Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-02-12 / 6. szám
o SZÖVETKEZETÉ-) IKK nemcsak munkaértékelést tartannak a zárszámadó közgyűlések alkalmából, hanem utána ünnepi vacsorán is részt vesz a tagság és a vendégek. A „nagy család“ számára ; kevés helyen van még konyhabérendezésj s így legtöbb helyütt, mint, ez a képen is látható, a szabad ég alatt, hatalmas kati tanokban főzik, az ízletes gulyást, amelynek' élfagy osztása után jól csűr szik a saját, termésű vagy vásárolt gyöngyöző borpcs-, ka. zetek lakást biztosítanának a fiatal házasok számára. Sok szó hangzott el a nők téli foglalkoztatásának lehetőségeiről is. Földművesasszonyaink ma már nem elégszenek meg az idénymunkákkal. Egész éven át keresni akarnak. A szövetkezeteknek engedélyezték a melléktermelést — most már csak a vezetőségtől függ, hogyan használják a helyi forrásokat, s milyen formában foglalkoztatják a téli időszakban a szövetkezet női dolgozóit. A konferencián elhangzott értékes felszólalások rámutattak arra, melyek azok a tényezők, amelyek megnehezítik a dolgozó nő munkáját. Azt is vázolták, hogyan lehetne segíteni az alkalmazásban levő anyáknak, egyedülálló nőknek. Helena Leflerová, a Csehszlovák Nőbizottság elnöknője vita válaszában megígérte, hogy minden egyes elhangzott javaslatot az illetékes szervekkel megbeszélnek, s a lehetőségekhez mérten valóra váltanak. H. ZSEBIK SAROLTA' Prágában a Csehszlovák Nők Országos Konferenciáján több mint 600 nő vett részt. Eljöttek az üzemek, szövetkezetek, állami gazdaságok, valamint az egészségügy, a szállítás és a szolgáltatás képviselői, hogy közösen megvitassák az asszonyok problémáit. Volt miről beszélni, hiszen Csehszlovákiában az alkalmazottak 44,6 százaléka nő, s ma még sok esetben elég nehéz körülmények között dolgoznak. A konferencia küldetése tehát az volt, hogy nyíltan és őszintén feltárják a hiányosságokat, javaslatokat tegyenek a munkaviszonyok megjavítására, s ezek alaDián konkrét ténvekkel érvelienek. maid a XIII. Dártkonaresszuson. Az asszonyoké volt a szd az állattenyésztésben fennálló munkafeltételekre panaszkodnak. Sok szövetkezet és állami gazdaság állattenyésztésében primitív módszerekkel dolgoznak az asszonyok. Nincs melegvíz, gépesítés — vedrekben kell széjelhordani a takarmányt. Ez nemcsak hogy fáradságos, de időveszteséget is okoz. Az asszonyok kérték, hogy legalább az újonnan épülő istállók berendezésére és típusának megválasztására fordítsanak az illetékesek nagyobb gondot. A szociális helyiségeket ma már elkerülhetetlennek tartják az állatgondozók. Bedík Anna, a tornaijai szövetkezet dolgozója szerint, ez már nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek számára is elsőrangú követelmény. A személyi higiénia alapját képezi az, hogy a gondozók munkájuk elvégzése után az istállóban megmosakodjanak. Ne takarékoskodjunk tehát azzal a többlet kiadással, amely a szociális helyiségek építésére szükséges. Ez az összeg megtérül, ha a gondozók egészséges, tiszta környezetben dolgozhatnak majd. A munkaruhát se sajnáljuk a szövetkezeti tagoktól. Az egészségtelen, örökké nedves gumicsizma helyett, száraz, megfelelő munkacipőkkel lássuk el az állatgondozókat. Az asszonyok körében nagy visszhangra talált Zemen Anna felszólalása. Elmondta, hogy őnáluk két műszakban dolgoznak az állatgondozók, így sikerült elérni, hogy minden második vasárnapjuk szabad. A két műszakot a többi szövetkezetekben is bevezethetnék. Az asszonyok ezáltal több szabad időhöz és pihenéshez jutnának. Tudjuk, hogy milyen nagy problémát okoz szövetkezeteinkben a fiatal munkaerő biztosítása. Csak a rimaszombati járásban négyezren felül van az olyan idős dolgozók száma; akik egy-két éven belül kiesnek a munkából. Az asszonyok nyíltan rámutattak arra, hogy amíg a fiataloknak nem adják meg azt a fizetést, amit az üzemekben, addig utánpótlás nem lesz a mezőgazdaságban. Svacinová Anna, a húszéves zootechnfkus felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szövetkezetekben va npénz, amelyből fizetni tudnák ben van pénz, amelyből fizetni tudnák lyen félnek maguk közé engedni az ifjúságot. Arról is beszélt, milyen szívesen jönnének a fiatalok a mezőgazdaságba dolgozni, ha a szövetke-Ozemeink asszonyai elsősorban a munkaidő lerövidítését kérték. Hangsúlyozták, hogy a dolgozó nő nemcsak a napi nyolcórás munkaidő alatt van foglalkoztatva. Vár rá még a második, sőt harmadik műszak, a főzés, mosás, takarítás és a gyermeknevelés egy része is. Ennyi munka után pihenésre csak 5—6 óra jut. Nem csoda hát, ha az asszonyok fáradtak, idegesek, ami aztán kihat munkájukra. Sokkal előnyösebb volna, ha az anyák csak napi négy-öt órát lennének alkalmazásban, mert így több idő jutna pihenésre — s aztán felfrissülve, nagyobb teljesítménnyel dolgoznának. A dolgozó anyák válláról nagy gon’dot vesznek le a bölcsődék és óvodák. Sajnos, nem dicsekedhetünk azzal, hogy elég van belőlük. A felszólalók . közül Rubnaková elvtársnő felszólalásában élesen bírálta azokat az üzemeket, amelyek bölcsődék és óvodák helyett üdülő központokat építenek. Elsősorban biztosítsuk a legszükségesebbeket — itt előtérbe kerül a bölcsőde és óvoda — s csak aztán az üdülést, szórakozást. A szakképzett nők több mint egy harmada nem dolgozik megfelelő beosztásban. Pedig a családanyák sokszor nehéz körülmények között, szabad idejüket feláldozva tanulnak, hogy szakképzettséget nyerve, jobban végezhessék munkájukat. Az iskola befejezése után mégsem kerülnek megfelelő beosztásba, — helyüket sokszor szakképzettség nélküli férfiak foglalják el. Természetesen, a nők alacsonyabb beosztásban kevesebb fizetést kapnak még akkor is, ha szakképzettséggel rendelkeznek. A nem megfelelő elhelyezés következtében sok képzett nő marad otthon a háztartásban, s így többéves tanulásuk kihasználatlanná válik. Az ilyen és hasonló problémák jogosan bosszantják az asszonyokat. A földművesagszoijyolt Is rámutattak arra, mennyire kiszorulnak a szakképzettséggel rendelkező nők a vezetőségből. Bizonyítja ezt az, hogy pár évvel ezelőtt, Szlovákiában még 19 szövetkezeti nő elnököt találtunk, ma viszont már csak három van belőlük. A férfiak nem szívesen látják a vezetőségben a nőket. Pedig sokszor szükséges lenne tolmácsolni a szövetkezet asszonyainak kérését — különösen ott, ahol a tagság nagyobb része nő. A mezőgazdaságban dolgozók, főleg kídtenyésztésre, így a szövetkezet női agjainak egész éven keresztül muncalehetőséget biztosítanak. A lúdteíyésztés emellett jó pénzforrása lesz najd a közösnek. Az évzáró gyűlésen megállapították ízt is, hogy a jövőben nagyobb gonlot kell fordítani a szakkáderek neelésére. Szükséges a szövetkezet agjainak továbbképzése annál is in;ább, mert rátérnek a szakképzetté iég szerinti jutalmazásra. Mindent összegezve, a nemesócsai izövetkezet pártszervezetének — bár nunkáját az árvíz miatt nem végeztette folyamatosan — igen szép érednényei vannak. Viszont nem mondtató, hogv feladataikat hiánytalanul :eljesítették. Az elkövetkezendő időszakban elejét keli venni az évről évre ismétlődő hiányosságoknak. Ezek közé tartozik az ifjúság nevelése és a párt szervezeti életének számos kérdése. Nem szabad meofeledkeznl a faluban tevékenykedő tömegszervezetek munkájáról sem, mert még ott. is vannak hibák, fogyatékosságok. Szükséges lesz áz egyes tömegszervezetek vezetőit személyi feladatokkal megbízni és munkájukat rendszeresen ellenőrizni. CZITA BÉLA sorban is szükséges volt a gazdasági 1 épületek rendbebozása. Ennek érdé- 1 kében a szövetkezet 23 főből álló !• építkezési csoportot létesített. r Nagy feladatot jelentett a takar- t mány beszerzése is. A védnökség! járásoknak köszönhető, hogy ez rész- £ ben sikerült. t A növénytermesztés terén várt a v legnagyobb feladat a szövetkezet tag- t ságára, hiszen 1330 hektár területen l kellett elvégezni az. őszi mélyszántást, s 460 hektáron elvetni az őszi gabonaféléket. A baráti kapcso’at és segíteni £ akarás folytán a védnök járások öt f darab ekével felszerelt lánctalpas 1 traktort bocsátottak a szövetkezet t rendelkezésére. 1 A talajerő visszaállítása érdekében < tiszta tápanyagban 130 kilogramm ipari trágyát juttattak minden hektár 1 szántóra. A gazdaság szakosítása terén a he- 1 lvi adottságoknak megfelelően iránymutató tervet dolgozott ki a párt és J szövetkezet vezetősége. Ha a gazdaság a jövőben a szakosítás terén jobb 1 eredményekre törekszik, foglalkoznia ! kell a tenyészuszők nevelésével, mert ’ ez az alapja a magas termelékenységű tenyészállomány kialakításának. 1 A baromfitenyésztésben áttérnek a MINDNYÁJÁN TUDJUK, hogy nagy feladatok várnak ránk az elkövetkezendő öt évben. A mezőgazdaság fejlődésével a jólét merészebb távlatai bontakoznak ki előttünk. A cél elérése sok erőfeszítést követel. Ennek tudatában tartotta meg a nemesócsai szövetkezet pártszervezetének gyűlését. A pártszervezet az elmúlt évben fő feladatául tűzte a szövetkezet további gazdasági fejlesztését. A pártbizottság szorosan együttműködött a szövetkezet vezetőségével. A közös irányítói rendszeresen beszámoltak eredményeikről, fogyatékosságaikról a gyűléseken. Figyelemre méltó termelési eredményeket értek el a szövetkezetben az elmúlt év első felében. Például a szövetkezet szarvasmarha állománya 1158 darab volt, ebből tehén 351 és a májusi hónapban 8,5 literes fejési átlagot értek el. A hizlalás terén is szép eredmények mutatkoztak. A növendékmarháknál napi 0,55 kilogramm, a hízómarháknál 1,01 kg volt a napi súlygyarapodás. Azonban a jól induló évben az árvíz a termelést teljesen megbénította. A veszteség összege meghaladta a 13 millió koronát. A növénytermesztés szakaszán hétmillión felüli volt a kár. Tönkrement az évelő takarmány, a keverékek és az alávetések is. Ez nagyban befolyásolta a szövetkezet állatállományának termel ékenyséa ét. A víz visszahúzódása után a pártszervezet, a szövetkezet vezetősége legfontosabb feladatának tekintette a gazdasági élet helyreállítását. Első-Nemesin is sob még a íeaiiialó Szövetkezet a tanyavilag középén Ezért az átlagos súlygyarapodás 90 deka. A korponai szövetkezetben Is elég nehézséggel küzdöttek a múlt. években, de az elnök mégis könnyebben lélegzik, amikor kimondja, hogy két év alatt 1 millió 400 ezer koronával emelkedett a bevétel és a bilancia azt mutatja, hogy 3 millió 896 ezer 600 korona helyett 4 millió 707 ezer 319 koronát vételeztek be. Tehát az elmúlt gazdasági év eredményes volt. A jövőben még jobban igyekeznek szakosítani a szövetkezetét. A meglévő gyümölcsöst ifjítják és újabb hektárokat teleoítenek be, mert. a korponai gyümölcs, főleg áz alma, mindig híres volt. Tehát öregbíteni akarják ezen a téren is hírnevüket. Az elnöknek tetszik a szakosítás, és úgy látja, hogy főleg ennek köszönhetik a fejlődést. De nem veszik mereven a szakosítást sem. Újabban nehézségekbe ütközik a borjak vásárlása. Ha ezen a téren nem mutatkozik javulás, meghagyják az eladásra szánt üszőállo-í mányt, és újra rátérnék a tehéntenyésztésre is. Ez a helyi viszonyoknak talán jobban megfelelne, mert szálastakarmányt sokkal könnyebben ter-^ methetnek, mint szemest. Elég megemlíteni, hogy mindössze csak 15—20 hektár kukoricájuk volt, tehát a szemesek termesztése korlátozott. A jól gazdálkodó szövetkezet területe újabb hektárokkal bővül, mert ezen a vidéken is egyesítenek, és a későbbi években igyekszenek, majd megnyerni az elzárt tanyavilágban gazdálkodókat is a szövetkezeti gazdálkodás számára. Jó példát mutatnak, hisz a szilárd bérezés szprint 22 koronát fizetnek munkanormánként és nem ritka az 1400—2000 koronás havi fizetés sem. Nehezek itt a termelési feltételek, sok fáradságba kerül, amíg a szikkadt dombokból gyümölcsöt nyernek, de az itteni vidék' lakosainak jellemző, szorgalmával olyan eredményeket érnek el, hogy a déli síkvidék földműveséinek is becsületére válna. Bállá József TALÄN SZLOVÁKIÁBAN, egyetlen hegyes-dombos vidéken sincs annyi tanya, mint Korpona környékén. Madártávlatból úgy fest ez a vidék, mintha egy hóbortos óriás szórta volna szét a dombok és hegyek nyúlványain lapulő házacskákat. Csak Korpona körzetében öt-hatezer hektár föld tartozik a tanyavilágba. Alig-alig változik a világ ezen a területen, hisz még régi módon gazdálkodnak. De lent, a Korpona folyó mindkét partján már megindultak a haladás útján a földművesek. Szövetkezetét alapítottak, éspedig nem is akármilyent. Bár eleinte sok nehézséggel küzdöttek, ma már a zvoleni járásban első helyre kerültek. Amikor meglátogattuk a szövetkezet irodáját és Ján Siagi mérnökelnöktől érdeklődtünk az eredmények titka felől, rejtelmesen, mosolyogva válaszolt. A kezdeti nehézségek után rájöttünk, hogy a helyi adottságból kell kiindulnunk és ma már olyan termelési ágakkal foglalkozunk, ami magasan kifizetődő, nagy jövedelmet hoz a szövetkezetnek. Említettük már, hogy a szövetkezet a Korpona folyó két partján gazdálkodik. A vízbőségből kiindulva, a szövetkezet vezetősége elhatározta, hogy elsősorban vízibaromfit tenyésztenek. Kacsatenyészetük szép jövedelmet hoz a konyhára, és a kísérletképpen tenyésztett olasz ludakra sem fizetnek rá. Melich zootechnikus sem panaszkodik a baromfitenyésztésre, hisz a 630 100 korona helyett 836 ezret vételeztek be. A közös gazdaságnak sok a rétje és legelője. Ezért helyesen növendékállat-tenyésztéssel és szarvasmarhahizlalással foglalkoznak. Az üszőnevelés szintén jól jövedelmez, hisz évente közel 100 darabot dobnak a piacra. A múlt évben 700 szarvasmarhát tartottak 812 hektáros területükön, de a jövőben már 1000 darabot akarnak tenyészteni. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére megvan minden lehetőségük, hisz rétjeikről minden évben több takarmányt takarítanak be. Százhúsz hektáros területre maximális mennyiségű tápanyagot adnak, így sikerül szériából 50 mázsás hektárhozamot elérni. Az egészséges, jól fejlett szarvasmarhák később jgl híznak. SZABAD FÖLDMŰVES 1966. február 12. HÓBAN, FAGYBAN SZÜNTELEN Zabolázzák a Búr-patakot ricát vetnek ide. Utána füvesítik, majd ismét felszántják. — További tíz hektárnyi vizenyős területet - a Búr-paták mentén — alagcsövezéssel teszünk termővé. így tehát harminc hektárral gyarapodik a szántóföldterületünk. S ha a fenegyerek Ipolyi is kezesbáránnyá sikerül szelídíteni az elkövetkező években, ez újabb nyolcvan hektárnyi mocsaras terület termővé tételét jelenti majd a százdi szövetkezetnek. — Bartal elvtárs olyan ötlettel hozakodott elő, hogy az említett mezőgazdasági üzemek a Búr-patak szabá'■ lyozása nyújtotta lehetőségek teljes' fokú kihasználása érdekében szakbizottságot létesíthetnének, amely bizottság a járás mezőgazdasági termelési igazgatósága felügyélete alá tartozna. — Ennek a szakbizottságnak abban látnám igazi küldetését, hogy az alagcsövezésen túl az öntözésre buzdíthatná az érdekelt mezőgazdasági üzemeket. S egyúttal azt is megállapítaná, melyik üzem hány hektárnyi területet öntözhet. Ha rábízzák a szövetkezetekre, akkor előfordulhat maid, hogy egyik a másik kárára él az adott lehetőségekkel. Kétségtelen, hogy a százdi kezdeményezés figyelmet érdemel. Véleményünk: ez a koordinációs szakbizottság valóban hozzájárulhatna a hatmilliós állami költségráfordítás rövid időn belüli visszatérüléséhez, olyanformán, hogy a szabályozás nyújtotta lehetőségek messzemenő kiaknázásával, a jó együttműködéssel az említett mezőgazdasági üzemek az átlagnál jóval több termést takaríthatnának be, amely mind az egyes üzemek, mind a népgazdaság javát szolgálná, ugyanakkor kizárná az esetleges nézeteltéréseket, amelyek fékezői, s nem előrea termelésnek. (nkij ben, amilyenre azt szoktuk mondani: ... kár még a kutyát is kiverni! Olyan gondolatunk támadt, ha már itt járunk, meg kéne nézni a százdiakat, milyen előnyt jelent számukra a patakszabályozás? Bartal Lajos elvtársat, a szövetkezet vezetőjét sikerült meglelni. — Milyen kárt okozott a szabályozás előtt ez a szelebwdi Búr patak? A válasz nem okozott fejtörést o számára. Hiszen a hivatlan vendég elég gyakorta meglepte őket. — A kár? A szénára lekaszálás előtt is, valamint utána is rendszerint rászaladt az Ipolytól megdagadt Búi vize. Elmaradt kétszáz szarvasmarhi legeltetése, no meg huszonöt vágót széna ment veszendőbe. Az elnök szavai szerint a patak szabályozása máris lehetővé tette 20 hek tár vízfutotta föld termővé tételét Felszántották. Az idén már silókuko-OLYAN ÁRTATLANNAK NÉZ KI, mint a ma született bárány, Mármint a Búr-patak, az Ipoly mellékága. Pedig, hej de sok „borsot tört“ kilenc mezőgazdasági üzem (a széféi ipolyviski, deméndi, szántói, dalfnadi bori, borjúi szövetkezet és a Magyaradi Állami Gazdaság) vezetőinek orra alá.. Gyakran előfordult, hogy épp akkor garabonciáskodott, amikor mát boglyákban sorakozott a rét szénatermése; vagy a faállományt legeltetni lehetett volna ... Bár a fő ludas a „játékban" mindig az Ipoly volt, mégis most sor kerü, húsz kilométernyi hosszan a megsze lídítésére. Államunk hat millió koronái fordít a patak medrének szabályozására. A szabályozási munkálatokat a Nyugat-szlovákiai Talajjavító Vállalat kál nai részlegének dolgozói végzik hóban fagyban, esőben, sárban. Százd közelében leltünk rájuk. A híd közelébet munkálkodtak a nagy hófúvás közepette: az évi beiszapolódás megállapítására egy vízlépcsőt készítettek, valamint a patak szélesített, s mélyítet medrének oldalát kövezték. Olyan idő
