Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-08-07 / 31. szám
Ä félsöszéesei szülök panaszlevelei küldtek a Szlovák Nemzeti Tanács tekolaügyi osztályára: „Meg akarják szüntetni a magyar tannyelvű alapfokú iskolát“ — írják. „Igaz, az iskola a jelenlegi létszáma a törvényéé alatt van, de a jövőben már 16-ra emelkedne az iskolaköteles gyerekek száma s aztán húszra. Azt akarják, hogy a hat-hét éves gyerekek három kilométer távolságban lévő Kálnára utazzanak naponta ...“ A vélemények megoszlanak A Lévai Járási Pártbizottságon ismeretes a szecseiek panasza. Kamon elvtárs ideológiai titkár gondterhes arccal beszél azokról a problémákról, amelyekről több is akad a járásban. A beszélgetés során a Szlovák Nemzeti Tanács iskolaügyi dolgozójával Mózsi Ferenccel hamarosan fontos elvi kérdésben egyeznek meg: nem lehet mechanikus intézkedésekkel megszűntetni egy iskolát. Alaposan elő kell azt készíteni és a helyi iskolaügyi bizottsággal karöltve meg kell győzni a szülőket, mielőtt véglegesen határoznának. A párttitkár közben egy kellemetlen esetet említ, a szomszédos Varsány községből. Nem tanácskozták meg a szülőkkel az iskola megszűntetését s így szeptember első napjaiban a gyerekek addig üldögéltek az iskola előtt, míg tanítót nem kaptak, aki magyar nyelven kezdte meg az oktatást. Petrech elvtárs, akit megbíztak az ügy kivizsgálásával és egyben ő a felelős dolgozó, nem mérlegelte a helyzetet oly józanul mint a titkára. Törvény törvény — mondta, és ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania. Az iskolaügy vezetőjét a fürdőhellyé épült Szántón találtuk, ahová a kerület néhány járásából a tanfelügyelőket hívták össze tanácskozásra. — A régi nóta — mondja egykedvűen, amikor meglátta a panaszlevelet. — Igaz, mi kiküldtük az iskola megszűnéséről szóló végzést. Viszont ok ahelyett, hogy kérvényezték volna az alacsony létszámú iskola fenntartását, panaszlevelet küldtek fűhözfához. Rövid megbeszélés után megegyezlek a központi tanfelügyelővel, hogy a járás kérvényt ír a kerület illetékes osztályához és kérik a kivételezést. — Szerencsém van, legalább nem kell foglalkozni e kérdéssel — jegyzem meg búcsúzásul Petruska elvtársnak. — De C6ak írjon — biztatott az iskolaügy vezetője — nem kell a kényes kérdéseknek hátat fordítani. Mi nem tehetünk róla .. „• Felsőszeesén nem találtuk otthon az iskola igazgatóját. A mintegy 200 méterre lévő magyar osztályban a kis iskolások helyett szülők ültek a padban. — Lesz magyar iskola? — kérdezték egyszerre többen az aggódó arcú asszonyok közül. Jónás Margit tanítónő szája maradt csak néma, de a szeme szintén ezt kérdezte. Szeretne már választ adni okosszemü gyerekeinek, akiknek gyakori érdeklődése már többször könynyet csalt a szemekbe. A központi tanfelügyelő, hogy mosolyt varázsoljon az arcokra a Szent Péter esernyője című regényből idézett. Mikszáth falujában az egykerendszer miatt úgy nézett ki, hogy néhány év múlva a megszűnés sorsára jut az iskola, amelyre a tanfelügyelő jóelőre figyelmeztette is a tanítót. Amikor néhány év múlva újra beköszöntött a nem várt vendég, csodálkozva látta, hogy megszaporodtak a tanulók, s többen közülük nagyon hasonlítanak egymásra, gömbölyűfejűek és egyformán csodálkozó barna a szemük. A tanfelügyelő a „mester" felé fordult, hogy megkérdezze a növekedés okát. A szó azonban a torkán akadt, mert a tanítónak hasonló gömbölyű volt a feje és barna szeme, mint az elsősök többségének. — Nálunk nincs egykerendszer — állt fel az egyik anya. — Nekem például négy gyerekem jár az iskolába. Mi arról nem tehetünk, hogy a régi lakosság javarészét kitelepítették. Ezért kevés a magyar gyerek. Bürokratikus úton nem lehet Betértünk egy szóra a nemzeti bizottság elnökéhez is. Koster Jozefnek barázdásabb lett a homloka, amikor az iskolaügyre terelődött a szó. — Nézzék, én szlovák nemzetiségű vagyok, de azért fontosnak tartom itt a magyar iskolát — jelenti ki határozottan. — Jómagam sem örülnék, ha például a hatéves gyermekem a szomszédfaluba utazgatna télidőben. Meg aztán pedagógiai szempontból sem lenne sok értelme. Kálnán ugyanolyan osztatlan iskola van mint nálunk. Több mint hetvenen vannak a két osztályban. Azt hiszem akkor célszerűbb lenne, ha inkább onnan járna át hozzánk néhány negyedikes-ötödikes, aki már egyedül is utazhat. — Tanácskozott a kultúr- és iskolaügyi bizottság az iskola megszűnéséről, s ők javasolták azt? — Ezidáig nem. Azt hiszem az iskola igazgatója informálta a járást a tényállásról és annak alapján küldték ki a végzést. Különben ott jön Drianovsky elvtárs, az iskola igazgatója, majd bezörgetem. Vékony, fiatalos arcú, déreshajú férfi lépett be. — Én a törvény szeriní jártam el — válaszol az érdeklődésünkre. — Kevesebben jelentkeztek az élőírtnál s ezt megírtam a járásra. — összehívta a szülőket megbeszél Tésre? — kérdi a tanfelügyelő. — Eddig még nem. Nehéz ám a szülőkkel ... — De mint az iskola igazgatójának, ez kötelessége ... — Van nekem elég bajom a mi iskolánkkal. Hosszan tartott a vita az iskola megszüntetésének helyes útjáról. Elég nehéz erről a kérdésről olyan emberrel vitatkozni, akinek létébe „mi iskolánk“ és az „övék", a magyar iskola, ahol pedig szintén ő, Drianovsky Karol az igazgató, ahol a nyelvtudás hiányában aligha végezhet eredményes munkát. Kevésbé érthető hát, miért kell az egymástól távol eső iskoláknak egy igazgatóság alá tartozni. Józan mérlegelés Tény, hogy vannak rendeletek, amelyek kimondják, hogy ahol kevesebb a tanuló 15-nél, ott meg kell szűntetni az iskolát, de az is igaz, hogy több nemzetiségű államban élünk és ebből, valamint más okból kifolyólag a KNB a járás javaslata alapján tehet kivételt és ha szükséges, engedélyezheti az alacsonyabb létszámú iskolák megnyitását. Az ilyen kivételekre különösen az istenhátamögötti tanyavilágban és a vegyes lakosságú községekben lévő magyar, szlovák, ukrán iskolákban kerül sor. Természetesen nem lenne helyes minden esetben ragaszkodni az iskola fenntartásához. Ha közelben van osztott iskola és kifogástalan a közlekedés, akkor a tanulók fejlődése csak meggyorsulhat. Ha azonban nincs jó közlekedés és emellett még osztatlan iskolába kell járni a gyerekeknek, akkor pedagógiai szempontból nem lenne helyes az iskolát megszűntetni, s különösen akkor nem. ha előre láthatólag emelkedő tendenciát mutat a beiratkozok száma. A Csallóközben és más vidéken jónéhány kivételezett szlovák iskola működik. Ez így van jól. Tanuljanak a szlovák szülök gyerekei anyanyelvükön. De ezt ugyanúgy méltányolni kell a magyar és az ukrán vagy más anyanyelven történő tanításnál is. Ha megvannak az osztott iskolába járásnak az alapfeltételei vagy a létszám olyan alacsony, hogy semmi szín alatt nem lehet fenntartani az iskolát, akkor ne egy végzés, egy darab papír mondja meg sokszor az utolsó hetekben, hogy szeptember 1-ével az iskola megszűnik, mint tették ezt a múltban Hontvar6ányon, Felsőszeesén és másutt, hanem időben tanácskozzák meg azt a HNB mellett működő iskola- és kultúrügyi bizottsággal, s az iskola igazgatójával karöltve győzzék meg a szülőket a döntés helyességéről. * * * Az ?mlífétt fölsőszecséi ügyet máskülönben újból mérlegelték az iskolai hatóságok, méltányolják a szülők kérését, s intézkednek, hogy jövőre is megnyíljanak a magyar nyelvű iskola kapui. Tóth Dezső Bokros Ferenc, a HNB elnöke éjt nappallá tesz, hogy épüljön, szépüljön a falu. Falu mgtengerben De nemcsak parkosítanak Nagyölveden, hanem alig egy röpke év alatt korszerű iskolát is építettek, amelynek a kapui szeptember elsején megnyílnak. Ha egy idegen végigsétál Nagyölveden, úgy érzi, valamely város parkjába került. Korszerű házak előtt betonjárdán kopog a cipő, és mellette utcahosszában színpompás virágágyak díszítik a falu közepét. Kora tavasszal kezdték a parkosítást, s a falu népe között most azon folyik a nemes vetélkedés, kinek a háza előtt szebb a virágtenger. De nemcsak virágágyakat létesítettek, hanem a jövőben húst adó fák is sorakoznak már katonás sorrendben. A helyi nemzeti bizottság elnöke, Bokros Ferenc szerint a faluszépítésben azért kerültek a kerület legjobbjai közé, mert a HNB mind a 51 tagja magáévá tette a nemes ügyet. De talán még közülük is külön említésre méltó Zubnár József az építöbizottság elnökének és Balázs Józsefnek a tenniakarása. Természetesen a jó irányítás, szervezés mellett a falu népének szorgalma jelentette legtöbbet az elért eredményekben. Hiszen ebben az évben nem kevesebb, mint 98 500 órát dolgoztak le a falu szépítésénél, amelynek a pénzértéke felülmúlja az egymillió koronát. JOZEF KÁROLY Rácsok mögött a ..Fekete Kéz“ y ómba módra nőtt ki az új telep. A szélrózsa min^ den irányából ide költöztek a ,fészek“ után vágyó fiatalok. Az újdonsült lakók hamar megszoktak az ózondús levegőjű tájon s a jó kereseti lehetőség, valamint a lakásbiztonság tudatában gyakran kelepeit a gólya a ház-: tetőkön. Az efféle örömteli eseményt a férfinép, mint másutt, koccintgatással szerette volna megünnepelni. Igenám, de a települést Szocialista Város névvel ruházták fel és ez a tény nem tűrte falai között a pálinkamérést. Így az újszülött csemetéket ünneplő örömapák az anyavárosba invitálták a „teremtés koronáit". Nem is lett volna ebből semmi különösebb baj, ha télen nem csúszik úgy az út s tavasz-öszidöben nem feneketlen a sár. így aztán télen a nadrág repedezett, soridőben pedig nehezen sikerült eredeti színűre kefélni a csillagtalan éjszaka hazamászó férjek nadrágjait. Végül az asszonyok megúnták a kefélgetést. Egy népgyűlésen fel is vetették: „Hamár így is, úgy is ünnepel a férfinép, miért ne tennék meg azt a közelben, ahol utánuk nézhetnének és a betonútok sem sárosak. Mivel néhány üres blokk ásítozva várta a lakókat, nem volt gond a vendéglő létesítése. Hogy a férfiak hősiesen tartsák magukat, illetve el ne ázzanak, az asszonyok Jánosík névvel ruházták fel a „búbánat vigasztalót". Teltek, múltak a hónapok. Az asszonyok elégedetten vették tudomásul, hogy nem szakad a nadrág és a kefe sem kopik. Valami azonban mégsem tetszett a „kontyosoknak". A kunyerálás vált napi betegségükké a férjeknek. „Csak egy sörre, szivecském ...." — hangzott esténként. Emellett egyesek, amikor a fizetést a markukban érezték, rendszerint „eltévedtek", és egy-két százas híján került a boríték a gazdasszony kezébe. Közben megalakult a nöbizottság. „Tenni kellene valamit, nagyot" - dugták össze fejüket az asszonyok. A nemrég odaköltözött agilis elnöknö kirukkolt a javaslattal: — Elvtársnök, mégis csak lehetetlen ez az állapot. Amíg mi mosogatunk, a kicsinyekkel törődünk, ők korhelyeskednek... Javaslom, vegyük fel a harcot a pálinka ellen és „űzzük ki" a városuiikból. — Bravóóó! Éljen az elnöknö" - hangzott a egyetértő hurrá. A HNB-n nem lelkendeztek annyira az eget rengető tervért. Mivel azonban választás előtti időszak lévén, fejet kellett hajtaniuk. — Elrendelték - sírta a vendéglős a követelődzők felé. A „fájósgyomrúak" dühösen vágták be az ajtót. Később a „száraztorkúak“ rájöttek valamire. Lényegében két pohár 12 fokos sör felér egy féldeci hatásával. Ha azelőtt lecsúszott négy pohárkával, azt helyettesíteni Ragyogó, csillagfényes júniusi éjszaka volt. A hold, az a vén zsivány hamiskásan pislogott a csillagok felé, mintha dicsekedni akarna — látjátok, milyen deli legény vagyok még mindig. Sokan, különösen a fiatalok örültek a szép éjszakának és még a szerelmeseket sem nagyon zavarta a világosság, azért ők mégis inkább a sötétebb zugokat keresték fel. Talán csak a húszesztendős Szekeres Gyulát és fiatalabb cimboráját, K. Pált zavarta a telihold fénye. Szidták is eleget, miért zavarja „munkájukat“. Szekeres, köztársasági elnökünk amnesztia-rendelete folytán nemrégen került ki négy hónappal korábban a börtönből. Nyilván nem volt ott elég ideje arra, hogy emberséget tanuljon, mert az említett júniusi éjszakán újból munkához látott. A nagykürtösi lakótelepen barátja segítségével ellopott egy Jawa-motorkerékpárt, s azon nyomban Zvolen felé indultak. De már Rieckán elfogyott az üzemanyag és mivel kora reggel tisztességes úton ebben a részükre idegen faluban nem szerezhettek benzint, az egyik udvarról egy kis Pionír-motorkerékpárt loptak, kivonszolták a falu végére és abból szereztek maguknak üzemanyagot. A kis járművet pedig otthagyták az úton, egy borítékról leszakított háromszögletű papírdarabbal, amelyre ráírták: Köszönjük a benzint „Fekete Kéz". Aztán újra elindultak Zvolen felé. A kis Pionírban talált benzin azonban kevésnek bizonyult. A lopott Jawa-t viszont nem akarták maguk előtt tolni, így aztán egyszerűen egy vízzel telt árokba dobták, ők maguk pedig visszatértek Nagykürtösre. Négy nappal később újra viszketett a tenyerük. Hiszen milyen hírneve lehet már a Fekete Kéznek, amíg egy valamire való bankrablásra sem képes. Mert ami igaz, bank a közelben nem igen volt, ők tehát megelégedtek egy falatozóval is és betörtek a nagy, kürtösi eszpresszó-büfébe. Ellátták magukat harapnivalóval: egy rúd szalámival, szendvicsekkel, csokoládéval és cukorkával, továbbá a legjobb raktáron levő cigarettafajtákkal. Természetesen itókáról sem feledkeztek meg. Különösen a Stock-konyak nyerte meg tetszésüket, de a kevésbé ismert márkákat sem vetették meg. Találtak még 200 koronát is, aztán továbbadtak. Újra elloptak egy motorkerékpárt, ezúttal 175-ös Cezettát, elhajtottak Losoncra, ahol a gépet azután a park bokrai közé hajították. Négy nap múlva Losoncon a strandfürdő falatozóját rabolták ki, 1700,— korona kárt okozva. De ez volt az utolsó „akciójuk“. A közbiztonság szervei kinyomozták és lefülelték a két jómadarat. Érthetetlen, miért kell két egészséges fiatal embernek lopni és betörni, amikor tisztességes munkával is megkereshetnének mindazt, amire szükségük van. Szekeres Gyula, az elnöki amnesztia után a kékkői szénbányáknál kapott alkalmazást, s ott 2000 koronánál többet is kereshetett volna havonta. K. Pál, a Poltári Mezögazda; sági Tanonciskolának volt diákja, és ' miután mindén különösebb ok nélkül ! megszökött onnan, Losoncra került. Ott a Cirko szövetkezetben ajánlottak neki munkát, de ez számára nyilván : büdös volt és Inkább a különélő ap: ján s anyján élösködött. Néhány ko■ rónát itt-ott a nővérétől is kapott ; s egyáltalán nem igyekezett dolgozni. Remélhető, hogy a börtönben mind- i ketten elgondolkoznak majd jövőjük > fölött. r Stefan Novota, Banská Bystrica lehet nyolc korsó sörrel. Eleinte az elosztóban csodálkozva figyelték, hogy a JánoSíkban a sörfogyasztás megháromszorosodott. Később, a kánikula beálltával a legjobb akaratuk mellett sem tudtak elegendőt juttatni a habos nedvből. Ekkor indult meg a lázas kerékpár-vásárlás. Asszonyaiknak ezt azzal indokolták a szerető férjek, hogy hízás ellen a legjobb orvosság a kerekezés. Eleinte a feleségek büszkén néztek az elszáguldó sportoló emberek után. Azt Népszerűség nem tudták, hogy alig gördült a „masina" két kilométert, s akkorra már oly nehezen ment, hogy az anyavároska vendéglőjében feltétlenül meg kellett olajozni (a torkukat), hogy újból könnyen gördüljenek a kerekek. Mire azonban visszatapostak, olyannyira megszomjaztak, hogy az állomáson lévő „Forrás" felé vették útjukat. A nagy kereslet miatt elfogyott a „lábtaposós“ és így egyesek „robogót" vásároltak. Fizetés után a „szesztestvérek“ közül összeössze beszéltek és elpufogtak a járási székhelyre. Ezeknél a nagyobbstílü kiruccanásoknál többször előfordult, másnap aprópénzben kotorászták ki. a fizetést a zsebekből a kesergő dühöngő feleségek. Persze, a dáridozók meg-megfeledkeztek arról is, hogy napi nyolc órát illik dolgozni. Az üzem vezetői ennek „szívrepesve örültek", s elkezdték „dicsérni" a HNB bölcs intézkedéséi. A városka irányítói, akikre a lakosság 99,6 %-a szavazott úgy határoztak, hogy behívják a nőbizottság elnöknőjét, hogy ráolvassák „dicső tette“ eredményét. Nagy harcra felkészülve várták a betoppanó csinos menyecskét. — Mielőtt megkezdenénk azt a fontos tanácskozást, amiért hivattak, az asszonytársaim nevében szeretnék valamit javasolni - kezdte az „asszonyfejedelem". — Mit már megint? — tolta fel dühösen szemüvegét az elnök. — Nagyon el vannak nyűve az embereink a kerékpározástól - kezdte ravaszul mosolyogva. - Szegények esténként halálfáradta i dőlnek az ágyba és menten horkolnak ... — Mi közünk nekünk ehhez? - pattant fel a titkár. — Azt gondoltam... ha a pálinkamérést újból engedélyeznék, nem kerekeznének annyit minden bizonnyal. — De hiszen ... — Az akkor volt... A község vezetői nem értették a pálfordulást. Annál jobban Fekácsné, aki a pálinkamérés eltiltása idején az asszonynépet állította maga elé, most pedig ha a „szomjastorkú“ férfiak bizalmát megnyeri, ó lesz a legnépszerűbb asszony a városkában. -tt-Több mint iskolaügy
