Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-12 / 6. szám
! KI Gazdaságosan rendezzük be .házikertjeinket. Az utóbbi évtizedekben, de napjainkban is nagyon , sok új családi ház épül. A házi.gazdák többségének gondot okoz a .kert helyes, szakszerű elrendezése. |Bár nem ördöngős feladat, mégis fejtörést okoz, mert a szépen igondozott, zöldséges- és virágosáért házunk ékessége. Amellett, ihogy vonzóvá varázsoljuk házunk k táj át, hasznot is merítünk a ter>mésböl. ) Egy szó, mint száz, a kertnek ■minden esetben a család szükségletét kell szolgálnia, s eszerint 1 határozzuk meg a termelendő nö- 1 vények és gyümölcsfák mennyiségét, fajtáját. Az első lépés a kert felmérése, térképezése legyen, hogy azután papíron kijelöljük a zöldség, a szőlő és fák telepítésének helyét. Az elosztáskor az lebegjen szemünk előtt, hogy a karalábétól a sóskáig, meggytől a barackig minden helyet kapjon, még akkor is, ha kertünk nem na. gyobb 7—8 árnál. . Korai gyümölcsből, mint alma, .kajszi, cseresznye, elég ha egy-egy . fát ültetünk. A téli almából többet, .míg szőlőből, ahogy a hely engedi. ■ Zárt kertben minden esetben tö. rekedjünk az alacsonytörzsű gyü, mölcsfák beszerzésére. Magastör. zsű, nagy koronát növesztő fa ültetése nem tanácsos. A diófa helye l például a ház előtt van, de nem a » zöldségágyak közepében. kert valamelyik sarkában adóiunk helyet az,évelő növényeknek, »mint sóska, torma, földieper, az »ősszel vetett zöldségeknek; spenót, ^őszi saláta, fokhagyma stb. Sose »vigyük túlzásba az egyes zöldség»fajták termesztését, ugyanakkor »gondoskodjunk néhány szál pőrétől, zellerről, vajbabról, néhány »bokor egresről, őszi barackról, »s mindazon zöldség- és gyümölcsí fajták termesztéséről, amilyent a »család szívesen fogyaszt. 4 A ház körül díszcserjéket, orgosnabokrokat és különböző korai, «nyári és őszi virágok ültetését veigyük tervbe. —s— 60 — 70 cm-es széles sáncokban, egyenlően helyezkedett el a földön, gép segítségével földmentesen felrakható. Nagyon fontos a gépek karbantartása, hogy ne szoruljon idő előtt javításra. Gépjavítóink a jövőben még nagyobb igyekezetét fejtenek ki, hogy a rendelkezésre álló gépek a munkák idején üzemképesek legyenek. Gépparkunk kibővítése érdekében reméljük, hogy gépiparunk az eddigiektől jobb, tökéletesebb gépeket ad a piacra, és ugyanakkor az alkatrészhiány kiküszöbölését is megoldja. A növénytermesztés terén nem lehet eléggé hangsúlyozni a trágyázási terv fontosságát, illetve a talajerő visszapótlását. Fontos, hogy a szövetkezet elegendő és jó minőségű trágyával rendelkezzen. Ennek érdekében trágyakezelő csoportot nevezünk ki, mely feladatul kapja a trágyatelep gondozását. Az istállótrágya mennyiségét úgy kívánjuk növelni, hogy aratáskor gondoskodunk a szalma veszteségmentes betakarításáról. El szeretnénk érni, hogy szántóföldjeink 25, sőt 33 százaléka kapjon évenként istállótrágyát. Szövetkezetünkben jól bevált a komposzt készítése, s ezt a munkát a jövőben sem hanyagoljuk el. Ugyancsak nagy súlyt fektetünk a trágyalé szakszerű felhasználására, mind fejtrágyaként, mind a nagy tömeget nyújtó zöldtakarmányok alá. Továbbá ügyelünk arra, hogy a talajban a növényi tápanyagok egyensúlyban legyenek. Ezt a talajelemzésével egybekötött szakszerű műtrágyázással akarjuk elérni, ugyanakkor a műtrágya felhasználásának gazdaságossága is növekszik. Foglalkoztunk azzal a gondolattal, a kertészetben megszüntetjük a köztes termelést, hogy a sorközi művelést teljesen gépesíteni tudjuk. Fontos, hogy állandóan figyelemmel kísérjük a költségek ráfordítását az állati termékek, valamint a növénytermesztés egyes szakaszaira. Nálunk főképpen a gépek gondosabb kihasználása esik latba, amely jobb szervezéssel megoldható. Örömmel fogadjuk a takarmány, műtrágya, vetőmagvak s egyéb ipari termékek szabadon történő árusítását. Bár ezen a téren mindent elkövetünk, hogy önellátók legyünk takarmányból, minőségű vetőmagból, mert ez s.zíiítla az $nkföÜSg további csökkentésének alapvető tényezője. A szövetkezét gazdasági telepén a szállítás megkönnyítésére köves utakat építettünk, hogy a járművek bármikor zavarmentesen közlekedhessenek. Az eddigi eredmények azt mutatják, ez a befektetés gyümölcsöző. Sajnos, községünket Százddal összekötő közút nagyon megrongálódott, s részünkre fontos lenne, ha mielőbb megjavítanák. A fent leírt intézkedések végrehajtása minden bizonnyal jótékonyan hozzájárulnak szövetkezetünk gyorsütemű fejlődéséhez. BÁLLÁ JÖZSEF, az ipolyviski „Vörös Lobogó“ EFSZ elnöke A szakosítás hegyvidéken is meghozza az eredményt A SÍKVIDÉKI EMBERT mlriüíg elbűvölik a hegyóriások. A vonat ablakából nem tud betelni a látnivalók szépségével. Tavasszal, ősszel ezernyi színben pompáznak a fák, nyílnak a virágok, a sűrűség valamelyik tisztásán kolompszó mellett gulya legelész. Bármennyire szép, csalogató a táj, a csallóközi vagy mátyusföldi paraszt a világért sem cserélne a hegyvidéken élő társával. Bizony a hegyes-dombos talajon gazdálkodó szövetkezet tagjai többszörösen megküszködnek minden fillérért. Ember és gép megfeszített munkája szükséges ahhoz, hogy még a „kövek" is teremjenek, hasznot hajtsanak. Évszázadok során nem volt ez másképp. Az életért mindenkinek saját körülményei között kell dolgoznia. A hegyvidéki parasztoknak kijutott a gürcölésből. Hegyháton, nadrágszíjparcellán termelni nem gyerekjáték. Az ember, mint igavonó, hátán cipelte a trágvát a hegyre. A szövetkezet megalakulása sokat változott a helyzeten, de kétségtelen, a hegyvidéki körzetekben ma is nehéz a természet kincseinek kiaknázása. A szakosítás útján Á szövetkezeti gazdálkodás nagy lépést tett, amikor néhány évvel ezelőtt a szakosítás útjára lépett. Ennek keretében mi mást választhattak volna, mint a szarvasmarha és juhtenyésztést. Körülményeik között a sertéstartásnak nem lehetett jövője, mivel abraktakarmány dolgában állami alapokra szorultak. Ezért csökkentették, majd megszüntették a sertéstenyésztést, ugyanakkor növelték azoknak az állatoknak a számát, amelyek hegyi feltételek között helyes irányba terelték a szövetkezet fejlődését. Hasonlóan cselekedett a Banská Bystrica-i járásban gazdálkodó Radvan—Králová-i Szlovák Nemzeti Felkelés Szövetkezete, mely hat kisebb EFSZ egyesítéséből jött létre. A közös 1750 hektáron gazdálkodik, melynek 70 százaléka rét és legelő. Szántójuk völgyben, hegylábánál, rétjeik, legelőik tengerszint felett 450—850 méter magasságban fekszenek. Ilyen viszonyok közt természetes, hogy a legelők bizonyos hányada nehezen hozzáférhető helyen van, ennek folytán nem gondozható és trágyázható kellőképpen. Az évről évre megújuló silány füvet 600 juh értékesíti. Mindamellett a szövetkezet kincse a rét és legelő. Nagy tartalékokat rejteget, ha szakszerű beavatkozással növelik termését, mert tudvalevő, hogy a jövedelmező állattenyésztéshez jó minőségű takarmányra van szükség. Hígtrágyás gazdaságokat létesítettek Á Banská Bystrica-i járásban, így á Radvan—Kráfová-1 szövetkezetben is, ennek tudatában kezdték a hígtrágya-gazdaság kiépítéséhez, melynek ma már kézzelfogható eredményei vannak. Összesen mintegy 240 hektáron négy hígtrágyás gazdaságot létesítettek. Ezenkívül hatvan hektáron trágyalével dúsított, tizenöt hektáron tiszta vízzel öntözik a legelőt. Az öntözőmű 1 : 8 arányban vízzel keveri a hígtrágyát, s egyszeri öntözéskor 120 hl-t juttat a fűre. Ennek köszönhető, hogy amíg az öntözőrendszer megépítése előtt egy hektár legelő alig tartott el egy számosállatot, addig a tápanyagokban bővelkedő legelő jelenleg két-három állat számára biztosít elegendő élelmet. A rét termése szintén négyszerié nagyobb az előbbinél. A széna hektárhozama tizenöt mázsáról 60—70 mázsára emelkedett. A trágyaleves öntözés révén a menynyiség emelkedésével párhuzamosan észrevehetően javult a széna, valamint a legelő füvének minősége. Ennek köszönhető, hogy a legelőn tartott üszőborjak átlagos napi súlygyarapodása tavaly 0,65 kg-ot tett ki állatonként. A növendékek birodalmában Kráíováról kacskaringós szerpentin út vezet az Uszőszálláshoz. A tengerszint felett mintegy 500 méter magasan fekszik az I. számú hígtrágyás gazdaság. Az északi oldalon fenyves sek, tölgy- és bükkfák, a déli oldaloü az épületek. Télidőben friss a levegő, nyáron ózondús. Nem nehéz megállatani, hogy nagyon egészséges a kör* nyezet. A szövetkezet 250 növendékmarhája közül 100-at itt nevelnek. Május tíztől október végéig legelnek az állatok, télen 5 kg rétiszéna, 4 kg takarmányszalma és 1 kg abrakkeverék a napi táplálékuk. A szálastakarmányt mind felszecskázzák, majd üszőnként 20 dkg melasz és karbamid hígított oldatával öntözik, puhítják. Valamelyes sitótakarmányt is kapnak az állatok. Amíg nyáron a legelőn 65 dkg a napi súlygyarapodás, télen nem több 45 dkg-nál. Ebből is leszűrhető, mily fontossággal bír a jó legelőgazdálkodás. Ezen a telepen 80 hektár legelő áll a növendékek rendelkezésére, melyből 40 hektárt hígtrágyával öntöznek. Régebben ez a terület csupán 40 üszőnek nyújtott élelmet, most százat tart el. A növendékek gondozását lényegében télen-nyáron egy személy végzi. Az üszőnevelés tehát nagyon alacsony munkaráfordítást igényel. Egyre gazdagabb a szövetkezet Lent a völgyben a králoyál részleg Istállójában jó kondícióban lévő, tetszetős tehenek falják a takarmányt. A szlovák-tarka állatok tejelékenysége figyelemre méltó. Múlt évi tejátlaguk 3600 literre rúgott, 3,9—4 százalékos tejzsírral. A gazdaság 350 törzskönyvezett tehene és borjaik után származó jóvedelem biztosítja a közös fő bevételét. A szövetkezet állatállománya egészséges. Nem fertőzött hangtól, gümőkórtól. Ennek köszönhető, hogy a Král'ován nevelt üszők jó hírnévnek örvendenek a tenyészállat vásárokon. Évenként mintegy 100 bika és üsző kerül különböző vásárokon eladásra. Ha összegezzük a gazdálkodás menetét, s számba vesszük a kifejt tej értékét, és hozzáadjuk az üszőkért felvett összegét, mely 10 000 koronát jelent darabonként, rájövünk, hogy a szakosítás a hegyvidéken is meghozza az eredményt. Annak ellenére, hogy az adott lehetőségek még távolról sincsenek kihasználva, a szövetkezet bevétele évről évre növekszik, az idei számvetés a két évvel ezelőtti 16 koronával szemben 20 koronát mutatott munkaegységenként. Méltán mondhatjuk tehát, a hegyvidéken gazdálkodó földművesek a hígtrágyás gazdaságok létesítésével megtalálták a gazdálkodás fellendítésének kulcsát. Sándor Gábori AMIRŐL BESZELNI KELL Ne téwesszilc szem elél a lényeget AZ ELMÚLT ÉVEKBEN s á legutóbbi hónapokban különböző Intézmények összejövetelein sokat foglalkoztak azzal, hogy szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban a dolgozók korhatára egyre kedvezőtlenebb s nem kielégítő a fiatal utánpótlás. Tenni kellene valamit, de mit? Ezzel kapcsolatosan számos javaslat jelent már meg a sajtóban és hangzott el. Irányelveket dolgoztak ki, utasításokat adtak a járási szerveknek és a tanítóknak minél több fiatal megnyerésére. Többen arra esküdnek, hogy a vidéki fiatalok azért választanak más pályát, mert falun nincs számukra megfelelő szórakozási lehetőség és igényeiknek megfelelő érdekkörök, stb. Annyi bizonyos, hogy a jól végzett munka után nekik is szükségük és joguk lenne a szórakozásra, korszerű lakásokra, mert családot szeretnének alapítani. Kétségtelen a falu vezetőinek és értelmiségi dolgozóinak az eddiginél jobban támogatniuk kellene a fiatalokat, mert erre a legtöbb helyen mód nyílik. De vajon tényleg ez a legfőbb oka a fiatalok mezőgazdasági munkától való menekülésének? Aki csak a városból vagy a főútról menetközben gépkocsiról, tehát felületesen ismeri a falut, s ennél kevésbé a mezőgazdasági anyagi termelési feltételeit, nem csoda, hogy nem veszi észre a lényeget. Le kell szögeznünk tehát, hogy egyes fiatalok nem elsősorban és nem is tizedsorban a föntebb említett oknál fogva távolodnak a falutól. Ennek több anyagi és más természetű oka van. Magában a termelés-szervezésben és az ezzel szorosan összefüggő munkafeltételekben kell keresni azokat. Sok városi ember, esetleg csak hírből hallotta vagy valahol olvasta, hogy nálunk a falutől jónéhány kilométerre eső tanyák és szállások is vannak, és nem is kevés. Igaz, hogy a tanyákra már eljutott a villany és a televízió, de a szállások legtöbbjén még mindig a petróleumlámpa szolgáltatja a világosságot. Nincsenek köves utak, s a legmegszokottabb szállítóeszköz, ugyanúgy mint száz évvel ezelőtt, ma is a lófogat. Az emberek az istállóban hasonló körülmények közt dolgoznak, mint hajdanában. Ez arra figyelmezteti az illetékeseket, hogy itt is rendezett úthálózatra, korszerű szállítóeszközökre, megfelelő technológiai berendezésekre, emberibb munkafeltételekre van szükség, mert máskülönben a sárba ragad, megreked a fejlődés. Hiába szerveznének ilyen helyeken érdekkört, vagy bármi mást, amikor a vízszivattyú motorja elég gyakran felmondja a szolgálatot és többszáz szarvasmarha napokig szomjan bőg, mert ilyen helyre semmi pénzért sem kapnak szakképzett gépkezelőt. Több éve már, hogy egy vidéki fiatalember ismerősömmel beszélgettem. Szemére vetettem, hogy nem követi elődeit, akik néhány emberöltőn keresztül a mezőgazdaságban dolgoztak. Ő ezt a családi hagyományt megszegte és gépkocsiszerelőnek tanult. Mit gondolnak, hogyan nyilatkozott? Azt mondta, hogy hajlandó a mezőgazdaságban dolgozni, de már nem olyan körülmények között, mint ősei. Rámutattam, hogy vannak már korszerű gépeink, s jó gépszerelőkre, valamint karbantartókra és gépesítőkre nagy szükségük van szövetkezeteinknek és állami gazdaságainknak. Emberem jelezte, hogy mindezt maga is tudja, de mindaddig nem hajlandó a mezőgazdaságban gépjavítói, vagy más ehhez hasonló minősítésben dolgozni, míg végre meg nem szűnik az alkatrész-kálvária. Lám, a beszélgetésnek már csaknem öt esztendeje, de szervezés ide, szervezés oda, hangzatos nyilatkozatok és bűnbánó, önmarcangoió bírálatok hangzottak el, de alkatrész továbbra sincs elegendő. A szövetkezetek és az állami gazdaságok anyag-’ beszerzői demizsonokkal körülaggatva — mert ugyebár kenőanyag nélkül nem megy a dolog — nap mint nap úton vannak, kilincselnek az ország különböző hivatalaiban. Azt is elárulhatom, hogy még a gyárakat is megkörnyékezik. A gyűléseken pedig a gazdaságok vezetői sebesre beszélik a szájukat, alkatrész még sincs. Ismerősöm ezért utazgat otthonából messze távolba továbbra is. Ilyen feltételek mellett, ha be is kerülne valamelyik mezőqazdasági üzem javító-' műhelyébe, hiába értene a dolgokhoz, a legjobb esetben is kifutó lenne belőle. Járhatná az országot, naponta utazgathatna, míg jelenleg csak hetenként utazik haza és vissza a munkahelyre, ahol szeretik és megbecsülik. Ebből az a tanulság, hogy a fiatalok ma már más körülmények közt szeretnének dolgozni, mint valaha, ezért szükséges a mezőgazdasági termelés átgondoltabb szervezése, s a haladó technológiai eljárások széleskörűbb alkalmazása a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. S amikor majd mezőgazdasági üzemeink oda fejlődnek, hogy az egyszerű termelési formáról áttérhetnek a bonyolultabb, a magasabb fokú, több szakértelmet igénylő munkamódszerek alkalmazására, és nem utolsósorban a dolgozók anyagi helyzete is megszilárdult, — egyáltalán nem lesz nehéz a további fiatalok megnyerése, különben ezt már a gyakorlat is igazolta. S ebben a stádiumban már szükségesek lesznek a munkával, a társadalmi és az egyéni élettel szorosan összefüggő érdekkörök, ahol a fiatalok kedvük szerint tölthetik szabad idejüket, De amíg egyes mezőgazdasági üzemek dolgozói — köztük a fiatalok is — az istállók körül, esős évszakban láoszárig járnak a pocsolyában, kézi erővel keverik a takarmányt, lucerna helyett szalmát etetnek a kérődzőkkel, a gépek javításához nem kapnak alkatrészt és sok helyütt a gyenge ökonómiai eredmények következtében munkaegységenként csupán 5—10 koronát fizetnek, senki se remélje, hogy ilyen helyekre meg lehet nyerni a fiatalokat. Az érdekkörök alakítása pedig úgy festene itt, mint a jól ápolt hajú, festett szájú lány szakadozott szoknyában és mezítláb. Silány alapon szép fölépítmény. Tény és való, aki házának tetejét előbb akarná elkészíteni, s csak azután az alapot és a főfalat, meg lenne róla a véleményünk. így van ez a mezőgazdaságban is. A szép szavakból társadalmunknak soha nem volt és soha nem lesz anyagi haszna, de erkölcsi kára már nemegyszer származott. Ügy gondolom, hogy most, a mezőgazdaság irányításának tökéletesítésénél ebből kellene kiindulni, a magát a termelési propagandát is ilyen értelemben kellene irányítani. HOKSZA ISTVÄN----------- A SZABAD FÖLDMŰVES ELINTÉZTE ----------MEGKERÜLT a kulcsodiak viüanyheggesztője Lapunk 5. számában beszámoltunk a kulcsod! árvíz sújtotta szövetkezet villanyheggesztőjének eltűnéséről, s külön levélben kértük a MEZ nemzeti vállalat igazgatóját, hogy vizsgálja felül az eltűnés okát és a tényállásról értesítse szerkesztőségünket, valamint a kulcsodi szövetkezetét. Pár nappal később Václav F i a 1 a, a MEZ nemzeti vállalat javítórészlegének vezetője fölötteseinek megbízásából tájékoztatott bennünket, hogy előzőleg tévesen értesítették a szövetkezetei, tehát az aggregétől valójában nem Komáromba, hanem Racára küldték. Egyben értesítették az egységes földművesszövetkezet vezetőségét is erről, (-hai-) PARTUNK XIII. KONKRESSZUSA téziseinek tanulmányozása után szövetkezetünk vezetősége és a község funkcionáriusai behatóan foglalkoztak mit tehetnének a gazdálkodás továbbfejlesztése érdekében. Ez volt az első alkalom, amikor s termelési ágazatok mindegyike porondra került a célból, hogy feltárjuk a hiányosságokat és keressük a lehetőségeket a termelés fellendítésére. Elsősorban a géppark kihasználásánál elemzése került sorra. Nálunk többek között jól bevált a cukorrépa géppé! történő felrakása a szállítóeszközökre. Ha a répa két-három méter hosszú, Hogy munkánk eredményesebb legyen Egy, a szövetkezet 250 üszője közül. <4 SZABAD FÖLDMŰVES JíS68. február 12.
