Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-02-12 / 6. szám

Szervezési tapasztalatok az NDK mezőgazdaságéból Á Német Demokratikus Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériumának át­szervezése után a szövetkezetek és az állami gazdaságok közvetlen irá­nyítását az erre a célra szervezett mezőgazdasági tanács vette át. Fel­adatul kapta, hogy a tudományos ku­tatások által föltárt módszerek gya­korlati beiitemezését irányítsa. A ke­rületi és a járási mezőgazdasági ta­nácsok teljesen önállóan tevékeny­kednek. Nem tartoznak felelősséggel az országos szervnek, hanem a kerü­leti, illetve a járási nemzeti bizott­ságok szabják meg működési irányu­kat, amelyek teljesen független, illet­ve körzetükben hasonló jogkörrel ren­delkeznek, mint az országgyűlés. A kerületekben, valamint a járások­ban a mezőgazdasági termelést, a szövetkezetek, az állami gazdaságok, valamint a tudományos munkahelyek irányítják a mezőgazdasági tanácsok­kal való szoros együttműködésben. Ezt az irányítási rendszert a termelés gazdasági hatékonyságának növelésé­re vezették be, de egyes üzemekben más munkamódszerekkel is kísérle­teznek az állattenyésztés termelésé­nek szervezése terén. A régi módsze­rek helyébe a haladó technológiát alkalmazzák. A Német Demokratikus Köztársaság állattenyésztésében bevezették a többmüszakos munkanapot. Példakép­pen két változatot említek. Az egyik szervezési formát a sertésnagyhizlal­­dákban, a másikat pedig a szarvas­marha-tenyészetekben (tehenészetek­ben) alkalmazzák. A sertésnagyhizlaldák munkamene­tében kettős szervezési rendszert ér­vényesítenek. Amíg a hizlalásnál két műszakban, addig az állatok gondozá­sánál (takarítás stb.) csak egy mű­szakban dolgoznak. Az egyik 8000-es hizlaldában például a következőkép­pen szervezik a két műszakot: Első műszak: etetés reggel 6-tól 9 óráig. Két dolgozó előkészíti az ele- 6éget, 9,15—13 óráig. Második műszak: takarmányelőké­szítés 13—16 óráig. Két dolgozó etet 16,15—20 óráig. Az állatgondozók és egyéb beosz­tottak munkaideje: Istállőtakarítás 7,30—9 óráig. Pihenő 9—9,15 óráig. Takarítás, fertőtlenítés 9,15—12 Óráig. Ebédszünet 12—12,45 óráig. Takarítás, fertőtlenítés 12,45—16,30 Óráig. Ebben a nagyhizlaldában összesen 43 munkaerőt alkalmaznak. Egyikük a hizlalda vezetője, s van egy zoomér­­nök is. Közülük 20 a gondozó, 4 az etető, 16 a takarmány előkészítő és egy őr. Természetes, hogy a munkadíjazás­­nál figyelembe veszik a munka nemét. Ennek megfelelően a gondozóknak idő­bért és hozzá 10 százalékos prémiu­mot fizetnek, az etetők bérét az 1 kg súlygyarapodás és az erre felhasznált takarmánymennyiség határozza meg. A vezető személyzet havi fizetést kap, valamint 10 százalékig terjedő pré­miumot a terv teljesítésének arányá­ban. Egyik 120 tehénállománnyal rendel­kező gazdaság ugyancsak bevezette a kétműszakos üzemelést. Az első műszakban három, a másikban ugyan­csak három dolgozót foglalkoztatnak. A munkamenetet hetenként rendsze­resen szombaton délben változtatják, s az első műszak dolgozói már csak hétfőn délben lépnek újra munkába. Hogyan oszlik meg a munkaidő? Az első műszakban hajnal 3,30 órától délelőtt 11,30 óráig dolgoznak. Reggel 8,30 óráig ketten a halszálkás fejő­állásban megfejik a teheneket, a har­madik dolgozó pedig megeteti az álla­tokat, s ezt követőleg közösen kita­karítják az istállót. Á második mű­szak 13,30 órakor kezdődik, s 19,30 órakor befejeződik. A délutánosok munkaideje csupán hat óra, de ez nem okoz különösebb gondot, mert a mun­kaidő 14 naponként kiegyenlítődik és senki sem károsodik. Munkaközösségként a jutalmazás Is hasonló, mert itt mindenki egyformán kiveszi részét a termelésből. Az átla­gos havi kereset 600—800 márka kö­zött mozog. A munkadíj a kifejt tej mennyiségétől függ. A műszak veze­tője a tejhasznosságtól függően alap­fizetésének 10—15 százalékát kapja prémiumként. Figyelemreméltó szervezést vezet­tek be a Bergei Állami Gazdaság juh­­tenyészetében, ahol 1230 férőhelyes farmot adtak át rendeltetésének. Eb­ben ellés előtt elkülönítve tartják az anyákat s ellés után a bárányokat. Az épület egyik részében 50 kisbá­­ránynak nevelőkarámot s ugyanitt tíz tenyészállat részére fedeztetőt ren­deztek be. Az istállókhoz az eleség elhelyezésére raktárokat is építettek, s a hodály közelében található a fe­dett takarmányszalma tároló szín. Ez­által minden kellék kéznél van. A ta­karmányok előkészítését teljesen gé­pesítették, s az etetést egy földalatti kanálison át vezetett szalagrendszer­rel végzik. Ezen a munkahelyen csu­pán egy műszakban dolgoznak. Az aránylag nagy állományt mindössze hat személy gondozza. Egyikük a számadó, s van két helyettese s há­rom bojtárja. A beosztottak óránkénti alapmunkadíja 1,90 márka, s az idény végén 1000 márka egyszeri prémium. A számadó havonként 530 márka szi­lárd alapbért, s ehhez a termelékeny­ség növekedése szerint 5—10 száza­lék prémiumot kap. A legutóbbi években ä nyáj nagy termelékenységgel tűnt ki, Már máso­dik esztendeje ö kg gyapjút nyírnak anyánként^ s 125 százalékos bárány­hasznosságot mutatnak föl. Néhány példát említettem az NDK állattenyésztésének szervezéséből, de gondolom, ez is elegendő, hogy a Sza­bad Földműves olvasói betekintést nyerjenek az ottani termelés-szerve­zésbe. Üdvös lenne, ha a jövőben a mi állattenyésztésünkben is bátrabban alkalmaznák a többműszakos üzeme­lést. E téren már vannak tapasztala­taink, mert Szlovákiában 59 állami gazdaságban 454 munkahelyen áttér­tek a többműszakos termelésre, -peb­np ma'dtom ^TeruA'M \ ajrik a kancatej nektárja. A kumisz brigádokon tenyésztett kancákat öt­­ször-hatszor fejik naponta. Egy-egy állat négy—hat liter teiet ad. Ezt ló­bőrből készült tömlőkben erjesztik, majd fahordókban tárolják. Az érett kumisz szürkésfehér folyadék, sa­­vanykás ízű, nagyon sok szénsavat tartalmaz. Teljes érettsége után állí­tólag eléri a 10 százalékos alkohol­­tartalmat. Sajnos, nekem nem volt szerencsém ily erős kumiszt kóstolni. A jól elkészített ajrik elsőrendű hű­sítő ital. Állítólag kedvezően hat az emberek szexuális potenciájára. A mongolok nemzeti ita’a, akárcsak ná­lunk a sör. Ulánbátorban és más vá­rosokban boltokban mérik és nagy kerek csészékből fogyasztják. Mongóliában tehéntejből készítik 5 pálinkát. Az egzotikus ital a pálinka minden jellegzetességét magán viseli. Szesztartalma mintegy 20 fok. Az első poharak fogyasztásánál érződik rajta a tejszag, de később megbékél vele az ember. A mongolok jurtáiban éjjel-nanpal rotyog a víz a katlanban és készül a tea. Tejjel keverve főzik, s öregek, fiatalok, télen, nyáron forrón isszák a szürkés színű folyadékot. Az édességeket bonbonokkal és sa­vanyú cukorkákkal pótolják. Jó! isme­rik Figaro gyárunk termékeit. A nya­lánkságok listáját kiegészíti még a mazsolaszőlő, mely egyetlen asztalról sem hiányzik. Végül elárulom, konyhát nyitottunk és a helyi nyersanyagokból hazai fa­latokat készítettünk. A különböző éte­tek készítésében sokat tanultak tő­lünk a bennszülöttek. Megtanítottuk őket a halételek készítésére, a hűsok ízesítésére és sütésre. A legnagyobb sikert talán a rebarbara szárából fő­zött kompót aratta. Ez a növény nagy mennyiségben terem az ország min­den táján. Tetszettek nekik a gom­bából készített különféle ételeink is. Remélhető, hogy mindmáig alkalmaz­zák étlapjukon a tőlünk tanultakat. (Folytatjuk.)' Kancafejés a brigádon. Kumiszt iszik a nép apraja, nagyja. Eredményes szövetkezeti gazdálkodás A közeledő Nemzetközi Nőnap alkalmával eladásra kínálunk: F1CUS PLASZTIKÁT, PH1LADENPRUM — MONSTfiR ÁT, ILLIN1— IW—■ PÁLMÁT, DRACENTÁT, CINERÄR1ÄT, ,*í -.' -'-fel PRIMULÁT és más virág fajtákat. JRD, DVORY N/2ITAVOU, okres Nővé Zámky MA MÄR AZ EGÉSZ VILÁGON is­mertek az Izraelben működő mező­­gazdasági kommunák, a kibucok. Kb. 250 ilyen mezőgazdasági üzem gazdál­kodik az országban, mintegy 100 ezer taggal. Nehéz körülmények között alakultak és tevékenykedtek az első években. A sivatagtól kellett elhódí­taniuk minden talpalatnyi földet. — kezdetleges eszközökkel, mostoha kli­matikus viszonyokkal folytatott küz­delemben. Csak a fiatal telepesek lel­kesedése és kitartása volt képes meg­vívni ezt a nehéz harcot és győztesen úrrá lenni a természet felett. Közel két hónapig tartózkodtam az országban és többnyire a kibucokban vendégeskedtem, ahol találkoztam sok földimmel és ismerősömmel. Harminc éve jártam ott legutóbb és így alkal­mam volt felmérni azt a fejlődést, amit a kibucok a legutóbbi harminc év alatt elértek. Ez a fejlődés azért is érdekes, mi­vel egy kapitalista országban ment végbe, ahol az akkori gyarmati igaz­gatásnak nem volt érdeke a szocia­lizmus felé mutató szövetkezeti moz­galom támogatása. A szükséges anya­giakat úgy szerezték a telepesek, ahogyan lehetett. Tagjaik bérmunkát vállaltak a városokban, magas kama­tokra, évi 10—12 százalékra, de sok­szor 16—20 százalékra is vettek fel pénzt a bankokban. A banktőke ott sem humánusabb, mint más kaoita­­lista államban. Az emberek ott sincse­nek megáldva különösebb tehetséggel. Az eredmények titka a lelkesedésen és a kitartáson kívül a helyi viszo­nyokhoz alkalmazott céltudatos szer­vezési munka, a legalkalmasabb mun­kaformák állandó keresése és alkal­mazása, a technika fejlesztése és fel­­használása, a tudomány és a piac által adott lehetőségek következetes ki­használása. A legfőbb törvény a ren­tabilitás: mindent kiszámítani ceruzá­val a kézben, hogy magasabb é'ét­­színvonalat lehessen biztosítani a dol­gozó és a családja számára. Egyszó­val harc a jobb eredményekért. A gaz­dasági kérdésekben a központi sze­mély az ökonómus. ö és a taggyűlés által választott gazdasági bizottság gondoskodik arról, hogy a ceruza, a szigorú számvetés legyen a gazdaság vezetésének döntő eszköze. Mintasze­rűen tartják nyilván az önköltsége­ket, a piac irányzatait, összehason­lítva az előző évekkel, az eltéréseket az eredeti tervtől. A kapitalista vi­szonyok közt különösen nagy gondot kell fordítani a piac állandó változá­saira és állandó elemzésére. Ez az el­térés az izraeli és a mi mezőgazdasági üzemeink gazdálkodása között. A mi üzemeinknek ugyanis nem kell félniük az áringazodásoktól, a szilárd árak lehetővé teszik a reális pénzügyi ter­vezést. Egy kibucban jó iskolát kaptam a gazdaság hatékonyságáról. Az üzemi farmon 30 ezer tyúkot tartanak. A kö­zös ebédhez is tyúkhúst tálaltak, de vendéglátóm megjegyezte, hogy a konyhára kerülő baromfit nem a sa­ját farmjukról szerzik be, hanem azt megtisztítva, kibelezve, fagyasztva és higiénikusan csomagolva kapják attól a vállalattól, amely átveszi tőlük a ki­termelt baromfit. Az erre a munkára specializált üzem sokkal olcsóbban termeli azt, mintha saját maguk dol­goznák fel. Mint magyarázták, az ő munkaerejük sokkal többet nyújt a saját speciális munkakörében. Egyéb­ként a munkaerőhiány ott is problé­ma. Egy Vrútky-ról származó barátom büszkén mutogatta tehénállományát, melynek tejelékenysége tehenenként túlszárnyalja az évi 6000 litert. Ez nagyrészt a jó nemesítő munka ered­ménye, másrészt ott a tehenet tényleg a „szájáról fejik“, mert kiváló minő­ségű és elegendő takarmányt adnak az állománynak. A fejés természetesen gépesített, tandemes módszerrel tör­ténik. Másutt azzal dicsekedtek, hogy ön­tözőterületen a cukorrépa hektárhoza­ma 500 mázsa és takarmányrépából elérik az 1200 mázsás átlagot. A ga­bonatermés átlagosan 35 mázsa hek­táronként. Az egyes üzemek saját viszonyaik és gazdasági lehetőségeik szerint sza­kosodtak. Némely helyen gyapotot termelnek, amely az utóbbi időben a legrentábilisabb növények közé került. Más vidékeken narancs, grape-fruit vagy citrom termelésére vettek irányt s vannak szőlő, alma, körte vagy szilva termelésére szakosított üzemek. Egy nyitrai származású földink kiváló cukordinnyéjével lett ismertté, amely még Angliában Is piacra talált. Persze repülőgéppel szállítják. Egy lévai is­merősöm elismert szakember a zöld­ségtermesztésben. A Masarykról elne­vezett kibucban a sós talajt halasta­vak építésére használták fel. Egy gal­­góci származású ismerősöm rekord­­eredményeket ér el a tojástermelés­ben, tyúkonként 260 darabot. Egy kg baromfihús termelésére 2,7 kg ta­karmányt használ fel. Emellett, mint említette, termelését még ki tudná szélesíteni, de a kapitalista körülmé­nyek közt kényszerítve van a kisza­bott kvótát betartani. Ez főleg a hús­termelésre vonatkozik. Még azzal egészíteném ki a képet, amit a munka területén megfigyeltem. Már korán reggel mindenki a munka­helyén van és dolgozik szükség sze­rinti műszakban néha késő éjszakáig. Az utóbbi időben az eredetileg ki­zárólag mezőgazdasági kommunák át­tértek a segédtermelésre is. Ez azért is szükségessé vált, mert a város és az ipar ott is igyekszik elvonni a munkaerőt a faluról. Saját kis- és közép ipari üzemeket létesítettek. Az egyik kibucban éppen ottlétemkor ad­tak át a vegyi üzemben egy új, kor­szerű műanyaggyártó gépet. Az állandóan javuló gazdasági ered­mények lehetővé tették, hogy költség­­vetéseikben az ún. „fenntartási ala-1 pokra“ is gondoljanak. Ebből fedezik a tagok egyéni szükségleteit, a közös étkeztetés, a ruházkodás, a kultúra, a lakásépítés és berendezés költsé­geit, a tagoknak nyújtott zsebpénzt és az adókat. A kibuc tagjai ugyanis pénzbeli fizetést nem kapnak, min­dent természetben nyújt a kommúna az egyén szükségletei szerint és ter­mészetesen amennyire azt a gazdaság jövedelme megengedi. Az asszonyok nem főznek és nem mosnak otthon, nem vásárolnak be és nem nevelnek gyermeket. A kommunának szép üze­mi étterme van gépesített konyhával, ruhatisztító és ruhajavító műhelye, valamint korszerű óvodája és bölcső­déje. A kibuc legmagasabb fóruma a tag­gyűlés, amely megválasztja a vezető­séget, értékeli a funkciósok munkáját, tanácsot ad nekik, bírálja őket és szükség esetén el is mozdítja a veze­tőt funkciójából. A vezetőket időnként kicserélik, ugyanis az a felfogás, hogy ilymódon meg lehet akadályozni azt, hogy egyesek a tagság feje fölé nőj­­jön és idővel mindenki megtanulja a vezetés és az irányítás módszereit. Természetesen a kibucoknak is meg­vannak a maguk belső problémái, me­lyekkel küzdenek. Ezek a nehézségek annál is súlyosabbak, mivel kapita­lista környezetben és viszonyok közt élnek és tevékenykednek. De kitar­tóan harcolnak, jól tartják magukat és sikereiket nem lehet tadadni. távolítják a belső részeket. Az állatot kicsontozzák úgy, hogy az egész bőr sértetlen marad. A csontokból csak a hátgerinc és a mellkas bordái marad­nak meg. A hasüreget telerakják megtüzesített kövekkel és a húst be­lülről sütik. Közben a kiolvadt fagy-Távoli nép különleges konyhája ITIT KEREK FÉL ÉVIG élvezhettem • a mongolok vendégszeretetét. Mi tagadás, eleinte nehezen barátkoz­tam ételeikkel, de később jóízűen el­fogyasztottam az elém rakott eledelt. A mongolok fő tápláléka a hús. Reg­geltől estig mindig hús. A boldogságot az is növeli, ha ez a hús gyapjút vi­selt. Kevésbé szeretik a marhahúst. A kecske és tevehús csak pótolja a többieket. Sertés és baromfi nincs, ínyenc falatjuk a vadhús, főleg a ta­tárantilop, őz, szarvas, de leginkább szeretik a mormota húsát. Annak elle­nére, hogy a folyók halállománya bő­séges, halételeket nem esznek a mon­golok. A hús egyetlen elkészítési módja a főzés. Azt a néhány ételt, amit a mongolok nap mint nap fogyasztanak, mind főtt húsból készítik. Vagy na­gyobb darabokra vágva mint leves­húst tálalják, vagy apróra vágva rizzsel, esetleg hagymával keverik. Ünnepélyes alkalomkor a „boza“ ke­rül terítékre. A főzött, apróra vágott húst hagymával ízesítve nyers tésztá­ba csomagolják. Ezeket a húsos tasa­­kokat vízben kifőzik, majd vajban ki­sütik. Minél zsírosabb az étel, annál jobban izük. Leggyakoribb eledel a közönséges katlanhús. A birkát levágják, majd a has felnyitása után áttépik az állat aortáját és a vért a testüregbe enge­dik. A nyúzás és kizsigerezés után a feldarabolt testrészeket a belső ré­szekkel együtt a katlanban főzik. Gyakran a belek és a bendő is a katlanba kerül, melyből előzőleg a „fűszert“ nagyjából eltávolítottá*. A húst melegen, hidegen egyaránt fo­gyasztják. Az állatot nagy fémlemezen tálalják, majd kezdődik a lakmározás. A jelenlevők előszeretettel ragaszkod­nak a juh farkához, mert ez a leg­zsírosabb. A húst hússal eszik, kenyér és más körítés nélkül. A mongolok kedvenc eledele a sült mormota. Kiskaliberű fegyverrel va­dásszák. Az elejtés után a vad szőrét leégetik, megnyitják hasüregét és el-1 gyút csészékbe felfogják, s nagy élve­zettel szürcsölgetik. Erre a műveletre mi nem voltunk kaphatók. Nehéz eldönteni, a mongol család­ban melyik a jelentősebb táplálék, a tej vagy a hús. A tejet jobbára te­henektől, kisebb arányban kecskéktől, tevéktől nyerik. A tejből különböző termékeket készítenek. A tejfel minő­sége kiváló, hiszen a tej zsírtartalma 8—7 százalékos. A vaj ugyanilyen mi­nőségű. Sütésre használják és a teába aprítanak belőle. Forralt tejből készül az ízletes kefir, mely a tej oltása után érik be. Az erjesztésre nincs gond, mert a fennmaradt kefirhez friss te­jet öntenek, s így történik az átoltás. A sajtokat édes túróból készítik, majd télire szárítják. A szárítás a jurták tetején, napon történik. Télen teában vagy levesben puhítják. A tejfelt ugyancsak lapos edényekben, a napon szárítják. Az ország északi részén már zöld­séget is fogyasztanak az emberek, Járási településeken kenyeret is esz­nek, de a tanyai népnek nincs rá szüksége. Nehéz magyarázatot találni miért ily szegényes a nép szakács­tudománya. Amilyen nagy szerepet játszik az ételek között a hús, az italok közt oly rés a kumisz, mongolul ajrik. Az SZARAD FÖLDMŰVES 5 1966. február 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents