Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-31 / 30. szám
Hosszú pangás után biztató a helyzet adtak. A járásban még sehol sem vetettek, de ők megkezdték március 23- án s április 9-én már minden tavaszi gabonaféle a talajba került. Mint az előzé esztendőkben, idén is hasonlóan 24 q/ha-t terveztek árpából, de közvetlenül az aratás megkezdése előtt megtekintettük egyik 15 hektáros parcellájukat, ahol legkevesebb 35 q/ha termésátlagra van kilátás. Ahogyan Kovács elvtárs megjegyezte, tavaszi vetéseik még a leggyengébb talajokon is 30 mázsát ígérnek hektáronként. A hosszúéves egyhangú „nem termett több“ után nagyon Jó érzés volt hallanom azt a bizakodást, hogy idén lesz mível takarmányozni. Vajon mi okozhatta ezt a fordulatot? Az, hogy ebben az évben vetés előtt nemcsak hogy jobb minőségű munkát végeztek, de az eddigi évektől eltérően lényegesen korábban vetették a tavasziakat, s ez haszonnal járt. Okulás ez a jövőre nézve. A szövetkezet vezetőivel valő beszélgetésből kitűnt, hogy Szalatnyán kevés a munkaerő. Az utóbbi években többen hátat fordítottak a szövetkezetnek, de a falu odahaza lévő asszonyai sem veszik ki részüket teljes mértékben a munkából. Közülük a legnagyobb munkacsúcs idején csak kevesen dolgoznak naponta. Ezért kellett 24 asszonyt és négy férfit kérni Palástról, akik nagy részt vállalnak a szalatnyai szövetkezet fellendítésében. Az idei szeszélyes Időjárás érezhető károkat okozott ebben a gazdaságban is. A gyors záporesők lemosták a lejtőkről a fejlődő növényzetet, elvitték a tápanyag egyrészét. A közös méhészetéből 10 családot teljesen tönkretett a víz. Első félévi pénzügyi tervüket mégis 140 ezer koronával túlteljesítették. Igaz, hogy a felhőszakadások-okozta károk főleg majd a második félév pénzügyi tervére lesznek hatással, de mégis jó tudni, hogy Szalatnyán mozognak, az egy helyben topogásból már kitértek és elindultak az eredményesebb gazdálkodás felé. Jelenleg a szövetkezetnek többszáz választott malacot kell fölöslegesen tartania. Ugyanis malacnevelésre rendezkedtek be, hogy a környező gazdaságokat elláthassák hizlalásra szánt» anyaggal, de nincs megfelelő érdeklő-! dés a malacok iránt. Attól tartanak,! hogy az állatok túlhaladják a 25 kg-os súlyt, s ezután nem kaphatják meg értük a választott malacokért megállapított összeget. Ezzel kapcsolatban csupán annyit, hogy ha szerződésük van a felvásárló üzemmel, s ha az nem veszi át az állatokat a meghatározott időben, akkor a különbözeiét is meg kell térítenie. Ügy véljük, hogy az elkövetkező időszakban Szalatnyán az állattenyésztési és növénytermesztési pénzügyi tervben bátrabb irányt kellene szabni a fejlődésnek. Erre minden lehetőség adva van, csak ki kell használni azt. A sertéstenyésztés színvonala már megfelelő, csupán az eliés utáni elhullás eléggé nagy, s a hizlalás! Időszakot kellene lerövidíteni. így olcsóbbá lehetne tenni a hústermelést. A szarvasmarha-tenyésztésben azonban annak ellenére, hogy a XBC-től már régebben mentesítették az állományt, a termelés színvonala mégsem kielégítő. Értjük ezalatt a tehenek hasznosságát. Ennek rendezésére persze két-három esztendő megfeszített tudatos tenyésztői munkája szükséges, de ehhez nagy segítséget kell nyújtaniuk a növénytermesztőknek is, mert a jó minőségű, magas termelékenységű utódnevelésnél nemcsak az előd hasznossága a fontos, hanem az utód előkészítése is döntő befolyással van jövőbeni termelékenységére^ Ezt tudomásul kell venni, s ennek megfelelően kell cselekedni. Kívánatos lenné továbbá a Juhállomány bővítése is, mert a gyapjúnak Igen jó ára van, s biztos pénzforrást jelentene a közösnek. Persze a szövetkezet évtizedes fennállása óta berögződött hiányosságokat egyik napról a másikra nem lehet kiküszöbölni. Ilyen csodák nincsenek. A fejlődés előrevitelének megvan a maga módja. Az első lépésnek a talajerőfokozásnak kell lennie, s vele párhuzamosan a takarmánytermesztésnek, hogy módot teremthessenek az állatállomány tökéletesítésére. Ha ez meglesz, akkor már mód nyílik a jól átgondoltan szervezett gazdálkodásra a következő lépésekre Is. Véleménünk szerint a szövetkezet mostani vezetősége képes lesz arra, hogy mindezt belátható időn belül valóra váltsa. Lehetővé teszi a termelékenység növelését, továbbá vele együtt a személyi fogyasztási alap, azaz a dolgozók munkájának az eddigitől jobb pénzügyi értékelését, honorálását. Ha a munkaegység értéke emelkedni fog, akkor azok, akik előző évben elhagyták a szövetkezetei, újra hazatérnek, mert a közösben megtalálják számításukat, és így megoldódik a munkaerőkérdés is. HOKSZA ISTVÁN Előzzük meg CIZ ff ellojást Megalakulása óta ismerem a Szalatnyai EFSZ termelési feltételeit és az ezzel kapcsolatos problémákat. A közös gazdálkodás fennállása óta szinte egy helyben topog, s egyes években legföljebb a közepes színvonalig vitte. Mi lehet ennek az oka? Elég kényes kérdés ez, de végül is nevén kell nevezni a gyereket. Az a lemaradás oka, hogy a falubeliek közül, a zootechnikuson kívül, alig akad vezető ember, aki mezőgazdasági iskolában fejlesztette volna szakismereteit, s ennek következtében nem voltak képesek lépést tartani a fejlődéssel. Ez rányomta bélyegét a szövetkezet gazdálkodására is. Képteleneké váltak a vezetői tisztség gyakorlására, s a vezető kádereket a járás segítségével más községekből kellett beszerezni, mert a kisparaszti tudás már nem volt elegendő az 585 hektáros nagyüzem vezetéséhez. Több esztendőre visszamenőleg átvizsgáltuk a gazdaság évi mérlegelt, s megállapítottuk, hogy bár úgyszólván évente alacsony irányt szabtak a gabonatermesztésnek, mégsem érték •1 a tervezett hozamot, s ugyanez volt a helyzet a cukorrépánál, a kukoricánál és más fontos növényeknél is. Tény, hogy a gazdaság területe nem a legideálisabb fekvésű, s ezáltal a termelési költségek jóval magasabbak, mint a síkvidéki gazdaságokban, de ez mégsem elegendő indok arra, hogy a termelékenységben a pangás állandósuljon. Nem lehet egyetérteni azzal, hogy például 1963-ban az egy hektárra eső pénzbevétel csupán 3382 korona volt, s ebből a növénytermesztés bevétele csak 1194 korona. Ugyanakkor a lévai járásban számos hasonló termelési feltételek mellett gazdálkodó EFSZ-ben túlhaladták a hektáronkénti 4000 korona forgalmat is. Tudvalévő, hogy nem lehetett szó a növénytermesztés fellendítéséről tervszerű tápanyag visszapótlás nélkül. Ebben a szövetkezetben is volt és talán még ma is van olyan terület, mely a közös gazdálkodás megkezdése óta nem kapott szervesanyagot, de ipari trágyákból is csupán a legminimálisabb adagot nyújtották a talajnak. Például 1963-ban csak 224, 1964-ben pedig csupán 218 korona hektáronkénti értékben. A szalatnyai szövetkezet ez év első felében új elnököt kapott Kovács János elvtárs személyében, aki párhónapos működése óta minden lehetőt elkövetett a gazdálkodás színvonalának fellendítéséért. Éppen a tavasziak vetésének megkezdése előtt került Szalatnyára, s rögtön kidolgozták az árpa vetésének részlettervét. Gondosan előkészítették a talajt, s az 50 hektáros területre 113 mázsa ipari trágyát A tojások „éltojása" á ícjóhSzakban igen komoly veszteséget okozhat. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának hivatalos statisztikája szerint az eltolásból eredő veszteség több korszerű, erősen gépesített nagyüzemben 20—30 °/o-os. E veszteség a következő lehet: a) A tyúk olyan helyre fojja a tojást, ahol a gondozó esetleg nagyon későn veszi észre, amikor keltetésre vagy fogyasztásra már kevésbé alkalmas, b) Az eltojt tojás szennyeződik; énnek következtében keltetésre való alkalmassága csökken, fogyasztásra is csak tisztítás után kerülhet. c) ' Az eltojt tojás sorsa igen gyakran az, hogy eltörik és a tyúkok megeszik. Emiatt esetenként hamarosan elterjed a 'tojásevés, különösen tartási vagy takarmányozási hibák esetében. Megfigyelések szerint a tojásevésre szokott állományban igen gyakran tollcsipkedés és kannibalizmus jelentkezik. d) Az éltojás a tenyésztőt megtévesztheti, s a teljesítményvizsgálat megbízhatóságát csökkentheti. Az eltojás oka lehet a tojófészék rossz elhelyezése. Amerikai vizsgálatok szerint az eltojt tojások száma az összes tojás 20 %-a, ha a tojófészkeket közvetlen napfény éri. Ezzel szemben az eltojás aránya 1%-ra csökken, ha a tojóház ablakai a tojófészek mögött és felett helyezkednek él. A vizsgálatok arra mutatnak, hogy az ablaktalan tojóházak előnyösebbek az eltojás szempontjából. Az ablaktalan tojóházakban azonban a fényforsásokat megfelelően árnyékolni kell. Az eltojás megakadályozásának eszköze a fészek almozása. Tapasztalatok szerint nyáron a homok, télen viszont a száraz szalmaszecska, gyaluforgács vagy fűrészpor megfelelőbb. Gondoskodnunk kell elegendő fé\ Qszabad földműves 1965. július 31. székről. Tojóházban minden 100 tojóra 6 m fészekhosszúságot biztosítsunk, csapófészkezés esetén 3—4 tojóra számíthatunk égy csapófészket, já fészkek könnyen megközelíthetőek legyenek. Emeletes vagy magasan elhelyezett fészkekhez — különösen a nehéztestű tyúkok esetében — feljárót kell biztosítani. Könnyűtestű fajták számára maximálisan 3—4, nehéztestűek részére 2—3 fészeksor létesíthető. Ennél több fészéksor már csak a kezelés nehézkessége miatt is célszerűtlen. A tojófészkek legyenek tágasak, könnyén tisztíthatók és javíthatók. Szükség szerint fészekmegosztókat is alkalmazhatunk, amelyek a csoportos tojófészkeket 30 cim-es részekre' osztják. Szovjet és amerikai kísérletek szerint a tojók a kis fészkeket és a hosszú tojóboxokat (1.2— 1,8 m) egyformán szívesen használják, A legjobban bevált, közös tojófészkek 60 cm szélesek és a fellépődeszkától számítva 15—18 cm mélyek. A tyúk előszeretettel tojik oda, ahöl már van egy-két tojás. Ezért az eltojás megakadályozása szempontjából a kigurulós tojófészkek hátrányosaknak mondhatók. Minthogy azonban ezekben a tojásgyűjtés egyszerűbb és a tojás feltörése kevésbé fenyeget, jól beválik a műanyagból vagy fából készült tojásoknak a fészkek aljára való rögzítésé. Az eltojás megelőzésének Sgyik igen fontos módja az, hogy a jércéket idejében beólazzuk. A íojőfészkek nélküli nevelőházakban, vándorólakban tartott növendékek nehezen szokják meg a fészket, ha a beólazás későn történik. Nem állíthatunk fel szabályt, hogy az egyes fajták, illetve vonalak tojóházi elhelyezésére milyen időpontok a legmegfelelőbbek, de árutermelő állományokban általában 5°/o-os tojástermelés esetén meg kell kezdeni a beólazást. Nagyüzemeinkben eléggé gyakori hiba, hogy a vándorólakban, vagy a nevelőházban a kései beólazás miatt az állomány 20—30 %-a is megkezdi a tojástermelést. Ez mindenképpen növeli az eltojt tojások számát. Esetenként szükségessé válhat, hogy a jércéket vándorólakban, nevelőházakban hagyjuk még azután is, ha a tojástermelés magasabb szintet ér el. Ilyen esetekben a tojófészekhez szoktatást már itt meg kell kezdenünk. Erre a célra a gazdaság saját műhelyében megfelelő fedett, esőtől- Széltől védelmet nyújtó fészkeket lehet készíttetnünk. Az eltojt tojások számát jelentősen befolyásolhatja — elegendő tojófészek biztosítása mellett is — a tojóhéz zsúfoltsága. Ezért ügyelnünk kell a technológiai utasítások betartására. Amerikai tapasztalatok szerint a tojóházak berendezési tárgyainak elhelyezése is fontos tényező. Az etetők, Itatók né akadályozzák a tojók szabad mozgását, és a tojófészkektől 2,5—3 méternél ne legyenek távolabb. Tízezresnél nagyobb tojóházakban gazdaságosnak találták elektromos vezetékek elhelyezését a falak mentén és a sarkokban. Ez utóbbi megoldás a nagyállatok tartásában közismert villanypásztorrá emlékeztet. Lényege, hogy a megfelelő magasságban elhelyezet vezetékekben keringő áram a tojni készülő tyúkot enyhén megrázza és az ilyen helyekről elzavarja. A nagyüzemi tojóházak berendezése és üzemeltetése során ajánlatos lehetőleg minél több, eltojást megelőző .tényezőre tekintettel lenni. Dr. Holdas Sándor Szőlőtenger a határ Bratislavától mintegy 25 kilométernyire van a több mint 800 éves városka, amelyről a történelem, krónika mindig mint híres bortermelő vldé»kről emlékezett. Módra ma is a Kis-Kárpátok legjelentősebb szőlőtermő vidéke. Több mint 700 hektár mérgeszöldlevelű szőlő díszük a napos domboldalokon. Az elkövetkező 10 évben a telepítést 300 hektárral bővítik, tehát a 2000 hektáros gazdaság felében szőlő lesz. Jelenleg 600 hektárt dolgoznak közösen, s a többi háztájiként • tagok birtokában van. A szövetkezei ökonómusával, Slávik mérnökkel hosszasan elbeszélgettünk a történelmi borvidék múltjáról, Jelenéről. — Régebben kevesebb volt a probléma — fejtegeti a szakember. — Akkor a legszorosabb munkaidőben is volt elegendő szorgos kéz. — S most?' — Bizony néha több is élkéln?. Közel a város és felszippantotta a fiatalokat az Ipar. — Hogyan oldják meg a munkaerő kérdést? — Ahol lehet, korszerűsítünk'. Hacsak nem tűi meredek a domboldal, a korszerű követelményeknek megfelelően áttelepítjük a szőlőt. — Cj telepítéseket is létesítettek az utóbbi években? — A közelmúltban közéi 180 hektárral bővítettük a szőlőterületet. — Milyen telepítési forma a legmegfelelőbb a modrai határban? — A magasvezetéses. A 260 cm- és sorközi távolság folytán kényelmesen dolgozhatnak a gépek és így egy állandó munkaerő három hektárt is megművel. Emellett a hektárhozam alig alacsonyabb, mint a hagyományos vagy a középkordonos telepítésnél, ahol a munkaráfordítás majdnem egyszer annyi. — Milyen a munkaszervezési forma a szőlészéiben? — Tizennégy munkacsoport végzi a teendőket. Ebből három az új telepítésekkel törődik. Egy-egy csoportban .15—20 ember dolgozik, s így 200 körül mozog azoknak a száma, akik állandó munkások a szőlészetben. — Szakemberek? — Hat mérnök, és ha hárman befejezik a városunkban levő szőlészeti középiskolát, hat technikusunk is lesz. — A gépesítés?' — Gyarapszunk á gépek tekintetében. Tíz különböző típusú traktorunk van. Három SO—53-as és égy SO—19 permetező és más szükséges felszerelésünk is van. — A tápanyagéllátás? — Ez a legnagyobb gondunk. A gazdaságban 750 darab szarvasmarha van. Ez édeskevés ahhoz, hogy szervestrágyából elegendőt adagoljunk. Igaz, a műtrágyaellátás megjavult az utóbbi években, s Így 8— 10 mázsát is adunk hektáronként. Persze, ez nem oldja meg az Istállótrágya hiányát. Ezért a korszerűen telepített táblákon zöldtrágyázással igyekszünk megoldani t fontos kérdést. — Milyen fajta szőlőket' termelnek? — Amelyek legjobban beváltak a határunkban. Zöldszilvánit, Veltelínit, Müller Thurgau-t, Olasz Rizlinget, Leánykát, Muskátot é* Malagát. — Milyen hektárhozamof értek el a múlt évben? — Elég Jó volt a termés. Kilencven és fél mázsa volt az átlagos hozam. De talán még jobb lett volna a termés, ha minden munkálatot időben elvégzőnk. Éppen ezért, az idén idényprémium kifizetését vezettük be, s ezen a elmen 600 ezer koronát fizetünk ki a gyorsan és minőségileg kifogástalanul elvégzett munkákért. — Mennyi volt a piaci férmelé•ük tavaly? — Közel 25 millió korona érték. Az össztermelés értéke pedig meghaladta a 30-at. — Az önköltség?' — Elég magas: 15 millió 150 ezer korona. Hiába, sok még a hagyományos ’telepítés. — Az utóbbi években mennyi volt’ egy munkaegység értéke a szövetkezetben? — Huszonöt és 30 korona között mozgott. — Hány munkaegységet szerez egy-egy állandó dolgozó? — A középarány 600 körül mozog, többen vannak, akik 'elérik a 800—900 munkaegységet, s így jőval 2000 koronán felül keresnek. — Anyatelepítése is van a szövetkezetnek? — Természetesen. A több mlpl négy hektáros anyatelepről 3—400 ezer vesszőt oltunk évente, s így még eladásra is jut belőle. — Amellett, hogy a saját oltványukat telepítik, mennyibe kerül egy hektár szőlő beállítása? — Mintegy 65 ezer korona. — Elég borsos. — Alapos munkát végzünk. S Ha azt vesszük alapul, hogy két évi közepes termés behozza a telepítési költségeket, akkor talán nem is olyan sok. Igaz, az elért hektárhözamök és a jelenlegi árak az ökonómust igazolják. Az idei fürtökből talán még két termés se kell, hogy hosszú évtizedekre alaposan előkészítsék a talajt és katonás sorrendbe1 beállítsák a betonoszlopokat’, amelynek huzaljaira kapaszkodó szőlővesszőkön évről évre' érik majd a dúsan termő, nemes gyümölcs. —tt— MA MÁR NEMCSAK az üzemek lakóházak építésében van nagy jelentősége a betonnak, hanem a szőlészetekben is. A korszerű kordonos telepítéseknél mindenütt előre gyártott betonoszlopokra feszítik ki a huzalokat. Képünkön az tmelylek szállítjak az új telepítésekhez az oszlopokat. A borok atyja Borból 70 millió liter nem kevés. Hát még olyan borokból, amelyet a Jalta melletti Maszandra bőrgyárban készítenek. Ezek a fehér és sötétvörös nehéz, édes deszert borfajták szovjetuniószerte híresek, kedveltek. A krimi borok legjobbjai sorába tartoznak. De most talán nem is a bor, hanem a főborász a fontos, akiről rövid írásban megemlékezünk. Egy borszakértőre gondolunk, aki élete során eddig legalább 70 millió liter bort készített’. Igaz, 91 évének legnagyobb részét a szőlő és bor kutatásának szentelte. S Így Alexandr Alexandrovics Jegorcov 91. születése napján köszöntése a Maszandr borkombinátban egyben az orosz borászati Iskola megalapítójának és kifejlesztőjének is ünneplése volt. Az ünneplés alkalmával tokaji bort kért a poharába. Tokajit, amelynek első vesszőit maga hozta Magyarországról, a Fekete tenger mellé.
