Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-08-07 / 31. szám
Veiélkedők Viháncoló, trécselő fehérnép. Karéjban üldögél a tűző napon. Pontosabban: az alsószeli faluvégén. Itt terül el a Palkovics Gyula vezette kertészeti csoport birodalma. Hát ők azok!' A birodalombéliek. Épp ebédszünet. Gyula bácsi, a kertész is együtt vidul velük; tréfál, heccelődik. Közben az eget kémleli, mert szinte fullasztó a hőség. Kisvártatva komolyabbra fordítja a szót. — Lássunk dologhoz, mert egy-kettőre ideér az esöztető brigád. Onnan Ifjú Virág Kálmán a harmadik termésű óriási salátauborkát mutatja már sötétül — mutat Tósnyárasd irányába. Hamarjában felszédélődnek, hogy a paradicsom-parcellát megszabadítsák a feltörő gyomtól. Mert abból az idén van bőviben. Irtják vegyszerrel, kapával meg kézzel is, de a nagyon gyakori esőzések következtében egyre csak burjánzik, nő, mintha húznák fölfelé ... — A gyom elhatalmasodásához az is hozzájárult — szólal meg újra a kertész —, hogy a növénytermesztő csoportoknak segítettünk. Az igyekezetük nyoma mindamellett kitűnik. A melegágyak harmadik termését szemléljük Virág Kálmánnal. Olyan salátauborkák mutogatják ma-’ gukat, hogy öröm rájuk nézni. Egyegy megnyomja a 2 kilót is. Kissé odább meg zöldpaprika kandikál megannyi a levelek közül. Ez ugyancsak a melegágy-kihasználás célszerűségét példáza. Bevált a kettéosztás Palkovics elvtárs, mielőtt elköszöntem volna tőle, olyasmit mondott, nézzem C6ak meg a másik kertészeti csoportot is. Azok eredményesebben kertészkednek. Szerénykedésnek tűnt az első pillanatra ez a megjegyzés. Gondoltam, majd kitűnik. Útközben a szövetkezet irodájába is benéztem. Épp a másnapi munkaelosztás problémáinak tettek pontot a végére. Nagyon gondterhelt arcok néztek a belépő felé. Érthető, hiszen vésztjősló nehéz fellegek borítják az eget. Villámli’k, mennydörög. Ez utóbbi mind hangosabb... — Aratnánk, de ... nem tudunk mihez kezdeni. Az idő nap mint nap hátráltat. Pedig minden eddigitől nagyobb termés mutatkozik kalászosokból és kapásokból egyaránt — bocsátkozik beszélgetésbe a szövetkezet elnöke, Toncskó elvtárs. Szavaiban ott bujkál a termésféltés agggodalma. — Ha valami elemi csapás nem éri... De hát ezt előre sose lehet tudni... Majd újra a kertészet felé terelődik a szó. A beszéd sora kihozza, hogy a Palkovics Gyula és Vankó László vezette kertészeti csoportok között már évek óta nemes vetélkedés folyik. A versenyt félévenként értékelik. Ám az eredményekről a taggyűlések havonta adnak számot’. — Jól bevált ez a megoldás. Már* tríinf a kertészet két' felé osztása — nyugtázza örömmel az elnök. — Gyakorlatilag serkent az áruértékesítési terv teljesítésére és túllépésére, a munkaegységekkel való takarékos gazdálkodásra. Tizenegy hektáron terme! zöldségféléket az egyik, ugyan-1 akkor ezen összeg 15 százalékát kapta prémium címén. Még hozzátehetiem: a Mi lesz a fokhagymával ? Ezt kérdezi főiünk több olvasónk és fokhagymatermesztő. Ez iránt érdeklődünk mi is a Dióspatonyi Gyümölcs- és Zöldségfelvásárló Üzem vezetőjétől. — Nehéz válaszolnom — vakarta meg a tarkóját C s ö 11 e i elvtárs. — ? ? ? — Közismert, hogy fokhagymából kiváló termés volt az idén. Mi a dunaszerdahelyi járásban 18 vagon felvásárlására kötöttünk szerződést. Viszont a pusztító áradat ellenére is közel 40 vagonnal termett a közösben és az egyéni termesztésben. Ilyen mennyiséget a kerület aligha enged felvásárolni. — S önök nem próbálják eladni más járásokban? — Dehogy is nem! Főleg az északmorvaországi kerület nagyobb városainak zöldségeseivel teremtettünk kapcsolatot. Eddig azonban kevés rendelést kaptunk. — Mit fizetnek a fokhagymáért? — Azt hiszem az árral kapcsolatban inkább a kerületi igazgatóságon érdeklődjék. * * * A kerületi igazgató helyettesének kissé elborul az arca, amikor a fokhagyma felvásárlása felől érdeklődünk. — Higgye el, eleget fő a fejünk miatta. Tudniillik már tavaly is „megégettük" a kezünket a fokhagyma miatt — emlékezik ländlich elvtárs. — Ugyanis, néhány vagonnal, amelyet nem tudtunk elhelyezni, konzerváltunk. Ez rendben is lenne. A baj ott van, hogy nem veszi meg a kutya se. — Vajon miért? — Ki venne meg egy vagy fél kilót egyszerre? Tán, ha 10—15 dekás dobozokba tették volna, kapósabb lenne. — Hány hektárnyi fokhagymát termeltek a kerületben? — Azt hiszem, ezt egész pontosan senki sem tudja. Mi 487 hektárt ter-SZABAD FÖLDMŰVES 1965. augusztus 7. véz’tünk, amelyről 160—165 vagon termést vártunk. Ennyi a szerződéses. De emellett a háztáji kertekben is termett vagy 230 vagonnyi, s így már 400 vagon az idei termés. — Hogyan oldják meg á felvásárlást? — Egyelőre még nem teljésén száraz. Csak nagyon kis mennyiséget akarunk átvenni. Éppen ezért úgy reguláljuk az árakat, hogy a termelők jól kiszárítsák, s egy-két hónapra elraktározzák. — Mit fizetnék érte most' és később? — Jelenleg öt koronáért vesszük áí, s nyolcért áruljuk majd az üzletekben. Később, szeptemberben fokozatosan emeljük majd az árat, úgy, hogy 10—12 koronát fizetünk kilójáért. — Mikor előnyösebb az eladás?’ — Ősszel. Ugyanis a száradás által csak egynegyedét veszíti súlyából a hagyma, viszont az ára duplája lesz. — ősszel felvásárolják a szerződésesen kívül a magánosokét is? —Mi elsősorban a szerződésesért vagyunk felelősek. Hogy a többivel mi lesz, az a jövő titka. — Titok?; — Most folynak a tárgyalások a külfölddel. Amint látja, itt is van előttem egy cím Magyarországról. Ha ezt a vásárt sikerül „nyélbeütni“, újabb száz vagonnyinak lesz helye. Gondolom, más országokban is sikerül eladni nagyobb mennyiséget. Évek óta bevágott a fokhagyma termesztése és busás jövedelmet hozott a szövetkezeteknek, egyéneknek. így aztán, főleg a nyugat-szlovákiai és a közép-morvaországi kerületben majdnem minden kertben fokhagyma zöldellt ebben az évben. Most aztán főhet az illetékesek feje, hogy hová tegyék a tengernyi hagymát. Igaz, egy kicsit késve, ha már nem tudjuk, vagy nem is akartuk reguláim a beültetett hektárokat, árakat, akkor előbb kellett volna az exportálásra gondolni. Node, jobb későn, mint soha! Bízunk a zöldségfelvásárlást irányítók ügyességében, s reméljük, minden kilónyi fokhagyma gazdára talál. TÓTH DEZSŐ á munkaegységekkel takarékosabban bánt, mint a másik csoport. A dóhánykértészék fettek ki magükérf a legjobban,_már ami a műit' évéi illeti: a tervezett 382 500 korona helyett 624 934 korona értékű „füstölnivalót“ termeltek. Szerénység és őszinteség Ha már így áll a dolog, csak megnézem a Vankó László birodalmát is — gondoltam. Lógott az eső lába. A keresett’ pillanatnyilag nem volt a kertészetben. Fiatal legényke ruccant el érte. Friss mozgású, középkorú ember érkezett kerékpárral. — ő az.... a mi kertészünk — tudatták az üvegháziak. Hevenyében égy iroda-félébe invitált. Menten a tárgyra tértem. Arra voltam kíváncsi, minek köszönhetők az eredményeik, amelynek elismeréséül a Párt, a kormány és a Szakszervezeti Tanács részéről dicsérő oklevelét is kaptak. — Két éven át mi vezettünk a versenyben. Ügy látszik, az idén megelőz bennünket a Palkovics-csoporí. Májusban hatalmas jégverés pusztított. A 100 ezer salátából egy darabot se tudtunk értékesíteni. — Majd hozzáfűzte Vankó elvtárs, hogy a másik kert — a Palkóvics-féle — előnye: nem gazosodik annyira. Míg az övék hidegebb talajú, úgynevezett „fehér föld“. — Náluk jobb a termés most, jobbak az eredményeik. Viszont, száraz évben a mi talajunk a jobb: nem kíván annyi vizet’. De most? ... Az eredményes kertészkedés titkát a talaj jó kihasználásában, köztesek termesztésében, a szakszerű trágyázásban és vegyszerezésben látja. Legfőképp pedig a primőrárú előállításában. — Ebből van a több pénz — mondotta. Hadd egészítsem ki még az elnök’ szavaival: A Vankó-csoporí eredményes kertészkedéséhez jelentősen hozzájárul a jobb munkaszervezés, no meg a dombosabb talaj. N. Kovács István A termelőszövetkezetek formái a kapitalista országokban A mezőgazdaság mai fejlődésének jellemző sajátosságai közül világszerte a mezőgazdasági termelésben mutatkozó különböző kooperációs törekvések a legfontosabbak. A parasztok egyesülése szövetkezetekben, amely a szocialista országokban szinte magától érthetődően valósult meg, ma mindenütt általános irányzattá fejlődik. A parasztgazdaságok bizonytalan helyzete és állandó nehéz harca új utak keresésére kényszeríteíte a földművelőket. Ma már a legfejlettebb kapitalista országokban is tudatosítják, hogy kifizetődő és életképes gazdálkodás, korunk fejlett színvonalú termelési eszközei mellett csakis korszerű nagyüzemi termeléssel érhető el. Az emberi és anyagi források kihasználása a modern technika segítségével a termelés összpontosításának bizonyos minimumát követeli meg. A legkülönbözőbb megoldások délkező részvénytársaságé, amely 100 gazda társulásából alakult meg. Az alapszabályok itt nagyon szigorúak, így pl. minden egyes tag köteles bizonyos -tnennyiségű takarmány és szalma idejében történő leszállítására. Minden munkát gépesítettek és 160 tehénről egyetlen munkaerő gondoskodik. A beruházási összeg tehenenként mindössze 1800 márka, az egyéni gazdálkodás 4500 márkájával szemben. Ebben az üzemben számolnak azzal, hogy az 1965. év végére 5000 liter átlagos tejhozamot érnek el, A mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom legerősebb fejlődésé Olaszországban és Dániában tapasztalható. Svédországban az elsődleges termelési kooperációk érdőgazdálkodással is bővültek. Ebben az országban a legelterjedtebbek az 5—6 parasztgazdaságból egyesült szövetkezetek, amelyek mintegy 200 hektár bérelt’, vagy állami földterületen gazdálkodnak. A gomba az idén nem hiánycikk, s’ök helyen jóval több terem belőle, mint az elmúlt években, mivel a nedves, meleg időjárás jó feltételeket nyújt növekedéséhez. Ennek ellenére 6okan viszonylag magas áron adják el. Egész természetesen 25 koronát kér-A gomba kiskereskedelmi ára nek a csiperke gomba kilójáért és 40 koronát az úri gombáért. Azért, hogy ez többé ne forduljon elő a Bratislava! Népi Fogyasztási Szövetkezet megelőző intézkedéseket tett. Szigorúan ellenőrzi a gombaeladást' és meghatározta a kiskereskedelmi árát: 1 kg úri gomba 3 cm nagyságig 20 korona, 3—5 cm nagyságig 16 korona és 5 cm felett 10 korona. Egy kiló csiperkégomba 3 cm nagyságig 10, 3—5 cm nagyságig pedig 8 korona. A többi gombaféle árát a minőség szerint 7 koronáig szabhatják meg. Azoknak akik étkezési gombát akarnak eladni, egy igazolást kell beszerezniük az ellenőrző szervektől, melyben igazolják, hogy az illető jót ismeri az ehető gombafajtákat. E tények nyomán különféle kollektiv intézmények keletkeznek. Érdekes azonban, hogy ezek ma már nemcsak védelmet szolgálnak a sokkal erősebb kapitalista vállalatok és monopóliumok ellen, hanem egyidejűleg nagy igyekezetét is kifejtenek, hogy nagyobb, racionálisabb egységeket, ökonómiai „ellentábort“ képezzenek és helyt álljanak az erős konkurenciában. E promlémával kapcsolatban állandóan bővülnek a földművesközösségek formái. Találunk köztük érdekcsoportokat, kölcsönös segélynyújtási társulásokat, szindikátusokat, társaságokat vagy különféle szövetkezeti típusokat. És az eddigi fejlődéstől eltérőleg gyakran már nem elégednek meg a vásárlásban és értékesítésében megnyilvánuló kooperációval, hogy így is védekezzenek a kapitalisták ellen, hanem felveszik velük a harcot a mezőgazdasági termelésben is. Még az individualizmusáról annyira jellegzetes Nagy-Britanniában is egyre sűrűbben egyesülnek a parasztok szövetkezeti együttműködésre, hogy közösen foglalkozzanak egy bizonyos termény előállításával vagy egy termelési ágazattal, de esetleg teljes mezőgazdasági termeléssel is. Essex és Suffolk grófságokban ma már az ún. „groups“, azaz „csoportok" százai léteznek: 6—20 farmer egyesül egy vállalkozásba, közös vagyonná egyesített leltárakkal. Persze vannak ott mezőgazdasági részvénytársaságok is, melyeket egy független igazgató vezet a választott ellenőrző bizottság felügyelete mellett. Akadnak továbbá apró farmerekből alakult szindikátusok, az ún. team-ek (csapatok), továbbá szövetkezetek a mi értelmezésünkben. „Kutel Ä, G. Essen“ Dániában, Svédországban, Olaszországban és az NSZK-ban modern nagy istállóüzemeket fejlesztettek; ezekben összpontosítják a parasztok fejősteheneiket, ily módon hidalják át a munkaerőhiányt, hogy csökkentsék az önköltségeket. E társulások jellegzetességeinek egyiké, hogy a munkát gyakran napszámosokkal végeztetik. Említésre méltó megemlíteni a „Kutél A. G. Essen“ elnevezésű nyugatnémet társulást. Ez a csoport 26 hektáron 2000 tehénnel gazdálkodik és egy 4 millió márka alaptőkével ren-A Burgundia! Copex Franciaországban a szokványos termelőszövetkezetek mellett ún. társulások is működnek. Ilyen pl. a burgundiai Copex, amely közös tulajdonba vette a tagok gazdasági épületeit, gépeit és leltárát’. Minden egyes tag köteles évenként 2000 órát dolgozni előre meghatározott munkaterv alapján; igényt tart azonban évenként 3 hét szabadságra. A jutalmazás a befektetett tőke és az elvégzett munka alapján történik. Havonta előleget fizetnek, a különbséget a gazdálkodás ’eredménye alapján az év végén számolják el. Az USA-ban az ún. „cooperations“ ’(testületek) alakulnak. így pl. északon, Oregon államban kisfanmerek álltak össze közös gazdálkodás céljából. Egy-égy kooperáció közös földterületé 200 hektár körül mozog. A Német Szövetségi Köztársaságban százakra megy már a meliorációs, szőlő- vagy gyümölcstermesztő, legeltető, virágkertészeti, fajállattenyészíő, magt’ermesztő, sértéstenyésztő, cukorrépatermesztő, és gépszövetkezeíék száma. Léteznek azonkívül feldolgozással foglalkozó szövetkezetek, pl. tejtermékeket gyártó üzemek, konzervgyárak és szeszfőzdék. A szövetkezetesítés új formája az ún. „mezőgazdasági körök“ is, (Ferkelringe, Maschinenringe); csupán Bajorországban 300 ilyen „ring“ foglalkozik közös malacneveléssel. Ezek nem tekinthetők a szó szoros értelmében vett szövetkezeteknek és szövetkezeti központok alá sem tartoznak. Rerfdszeriní 6—10 ismerős család tömörül bennük a föld közös megművelésére vagy más mezőgazdasági munkára, gazdálkodásra. Nagyon elterjedtek Nyugat-Németországban a halászati szövetkezetek is. Nagyra nőtt' a karfiol á rövinkái sző vetkezet kertészetében. Csányi Vince, kertész és a kertészeti csoport tagjai mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az áru a legrövidebb időn belül a bratislavai fogyasztókhoz jusson. R. Noga felvétele Megváltoztak a nézetek Anélkül, hogy túlbecsülnénk a me: zőgazdasági termelő szövetkezetek jelentőségét a kapitalista országokban, a további fejlődés irányzata ezen a ’ szakaszon semmi esetre sem tagadható. És ez a tény vitán felül fontos , lélektani jelentőséggel bír. Amenynyiben ugyanis kialakul a közös gazdálkodás legjobb modellje, minőségi I változás következik be Nyugaton a szocialista országok mezőgazdasági i szövetkezeti jellegének megítélésében is. Ettől eltekintve azonban ez az ! irányzat már eddig is sok dilemmát okozott. A reakciós sajtó, mely például az NSZK-ban eddig olyan élesen uszított az NDK kolektivizálási mozgalma ellen, ma kénytelen megváltoztatni nézeteit. így pl. a „Der Volkswirt“ ezeket írja: A parasztok egyesülése a termelés terén vitán felül lehetőségeket nyújt a kisparasztoknak is arra né^ve, hogy javítsanak helyzetükön és hogy továbbra is megmaradjanak a mezőgazdaságban. A „Der Spiegel" és a „Badische Zeitung“ megállapítják, hogy „a mezőgazdasági termelőszövetkezetek létesítése ma már az NSZK-ban is vitathatatlan realitássá vált. Természetesen nem az határoz, milyen formában és milyen jogi státuszszál alakulnak meg a szövetkezetek, hanem minden esetre az, hogy milyenek a termelési viszonyai. Hiszen mezőgazdasági termelőszövetkezet éppúgy működhet a kapitalizmusban, mint a szocializmusban. A tapasztalatok eddig arról tanúskodnak, hogy a szövetkezetek a kapitalista államokban demokratikus megoldást képezhetnek és ha önérzetes parasztok vezetik őket, erős fegyverekké válhatnak a monopóliumok ellen vívott harcban. Z. N.
