Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-31 / 30. szám
A görögországi események elöntő bizonyítékul szolgálnak arra, menynyire gátlás nélkül lép közbe a nemzetközi reakció, ha valamelyik kapitalista országban egy józanabb, a realitásokra hajló demokratikus irányzat kerekedik felül. Az amerikai imperializmus és a NATO legagresszívabb köreinek mesterkedései rég nem látott ipolitikai válságot idéztek elő abban az országban, amelyben bűnös terveik jóváhagyására csak a királyi udvar belső falai közt tálának híveket. A nép egy emberként szállt szembe a nemzeti függetlenség és szabadság árulóival. Ez a szilárd elhatározás és akarat jellemző a vietnami népre is, amely a hosszú idő óta tartó imperialista-ellenes háborúban újabb és újabb csapásokat mér az ellenségre; jóllehet Washington ennek ellenére fokozza megtorlásait és katonai beavatkozásait. E súlyos nemzetközi problémákkal terhelt napok közeptefíe jó hír és bíztató jelenség, hogy Genfben ismét összeült a leszerelési értekezlet, amely megpróbál utat keresni korunk legégetőbb kérdése, a háború nélküli világ megteremtése, a pusztító fegyverek megsemmisítése felé. Görögország népe méltó forradalmi hagyományaihoz Nemzeti gyász, példátlan országos sztrájkhullám és teljes politikai válság — ez jellemezte, illetve jellemzi napjaink Görögországét. De vegyük csak sorjába az eseményeket: a múlt héten már beszámoltunk róla, hogy Konstantin görög király önkényes intézkedése, a Papandreu-kormány leváltása valóságos forradalmi hangulatot váltott ki az országban. A népszerűségnek örvendő és komoly társadalmi reformokat végrehajtó, illetve kilátásba helyező miniszterelnök el• távolítása a baloldal megfélemlítését szolgálta: Athénben nem tűrik a demokratikus fejlődés további kibontakozását. Az önkényes királyi intézkedésre a tömegek tüntetésekkel, sztrájkokkal és Papandreu miniszterelnök visszaállítását követelő tömegfelvonulásokkal válaszoltak. A rendőrséggel történt összecsapásnak halálos áldozata is volt. Egy 25 éves diákot meggyilkoltak, akinek temetése valóságos nemzeti gyász volt. Százezres tömeg kísérte utolsó útjára s a gyászmenet „Le a gyilkosokkal!“, „Nem győzhet a fasizmus!", „Le az árulók kormányával!“ és hasonló feliratokat vitt. A Görög Általános Munkásszövetség ugyanakkor felszólította Athén és több nagy város dolgozóit, hogy július 27- én 24 órára függessze fel a munkát az alkotmányos jogok védelmének jegyében. Ezen a napon több mint százezren hagyták abba a munkát, bár a kormány súlyos megtorlásokat helyezett kilátsba. Kétségtelen, hogy Görögországban most az erőpróba napjai,, illetve hetei következnek. A legutóbbi évek politikai tapasztalatai alapján az erőpróba kimenetelének lehetőségeit bizonyos kétkedéssel kell szemlélni. Görögország évek óta a tőkés Európa egyik legbonyolultabb politikai összetételű országa: a tömegek között rendkívül erős a forradalmi baloldal befolyása, míg a másik oldalon lényegében megdöntetlenek maradtak a reakció és a militarizmus bástyái. A jelenlegi válság is azt bizonyítja, hogy a Papandreu által képviselt haladóbb demokratikus irányzat összecsapott az erőszak, a jobboldal erőivel. Vajon ebből a történelmi jelentőségű összecsapásnak is mondható harcból rövidesen, vagy nehéz harcok árán jut-e ki a görög nép? —, mert győzelme egy pillanatig sem, csupán az időpont kérdéses. A johnsoni dilíema új szakasza Nem magyarázat, csupán kiegészítés a címhez: kétségtelen, hogy Johnson elnöki pályafutásának egyik fontos szakaszához érkezett. Választóinak döntő többsége ugyanis mind inkább elítéli vietnami politikáját, tanácsadói és befolyásos munkatársai azonban a szennyes dél-vietnami háború újabb örvényeibe kergetik. Az Egyesült Államokban legújabban úgynevezett második szakaszról kezdenek beszélni Vietnammal kapcsolatban. Ez lényegében az lenne, hogy a háború kiterjesztését célzó és a VDK területén végrehajtott és állandóan fokozódó amerikai légi támadások mellett most már szárazföldi hadműveletekben is az amerikai egységek kapják a főszerepet. McNamara hadügyminiszter saigoni látogatása után újabb amerikai csapatok érkeztek Dél- Vietnamba, s most már több mint 100 ezer amerikai katona tartózkodik e távol-keleti országban. Befolyásos pénzügyi szakértők véleménye szerint e szinte teljes háborús gépezet üzemben tartása céljából legalább másfél milliárd dolláros hadiköltségvetésemelést kell gyorsan keresztül hajszolni a szenátusban. A kilátások azonban énnek ellenére sem kedvezőek az USA számára. John* * son egyik legutóbbi kijelentése szerint „a helyzet Vietnamban rosszabb lesz, mielőtt jóra fordulna“. A jóslat első felét illetően a legutóbbi napok során számos tényszerű alátámasztást kapott, amikor a dél-vietnami partizánok és a VDK nemzeti hadserege mind nagyobb károkat okoznak az ellenségnek. Az elmúlt napok során is számos amerikai gépet lőttek le, (eddig 400-at) a VDK területe felett. A jóslat második felének kilátásait pedig adjuk az egyik legilletékesebb amerikai, a világhírű publicista Walter Lippmann szájába: „Dél-Vietnamban az egyetlen lehetőség, hogy az USA kikerüljön a háborúból, amelyet semmiféle elfogadható áron nem tud megnyerni." Jogos a bizakodás Genf előtt? A kérdésre sem biztos igennel, sem határozott tagadással nem válaszolhatunk. Először a puszta tény: kedden tízhónapos szünet után ismét megkezdte munkáját a 18-hatalmi leszerelési értekezlet. Sajnos, Franciaország képviselőinek helye ismét üres maradt. Ügy látszik, de Gaulle nemcsak a Nyugat-Európai Gazdasági Közösség tanácskozásain játssza továbbra is a különcködő szerepet, hanem ilyen rendkívül fontos nemzetközi értekezleten is, ami igen sokat árt az utóbbi időben aránylag reális politikát követő francia kormánynak. Az értekezlet munkájának újrakezdése önmagában is a béke erőinek győzelmét jelenti. Politikai körökben azonban csak óvatos derűlátás uralkodik az értekezlet munkája iránt, ami főleg az amerikaiak dél-vietnami agressziója következtében fennálló feszült nemzetközi légkörből adódik. A megfigyelők csupán abban egyeznek meg, hogy bizonyos részlegkérdésekben várható előrehaladás. Ennek többek között az a magyarázata, hogy Washington továbbra sem mond le az ún. sokoldalú atomütőerő tervről, ami lényegében a pusztító tömegfegyverek ravaszára tenné a nyugat-német haderő újját is. Márpedig ennek az elképzelésnek nemcsak hogy semmi köze a leszereléshez, hanem nagyon is megnehezíti az ebhez vezető utat. Az elkövetkező napok adnak majd választ arra, vajon a szocialista országok konkrét, építő jellegű leszerelési javaslatai mellé felsorakozik-e a nyugati fél azonos vagy legalábbis őszinte szándékú javaslattal, vagy továbbra is a halogatási taktika rég Ievitézlett fegyverével ül le ismét a tárgyaló asztalhoz? (tg) A pörög királyi puccs elleti több tízezres tömeg tüntetett a főváros utcáin. zetközi bizottság India, Lengyelország és Kanada küldötteiből áll. • Javaslat Ciprus kettéosztására. A ciprusi törökök egyik vezetője felszólította a törököket, hogy alakítsanak önálló török köztársaságot, amelynek kormányát Törökország kénytelen lenne azonnal elismerni és támogatni. • Seebohm ismét követelőzik. Ä bonni közlekedésügyi miniszter, a revansisták hírhedt szószólója, kormánya nevében ismét revansista követeléseket hangoztatott Lengyelországgal, Csehszlovákiával és Szovjetunióval szemben. % Sasíri indiai miniszterelnök Jugoszláviába látogatott. Tito elnökkel a két országot érintő politikai és gazdasági kérdéseket’, majd az általános nemzetközi helyzetet vitatja meg, különös tekintettel a vietnami problémára. • Új gazdasági rendelkezések Jugoszláviában. A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés legutóbbi ülésén több' mint40 törvényt és rendelkezést fogadott el a gazdasági reformmal öszszefüggésbe'n. pj törvénnyel szabályozták a forgalmi adót, a gazdasági alapok után fizetendő kamatot’, a társadalombiztosítási hozzájárulást, á vámtarifákat, a lakásreformoí, a nyugdíjakat és a rokkantsági díjat, valamint számos deviza- és fizetési műveleteket, valamint az árak kialakításának új módját és az árkülönbözetek elszámolását. Változott S. dinár valutáris értéké is. # Fidél Castro beszéde a kubai forradalom évfordulóján. A kubai miniszterelnök a győztes forradalom 12. évfordulóját ünneplő félmilliónyi tömeg előtt megállapította, hogy Kuba ma egységesebb és erősebb, mint bármikor valaha. Felszólította továbbá a latin-amerikai államokat, hogy kövessék Kuba példáját. # Üj vezére van az angol Konzervatív Pártnak. Douglas Home volt angol miniszterelnök lemondásával megüresedett a Konzervatív Párt elnöki tisztsége is, aki helyébe Edward Heath ismert konzervatív párti politikus, a közös piaci tárgyalások kiemelkedő alakja került. # Atomfegyver-ellenes konferencia nyílt Tokióban. A japán fővárosban kedden kezdődött meg az atom- és hidrogénfegyverek betiltását követelő 11. nemzetközi konferencia. A négynapos ülésen 42 országból több mint 400 küldött véíí részt. # Fenyegetőzik a dominikai junta. Imber tábornok, a dominikai katonaipolgári junta vezetője kiáltványt adott ki, amelyben azt hangoztatja, hogy a^ Dominikai _Köztársaságban a helyzet .egyetlen .msgpldása Caamano ézredes, ideiglenes elnök által vezetett alkotmányos érők „fizikai megsemmisítése“. # Továbbra is szükség vari a laoszi nemzetközi ellenőrző bizottságra — jelentette ki Souvanna Phouma herceg, laoszi miniszterelnök. Ez a ném-Akarlsrühei pártkongresszuson azt mondottam, nem biztos, hogy győzünk, biztos azonban, hogy győzhetünk. Ma tovább megyek és azt' mondom, hogy győzni fogunk, mert’ győzni akarunk — jelentette ki Willy Brandt egy kölni szociáldemokrata gyűlésen, pontosan egy héttel a saarvidéki tartományi választások után. Ezek nem váltották, ugyan valóra a titkos szociáldemokrata várakozásokat, nem hoztak győzelmet a kereszténydemokratákkal szemben, de mindenesetre megmutatták; a két nagy nyugatnémet párt, a Kereszténydemokrata Párt és a Szociáldemokrata Párt egymáshoz szorosan felzárkózva rója az utolsó körökét a választási versenyfutásban, az NSZK politikai stadionjában. A saar-vidéki választáson a CDU a szavazatok 42,7 %-át, az SPD a szavazatok 40,7 %-át szerezte meg, a kisebb pártok rovására mindkettő javított korábbi eredményén. A Bundestagot szeptember 19-én választják újjá. A választási küzdelem teljes 'erővel még csak augusztusban fog fellángolni. Erhard kancellár és Willy Brandt, az SDP elnöke különvonaton járják be az országot, s mindketten mintegy 500—500 helyiségben tartanak majd yálgsztási szónoklatokat. Választási plakátok milliói virítanak majd a nyugatnémet városok utcáin. A közvéleménykuíaíó intézetek jelentései szerint a választók szokatlanul nagy része még mindig ingadozik. Mintegy 25%-uk még nem döntött arról, hogy melyik pártra adja majd szavazatát szeptember 19-én, avagy egyáltalán elmenjen-e a szavazó urnákhoz. Egyesek azt jósolgatják, hogy a tartózkodók arányszáma, illetve a ma még határozatlanok szavazatainak megoszlása döntően befolyásolhatja majd a választások eredményét és esetleg meglepő eltolódásokat okozhat. Más „választási szakértők“ viszont azon a nézeten vannak, hogy az ingadozók szavazatainak megoszlása nem okoz majd meglepetést, mert ezek a lényegében apolitikus rétegek voltaképpen a CDU vastartalékát adják, és az utolsó pillanatban — akárcsak a korábbi választásokon — zömmel ismét a kereszténydemokratákra szavaznak majd. NYUGAT-NfiMETORSZÁGI jegyzetek Körözés a választási arénában CDU-körökben pillanatnyilag ismét nyugodtan tekintenek a választások élé. A saar-vidéki eredményekből ugyanis azt a következtetést vonják le, hogy megtorpant a korábbi választásokon mutatkozó és az SPD-nek kedvező irányzat, a választók zömé már megfeledkezett’ a CDU-n belül lezajlott belvillangásökról, a téli és tavaszi külpolitikai kudarcokról. így szerintük, ha az SPD növelni is fogja az 1961-es eredményekhez képest szavazatainak számát, ez a növekedés nem lesz olyan méretű, hogy veszélyztétné a CDU—CSU elsőségét. így továbbra is fenn lehet majd tartani a jelenlegi kormánykoalíciót’, vagyis a kereszténydemokraták és a szabad demokraták szövetségét. A kommentátorok általában megegyeznek abban, hogy az SPD-nek mindenesetre kedvezőbb a kiindulási pozíciója most, mint 1961-ben volt. Sokhelyütt sikerült betörnie a biztosnak hitt kereszténydemokrata fellegvárakba. Lényeges hiány: az SPD választási programja a nyugatnémet politikai alapvető kérdéseiben nem kínál világos alternatívát a CDU politikájával szemben. A jelek szerint a választási kampányból csaknem teljesen kikapcsolja a külpolitikai kérdéseket, s az azokkal összefüggő problémákat'. így sokakban az a benyomás alakul ki, hogy a CDU-t erősen megközelítve, kikényszerííse majd a választások után a „nagykoalíciót“, vagyis azt, hogy a kereszténydemokraták a stabil kormányzás érdekében ne a szabad demokratákkal, hanem a szociáldemokratákkal együtt alakítsanak kormányt. Erhard kancellár szémély szerint mindenesetre ádáz ellenfele a nagykoalíciónak, legutóbb ismét kijelentette: a szociáldemokratákkal való koalíció semmi esetre sem jöhet számításba, majd gúnyosan azzal vádolta az SPD vezetőit, hogy „papucsot húzva, suttyomban akarnak bélopakodni a kormányba“.. . . A CDU mindenesetre nem fogja feszegetni a választási kampányban a külpolitikai problémákat, hiszen ezen a téren aligha mutathat fel babérokat, a kudarcok sorozatára pedig szeretné a feledés jótékony fátylát’ borítani, s éhhez segédkezet nyújt az SPD magatartása is. Élénken dokumentálja ezt a most kirobbant közöspiaci válság, amely éppen a választási kampány miatt különösen kellemetlenül érintette a kereszténydemokrata vezetőket. Ám a szociáldemokraták itt is, akárcsak a közel-keleti válság idején, messzemenő szolidaritást' vállaltak a kampánnyal, óvakodnak felfedni a válság indító okait és gyökereit’. Eddig még csak kísérletet sem tettek, hogy ráirányítsák a közvélemény figyelmét arra, hogy mennyire kikezdi ez a válság annak az integrációs koncepciónak (vagyis a közöspiaci államok politikai összeolvasztásának) az alapjait’, amely eddig egyik alappilére volt a nyugatnémet külpolitikának. Bár az alapvető kérdésekét a pártok hallgatólagos megegyezéssel messzemenően kikapcsolták a választási kampányból, a pártok küzdelmének látszatát azonban mégiscsak fenn kell valahogyan tartani. így a vita egyrészt a személyi kérdések körül forog, másrészt pedig az alap problémáktól távolabb eső területekre terelődik. Ami a személyi kérdéseket illeti, a kereszténydémokraták Willy Brandt, a szociáldemokraták pedig Erhard kancellári képességeit' vonják kétségbe. A szabad demokraták pedig még a tavaszi kongresszusokon ünnepélyesen megfogadták, hogy nem engedik meg Straussnak a kormányba való visszatérést. Az FDP Straussellenes jelszavának az a célja, hogy azok a polgári szavazók, akik távol akarják tartani a szociáldemokratákat ä kormánytól, másrészt viszont félnek Strausstól — szavazzanak a Szabad Demokrata Pártra, amély garantálja nekik, Erhardot — de Straüss nélkül. Az emiatt aggódó ker'eszíénydémokrafáknak végülis sikerült elérniök, hogy Strauss legutóbbi __ sajtóértekezletén kijelentette: nem tartja legfőbb ambíciójának a miniszteri tisztséget. Ezt a sajtó rögtön úgy kommentálta, hogy Strauss lemond a kormányban való részvétel igényéről, és ezzel megkönnyíti a CDU helyzetét a választásokon. Más kérdés persze, hogy _mí történik majd^ a választások után, mert hiszen Strauss azt is kijelentette, hogy ő olyan ember, aki „nehéz időkben sem riad vissza, a felelősség-vállalástól“. Egy másik '(másodrendű) vitakérdés: a választási kampány bevezetéséként a szociáldemokraták legutóbb különösen előtérbe állították a gazdasági stabilitás kérdését. Azzal, vádolták a kormánypártot, hogy közvetlenül a parlamenti ülésszak befejezése előtt a különböző érdekeltségek érdekeit kielégítő törvények megszavazásával, „választási ajándékok szórásával“ olyan pénzügyi kötelezettségeket vállalt, amelyek a következő években 6 milliárdos többletkiadással fognak járni, és felborítják a költségvetési egyensúlyt. Alex Möller, a szociáldemokraták pénzügyminiszter-jelöltje kijelentette, hogy kormánypolitika következtében „költségvetési katasztrófa“ fenyeget, amelyet csak jelentős adóemelésekkel háríthat majd el a következő kormány. E körül hévés vita robbant ki. -A kereszténydemokraták azt az ellénvádat emelték a szociáldemokraták ellen, hogy ők tennék tönkre a stabilitást, hiszen a programjukban szereplő szociálpolitikai ígéretek megvalósítása felborítaná a jelenlegi költségvetési keretekét. Arról persze egyik fél sem beszél, hogy a költségvetési egyensúlyt elsősorban a fegyverkezés okozta hatalmas kiadások veszélyeztetik, amelyek felemésztik a költségvetésnek több mint égyharmadát. A stabilitás kérdésé körüli vita e tény elhallgatásával csak afféle árnyékboxolás, amely legfeljebb arra jó, hogy az „éles küzdelem“ illúzióját keltse a választókban. D. J. A lengyel vidék a „kávésítása Még a nyugati lapok is elismeréssel nyilatkoznak arról a - mondhatnánk — kultúrforradalomról, amely a lengyel falvakban megy végbe. Eddig ugyanis sok gondot okozott az illetékes tényezőknek a lengyel falu elmaradottsága, a múlt hagyományaihoz görcsösen ragaszkodó konzervativizmus fellegvárának bevétele. A falusi lakosságnak úgyszólván egyetlen „szellemi tápláléka" a vallás, a templom és a plébános úr szent beszéde volt. Most azonban csak az tudja felmérni a nemrégiben lezajlott kultúrforradalom jelentőségét, aki is-, merte a lengyel falu több évtizedes elmaradottságát a várossal szemben. Hiszen a kormány minden tőle telhető áldozatot meghozott, hogy jobb életkörülményeket biztosítson a vidéki lakosságnak. Korszerűen berendezett kultúrházakat, mozit stb.-t létesített, de a haladás mégis lassú volt. Végül az ún. kávésítás mozgalom győzött. Ennek a lényege az, hogy a régi, füstös, borgőzös italboltok helyébe az új életfelfogásnak megfelelő, korszerű kis kávéházakat, szórakozó helyeket, klubokat építettek, ahol a kávézás mellett újságok, folyóiratok, könyvek, rádió- és TV-készülékek állnak a vendégek rendelkezésére. A klubokat először csak fiatalok látogatták, de most már egyre több idősebb falusi is ellátogat az új szórakozó helyekre és szívesen elfogyaszt egy csésze zamatos fekete kávét. Hivatalos lengyel források szerint a kávéklubok nem szorulnak külön támogatásra. Ellenkezőleg: olyan jól jövedelmeznek, hogy a bevételből újabb klubokat építenek. Mindez lényegesen elősegíti a vidéki lakosság életszínvonalának felemelését, látókörének szélesítését, a falu és a város közti különbség mielőbbi megszüntetését. (ke) SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. július 31.
