Szabad Földműves, 1966. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-08 / 1. szám
KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÜNK ÚJÉVI BESZÉDE Boldogulásunk, előrehaladásunk tőlünk függ (Folytatás az 1. oldalról) Említettem már, hogy a múlt év kezdetén jelentős eseményekre számítottunk szocialista társadalmunk fejlődésében. Azonban nem minden valósult meg úgy, ahogy elképzeltük. A múlt évet értékelve azt mondhatjuk, hogy csak részben valósítottuk meg azokat a feltételeket, amelyekre számítottunk. Az igaz, hogy a vártnál is jobban túlteljesítettük az ipari tervet. Megjavult az ipar fejlődése, növekedett a nemzeti jövedelem, a munkatermelékenység és részben a termékek minőségének színvonala, fokozódott a gyártmányok mennyisége is, úgyhogy a piac gazdagabb mint az előző évben volt. Népgazdaságunk fejlődésében azonban még mindig nemi értünk el alapvető .fordulatot. Még mindig drágán építkezünk és drágán termelünk. Újból hangsúlyozom: az Ipar fejlődésében tavaly érvényre jutó irányzatok kétségkívül kedvezőek, azonban még nem olyan átütő erejűek, amilyenre szükségünk lenne. A haladó Irányzatokat ezért még kifejezőbben érvényre kell Juttatni Iparunkban. A népgazdaság új irányításának első tapasztalatait Is megszereztük. Megállapíthatjuk, hogy nagyobb eredményeket értek el azok az üzemek, amelyekben az Irányítás új formáit kipróbálták. Az Irányítás új rendszerének helyes alkalmazása ezenkívül feltételezi az emberek jó viszonyát a társadalomhoz, a szocialista államhoz, a munkához és egymáshoz, feltételezi az elvtársi kapcsolatokat, a feladatok kollektiv értelmezését és közös felelősségtudatot. Ezek nélkül a legjobb Intézkedések is hatástalanok maradnának. Valamennyiünkben élnek még a régi erkölcs csükevényei, amelyben felnövekedtünk, s mely mindannyiunk_ ban több-kevesebb nyomot hagyott. Most épülő, új társadalmunknak az emberek egymás iránti jó viszonyán kell alapulnia. Ezek a kapcsolatok nyíltak legyenek, ami azt jelenti, hogy kritikusak leszünk nemcsak a másik hibáival szemben, hanem önmagunkkal szemben és nem haragszunk meg a bennünket ért indokolt bírálatért. A helyes, nyílt kritikát értem ezen, nem pedig az álnok, meddő és romboló bírálgatást. A szocialista demokrácia nyílt kapcsolatokat követel meg. Mindannyiunknak ezekhez a kapcsolatokhoz kell alkalmazkodnunk. Arra kell törekednünk, hogy ezt cselekedeteinkben is érvényre juttassuk. Emberek vagyunk, tudjuk, hogy a kritikát, még a jogos kritikát sem könnyű elfogadni, s ez egyes emberekre nagyobb hatást tesz, mások pedig könnyebben elviselik. Különösen kényelmetlen az a kritika, amely állóvizet zavar, kényelmességet, felületességet érint, kiváltképpen pedig, ha a megbírált egyén a lelke mélyén maga is tudatában van a fogyatékosságoknak. Az egészséges társadalom egészséges kapcsolatokat kíván meg tagjai között, amelyben az emberek ésszerűen Ítélik meg saját életüket Is, környezetüket is. A mezőgazdaság eredményeit illetően meg kell mondani, hogy az állattenyésztési termelés sikerei ellenére egészében véve mélyen a tervezett szint alatt maradt. Ez szintén nehézségeket okozott számunkra, s az árvizek, főként a dél-szlovákiai árvíz okozta károkkal együtt arra késztetett bennünket, hogy újból megvizsgáljuk az idei évre vonatkozó elképzeléseinket, elsősorban a közellátás biztosítására irányítsuk figyelmünket, és megfelelő lehetőséget keressünk a gabonafélék vásárlására. A hosszú időre szóló szerződés értelmében a Szovjetunió teljesíti a hazánkba Irányuló gabonaszállítást. Nagy segítséget jelentett számunkra, s emellett tudjuk, mily nagy nehézségekkel küzdött a múlt évben mezőgazdaságuk. A múlt tapasztalataiból kiindulva, és a társadalom szükségleteit szem előtt tartva, a jövőben egyik fő feladatunknak tartjuk a mezőgazdasági termelés fejlesztését. E feladat teljesítése érdekében már számos intézkedést tettünk, további anyagi és pénzügyi intézkedések foganatosítása pedig folyamatban van. Gazdaságunk helyzetével kapcsolatban néhány szót szeretnék mondani azok címére, akik elveszítik fejüket és arról beszélnek, hogy igen nehéz helyzetbe kerültünk. Az utóbbi Időben számos előre nem látható nehézség és veszteség ért bennünket. A józan mérlegelés hiányáról tanúskodik, ha valaki ezek láttán elveszíti a fejét. Bár vannak nehézségeink, azonban nem jutottunk oda, hogy ne legyünk urai a helyzetnek és ne lássunk kivezető utat. A további gazdasági 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. január 8. fejlődés egészséges és szilárd alapjait vetjük meg, ha következetesen teljesítjük a CSKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésének határozatát. Elsősorban a termelés jelenti gazdaságunk egyensúlyba hozásának fő útját, a termelés további tevékenységünk súlypontját. Hazánknak hatalmas termelési alapja van, iparunk és a többi gazdasági ágazat kiváló műszaki dolgozókkal és munkásokkal rendelkezik. Elsősorban azon múlik minden, hogy a termelés és a munka jó megszervezésével teljes mozgásba vigyük a termelési alapot, ugyanakkor teljes mértékben érvényre juttassuk a tudósok, műszakiak alkotó képességét, munkásaink szaktudását. A termelési folyamatot a leghatékonyabban kell megszerveznünk, hogy a lehető legolcsóbban, minél kisebb költséggel termeljünk. Korszerű, műszaki szempontból tökéletes, a piacon keresett árucikkeket kell gyártanunk. A magas színvonalú szakmunkát érdeme szerint kell jutalmaznunk, a fizetésnek összhangban kell lennie a mennyiséggel, a minőséggel, a munka társadalmi jelentőségével és a tudással. Az Irányítás és a szervezés új rendszerének mindezt elő kell segítenie. Cjból hangsúlyozom: mélyreható folyamatról, nem pedig részleges változásról van sző. Ennek során teljesen érvényesülnie kell a tudományfiak és a technikának, s el kell távolítani mindazt, ami nem segíti elő vagy pedig fékezi a termelést, a népgazdaság fejlesztését. Ismét hangsúlyozom azt is, hogy teljes mértékben betartjuk a szocialista gazdaság alapelveit, és semmilyen formában nem engedjük érvényesülni a kapitalista gazdálkodás elemeit, amint azt nyugaton egyesek szeretnék, akik célzatosan ferde képet festenek rendszerünkről. Támogatni fogunk minden kedvező jelenséget és lépést ami a termelésben elősegíti a termelőeszközök teljes kihasználását. Világosan megmondjuk: ezek azok a feltételek, amelyeket feltétlenül érvényesítenünk kell, ezen az alapon biztosíthatjuk szocialista társadalmunk további fejlődését. Ezért nagyon sok függ attól, hogy mindenki, aki szervezési és Irányítási funkcióban dolgozik, megértse: nem lehet irányítani a dolgok ismerete nélkül, csupán rengeteg előírás és rendelkezés segítségével. Minden egyes vezető dolgozó munkáját az eredmények szerint fogjuk értékelni. Valamennyi vezető munkájának mércéje az lesz, miképpen érvényesül a termék a piacon, az állami terv keretében hogyan látják el a piacot a társadalom által igényelt, jő minőségű árucikkekkel. A jövőben az állam nem fogja támogatni a műszaki és működési szempontból kifogásolható termelést, mely nem növeli, hanem inkább csökkenti a nemzeti jövedelmet, A szervező és irányitómunka új formáit nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is érvényre juttatjuk. Ott is a munka alapján jutalmazunk, hasonlóképpen a mezőgazdasági termék árának megszabásánál is tekintetbe vesszük az átlagos termelési költségeket, a minőséget és a társadalmi szükségletet. Az irányítás egész koncepciójában nem az a cél, hogy — amint mondani szokták — „a dolgok mozogjanak". Az iparban a mezőgazdaságban és gazdaságunk más területein alapvetően új szervezést vezetünk be, melynek segítségével az elkövetkező évekre stabil gazdasági alapot kell létrehozni. Ezzel egyidejűleg tovább mélyítjük a szocialista demokráciát is. A gazdasági alapban végbemenő folyamattal párhuzamosan változásra kerül sor a közigazgatás területén is. Kiváltképpen megnyilvánul ez a nemzeti bizottságok tevékenységében. A járási, városi és helyi nemzeti bizottságok nagyobb jogkört és felelősséget kapnak működési területük Irányításában, A központi hivataloktól és a területi nemzeti bizottságoktól számos ügy intézése átmegy a járási, városi és helyi nemzeti bizottságok hatáskörébe. Ilyenek például a különféle polgári ügyek, a környezettel összefüggő kérdések, a helyi gazdálkodásért és közlekedésért viselt felelősség, továbbbá egyes adók és illetékek, a helyi építkezések és szolgáltatások. Ugyanakkor nyíltan meg kell mondanom, hogy a nemzeti bizottságok részéről nem lehet majd minden elképzelhető követelményt támasztani az állami költségvetéssel szemben úgy, mint eddig szokásban volt. A helyi szükségleteket a nemzeti bizottságoknak maguknak kell megoldaniuk. Történtek ugyanis esetek, hogy mintegy 1500 lakosú községben olyan művelődési otthont építettek, amely 15 ezer lakosú város szükségleteit is kielégítené, vagy pedig akkora téli stadiont építettek, amelynek befogadóképessége többszörösen felülmúlta a város lakosainak számát. Nem számított azonban a költség, hiszen ezt az állami költségvetésből fedezték. A jövőben a nemzeti bizottságoknak saját anyagi eszközökkel kell rendelkezniük, az általuk tervbe vett létesítmények felépítésére. Előbb meg kell kérdezniük a lakosságot, hogy beleegyeznek-e a tervezett építkezésbe. A lakosság pedig, miután az akcióhoz hozzá kell Járulnia, valószínűleg gondosan mérlegelni fogja majd az építkezés célszerűségét. A jövőben az állam saját költségvetésével és tervével csupán a népgazdaság és a szocialista társadalom fejlődésével összefüggő alapvető dolgokat fogja majd fedezni. A társadalom életének új rendezésével összefüggő további lépésünk ez, hogy szerényebbek legyünk, többet számoljunk, és ne költekezzünk tehetségünkön felül. Kedves barátaim! A szocialista társadalom fejlődésével kétségkívül összefügg az életszínvonal további növekedése. Az utóbbi időben leveleket és jelentéseket kapok nyilvános gyűlésekről, ahol arról is szó esik, hogy nálunk állítólag csökken az életszínvonal. Említettem már ezt Pelhrlmovban is, az ifjúsággal folytatott beszélgetésen. Ismét leszögezem, hogy ez 'az állítás nem felel meg a valóságnak. Az igaz, hogy az életszínvonal lassabban fejlődik s jövőbeni fejlődése népgazdaságunk előrehaladásától, főképpen a nemzeti jövedelem gyorsabb növekedésétől függ. Csakis annyit oszthatunk el. mint amennyit megtermeltünk, ezenkívül gazdaságunk további fejlesztésére tartalékalapot is kell létrehoznunk. Továbbra Is számítunk a társadalmi fogyasztás növekedésével, amelyet legnagyobbrészt az állami költségvetésből fedezünk. Természetesen egyes dolgokat ezen a téren is új szempontból kell megítélni. Ennek megvilágítására egy példát szeretnék felhozni. A CSKP XII. kongresszusa ismét megerősítette azt az alapelvet, hogy az életszínvonal fejlesztése során, tekintettel kell lennünk a gyermekes családokra. Úgy vélem, hogy ezt a feladatot lényegében teljesítettük. A gyermekes családoknak nyújtott segítség azonban nagyon szétforgácsolt: alacsonyabb lakbér, családi pótlék, a tulajdonképpeni termelési áron kapható gyermekruhék, a tanszerek egy részének ingyenes juttatása, az állam hozzájárulása az Iskolai étkeztetés fedezéséhez stb. Mindezek a kedvezmények évente 12 milliárd koronát tesznek ki az állami költségvetésben. Minden bizonnyal egyetértenek velem abban, hogy ez tekintélyes összeg. Meg kell azonban gondolnunk, hogy megmaradunk-# az eddigi forma mellett, vagy megvizsgáljuk, nem lehetne-e hathatósabb módszert találni, amellyel közvetlenül jobban segíthetnénk a gyermekes családokat, elejét véve annak, hogy ezen az intézkedésen ne élősködhessenek olyanok, akiket nem illet meg. A társadalmi fogyasztásról és a lakosságnak nyújtott szolgáltatásról szólva látnunk kell az érem másik oldalát is, amikor a társadalom kárára élősködnek egyes lelkiismeretlen egyének, akik azt hiszik, hogy nálunk minden meg van engedve. Példaként megemlítem egves vasútállomásokon a vonatok érkezése Idején tartott alkalmf ellenőrzés eredményeit. A múlt év tíz hónapja alatt csupán a Keleti Vasútvonal körzetében 5417 potyautast tartóztattak fel, akiktől utólagosan 170 285 korona útiköltséget hajtottak be. Emellett az ellenőrzés nem terjedt ki a körzet valamennyi állomására. Hasonlókéonen komolv probléma a városi közlekedés stb. Egyesek nyilvánvalóan úgy vélik, és ezt meg is mondták, hogv az államnak kötelessége az emberek ingyenes szállítása. Az liven egyének valószínűleg azt gondolják, hogy rájuk nem vonatkozik az állampolgári fegyelem. Amennyiben pedig ilyen viszonyuk van az államhoz, minden bizonnyal Ilyen a munkaerkölcsük is. Ezen a téren sokmlndent meg kell javítani, sok mindenen kell változtatni. Kedves barátaim, kedves elvtársak! Mindarról, amit elmondtam tanácskozni fog a CSKP XIII. kongresszusa, amely kitűzi szocialista társadalmunk további fejlődésének irányait. Az előbb említettem, hogy közzétettük a XIII. kongresszus előkészítésének téziseit, A tézisek célja, hogy pártunk tagjai, más politikai pártok tagjai és a párton kívüliek egyaránt részt vegyenek a kongresszus előkészítésében és tárgyalásaiban. Azt akarjuk, hogy nyíltan vitázzanak, hogy minden egyes haladöszellemű, a szocializmus és a népidemokratikus rendszer ügye iránt odaadó ember kifejtse nézetét köztársaságunk helyzetének további megszilárdításával, hazánk jövőbeni életével kapcsolatban. Kétségtelen, hogy a szocializmus céljai mélyen gyökereznek életünkben, hazánk népe döntő többségének szívügyévé váltak. Néhány tévelygő ember és az egykor nagy vagyonnal rendelkezők maradványain kívül senki sem kívánja a kapitalista rendszer visszatértét. Ezért mindaz, amiről az előbbiekben szóltam, programunk megvalósítása, elsősorban dolgozó népünk akaratán és elszántságán, a munkásosztály, a földművesek és az értelmiségiek egységének további megszilárdításán múlik. Ez a politikai egység további sikereink legnagyobb erőforrása. Az 1966-os év a negyedik ötéves terv első esztendeje. Gazdaságunk további fejlődése nagy mértékben függ az idei év eredményeitől. Elsősorban tőlünk, a mi munkánktól fligjb hogy milyen eredményeket érünk e& A jövő a mi kezünkben van, s mind* annyian jól tudjuk, hogy mindenkel saját munkánk gyümölcséből éltünk« Továbbra is így akarunk élni. A szo-i cialista országok szilárd egységében, békében akarjuk építeni szociálist* hazánkat, népünk boldog életét. Kedves barátaim, kedves elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, és a Nemzeti Front kormánya nevében munkájukban mindnyájuknak sok sikert, Sok szerencsét és boldog családi életet kívánok! Itthon történt Az óesztendó utolsó és az újesztendó első napjai hazánk dolgozóinak fokozott munkaaktivitása jegyében teltek el. Érthető Is, hiszen olyan fontos párt- és kormányhatározetok láttak napvilágot, mint a XIII. pártkongresszus tézisei, az idei évi népgazdasági terv és költségvetés jóváhagyása, továbbá a népgazdaság új, tervszerű irányításának megkezdése. Ezek a fontos intézkedések nyomták rá bélyegüket a belpolitikai élet-A szövetkezeti dolgozók szociális biztosítása Mint ismeretes, az új munkatőrvénnye! egyidőben 1966. január 1-én érvénybe lépett a szövetkezeti dolgozók szociális biztosításáról szőlő új törvény is. Kormányszerveink részletesen megvitatták az új szociális biztosításrőt szóló törvényt, amelynek lényege a következő: ellentétben az előző törvénnyel, a táppénzt most már kifizetik akkor is, ha a szövetkezeti tag nem fog megszakítás nélkül dolgozni ugyanabban a szövetkezetben. Erre a módosításra azért került sor. mert az eddig érvényes előírások szerint az említett feltételeknek a szövetkezeti dolgozók esetében szigorúbb következményei voltak, mint a többi dolgozóknál. A táppénz megállapítása az előző rendelkezések szerint többnyire azokat az anyákat sújtotta, akiknek kiskorú gyermekeik vannak. Az új törvény megszüntette ezt az igazságtalanságot az anyákkal szemben. Újfajta betegbiztosítási járadék lesz az ún. terhességi és anyasági kiegészítő járadék. A szövetkezetben a terhes nőket ugyanis rendszerint az előbbi munkájuknál könnyebb munkára osztják be, de ha az áthelyezéssel saját hibáján kívül kisebb fizetést kap, akkor jogosult az említett kiegészítő járadékra. Az Iskolaügy fejlesztése Szlovákiában A Szlovák Nemzeti Tanács iskola- és művelődésügyi bizottsága első idei ülésén a szlovákiai fő- és szakiskolák 1970-lg előirányzott fejlesztésével kapcsolatos problémákról tárgyalt. E problémák megoldása annál sürgetőbb, mivel — bár Szlovákiában egyre több a főiskolai végzettségű szakember — a szlovákiai lakosság műveltségének színvonala alacsonyabb az országoa átlagnál. A negyedik ötéves terv idején sokkal több főiskolai végzettségű műsra^ ki dolgozója lesz Szlovákiának, mint az előző években. A következő öt évben 30 százalékkal több rendes főiskolai hallgató fejezi be tanulmányait, mint 1965-ben. A szlovákiai főiskolákon 1956—1970-ig előreláthatólag közel 28 ezer rendes és több mint 13 000 levelező hallgató fejezi be tanulmányait. A közeljövőben többek között Kassán, Banská Bystricén, Bratislavában és Zsolnán építenek főiskolát. V Módosulnak a kulturális rendezvények díjai A szabott, a limit- és a szabadárakkal kapcsolatos elvek az újévben érvénybe lépnek a kulturális rendezvények belépti díjának meghatározásában is. A minisztériumi rendelet szerint a beléptidijak érának rendezése, a zenei, a film-, színházi-, esztrád-, cir-* kusz-, táncelőadásodig, táncmulatságokra, kiállításokra, a i'~úzeumok és képtárak megtekintésére, valamint kultúr- és művelődési otthonokoan rendezett kulturális akciókon való részvételre vonatkozik. A szabott árak bevezetését az Iskola és művelődésügyi minisztérium határozza meg. A limit árak kategóriájába tartózik majd a színházak, a művészegyüttesek, a múzeumok, a kiállítások, állatkertek stb. látogatásának dija. A szabad árak kategóriájába sorolt kulturális rendezvényekre nem vonatkoznak az árkorlátozások. Az időjárás januárban Az őév utolsó hónapja általában mérsékeltnek mutatkozott. Az Atlantióceán és az európai belterületek közt a hónap túlnyomó részében eléggé intenzív légáramlás uralkodott, mely nedves, melegebb légtömegekkel árasztotta el Közép-Európát. gyakran okozva csapadékokat. Nálunk a legmelegebb időjárást a nyugat-szlovákiai kerületben jegyeztük fel. Itt a csapadék leginkább eső alakjában jelentkezett. Keleti irányban csökkent az Atlanti légáramlás befolyása, s ennek következtében Szlovákia többi kerületében gyakrabban havazott és hűvösebb idő uralkodott a lapályos területeken is. Egyidejűleg északi hideg légtömegek is betódultak tájainkra, melyek hatása azonban csak átmenetileg, rövidebb időszakonként volt érezhető. így december közepe táján Közép-Szlovákia egyes völgyeiben —20 sőt —22 fokot is mértünk. A januári időjárás folyamán is mutatkoznak hőmérsékleti kilengések, annak ellenére, hogy a sokévi tapasztalatok alapján ez a hónap a leghidegebbnek mondható. A normális januári átlagértékek sík vidékeken —X és —3 fok körül mozog. E középérték mellett azonban elég gyakran előfordulnak szélsőségesebb hőmérsékletcsökkenések, mint pl. 1948. január 13-án, amikor Bratislavában —15 C°-t, 1942. január 24-én pedig —24 fokot mértek. De volt már Szlovákia más lapályosabb területén —30 fok is, bár nagyon ritkán. Ami a levegő nedvességtartalmát illeti, a január nálunk általában elég száraz hónap. A csapadék középértéke sík vidékeken 30-tól 45 milliméter között ingadozik. Mellékelt rajzunk a csapadékmennyiségek januári átlagértékeit jelzi a következő sorrendben: 1. Bratislava, 2. Dunaszerdahely, 3. őgyalla, 4. Kassa, 5. Léva, 6. Losonc, 7. Nyitra és 8. Rozsnyó. Enyhébb télen a január rendszerint nedvesebb, kemény hideg hónapokban viszont szárazabb időjárás uralkodik. Így pl. Kassán 1948-ban 114 milliméter csapadékot mértek januárban, ezzel szemben 1925-ben csak 3 mm-t. A sokesztendős megfigyelések alapján az 1966. évi január egészben véve melegebbnek ígérkezik, az átlagosnál több csapadékkal. Január 10-ig felhős napokkal számolhatunk, Időnként esővel és hóval, magasabb vidékeken havazással. A nappali hőmérséklet középértéke eleinte 0 fok körül mozog majd, később 5 fokig emelkedik, éjjel —5-ig hűl le a leyegő. Nem sokat változik az időjárás jellege január 10. és 20. között sem, változó felhőzet esőkkel és havazásokkal, 3—6 fok C nappali és 0 fok éjjeli hőmérséklet mellett. Az utolsó 10 napon kissé erősebb havazások, időnként esők várhatók —5 fokig csökkenő nappali és átlagban —2 fokos éjjeli hőmérséklettel. Dr, P. Forgáő
