Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-08 / 1. szám

Bratislava, 1966. január 8. Ära 1,— Kös XVII. évfolyam. 1. szám. MAI SZÁMUNKBAN: „Gyű mölcs-Zötdség-Virág“ SZAKMELLÉKLET * A Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövfl heti műsora KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÜNK ÜJÉVI Boldogulásunk, előrehaladásunk lölünk függ Kedves Barátaim, Kedves Elvtársak! Az újév alkalmából szívélyesen kö­szöntőm önöket, és mindenkinek jó egészséget, békességet és sok szeren­csét kívánok. Kívánom, hogy az új évben sok si­ker kísérje a munkások, értelmiségiek és a mezőgazdasági dolgozók munká­ját. Különösen sok boldogságot kívá­nok az anyáknak, gyermekeink, az új nemzedék gondviselőinek, akik legjob­ban kiveszik részüket az ifjúság ne­veléséből. A tanítókkal együtt első­sorban az anyáktól függ, miképpen készülnek fel a fiatalok az iskolára és az életre, hogyan értik meg szo­cialista társadalmunk céljait. Magunk mögött hagytuk az 1965-ös évet, amelyről tavalyi újévi beszé­demben azt mondtam, hogy bővelked­ni fog jelentős eseményekben, s ezek közül nem egy alapvetően fontos lesz szocialista társadalmunk további fej­lődése szempontjából. Sok minden történt a múlt évben, kedvező és kedvezőtlen események -játszódtak le. A nemzetközi politika területét leg­inkább a kedvezőtlen jelenségek jel­lemzik, amelyek tovább élezték a nem­zetközi helyzetet. Elsősorban az Egye­sült Ällamok agressziójának, Dél- Vietnam és a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe elleni háborús ak­cióinak kiterjesztésére gondolok. Húsz évvel ezelőtt ért véget a má­sodik- világháború, amikor különféle egyezményeket v«töf ak azzal a cél­lal, hogy meetmadályozzák a háborús vis- h ok '.^étkezését, és minden ne szamára biztosítsák a szabad fejlődés feltételeit. 1918-ban az első világháború befe­jezésekor is sok egyezményt kötöt­tek: azt ígérték: mindent megtesznek annak érdekében, hogy az emberiséget ne sújtsa több háború, Húsz évvel később Csehszlovákia népe mégis szembe került a hatalmas német állam részéről fenyegető fasiszta agresszió­val, amely a nemzetközi egyezménye­ket semmibe véve eltiporta szabadsá­gunkat és függetlenségünket, utánunk pedig fokozatosan felszámolta más nemzetek szabadságát is. Ebbe köz­vetlenül vagy közvetve segítséget kapott a kapitalista hatalmaktól. Ezek arra számítottak, hogy a náci Német­ország, amely céljaként a kommuniz­mus likvidálását hirdette, egész ka­tonai erejét a Szovjetunió ellen for­dítja. A kapitalista hatalmak e cél érdekében feláldozták a kis nemzetek szabadságát. Az események további menete azonban megmutatta számí­tásaik csődbe jutását. Napjainkban, húsz évvel a második világháború befejezése után, sok nem­zetnek fegyverrel kell harcolnia sza­badságáért és függetlenségéért, küz­denie kell a faji megkülönböztetés ellen. Ugyan miben különbözik az amerikai imperialistáknak a kommu­nizmus elleni harc leple alatt a viet­nami nép ellen folytatott katonai agressziója a német fasizmus egykori agressziójától? A kommunizmus ellen, az ún. szabadságért folytatott harc jegyében most is anyákat és gyerme­keket gyilkolnak meg, s a népek mun­kájával megalkotott értékeket pusztí­tanak el. Élesen elítéljük az Amerikai Egye­sült Államok vietnami embertelen agresszióját, amelyet valamennyi nemzetközi jog megsértésének, az erősebb a gyengébb ellen folytatott támadásának tartunk. Ismét kijelent­jük: szilárdan állunk a vietnami nép oldalán, és lehetőségeinkhez mérten minden erőnkből segítjük szabadsá­gának és annak a jogának megvédé­sében, hogy saját maga dönthessen jövőbeni életéről. Az eltelt húsz év alatt'a mi nyugati szomszédunk is hasonlóképpen fejlő­dött, mint az első világháború után. Akkor is a katonai erőt fejlesztették, ugyanúgy, mint most. A nyugatnémet Wehrmacht jelenleg Nyugat-Európa legnagyobb korszerű haditechnikájá­val felszerelt katonai ereje. A legutóbbi nyugatnémet választá­sok óta még jobban emelgetik fejüket azok, akik új német politikai, gazda­sági és katonai világhatalomró! álmo­doznak, és mindenáron saját atom­fegyvert akarnak szerezni a nyugat­német hadseregnek. Nyugati szövet­ségeseik közvetlen támogatásával a Wehrmacht egyes egységeit már most atomfegyverek kezelésére képezik ki. A Német Szövetségi Köztársaságnak tehát tulajdonképpen az hiányzik, hogy ezek a fegyverek közvetlenül saját kezébe kerüljenek, és saját ma­ga dönthessen felhasználásukról. A re­­vansizmussal együtt ez a tény veszé­lyezteti leginkább Európa békés fej­lődését, s új katonai konfliktust okozhat. Egyik beszédemben azt mondtam, hogy a Német Szövetségi Köztársaság népe iránti jó viszony érdekében nem akarunk mindenre emlékeztetni, amit a megszállás alatt a német fasiszták nemzeteink ellen elkövettek. Akkor kijelentettem, hogy megközelítőleg sem tudnák a népünknek, országunk­nak okozott kárt kiegyenlíteni. A nyu­gatnémet sajtó és nyugatnémet kép­viselők csodálkoztak e kijelentése­men, hallatlannak tartották azt, miután úgymond, nekünk kellene megtéríte­nünk a németek kitelepítésével oko­zott károkat. Nem szívesen teszem, de emlékeztetnem kell a múltra, a koncentrációs táborokra, valamint a nácik által odahajtott bestiális mó­don meg :ínzott és meggyilkolt em­berek mi ióira. A foglyokat nemcsak legyilkoltak, hanem tömeges szadista kínzásoknak vetették alá, amelyekben az SS, a Gestapo és más bűnöző szer­vezetekben tömörült németek ezrei és ezrei vettek részt. Idézzük fel emlé­kezetünkben a mauthauseni lépcsőket, azt a 185 lépcsőfokot, amelyről na­ponta lökdösték a mélybe az embere­ket; a betanított vérebek falkáit, ame­­tyeket a foglyok ellen uszítottak, miközben e színjátékot az esze&zma­­nok családjai végignézték; az erdőbe favágásra bajszolt foglyokat, akikre azzal az ürüggyel, hogy szökni akar­tak, hajtóvadászatot rendeztek és le­lövöldözték őket, csak azért, hogy a tábor parancsnokának ne kelljen a frontra mennie. Máig sincs elítélve e szörnyűségek valamennyi elkövető­je. Ellenkezőleg sokan közülük a Né­met Szövetségi Köztársaságban állami és közéleti funkciókban dolgoznak, sőt egyesek „a német nemzetért szerzett érdemekért“ nagy jövedelmet húznak. El tudnák képzelni, hogy mit tennének ezek az emberek egy hábo­rús konfliktus esetén, hogy élednének újra bestiális hajlamaik, esetleg ismét a kommunizmus elleni harc jegyében. Nyugat-Németországban sok ember gyorsan megfeledkezett a múltról, a más nemzetek ellen elkövetett bűnök­ről. Helyesebb lenne, ha a német militaristák soha nem felednék azt, s nem kezdenék el újra a háborús előkészületeket, nehogy a német nem­zetet újabb, még nagyobb katasztró­fába sodorják. A múlt évben ünnepeltük hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját. Szabadságunkat elsősorban a szovjet hadseregnek, a szovjet népnek kö­szönhetjük. A jelenlegi nemzetközi helyzetben, figyelemmel kísérve nyu­gati határainkon túli fejlődést, ismét tudatunkba véssük, hogy szabadsá­gunknak, biztonságunknak, további szocialista fejlődésünknek, fiatal nem­zedékünk jövőjének alapja a Szovjet­unióval és a szocialista országokkal való szilárd szövetségünk. A Szovjet­unióval kötött barátsági és szövetségi szerződés biztonságunk záloga, amely kezeskedik arról, hogy soha többé nem ismétlődhetnek meg az 1938. és a további évek eseményei. Ezért reálisan nézzük a világ ese­ményeit, ne ringassuk magunkat ab­ban az illúzióban, hogy ha mi béke­szeretők vagyunk, mások is azok. Nem szabad megfeledkeznünk hazánk vé­delméről és ifjúságunkat a hazafiság, az internacionalizmus szellemében kell nevelnünk, hogy hazánk szilárd védel­mezői, a haladás és a béke harcosai legyenek. Sokoldalúan megerősítjük védelmünket és mindent megadunk hadseregünknek, amire az ország vé­delméhez szüksége van. Barátaim, nem háborús hang ez, amellyel ma önökhöz fordulok. Csupán a tények egyszerű megállapítása, amelyekkel számolnunk kell, s mint a szocialista országok egyikének, látnunk kell, hogy erőnk a kollektív védelemben, a var­sói szerződés tagállamai egyesült véderejében van. Kedves barátaim! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak hazai prob­lémáinkról is. Nem sorolok fel szá­mokat és összehasonlításokat. Olvas­hatták a lapokban a CSKP KB-nak a Nemzeti Front képviselőinek részvé­telével tartott üléséről szóló közle­ményt, továbbá a Nemzetgyűlés ülé­séről közölt beszámolókat, amelyen jóváhagyták az 1966. évi népgazdasági tervet és költségvetést. Ez az eszten­dő az 1966—1970 évi negyedik ötéves terv első éve. Ezenkívül közzétettük a CSKP XIII. kongresszusa előkészí­tésének téziseit. Ezért inkább a nép­­gazdasági tervvel és a szocialista tár­sadalmunk további fejlődésével kap­csolatos néhány gondolatot szeret­nénk részletezni. (Folytatás a 2. oldalon) Antonín Novotnú efvtSrs beszédét mondja Szovjet államférfiak üdvözlő távirata Csehszlovákia vezetőihez Barátságunk örök és megbonthatatlan Az újesztendő alkalmából a szovjet államférfiak: Leonyid Brezsnyev, Myi­­kolaj Podgornij és Alekszej Koszigin elvtársak a következő táviratot küld­ték Antonín Novotn^, Bohuslav Laá­­tovicka és Jozef Lenárt elvtársaknak. Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a szov­jet nép és a saját nevünkben az /új­év alkalmából szívélyes üdvözletünket és jóklvánatainkat küldjük önöknek Igazi eldugott falucska Mellété, a rozsnyói járásban. Távol esik a vasúttól, az élet zajos forgatagától. Egymásbahajló szelíd dombok takar­ják a kíváncsi tekintet elől. Csak akkor bukkan rá az idevetődő, ha már benne is van. Szomszédja? A sok nagyvadnak szállást adó erdőrengeteg. Épületeinek többsége görcsösen ka­paszkodik a keskeny völgyzugok, agyagos, köves oldalába (innen szár­mazik a budaiföld javarésze). Olybá tűnik, mintha az ücsörgő, fázósan összebújó házak valamitől rettegné­nek; a dombhátakon gubbasztók meg a lentiek nyugalmát őriznék... íme, az első benyomások. Odalent még romantikusabb kép fogad. De szemernyit sem megnyug­tató! Az út a helyi nemzeti bizottság épületéig még csak valahogy meg­járja, de lejjebb ...? Kis túlzással — parányi Velence. S hol, merre a kun­kori orrú gondolák; vannak-e egyál­talán? Jócskán! Gyártja pedig őket lábbelikészltő iparunk. A gumicsiz­mákat! Ezek nélkül Mellétén közle­kedni, a túloldalra átjutni szinte le­hetetlen. ESŐ, HŐ — VÍZÖZÖN Benyus Béláék háza előtt „kötünk ki". Itt ölelkezik össze a két irányból csörtető patak, hogy kiszélesedve folytassa útját, ide-oda tekeregve a Muránykába. Hívatlan vendégként ko­pogunk a Benyus-porta ajtaján. A házigazda — aki egyben a közös gazdaság kormányosa is —, már hosszabb ideje betegeskedik. Meg­­hányjuk-vetjük a horgászat ügyét­­baját, majd a kiadós beszélgetést faluszemle követi. így hoz össze a sors Németh Pállal, a helyi nemzeti bizottság elnökével, Oravecz Lajossal, a falucska üzletesével és másokkal. Alig melegszünk össze, máris árad ásó. — Van már amilyen-olyan bekötő­­útunk, meg villany, kultúrház. Ez mind jó! De van egy igen égető problémánk: az esőzéstől, hóolvadás­tól való rettegés sürgős megszünte­tése — sóhajt nagyot az elnök. S fel­buzog az emlékezés forrása: — Hat­vannégy június tizenegyedikén rátört a nagy víz a falunkra. Vitt, sodort mindent, ami útjába került. Disznó­ólakat..., s a jó ég tudja mit... — Nekem az autómat kapta a há-' tára — szól közbe Oravecz Lajos, az üzletes —, és levitte a Muránykába. Onnét halásztuk ki összezúzva, törve. Javítása több mint harmincezer koro­námba került. A veszély azóta sem szűnt meg. Hä több eső esik, vagy a hő indul hir­telen olvadásnak, van itt rombolás... A szennyes, rohanó víz elmossa, jár­hatatlanná teszi az utakat, görgeti azok kövét... egyik" helyről a má­sikra. Nem csoda, ha így télviz ide­jén a sofőrök istenkísértésnek veszik a faluba jutást. így azután nemegy­szer akadozik az élelmizserellátás, no meg a közszükségleti cikkek ideszál­­lításán is csorba esik, éppen a nyak­törő út, a rossz közlekedés miatt. A REMÉNY PISLÄKOLÖ MÉCSESE Az utcákon szabadon alázúduló víz mesterséges mederbe kényszerítése nem újkeletű óhaja a falucska lakó­­sainak. — Már három éve húzódik az ügy. Fönt már úgy-ahogy megcsinálták. Csakhát a lenti munka még sürgő­sebb. Egyetlen kérésünk: a járási szervek hassanak oda, hogy a meg­kezdett munka folytatódjék, s feje­ződjék be mihamarabb. ígéretből már elegünk van — jegyzi meg kesernyés szájízzel Németh elvtárs. A sok jegyzőkönyvezés, tényállás­rögzítés, aktatologatás után tetteket várnak a melléteiek. A sok ígérgetés valóra nem váltása után úgy érzik, becsapta őket a járás. Mégis, a múlt év végi értesítést, amelyet Rozsnyó­ról kaptak, a remény pislákoló mé­csesének tartják... Végösszegezésképpen: úgy hisszük, a járási szervek most már komolyan veszik az ügy mielőbbi elintézését. A remény pislákoló mécsese helyett a tettek lángja lobog majd magasra. S a kis falucska lakosainak feje fölül örökre eltűnik Damoklész kardja. N. Kovács István Sü az egész testvéri csehszlováS népnek. Szilárd meggyőződésünk, hogy az újévben tovább fejlődik országaink barátsága, a szovjet és a csehszlovák nép javára a kommunista világmoz­galom egységének megszilárdítása és a világbéke biztosítása érdekében, rtagy ügyünk, a kommunizmus győzel­me jegyében. Kedves Elvtársak! önöknek, és i Csehszlovák Szocialista Köztársaság valamennyi dolgozójának jó egészsé­get, boldogságot és solf sikert kívá­nunk a fejlett szocialista társadalom építésében. Örökké éljen és virágozzék a Szov­jetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek megbonthatat­lan barátsága! LAPUNK TARTALMÁBÓL: A SZLOVÁKIAI NÖBIZOTTSÄG NYÍLT LEVELE * 5. old. ■ AZ ÖTÉVES TERV KÜSZÖBÉN A G ALÁNT AI JÁRÁSBAN . , , 4. old. ■ TÉLI ÁLOM A TERMÉSZETBEN 5. old. HOPPON MARADT UDVARLÖ . , f 6. old. CSEMADOK — A MŰVELTEBB FALUÉRT . 4 * 7. old. TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA . , 4 8. old. MEGSZELÍDÜL A VADNYUGAT? . 9. old. ■ MANIGATTI DOKTOR A FERTŐZŐ MÁJ­GYULLADÁSRÓL 10. old. B SPORT — VÁLOGATTUK . . 15. old. A szocialista mezőgazdaságért! a mezőöazdas/gi dolgozók hetilapja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents