Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-31 / 30. szám

ORVOSI SZEMMEL: Vili. Az elvonókúra után Az alkoholizmus világszerte súlyos probléma, ezért sohasem lehet ezzel kapcsolatban elég cikket írni. Ebben a cikkben az alkohol-elvonó kúra utá­ni időszakban szerzett tapasztalatok­ról szándékozom szólni. Milyen ered­ményeket tudnak orvosaink elérni az elvonó kúrával. Hogyan változik meg az iszákosok élete, munkateljesítmé­nye, családi viszonya stb. Az iszákos beteg az elvonó kúra után úgy érzi, hogy egy nagyon súlyos betegségtől szabadult meg. Hangulata megjavul, fokozódik életkedve, meg­találja életében az apró örömöket is, egészségesnek érzi magát. Felesége és gyermekei iránti viszonya megvál­tozik, megjavul, megbecsüli feleségét, szereti gyermekeit, gondos családapa lesz. Fokozódik munkakedve és mun­kateljesítménye. munkahelyén min­denki megbecsüli és ez jó érzést vált ki benne. Ezért igyekszik kerülni min­den alkalmat, hogy újra megízlelje az alkoholt, mert érzi, hogy ez vissza­esést válthat ki nála. A beteg az el­vonó kúra után belátja, hogy az alko­holizmus ártalmas szervezetére, jel­lemére, munkateljesítményére, családi viszonyára stb. Ha az. iszákos embert az elvonó kúra után megkérdezzük, hogy milyen véleményt alkot önmagáról és hogyan Ítéli meg alkoholista társait, a követ­kező eredményre jutunk: A megkér­dezettek legnagyobb része súlyosan elítéli az alkoholistát. Züllött, semmi­­revaló. erkölcstelen embernek tartja. A felháborodott ítéletek egyben azt is jelentik, hogy a megkérdezett önma­gát különbnek tartja az alkoholistá­nál, önmaga számára mentséget keres, magát nem sorolja a legsúlyosabb esetek közé. Az alkoholista szigorú mércével méri embertársait, meg­nyugtatást, mentséget keres önmaga számára. Ügy veti meg az alkoholistát, hogy különbséget lásson önmaga és a lenézett részeges ember között. Az alkoholista betegek véleményét abban foglalhatjuk össze, hogy legtöbbjük a végső stádiumot, a végső züllést jel­lemzi és azzal védekezik, hogy ő még nem alkoholista, mert a végső csőd nála még nem következett be. Ezt vallják azok a betegek, akik elvonó kúrának vetik magukat alá, vagy el­vonó kúrára kényszerítették őket. Sajnos, a valóság az, hogy egyelőre kevés azoknak a száma, akik az elvonó kúrára maguktól jelentkeznek, a több­séget kényszeríteni kell erre. Ezek természetesen nem tartják magukat betegnek, az elvonó kúra alatt nem igyekeznek az orvos fáradozásait elő­segíteni, sértve érzik magukat. Ezek­ben az esetekben természetesen a gyógykezelés eredménye sem kielé­gítő, és gyakoriak a visszaesések. Amint már említettem, az alkoho­lista beteg az elvonó kúra után hosz­­szabb-rövidebb ideig kerüli a lehető­séget, hogy igyon, de az esetek több­ségében úira visszaesik a régi állapot­ba és újra inni kezd. Mi ennek az oka? Elsősorban talán hadd említsem meg, hogy a visszaesést nagyon sok­szor az okozza, hogy a beteg baráti körben, udvarlás, szórakozás, névna­pok és születésnapok ünneplésekor újra alkoholt fogyaszt, elsősorban a társaság, a szórakozás, a hangulat kedvéért. Ezzel már megtette az első lépést, hogy újra visszaessen az el­vonó kúra előtti kóros állapotba és egyre inkább keresi az olyan társa­ságot, amelyben isznak. Ezzel megfor­dul a helyzet: már nem annyira az ivas van a társaság kedvéért, hanem a társaság az ivás kedvéért. Fokoza­tosan nemcsak keresi, de meg is te­remti az alkalmakat. Ugyancsak visszaesésre ad okot az a sokak által terjesztett vélemény, hogy az alkoholfogyasztás nem káros, sőt arra is hivatkoznak, hogy a sör és a bor tápláló és némely betegség­nél még gyógyszer is. Igaz ugyan, hogy .1 gramm etanolnak 7 kalória értéke van. De ez a kalóriaérték nem hason­lítható össze az élelmiszerekkel. Az ember nem motor, amely az üzem­anyagot egyszerűen elégeti. Fontos, hogy az ember tápláléka helyes össze­tételű legyen, kellő mennyiségben tar­talmazzon fehérjét és vitaminokat. Éppen ezek az anyagok nincsenek je­len az alkoholban, vagy csak nagyon kis mennyiségben találhatók meg. A leírt téves vélemény alapján sokszor egy-két pohár sör is visszaesést okoz­hat és éppen ezért az alkoholistának az elvonó kúra után teljes absztinen­ciát kell tartania. Helytelen — de ép­pen erre sokszor hajlamosak — elfo­gadni társaik tanácsát, hogy sokat inni ugyan káros, de az igazán túlzás, hogy még egy kis sört se igyon. Az elmondottak alapján nyugodtan merem állítani, hogy az alkoholista beteg, ha az elvonó kúra után nem kerül minden ivási lehetőséget, újra visszaesik, újra alkoholistává válik. Az elvonó kúra tehát nem mindenható csodaszer és utána is nagyon sok függ a környezettől. A kúráról visszatérő beteg mellől el kell távolítani az ivó­cimborákat — még a poharazgató ba­rátokat is — és őt magát még nagyon hosszú ideig meg kell védeni az alko­hol minden csábításától, egyetlen csepp szeszes italtól is. Ha mindez nem történik meg, a be­teg újra inni kezd és rövidesen oda­jut, ahol az elvonó kúra előtt volt, újra iszákossá válik. Elhanyagolja munkáját, nem törődik családja eltar­tásával, ha elfogy a pénze, zálogba teszi holmiját, s még arra is képes, hogy az italért lopni, betörni menjen. Tudni kell, hogy az alkohol elsősor­ban idegméreg és ezért huzamosabb élvezete megzavarja a szervezet mű­ködésének idegrendszeri szabályozá­sát, felborítja egyensúlyát. A baj vég­ső kifejlődése már nagyobb agykáro­sodással, testi és szellemi legyengü­­léssel, az erkölcsi normák meglazulá­­sával, teljes társadalmi csőddel jár. Tehát főként a környezet feladata, hogy idejében felfigyeljen az iszákos­­ság tüneteire, arra, ha valaki nem a társaság kedvéért poharazgat, hanem az alkohol mámorító hatásáért iszik és az ital kedvéért keresi a társasá­got. Tehát az alkoholizmus elleni küz­delem nemcsak az orvosok feladata, hanem az egész társadalomé és ezért mindenkinek minden eszközt fel kell használnia, hogy minél kisebb szám­ban találkozzunk iszákos emberrel. MUDr. MANIGATTI ISTVÁN Korszerű üzletek a Szovjetunióban Évről évre változik a száraíövf ke­rület (oblast) falvainak arculata. Eb­ben jelentős szerepet játszanak az új, korszerű üzletek és étkezdék. Az új üzletek a vevő magasabb szin­tű, jobb kiszolgálását eredményezik. Ez feltétlenül megköveteli a kereske­delem jó anyagi-műszaki alapjának megteremtését. A kerületben a hat­éves terv hat éve alatt 606 üzletet', 64 étkezdét 2807 személyt befogadó képességgel, 45 péküzemet, 38,8 ezer négyzetméter raktárterületet, 45 gé­pesített hütőüzemet létesíttetünk. Emeletes áruházak szépítik Jersov, Bozarnij és Kapabulak utcáit. Kali­­nyinban új vendéglő üzem és cseme­gebolt nyílt. Huszonnégy üzlettel bő­vítették a szaratovi járás üzlethálóza­tát. Ugyancsak új üzletek épültek a bazarnokkarabalszki, petrovszki és a többi járásokban. A nagyméretű épít­kezések munkálataira 24 millió 120 000 rubelt fordítottak. Sajnos, sok még a megoldatlan kér­dés. Főleg az építő vállalatok beruhá­zási költségei körül nincs minden rendben. Nem kielégítő a kereskede­lem fejlesztése az atkarszki, arkadak­szT, nővöuzémszki és a gyergacsevszkl járásban (rajón). A kerületi kereske­delmi vállalat építő részlege nem se­gíti járási fiókjait, saját objektumait lassú ütemben és minőségileg kifogá­solhatóan* végzi. _ Az üzlethálózat megteremtésénél lényeges szerepet játszanak azok a kolhozok és szovhozok, amelyek saját erejükből építik fel az üzleteket, ét­kezdéket, pékségeket. A múlt évben a kolhozok és szovhozok saját eszkö­zeikből nyolc boltot, tizennégy étkez­dét, huszonegy pékséget építettek. Az új üzletek, étkezdék, raktár­­helyiségek, hűtőberendezések az el­­árusítás színvonalának emelkedését segítik elő. Az élvonalbeli elárusítás bevezetése a második tényező, amely meghatározza az elárusítás kultúráját. Kerületi viszonylatban már sokat megvalósítottak ezen a téren. Több száz önkiszolgáló üzlet, ötszáz állan­dóan működő automata elárusító és sok más létesült. Nagy gondot fordítanak az elárusí­tás haladó módszereinek bevezetésére a szaratovi, volinszki, perelyubszki és más járásokban. De őszintén meg kell mondani, hogy a kerület üzlethálóza­ti falusi népi fogyasztási szövetkezetek a nyitrai járásban is önsegéllyel épí­tenek üzlethelyiségeket. iának n?m mindén vezető dolgozója tudatosítja még eléggé, a haladó el­­árusítási módszerek alkalmazásának fontosságát. Akadnak még olyanok, akik a múltban élnek, nem akarják észrevenni a körülöttük zajló élet ha­ladó jeleit. Nem igyekszenek a haladó elárusítási módszerek bevezetésével az akarszki és a chvelinszki járásban sem! Még az egyszerű vásárló is a saját „bőrén“ érzi, hogy jobban lehet ruhát venni a szakosított üzletben, mint az olyanban, ahol a fogkrémtől kezdve a ciprofűzőig minden össze van zsúfolva. S ezért az üzlethálózat szakosítása elsőrendű feladattá vált mind az áru­forgalom tervének teljesítése, mind az elárusítás, vevőkiszolgálás kultu­ráltsága szempontjából. Baj, hogy az ilyen szakosított' üzlet kerületünkben nagyon kevés. A kerü­leti kereskedelmi vállalat 32 járási fiókjából csak 20 szakosított. Az at­karszki, belakovszki, liszogorszki és a petrovszki járásban a szakosított üz­letek még teljesen hiányoznak. Tapasztalatok bizonyítják: a szako­sítás kitűnő eredményeket nyújt. Ta­valyelőtt Balavoszban megszervezték a cipő és agyagáru nagy és kiskeres­kedelmi kombinátot, amelyhez tizenöt üzlet tartozik a balasovszki, szarnol­­jovszki és a rtyscsevszki járásban. Az említett kombinát létesítése jó ered­ményeket hozott, az elárusítás szín­vonala emelkedett, lényegesen javult az árusítás kultúrája. A kiskereskedelmi üzlethálózat to­vábbi szakosítása elengedhetetlen. Minden járásnak módjában áll, hogy az átépített régi helyiségekből új, sza­kosított üzleteket varázsoljon. Hely­telen ezeket a lehetőségeket ki nem használni! A kerületi kereskedelmi vállalat ve­zetősége úgy határozott, hogy az 1965—66-os években Arkadakában, Gergacsekában és Szamoljovkában du­­bovkai típusú üzletközpontokat léte­sít. Ezekbe összpontosítják majd a legfontosabb szakosított üzleteket, amelyek a legkorszerűbbek lesznek. Idén összesen 200 önkiszolgáló üzlet, 25 új szakosított elárusítóhely meg­nyitásával számolnak és 250 régi üzle­tet korszerűsítenek. Nyár a kirándulások ideje. A losonci gyerekek egy csoportja nemrégiben at Alacsony Tátrába látogatott. A csodálatos magasságban hócsatát rendeztek a mozgékony gyerekek. Felelősségünk tudatában Szerte az országban gyermekkaca­­gástól hangos a játszótér, a pionír­tábor, az erdő, az utca. Vakáció van. A vakáció a szabadság ideje. A nyár a játék ideje. Azonban a nagyobb szabadság veszélyeket is rejt magá­ban. A nyár a gyermekbalesetek idő­szaka — mondják az orvosok és -a rendőrök. A nap kicsalja őket az ut­cára, a játszótérre, az erdőbe. A ját­szadozó és az őrizetlenül hagyott gyermekek sokszor kisebb-nagyobb balesetet idézhetnek elő. Jól fejlett és egészséges gyerme­keink vannak. Jövőjük mind gazda­sági, mind társadalmi szempontból biztosított. Mosolyukat azonban sok­szor fájdalom és szenvedés váltja fel. Szomorú tény, hogy világviszonylat­ban egyre több gyerek puszul el bal­eset következtében, mint betegségben. A gyermekbalesetek komolyságával elsősorban a szülőknek kell tisztában lenniük. Ki kell törölni életükből a balesetek szomorú fejezetét. A szülők sokszor azért nem védik gyermekü­ket, mért' nincsenek tudatában, hogy az egyes balesetek milyen súlyos ha­tással lehetnek a gyermek testi és szellemi fejlődésére. Sok szülő azt mondja, nem hallottam én mostaná­ban semmi komoly balesetről, meg az­tán az én gyermekem tud magára vigyázni. Azonban az ilyen szülő is tud esetekről, amikor súlyosabb baj is történt. Sajnos, a statisztikai adatok szerint á gyermekbalesetek száma egyre nő. A gyermekeknél tízszer annyi baleset fordul elő, mint a felnőtteknél. Miért? Azért, mert a gyermek még nem szerzett elegendő tapasztalatot és nem alakította ki környezetének meg­felelő szokásait. Minden új és isme­retlen számára. Tetszik neki a fényes kés, nem nem ismeri sem az élét, sem a hegyét. A gyermek önállóan akar cselekedni. A felnőtteket utánozza. Sofőr, katona stb. akar lenni. Kíváncsi és csintalan. Mindent meg akar kós­tolni, próbálni, látni, de nincsenek meg a kellő tapasztalatai. Ezért for­dulnak elő oly sokszor a második és az ötödik életév között esések, mér­gezések okozta balesetek. Az iskolában új feltétel alakul ki. Vetélkedni kezd az erősebbekkel és idősebbekkel. Túlfeszíti erejét és ké­pességeit. Sokszor fegyelmezetlen és indulatos. A felnőttek már nem ügyel­nek rá állandóan. Magas fákat, kazla­kat keres, hogy erejét, ügyességét bebizonyítsa. Minden érdekli őt, amin erejét mérheti, amivel felülkereked­het. A forgalmi eszközök számának nö­vekedése, a falvak a háztartások vil­lamosítása, a mezőgazdasági- és házi­munkák gépesítése, növeli a veszélyt. Az Egészségügyi Világszervezet sze­rint sokkal több 5—9 esztendős fiú hal meg baleset, mint fertőző beteg­ség következtében. Ez azt jelenti, hogy a technika fejlődése nagy fi­gyelmet követel, igen nagyarányú a hanyagság és a könnyelműség. Tanít­suk meg ők, hogy vigyázni tudjanak életükre, egészségükre. Ismertessük meg a gázfőző, a villanykapcsoló, a háztartási berendezések működését, hogy elkerüljük az égési, forrázási sebeket, az áramütést, zúzódást stb. Ahol építkezés folyik, szívesen ját­szadoznak a gyerekek. Itt gödrökbe', csatornákba eshetnek, mésszel stb. dobálózhatnak, törés, ficam, szem­gyulladás lehet a következménye. A vidéki gyerekek, különösen nyá­ron, az idénymunkák idején (cséplés, gyümölcsérés) kerülnek a legnagyobb veszedelembe. A fákról, létráról, ke­rítésről való leesés nagyon gyakori. A 6—10 éves gyerekeket nagyon ér­­diklik a gépek, szeretik nézegetni kö­zelről, ráülni, alkatrészeit babrálni. Nagyon sokszor balesetek, sérülések keletkeznek így. Ismernünk kell gyermekünket egé­szen. Tudnunk kell, mit olvas, mit lát a televízióban. Egy-egy előadás után a játéknyíl vagy kard sok keserűséget okozhat. De beszélhetnénk a csúzli­okozta balesetekről is. Aztán gondolkozott-e az a szülő, aki 6—10 éves gyermekének légpuskát vásárolt, hogy az milyen baleset oko­zója lehet? Erről a veszélyes gyerek­játékról sok szomorú történetet ha­lottam már. A hadseregek leszerelésé még hosszú évek vitájába, tárgyalá­saiba fog kerülni. A gyerekek lesze­relése sokkal egyszerűbb. Fegyver né legyen gyerekjáték. Maradjon az a katonák kezében. Vagy az a szülő, aki elengedi gyere­két fürödni, megmondta neki, hogy milyen a víz, vagy ami a legfontosabb, megtanította-e úszni? A szülők két féle hibát követnek el. Vagy agyonféltik, kényeztetik gyer­meküket, s azok nem tanulják meg a helyes magatartást, s a veszélyek el­kerülését, vagy lebecsülik a veszélyt, s íg.V a gyerek testi épségét veszé­lyeztetik. A gyereknek pedig meg kell ismernie azokat a veszedelmeket, amelyekkel később találkozhat, úgy kell nevelni, hogy később a komo­lyabb bajokat is el tudja kerülni. Fel kell ébresztenünk minden fel­nőtt felelősségérzetét a gyermek iránt; necsak a maga gyermekére vi­gyázzon, hanem a máséra is legyen gondja. Erdélyi Elemér, Vaján dalctac. úc... Este még vidáman játszott. Kis tűz­helyén vacsorát főzött... babáit sorra etette... Mi történhetett vele ilyen hirtelen? ... Futok az orvosért s té­­pelődöm. Felettem millió csillag kacér­kodik. Utánam porzik az út, s a tá­volban egy kakas hajnalt kukorékol. Megállók MUDr. Koncz István kör­zeti orvos háza előtt. Halkan kopogok az ablakon. — Doktor úr kérem, beteg a kis­lányom. — Azonnal megyek - hangzik a kurta válasz, s alig telik el öt perc, már együtt megyünk lázasan fekvő kislányomhoz. Nem beszélünk. Engem a félelemmel fűtött aggodalom sodor, öt a mielőbbi segítés vágya viszi előre. ■ Leánykánk kínos nyöszörgése s fe­leségem aggódó tekintete fogad. Rövid vizsgálat, kész a diagnózis: torokgyulladás. Az orvos nyugtató te­kintete s az injekció gyors hatása visszabillenti lelki egyensúlyomat. Míg csendes beszélgetés közben az orvos elrakja eszközeit, az álom hatalma erőt vesz leányunkon.- Ez a harmadik eset az éjjel — mondja mosolyogva. Búcsúzóra nyújtja kezét. Megilletöd­­ve emberbarát, hivatásszerető szívén, csak ennyit mondok mély alázattal: — Köszönöm, doktor úr ...! Budai Ernő, Szécsénké SZABAD FÖLDMŰVES \ f 1965. július 31.

Next

/
Thumbnails
Contents