Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-12 / 6. szám

Miért gazdaságos a gyöngytyúk A gyöngytyúk őse Eszelte-Afrika sztyeppéin 80-100 pél­dányban összeverődött csoportokban él még ma is. Ez a házi szárnyasunk az, amelynek háziasodása (domesztikácoó­­ja) a legújabb keletű. Meg is látszik rajtuk, mert rendkívül vadak és csak akkor érzik magukat jól, ha a háztól, a ta­nyától, a gazdasági udvartól messze elkóborolnak rovart, gyommagot, tehát élelmet keresni. Ezt egész napon át teszik és csak este szoktak visszatérni, amikor némi eleséget szór­nak nekik. _____ A VADTÓL VALÓ FÉLTÉSÜK felesleges, mert a csoportban állandóan van „őr", amely — ha gyanús jelet lát — azonnal ri­kácsol és értesíti bogarászó tár­sait. Repülni jó! tudnak, és így a levegőbe emelkedve pillana­tok alatt elhagyják a veszélyes területet. Ezzel a néhány sor­ral lényegében már választ is adtam a címben foglalt kérdés­re. Tojásrakásuk a lehető legna­gyobb titokban történik. A sűrű bokrok sötét zugait előszere­tettel keresik fel tojásrakás céljából. Magyarországon né­hány állami gazdaságban és an­nál több termelőszövetkezet­ben, valamint háztáji gazdaság­ban százezrével nevelik a gyöngytyűkot. Ezen állatfajra jellemző, hogy rendkívül jó ke­reső, keveset eszik a zsákból. Húsa ízletesebb a fácán húsá­nál, mert rostozata, konziszten­ciája lényegesen jobb, továbbá ízletesebb, zamatosabb. Az ön­ellátáson tűi a külföldi piac is keresi, tehát a felesleget jó pénzért értékesíteni lehet. Én­­pen ezért a tenyésztése, tartása és szanorítása a háztáji mérete­ken túl a nagygazdaságokban is feltétlenül gazdaságos és indo­kolt. Nagyobb gondot egyedül a gyöngycsibék felnevelése okoz. A begyük igen kicsi, — ezért óránként kell őket etetni. Rend­kívül vadak, ezért a nevelőház egyik zugába menekülnek, s ott csoportosulnak. Ez egymás agyonnyomását idézheti elő. Megfigyeltem, hogy alig bújik ki a tojásból, már a keltető­tálcán menekül az ember elől. Ez már elég bizonyíték, hogy tényleg félvad természetű és eszerint kell őket gondozni, ke­zelni. Ennek azonban, mint már említettem, megvan a jó oldala is. A nevelőházban tartott gyöngycsibe teljesen úgy visel­tenyésztése kedik, mint a mesterségesen keltetett fácán- és fogoly-csi­bék. Félnek, nem akarják az eléjük rakott eleséget elfo­gyasztani. Ezért kezdetben órán­ként kell őket kínálni, illetőleg etetni. Még kéthetes korukban is 15 percenként tanácsos kí­nálni, etetni őket. Háztáji kere­tek között lényegesen könnyebb a helyzet, mert a kotlóssal, te­hát az anyjukkal szemben bi­zalmasabbak, jobban szót fogad­nak, jól esznek és gyorsabban önállóak. Egyébként a gyöngy­csibe 3—4 hetes korában már elhagyja anyját és önállóan ke­resi élelmét. Élete a 7—8. heté­től kezdődően — ha alkalmas legelő áll rendelkezésükre — már annyi rovart, gyommagot szed össze, hogy csak este kell azt 5—20 gramm szemestakar­mánnyal kiegészíteni. A gyöngy­­csirkék és a növendékek napi tápanyagszükségletét a követ­kező táblázat szemlélteti: Hetes Kerné- Fehér­koruk- nyítő jéből ban______értékből____________ 1 2,8 0,7 2 4.2 1,2 3 7,0 2,0 4 11.2 3.2 Nagyüzemi gyöngytyúktenyésztés a nádudvari „Vörös Csillag“ termelőszövetkezetben. A képen a huszonötezer darabot számláló állomány egy csoportját látjuk, az erdősáv melletti kifutóban (A szerző felvétele) Közepes legelőn 15 °/o-kal, jó legelőn 30 °/o-kal kevesebb ve­hető számításba. (Csukás nyomán) A gyöngytyúk a tojásrakást általában április végén kezdi. Megfigyelések szerint ha a fész­kéből észrevétlenül szedik ki a tojásokat, akkor szeptember végéig 50—100 darabot is toj­nak. Ennek érdekében célszerű a fészekben mindig egy-két to­jást hagyni a frissen tojottak­­ból. Vad természete folytán á gyöngytyúk nem tűri, ha fész­két és tojásait bolygatják, el­szedik. Nagyüzemekben a to­jásrakást úgy oldják meg, hogy fészkét 40 cm magas deszka­fallal veszik körül és még nád­ból, kákából, lombokból árnyas bokor-sűrűt utánoznak. Ez vi­szonylagos nyugalmat kölcsönöz a tojótyúknak és nem tojik szerte szét a gazdasági udvar rejtett zugaiban. Húsa vadasízü, de ha tömik, akkor ezt az ízt teljesen elve­szíti. A nyugati államok piacain úgy árusítják mint nálunk a fácánt, vagyis tollastól, fojtott állapotban. Magyarországon pe­dig azonban feldolgozásra ke­rül és mélyhűtött tárolókból, ízléses csomagolásban továb­bítják a hazai és a külföldi piac felé. Tekintettel arra, hogy nagy­üzemi méretekben is csak 6—7 hetes korig okoz gondot neve-* lése, tartása és takarmányozá­sa, továbbá, mert fele annyi, sőt kevesebb takarmányt fo­gyaszt mint bármelyik háziszár­nyasunk, ezért tenyésztése és szaporítása úgy a háztájiban, mint a nagyüzemben kifizetődő. Szikora András, Bp. TAPASZTALATOM SZERINT a tyúk tojástermelését a téli hónapokban is fenntarthatjuk, ha arra kellő gondot fordítunk. Elsősorban a hiányzó zöldta­karmány pótlásáról kell gondos­kodnunk. E célból a konyhában egy „zöld sarok" létesítését ta­nácsolom. Én ezt úgy teszem, hogy egy használaton kívüli edényre sűrű rostát helyezek, s arra árpa—búza keveréket te­rítek. Azt naponta langyos víz­zel locsolom. Néhány nap eltel­tével a gabonaszemek kicsíráz­nak és zöld hajtást növelnek. A vitaminokat tartalmazó zöld­­eleség a tojáshozamra megle­pően jó hatást gyakorol. Kiváló póteleséget jelent a száraz szé­Zöfdeíeségei a tojáshozam téli fenntartása na-, de főleg here-hulladék is. Én gondoskodok arról, hogy időnként nyers tök, répa, vagy gyümölcs hulladékot kapjanak tojótyúkjaim. Legtöbb helyen a tyúkok sze­mestakarmányt kapnak, pedig ezt az eleséget mind az állat, mind pedig tulajdonosa szem­pontjából gazdaságosabb dara­alakjában etetni. Azt ajánlom, hogy a búzát, az árpát és a kukoricát vegyesen daráljuk le, mert így az állat szervezete nem kap egyoldalú táplálékot. Télvíz idején a bogarászástól is elesik a tyúk, amit szintén pótolni kell. Erre igen alkalmas sertésvágás után az aprított hulladék és a megtört csont. Az előkészítést akkor végezzük, amikor a tyúkok még az ólban vannak, nehogy kapkodásuk közben sebet ejtsünk rajtuk. Megemlítem még azt is, hogy jó táplálék a tyúkoknak a főtt bab, ami a régi készletből is származhat. Ezt egy kissé me­legen és lisztezett állapotban adom nekik. Azt tapasztaltam, hogy Itatás­ra télen a langyos víz a meg­felelőbb, de jó a tyúkoknak egy kis moslékot is adni. A takarítást és a fertőtlenít tést a téli időszakban sem ha­nyagolom el, és gondoskodom arról, hogy a tyúkól védve le­gyen a hidegtől. Nem feledke­zem meg a nélkülözhetetlen mészanyag ellátásról sem. Ha mindezekre a kistenyész­­tök figyelemmel lesznek, nem lehet okuk azt panaszolni, hogy tyúkjaik télen nem tojnak. Anderkó Lászlóné, (Polina, rimaszombati járás) 5 14,0 3.5 6 17,5 4.4 7 22,4 5,6 8 28,0 5,6 9 33.6 6,7 10 42,0 8,4 11 46,2 8,4 13—16 56.0 9,3 17—25 56,0 8,0

Next

/
Thumbnails
Contents