Szabad Földműves, 1965. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-31 / 30. szám

A görögországi események elöntő bizonyítékul szolgálnak arra, meny­nyire gátlás nélkül lép közbe a nemzetközi reakció, ha valamelyik kapi­talista országban egy józanabb, a realitásokra hajló demokratikus irány­zat kerekedik felül. Az amerikai imperializmus és a NATO legagresszí­­vabb köreinek mesterkedései rég nem látott ipolitikai válságot idéztek elő abban az országban, amelyben bűnös terveik jóváhagyására csak a királyi udvar belső falai közt tálának híveket. A nép egy emberként szállt szembe a nemzeti függetlenség és szabadság árulóival. Ez a szilárd elhatározás és akarat jellemző a vietnami népre is, amely a hosszú idő óta tartó imperialista-ellenes háborúban újabb és újabb csapásokat mér az ellenségre; jóllehet Washington ennek ellenére fo­kozza megtorlásait és katonai beavatkozásait. E súlyos nemzetközi problémákkal terhelt napok közeptefíe jó hír és bíztató jelenség, hogy Genfben ismét összeült a leszerelési értekez­let, amely megpróbál utat keresni korunk legégetőbb kérdése, a háború nélküli világ megteremtése, a pusztító fegyverek megsemmisítése felé. Görögország népe méltó forradalmi hagyományaihoz Nemzeti gyász, példátlan országos sztrájkhullám és teljes politikai vál­ság — ez jellemezte, illetve jellemzi napjaink Görögországét. De vegyük csak sorjába az eseményeket: a múlt héten már beszámoltunk róla, hogy Konstantin görög király önkényes in­tézkedése, a Papandreu-kormány le­váltása valóságos forradalmi hangula­tot váltott ki az országban. A nép­szerűségnek örvendő és komoly társa­dalmi reformokat végrehajtó, illetve kilátásba helyező miniszterelnök el­• távolítása a baloldal megfélemlítését szolgálta: Athénben nem tűrik a de­mokratikus fejlődés további kibonta­kozását. Az önkényes királyi intézkedésre a tömegek tüntetésekkel, sztrájkokkal és Papandreu miniszterelnök vissza­állítását követelő tömegfelvonulások­kal válaszoltak. A rendőrséggel tör­tént összecsapásnak halálos áldozata is volt. Egy 25 éves diákot meggyilkol­tak, akinek temetése valóságos nem­zeti gyász volt. Százezres tömeg kí­sérte utolsó útjára s a gyászmenet „Le a gyilkosokkal!“, „Nem győzhet a fasizmus!", „Le az árulók kormá­nyával!“ és hasonló feliratokat vitt. A Görög Általános Munkásszövetség ugyanakkor felszólította Athén és több nagy város dolgozóit, hogy július 27- én 24 órára függessze fel a munkát az alkotmányos jogok védelmének je­gyében. Ezen a napon több mint száz­ezren hagyták abba a munkát, bár a kormány súlyos megtorlásokat helye­zett kilátsba. Kétségtelen, hogy Görögországban most az erőpróba napjai,, illetve hetei következnek. A legutóbbi évek poli­tikai tapasztalatai alapján az erőpróba kimenetelének lehetőségeit bizonyos kétkedéssel kell szemlélni. Görögor­szág évek óta a tőkés Európa egyik legbonyolultabb politikai összetételű országa: a tömegek között rendkívül erős a forradalmi baloldal befolyása, míg a másik oldalon lényegében meg­­döntetlenek maradtak a reakció és a militarizmus bástyái. A jelenlegi vál­ság is azt bizonyítja, hogy a Papand­reu által képviselt haladóbb demokra­tikus irányzat összecsapott az erő­szak, a jobboldal erőivel. Vajon ebből a történelmi jelentőségű összecsapás­nak is mondható harcból rövidesen, vagy nehéz harcok árán jut-e ki a gö­rög nép? —, mert győzelme egy pil­lanatig sem, csupán az időpont kér­déses. A johnsoni dilíema új szakasza Nem magyarázat, csupán kiegészí­tés a címhez: kétségtelen, hogy John­son elnöki pályafutásának egyik fon­tos szakaszához érkezett. Választóinak döntő többsége ugyanis mind inkább elítéli vietnami politikáját, tanácsadói és befolyásos munkatársai azonban a szennyes dél-vietnami háború újabb örvényeibe kergetik. Az Egyesült Államokban legújabban úgynevezett második szakaszról kez­denek beszélni Vietnammal kapcsolat­ban. Ez lényegében az lenne, hogy a háború kiterjesztését célzó és a VDK területén végrehajtott és állandóan fokozódó amerikai légi támadások mellett most már szárazföldi hadmű­veletekben is az amerikai egységek kapják a főszerepet. McNamara had­ügyminiszter saigoni látogatása után újabb amerikai csapatok érkeztek Dél- Vietnamba, s most már több mint 100 ezer amerikai katona tartózkodik e távol-keleti országban. Befolyásos pénzügyi szakértők véleménye szerint e szinte teljes háborús gépezet üzem­ben tartása céljából legalább másfél milliárd dolláros hadiköltségvetés­­emelést kell gyorsan keresztül haj­szolni a szenátusban. A kilátások azonban énnek ellenére sem kedvezőek az USA számára. John* * son egyik legutóbbi kijelentése szerint „a helyzet Vietnamban rosszabb lesz, mielőtt jóra fordulna“. A jóslat első felét illetően a legutóbbi napok során számos tényszerű alátámasztást ka­pott, amikor a dél-vietnami partizá­nok és a VDK nemzeti hadserege mind nagyobb károkat okoznak az ellenségnek. Az elmúlt napok során is számos amerikai gépet lőttek le, (eddig 400-at) a VDK területe felett. A jóslat második felének kilátásait pedig adjuk az egyik legilletékesebb amerikai, a világhírű publicista Wal­ter Lippmann szájába: „Dél-Vietnam­­ban az egyetlen lehetőség, hogy az USA kikerüljön a háborúból, amelyet semmiféle elfogadható áron nem tud megnyerni." Jogos a bizakodás Genf előtt? A kérdésre sem biztos igennel, sem határozott tagadással nem válaszol­hatunk. Először a puszta tény: ked­den tízhónapos szünet után ismét megkezdte munkáját a 18-hatalmi leszerelési értekezlet. Sajnos, Fran­ciaország képviselőinek helye ismét üres maradt. Ügy látszik, de Gaulle nemcsak a Nyugat-Európai Gazdasági Közösség tanácskozásain játssza to­vábbra is a különcködő szerepet, ha­nem ilyen rendkívül fontos nemzetközi értekezleten is, ami igen sokat árt az utóbbi időben aránylag reális politikát követő francia kormánynak. Az értekezlet munkájának újrakez­dése önmagában is a béke erőinek győzelmét jelenti. Politikai körökben azonban csak óvatos derűlátás uralko­dik az értekezlet munkája iránt, ami főleg az amerikaiak dél-vietnami ag­ressziója következtében fennálló fe­szült nemzetközi légkörből adódik. A megfigyelők csupán abban egyeznek meg, hogy bizonyos részlegkérdések­ben várható előrehaladás. Ennek többek között az a magya­rázata, hogy Washington továbbra sem mond le az ún. sokoldalú atomütőerő tervről, ami lényegében a pusztító tömegfegyverek ravaszára tenné a nyugat-német haderő újját is. Márpe­dig ennek az elképzelésnek nemcsak hogy semmi köze a leszereléshez, ha­nem nagyon is megnehezíti az ebhez vezető utat. Az elkövetkező napok adnak majd választ arra, vajon a szocialista or­szágok konkrét, építő jellegű lesze­relési javaslatai mellé felsorakozik-e a nyugati fél azonos vagy legalábbis őszinte szándékú javaslattal, vagy to­vábbra is a halogatási taktika rég Ievitézlett fegyverével ül le ismét a tárgyaló asztalhoz? (tg) A pörög királyi puccs elleti több tízezres tömeg tüntetett a főváros utcáin. zetközi bizottság India, Lengyelország és Kanada küldötteiből áll. • Javaslat Ciprus kettéosztására. A ciprusi törökök egyik vezetője fel­szólította a törököket, hogy alakítsa­nak önálló török köztársaságot, amelynek kormányát Törökország kénytelen lenne azonnal elismerni és támogatni. • Seebohm ismét követelőzik. Ä bonni közlekedésügyi miniszter, a re­­vansisták hírhedt szószólója, kormá­nya nevében ismét revansista követe­léseket hangoztatott Lengyelország­gal, Csehszlovákiával és Szovjetunió­val szemben. % Sasíri indiai miniszterelnök Ju­goszláviába látogatott. Tito elnökkel a két országot érintő politikai és gaz­dasági kérdéseket’, majd az általános nemzetközi helyzetet vitatja meg, különös tekintettel a vietnami problé­mára. • Új gazdasági rendelkezések Ju­goszláviában. A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés legutóbbi ülésén több' mint40 törvényt és rendelkezést fo­gadott el a gazdasági reformmal ösz­­szefüggésbe'n. pj törvénnyel szabá­lyozták a forgalmi adót, a gazdasági alapok után fizetendő kamatot’, a tár­sadalombiztosítási hozzájárulást, á vámtarifákat, a lakásreformoí, a nyugdíjakat és a rokkantsági díjat, valamint számos deviza- és fizetési műveleteket, valamint az árak kiala­kításának új módját és az árkülön­bözetek elszámolását. Változott S. dinár valutáris értéké is. # Fidél Castro beszéde a kubai forradalom évfordulóján. A kubai mi­niszterelnök a győztes forradalom 12. évfordulóját ünneplő félmilliónyi tömeg előtt megállapította, hogy Kuba ma egységesebb és erősebb, mint bár­mikor valaha. Felszólította továbbá a latin-amerikai államokat, hogy kö­vessék Kuba példáját. # Üj vezére van az angol Konzer­vatív Pártnak. Douglas Home volt angol miniszterelnök lemondásával megüresedett a Konzervatív Párt el­nöki tisztsége is, aki helyébe Edward Heath ismert konzervatív párti poli­tikus, a közös piaci tárgyalások ki­emelkedő alakja került. # Atomfegyver-ellenes konferencia nyílt Tokióban. A japán fővárosban kedden kezdődött meg az atom- és hidrogénfegyverek betiltását követelő 11. nemzetközi konferencia. A négy­napos ülésen 42 országból több mint 400 küldött véíí részt. # Fenyegetőzik a dominikai junta. Imber tábornok, a dominikai katonai­­polgári junta vezetője kiáltványt adott ki, amelyben azt hangoztatja, hogy a^ Dominikai _Köztársaságban a helyzet .egyetlen .msgpldása Caamano ézredes, ideiglenes elnök által vezetett alkot­mányos érők „fizikai megsemmisí­tése“. # Továbbra is szükség vari a laoszi nemzetközi ellenőrző bizottságra — jelentette ki Souvanna Phouma her­ceg, laoszi miniszterelnök. Ez a ném-Akarlsrühei pártkongresszuson azt mondottam, nem biztos, hogy győzünk, biztos azonban, hogy győzhetünk. Ma tovább megyek és azt' mondom, hogy győzni fogunk, mert’ győzni akarunk — jelentette ki Willy Brandt egy kölni szociáldemokrata gyűlésen, pontosan egy héttel a saar­­vidéki tartományi választások után. Ezek nem váltották, ugyan valóra a titkos szociáldemokrata várakozáso­kat, nem hoztak győzelmet a keresz­ténydemokratákkal szemben, de min­denesetre megmutatták; a két nagy nyugatnémet párt, a Keresztény­­demokrata Párt és a Szociáldemokrata Párt egymáshoz szorosan felzárkózva rója az utolsó körökét a választási versenyfutásban, az NSZK politikai stadionjában. A saar-vidéki választá­son a CDU a szavazatok 42,7 %-át, az SPD a szavazatok 40,7 %-át szerezte meg, a kisebb pártok rovására mind­kettő javított korábbi eredményén. A Bundestagot szeptember 19-én választják újjá. A választási küzde­lem teljes 'erővel még csak augusz­tusban fog fellángolni. Erhard kancel­lár és Willy Brandt, az SDP elnöke különvonaton járják be az országot, s mindketten mintegy 500—500 helyi­ségben tartanak majd yálgsztási szó­noklatokat. Választási plakátok mil­liói virítanak majd a nyugatnémet vá­rosok utcáin. A közvéleménykuíaíó intézetek je­lentései szerint a választók szokatla­nul nagy része még mindig ingadozik. Mintegy 25%-uk még nem döntött arról, hogy melyik pártra adja majd szavazatát szeptember 19-én, avagy egyáltalán elmenjen-e a szavazó ur­nákhoz. Egyesek azt jósolgatják, hogy a tartózkodók arányszáma, illetve a ma még határozatlanok szavazatainak megoszlása döntően befolyásolhatja majd a választások eredményét és esetleg meglepő eltolódásokat okoz­hat. Más „választási szakértők“ vi­szont azon a nézeten vannak, hogy az ingadozók szavazatainak megoszlása nem okoz majd meglepetést, mert ezek a lényegében apolitikus rétegek voltaképpen a CDU vastartalékát ad­ják, és az utolsó pillanatban — akár­csak a korábbi választásokon — zöm­mel ismét a kereszténydemokratákra szavaznak majd. NYUGAT-NfiMETORSZÁGI jegyzetek Körözés a választási arénában CDU-körökben pillanatnyilag ismét nyugodtan tekintenek a választások élé. A saar-vidéki eredményekből ugyanis azt a következtetést vonják le, hogy megtorpant a korábbi válasz­tásokon mutatkozó és az SPD-nek kedvező irányzat, a választók zömé már megfeledkezett’ a CDU-n belül lezajlott belvillangásökról, a téli és tavaszi külpolitikai kudarcokról. így szerintük, ha az SPD növelni is fogja az 1961-es eredményekhez képest szavazatainak számát, ez a növekedés nem lesz olyan méretű, hogy veszé­­lyztétné a CDU—CSU elsőségét. így továbbra is fenn lehet majd tartani a jelenlegi kormánykoalíciót’, vagyis a kereszténydemokraták és a szabad demokraták szövetségét. A kommentátorok általában meg­egyeznek abban, hogy az SPD-nek mindenesetre kedvezőbb a kiindulási pozíciója most, mint 1961-ben volt. Sokhelyütt sikerült betörnie a biztos­nak hitt kereszténydemokrata felleg­várakba. Lényeges hiány: az SPD választási programja a nyugatnémet politikai alapvető kérdéseiben nem kínál vilá­gos alternatívát a CDU politikájával szemben. A jelek szerint a választási kampányból csaknem teljesen kikap­csolja a külpolitikai kérdéseket, s az azokkal összefüggő problémákat'. így sokakban az a benyomás alakul ki, hogy a CDU-t erősen megközelítve, kikényszerííse majd a választások után a „nagykoalíciót“, vagyis azt, hogy a kereszténydemokraták a sta­bil kormányzás érdekében ne a sza­bad demokratákkal, hanem a szociál­demokratákkal együtt alakítsanak kormányt. Erhard kancellár szémély szerint mindenesetre ádáz ellenfele a nagy­­koalíciónak, legutóbb ismét kijelen­tette: a szociáldemokratákkal való koalíció semmi esetre sem jöhet szá­mításba, majd gúnyosan azzal vádolta az SPD vezetőit, hogy „papucsot húz­va, suttyomban akarnak bélopakodni a kormányba“.. . . A CDU mindenesetre nem fogja feszegetni a választási kampányban a külpolitikai problémákat, hiszen ezen a téren aligha mutathat fel ba­bérokat, a kudarcok sorozatára pedig szeretné a feledés jótékony fátylát’ borítani, s éhhez segédkezet nyújt az SPD magatartása is. Élénken doku­mentálja ezt a most kirobbant közös­piaci válság, amely éppen a választási kampány miatt különösen kellemet­lenül érintette a kereszténydemokrata vezetőket. Ám a szociáldemokraták itt is, akárcsak a közel-keleti válság idején, messzemenő szolidaritást' vál­laltak a kampánnyal, óvakodnak fel­fedni a válság indító okait és gyöke­reit’. Eddig még csak kísérletet sem tettek, hogy ráirányítsák a közvéle­mény figyelmét arra, hogy mennyire kikezdi ez a válság annak az integrá­ciós koncepciónak (vagyis a közös­piaci államok politikai összeolvasztá­sának) az alapjait’, amely eddig egyik alappilére volt a nyugatnémet külpo­litikának. Bár az alapvető kérdésekét a pártok hallgatólagos megegyezéssel messze­menően kikapcsolták a választási kampányból, a pártok küzdelmének látszatát azonban mégiscsak fenn kell valahogyan tartani. így a vita egy­részt a személyi kérdések körül fo­rog, másrészt pedig az alap problé­máktól távolabb eső területekre tere­lődik. Ami a személyi kérdéseket illeti, a kereszténydémokraták Willy Brandt, a szociáldemokraták pedig Erhard kancellári képességeit' vonják kétségbe. A szabad demokraták pedig még a tavaszi kongresszusokon ünne­pélyesen megfogadták, hogy nem en­gedik meg Straussnak a kormányba való visszatérést. Az FDP Strauss­­ellenes jelszavának az a célja, hogy azok a polgári szavazók, akik távol akarják tartani a szociáldemokratákat ä kormánytól, másrészt viszont félnek Strausstól — szavazzanak a Szabad Demokrata Pártra, amély garantálja nekik, Erhardot — de Straüss nélkül. Az emiatt aggódó ker'eszíénydémokra­­fáknak végülis sikerült elérniök, hogy Strauss legutóbbi __ sajtóértekezletén kijelentette: nem tartja legfőbb am­bíciójának a miniszteri tisztséget. Ezt a sajtó rögtön úgy kommentálta, hogy Strauss lemond a kormányban való részvétel igényéről, és ezzel meg­könnyíti a CDU helyzetét a választá­sokon. Más kérdés persze, hogy _mí történik majd^ a választások után, mert hiszen Strauss azt is kijelentet­te, hogy ő olyan ember, aki „nehéz időkben sem riad vissza, a felelős­ség-vállalástól“. Egy másik '(másodrendű) vitakér­dés: a választási kampány bevezeté­séként a szociáldemokraták legutóbb különösen előtérbe állították a gazda­sági stabilitás kérdését. Azzal, vádol­ták a kormánypártot, hogy közvetlenül a parlamenti ülésszak befejezése előtt a különböző érdekeltségek érdekeit kielégítő törvények megszavazásával, „választási ajándékok szórásával“ olyan pénzügyi kötelezettségeket vál­lalt, amelyek a következő években 6 milliárdos többletkiadással fognak járni, és felborítják a költségvetési egyensúlyt. Alex Möller, a szociálde­mokraták pénzügyminiszter-jelöltje kijelentette, hogy kormánypolitika következtében „költségvetési katasz­trófa“ fenyeget, amelyet csak jelentős adóemelésekkel háríthat majd el a következő kormány. E körül hévés vita robbant ki. -A kereszténydemokraták azt az ellén­­vádat emelték a szociáldemokraták ellen, hogy ők tennék tönkre a stabi­litást, hiszen a programjukban sze­replő szociálpolitikai ígéretek megva­lósítása felborítaná a jelenlegi költ­ségvetési keretekét. Arról persze egyik fél sem beszél, hogy a költség­­vetési egyensúlyt elsősorban a fegy­verkezés okozta hatalmas kiadások veszélyeztetik, amelyek felemésztik a költségvetésnek több mint égyhar­­madát. A stabilitás kérdésé körüli vita e tény elhallgatásával csak afféle árnyékboxolás, amely legfeljebb arra jó, hogy az „éles küzdelem“ illúzióját keltse a választókban. D. J. A lengyel vidék a „kávésítása Még a nyugati lapok is elisme­réssel nyilatkoznak arról a - mond­hatnánk — kultúrforradalomról, amely a lengyel falvakban megy végbe. Eddig ugyanis sok gondot okozott az illetékes tényezőknek a lengyel falu elmaradottsága, a múlt hagyományaihoz görcsösen ragasz­kodó konzervativizmus fellegvárá­nak bevétele. A falusi lakosságnak úgyszólván egyetlen „szellemi táp­láléka" a vallás, a templom és a plébános úr szent beszéde volt. Most azonban csak az tudja fel­mérni a nemrégiben lezajlott kul­­túrforradalom jelentőségét, aki is-, merte a lengyel falu több évtizedes elmaradottságát a várossal szem­ben. Hiszen a kormány minden tőle telhető áldozatot meghozott, hogy jobb életkörülményeket biztosítson a vidéki lakosságnak. Korszerűen berendezett kultúrházakat, mozit stb.-t létesített, de a haladás mégis lassú volt. Végül az ún. kávésítás mozgalom győzött. Ennek a lénye­ge az, hogy a régi, füstös, borgőzös italboltok helyébe az új életfelfo­gásnak megfelelő, korszerű kis ká­véházakat, szórakozó helyeket, klu­bokat építettek, ahol a kávézás mellett újságok, folyóiratok, köny­vek, rádió- és TV-készülékek állnak a vendégek rendelkezésére. A klu­bokat először csak fiatalok látogat­ták, de most már egyre több idő­sebb falusi is ellátogat az új szóra­kozó helyekre és szívesen elfogyaszt egy csésze zamatos fekete kávét. Hivatalos lengyel források sze­rint a kávéklubok nem szorulnak külön támogatásra. Ellenkezőleg: olyan jól jövedelmeznek, hogy a bevételből újabb klubokat építenek. Mindez lényegesen elősegíti a vi­déki lakosság életszínvonalának fel­emelését, látókörének szélesítését, a falu és a város közti különbség mielőbbi megszüntetését. (ke) SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. július 31.

Next

/
Thumbnails
Contents