Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-19 / 7. szám

Indulhatnak a vntnppnk A tavasz feltartóztathatatlanul kö­zeleg az ország minden részében. Ha az idő kedvez, főleg Dél-Szlovákiában, nemsokára kezdhetjük a tavaszi búza vetését. A tapasz mezőgazdasági üze­meinket nem éri készületlenül. Erről nyilatkozott Holenda mérnök, a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium vető­magosztályának vezetője is. Mindent megtettünk, hogy elég vetőmagot biz­tosítsunk. A gabonafélékből és hüve­lyesekből elegendő vetőmag áll a me­zőgazdasági üzemek rendelkezésére. Azok a szövetkezetek vagy állami gazdaságok, amelyek nem tudtak ve­tőmagot termelni, és az elemi csapá­sok miatt kereskedelmi gabonát sem adtak el, ellenszolgáltatás nélkül kap­nak vetőmagot. Olyan mezőgazdasági üzemek pedig, amelyek lényegesen emelik a gabonafélék vetésterületét, a kormányrendelet értelmében szin­tén ellenszolgáltatás nélkül kapnak tavaszi búzát és tavaszi árpát, és minden terven felüli hektár után 500 korona jutalomban részesülnek. De emellett kötelezni kell magukat, hogy a termés 40—60 százalékát eladják. A tavasz fogadására lázasan készül­nek a dunaszerdahelyi járásban is. Horváth Józsefet, a felvásárló üzem vetőmagosztályának vezetőjét szám­talan papírzacskó között találtuk, az irodájában. Első pillantásra meggyő­ződtünk róla, hogy a kukorica csíra­képessége igen alacsony, penészednek a szemek. Ezért mindjárt a kukorica­vetőmag ellátásról beszélgettünk. MAGYARORSZÁGRÓL ÉS A SZOVJETUNIÓBÓL IS BEHOZUNK KUKORICA-VETŐMAGOT A Dunaszerdahelyi Járási Mezőgaz­dasági Termelési Igazgatóság a felvá­sárló üzemtől 90,61 vagon kukorica vetőmagot igényelt. A járásból az ár­víz ellenére is 89 vagont vásároltak fel. Ebből négy-öt vagont máris ki kellett selejtezni a gyenge csíraképes­ség miatt. A korai LSP fajta kukorica cs'raképessége Vásárúton és Alistá’on 80—04 százalék között mozog. Vi­szont a nyárasdi HTN fajtával sok a baj és mintegy 10 vagon hiány mutat­kozik. A nehéz helyzetben segít Ma­­gyarország és a Szovjetunió is. Ma­gyarországról a Mártonvásári I-böl 200 mázsát, a Mártonvásári 5-ösböl 450 mázsát, a Mártonvásári 48-asból pedig 450 mázsát küldenek. A Szov­jetunióból a VlR—25-ösből 750 mázsát kapnak a mezőgazdasági üzemek. A behozatal ellenére is sok még a hiány, ezért tiz szövetkezet szállítja a ku­koricát és ezek főleg a keverékek és silókukorica vetésre biztosítanak az alacsonyabb csíraképességű kukoricá­ból vetőmagot. GABONAFÉLÉKBŐL MÉG TARTALÉKKAL IS RENDELKEZNEK A 100 ha tavaszibúzához elegendő vetőmaggal rendelkeznek. A tavaszi árpa vetőmag szükséglet 65 vagon, bár a járásból 54 vagont felvásároltak, de ebből 11 vagon kiesett. De sörár­pából és kereskedelmi árpából is nyernek vetőmagot. Ezenkívül Brati­­slavából már kaptak 12 vagont, Trna­­vából pedig 35 vagont. Az engedélye­zett 92 százalékos csíraképesség he­lyett 82 százalékos vetőmagárpát is kiadnak, de a 10 százalékos többletet ingyen adják a mezőgazdasági üze­meknek. Az árvíz sújtotta szövetkeze­tek előnyben részesülnek, mert ellen­szolgáltatás nélkül is kapnak vetőma­got. Gabonafélékből bizonyos meny­­nyiséget tartalékolnak arra az eshető­ségre, hogyha ki kellene szántani az ősziek egy részét. NINCS BAJ A HÜVELYESEKKEL, DE KEVÉS A LUCERNA VETŐMAG Étkezési babból csak 50 mázsa kel­lene, de 114 mázsa van raktáron. A keverékekhez elég a bükköny és ta­karmányborsó is. Külföldről mintegy 600 mázsa takarmányborsót kapunk. Ezzel szemben az 5551 mázsa lucerna­vetőmag helyett csak 110 mázsával rendelkeznek és bizony a minőség sem a legjobb, mert háromszori tisz­títás után is gyenge a csíraképesség. Ez a hiány főleg azért keletkezett, mert a csallóközi szövetkezetek még mindig idegenkednek a lucernamag termesztésétől. Amint látjuk, a dunaszerdahelyi já­rás is jól felkészült hisz az árpa vető­mag nagy része már a mezőgazdasági üzemekben van, tehát ha nyílik a ta­vasz, indulhatnak a vetőgépek. BÁLLÁ JÓZSEF Nyaralóban teleltek Az arrajárónak akaratlanul is szembetűnik a nálunk szokatlan faházsor. Bogy a község végén állnak és tél elejétől tépázta őket a szélvihar, hófúvás. Vajon hogy állták a sarat a vékony falak, dideregtek-e télidőben az odaszorultak? Bekíváncsiskodtam hát az egyik vikendhüzba Barátsá­gos meleg és mosolygós arcú emberpár fogadott_ Nem fiatalok, megélték már a kenyerük javát, amikor életük nagy művét romba döntötte a szennyes ár. Mindössze másfél évtizedig laktak a családi fészekben s talán azért sajnálják azt olyannyira. Fitos Kálmán, nemigen gondol­ta, hogy néhány évvel a nyugdíjaztatása előtt újból épít­kezik. S bizony az ötvenezerből családi házat építeni nem könnyű. A legrosszabb, hogy Fitos bátyánk, az államvas­utak gondozója már abban a korban van, amikor nem írhat alá már tíz évet az üzeménél, hogy 25 ezer koroná­val segítsék, mivel közben nyugdíjba megy. Ezért különö­sen jól jött a szovjet nyaralóház, mert így legalább nyu­­godtabban építkezhet. De vajon bevált-e a szóbeszéd, hogy az isten hidege veszi majd meg őket a félidőben?- Hideg? — néz ránk csodálkozva az asszonyka, ami­kor érdeklődünk. — Őszintén megmondom, ilyen jó, me­leg lakásunk sosem volt. Nézzen csak be ide ebbe a nagy szobába. Itt jóformán nem fütöttünk, mégis barátságos a levegő.- Ha ezeket a házakat bevakolják, akár szibériai hideg is jöhet - teszi hozzá a házigazda.- A televízió hogy működött az aránylag alacsony an­tennával?- Jobban, mint otthon. Kitünően látjuk mind a bra­­tislavai, mind a budapesti adást. — Család, nincs?- Ha nem lenne, akkor 25 ezerért megvenném ezt a kölcsön-házat és nem építenék.- Négyen vannak - huzakodik elő Fitosné a fényké­pekkel. - A legnagyobbik fiú huszonöt éves. Julika, a lányom Tatranská Kot linón tanít.- Hogy került olyan messzire? — Utolsó éves volt a nyitrai Pedagógiai Intézeten és jelentkezett az árvízkárosult gyerekeket tanítani. Most a gútai csemetéket oktatja, s mellette még nevelősklidik is. Kell a pénz, nyáron szeretnénk beköltözni az új la­kásba. A kisebbeket nem kellett bemutatni. Elsőként a hato­dikos Ferkó robogott be, s utána a kilencediket végző Kálmán. Az idősebbik kitűnő tanuló és szeptemberben a gépiparban végzi tovább a tanulmányait. Az örökvidám, pirospozsgás arcú Ferkó még sokat ad a játékra, de azért ha nekidurálja magát, egy-kettőre kijavítja gyengébb jegyeit. — Tudja úgy van ez, hogy jónéhányan szerencsések lettek az árvízzel - mondja búcsúzáskor a kikísérő gaz­da. - A sárházak helyett most szép tégla vagy salak­beton palota épült. Egyes ügyeskedőknek a bútor teljes értékét is kifizették... Én nem tartozom közéjük, min­dent becsületesen bevallottam. - De hát ki is tudna itt igazságot tenni?! A legfontosabb, hogy épek, egészsége­sek maradtunk valamennyien. No meg az — teszi hozzá —, hogy már tető alatt van az új lakásunk. - Látja ott azt a piros tetősét? — mutat az út másik oldalán a vakolat­lan házak egyikére. — őszintén megvallva, tavaly nyáron nem hittem volna, hogy ily gyorsan „kalap alá" kerül. TÓTH DEZSŐ LAPUNK TARTALMÁBÓL: TÖBB ÖNÁLLÓSÁGOT ÉS FELELŐSSÉGET A NEMZETI BIZOTTSÁGOKNAK 2. old. egy gépesítő JOGOS PANASZAI 3. old. A TEJHASZNOSSÄG NÖVELÉSE A SZENEI ÄG-BAN 4. old. ZS. NAGY LAJOS: SPORTKARRIEREM TÖRTÉNETE . . 6. old. • HALLOTTUK • OLVASTUK • VÁLOGATTUK 8. old. Ketten öt helyett A mezőgazdasági munkaerők állandó felújításának jelenlegi és a közel­jövőben történő biztosítása fontos feltétele a mezőgazdaság további fejlő­désének. A szakképzett mezőgazdasági dolgozók fő kádereinek stabilizálá­sát egyrészt a mezőgazdasági munkamódszerek általános megváltoztatásá­val, másrészt olyan intézkedésekkel kell elérnünk, amelyek növelik a me­zőgazdasági munka iránti érdeklődést, főként az ifjúság körében. Ez az egész társadalom, valamint az egyes mezőgazdasági vállalatok feladata lesz. (A CSKP XIII. kongr. téziseiből.) A XIII. PARTKONGRESSZUS tézi­seinek a tanulmányozása, valamint az előkészületben levő országos vita, mezőgazdáinknak kellő alkalmat nyújt ahhoz, hogy a tavalyi munka mérle­gelésénél és az új feladatok kitűzésé­nél a mostani eredmények felett ko­molyan elgondolkozzanak. Hiszen a népgazdaság egyetlen vonalán sincsen annyi probléma, mint éppen a mező­­gazdaságban. Gyors megoldásra vár­nak az olyan kérdések, mint például a munkatermelékenység növelése, a dolgozók állandósítása, a munkaerő­­hiány és a további problémák. A XIII. pártkongresszus téziseit a széplaki szövetkezetesek is igyekez­nek saját viszonyaikra alkalmazni. Az EFSZ fiatal elnöke egyébként a kas­sai JNB képviselője, Szlezák Gyula elvtárs, többek között így nyilatko­zott: „Megismerkedtünk a tézisekkel és külön figyelmet fordítunk arra a rész­re, melyben a mezőgazdasági felada­tokról van szó. Érvényesíteni akarjuk legutóbbi svédországi és dániai utáni­ban szerzett tapasztalataimat, ezért szövetkezetünkben néhány változást valósítottunk meg. Ez főleg a munka­termelékenység növelésére és a mező­­gazdaságban dolgozó káderek stabili­zálására vonatkozik. Ügy látszik, hogy szövetkezeteinkben a munkaerőhiány­ról csak fölöslegesen sokat beszé­lünk." A széplaki EFSZ-t gazdasági ered­ményeivel a kassai járásban az átla­gosak közé sorolhatjuk. Mint másutt, itt is többnyire idős emberek dolgoz­nak. Például 120 szarvasmarha hizla­lásánál tavaly december végéig öt idős szövetkezetes dolgozott. Ezek ál­landóan panaszkodtak, hogy sokat dolgoznak és keveset keresnek. Kije­lentették, hogy csak a hónap végéig fognak etetni. A munkatermelékeny­ség növeléséről azonban itt szó sem lehetett. A szövetkezet elöljárósága rájuk volt utalva, ezért időnként mun­kabérükön javított is. Üjév óta ebben az istállóban válto­zatlan gépesítés mellett (trágya- és takarmányhordó pálya) két ember dolgozik. Ezek a 34 éves Boda János és a tőle három évvel idősebb Kövér István, akik a helyi PREFA üzemben mint betonozók dolgoztak. A búcsú régi munkahelyükről nem volt köny­­nyú. Hiszen Boda elvtárs például megszakítás és kimaradás nélkül 17 évig dolgozott ott, havonta családi pótlékkal együtt 1700 koronát kere­sett átlag. Kövér elvtárs munkabére 1800—2000 koronára rúgott. Amikor azonban az EFSZ funkcionáriusai be­széltek velük, sokáig nem haboztak. — Megpróbáljuk — mondották — és meglátjuk! A szerződés alapján és a súlygyara­podások szerint havonta 1500—2200 koronát keresnek, amikor is 1 q hús kitermeléséért 9 munkaegységet kap­nak. Azonkívül minden munkaegység­re 1,5 kg gabonát, 0,50 ha háztáji föl­det és a kitermelt hús minőségéért prémiumot kapnak. Ha a szarvasmar­ha beadásánál megkapja az A-osztály­­zatot, akkor minden darab után ötven korona prémiumot vehetnek fel, az Az iparból visszatért tehéngondozók Kövér István és Boda Jqnos A1 minőségnél pedig 30 Kcs-át. Ter­­mészetesen megkapják a családi pót­­lékot is és így havi keresetük na­gyobb, mint a Prefánál volt. Az is előny, hogy nem kell éjjeli szolgálat­ba járniok és otthon vannak. Harmadiknak megemlíthetjük Sala­mon Józsefet. A Vasmű munkahelyét: ő is az istállóval cserélte fel. A leg­utóbbi két év alatt a Vasmű koksó­­baksai vízrendezőjében dolgozott, — előtte 9 évig a Prefa üzemben (itt háromszor kitüntették), de négy évig az állami gazdaság részlegén is dol­gozott. Öt sem kellett meggyőzni. 1966. január 1. óta a nap legnagyobb részét a tehénistállóban tölti és több mint 50 tehénről gondoskodik. Itt is előtte hárman dolgoztak és a munkát most egyedül győzi. Negyvenötödik születésnapját már a szövetkezetben ünnepelte. Tetszik neki a munka az új munkahelyen és sikeresen dolgo­zik. Nemcsak ő elégedett, hanem á fejőnők is. Igyekszik a teheneket rendszeresen etetni és itatni, ápolni és tisztítani is. Az eredményeken anyagilag van érdekelve és többet keres, mint az iparban. A havi 1570 Kcs fizetéshez még 100—150 kg gabo­nát kap havonta, 0,50 hektáros ház­táji főidőn gazdálkodhat, és a terme­lési terv teljesítéséért és túlszárnya­lásáért prémiumot fizet az EFSZ. — Ezeket a változtatásokat —; mondta Szlezák Gyula EFSZ elnök — két-három hónap alatt akarjuk ki­próbálni. Ha beválnak, amiben nem kételkedünk, akkor hasonló változá­sokat eszközölünk az állattenyésztési termelés többi szakaszán is. Emellett fontolóra vettük az állattenyésztésben bevezetni a hatnapos munkahetet, hogy a dolgozóknak a hét más-más napján szabadjuk legyen. És mivel az iparból már további fiatalok je­lentkeznek a szövetkezetbe, kétváltá­­sos üzemeltetés bevezetését is ter­vezzük. MATÖ PÁL, Kassá A DUNASZERDAHELYI JÁRÁSBAN MEGOLDJAK A VETÖ­MAG-PROBLÉMAT A szocialista mezőgazdaságért! Bratislava, 1963. február 19. Ära 1,— Kcs XVII. évfolyam, 7. szám. Szakmelléklet: MÉHÉSZ . r \ \ Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát

Next

/
Thumbnails
Contents