Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-19 / 7. szám
ZÁRSZÁMADÁSOKRÓL JELENTIK Árvíz előtt - árvíz után AZ EKELI SZÖVETKEZETEI évek hosszú során át a komáromi járás leggyengébb gazdaságai közé sorolták. Az utóbbi öt év folyamán a munkaegység értéke állandóan ingadozott, és egyes években visszaesések mutatkoztak. Például amíg az 19öl-es évben a munkaegység értéke 19 korona volt, addig 19S3-ban mindössze 16 koronát fizetett a szövetkezet. Az átlagkereset a szövetkezetben 1960-ban 15 koronás munkaegység értéknél 10 640 korona, viszont 1964-ben 18 korona mellett 9 800 Kos. A tavalyi év zárszámadása a nehézségek ellenére is jónak mondható. A tervezett 19 koronát eggyel megtoldották és az átlagkereset még a háromhavi munkaidő-kieséssel is megközelítette a nyolcezer koronát. Az elmúlt évben szép reményekkel indultak. A júniusban bekövetkezett árvíz-katasztrófa miatt azonban szertefoszlottak e remények, elképzelések. A szövetkezet 730 hektáros mezőgazdasági földterületéből 680 hektár árvíz alá került. Talán soha ilyen eredményeket nem vártunk — említette Diósi Antal, a szövetkezet agronómusa — mint a tavalyi évben mutatkozott. Az elmúlt években a növénytermesztés szolgáltatta a fö részesedést, a gazdaság összbevételének mintegy 80 százalékát. A tavalyi évben mindössze a bevétel tíz százalékát. Az őszülő aaronómus homlokán öszszefutnak a ráncok, amikor a jövő felől érdeklődöm. — Ami a jövőt illeti, igyekeztünk megteremteni azokat a feltételeket, amelyek biztosítják évi terveink elérését. Hat-hét mázsa műtrágyát szórtunk szét a szántóterületre. Az árvíz után nagy gondot okozott az őszi talajmüvelés is. A fél falu romokban hevert. Nagyon be kellett osztani a munkát, hogy sem a közöst, sem az egyéneket ne érje nagy időveszteség. A jó munkaszervezésnek, a tagok odaadó munkájának köszönhető, hogy idejében sikerült elvetni az őszi gabonaféléket. — Hogyan látja a zootechnikus szövetkezetük fejlődését. — A gazdaság évek hosszú során át küzdött a különböző állatbetegségek eltávolításával. A múlt évben végre sikerült célunkat elérni — mondja Németh elvtárs. — Még az elmúlt év viszontagságai között is sikerült elérni 1 millió 931 ezer korona bevételt, de sajnos, a múlt évekhez arányítva, ez mindössze 82 százalék. Az árvíz következtében a tervezett állatállományunk létszámát nem sikerült fenntartani, mivel közrejátszottak a betegségekkel járó eladások is. A szövetkezetünk tejtermelése ráfizetéses. A vásárolt állatok erőnléte szintén rossz. Természetesen, a jelenlegi takarmányozás mellett, különösen a szarvasmarha-állománynál jó eredményt még sokáig nem várhatunk. Két év szorgos munkájára lesz legalább szükség ahhoz, hogy az állatállomány elérje azt a mércét, amely 1965 első felében volt. A szövetkezetnek a jövőben meglesznek a feltételei ahhoz, hogy az állattenyésztésben kimagasló eredményeket érjen el. A szakosítás keretében a gazdaság a jövőben rátér a sertéstenyésztésre. Az idén a tervezett sertésállomány jóval magasabb lesz, mint az elmúlt években. A baromfitenyésztést teljesen megszüntetik. Az így felszabadult épületekben a fiatal malacok előnevelésére fordítunk nagy gondot. A szövetkezet foglalkozik tenyészkosoö tartásával is. amelyből 108 darabot tartanak a járás részére. A jövőben ez is jelentősen emeli a gazdaság bevételét az állattenyésztés szakaszán. CZITA BÉLA Pathon a jövőről beszélnek E9y-egy zárszámadás mindig mérföldkő lehet a szövetkezeti gazdálkodás útján. így van ez Pathon is. Nagy tervekkel indultunk a tavalyi évben. Gabonából 21 vagon eladást terveztünk, cukorrépából 50 vagonnal, sertéshúsból 700 mázsát stb. Amikor a napos domboldalakon kibújt a hóvirág megindult a munka a határban. Soha nem volt ilyen szép a határ, mondogatták a szövetkezet dolgozói. Talán az idén sikerül elérnünk terveink megvalósítását, gondolták az emberek. Aztán jött a szeszélyes időjárás, amely próbára tette erőnket. Védeni kellett a közös vagyont az utolsó pillanatig. A hosszantartó esőzés eláztatta a gátakat, győztek a garázda elemek. Az emberi erő kevésnek bizonyult. Jött a gátszakadás. Senki nem akarta elhinni. Most is látom a 78 esztendős bácsikát, aki kapálja a kukoricáját; s nem törődik azzal; hogy jön a víz. A sorok mindig rövidülnek, ő csak kapál, amikor a föld végére ér, akkor döbben rá, hogy itt az árvíz. Az emberek tehetetlenül kérdezték: — hát ezért dolgoztunk? Utána minden jött gyorsan. Megmenteni amit lehet. Az emberek nem hittek, kételkedtek. Mindenki menekült a szövetkezetből. Elhúzódott a víz, a romokon új élét indult. A szövetkezetben is változás állott be, kezdett a tagság visszatérni. Megindult a munka. Az első félévhez viszonyítva a 14 korona előleg helyett 19 koronát tudott a közös fizetni és a munkaegység meghaladta az elmúlt évben a 21 koronát. Látta a tagság, hogy a szocialista társadalomban, a közösségben nincs magára hagyva. Az iskola termében jöttek össze a szövetkezet tagjai, hogy értékeljék múlt évi munkájukat. Ä zárszámadás kezdetét kilenc órára tervezték, de a mutató már féltizenegyre járt és az emberek ajkáról elhangzik a kérdés —■ mire várunk még? — Nem jöttek meg a járás képviselői — súgja a szomszéd. Pedig megvoltak híva. toldja meg a mellette ülő. Utána jön a telefonjelentés. Sem a termelési igazgatóságról, sem a járásról nem tudnak kijönni. Miért? hangzanak el a kérdések. Miért kerülik el a szövetkezetünket — talán azért mert nincs borpincénk? Azért borunk lesz — mondogatják a tagok ironikus mosollyal. Fazekas József, a szövetkezet elnöke ismerteti az 1965-ös év eredményeit, változásait. A gazdaság a tehéntartás helyett áttért a hízómarha nevelésére, jelenleg 250-et tartanak. A vízkárt az állami biztosító 100 %ban megtérítette. Takarmányt, abrakot kapunk amennyi kell. A szövetkezet ökonómusa Pavlik Tibor beszámol a közös múlt évi mérlegéről, amely 6 millió 375,261 korona volt. Ez az összeg komoly eredmény az alig nyolc évvel ezelőtt alakult ötszáz hektáros szövetkezetnek. Különösen figyelmet érdemel a zárszámadáson a sok fiatal. Bíráló felszólalások tarkítják a gyűlést. Miért vannak a szerszámok eldobálva az udvaron, miért nem volt két hónapon keresztül tagsági gyűlés. így tart ez jó két három órán keresztül. Fiatalok és idősek vitatják meg problémáikat. A hangulat változó. Már a jövőről beszélnek az emberek. Mit kell, és hogyan lehet jobban termelni a szövetkezet határában, milyen segítség kellene a szövetkezetnek jobb eredmények eléréséhez. Kár, hogy az illetékesek nem jelentek meg ezen a gyűlésen. De reméljük, a jövőben itt lesznek és nem lesz a pathi szövetkezet mostoha gyerek. Kovács János, Path A közösségi eröeK eisoDorenuu AZ ÄRVlZKATASZTRÖFA még sokáig kísért és egész sor nézeteltérésre ad okot napjainkban is. Több helyütt a közös érdek kerül összeütközésbe az egyénivel. így történt ez Dunamocson is, és ez okoz mostanában álmatlan éjszakákat a nemzeti bizottság fiatal elnökének, Azsbóth Józsefnek. . .... A község irányítói az elnökkel az élen úgy gondolták, ha már úgyis uj házakat építenek a rombadőltek helyett, akkor egyben ki kell dolgozni a község fejlesztési tervet, amelynek alapján a falu központjába kerülnének a középületek és természetesen ott létesítenék a falut ékesítő árnyas ligetet is. Lényegében azon a részen épült már fel az új vendéglátó üzem, egy korszerű iskola, amelyet nemrégen adtak át rendeltetésének, ott büszkélkedik egy hatalmas művelődési otthon, amely csak a berendezésekre vár, hogy megnyílhassanak a kapui. A közeljövőben a posta építéséhez is hozzálátnak. Bátran lehet állítani, hogy az ott lévő és tervezett középületek és térrendezés megvalósítása után akár egy város főterével is vetélkedhetne a Duna-menti falu. Akár hiszik, akár nem, a szép elképzelésnek akadnak gáncsoskodói, s méghozzá nem is kevesen. Közismert, hogy mindig voltak ügyes, elismerésre méltó szervezők. Persze a szervezés értéke mindig attól függ, hogy nemes célra, a közösség érdekében történik-e az, avagy szűk, egyéniért. Nos, Mocson, az utóbbiért történt. Ugyanis, Nagy Sándor, nem akart belenyugodni, hogy nem építhet ugyanazon a helyen, ahol előbb állt a háza. Megszervezte a szomszédait és elindultak a névsorgyüjtő útjukra. A HNB-hez írt kérvényt íratták alá, amelyben határozottan kérik, hogy a régi portán építhessenek. Télidőben van idő a házalásra és egy-egy pohár bor elfogyasztása után legtöbben meggyőződésből, de inkább a szokásos jelszó miatt „Miért lennék rossz ember?“ alapján odakanyaritották a nevüket. Most aztán a reklamálók a falu lakosságának jórészét maguk mögött tudva, nyeregben érzik magukat. Ezek szerint igazuk lenne? Igaz az, hogyha a fecske fészkét leverik, rendszerint újból oda akar építeni. Közismert, hogy így van ez a falusi embernél is, aki szintén görcsösen ragaszkodik apái hagyatékához. Csakhogy a fecske és az ember között van egy kis különbség. Az egyik gondolkozó lény, aki a falu társadalmában él és így nem lehet számára az egész község fejlődése sem mellékes. S hogy 'nettl'fd' az, >aZt már bebizonyították a faluban, amikor a nemzeti bizottság Irányításával járdát építettek, fásítottak, s házaik előtt gyönyörű virágágyakat varázsoltak. De örömmel veszik azt is a falu lakói, hogy a vezetők addig kilincseltek, míg a vízvezetéket be nem vezették, orvost nem kaptak a faluba, fel nem épült az új iskola, és míg a legkisebbek óvodát nem kaptak és sorolhatnánk így tovább. Bizonyára sok község akadna, amelynek lakói büszkék lennének az olyan vezetőkre, akik annyit tettek és tesznek a falu fejlődéséért, mint Dunamocson. S lehetséges, hogy a mocsiak nem lennének azok? Nem hinném. Inkább úgy gondolom, hogy az ezernyi munka közepette az irányítók nem ismertették mindenkivel a községfejlesztés nagyszerű távlatait. Hiba ez, de semmiféleképpen nem megbocsáthatatlan. Akit nagyon érdekelt a falu jövője, az bizonyára ott volt a népgyülésen. És ha mégsem tudtak róla, miért nem mentek cl a községházára érdeklődni, mielőtt aláírták a községfejlesztési tervet megvétózó kérvényt. Vagy talán jobban hisznek azoknak, akik az egyéni érdekekért feláldoznának egy nagyszerű elképzelést? Talán azokban jobban bíznak, mint akiket ők választottak és emeltek arra a posztra, ahol most tevékenykednek? A faluban mindenki jól tudja azt, hogy a nemzeti bizottság nem akarja az isten háta mögé rakni az eddig főtéren lakókat. Nagvon szép helyen építhetnek Nagy Sándor és társai. S ha ez így van, akkor kár a szorgalmas lakosságot olyan aláírási akciókkal izgatni, amelynek esetleges sikere a fejlődést hátráltatná. ' TÖTH DEZSŐ Egy gépesítő jogos panaszai KÖZTUDOMÁSÚ, hogy a mezőgazdasági termelés egyik legfájóbb pontja a gépek gyatra minősége és a pótalkatrészhiány. Hiába létesítettek központi elosztóraktárakat, a hiányzó alkatrészek vagy egyáltalán nem szerezhetők be ott, vagy csak korlátozott mennyiségben. Bármennyire szeretnénk jót is mondani a mezőgazdasági gépek minőségéről, minden traktoros, gépesítő vagy gépjavító bizonyítja, hoqy a gépek minőségi színvonala sajnos, távolról sem kielégítő. Az alkatrészek hamar elhasználódnak, sőt a megerőltető üzemeltetés folytán törések állnak be. A 3276 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó bátorkeszi szövetkezetnek érthetően sok gépre van szüksége. Számukat illetőleg nem is volna baj, mert a vontató gépek száma meghaladja a negyvenet, 8 lánctalpas és 39 kerekes traktoruk van, csupán a gépek, hónapokon át tartó kiesése okoz tengernyi gondot. De mit szól a helyzethez Fazekas Lajos gépesítő? — Elsősorban meg kellene szüntetni az örökös alkatrészhiányt. Minek az elosztóközpont Bratislava-Raéán, ha nincs mit elosztania? Húzókerekek kellettek volna, de csak 2 árva darab volt raktáron, közvetítő fogaskerék (pastorek) pedig egyáltalán nincs. Jelenleg 7 Super 50-es traktorunk van javításban, de mivel a szükséges alkatrészeket nem tudják előteremteni, abba kellett hagyni a munkát. A Major 30-as és 40-es traktorok kqrül sem rózsásabb a helyzet. Csak 3 évvel ezelőtt kaptuk őket és a kormányműveket máris ki kellene cserélni. Igen ám, de mivel, mikor nincsenek raktáron? Enélkül meg nem hagyhatják el a műhelyt. Beszélgetésünkbe bpleszól Kovács József traktoros, aki valamilyen csavart hajszol a gépjavítóüzemben: — Még ezeket a nyomorult csavarokat sem kapni! — panaszolta. — Kénytelenek vagyunk őket magunk gyártani, sokszor a szükséges vasat sem tudjuk előteremteni!? — Az én traktorom már a múlt év őszétől hever kihasználatlanul — szólt közbe másodiknak Viczena László traktoros. — Én is szívesebben járnám a határt, minthogy itt lábatlankodjak a műhelyben. — És hiába járom be az országot — veszi át újból a beszéd fonalát Fazekas elvtárs. — Csak szaporítom a költséget, az eredmény meg semmi. Szántás idején például az ekevasak törnek éppúgy, mint a csavarok, de pótolni nem tudjuk őket. Kénytelenek vagyunk magunk gyártani. De még egyszerű tárgyakat sem kapni! A Major védjegyű traktorokhoz például nem lehet 1100-as ékszíjat szerezni. Nincsenek továbbá alkatrészek a DT- traktorok lánctalpához, azokat is nekünk kell elkészíteni. Megkérdem, mi a helyzet pótkocsik tekintetében. — Kevesebb van belőle a kevésnél. A könnyű és egyszerűen kezelhető hazai gyártmányú pótkocsik nem kaphatók. A román és lengyel származású kocsik nehezek és teljesen eltérő típusúak. Ha valamilyen alkatrészük elromlik vagy eltörik, nem pótolhatjuk a másik kocsi alkatrészeivel. — A gépállomásokkal sincsenek megelégedve? — kérdem. — Az ógyallai gépállomással nincsenek jó tapasztalataink. Még kevésbé a szeneivel, ahol két Super-traktort javíttattunk, de háromszor kellett őket visszaküldeni „újrázás“ céljából. — Mit javasolna az alkatrészhiány orvoslására? — tettem fel a további kérdést. — Elsősorban tettekre, nem pedig szavakra van szükségünk. Hiszen egyik évről a másikra mást sem hallunk, mint üres ígéreteket anélkül, hogy javulna a helyzet. Sőt, csak roszszabbodik. A bátorkeszi szövetkezet gépjavító üzemében 27 szakember gondoskodik a gépek üzemképességéről. Egyikükmásikuk valóságos mestere a szakmájának. Itt van Blahovics András, a kitűnő lánctalpas-javító, ez a specialitása. A kerekes traktorok üzemképességét Kajtár Jenő, Tóth Tibor és társai biztosítják. A vontatott berendezések javításáról Bottyán József és Péntek János lakatosok gondoskodnak. A villanyhálózat zavartalan működésének feladata Mezei Ferencre hárul éppúgy, mint a villanygépek karbantartása. Valamennyien szinte a lelkűket adják érte, hogy ne legyen fennakadás. De mit ér mindez, ha gyakran rajtuk kívül álló okok teszik lehetetlenné a sikeres beavatkozást?! — Végül még egy fájó dolgot szeretnék érinteni — fejezi be beszámolóját Fazekas elvtárs. — Itt van ez a szerencsétlen fejőgép, amelybe új ütemező kellene, amely szabályozza a fejés folyamatát. Nem egyéb egy kis gumikarikánál, néhány fillér az értéke, de ez sem kaoható. De ha használni akarjuk a fejőgépet, meg kell vásárolnunk az egész fejet, ami „csekély“ 240 koronába kerül. Hol itt a gazdaságosság? Ugyanakkor a sajtó nem győz eleget írni a gépek gazdaságos' kihasználásának szükségességéről! Megírni mindezt könnyebb, mint gyakorlatilag megvalósítani. De mit tudják ezt az újságírók! — fejezte be kissé gúnyosan panaszát Fazekas Lajos gépesítő. Teljes mértékben egyetértünk Fazekas elvtárs jogos és tárgyilagos panaszával. Mert az általa felvetett problémák nemcsak Bátorkeszin, hanem az ország többi szövetkezetében is elkedvelenítik mezőgazdasági dolgozóinkat. Csupán az illetékeseken múlik, hagyjanak fel végre a fölösleges ígérgetéssel és hassanak oda, hogy elegendő pótalkatrészt biztosítsanak a mezőgazdasági gépek számára. Na pellengérezzék ki örökösen a gépesítőket, akik erejüket meghaladó szór-; galommal igyekeznek „víz fölött tartani“ a mezőgazdasági termelés ütemét, hanem most már tettekkel bizonyítsák be, hogy ők is valóban szívükön viselik a termelés fellendítését! Andriskin József, Komárom A közeljövőben átadják rendelkezésének a Uunamocs joteren eyuil művelődési otthont. A fiatalok megtalálják számításukat VIRTEN A ZÁRSZÁMADÁSKOR nem kellett szégyenkeznie sem a vezetőségnek, sem a szövetkezet tagjainak. Több mint kétmillió koronával túlteljesítették bevételi tervüket. Egy munkaegységre 22 Kcs-t terveztek de 25-t Kcs fizettek. Persze, az elszámolás nemcsak azt jelenti, hogy mennyi pénz Jut. A tag'’ság ilyenkor elmondja gondját, örömét, javaslatát — és mindazt, ami az elmúlt évben történt vele. Bielik Gyula, a szövetkezet elnöke és Kovács Rezső főkönyvelő valóban tiszta lelkiismerette! állhatott a tagság elé. A beszámolóban értelmesen, világosan tárták fel az elért eredményeket, sikereket, mondván: „Ezt közösen csináltuk! Jó munkátoknak megvan az eredménye!“ Valamennyi szakaszon teljesítették, sőt némelyiken túlteljesítették a kitűzött tervet. Vígh Margit és Szabó Margit baromfigondozók egy tyúk után 151 db tojást, vagyis 410 ezer darabot adtak át a felvásárló szervnek. Labancz János és Vass István a gondjaikra bízott anyasertéseknél szintén szép eredményeket értek el. Egy anyasertésre 14,1 db malac az átlag évente. A sertéshizlalásnál kiváló eredményeket mutattak fel: Páczer István, Vass Imre, Kiripolszky József. De a növénytermesztésben dolgozók is alaposan kivették részüket a jó munkából. A dohánytermesztésben és a kertészetben dolgozó 30 tagú állandó női munkacsoport és vezetőik Vanek Ferenc és Bagin Zoltán kertész valóban minden dicséretet megérdemelnek. A dohánycsoport négyszázezer, a kertészet háromszázezer koronával teljesítette túl a tervet. Az emberek szorgalmas munkáját nagyban elősegítették a gépek is. Ahol csak lehetett, gépeket alkalmaztak a munkák végzéséhez. Minden munkánál a jól bevált módszereket alkalmazták, de nem féltek az újítástól sem. A munka jó előfeltétele volt az elért eredményeknek. A beszámoló azzal is foglalkozott, hogy az 1965-ös évben több mint egymillió korona értékű épületet létesítettek önsegéllyel. Ebből négy akció limiten felüli volt. (Beton, melegágyak, dohányszárító, trágyatelep, halászcsárda a szigeten). Épülőfélben van a sporttelep öltözővel és tervezik a szövetkezeti klub építését is. A termelésben szintén változásokat akarnak eszközölni. Többek között szeretnének áttérni a szakosításra: sertés- és szarvasmarha-hizlalásra. Jelenleg egy ha földterületre 81 drb. szarvasmarha jut, ami talán állatsürúség szempontjából egyedüli a komáromi járásban. A gyümölcs és a szőlő telepítés gondolata Is nagyon időszerű, valamint különféle építkezések az említetteken kívül. Persze a kitűzött tervek csak úgy válnak valóra, ha a tagság szorgalma nem lankad. Erre jelenleg minden előfeltétel megvan. Az általános életkor most 42 év. A szövetkezetben dolgozó fiatalok megtalálják számításukat. Kurucz Nándorné, Izsa SZAMAI' FŰI lüMOVES 3 1966. február 19,
