánkban SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉSI távlati feladataink főleg tehénállományunk tejhasznosságának szüntelen növelésére vonatkoznak. Ennek valóra váltására több mezőgazdasági üzemben tisztavérben tenyésztett, törzskönyvezett állományt tartanak, másutt pedig a tenyészcálnak legjobban megfelelő fajtajavító keresztezést részesítik előnyben. ILYEN TEJTERMELŐ NAGYÜZEM lesz a jövőben a Szenei Állami Gazdaság is. Az ismeretlen előtt akaratlanul felvetődik a kérdés, hogy vajon meg vannak-e erre az előfeltételek? Aki futólag nézné a dolgot, bizony kételkedne valóraválthatóságában, — mert a 856 darabot számláló tehénállomány még most is hat részlegen van elhelyezve, s az itteni adatokból is könnyűszerrel megállapíthatja, hogy egy-egy részlegre csupán 142,66 átlagtehén esik. A jelenlegi szervezési és elhelyezési forma tehát költséges, s nem felel meg a föntebb említett követelményeknek. A gazdaság ötéves távlati tervében azzal számolnak, hogy a szarvasmarha-állomány létszámát (jelenleg 2235 db) 35,5, s ebből a tehénállományt 41,1 százalékkal növelik. Ez azért is merész terv, mert a részlegek legtöbbjén a korszerű termelési technológia bevezetésére nem megfelelő épületekkel rendelkeznek. _ A gazdaság vezetői előtt ismeretes a következő lépés. Tudják, hogy a termelés struktúrájának módosítására és ezen belül az állattenyésztés szakosítására s bizonyos méretű központosítására van szükség. Ehhez pedig megfelelő, korszerű istállók kellenek. Formát ölt az elképzelés Tüzetes helyszíni vizsgálódás a külső és belső ökonómiai, valamint más tényezők figyelembe vétele után, úgy határoztak, hogy a teheneket a lehető legrövidebb időn belül két gazdasági részlegre összpontosítják. Ezzel egyidejűleg a használható istállókat kijavítják és fölszerelik a legszükségesebb berendezésekkel. Tehénállományunknak 85 százaléka a szlovák zsemlyetarka és a dán vörös-fajták keresztezéséből ered. A többi _ tisztavérü szlovák zsemlyetarka-' fajta első és második fokú hasznosság-ellenőrzéssel, s ez arra következtet, hogy az alapanyag a célnak nagyon megfelelő. Pl Vezessük el a vadvizeket őszi vetéseinkről. A gyors hóolvadás velejárója, hogy szántóföldek laposabb részein összefolyik a víz. A fagyos talajra lehullott csapadék szintén megkeresi a lapos területet s ott nagy kiterjedésű tócsákat alkot. A sekély, hideg víz, ha nem tartózkodik sokáig a vetésen, kevésbé ártalmas, míg veszélyesebb ha megfagy, vagy felmelegszik. A jégpáncél alatt levegő hiányában pusztul a vetés, míg a langyos víztakarő a posvadás előidézője lehet. Ennek megakadályozása érdekében fontos, hogy az arra alkalmas időpontban megtegyük a szükséges intézkedéseket. A vadvizek levezetése nem könynyű feladat. Sok esetben szinte tehetetlenségre vagyunk kárhoztatva, mert a víz olyan helyre gyűlt össze, ahonnan elvezetése lehetetlen. Csupán szívó-nyomó gép vagy csőrendszerrel tudnánk eredményt elérni. Enyhe lejtésű talajokról eke segítségével a víz könnyen eltávolítható. Lejtősebb területeken jó szolgálatot tesz a meliorációs ároknyitó eke. Mindkét szerszámmal a lejtés irányában árkot húzunk, melyben a víz elfolyik. Országutak mentén a vízlevezetés céljaira felhasználható az árok. Lágy, nedves talajra, különösen ha vetésről van szó, ne menjünk gépi eszközökkel. Mindenkor arra ügyeljünk, nehogy a leendő kárt újabb kárral tetőzzük. Várjuk meg míg a talaj szintje felszikkad, — csak azután eresszük a gépeket a vetésre. Ha a talaj szikkadása előtt sürgőssé válik a víz levezetése, kézierőt alkalmazunk a munka elvégzésére. Tartsuk szem előtt, hogy a kenyérről van szó. Megéri az időt, fáradtságot, ha megmentünk néhány hektár búzatermést. Magunknak, s népgazdaságunknak teszünk jó szolgálatot, amikor a vizek levezetését szorgalmazzuk. (-S-) 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. február 19, A gazdaság vezetői és a fölöttes szervek alapos mérlegelés után úgy határoztak, hogy a közeljövőben a dunasápi részlegen korszerűen berende- 1, zett 242 férőhelyes tehénistállót épí- s tenek, s mellé négy Harvester rend- s szerű konzerválótornyot, a zöldtakar- s mány-félék tartósítására, s a farmon ' az ötéves terv végére 500 tehén elhe- \ lyezésére rendezkednek be. Bizonyos, hogy ilyen tehénállomány- * nak tömegében is sok eleségre lesz £ szüksége. Ezért a vetésforgót úgy állítják be, hogy a szántó 30 százalékán lehetővé váljék a herefélék tér- , mesztése. Azzal számolnak, hogy öntözéssel négy-ötszöri kaszálást, azaz 80—100 q/ha-s szénatermést érnek majd el. , A terv szerint a dunasápl részlegen j sor kerül egy hereszárítő és daráló építésére is. így magas fehérje táp- ^ értékű hereszéna-lisztből készített moslékkal itathatják a vemhes állató- ” kát és a fejlődésünkben nagy fehérje- . mennyiséget igénylő növendék üszőket. A fölösleges herelisztet pedig a keverőbe szállítják abrakért cserébe. ' Másik tehéntartó gazdaságnak, a ! szenei Felsőmajort szemelték ki, ahol £ nemrégiben korszerűsítették a kétso- _ ros tehénistállót. Trágyaterelővei szerelték fel és az etetést is korszerű- . sítették. Fejésnél az NDK-ből beho- t zott impulz rendszerű berendezést * alkalmazzák. A részlegen jelenleg csupán 170 tehén elhelyezése lehetséges, de a jövőben korszerű Istállók ® építése után ide összpontosíthatják a ' keresztezett tehénállomány hátralevő J részét. * 2 Szakképzett fiatalokra [ van szükség r Amint Anton Chorvátik zootechnikus megjegyezte, Felsőmajoron javl- r tásra szorulnak a lakóépületek, s erre £ vonatkozólag már lépéseket Is tettek. r Ez két oknál fogva szükséges: egy- . részt azért, mert a javításra minden- ^ képpen szükség volt, másrészt pedig -1 azért, mert erre a részlegre fiatal * állatgondozókat hoznak. Olyan fiatalo- r kát, akik valamelyik mezőgazdasági 5 szaktanintézetben vagy mesterlskolá- * ban eredményesen végeztek és már * a, gyakorlatban-is tapasztalatokra tét- ' tek szert az istállók gépi eszközeinek kezelésében. Nem vitás, á nemesített tehénállománynak szakszerű és pontos időben történő takarmányozásra, körültekintő « gondozásra van szüksége, máskülön- 1 ben leromlanának az állatok. £ Egy tejtermelő gazdaságban tér- * mészetesen utódnevelésre is gondolni 1 kell. Borjúneveidére van szükség, me- ! lyet Magyarbélen építenek. Ellés után J ebbe a központi istállóba szállítják 1 majd a borjakat, s Galaciddal dúsított r tejjel, itatásos módszerrel nevelik. A * jól fejlett állatokat — amelyek meg- 1 felelnek továbbtartásra — innen a \ vörösmajori és a Stefanovái részlegek * valamelyikére viszik, s amikor az álla- ' tok arra érettek lesznek, befolyatják. Hibridizálással A legutóbb 150 darab szlovák zsemlyetarka és dánvörös keresztezésből származó Fi-es nemzedékű teheneket a holland-fríz marhával nemesítették, s ebből a hibridizációból 50 utódot választottak továbbtartásra. Sokat várnak a hármas keresztezéssel létrejött utódoktól. Az ily módon föllazított öröklődő tulajdonságok (mindhárom fajta jó tulajdonságai) kidomborodhatnak. A hazai szlovák zsemlyetarka marha például nálunk (a Simmentáli utóda) jól meghonosodott, a környezetéhez hozzáidomult, hasznossága azonban (a haszontartásban) nem kielégítő. A dán vörös, valamint a holland-fríz marha bőven tejelő tulajdonsággal, s kedvező tejzsírtermeléssel nagyon megfelel a szlovák zsemlyetarka marha hibridizálására. Mit hoz majd a hármas atyafiság a gazdaságnak? A szakemberek minden egyes darabtól napi 20—30 literes tejátlagot várnak. Igaz, hogy a kettős (szlovák zsemlyetarka, dán vörös) házasítás Fi-es leszármazottjainál lényegesen jobb tejhasznosságot érhetünk el, mint a nemesítésre szoruló kiindulő-fajtánál, mégis azt kell mondanom, a legfrissebb örökléstani kísérletek alkalmával bebizonyosodott, hogy a maximális tejhasznosságot nem kizárólag az Fies generációban kell keresnünk. Tudományos kísérleteink (természetesen jól átgondolt párosítással létrehozott keresztezés esetén) az Fi-es nemzedéknél 5900, de a hármas különböző fajta tenyészállat keresztezésnél az utódoktól már 6000 literen felüli tejátlagot mutattak ki, a négyes nemesítő keresztezés is eredményezőbb volt az Fi-esnél. Ebből is látható, hogy a Szenei Állami Gazdaságban helyes irányban tapogatóznak a tehénállomány tejhasznossága növelése tekintetében. Bár a többfajta rákeresztezésénél arra kell ügyelni, hogy a tenyészanyag öröklött jó tulajdonságai mulasztás következtében széjjel ne forgácsolódjanak. Ha nem vennék ezt időben észre, felbecsülhetetlen kárt okozna a termelésben, de ez nem fordulhat elő, mert a gazdaság szakemberei éberen őrködnek. Eddigi eredmények Á Szenei Állami Gazdaságban az első sikerek birtokában kimutatták, hogy a Pukancík és a Stojka házaspár gondozásában lévő szlovák zsemlyetarka és dán vörös keresztezett fajták Fi-es nemzedékének darabonkénti teihasznossápa elérte a napi 13,61, illetve a 14,54 litert, s az egész tehénállománynál az 1964-es évben termelt napi 9,16 literrel szemben tavaly tehenenként naponta 9,54 litert termeltek. Ez pedig évi 3482 literes hozamnak megfelelő tejmennyiség, ami a 856 létszámú tehénállománynál a közepesnél már jobb eredmény. Hoksza István millió 390 ezer korona bevételük származott csupán tyúktartásból. Ez az összeg az állattenyésztésből eredő bevétel 60 százalékát teszi ki. Az év leforgása alatt a két pavilonban tartott 10 368 tyúk összesen 2 millió 156 ezer tojással fizetett. Az átlaghozam 191 tyúkonként. A múlt évi munkát értékelve napvilágra került, hogy e szép eredményeket árnyoldalak is övezik. Főleg a csibék nevelése terén akadt fogyatékosság. Ugyanis a csibék nevelésére alkalmatlan régi épületek folytán 17 százalékra rúgott az elhullás. Ennek csökkentése érdekében új, korszerű épületekre lenne szükség. Építését a szövetkezet évről évre szorgalmazza, de nem kap rá engedélyt. Fura egy dolog, nem árt, ha egy kicsit megszellőztetjük. Szinte érthetetlen, hogy az évről évre megismétlődő sok-sok külföldi tanulmányút után a kerület illetékes hivatalai egyelőre nem rendelkeznek bevált csibenevelde-típussal és a nyékieknek emiatt kötötték meg kezüket. Ugyanez a helyzet a tojópavilonok építésével. A szövetkezet újabb tízezres pavilon építésére kért engedélyt, de a kerület két darab egyenként ötezres tojőház építése mellett tör lándzsát. Talán a tízezres pavilon építésére sincs tipizált épület? A modern férőhelyek építésének halogatása fékezi a szakosítás irányában történő előretörést, a baromfitartás költségeinek csökkentését, s egyben haszonhozamának növelését. Kifizetődik a tyúktartás Évenként 45 ezer csihe vásárlása Talán nincs ember a világon, ki ha egyszer megízlelte az omlós libamájat, ne gondolna rá többé. Nincs olyan férjhez menő lány, aki ne igyekezne beszerezni a pehelytollat, mely a lúd terméke. Az utóbbi tíz esztendőben mind kevesebb toll és máj jelenik meg piacainkon, sőt az utóbbi teljesen eltűnt, csak a legelőkelőbb vendéglőkben kapható. Az Írás célja nem az, hogy a toll és a máj hiányán keseregjen, hanem rámutasson azokra a nehézségekre, amelyek a nagyüzemi lúdtenyésztés megalapozását, kiegészítését hátráltatják, fékezik. 1948 után mezőgazdaságunk összetétele lényeges változáson ment keresztül, megindult a belterjes gazdálkodás. A tanyás jellegű gazdálkodás, mely tipikusan külterjes jellegű volt, ezzel lényegében megszűnt. A külterjes gazdálkodás megszűnésével megnehezedtek a lúdtartási viszonyok, melynek következményeként az ötvenes évek végére hazánk lúdáliománya erősen megcsappant. A lúd tipikusan növényevő, legelő állat. Egy tenyészlúd naponta kéíhárom kg füvet is megeszik. A lúdtenyésztés gazdaságosságának feltétele, a nagykiterjedésű és jó minőségű legelő. A lúd tavasztól őszig megél a legelőn, így pőttakarmányozásra csak kisebb mennyiségű abrak kell. Ez azt jelenti, hogy jó legelő esetében 40 ludat tarthatunk 1 ha legelőn. Négyszázas tenyészállománynál ez 10 ha legelőt jelent. A 400 darab tenyészállat nem mind tojó, ebből 80—100 a gúnár. Az ilyen tartási viszonyok mellett is egy lúd abrakszükséglete évenként 50 kg-ot tesz ki. A nagyüzemi lúdtartás kialakulásának kulcskérdése tehát a gazdaságosság. A lúdíenyésztést azonban erősen terheli a nem termelő gúnárok tartási költsége is. A másik nehézség azonban abban van, hogy a nálunk tenyésztett ősfajták, mint a csehlúd és a kékszemű dunai lúd tojástermelése aránylag kicsi. Az évi átlagos termelés nem több mint 12 darab. Mit tehetünk tehát, hogy a Iúdtenyésztésünk fellendüljön és gazdaságos legyen? A szakemberek már régen keresik a módját, a vélemények azonban eltérőek. A nézetek így oszlanak meg: 1. magashozamú fajták tartása (ilyen pl. a rajnai és az olaszlúd. Évi átlagos tojástermelésük 30—40 darab). 2. A hazai fajták nemesítése (magasabb tojűshozam elérésére). 3. A mesterséges megtermékenyítés alkalmazása. Sok szakember ez utóbbitól várja a lúdtenyésztés fellendülését. Amennyiben sikerül gyakorlatilag Is jól megoldani a termelékenység technikáját, úgy ágy gúnártól 9—12 tojó termékenyítésére számíthatunk. A lúd abrakszlikségiete az előbb említett tartási viszonyok között egész évre 50 kg, így a jelenlegi tarutjan Biztosítja tyunauomanyat a szövetkezet. Tavaly a poltári és a szelényi EFSZ-ektől kapták az aprójószágot. A poltáriak szállítmányával elégedettek voltak, de kevésbé a szelényiekével. Megállapították, hogy a szelényi tenyésztők nem voltak igényesek a keltetógépbe kerülő tojások válogatásánál. E ténykedés elmulasztása a csibék egyenlőtlen nagyságában, fejlődésében megmutatkozott. Természetes, ennek egyik velejárója az állatok hullás! százalékának növekedése. A termelési költség csökkentését nagyban előmozdítaná a nyugati államokban elterjedt, s immár nálunk is alkalmazott szexálás. Különösen a leghorn fajták esetében lenne hasznos eljárás, hiszen a tojásrakás céljából nemesített állat húsra történő nevelése elég drága mulatság. Márpedig a jércék együtt nevelkednek a kakasokkal, majd külön választva hizlalóba kerülnek és kilós súlyban értékesítik azokat. A jércék selejtezése mind a növekedés, mind a tojásrakás idején állandóan folyamatban van, hogy csakis az intenziven termelő egyedek fogyasztják a drága takarmányt. A tyúkállomány felszámolása egy évi termelés után augusztusban, szeptemberben történik. A számítások szerint egy kg baromfihús termelési költsége 9,25 koronába, egy tojásé 0,36 koronába kerül. A baromfitenyésztésre fordított költség 1 millió 404 ezer korona. Ha ezt az összeget összehasonlítjuk a fentebb leírt bevétellel, a napnál is világosabb, hogy Ipolynyéken kifizetődik a tyúktartás. tás mellett három tojó + 1 gúnáí 200 kg abrakot fogyaszt. Ha egy lúd 18 tojást tojik (gondolok itt a hazai fajták nemesítéséből kialakított állományra), úgy 3 tojó 54 tojást termel, így — a gúnárral együtt — tojásonként 3,2 kg abrak szükséges. Ha mesterséges termékenyítést alkalmazunk és 9 tojóra számítunk egy gúnárt, akkor az 1 tojásra eső takarmány mennyiség 3,1 kg, vagyis közel 20 százalék-kai kevesebb. Pénzértékben az összehasonlítás a következő: 3 tojó + 1 gúnár Takarmány ára (2 q/250 Kcs/q =■ 500,— Kcs 1 tojásra eső takar, költsége = 9,25 Kcs 9 tojó + 1 gúnár Takarmány ára (5 q/250 Kcs/q =* 1250— Kcs 1 tojásra eső takar, költsége = 7,72 Kés így tehát a megtakarítás tojásonként 1,43 Kcs, ami egy 400 tojóval rendelkező EFSZ-ben több mint 11 000 Kcs-re rúg. Az önköltség kiszámításánál a jelen esetben csak 18 tojással számoltunk. Vannak azonban olyan fajták, amelyek átlagban 40, vagy ennél több tojást raknak évente. A megtermékenyítési módszer további vizsgálata során az is lehetséges, hogy egy gúnártól 20 tojót is megtermékenyíthetünk. A baromfi mesterséges megtermékenyítésével a gyakorlatban hazánkban eddig még nem foglalkoztak, mert a kisüzemi tartási körülmények ezt nem indokolták. A nagyüzemek gyorsütemű fejlődése azonban szükségszerűvé tette a mesterséges termékenyítés vizsgálatát is. E módszer alkalmazása különösen a pulyka és lúdienyésztésben jelentős. Hiszen a tapasztalatok szerint nagyüzemi viszonyok szerint, több 109-as csoport esetében gyengék a termékenységi eredmények. Általában 3—4 tojóra tartanak egy gúnárt, de mivel ez gyakran monogál hajlamú, érthető, hogy sok esetben alacsony a tojások termékenysége. Amennyiben sikerül gyakorlatilag is megoldani a termékenyítés technikáját, úgy jelentős megtakarítást érhet-* nek el mezőgazdasági üzemeink. A fentebb felsorolt gazdasági körülmények teszik indokolttá a Indák mesterséges termékenyítési módszereitek vizsgálatát. Ennek a kérdésnek a megoldása nemcsak nálunk időszerű. Amerikában már 1954 óta foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A szomszédos Magyarországon a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetben a lúdtermékenyítés gyakorlatát 1959-ben kezdték meg. A legújabb hírek szerint nálunk is folytatnak ilyen irányú kísérleteket. A szakemberekre vár tehát az a feladat, hogy a ludak mesterséges megtermékenyítését átültessük a gyakorlatba. Az eddig elért eredmények biztatóak és ezek után reménykedhetünk, hogy a nagyüzemi lúdtenyésztés problémája rövidesen megoldási nyer. MOLNÁR FERENC, Dunaszerdahely KX*4MssiaemHH««MfflMMKl3naBH; asm Csökken a kannibalizmus veszélye A csibék, majd a tyúkok gyárilag előállított takarmánykeveréket kapnak. A termelő tyúkok napi eledele 13 dkg keverék. Nyáron ezt kiegészíti a zöldlucerna, télidőben a káposztatörmelék és a takarmányrépa. Megfigyelték, hogy a takarmányrépa egészben történő adagolása csökkentette a kannibalizmus veszélyét. Amíg tavaly naponként hét-nyolc állat esett a kannibalizmus áldozatául, idén ez a szám felére csökkent. A tyúkok figyelmét leköti az ízletes takarmány csipenetése, de jót tesz a répában fellelhető ásványi anyagok fogyasztása is. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk az érték megteremtőjéről, az emberről. Az említett 2 millió. 390 ezer koronás bevételt tíztagú kollektíva hozta létre. Kilenc nő és a ve^ zetőjük. Oroszlán János. Az I. pavilont Fekete Mária, a II. számút Kázmér Erzsébet gondjaira bízták. Fekete Mária kiváló munkája érdemeként részt vehetett Prágában a Nők Országos Konferenciáján. Bujdos Rozáliának, Antal Valériának és társainak köszönhető, hogy tavaly a toiáseladás tervét kerek, fél millióval túlteljesítették. Munkájukért méltó jutalmat kaptak nemcsak a szövetkezettől, de mint a közép-szlovákiai kerület tojástermelői versenyének győztesei 5000 korona pénzjutalomban részesültek. Búcsúzáskor Grenyó elvtárs a tavalyihoz hasonlóan fülünkbe ültette a bogarat: „Ha minden rendben megy, idén kétszáz tojást termelünk tyúkonként.“ Ehhez a baromfitenyésztő kollektívának sok sikert kívánunk! Sándor Gábor ..és meqldtakét millió EGY ÉVVEL EZELŐTT az lpoly*" nyéki szövetkezetben jártunk, hogy tanulmányozzuk baromfitenyészetüket. A szakosítás keretében ugyanis a tojástermelést szorgalmazták, s eredményeikre már az első években felfigyelték a közép-szlovákiai kerületben. Két darab hatezres tojópavilon áll a nyékiek rendelkezésére, és leghorn-fajta tyúkokat tartanak. A csibéket napos korban vásárolják, melyeket ideiglenes csibe-ólákban, majd neveldékben tartanak és a tojásrakás megkezdése után, októberben kerülnek a tojóházakba. Ismerve az országos tojásátlag alacsony voltát, őszintén szólva meglepődtünk, amikor Grenyó Györgytől, a szövetkezet ökonómusától megtudtuk, hogy a 9656 tyúk után 1 millió 793 ezer 664 tojást adtak piacra. Az átlagot számítva ez nem kevesebb, mint 185 tojás tyúkonként. Mikor megemlítettük, kevés üzem dicsekedhet ily szép tojáshozammal, az ökonómus kijelentette, ha minden jó! megy, jövőre kétmillió tojást termelnek. Nem fogadtunk, de a merész szót kézszorítással pecsételtük. Érthető tehát, hogy egy év múltával, néhány nappal ezelőtt kíváncsian nyitottunk a szövetkezet irodájába. Grenyó elvtárs mosolyában, kézszorításában a győztes büszkeségét látjuk, érezzük. Ezt első szavában kifejezésre is juttatja: „...és meglett a két millió“. A szakosításnak köszönhető A szövetkezet kiváló eredménye s szakosításból eredő nagyüzemi termelésnek köszönhető. Amíg a szétaprózott baromfitartásra sok a panasz sőt több üzem ráfizet a tojástermelésre, addig az ipolynyékieknek kői
