Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-12 / 6. szám

A VADKACSA HÁZIASÍTÁ­SA különböző országokban már igen régen megtörtént. Kelet-Ázsiában erre már né­­hányezer évvel ezelőtt került sor. Régi rómaiak a kacsát zárt kifutókban (volierek­­ben), mint szent állatot tar­tották. Különböző életfelté­telek hatására, valamint tenyészállatok kiválasztása révén tájjellegű háziállat fajták keletkeztek. CÉLTUDATOS kiválasztással a kiváló kialakulóban lévő faj­ták hasznos tulajdonságai állan­dósultak. A tájfajták kereszte­zésével új, úgynevezett kultúr­­fajták keletkeztek. HÁROM Ffi CSOPORTRA" osztjuk a meglévő különböző kacsafajtákat, mégpedig a hús­fajták, a tojőfajták és a sport­­faitak csoportjába. & A HÜSFAJTÄK CSOPORT­JÁBAN a legismertebbek közé tartoznak a pekingi kacsák, melyek igen jó alkalmazkodó képességükkel, szaporaságukkal és betegségekkel szembeni el­lenálló képességükkel tűnnek ki. Az ayleszburgi kacsával, (amely korai és kiváló húsú) végzett keresztezés útján sike­rült mindkét fajta jó tulajdon­ságait egy megállapodott új fajtában egyesíteni, az úgyne­vezett amerikai pekingi kacsá­ban. A ruáni kacsát főképpen Franciaországban tenyésztik. Ez korai és igénytelen. A kis­kacsák nevelése könnyű, azon­ban lassabban fejlődnek. Vad­kacsa színezetük van. Az or­­pingtoni kacsafajta több Ang­liában tenyésztett fajta keresz­tezéséből jött létre. Húsra, de tojásra is tenyésztik. Ebbe a csoportba általában a nehezebb testű kacsákat sorolják. A TOJ0FAJTÄK CSOPORT­JÁBA a könnyű testalkatú ka­csák tartoznak. Ezek a keki kembel (khaki-compbel!) ka­csák, melyeket nálunk csak el­vétve tenyésztünk. Külföldön, főképpen Hollandiában nagy tenyészetekben tojástermelés céljából tartják őket. Tojásho­zamuk évente átlag 250 darab. A rekordteljesítményűek éven-Kacsatenyeszetünket te 350 tojást kitevő átlaghoza­mot érnek el. Az indiai futók a többi fajtától egyenes test­tartásukkal különböznek. Élel­mük nagy részét maguk találják meg a mezőn vagy a gyümöl­csösben. Évente átlagosan 200, sőt ennél is több tojást adnak. H A SPORTFAJTÁK CSO­PORTJÁBA tartozik a mandarin díszkacsa, amelyet volierben tartanak, valamint az esküvői kacsa, amely szelíd, igen ra­vasz: Ezeket nálunk nem te­nyésztjük. Éghajlati feltételeinknek és tenyésztői céljainknak legjob­ban azok á kacsák felelnek meg, amelyek teljesíteni képe­sek örüklődési, tojáshozambeli, keltetési erélybeli, továbbá ko­­raiságra, növekedési erélyre, ellenálló képességre vonatkozó kívánalmainkat. Ilyen szempont­ból a legmegfelelőbb fajta az amerikai típusú pekingi kacsa. Sokoldalú jó tulajdonsága kö­vetkeztében nálunk ez az egyet­len elismert tenyészfajta. A fejlett kacsa 3,10 kg, a gácsér 3,30—3,50 kg súlyt ér el. E fajta tojáshozama átlag 100—130 da­rab. Kistenyészetekben a tojás­hozam rendszerint 150—200 to­jást számláló évi átlagon álla­podik meg. A rekord tojók 300 tojásnál többet termelnek éven­te. E fajta fogamzóképessége és kelési erélye különösen ki­váló. A kikelt kacsaoipék súlya 40—50 gramm. Növekedésük igen gyors. A hét-nyolc hetes kacsák vágásra érettek, piacké­pesek, mivel súlyuk 2,20—2,60 kg. A kacsa 160—180 nap alatt ivarérett, amikor tojni kezd. Minden kacsatenyésztő érde­ke, hogy jó tenyészértékű, egészséges állatokat vásároljon, és csakis elismert fajtákat so­roljon tenyészetébe. f:r.Fr FMKircT-g'yfTCS A kacsa évente három, sőt négyszer több tojást termel, mint amennyi saját súlya. A to­jástermeléshez a többi szüksé­ges anyagon kívül mindenek­előtt elég emészthető fehérje szükséges. A különböző élelmi­szereken, zsírféleségeken, szén­hidrátokon, emészthető rost­anyagokon kívül a .takarmány­ban nélkülözhetetlenek az ás­ványi anyagok, főképpen a mész és a foszfor. Ezt ásványi­anyag pótlás, valamint csont­liszt formájában adagoljuk. Hogy teljesértékű kacsatojást A kacsák éjfél után tojnak, rendszerint hajnali két órától, hat óráig terjedő időben. Tojás­termelés közben nyugalomra van szükségük, nehogy a tojást megsértsék, vagy összetörjék. Az almot száraz állapotban tartjuk. A tojásra ragadó tisz­­tátalanságot kéztisztításra hasz­nálatos kefével távolítjuk el. Az összes tojást vagy egy szá-Iván Istvánná kéméndi tenyésztő ismeretlen eredetű kacsái pekingi fajtájú gácsért kaptak társulf s így az idei termelési eredmény remélhetőleg jó lesz. (Kucsera Sz., felvétele) Cseh talptollazatú begyesgalamb vörös-fehér színváltozatban, Zá. vodszky Ferenc galántai tenyé­szetéből. ( — lesz —) mány egyik legfontosabb elő­feltétele: a takarmánynak a szükséges vitaminokat is tar­talmaznia kell, amelyek közül a legfontosabbak a következők: ® A-vitamin. A növekedést, valamint a betegségekkel szem­beni védekezést segíti elő. Meg­található a csukamájolajban, a sárgarépában és a csírázó ga­bonában. 0 Bi-vitamin. Ez jó hatást gyakorol a kelésf erélyre. © Bi2-vitamin. A növekedést elősegítő fehérjék jobb kihasz­nálását teszi lehetővé. B-vita­­minokat a takarmányélesztőben, a korpában és a csírázó gabo­nában találunk. 0 D-vitamin. A csontképző­dés szempontjából nélkülözhe­tetlen. Ennek hiánya csontlá­gyulást okoz. Legtöbb D-vita­­mint a csukamájolaj tartalmaz, amelyet főképpen a téli idő­szakban fontos adagolni, ami­kor a napfényórák száma cse­kély. 0 E-vitamin. Ez igen szük­séges a tojás és a keltetés ide­jén, mert a szaporaságot segíti elő. Csíraolajban, zab vagy bú­zacsírában található. Ipari ké­szítményként forgalomban Ere­­vit néven kerül. Teljesértékű takarmányt a kacsáknak legalább egy hónap­pal a tojás megkezdése előtt kell adni, hogy testükben a szükséges anyagokból megfelelő tartalékot képezhessenek. TOJÁSKEZELÉS A keltetési tojások minősége a jó megtermékenyüléstől, a kacsanevelési tértől, a tojásról történő gondoskodástól, ezek alakjától, a héj felületétől, a tojás frisseségétől és tárolásá­nak módjától függ. vagy pedig négy százalékos klo­­ramin oldatban fertőtlenítjük. Fertőtlenítés előtt a tojásokat folyó langyos vízben megmos­hatjuk. A fertőtlenítő szerek a tojáshéjon előforduló esetleges penészgomba vagy különböző betegségek csíráit teszik ár­talmatlanná. Különösen a mü­­keltetőkben terjed könnyen a penészgomba, amely megtámad­ja az ébrényt és csökkkenti a kelési erélyt. Keltetésre síma héjú tojásokat választunk, me­lyek szabályos alakúak. A ka­csatojás súlya 70 gramm-nál ne legyen kisebb. A 100 gramm-nál nagyobb tojások esetén feltéte­lezhető, hogy a tojás két-szikú, két-sárgás. A törött tojásokat lámpázással megkeressük és el­távolítjuk. A háromhetesnél régebbi kacsatojás nem felel meg keltetésre. A tojások táro­lását sötét, de szellőztetett he­lyiségben 10—15 C°-os hőmér­sékleten végezzük. Alátéteken, vagy ládákban egymás mellé rakjuk azokat. Tárolásuk idején legalább egyszer naponta meg­fordítjuk a kacsatojást. Jó megtermékenyülést kiváló tenyészgácsér beszerzésével ér­hetünk el, amely nem a kacsák­kal rokon törzsből származik. Egy gácsér öt-hat kacsa meg­termékenyítését képes végre-* hajtani. A termékenység min­den megtermékenyítést köve­tően 6—8 napig tart. Egy jó tenyészgácsér ezért több kiste­nyésztő állományában alkalmaz­ható, azonban minden ötödik, hatodik napot követően kétna­pos szünetre, s általában jó takarmányozásra van szüksége, nehogy kimerüljön. MARDIAK JÄN, a Dunaivánkai Baromfi­tenyésztési Kutató Intézet dolgozója 6

Next

/
Thumbnails
Contents